Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-07 / 280. (1907.) szám

1928 december 7, péntek. Háromszáznyolcvan koronáért és néhány értéktelen ékszerért gyilkolt a Pozsonyban elfogott brünni szökött katona A gyilkos beismerő vallomásában elmondta, hogyan ölte meg Sachs Terézia lundenburgi ószeresnőt — Egy jegygyűrű vezette nyomra a hatóságokat — A pozsonyi hadbíróság fog Ítélkezni a tettes felett — Brockway teherautók, autóbuszok » legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat MOTOR IMPORT, Bratislava. Royko-u* 2/a' Pozsony, december 6. (Pozsonyi szerkessz- ! tőségünk telefonjelientése.) Tegnapi számunk­ban megiirtük, hogy Lundenburgban meggyilkolva találták a la- r kásán Sachs Terézia 52 éves lundenburgi asszonyt. Ugyanaíkikor a pozsonyi rendőrség iietantóz- tatta Grumbir János brünni szökött katonáit, , akiinél töltött revolvert és különböző arany­áé ezüst értéktárgyakat találtak. Grumbir 1 János az éjszaka folyamán a pozsonyi rend- 1 őrigaaga/tósáig bűnügyi osztályán Slavicseto Károly rendőrigazgatónaik és Pongrác Gusz- 1 táv helyettes rendőrigazgaitónaik, a bűnügyi osztály vezetőjének jelenlétében bevallotta, hogy ö követte el november 30-án délután négy órakor azt a kegyetlen rablógyilkosságot, amelynek áldozata Sachs Terézia 52 éves ószeresné. akit kalapáccsal leütött, majd megfojtott. Sachs Terézia ószeresné a Zs;idő-ucca 14. sz. alatt, lakott Lundenburgban. Nagyon vissza­vonult, rejtélyes életet élő asszony volt. Sen- ' iki sem tudta róla, hogy mennyi pénze van, csak azt sejtették, hogy nagyon gazdag nő. Uzsorakamatra is szokott kiadni pénzt, azon­kívül viselt ruhák és régi ékszerek eladásá­val is foglalkozott. A nyomozás a gyilkosság után eleinte teljes sötétségben tapogatózott, I jóllehet a gyilkost, akiről csak most derült ki, hogy ö Sachs Terézia gyilkosa, már december 3-án a pozsonyi rendőrség egy véletlen folytán elfogta. A pozsonyi főpályaudvaron minden éjszaka razzia van és egy ilyen razzia alkalmával gyanús volt Grumbir János személye. Gtruin- hír hamis illetőségi bizonyítvánnyal igazolta magát, amely Robotka Károly névre szólt és a rnorvaországi Rubesicéről volt kiállítva. Miután' revolver is volt nála. fegyverviselési engedélyé pedig nem volt, azonkívül gyanús ékszereket; találtak nála, többek között egy jegygyűrűt, két férfiórát és egy karkötőórát, bevitték a rendőrségre és vallatni kezdték, hogy a nála lévő dolgok honnan származnak. Eleinte mindent tagadott, később azonban elmondotta, hogy őt nem Robotka Károlynak hívják, hanem Grumbir Jánosnak, lunden­burgi születésű és november 26-án szökött meg brünni ezre­détől, ahová október 1-én vonult be. Bevallotta, hogy két ízben volt büntetve, egy­szer négyhónapi fogházra lopás miatt, egy­szer pedig 24 órai elzárásra kihágás miatt. A rendőrség ezzel az adattal nem elége­dett meg, hanem telefonált Grumbir János születési helyére, Lundenburgba, ahonnan ezt a választ kapta, hogy Grumbir János ve­szedelmes betörő. A lundenburgi rendőrség ezt is megtelefonálta, hogy épp akkor fedeztek föl a városban egy rablógyilkosságot és épp ezért jól szem- iigyre veendő a Pozsonyban elfogott szö­kött katona. A pozsonyi rendőrség most már nagy erély- lyel folytatta Grumbir kihallgatását, aki eleinte azt vallotta, hogy a nála lévő revol­vert valahol találta, az ékszerekre vonatko­zólag azonban ‘kitérő válaszokat adott. Na­gyon gyanús volt, hogy a jegygyűrűben a következő monogram ál­lott: S. T. 1888. 20/VI. A Lundenburgban meggyilkolt Sachs Terézia két kezdőbetűje ugyanis egyezik ezzel a monogrammal. Tegnap este 8 órakor Lundenburgból két csendőrőrmester érkezett Pozsonyba, akiknek jelenlétében az éjszakai óráikban Grumbir János töredelmes beismerő vallomást tett — Én voltam özvegy Sachs Terézia gyil­kosa, — mondotta. — Én gyilkoltam öt meg november 30-án délntán 4 órakor. A gyilkosságot egyedül követtem el. November 26-án szöktem meg ezredemtol, Brünnből. Azért szöktem meg, mert a kato­naságtól nem bocsátottak el, mint létszámfö­löttit Eleinte egy Müllter nevű barátomnál voílltam és ott töltöttem egy éjszakát. Majd volt kedvesemtől kaptam kölcsön 600 koronát azzal, hogy ha munkába megyek, vissza fo­gom fizetni. Sem a barátnőm, sem Müllter nem tudott arról, hogy szökött katona va­gyok. Barátomnál átöltöztem és katanainíhá- mat ott hagytam. November 27-én Uherska K rád isibe "mentein, ahol egyik nővérem van férjnél. Egy és félnapig tartózkodtam ott, on­nan Gödingbe mentem, meg akartam látogat­ni volt gazdámat, ahol mint dpésztanonc dol­gozd m. De nem mentem Gödingbe, hanem másnap reggel Lundenburgba utaztam. No­vember 29-én érkeztem Lundenburgba. Bár edtóeim Ott katonák, nem mentőm el bonrájiík, hanem egyik barátomnál szálltam meg. No­vember 30-án délután négy óm tájban Sachs- né asidóucoaii háza előtt néhányszor elsétál­tam. Sacbsnét régebben ismertem, mert vet­tem tőle egyszer kabátot. Tudtam, hogy sok pénze van és elhatároztam, hogy pénzt fogok kérni tőle és ha nem ad, akkor elkábitom őt. Bementem hozzá és a konyhában találtam az öreg asszonyt Azt kérdeztem tőle, hogy van-e eladni váló kabátja. — Igen, — mondotta Sachsné gyanútlanul és ezzel háttal fordult nekem, hogy a kabátot ide­adja. Ebben a pillanatban fölkaptam egy ott heverő kalapácsot és ezzel hátulról fej- bovágtam az öreg nőt. Sachsné nyomban összeesett és elvesztette eszméletét. Még egyszer ráütöttem a földön heverő asz- szonyra. Sachsné hörgött és attól féltem, hogy hörgését meghallják, ezért cukorspár­gával, amit az üzletben találtam, az öreg nőt megfojtottam. Mikor fölöm öltem a fejét, hogy megnézzem, éhe még, az asszony szájából vér bu-—arat iki, amitől véres lett a jobbkezem. A vént a kezemről egy ronggyal letöröltem és a ron­gyot; eldobtam. — Ezután a kőt szekrényt kiforgattam. Két darab százkoronást és három darab ötvenkoronást találtam az egyik szekrény­ben, amit magamhoz vettem. A másik szekrényhez, amelyben fehérnemű volt, nem nyúltam. Az egyik szekrénvben volt két darab betétkönyv, azt meg se néztem 'és ott hagytam. Mikor az asztalfiókot kinyi­tottam, kiesett egy zacskó, amibeu egy busz- koronás, pár hatos aprópénz és egy jegygyű­rű volt, amit magamhoz vettem. A gyilkos tettének elkövetése után a holttestet rongyokkal betakarta. — Magam se tudom, hogy miért tettem ezt, — mondotta Grumbir János meg­történ. A rendőrségnek az a föltevése, hogy azért takarta be a holttest arcát, mert látta az el- toraitott arcot és a kilógó nyelvet és ez a lát­vány zavarta volna őt a rablás elkövetésében. Mindössze 10—12 percig tartott mindez. A gyilkosság után a tettes a konybaajtót, amely nyitva volt, kívülről bezárta ée a kulcsot ma­gához vette. A konyha ajtaja a gyilkosság egész ideje alatt nem volt bezárva és csak a sajnálatos véletlenen múlt, hogy a gyilkost senkisem zavarta meg szörnyű munkájának elvégzé­sében. A konyhaajtó kulcsát azután Grumbir az ál­lomás mellett lévő parkban eldobta. Este mo­ziba ment egy uccai nőveL December 1-én pedig Pozsonyba jött, ahol a Rndolf-szállóban szállt meg Robotika Károly név alatt. Az együk pozsonyi üzletben vásárolt egy Vulkán-koffert 75 ko­ronáért, egy csikós nadrágot, cipőt, inget, a 380 koronát, amit rabolt, részben elutazta, részben elvásárolta, úgyhogy december 3-án este a pozsonyi főpályaud­varra ment ki aludni, mert már nem volt szállása és egy fillér sem volt a zsebében. Itt azután elfogták. A nála talált táiwakró! azt mondotta, hogy a revolvert sógorától kap­ta Uberské Hradittben, az órát pedig apjától, a másaik órát, amit nála találtak, 30 koronáért vette Gödiingbem. A pozsonyi főpálvaudvaron a fásládában egy ezüst női kankötőóráit talál­tak, amelyről azt hiszik, hogy a tettes aikkor dobba ezt a fásládába, amikor a razzia folya­mán igazoltatták. A rendőrség azt hiszi, hogy ezt a kabkötőőnát a gyilkos erőszakká!! tépte le a holttestről. A gyilkos fiatalembert, aki foglalkozására nézve cipészsegéd, át fogják adni a pozsonyi hadbíróságnak. A gyilkosság! ügy főtárgya- lása a katonai büntető perrendtartás érted­ül óben Pozsonyban 1-esz. A német szociáldemokrácia vezére, Breitscheid válaszolt a francia kamara külügyi vitájára A német szociáldemokraták kitartanak az önrendelkezés álláspontján — De Nonzie szenátor nyilatkozata a csatla­kozás kérdésében a, hogy Kosovszky az utóbbi napokban több­ször kopogtatott nála, nyomorára és munka- léiiküliségére hivatkozott és éjszakai szállást sért. Megesett rajta a szive, befogadta ójsza- tára és legutóbb is több éjszakát nála töltött Mialatt a kihallgatás és a helyszíni szemlé folyt megérkezett a Relvedere parkba a. rendőrség főparancsnoka, később a varsói rendőrfőnök és a bűnügyi rendőrség főpa­rancsnoka. A körülmények gondos összeveté­se után egyért elmüleg megállapít.attak, hogy a gyilkos merényletnek nem lehel politika/, háttere, valószínűleg egyéni bosszú motiválja, mély­hez a. tettesnek segítőtársai nyújtottak, segéd­kezet. Kosovszky az egész éjszakán át tartó ki* hallgatás végén sem változtatta még konokul tagadó álláspontját ’ Mindvégig kitartott amellett, hogy egyéb éjszakai szállás és pénz híján a park őréinek jószivü vendéglátását vette igénybe. ő maga is csak a lövések dörrenésére riadt fel és ment ki a szabadba, ahol azonban el­fogták. A felette rejtélyes gyilkos merénylet nyo­mozása a gyanúsított tagadása következtébe® holtpontra jutott, de a bűnügyi osztály főnö­ke biztosan reméli, hogy a gyanúsított meg­szakítás nélküli kihallgatása végül is ered­ményhez vezet ........ . *■ ■.. Berlin, december 6. Francois Albert szoeiál- radikalista képviselő, mint ismeretes, a francia kamarában kedden beszédet mondott, amelyben a csatlakozás ellen nyilatkozott és azt a kívánságát nyilvánította ki, hogy a Breitscheid által képviselt irányzat érvénye­süljön a német szociáldemokráciában, amely a békét és a népek önrendelkezési jogát kí­vánja. Breitscheid most a Vorwarts-ben felelt a francia képviselő beszédétre. Albert kívánsága nem érthető. A német szociáldemokráciában nincs más irány, mint az, amely a békét és a népek önrendelkezési jogát akarja. Azonban a szo­ciáldemokrácia éppen ez okból elvileg ki­tart az Anschluss joga mellett, természete­sen azonban az önrendelkezés határát al­kalmazni kívánja a nemzetek békeérdeké­hez. ügy hiszi viszont, hogy nem egyedül Fran­ciaország feladata annak megállapítása, hogy Ausztria csatlakozása a béke fenyegetését je­lenti-e vagy sem. Emudnak az a felfogása, hogy ha Ausztria népességének kilenc tizede akarja a csatlakozást es egynzeae nem, ok- koT ezít az egyt izedet. kell megvédőLmezni az öngyilkossággal szemben, nagyon furcsa fel­fogása a demokráriának. Attól kell tartani, hogy ő és azok, akik helyeslik Briarnd felfogását, uj nehézségeket akarnak támasztani és újabb kevésbé helytálló okokat keresnek a rajnai kiürítés visszautasítására. Bécs, december 6. Tegnap de Monzie francia szenátor Bécsbe 'érkezett, ahol a kul- turszövetségben a francia forradalmak szelle­mi összefüggéseiről tart előadást. A sajtó kép­viselőivel folytatott, interjújában a szenátor kijelentette, hogy Ausztria bebizonyította életképességét és a csatlakozás kérdésében minden franciá­nak elsősorban az a kötelessége, hogy Fran­ciaországra gondoljon. Az ö álláspontja: Locarno, ő maga, mint Briaud kormányának tagja annakidején ber­lini látogatásával előkészítette ezt. a nagy po­litikai akciót. Az. orosz politikában Németor­szágnak és Franciaországnak együtt kell ha­ladnia. Megoldhatatlannak látszó bűnügyi rejtély iátyla veszi körül a marsall kertjében történt gyilkos merényletet A gyanúsított tagad, a bizonyítékok ellene szólnak — A merény­letnek nincs politikai háttere Varsó, december 6. Tegnap a ikorahajmali óráhbau a varsói Bel veder e-park csendjét lö­vések dörrenése riasztotta fel. A lövöldözés abból az irányból hangzott, ahol Pilsudszky marsall palotája áll. Éjjel és nappal csend­őrök teljesítenek őrszolgálatot a palota körül és pedig éjszaka két, nappal pedig négy csendőraltiszt A hajnali lövöldözés zajára talpon termett az egész készültség és először az őrszemek faköpenyei felé tar­tottak. Az egyik faházikó előtt pár lépésnyire a park kavicsos utján egy holttest feküdt. Azonnal ráismertek az éjszakai szolgálatot teljestiő csendőrőrmesterre, akinek mellét ütötte át a szive táján a merénylő golyója és a halál tüstént bekövetkezetté A riadó fegyverbe szólította a Belvedere-park egész fegyveres erejét ée pár perc múltán o, csendőrök járőrökre oszolva kutatták M a park zeg-zugo* náaU, A kerítés közvetlen közelében egy ember­re akadtak, aki éppen azon szorgoskodott, hogy kijusson a szabadba. Lövésre emelt fegyverrel, szólították fel megadásra az idegent, aki engedelmesen emelte fel kezeit és ellen­kezés nélkül állott a csendőrök közé. Egye­nesem az őrszobára vitték és leigazoltatták. Irataiból és bemondásából kitűnt, hogy Kosovszky Sztaniszláv elbocsátott rendőr- tisztviselövel azonos. Midőn mellének szegezték a vádat, hogy az ő revolverének golyója ölte meg az éjszakai szolgálatot teljesített csendőrt, Kosovszky a meglepettség és a zavar min­den nyoma nélkül hárította el magáról a gyanút. A bizonyítékok azonban ellene szóltak, csu­pán arra nem derítettek világosságot, milyen indokai lehettek a merényletnek. Kihallgatták a park kertészéig aki staorad­Százhetven darab ezerpengős a* uccán. Szé­kesfehérvárról írják: A napokban Székes­fehérvárott járt autóján egy ismertnevü mág­nás. A gróf a színház előtt felült autójára, hogy elhagyja a várost, miután elvégezte dol­gait. Mielőtt autójába ült, kirántotta zsebéből azt a hatalmas pénztárcát, amelyben eev kö- tegben nem kevesebb, mint 170 darab vado­natúj, ropogós ezerpengős bankjegy volt. A gróf természetesen csak jóval később, talán csak odahaza vette észre a jelentős össze- el­tűnését és érthető izgatottsággal rohant nyom­ban a telefonhoz, fölhívta a székesfehérvári államrendőrkapitányságot és bejelentette a hatalmas összeg elvesztéséi. A grófnak oijja- natok alatt örömtelivé változott az arca és a telefon körül álló környezetbeliek arca is fölvidult, amikor a gróf közölte velük az ál­lamrendőrség értesítését, hogy a pénz mát megkerült, mialatt a gróf telefonált és közben már a megnyugtató táviratot is elküldték a rövid időre károsult grófnak. A rendőrség nyomban közölte vele a megtalálás részleteit is, mely szerint, amikor a gróf pénztárcája kiesett, a következő pillanatban egy arra ha­ladó férfi megpillantotta a duzzadt tárcát, amit azonban nem cselekedhetett inkognitó­ban, mert egy katona is észrevette a dolgot s azt is észrevette, amikor a megtaláló szá­molgatni kezdte a bankjegyeket. Hozzálé^ett tehát és kijelentette: „Azonnal vtove a rend­őrségre, mert különben följelentem... <V megtaláló megnyugtatta, hogy ü<*y azt akad­ta cselekedni. Ezekután aztán kettesben szál­lították a sok pénzt a kapitányságra. Ho"v mi lett a jutalom, annak jellemzésére elegendő talán csak annyit megemlíteni, amit a „becsü­letes megtaláló" egyik barátjának mondotta „Csak annyit mondhatók, hogy én jó pár évt* el vagyok látva, 7

Next

/
Thumbnails
Contents