Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-05 / 278. (1905.) szám

2 T^fTAT-A^ACfekR-HTRIiAl? jaaMMBWBaBBamMWWM—üHMiHMMUHn’ifflnnwa—imaBBtm Az agrárpárt még a kormány fölbontása árán is kiszorítja Benest a külügyminiszteri székből? A „hajánál fogva előrándgált" miniszterválság legújabb fejleményei — Vagy Benes mond le, vagy az agrárpárt lép ki a kormánybél, hogy uj helyzetet teremtsen — Benes egérutat keres a válságbél Prága, december 4 A cseh agrárpártnak a iVenkov vasárnapi számában közzétett ama nyilatkozata, hogy a párt Benes külügyminisz­terrel a társadalmi érintkezést is megszakítja, politikai körökben óriási feltűnést keltett és minden más eseményt, még a választások eredményével összefüggő kombinációkat is háttérbe szorította. Általános az a vélemény, hogy a legnagyobb kormánypárt e nyilatkoza­tának, amelyet a cseh nemzeti demokrata párt és a eseh néppárt sajtója is kéjes öröm­mel vett át, mélyreható következményei lesz­nek. Nagyon jól informált és Hodzsa környe­zetéhez tartozó agrárpárti körökben azt mond­ják, hogy a külügyminiszterválság küszöbön áll. Ezekben a körökben csupán két lehető­séget tudnak elképzelni. Az egyik az, hogy Benes az agrárpárt állásfoglalásának követ­kezményeit a legrövidebb időn belül levonja, és beadja lemondását, amely esetben átvenné a nemzeti szocialista párt vezetését és — mi­csoda groteszk helyzet — a legélesebb ellen­zéki küzdelmet venné föl a kormánnyal és annak vezető frakciójával: a cseh agrárpárt­tal szemben. A másik lehetőség pedig az, hogy az agrárpárt, ha nem sikerül Benest megbuktatnia, saját maga lép ki a kormány­ból, amely esetben minden valószínűség sze­rint ideiglenes jellegű hivatalnokkorrnányt nevezne ki a köztársasági elnök és Benes to­vább vezetné a kiilügyeket. Minthogy azon­ban az agrárpárt ma a köztársaság legna­gyobb pártja, amelynek támogatása nélkül egyetlenegy kormány sem tarthatja magát, e párt bízik abban, hogy a kirobbanás előtt álló válság az ö győzelmével fog végződni. A jól értesült Lidové Noviny, mely külön­ben Renesnek és a nemzeti szocialistáknak egyik mindenkori szószólója, szintén a válság közeledtérői beszél. — Az agrárius Venkov vasárnapi gyerekes kirohanása, mely anonim módon deklarálja az „érintkezés megszakítását" Benessel, akit fe­lelőssé tesz azért, amit a nemzeti szocialista sajté a választási kampány alatt az agráriu­sokról irt, élénk bizonysága a kormányfcábor anarchisztikus gondolkodásának és dezorga­nizációjának. A kormányválságot, mely már ©nélkül is fenyegetett, úgyszólván a hajánál fogva ráncigálják elő s ezt ráadásul maga a kormánytöbbség legelső pártja teszi. Érdekesnek tartjuk ennek kapcsán még megemlíteni, mit ir a Vccerni List, Stribrny- nek, Benes e legnagyobb ellenségének lapja 1 az az agrárpárt nyilatkozatáról. A Veccmi! List szerint az „anonim" nyilatkozatot egyál-■ tálában nem holmi anonim, felelőtlen szerv I tetette közzé, hanem a választás előtt 24 óra- j val maga a párt elnöksége határozta el egy- j hangúkig Benesék bajkotíálásái Stribrnyék úgy tudják, hogy Benes mind­ennek dacára csak egérutat keres, hogy az agrárokat kiengesztelje vagy legalább mérsé­kelje dühüket. Amikor a nemzeti szocialisták csehországi választási győzelmük hatása alatt a Ceské S'ovőban követelni akarták, hogy a csehországi országos elnök, az agrárpárthoz tartozó Kubát azonnal lemondjon, Benes állí­tólag azonnal elrendelte, hogy a már kisze­dett cikk címét és tartalmát változtassák meg. ílymódon akarta Benes kibékíteni az agráro­kat. Amikor azután a szerkesztőség végre­hajtotta rendelkezését, Benes nyomban gon­doskodott arról, hogy e lépéséről az agrárok tudomást szerezzenek. A Vecerni List arról isi tudni vél, hogy Benes barátai körében állító-1 lag kijelentette, hogy pártjának az agrárok ellen intézett támadását nemcsak nem he­lyesli, de a leghatározottabban el is Ítéli. A szocialista körök még nem tartják elve­szettnek Benes pozícióját, mert íölteszik, hogy | a Vénkor támadása csak a választási agitáció egyik hullámverése volt, mely magától le fog csillapodni, mivel a szocialista pártok meg­erősödése folytán az agráriusok előbb-utóbb ismét rá fognak kényszerülni a szocialisták­kal való együttműködésre. A szocialista véle­mény szerint ugyanis a Hlinka-párt mostani vereségére való tekintettel sokkal követelő­zőbb, agresszívebb taktikát fog fölvenni, ami az agráriusok és Eflinkáék közötti ellentétek kimélyitését fogja eredményezni s végül a szlovák néppártot az ellenzékbe szorítja. Ez esetben aztán Hlinkáék pótlására egyedül a szocialista pártok jöhetnek számításba. Ez a vélemény természetesen csak a szocialisták jámbor reménye és a kormánybakivánkozás- nak uiabb kifejezése. Ezzel szemben a hely­zet pillanatnyilag rendkívül komoly és Benes külügyminiszter pozíciója úgyszólván remény­telen. I király állapota nem változott - Nincs orvosi bulletin London, december 4. A király betegségéről a kezelőorvosok ma éjjel nem adtak ki jelentést. Az orvosok esti látogatásuk után nem tértek vissza a palotába. A Daily Telegraph jelentése szerint az angol kormány bizottságot akar kine­vezni. amely a király betegsége alatt az uralkodói ügyeket ellátná, mivel a király előreláthatóan hosszú ideig képtelen lesz a legfontosabb állampapírokat aláírni. Néhány évvel ezelőtt, György király első betegsége alkalmával és Földközi tengeri utazása alatt már működött Angliában egy ilyen régenstanács, amelynek tagjai Hen­rik herceg, a miniszterelnök, a lordkancellár és a canterburyi érsek voltak. Szterényi bízik az optáns-pör békés elintézésében Budapest, december 4. (Budapesti szerkesztő-] ségünk telefonjelentése.) Szterényi József bá-! ró felgyógyult s a sajtó képviselői tlőtt kije­lentette, hogy részt fog venni az cptáns-pör tárgyalásán, amelyet december 13.-én Bécs­ijén, vagy Abbáziában fognak megtartani. A román külügyminiszternek a külföldi saj'.ó előtt tett nyilatkozata — mondotta Szterényi — remélnünk engedi, hogy a közvetlen tár­Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a fC#p@s Hét megjelenik minden hét csütörtökjén Jfcfc JULII? KIT ;n Prága! Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: IARK8 JÓZSEF (27) — Nagyon helyes! — lelkesedett Fried­mann. Szentessi gúnyosan mosolyodott el. Eszébe jutott, hogy ezt a kövér kereskedőt aligha a társadalom kergette bűnbe, hiszen ennek ke­vés kára lehetett az — igazságtalan vagyonel­oszt ódásból ... ALpár nem vette észre a gúnyos mosolyt s lelkesen folytatta: — Ménessi a második csoportba tartozik, őt nem gazdasági szükségszerűség hajtja a csalásokra, hanem a természete. Részben a társadalom bűnös az ilyesmiben is, mert rossz a nevelési módszere, de a Ménessi-féle embereknél más adottságok is észrevehetők... — Született gonosztevő, — konstatálta Friedmann is, — de alapjában nem rossz ember. Szentessi őszinte megelégedéssel gondolta el magában, hogy nemsokára milyen jóizüen fog rágyújtani Friedmann arra a szivarra, melyet a „született gonosztevő" csempész be neki ... A diák boldog volt, hogy hallgatóságra ta­lált s most már tanáros precizitással magya­rázott: — Született gonosztevők, azt hiszéin, csak­ugyan vannak! . . . Példának hozhatom fel az egyszerű tényt, hogy ha nem lennének embe­rek, akik minden körülmények közt hajlan­dók az erőszakoskodásra, akkor sohasem ke­rülhetett volna sor a kapitalista államberen­dezkedésre, — hiszen az őskamun izmusban nem volt magántu'a.jdon ... Az az ember, aki a magántulajdont megalapította, szüle­4 tett gonosztevő volt, — ő követte el az első lo­pást! — Nem ériem, — szólt közbe Friedmann. — Na igen, — magyarázott hadarva a diák, — az az ember lopott az összeség va­gyonából, hogy neki magántulajdona legyen. Valószínűleg ő követte el az első gyilkosságot, az első erőszakoskodást is, — amikor ezt a lopással szerzett magántulajdont megvédel­mezte . . . — Az egészen bizonyos, hogy az őstársada­lom kommunista volt? — tamáskodott Szen­tessi. — Természetesen. — Miért olyan természetes ez? Alpár nehány pillanatig zavartan hallgatott, aztán kibökte: — A történelem bizonyltja. Széntessi, akinek nem állt módjában ezt az állítást ellenőrizni, elhallgatott. A diák is abbahagyta a szónoklatot, mert Szentessi közbeszólása kizökkentette a kerékvágásból. Nehány pillanat múlva Darimovios törte meg a csendet: — Soká marad most Ménessi. — Talán elfogták! — sápadt bele a gondo­latba Friedmann. — Biztosan a haverjával szórakozik, — je­gyezte meg gúnyosan a diák. — Mondja Alpár ur, — kezdett érdeklőd­ni Friedmann, — mi az, hogy „haver"? Már annyiszor hallottam ezt a szót. — Maga például, ebben a pillanatban, az én haverom! — szólalt meg Ménessi, aki ép­pen megjelent a zárkaajtóban. — Haver az barát? — mosolyodott el ba­rátságosan Friedmann. — Nem egészen. Haver az — bűntárs . . . Mi most együtt követtünk el egy bűncselek­ményt: én a maga megbízásából, — a maga felbujtására, — csempésztem szivart. — Sikerüli? — örült meg Friedmann. Ménessi szinte sértődötten bökött a vasaj- tók előtt sétáló őr leié: — Ezektől akár a Himaláját is behozhat­nám. Vakok . . . Szivardobozt húzott elő a kabátja alól s ezt átnyújtotta a kereskedőnek. Kettő hiányzik. Odaadtam őket a haverom­nak, aki besegítette a szivart. — Kérem! — készségeskedett Friedmann, — ön nem parancsol? — Nem. Én csak cigarettázom. Szentessi az ágyán heverészett. Unatkozva hallgatta, hogy hogyan meséli el az „esetét" Darimovios Friedmannak, aki annyira türel­mes embernek bizonyult, hogy negyedszer is hajlandó volt végighallgatni az egészet. Dari- movics ugyanis szinte minden órában elmon­dotta valakinek, hogy ő odakint ki volt és hogy miért, hogyan került börtönbe. —'Tűrhetetlen ember, — jegyezte meg hal­kan a diák. — állandóan a saját ügyéről be­szél. — Mindenki arról beszél, ami őt a legjob­ban érdekli, — vágott vissza Ménessi, — ma­ga például a kommunizmusról . . . — Maga pedig a különböző csalásokról . . , Szentessi elgondolkozott: ő miről szóik ott beszélni? . . . Csak most vette észre, hogy alig beszélt pár szót a társaival, pedig a ma­gánzárkán állandóan vágyakozott a beszélge­tés lehetősége után. Figyelni kezdett: hogy mondja el Darimo- vics Friedmannak börtön bejutása hiteles tör­ténetét. A „hiteles történet" mindig máskép­pen hangzott, csak a végkonkluzió volt min­dig ugyanaz: ő ártatlanul került börtönbe... Ménessi szuszogni kezdett: elaludt A diák egy agyonolvasott külsejű detektivregénybeu kezdett lapozni. A könyv Darimoviosé volt. Alpár első nap, mikor meglátta a könyvet, el­fintorította az orrát: szemét! Délután már vé­1Ö28 december 5, szerda. !■■■■■■■ ■■ ■■ ■ la—inmn"^^ Ti NA- RUM A-LIK6RV;l/C• Sp0i. GÖMÖRlRUM*eS-UKORGVÁp.nr •ROZNAVA- ‘ ‘ bán biztosra veszik, hogy az uj kormány nem fogja követni ezt az eljárást,, hanem be­csületes megállapodásra törekszik a küszö­bön levő tárgyalásoknál. Anglia ebben az esetben, vagyis, ha a román kormány eleget tesz kötelezettségeinek, a legmesszebb- menően fogja támogatni pénzügyileg is Ro­mániát. Elsimult a Ham Imii - Belliién sajtóvita Budapest, december 4 (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) ismeretes, hogy Beth­len István gróf miniszterelnök és Nagy Emil dr. között Nagy Emilnek Nagykanizsán tartott beszéde miatt sajtóvita keletkezett. Ebben az ügyben most Nagy Emil levelet intézett a mi­niszterelnökhöz, amelyben kijelenti, hogy a beszéd semmiben sem vonatkozott a miniszter­elnök személyére, — amit egyébként ő ugyan­abban a beszédében Is hangsúlyozott, — s az ellenkező beállítás csupán a téves tekfonje- leütés következtében került be a sajtóba, ani t ő a legőszintébben fájlal. Az affér ezzel béké­sen elintéződött — Oroszkán megalakult a keresztcnyszorialisfa pártszervezet Oroszkáról jelenük: November 30 án Magyar László körzeti titkár részvételével Orosz- sán mega’akult az országos keresztényszocialista párt helyiszervezete. Elnök lett id. Fólyi József, al- slnök: id. Nagy János, jegyző és titkár: ifj. Nagy János, pénztáros: Csuday Dezső. gigsimogatta egy pillantással: olvasnivaló! Ma reggel kézbevette és nézegetni kezdte. Egy óra előtt megkérte Darimovicsot, hogy en­gedje elolvasni a könyvet. Most már éget! a vágytól, hogy nekikezdjen az ni vasasnak, de még szégyelte Szentessi előtt, hogy ő, a ko­moly ember, a szociológus, ilyesmit olvas . „ . Szentessi kegyetlenül és kétségbeesetten unatkozott. Olvasni nem tudott: végtelen fá­radság ömlött el a testén. Érezte, hogy ha egy percre lehunyná a szemét, menten el­aludna, — de félt az alvástól, mert tudta, hogy a nappali alvást éjszakai virrasztással kell megfizetni. Egy őr nyitott be az ajtón: — Friedmann Gyula! A kövér kereskedő riadtan kászálódott fel az asztal mellől s a szekrényke felé sand'tott; ott helyezte el a szivarokat ... A szemén rátszott, hogy az őr megjelenése komolyan megijesztette és nyugtalanítja. — Mi tetszik? — gyámoltalankudott. — Beszélő. Jöjjön, jöjjön . . . Az ajtó becsapódott mögöttük. — Hát nem csak vasárnap lehet látogatni? — érdeklődött Szentessi, akiben az a tény, hogy Friedmann beszélőre ment. reményt éb­resztett: hátha hozzá is bejön valaki . . . — Biztosan az ügyvédje keresi, — magya­rázta Darimovics, — az ügyvéd bármikor bejöhet. Friedmann ragyogó arccal jött vissza a be­szélőről. Percek:g fel s alá rohanászott a zir­kában. Látszott, hogy szeretne beszélni, de senki se kérdezősködött. Végre, mikor már sehogyan se tudta magában tartani az örven­detes hirt, kibuggyant belőle a sző: — Az ügyvédem volt itt . . . — Mit mondott? — tette fel a kérdést Da­rimovics. (Folytatjuk.) gyaiasoKon euntezoaiK az úgy e$ nem lóg többé a népszövetség elé kerülni. Hiszem, hogy kölcsönös jóakarattal meg fogjuk ta­lálni a gyakorlati megoldást Angol félémén? London, december 4. Gower a Daily Telegraph tegnapi számában a román kor­mán yváltó zással foglalkozik és megállapítja, hogy a romániai rezsimváltozás Angliában nagy figyelmet keltett. A liberális kormány — írja Gower többek között cikkében — az optánsipörbő'l folyó kötelezettségeinek negli­gálásával kompromittálta Romániát. Angiid­'7griimW',iíliMlniiii iiTT'TM^rBUitTr—niTTT>Tnwi~~TrominiManfWB iwimhh-h

Next

/
Thumbnails
Contents