Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-05 / 278. (1905.) szám

Mas számunk fa oldal JF 1 VH éri. 278. (1905) szám > Szerda - 1928 december 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok fősxecfcesztő: politikai napilapja FeMŐS aerteate. DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCJi GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, n. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága fln Panská ul 12/IÍI. — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Súlyos lecke 'A szlovenszkói választási eredimén yekiből ászra körvonalaikban bontakozik ki az a tény, amelyet a világueszemüek és logikusam gondolkodók már régen felismertek, hogy Szlovenszíkó népe szivének belsejében ren- ditlietet lenül kitart azon az eszmén, arniély szerint Szlovenszkó őslakossága nemzetiség­re, fajra és Mekezetre való tekintet nélkül egymásra van utalva. Ezer esztendő törté­nelmi folyamán kéz a kézben együtt végezte SzUovemszkó lakossága azt a kultunmunkát, amély ennek az országrésznek virágzó fel­lendülésére vezetett és a veszély óráiban a közös ideálok megvédése érdekében egysé­gesen áldozta életét, vérét és vagyonát. Az uj viszonyok ezt a mély érzelmi és anyagi érdekű kapcsolatot ideig-óráig elrejthették a tájékozatlanok szeme élői, de a valóság­ban mindig megvolt az, soha egy pillanatra sem bomlott meg és a lakosság nagy egyete­mét érintő kérdésekben ma is együtt talál­juk az őslakoáfrontot. Szlovenszkó népének politikai küzdelmeiben ez az eszményi kö­zösség a területi autonómia gondolatában fejeződik ki, amely ennek az országrésznek kormányzását, somsának intézését azoknak a kezébe ki vám ja letenni, akik évtizedek óta Szlovenszkó áldott földijében gyökereződtek be és ezért szivüknek minden dobbanása a hazai föld boldogulásáért ver. 1925-ben Hurkának pártja, a szlovák nép­párt az autonómia zászlajával indult a válasz­tási küzdelembe és elhatározó győzelmet ara­tott. Ugyanannyi mandátumot szerzett, mint | amennyivel az első nemzetgyűlési választások J után a szociáldemokraták vonultak be a prá­gai parlamentbe. A háború befejezése után közvetlenül érvényesülő pszichózis segítette aikkor elő a nemzetköziség és a szegény tár­sadalmi osztályok boldogulásának jelszavával üzérkedő szociáldemokrata pártot. Akkor azt i kürtölték világgá, hogy Szlovenszkó vörös,1 1925-ben azonban kiderült, hogy Szlovenszkó. nem vörös, hanem autonómista. HLinkánaik, óriási politikai hatalom jutott a kezébe és • tisztán rajta múlott, hogy programjának' nagy része teljesedésbe menjen-e. | Ekkor bekövetkezett az a Szlovenszkó egész lakossága szempontjából sajnálatos esemény, j hogy Ézsau egy tál lencséért újból eladta örökségét. Hlinka táborkarával bevonult aj kormányba, elárulta Szlovenszkó autonómiá-j jának az ügyét, azt a szent eszmét, amelynek j erkölcsi jogosultságát és gyakorlati élet-. revalóságát még olyan külföldi meg- ( figyelő is elismerte, mint aminő Scotus Via- j tor. Az autonómia ügye Hlinkáék kezében a’ liusosfazék kérdésévé alacsonyod ott és Hlinka csupán abban látta Szlovenszkó problémájá- nek elintézését, hogy egy pár prononszirozott párthivét zsíros stádiumokhoz juttatta. Az 6; bábáskodása mellett vált valósággá Kramár-! nak eszméje, az uj közigazgatási reform, amely az ősi megyerendszer helyébe a tarto­mányi rendszert vezette be és éppen a szlo-: vák nemzeti és gazdasági élet fellegvárait, j a régi megyeszékhelyeket ítélte lassú sorva-; dásra. Hlinkáék politikája a szlovenszkói ‘ élet frontján teljes erővel arra irányult, hogy1 az őslakosság érzelmi és a gazdasági egymás­rautaltság szükségességéből származó egysé-1 gét megbontsa, szembeállítsa a szlovák nép tömegeit a magyarokkal és szakadékokat ár­kot jón ott, ahol még választóvonal sem volt soha. Ez a politika teljesen hamis ideológiai el­képzelésből származhatott s csak amellett ta­núskodik, hogy Hlinka nem ismeri a történe­lem szellemét és nem látja át a mai idők Icö­Súlyos belpolitikai krízis Ausztriában Bizonytalanság az elnökválasztás előtt — A postások passzív rezisztenciája — Ellentét a kormánykoalíción beiül — Hainisch, Mikfas vagy Seipel — Becs, december 4. A postásak, telefonásták! is táviirdászoík tegnap óta tartó passzív re-! úsztam diája annyira megzavarta az osztrák | aelpoiliidikati helyzetiét, hogy komoly .krízistől íölí it&irtaini. Seipel dr. szövetségi kancellár egnapi innsbrucki nyilatkozata, melyről leg­utóbbi számunkban eméélkeztünk még, nagy- oan hozzájárult a helyzet elmérgesítéséhez. A nyilatkozatot nemcsak az ellenzék, ha­nem a kormánytöbbség egyes csoportjai is rosszalják, különösen a nagynemetek, kik­nek álláspontját Classin nagynémet képvi­selő vázolta mai salzburgi beszédében. i nagynéniét képviselő a szövetségi kamcel- ár hivatalin oíkellenes álláspontján kívül Sei- >ei egyházi podiitikájával sincs megelégedve, nert szerinte a kancellár állandóan katolikus jzempontból dönti el a legfontosabb állam- jgyeket, elsősorban a közoktatást. így Leg­utóbb is uj filozófiai fakultást állított föl a salzburgi katolikus egyetemem, ami fölösle­ges voilit s csál: bizonyos osztályok érdekét ízolgálja. E kultunkérdésektől elteildntve, a helyzet nás szempontból is rendkívül bonyolultnak tekinthető. A nagynémetek kitartanak eddigi állás­pontjuknál és magukévá tették a hivatal­nokok remunerációs követeléseit. A szo­ciáldemokraták természetesen szintén a hi­vatalnokok oldalán harcolnak és tegnap a Landbund is hivatalos nyilatkozatot tett, melyben szintén az ellenzék álláspontját fogadja el. h. ker esz t én yszocia listák így szöveteégestárs léikül maradnak a meginduló parlamenti vi- áknál. Sőt j ólán formált körök értesülése sze­műt magában a kereszitényszocialista pártban js ellentét támadt a képviselők között a hiva- jalnokkérdés miatt. Kienböck dr. pénzügy- niiniiszter tegnap fogadta a stájerországi ke- nesztényszociálista hivatailnok.dk küldöttsé­gét, akik kifejezték elégedetlenségüket a ke- resztényszocáalisba párt hivataJlinokpolirtikájá- val szemben. A holnapi választás Mindehhez járul a köztársasági elnöki állás betöltése körül támadt zavar és bi­zonytalanság. Holnapra összehívták a szö­vetségi tanácsot és a nemzeti tanácsot, hogy megválassza az államfőt, de máig egyetlen ember sem tudja még Bécshen és Ausztriában, hogy ki lesz körülbelül Ausz­amelynek mélyreható buvárlata a cseh Rádl professzort arra a beismerésre készteti, hogy a csehek és németek egymással! olyan vérbeli rokonságban, olyan történelmi és gazdasági, meg kulturális kapcsolatban állanak, minit az északolasz nép áll a délolasszal, vagy mint a francia kelták a frankokkal és ez a két nép rokonibb egymáshoz, mint az Egyesült Álla­mok polgárai. Nagyobb ez a rokonság a cse­hiek és a németek között, mint a csehek és a szlovákok között, mert hiszen a csehek és szlovákok a történelemben csupán a kilence­dik század folyamán léptek fel közösen és az a tudat, hogy összetartoznak, csupán a XIX.- ik század folyamán a nemzeti romantika hatá­sára lépett fel. Ugyanez a történelmi megíté­lés vonatkozik a magyar és szlovák nép viszo­nyára, mert ez a két nép is, óppenolyan test- vérnemzet, mint a cseh és a német, a porosz és a bajor, az északfrancia és a gascognei. A történelem szelleme ellen vétkezik, aki ezt tria höztársasasri elnöke. A Landbund és a nagynémet párt továbbra is kitart állás­pontja mellett és nem kívánja, hogy a köz- társasági elnök aktív politikai személyiség legyen. Ezzel a keresztcnyszccialisíák je­löltje, Miklas, elvesztette minden kilátását az elnökségre. A Landbund Hainisch dr. ujraniegválasztása mellett kardoskodik, ami kétségtelenül az egyetlen kiút volna ha a szociáldemokraták is föntartás nélkül beleegyeznének. Ha a pártok még ma megegyeznének, akkor villámgyorsan el lehetne intézni az alkotmány megváltozta­tását és holnap Hainischt választhatnák njra a köztársaság elnökévé. Miklas Seitznél Becs, december 4. Ma délelőtt ngy lát­szott, mintha Hainisch megválasztása bizto­sítva volna. A szociáldemokrata frakció el­határozta, hogy elfogadja a nagynémetek és a Landbund propozicióját, h&j|nn<\á az alkotmányt megváltoztatni s Hainischt újabb négy évre megválasztani. Ugyanak­kor azonban a párt kereken elutasított minden másfajta alkotmányváltoztatási ter­vet, főleg a kormányszocialisták azon kí­vánságát, hogy a köztársasági elnöknek szélesebhkörü hatalmi funkciót juttassa­nak. Amikor a keresztényszocialisták tudo­mást szereztek a szociáldemokraták e ha­tározatáról, nagy nyugtalanság támadt so­raikban és a frakció elnöke azonnal Seitz polgármesterhez, a szociáldemokrata frak­ció elnökéhez ment. aki előtt kijelentette, hogy a kercsztényszocialista párt ezek után ragaszkodik önálló jelöltjéhez, vagy pedig Hainisch elnök teljhatalmának kibővíté­séhez. Ilyen körülmények között huszonnégy órával a választás előtt végzetesen feszült helyzet keletkezett, amelyben pillanatnyi­lag senki kiutat nem lát. A nagynémetek és a Landbund kitartanak álláspontjuk mellett és nem hajlandók hivatásos politi­kust választani. A keresztényszocialisták az elnökválasztással kapcsolatban bizonyá­ra kénytelenek lesznek fölvetni a koalíciós kérdést s abban az esetben, ha a nagyné­metek és a Landbund újra elutasítják Mik­las jelölését, magát Seipel dr.-t kandidál­ják. Tnlajdonképpen Miklas megválasztását úgyis csak Seipel megválasztása előjátéká­nak tekintették. Holnap a választáson min­den eldől. Ha a nagynémetek, a Landbund és a szociáldemokraták egyöntetűen Hai- niseh dr.-ra szavaznak, megvan a többsé­gük. Mivel azonban az alkotmány megvál­toztatásához kétharmad többség kell, a ke- resztényszoc. szavazatok nélkül tehetet­lenek. Ezenkívül az is természetes, hogy Hainisch dr. megválasztását a legnagyobb párt szavazatai nélkül semmiesetre sem fogadja el. Walko külügyminiszter a magyar-lengyel barátság erősödéséről Budapest, december 4. (Sarját szerkesztő­ségünk telefonjeientése.) Walko Lajos kül­ügyminiszter ma érkezteti vissza Budapestre Varsóból- A külíügymin isztert megérkezése­kor számos újságíró fogadta, akik előtt Wal- foo kijelentette, hogy őszinte örömére szol­gél a magyar-lengyel barátsági szerződés megkötése. — Igen tanulságosak és értékesek vol­tak számomra azok a beszélgetések — mondotta — amelyeket a lengyel politikai élet vezető egyéniséged vei módom ban volt folytatni. Csodálattal állapitottam meg, hogy Lengyelország milyen bámu- latraméltó gyorsasággal s milyen egysé­gesen szervezte meg újból belső életét és milyen eleven életerő hatja át ezt a nem­zetet. A lengyel nemzet barátsága olyan érték szamunkra, amelyet a jövőben is meg kell tartanunk s úgy társadalmi érintkezés, mint gazdasági kapcsolatok ut­ján is minél intenzivebben ápolnunk kell. yeteLmén^öii. Nem érti meg a történelmet,^ nem látja be, aki mesterségesen őket ner ée szakadékokat átkel a testvérek közé. Az élet törvényei dinamikai erejűek és elsöprik azt az útjukból, aki a fejlődés útjába veti magát. Ez a sors érte most HLrokának a pártját, amely az 4925. évi szenátusi választásokkal szemben több mint kilencvenezer szavazatot veszített. Ebből a kilencvenezer szavazatból harmincezer jutott az országos keresztény- szocialista pártra, amely következetesen ki­tartott kezdeti politikáján: az őslakos front egymásrautaltságán és Szlovenszkó területi autonómiájának követelésén. Ez a harminc­ezer szlovák szavazat figyelmezteti Blinkát, hogy miben tévedett. Az a hatvanezer szava­zat pedig, amelyet az agrárpárt hódított el a néppárttól, arra a mentalitásra mutat, hogyha már valakinek a kormánypárti Hlinka és a kormánypárti Hodzsa között kell választania, akkor a döntés arra esik, akinek politikája nem merül ki csak a hivatali stádiumok el­nyerésében. A HlLnikÁnak adott lecke jé időben történt és ha tanulságait a rózsahegyi paróchiáu meg fogják szívlelni, akkor a szlovák néppárt re­generációjára vezethet, amelynek útja adva van: El a husosfazéktól, amelynek áldásai­ból a szlovák nép tömegei nem részesednek, vissza a komoly és becsületes ellenzéki mun­ka irányához, vissza a harchoz és küzdelem­hez, amely a száz százalékos autonómia meg­valósításához vezet és nem kábítja a népet meg önmagát olyan ábrándképpel, hogy a most bevezetett tartományi rendszer Szloven­szkó autonómiájának hajnali derengése. IIUn­kának, ha kinyitja a szemét, látnia kell, hogy szürkület ez és nem derengés, ha pedig to­vábbra is nyugodtan ül az estre hajló fényes­ségben, hamarosan bekövetkezik az éjszaka. Akkor pedig a legközelebbi választások al­kalmával még akkor sem talál a sötétségben pártbivekre, ha modern Diogenesként villa­nyos zseblámpával indul a rózsahegyi malom alól felderítő és embert kereső útjára. t

Next

/
Thumbnails
Contents