Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-07 / 280. (1907.) szám
1928 december 7, péntek. Háromszáznyolcvan koronáért és néhány értéktelen ékszerért gyilkolt a Pozsonyban elfogott brünni szökött katona A gyilkos beismerő vallomásában elmondta, hogyan ölte meg Sachs Terézia lundenburgi ószeresnőt — Egy jegygyűrű vezette nyomra a hatóságokat — A pozsonyi hadbíróság fog Ítélkezni a tettes felett — Brockway teherautók, autóbuszok » legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat MOTOR IMPORT, Bratislava. Royko-u* 2/a' Pozsony, december 6. (Pozsonyi szerkessz- ! tőségünk telefonjelientése.) Tegnapi számunkban megiirtük, hogy Lundenburgban meggyilkolva találták a la- r kásán Sachs Terézia 52 éves lundenburgi asszonyt. Ugyanaíkikor a pozsonyi rendőrség iietantóz- tatta Grumbir János brünni szökött katonáit, , akiinél töltött revolvert és különböző aranyáé ezüst értéktárgyakat találtak. Grumbir 1 János az éjszaka folyamán a pozsonyi rend- 1 őrigaaga/tósáig bűnügyi osztályán Slavicseto Károly rendőrigazgatónaik és Pongrác Gusz- 1 táv helyettes rendőrigazgaitónaik, a bűnügyi osztály vezetőjének jelenlétében bevallotta, hogy ö követte el november 30-án délután négy órakor azt a kegyetlen rablógyilkosságot, amelynek áldozata Sachs Terézia 52 éves ószeresné. akit kalapáccsal leütött, majd megfojtott. Sachs Terézia ószeresné a Zs;idő-ucca 14. sz. alatt, lakott Lundenburgban. Nagyon visszavonult, rejtélyes életet élő asszony volt. Sen- ' iki sem tudta róla, hogy mennyi pénze van, csak azt sejtették, hogy nagyon gazdag nő. Uzsorakamatra is szokott kiadni pénzt, azonkívül viselt ruhák és régi ékszerek eladásával is foglalkozott. A nyomozás a gyilkosság után eleinte teljes sötétségben tapogatózott, I jóllehet a gyilkost, akiről csak most derült ki, hogy ö Sachs Terézia gyilkosa, már december 3-án a pozsonyi rendőrség egy véletlen folytán elfogta. A pozsonyi főpályaudvaron minden éjszaka razzia van és egy ilyen razzia alkalmával gyanús volt Grumbir János személye. Gtruin- hír hamis illetőségi bizonyítvánnyal igazolta magát, amely Robotka Károly névre szólt és a rnorvaországi Rubesicéről volt kiállítva. Miután' revolver is volt nála. fegyverviselési engedélyé pedig nem volt, azonkívül gyanús ékszereket; találtak nála, többek között egy jegygyűrűt, két férfiórát és egy karkötőórát, bevitték a rendőrségre és vallatni kezdték, hogy a nála lévő dolgok honnan származnak. Eleinte mindent tagadott, később azonban elmondotta, hogy őt nem Robotka Károlynak hívják, hanem Grumbir Jánosnak, lundenburgi születésű és november 26-án szökött meg brünni ezredétől, ahová október 1-én vonult be. Bevallotta, hogy két ízben volt büntetve, egyszer négyhónapi fogházra lopás miatt, egyszer pedig 24 órai elzárásra kihágás miatt. A rendőrség ezzel az adattal nem elégedett meg, hanem telefonált Grumbir János születési helyére, Lundenburgba, ahonnan ezt a választ kapta, hogy Grumbir János veszedelmes betörő. A lundenburgi rendőrség ezt is megtelefonálta, hogy épp akkor fedeztek föl a városban egy rablógyilkosságot és épp ezért jól szem- iigyre veendő a Pozsonyban elfogott szökött katona. A pozsonyi rendőrség most már nagy erély- lyel folytatta Grumbir kihallgatását, aki eleinte azt vallotta, hogy a nála lévő revolvert valahol találta, az ékszerekre vonatkozólag azonban ‘kitérő válaszokat adott. Nagyon gyanús volt, hogy a jegygyűrűben a következő monogram állott: S. T. 1888. 20/VI. A Lundenburgban meggyilkolt Sachs Terézia két kezdőbetűje ugyanis egyezik ezzel a monogrammal. Tegnap este 8 órakor Lundenburgból két csendőrőrmester érkezett Pozsonyba, akiknek jelenlétében az éjszakai óráikban Grumbir János töredelmes beismerő vallomást tett — Én voltam özvegy Sachs Terézia gyilkosa, — mondotta. — Én gyilkoltam öt meg november 30-án délntán 4 órakor. A gyilkosságot egyedül követtem el. November 26-án szöktem meg ezredemtol, Brünnből. Azért szöktem meg, mert a katonaságtól nem bocsátottak el, mint létszámfölöttit Eleinte egy Müllter nevű barátomnál voílltam és ott töltöttem egy éjszakát. Majd volt kedvesemtől kaptam kölcsön 600 koronát azzal, hogy ha munkába megyek, vissza fogom fizetni. Sem a barátnőm, sem Müllter nem tudott arról, hogy szökött katona vagyok. Barátomnál átöltöztem és katanainíhá- mat ott hagytam. November 27-én Uherska K rád isibe "mentein, ahol egyik nővérem van férjnél. Egy és félnapig tartózkodtam ott, onnan Gödingbe mentem, meg akartam látogatni volt gazdámat, ahol mint dpésztanonc dolgozd m. De nem mentem Gödingbe, hanem másnap reggel Lundenburgba utaztam. November 29-én érkeztem Lundenburgba. Bár edtóeim Ott katonák, nem mentőm el bonrájiík, hanem egyik barátomnál szálltam meg. November 30-án délután négy óm tájban Sachs- né asidóucoaii háza előtt néhányszor elsétáltam. Sacbsnét régebben ismertem, mert vettem tőle egyszer kabátot. Tudtam, hogy sok pénze van és elhatároztam, hogy pénzt fogok kérni tőle és ha nem ad, akkor elkábitom őt. Bementem hozzá és a konyhában találtam az öreg asszonyt Azt kérdeztem tőle, hogy van-e eladni váló kabátja. — Igen, — mondotta Sachsné gyanútlanul és ezzel háttal fordult nekem, hogy a kabátot ideadja. Ebben a pillanatban fölkaptam egy ott heverő kalapácsot és ezzel hátulról fej- bovágtam az öreg nőt. Sachsné nyomban összeesett és elvesztette eszméletét. Még egyszer ráütöttem a földön heverő asz- szonyra. Sachsné hörgött és attól féltem, hogy hörgését meghallják, ezért cukorspárgával, amit az üzletben találtam, az öreg nőt megfojtottam. Mikor fölöm öltem a fejét, hogy megnézzem, éhe még, az asszony szájából vér bu-—arat iki, amitől véres lett a jobbkezem. A vént a kezemről egy ronggyal letöröltem és a rongyot; eldobtam. — Ezután a kőt szekrényt kiforgattam. Két darab százkoronást és három darab ötvenkoronást találtam az egyik szekrényben, amit magamhoz vettem. A másik szekrényhez, amelyben fehérnemű volt, nem nyúltam. Az egyik szekrénvben volt két darab betétkönyv, azt meg se néztem 'és ott hagytam. Mikor az asztalfiókot kinyitottam, kiesett egy zacskó, amibeu egy busz- koronás, pár hatos aprópénz és egy jegygyűrű volt, amit magamhoz vettem. A gyilkos tettének elkövetése után a holttestet rongyokkal betakarta. — Magam se tudom, hogy miért tettem ezt, — mondotta Grumbir János megtörtén. A rendőrségnek az a föltevése, hogy azért takarta be a holttest arcát, mert látta az el- toraitott arcot és a kilógó nyelvet és ez a látvány zavarta volna őt a rablás elkövetésében. Mindössze 10—12 percig tartott mindez. A gyilkosság után a tettes a konybaajtót, amely nyitva volt, kívülről bezárta ée a kulcsot magához vette. A konyha ajtaja a gyilkosság egész ideje alatt nem volt bezárva és csak a sajnálatos véletlenen múlt, hogy a gyilkost senkisem zavarta meg szörnyű munkájának elvégzésében. A konyhaajtó kulcsát azután Grumbir az állomás mellett lévő parkban eldobta. Este moziba ment egy uccai nőveL December 1-én pedig Pozsonyba jött, ahol a Rndolf-szállóban szállt meg Robotika Károly név alatt. Az együk pozsonyi üzletben vásárolt egy Vulkán-koffert 75 koronáért, egy csikós nadrágot, cipőt, inget, a 380 koronát, amit rabolt, részben elutazta, részben elvásárolta, úgyhogy december 3-án este a pozsonyi főpályaudvarra ment ki aludni, mert már nem volt szállása és egy fillér sem volt a zsebében. Itt azután elfogták. A nála talált táiwakró! azt mondotta, hogy a revolvert sógorától kapta Uberské Hradittben, az órát pedig apjától, a másaik órát, amit nála találtak, 30 koronáért vette Gödiingbem. A pozsonyi főpálvaudvaron a fásládában egy ezüst női kankötőóráit találtak, amelyről azt hiszik, hogy a tettes aikkor dobba ezt a fásládába, amikor a razzia folyamán igazoltatták. A rendőrség azt hiszi, hogy ezt a kabkötőőnát a gyilkos erőszakká!! tépte le a holttestről. A gyilkos fiatalembert, aki foglalkozására nézve cipészsegéd, át fogják adni a pozsonyi hadbíróságnak. A gyilkosság! ügy főtárgya- lása a katonai büntető perrendtartás értedül óben Pozsonyban 1-esz. A német szociáldemokrácia vezére, Breitscheid válaszolt a francia kamara külügyi vitájára A német szociáldemokraták kitartanak az önrendelkezés álláspontján — De Nonzie szenátor nyilatkozata a csatlakozás kérdésében a, hogy Kosovszky az utóbbi napokban többször kopogtatott nála, nyomorára és munka- léiiküliségére hivatkozott és éjszakai szállást sért. Megesett rajta a szive, befogadta ójsza- tára és legutóbb is több éjszakát nála töltött Mialatt a kihallgatás és a helyszíni szemlé folyt megérkezett a Relvedere parkba a. rendőrség főparancsnoka, később a varsói rendőrfőnök és a bűnügyi rendőrség főparancsnoka. A körülmények gondos összevetése után egyért elmüleg megállapít.attak, hogy a gyilkos merényletnek nem lehel politika/, háttere, valószínűleg egyéni bosszú motiválja, mélyhez a. tettesnek segítőtársai nyújtottak, segédkezet. Kosovszky az egész éjszakán át tartó ki* hallgatás végén sem változtatta még konokul tagadó álláspontját ’ Mindvégig kitartott amellett, hogy egyéb éjszakai szállás és pénz híján a park őréinek jószivü vendéglátását vette igénybe. ő maga is csak a lövések dörrenésére riadt fel és ment ki a szabadba, ahol azonban elfogták. A felette rejtélyes gyilkos merénylet nyomozása a gyanúsított tagadása következtébe® holtpontra jutott, de a bűnügyi osztály főnöke biztosan reméli, hogy a gyanúsított megszakítás nélküli kihallgatása végül is eredményhez vezet ........ . *■ ■.. Berlin, december 6. Francois Albert szoeiál- radikalista képviselő, mint ismeretes, a francia kamarában kedden beszédet mondott, amelyben a csatlakozás ellen nyilatkozott és azt a kívánságát nyilvánította ki, hogy a Breitscheid által képviselt irányzat érvényesüljön a német szociáldemokráciában, amely a békét és a népek önrendelkezési jogát kívánja. Breitscheid most a Vorwarts-ben felelt a francia képviselő beszédétre. Albert kívánsága nem érthető. A német szociáldemokráciában nincs más irány, mint az, amely a békét és a népek önrendelkezési jogát akarja. Azonban a szociáldemokrácia éppen ez okból elvileg kitart az Anschluss joga mellett, természetesen azonban az önrendelkezés határát alkalmazni kívánja a nemzetek békeérdekéhez. ügy hiszi viszont, hogy nem egyedül Franciaország feladata annak megállapítása, hogy Ausztria csatlakozása a béke fenyegetését jelenti-e vagy sem. Emudnak az a felfogása, hogy ha Ausztria népességének kilenc tizede akarja a csatlakozást es egynzeae nem, ok- koT ezít az egyt izedet. kell megvédőLmezni az öngyilkossággal szemben, nagyon furcsa felfogása a demokráriának. Attól kell tartani, hogy ő és azok, akik helyeslik Briarnd felfogását, uj nehézségeket akarnak támasztani és újabb kevésbé helytálló okokat keresnek a rajnai kiürítés visszautasítására. Bécs, december 6. Tegnap de Monzie francia szenátor Bécsbe 'érkezett, ahol a kul- turszövetségben a francia forradalmak szellemi összefüggéseiről tart előadást. A sajtó képviselőivel folytatott, interjújában a szenátor kijelentette, hogy Ausztria bebizonyította életképességét és a csatlakozás kérdésében minden franciának elsősorban az a kötelessége, hogy Franciaországra gondoljon. Az ö álláspontja: Locarno, ő maga, mint Briaud kormányának tagja annakidején berlini látogatásával előkészítette ezt. a nagy politikai akciót. Az. orosz politikában Németországnak és Franciaországnak együtt kell haladnia. Megoldhatatlannak látszó bűnügyi rejtély iátyla veszi körül a marsall kertjében történt gyilkos merényletet A gyanúsított tagad, a bizonyítékok ellene szólnak — A merényletnek nincs politikai háttere Varsó, december 6. Tegnap a ikorahajmali óráhbau a varsói Bel veder e-park csendjét lövések dörrenése riasztotta fel. A lövöldözés abból az irányból hangzott, ahol Pilsudszky marsall palotája áll. Éjjel és nappal csendőrök teljesítenek őrszolgálatot a palota körül és pedig éjszaka két, nappal pedig négy csendőraltiszt A hajnali lövöldözés zajára talpon termett az egész készültség és először az őrszemek faköpenyei felé tartottak. Az egyik faházikó előtt pár lépésnyire a park kavicsos utján egy holttest feküdt. Azonnal ráismertek az éjszakai szolgálatot teljestiő csendőrőrmesterre, akinek mellét ütötte át a szive táján a merénylő golyója és a halál tüstént bekövetkezetté A riadó fegyverbe szólította a Belvedere-park egész fegyveres erejét ée pár perc múltán o, csendőrök járőrökre oszolva kutatták M a park zeg-zugo* náaU, A kerítés közvetlen közelében egy emberre akadtak, aki éppen azon szorgoskodott, hogy kijusson a szabadba. Lövésre emelt fegyverrel, szólították fel megadásra az idegent, aki engedelmesen emelte fel kezeit és ellenkezés nélkül állott a csendőrök közé. Egyenesem az őrszobára vitték és leigazoltatták. Irataiból és bemondásából kitűnt, hogy Kosovszky Sztaniszláv elbocsátott rendőr- tisztviselövel azonos. Midőn mellének szegezték a vádat, hogy az ő revolverének golyója ölte meg az éjszakai szolgálatot teljesített csendőrt, Kosovszky a meglepettség és a zavar minden nyoma nélkül hárította el magáról a gyanút. A bizonyítékok azonban ellene szóltak, csupán arra nem derítettek világosságot, milyen indokai lehettek a merényletnek. Kihallgatták a park kertészéig aki staoradSzázhetven darab ezerpengős a* uccán. Székesfehérvárról írják: A napokban Székesfehérvárott járt autóján egy ismertnevü mágnás. A gróf a színház előtt felült autójára, hogy elhagyja a várost, miután elvégezte dolgait. Mielőtt autójába ült, kirántotta zsebéből azt a hatalmas pénztárcát, amelyben eev kö- tegben nem kevesebb, mint 170 darab vadonatúj, ropogós ezerpengős bankjegy volt. A gróf természetesen csak jóval később, talán csak odahaza vette észre a jelentős össze- eltűnését és érthető izgatottsággal rohant nyomban a telefonhoz, fölhívta a székesfehérvári államrendőrkapitányságot és bejelentette a hatalmas összeg elvesztéséi. A grófnak oijja- natok alatt örömtelivé változott az arca és a telefon körül álló környezetbeliek arca is fölvidult, amikor a gróf közölte velük az államrendőrség értesítését, hogy a pénz mát megkerült, mialatt a gróf telefonált és közben már a megnyugtató táviratot is elküldték a rövid időre károsult grófnak. A rendőrség nyomban közölte vele a megtalálás részleteit is, mely szerint, amikor a gróf pénztárcája kiesett, a következő pillanatban egy arra haladó férfi megpillantotta a duzzadt tárcát, amit azonban nem cselekedhetett inkognitóban, mert egy katona is észrevette a dolgot s azt is észrevette, amikor a megtaláló számolgatni kezdte a bankjegyeket. Hozzálé^ett tehát és kijelentette: „Azonnal vtove a rendőrségre, mert különben följelentem... <V megtaláló megnyugtatta, hogy ü<*y azt akadta cselekedni. Ezekután aztán kettesben szállították a sok pénzt a kapitányságra. Ho"v mi lett a jutalom, annak jellemzésére elegendő talán csak annyit megemlíteni, amit a „becsületes megtaláló" egyik barátjának mondotta „Csak annyit mondhatók, hogy én jó pár évt* el vagyok látva, 7
