Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-05 / 278. (1905.) szám

4 1028 dacambag 5, Knmi tokhoz csatlakoztak, amelyeknek nagyobb befo­lyásuk van Prágában, mint Hlinkáóknak. Az országos keresztényszocialista párt jó egy mandátumot hódított el a szlovák néppárttól. rA legnagyobb elégtétellel konstatáljuk a cseh iparospárt harmincezernyi szavazatvesztesé . ét s amint előre is láttuk, azok a magyar szavazatok, amelyek Szlovenszkón a cseh iparospárt listájá­ra estek, teljesen elvesztek és csak arra sz< 1- gáltak, hogy a történelmi országokban lezüllő párt veszteségét némileg pótolják. A cseh ipa­rospárt óriási szlovenszkói agitációja dacára, Maxon Milán kassai iparkamarai elnök mind-, n erőlködése ellenére sem tudott egyetlen mandá­tumhoz sem jutni. A cseh szociáldemokraták választási össz- ©redménye ugyan nagy plusszal zárult, azonban Szlovenszkón nem érte el azt az e edményt, amelyet vártak. Itt is beteljesedett jóslatunk, hogy a cseh szociáldemokrata pártba beleolvadt magyar szociáldemokrácia nem létezik. Ez a párt ötödik helyre tette első magyar jelöltjét, aki természetesen nem jutott mandátumhoz. Ruszinszkóban senki sem csodálkozhatok az agrárpárt megerősödórén, mert hiszen a párt óriási anyagi eszközökkel rendelkezett, az egész állami apparátus és az állami autó e párt rendel­kezésére álltak. A ruszinszkói választáson a szubvenció, a lélekvásárlás és a megfélemlítés játszotta a főszerepet. De a ruszinszkói magyar ellenzéki pártszövetség minden terror és minden vesztegetés dacára megerősödött. „ft szlovák néppárt kettészakadása Késmárkon*1 Lapunk f. évi november 11.-r számának ily cimü tudósításával kapcsolatban kaptuk a kö­vetkező nyilatkozatot. — Nyilatkozat. A Prágai Magyar Hírlap 1928 november 11.-j számában oly értelmű közlemény jelent meg, mintha én a késmárki jrásban egy jelöltlista élén a jelölést elfogadtam volna. £u semmiféle je­lölést el nem fogadtam és nem is fogok elfo­gadni, egyszerűen azért, mert politikával nem foglalkozom. Késmárk, 1S28 november 28. KubovcsLk András vendéglős. Besitercebányai eredmények A besztercebányai járásban az országos képviselőtestületi választás eredménye a kö­vetkező volt: OKP 1420, MNP 343, kom. 4419, lúd. 4810, szoedem. 2368, Rázus 1577, n. szoc. 655. A járási választmányra a következő sza­vazatok estek: OKP 2285, koa.. 4301, lúd. 4733, szoedem. 2641, Rázus 1386, a. szoc. 610. A besztercebányai választási agitáció pla- kátbaroa átlépte a politikai tisztesség hatá­rait Az egyik Himka-párti paikáton a földön fetrengő magyar ruhás alak .al jelképezték az országos keresztényszocialista pártot, a szo­cialista pártokat pedig egy zsidó gúny- képével szimbolizálták. De a legnagyobb visz- szatetszést keltette egy a szlovák nemzeti li­ga ál'tai terjesztett és felragasztott piakát, mely azzal terrorizálta a besztercebányai választókat, hogy ha nem a kormánypártokra szavaznak, akkor a város az összes hivatalo­kat és iskoláikat elveszti. Beda Bystrici — hangzott a plakát egyik mondata — ked‘ sil- hju za Moskvou, Iebo Budapestou) (Jaj Besz­tercebányának, ha Moszkva, vagy Budapest felé kacsingatnak.) A komáromi, kommunisták technikai ob- strukciója a városi költségvetés ellen. Komá­romi tudósítónk jelenti: A komáromi város­házán megtartott képviselőtestületi üléseken közvetlen a választások előtt botrányos jele­neteket rögtönöztek a kommunisták Steiner Gábor nemzetgyűlési képviselő vezetése alatt. Mivel a város csak akkor tarthat számot az ál­lami segélyezésre, ha költségvetését még no­vember 30-án bemutatja, azt sürgősen kellett letárgyalni. November 29-én délután a kom­munista párt minden költségvetési oirnnél névszerint való szavazási ivet nyújtott be az elnöklő városbiróhoz, akit különben a legéle­sebben támadtak. így el tudták huzni a költ­ségvetés tárgyald sávi másnapig, az utolsó ha­tárideig. Ezt az ülést azonban délelőtt nem lehetett megtartani, mert a kommunisták nem jelentek meg és csak délután lett határozat- képes, amikor a képviselőtestület többsége átlátva a kommunisták lelkiismeretlen és fe­lelőtlen tervein, a költségvetést egész tömegé­ben vita nélkül megszavazta. Ez a legbotrá­nyosabb jelenetek közt ment végbe, mert a kommunisták a jobboldali pártokat válogatott szidalmakkal illették. Mindez a forradalmasdi azonban választási manőver célokat szolgált, mert a városháza termébe felcsőditették a leül telki munkanélküli proletariátust, hogy ta­núja legyen fantasztikus népjóléti terveik le- ezavaztatásának. Ezidoszerint a kommunista pórt ismét hadiállapotban van a szociálde­mokratákkal is és most azokat is ócsárolják a vároebiróval egyetemben. Basa————i—W—iiWiimini Egy újjászületett ország Lengyelország feltámadása — Három csonkból egy egész — Varsó és Vilna — Varsó, december. Hét év után Oroszországból v isszatérőben lát tam meg újra Varsót. Oroszország után Len­gyelország! Milyen megkönnyebbülés: megint Európa földjén, barátságos, mosolygó emberek között. A vörössel gazdagon diszitett niegorello- jei orosz kilépőállomás elhagyása után a határt elzáró bolsevik! drótsövény előtt leszállt a vö­rös vonatkísérő osztag és alig száz lépésre! odább a lengyel sövény elhagyása után feh erz- szük Pilsudszki marsall katonáit. Ebben a pil­lanatban már elfog az otthon érzése. És n ikor Stolpcén, a lengyel állomáson kiszállok a széles, porlepte, nehéz muszka kocsikból és beszállok a várakozó Varsó—Berlin—Páris expresszbe, már ismét az európai civilizáció vesz körül: nem le­selkedik körülöttem sem a mérhetetlen, vigasz­talan, egyenletes nyomor, sem a gyanú árnyéka. A világ, amit magam mögött hagytam, két: ég- teleniil érdekesebb, megrenditőbb; nem csupán sivatag az, melyen az élet számumja végigsüvi- tett; csendjében és tűrésében is mély; égés tra­gédia húzódik meg. S egy tehetségben és fájda­lomban egyaránt gazdag, színes népnek pusztu­lásában is eleven ereje vonz és lenyűgöz, elta- szit és zengve visszahív. A Nyugat előőrse Ez az ország itten, melynek egyhangú vidékei suhannak el a vónat ablakai előtt, már nem Olyan szingazdag s népe, bár szintén szláv, nem is olyai} kiszámíthatatlan, önfeláldozó jórág és véresszemü kegyetlenség nem lakik benne egy­szerre, egyidőben, egy mélységben, egymás mel­lett, mint a fajrokon keleti szomszédban. Ez it­ten a Nyugat előőrse, kilenc évszázados kultú­rával, a latin-francia és olasz szerem gazdag, egyéniesített alkotásaival; a másikhoz csak mint egyazon nyelvcsalád tagja és szlávos lágy­ságában hasonló. Mindkét, fajta asszonyai kü­lönbek a férfiaknál, erősebbek: a lengyel nemzet fenmaradásánák leghatalmasabb, legyőzhetek I len tényezője a lengyel honleány, a lengyel anya volt, aki nemzedékről nemzedékre örökítette át a nemzeti tradíciót és az elnyomók gyűlöletét s fentartotta ott is, ahol különben elveszhetett volna apáról fiúra még a lengyel szó is. Örök- életű a nemzet, melynek asszonyai is férf'lel- küek és tudatos szolgálói a nemzetet és kuitu- ját jelentő titokzatos nagy erőnek. Ezért érzem magamat nyomban otthon, ami­kor megint a lengyel államvasutak kocsijában ülők, lepjen bár el ugyanaz a sárgás, be zürődő finom steppe-por, mint estétől reggelig az orósz mezőkön és földeken át száguldó vonat hálóko­csijában. Varsóban már minden régi ismerős. Szélesmosolyu „dobzse44 szóval veszi át podgyá- szaimat a hordár, kedélyesen, de nyugedtabban hajt a taxi, szinte vidáman csilingel a jóképű villamos: Moszkvában ez is mintha vósztjóslóan hangzanék (vagy csak én képzeltem volna ezt?) Hét éve nem láttam Varsót és akkor — 1921 telén — éppen legszomorubb idejében: a kevés­sel előbb 1920 augusztusában visszavert fcolse- viki támadás után. Mint mikor a megáradt folyó szennyes árja elhagyja az elöntött területet és visszatér medrébe, úgy maradt vissza a világ­háborúból még fel sem ocsúdott lengyel főváros képén a kapuja előtt megállított ázsiai támadás nyoma. A cári rezsim alatt az elnyomott Varsó fényes szellemi és társadalmi központ volt: a Krakowski Pzsedomiescse és Novy Szwiat régi, meg az Alléé Uzsazdowszka újabb palotái nrm- csak minden politikai, hanem művészi és iro­dalmi mozgalmak színhelyei voltak. Hiszen va­lamely zsarnokság alatt élő népnek majdhogy­nem egyetlen megnyilvánulási módja az iroda­lom és egy bizonyos métékig a festőművészet. A többi képzőművészetek, különösen az építé­szet, de a nemzeti élet más megnyilvánulásai is, mint például a sportok, a megcsonkított, az egyéniséget kifejlődni nem engedő nemzeti lét­ben nem alakulhattak ki: ezekhez jólét, az egyé­niség érzete és teljes terjeszkedési képesség kell. Milyet változott azonban az uj élet küszöbén az ország, de különösen ez a város! Széles bou- levarűjai tiszták, gondozottak; a majdnem egyip­tomi sötétség helyett, melybe 1921-ben burko­lóztak, fényűző iv-lámpák és transzparensek vi­lágítják a hullámzó, szórakozó, vagy dolgukra siető, jóöltözött járókelők tömegét. A külső kör­utak kivételével, melyek bizony szlávosan pat­riarkálisak, teljesen modern, európai nagyváros. Testvérek, akik egymásra találtak Még meglepőbb, szinte csodával határos a szel­lemi változás. A felszabadulás után az uj, kelet­ről fenyegető pusztulás veszedelmétől éppen csak hogy megmenekült lengyel, szinte maga is alig hitt saját jövőjében, fenmaradásában, látva azt a tragikusan nehéz földrajzi, gazda­sági és politikai helyzetet, melyben állandóan két tulerős ellenféllel kell megküzdenie. A háború, mely területén zajlott le, példátlan pusztulást hagyott hátra. Baranovicse köze'é- ben, hol egy ideig Nikolai Nikolajevics főhadi­szállása volt, még ma is— tiz évi munka után — megdöbbenve láttam a srapnellek és egyébb lövedékek pusztító nyomait a feldúlt, agyagos földeken! A Báthory István halálától az 17C5- iki harmadik felosztásig terjedő két évczázad alatt a belső pártharcoknak és torzsalkodások­nak oly ijesztő képét mutatta Lengye'ország, hogy a hazafiak az újjászületés pillanatában ag­gódva tartottak ezeknek a belső pusztulást jel­ző jelenségeknek a megismétlődérétől. Ehhez járult még a három, majdnem másfél évszáza­don át egymástól elválasztott törzs teljesen kü­lönböző nevelése és fejlődése. Nemcsak az ad­minisztráció szellemében, nemcsak a gazdasági fejlődés kül- vagy belterjességében, hanem ma­gának a lakosságnak jellemében, a joggyakor­latban és a hivatali szervezetben is alap ető kü­lönbségek mutatkoztak, amelyek válaszfalat húztak lengyel és lengyel közé. Ha ma az utas Galíciából Oroszlengyelország- ba, onnan Pomerániába és végül a poseni tar­tományba utazik, vagy egy-egy varsói rnin’sz- térium különböző területekből rekrutálódott tisztviselőkarával kerül össze, csodálkozó meg­lepetéssel látja, mennyire eggyé váltak, szinte egy éjjelen át, a 130 évig egymástól elválasztott testvérek. Akik történelmük hosszú korszakán át állandó viszálykodásban éltek és ma a poli­tikai küzdelemben sokszor erős kritikával bí­rálják egymást a megpróbáltatás korszaka után. ma megtalálták az egy szív,.egy lélek, egy gon­dolkodás hazáját. A hevésszavu tábornagy Halhatatlan érdeme van ebben Lengyelország hatalma és egyénisége megszemélyesit-őjé’ek, Pilsudszki marsallnak. A tekintély nemtisztelós- ben a lengyel légközelebbi rokonságban van a magyarral. És ezért különösen nagyjelentőségű az a szembeöltő tény, hogy a marsall személyét és tetteit kritikával illetik ugyan, de jobb- és baloldal, arisztokrácia és slachta, nagytőke és munkás, diplomata és legíonárus az ő személye előtt egyaránt fentartás nélkül meghajol. Az ő forradalmi tevékenysége a régi Oroszországban hosszú évtizedek után első megmozdulása volt a lengyel nemzeti mozgalomnak. A háború elején ő volt az első, aki osztrák területen lengyel ön­kéntesekből légiókat hozott létre. Ezek dicsősé­ges részt vettek az orosz elleni háborúban. — Magja és példaképei voltak a háború végén ke­letkezett orosz-lengyel légióknak és a bárom lé­giócsapat együtt volt az 1920-as védekezésnek legerősebb bázisa. Az évi legíonárus napok — igy legutóbb a vilnai kongresszus augusztus 12- én — évenként uj bizonyítékát adják a tábor­nagy szinte legyőzhetetlen személyes és katonai erejének. Az ő intésére mozdul és éled a len­gyel nép. Ez a keleti fantáziával megáldott, for­radalmi álmodozó pedig litvánnak vallja magát — vilnai eredetű lévéu — mert, úgymond, a legjobb lengyelek mindig litvánok voltak, ahon­nan férfias erőt és elhatározó képességet hoztak magukkal. A köztársaság megalakulásának per­cében szinte ellenállás nélkül az állam fejévé lett és viharos éveken át kormányozta az új­szülött, régi ország hajóját. Aztán, amikor mások kezén a gazdasági és politikai romlás útjára jutott, litván vakmerő­séggel ismét kezébe kapta a kormánykereket és ma az ország, amelynek jövőjében kételked­tek, a legbiztosabb, legnyugodtabb pont Észak- kelet-Európa földjén. Politikai, pénzügyi és gaz­dasági hitele helyreállott, valutája érték, em­berei dolgoznak és a külföld bízik bennük. A sürü szemöldökű, bozontos bajuszu, átható tekintetű, kevésszavu tábornagy, aki a tettől so­hasem riad vissza, a keleti lengyel tipu ának leg­érdekesebb megszemélyesítője. Épen úgy, mint a magyarságban, két civilizáció találkozópontján kifejlődött kétféle hajlam, gondolkodás és vér­mérsékelt, éopen úgy a lengyelben is megkülön­böztethetünk nyugati és keleti tipust. A nyu­gati nyugodtabb, nacionalizmusa kevésbé türel­metlen, munkásabb, rendszeresebb és — ebben nHaananuManHraMMBBHMni különbözik a magyar nyugatitól — megengosji telhetetlenül nómetellenes. A keletiben tényleg sok az orientális vonás, amint ezt Pilsudszld marsallnak szimbolikumokkal telt és szinte szan-< szkrit költőkre emlékeztető, mólyértelmü ké* pekkel átszőtt vilnai beszéde — majdnem ini kább mesét mondanék — bizonyította. Nem any- nyira rendszeres munkás, mint nyugati testvére, de sokkal gyorsabb tettrekészség van benne és ez színes fantáziával és meglepő tervezőképes­séggel párosul. Azonban hat évszázad alatt kb fejlődött benne legfőbb jellemvonása s ez —- az oroszok iránti ellenszenv, melyet az 17:2 tői 1918-ig terjedő korszak kibékíthetetlen, izzó gyűlöletté fejlesztett. A legendák városa Ennek az oroszba és pogányba áthajtó d* orosszal és pogánnyal szemben egyaránt ellen­séges, litván vadságu, lengyellé simult keleti olasz kultúrának egyik legérdekesebb fészke Vil­na városa. Évszázados tölgy- és fenyőerdők kö­zepette, melyekben alig ötszáz és egynéhány, év­vel ezelőtt a Jagellók vad alattvalói még po­gány isteneiknek áldoztak, s a hegyek ormán fe­jedelmeik favárai állottak, a sötétvizü Vile'ka és Vilija összefolyásánál fekszik soktornyu Vil­na városa. Olyan, mint Moszkva kic ínyben, vagy Nagyszombat nagyobban: egyházi város, papi város, tornyokkal, templomokkal és oltá­rokkal tele, melyeket vagy a királyi csalá ok tagjai, vagy más „grandseignéur“-ök és pü pö- kök építettek. A kissé kiélezett tradíció íze int minden nagyobb elkövetett bűnért vagy büneso- portért templomot vagy oltárt emeltek — és Viinának nagyon sok temploma és minden temp­lomban sok oltára van. Itt van a katedrális, amelynek egyik mellék­hajója csodatevő Szent Kázmér nevét viseli az ebben a templomban oltár előtt, szentmise köz­ben meggyilkolt, fiatal királyfiért. Itt muteták azt a Krisztus-képet, melyet állítólag ő festett s melynek jobb karja két kézben végződik és mindegyike olajágat tart. A legenda szerint mindenféle vegyi szerrel próbálták az egyik ke­zet eltüntetni, ami lehetetlennek bizonyult. me:fc a litván Jagelló-házbÖl származó szent királyfi ezzel akarta szimbolizálni a litván és lengyel nemzetek testvéri egységét... Itt van a Pác Iietman által épített, a békének (,,pax“) dediktált, Péter Pálról elnevezett fehér márvány barokk székesegyház, amelynek gaz­dag fantáziájú díszítése két olaszországi szárma­zású szobrász munkája, akik itt, a félig barbár környezetben, élték ki művészetüket, néha egé­szen pogányós formák között. A korai renaissán­cénak egy bűbájos remeke, a Boldogságos Szűz vőröstéglából épült és csipkekönnyü vöröstégla- diszitésü temploma, melyet Napóleon állítólag, úgy ahogy volt, el szeretett volna magával vinni Párisba, annyira megtetszett neki az a szubtilis könnyedség, amivel a nehézkes anyagot kecses díszítésre tudták felhasználni. De a miszticiz^ musba átmenő mély hitet, mely itt Ázsia mes- gyéjén a római katolikus és görög-ortodox val­lásunkat egyaránt áthatja és külsőségekben is sok tekintetben hasonlókká teszi, legszebben tárja elénk az Osztra Brama (bráma annyi, mint „kapu44) nyílt kápolnája, amelyen a rendes vá­rosi forgalmat lebonyolító kapu felett, nyílt ut­cán van elhelyezve a Csodatevő Szűznek ery valóban csodálatos szépségű, feketearany szint játszó, szelíd és átszellemült képe. A dolgukra siető járó-kelők, a kapu alatt áthajtó kocs'sok vagy taxisoffőrök, mind kezükben tartják kalap­jukat, az asszonyok pedig keresztet vetnek, ha­csak nem térdepelnek le hittől buzgó és csodát váró imára. Az észak-keleti rész kissé babár, felszínes kul­túrája, erős akaratú, keményfajtáju népe, a ke­leti tartományok kissé puhább, oroszos, nagy er­dőkön és sivár földeken dolgozó slacMája és parasztja; Galícia nagyurai és szellemükben kis­sé elosztrákosodott hivatalnokcsaládjni, a lassan lábrakelő parasztságára] és az idegenszerü ukrán elemmel;; Nyugat-Galicia. Krakkó körül csopor­tosuló magas kultúrája, fényes tudományos hire; a volt porosz tartományok ipari gazdasága, Szi­lézia és Porameránia öntudatos lengyelsége —- amely őrzi az utat a tenger felé — ma mkd dolgos, erős egységben egyesülnek az újraéledt főváros körül, öt rész s ötré!e gondolkodás, tör­ténelmileg és kegyetlenül elválasztott há:om test, amely ma egy szivvel dobog és egy fejjel gondolkodik. O. Gy. —Ilii———————ilHI H—l—ll III I Mikulásra vegyen gramofont V. Reymann cégre Nyitra. Farská ulica 12. Minden régi és űi előfizetőnk 5. korona porié- és mmmmwMmm költség ellenében megkapja a Prágai Magira? üirlap 1829. évi nagy irodalmi albumát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents