Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-30 / 296. (1923.) szám

4

<SHS?s^

S8«ea$SEK!KHaito3f!KiSB®i^iBa5aisBa«)ii®asa9e^m^TO^öBBMBSiito#Bfl^3(öí

1928 áftocnilKw 89,

Al»pltn 1933. t«1«|ob ti

'**

/k flrejf, porceHán

nagykereskedése. q

. . . : . -'■ ■ ,\ . ■•.'■'■■ kk ' v^k ' ' •'

l

K 0 S I C E, . FS-utca 19*

Mnaor nilatmUiu Matyim 4mh»

i MOZAIK

frf a: Zólyomi Dezo üfazás a iőgyüjiőcsaiarnában

As a sok százezer ember, aki itt Budapesten jár-kel, sir és nevet, gyászol és mulat, nélkülöz és habzsol, élvez és nyomorog (főleg nyomorog), nem is gondol arra, hogy van még egy Budapest* amelynek ugyancsak meg vannak a maga rucái és a maga élete. A földalatti Budapest ez, amelynek uccarend- szere a csatornahálózat s amelyik egy nagy tüdő módjára szívja magába és vezeti el mindazt a piszkot* szennyet, bűnt és bűzt, amit ez a milliós Bábel magából kivet. Hugó Vidor, a XIX. század-eleji Párig szemetescsa- tomájáról írva cd mondja, hogy a „nagy .Léniáikon* évente huszonötmillió frankot nyel el és azt állítja, hogy ka a szenycsator- nán lefolyó trágyái az emberiség felhasználná’ minden nyomorúság megszűnnék a földön. Lehet, hogy igaza is van. Mindenesetre Budapesten — és más világvárosban is — milliókra rúg az az érték, ami a szenycsator- nán — ö nagy város belein — keresztül a semmiségbe vész. Talán majd elkövetkezik egyszer az az idd, amikor az emberiség felfedezi a csatornában rejlő kincset, birtokába veszd ad és jólét és áldás árad belőle a földre, amely ma olyan rideg és olyan kietlen...

Budapest szeny csatornája! Ne tessék megijedni tőle, mert távolról sem olyan borzalmas, olyan elrettentő, mint amilyennek képzelik ée főleg nem olyan — szenyes. Sőt! Ami & budapesti s zen ^csatornánál az első pillanatra szembeötWc, az éppen a — tisztasága. Ez úgy hangzik, mint egy paradoxon* pedig igaz. Budapest szenycsatomdja olyan tiszta, hogy akár estélyi öltözetben is végig sétálhat benne az ember. És nem is bűzös. Az ember inkább enyhe petroleumszagot érez benne. Annak a rossz, penetráns szagnak, amit az orr már a szénijesalerna említésénél érezni vél, magában © „nagy Leviathmu-ban nyoma sincsen. És patkány sincsen benne. XJgylát- ■ szik s csat-ornák paikányhada jobbnak véli, ha e föld feleti tanyázhat, mert & szenyesa- torndba — és m a mai életviszonyok közepette érthető í* — nem igen jut vdLmú jó, zsíros fald. De meg ma minden szeny csakugyan e földön tanyázik.

Zaitz László műszaki tanácsos* a csatom®- 1 ezivattyuteiep kitűnő vezetőjének és Gsibra .József telepi főgépésznek 0 társaságában a főgyűjtőcsatornának mintegy két é* fél kilométer hosszú szakaszát jártam be. A Ferenc- könti és es ÜUöi-ul sarkán, s Mária Terézia kaszárnya előtt szálltunk U a csatoméba. Hogy ruhánkat a esatommsag beszivódásáiái megóvjuk, a gyalogjárón vászonrahdba bújtunk. Néhány pillanatig tartott ugyan csak a „toileV*, de ez a rövidke idő is elég volt ahhoz, hogy a kiváncsiak tömege vegyen körül bennünket. Budapestnek mindenre akad bámul ója! Felöltöztünk, beléptünk a csatornaházikóba és csigalépcsőn lementünk a mélybe. Hálunk mögött bezárult a házikó vasajtaja s egy acetilén-lámpa fénye mellett folytattuk utunkat a már reánk várakozó vascsónakig, a mely olt himbál ódzott a gyorsfolyá- su csatorna vizén. Az első érzés, amit az ilyen látogatás az emberből kivált az, hogy m.egsiketüti. Az utca vad> zsibongó zajától mintha a sir némaságáéba lépett volna. Persze, ez az érzés csak pillanatokig tart, mert nyomban felhangzik a főgépész hangja:

— Mihály, vigyázva előre!

Ez a Mihály egy csodálatos ember! A telep előmunkása és olyan otthonosan mozog a csatorna sötétjében, mint magunkfajta ember a lakásában. Mindig tudja hol és merre járunk, minden szelelő lyukat ismer, tudja, hol kell erősebben feszíteni a csónakot tar- tő kötelet, hogy az oldalról beömlő csatornavíz oda ne vágja a csónakot a parthoz.

Elhelyezkedünk a csónakban. Négy munkás van velünk. Vizhaílaau nehéz csizma mm rajtuk, mert Ok az utat gyalogszerrtd teszik meg. Tudniillik a csatornát járó csónakot húzni, illetően tartani kell. Két ember kétfelöl a csónak orrába erősített rúd meUé áll, kettő pedig hátul a kötelet fogja és kormányozza az egyébként kényelmes alkalmatosságot. A munkások a csatorna gyalogjáróján, az úgynevezett „padkán* haladnak. A padka most éppen víz alatt van, meri a csatorna a legkisebb esőt is megérzi és a folyóka — mérnöki nyelven cunett-nelc nevezik — vize megdagad. Elindulunk. A csónakosok nehéz léptei alatt nagyokat csobban a viz és a csórnak az elejére erősített,, jól világitő lámpával könnyedén siklik a csatorna gyorsan zajló vizén. Hatalmas, boltíves, majd hogy azt nem mondom,, pazarul megépített üregben járunk. Körülöttünk csend és némaság, amit csak a beszéd, vagy olylcor-olykor egy mennydörgésszeril csattanás tör meg. Messzé, feni, az úttesten, kocsi robogod át a vasból készült aknaházoi^ esz csattant olyan nagyot.

Ezeken az aknákon át hatol be 0 napsugár és a levegő 0 széles esatomaüregbe, ahol a szerig és 0 piszok 0 nagy víztömegben atoméira bomolva, folyik tovább. Az aknákon

JciviH, amelyeken keresztül az utca szemetjét és a havid is a csatornába hányják, még szelelő lyukakon át is tisztítják a csatorna levegőjét. Ezek a lyukak a Mzak ereszc&övei- be torkollanék és a belőlük kiáradó bűzös levegő a házak magasságában árad ki a csőből* s igy nem fertőzi as utca levegőjét

Mialatt a csónak t&va&iMik, Zaüz tanácsos és Óéiba, aM már a főcsatorna építése idejében — a kilencvenes években a főváros szolgálatában állott, elmagyaráz mindent, ami a csatornával kapcsolatban érdekelheti az embert Közvetlen hangon, majdnem szeretettel beszél mind a kettő a szenyesMorváról úgy, mint mikor valaki valamelyik kedves ismerősét dicséri és magasztalja. Észre sem vesszük, hogy Mihály mester megállási parancsol. VészkümúŐMz értünk. Amint & neve is mutatja, ez a csatornabolt magasságában épült kiömlő arra szolgál, hogy ha a főgyűjtő vize valamely okból, például nagy esőzés után* túlságosan megdobod, a felesleges víztömegei elvezesse. Mérlegszerű szerkezet működik benne, amelyik, mihelyt a víztömeg elérte, mtomaiücusan két zsilipet nyit meg, s ezen át a mz közvetlenül a Dunába folyik ki.

Különben pedig a vészkiömlő az, ami a csatorna romantikáját adja. Megesett, hogy a társadalom számkivetettjei, a gonosztevők, a betörők, az éjszaka félelmetes rablói* napközben ezekben a vészkiömlőkben húzódtak meg. Helyük volt elég* mert a kiömlő tágas és kényelmes. Néhány esztendővel ezelőtt egy közveszélyes betörő heteket át Jakoti* ilyen vészkiömlőben. Lopott szalmából fekhelyet csinált magának, lopott teprülcből készült a vánkosa és napközben itt pihente ki az éjszakai „munka* fáradalmait. Egyszer

Budapest, december vége.

Az ránmrőseink együtt változnak vélünk — intő jelképek, ők, a múlandóságra íigye]m«&- teínek- Ha tükör néni volna a világon és osz- tölytásTB nem volna a világosi, aki őszülő hajjal megszólít aa uccán, hogy érettségiző báréi beszéljem, taááa be mernénk vattásra magunknak, nÚTidjamnyian, amit igy csak néhányon, esik nagy ritkán, ez inspiráció különös perceiben ismerünk föl, hogy az a különös valami, amit az ember „én‘‘-nek nevez, ha mindent tehámtok róla, ami kívülről rakó dobi rá, önmaigáród nem ismeri ol az életkorok törvényét és érvényét.

De hát érintkezünk és beszélgetünk és ló- tunk-futunk, valamit mindig mondani kell és csinálni ketllí és ennek a valaminek a föltételed tőlünk független okokból változnak percenként és pillanatonként — nincs időnk megállni, magunkbapiiiantani, mikor magunkról kellene mondani valamit — nincs időnk habozni, mérlegelni, mikor cselekedni keli. Mit tehetünk? a konvenció és sablon nagy áruházában ott a vásári, olcsó, gyári- cikk — a 'kalap kicsit bő a fejednek, a cipő kicsit szűk a lábadnak, mindegy, egy rövid élet kevés hozzá, hogy a kaUapasságut és ci- pészséget, mintahogy illenék, megtanulhassad, egyedül és kizáróan csak azért, hogy azt az egyetlen kalapot és cipőt, ami csak a te fejedre és lábadra illik, amit tehát csak te tudnál megfelelően kiszabni magadnak, elkészítsed.

Így hát azt felélted „ma, szó, sző" vagy ,.szegény*- ember gazdag városban", mikor a csodálatos kérdést intézik hozzád „hogy vagy?", a kérdést, az egyetlen alkalmat, amikor meg- nyi'MkozliaJtná), álmodhatnád életed bűnének nagy vallomáséit, hogy ítéletet kérj, vagy fölmeníést. Éa ránézel az trákolaitársra és azt bazudod, hát bizony, öregszünk, öregszünk, ment nem akarod őt megsérteni — mert nem akarod megsérteni se őt, se mást, senkiit, társadalmat és környezeteit, feleséget és gyermeket, az egész nagy játékot és Üzemet, ami arra van építve, allapilva, azon nyugszik és áll, hogy te rá betartod a szabályokat, a megállapodásit, hogy öregszel és meg fogsz halni. És álszaikái’Sba/t növesztesz és gondokat és szomorúságot képzelsz magadnak, hogy ráncokat tudj játszani és a végén, ha idejekorán föl nem ébredsz és ki nem téped magad a konvenciók hdpnótikus hatása átlói, meglátod, még a halált rá eljátszod a kedvükért, utolsó percedben rá ámulva, csodálkozva, hatéves, hailthaitettíLan gyerrneMieOílced ámulatával, hogy ime, milyen jóil játszod és koinédiázol, eilhi- szálk neked és lefektetnek a sírba.

De minél öregebb leszed, annál jobban nyugtalanít valami nagy kétség — hová hoz- j tok. engem, kérded kedvetlen Ül, mint az egy- i szeri baka a ISvészáTokbam. Hatéves korod i bán még mulattatott a nagy bajusz, aanit ál- j fiad aílá 'ragasztottál — negyvenéves korodban ; bosszankodva fedezed föl, hogy elfelejtetted j kitépni és lám, most úgy odunagadt, le sem 1

csak jött egy óriási záporéső és a vendéget úgy kiöntötte, mint az ürgét. Manapság (ami eléggé csodálatos) nem igen akad már lakója a vészkiömlőnek. Részben a rendőrség ébersége, részben pedig az lehet az oka, hogy a betörőkből kiveszett a — romantika, Reális betörők lettek . . .

Egyszerre csak széles térségre ér a csónak. A Boráros téri ,,trombitában“ vagyunk. A padka hirtelen szélesedik és a csónakvontató rudat meg kell hosszabbítani> hogy a Sorok- sári-uti főgyűjtőbe befordulhassunk. A trombitába egyesül a körúti és dunaparti főgyűjtői itt találkozik a két földalatti főútvonal hogy egy még tágasabb és mélyebb csatornaszakaszon át as összegyűlt szenyvizet a Dunába, illetően az összekötő hid lábánál épült csa- tornaszivattyu-telepre vigye. Az emberi agyvelőnek, akarásnak és munkának nagyszerű alkotása ez a csatorna-város.

Már a soroksári-uti szakaszon járunk. A szenyviz árja erősbödik és a két kötéltarló

akar jönni többé — tatán jó vokm abbahagyni már a játékot, gyerekek. A gyerekek azonban nem hagyják abba és egyszerre azon veszed észre magad, hogy legjobb volna népen káosoosod a kulisszák mögé, lemosná a festéket — és ha ismerőssel, osztálytárssal tadálkozoL, legjobb volna úgy tenni, mdntha nem ismernéd.

És vonzódni kezdesz a változatlan dolgokhoz, amik jobban megértenek téged, elhiszik neked, hogy csak kényszerből mentő bele az ostoba játékba, mely szószerint vette a múlandóság, tavasz és tói, reggel és este émelygős, nyavailygós, füzfaköltökmek való ponyva- izü hasonlatát.

Reggelről, estéről, tavaszról és nyárról és hasonló érzelgős kis dolgokról a mi házábasz- nálatra bebutorozott lakószobánk, a naprendszer beszél csak — jól befütött kis kandallónk, a Nap duruzsolja fülünkbe ezt a gyermekmesét. Az örö kcsiilagok egyhetlyben állnak, nem lehet őket egy hasonlattal elint ézni.

S az emberek közt rá kedvelni kezded a figurákat. Valamikor nevettél rajtuk, embertelennek érezted őket, mert nem hasonlítanak hozzád. Most éppen ez húz feléjük. A hozzád hasonlók, ismerőseid, túlságosan közel tolakodtak, el akarták hitetni veled, hogy ez a hasonlóság azonosságot jelent — de ezt az azonosságot nem fölemelő, hanem inkább lealacsonyító értelmében használták. Nem azt mondták, amit vártál: „te rá halhatatlan szélem vagy, mint mi“, hanem ezt hte is csak olyan kuíkac vagy, mint mi".

őket, a figurákat, nem ismered személyesen. Látásból csak, mint a csillagokat és fákat. De tisztelet fog el, idővel, látván, hogy nem változnak körülötted.

S mig gyűlölöd a hött tárgyakat, amiért nem mozdulnak meg tokintetedtől, nem indulnak meg bánatod hegedűjétől — az élők, ha igy önmaguk szobrává dermednek, megindítanak.

Hogy szerettem őket

_ A pesti uccát ők teszik nékem otthonossá,

ismerőssé.

Orbán. A Simplon-kávéház környékén szokott álldogálná, a Nőpsznnház-ucca ée Körút kereszteződésénél. Nem tudom, ki adta nevét. Hatalmas, szikár alakján fekete lajbi, borju- azáju ing, rojtos gatya, — ottmaradt iÉusztrá- ció rég elfelejtett népszínműből. Petőfi verseiben szerepel igy a paraszt, ő az a haramia, aki erdők sünijében méláz, miközben a holdvilág fürdik az éj tengerében. Tiszta, kék szemében szemérmes jóság, — 'kissé görnyedtem tartja vállát, hogy hórihorgas magassága ne sértse a büszke férfiakat. Kétes fog- lolkozásti hölgyek suhannak él meKtette, tí- besodródva a mélilékuccákbőíl. Hamisam hunyorít rájuk. Barma kislány, hejh, ha engem szemétnél, tudomisten, a® enyém rá lehetnél.

Tanár ur. Szokrátesznék rá nevezik a Lu- dolf-féle szánn görög jelbeíiijét rakva a sző rdé — filozófusiról lévén sző, bizonyára bflsz> kén viseílli a goromba jelzőt. Torzon borz szakállábám egy-egy saalmascál árulja ed éjjeli

munkásnak nagy erőt kell kifejtenie, hogy a rohanó ár el ne sodorja a csónakot. Ámbátor valami nagy baj ebből sem származhalik. Körülbelül harminc perces ut után hirtelen csak enyhén kanyarodik a csatorna, s két embert pillantunk meg, akik a téli napon sütkérezve várnak érkezésünkre. Nagyszerű érzés! Néhány pillanat — és bent vagyunk a szi- vattyutelepitrombiiában , amelyikből két hatalmas csatorna ágazik el. Az egyik a szabad kiömlőbe viszi a vizet, a másik a telep gépháza alá, ahonnét vascsőbe nyomva ömlik bele a szabad Dunába. Csónakunk az iszapfogó előtt állapodik meg. Kiszállunk, néhány vaslépcsőn fel és kint vagyunk a szabadban<■ az — életben! A csatorna poklából az élet paradicsomában!

, De Hugó Victomak alighanem igaza van, amikor a szenycsatomába elfolyó milliókról beszél. Az iszapfogó rácsából, amint erre figyelmeztettek, fügefa és szőlővenyige nőtt ki . . .

szállását. Húsz éve járja a körutat, mindnyáj j unkát ismer. Megáll elő ttod, nem köszön, mereven néz rád. Adsz neki valamit, ezó nélkül továbbmegy. Azt mondják, doktorátusa van. És vakarna különöe filozófiája. Husz éve gondolok rá, hogy egyszer féirehivom, bestián lek vele. Eddig mindig efiíelejtettem elhatározásom, miikor találkoztam vele. ügy látszik, személyébe® adva van a filozófia, ami önkéntelenül fölöslegesnek érezheti a kikérdezést, ha megjelenik — ennyi lévén az egész: ezt kell tenni, amit én teszek, Á sztoikusok ivadéka ő.

Ordító néma. CHS áQB a volt Nemzett Szántsál

©lőtt, újságot árul Egyetlen hangja van, éles, fenyegető ugatás. Akinek már egyszer eladott újságot, megismeri és nem tűri, hogy] másnál vegyen. Ha szórakozottan elmész meL tette, megfeledkezve róla, hogy kezedben tartod az újságot, amit nála is vehettél volna, elképedve, fölháborodva rádugat, hadonászva, sántítva néhány lépést tesz feléd, murit csap — körülszalad, nyitott szájjá! kiabál, majdnem megharrap — szemében haragos elképedés, nem érti, hogy tehettél ilyet, intelligens ember létedre, aminek eddig tartott

Slepoes, idős hölgy, a budai uccán. Hosszú, sleppes szoknya, kis bébé-kalap a fején. Aliig begombolt blúz — megiközeláthetotlen méltóság.

óriás nővérek. Lehet, hogy ikrek. Teljesen egyformák, két méter magasak, külön-külön. Egyforma, testhezálló, egyszerű fekete gyászruha van rajtuk, fekete 'kalap, harisnya, cipő. Szótlanul suhannak át az uccán, egyedül, mindig együtt, merev tartással, valószínűtlen alakok? Nem fordulnak se jobbra, se balra, nem szólnak egymáshoz se — egyforma, szép arcuk hatvány, csöndes, mozdulatlan. Az uc- oa közepén mennek, soha nem fordulnak vissza, mintha éreznék, hogy a törpék népe szájtátva utánuk bámul. Élnek? Nem biztos. Babits szép vömére emlékeztetnek, neon tudom miért: „Két lélek megy örökkön, ó Lélek" ...

Bajuszos, magyar ur. Gőgös, mókán y tartás, sűrű szemöldök. A bajusza, két szurokfekete, tülökszorü képződmény az orra alatt, mintha fekete tokba volna szorítva, kétoldalt h egyesreforagva, önálló ötvösmunka, ő maga mintegy állványa, tartója, polca csak ennek a bajusznak, amit igy körülhord a városban, mint valami ereklyét, nagy idők tanúját, régi leletet, muzeális becsű ritkaságot.

És a többi.

A gyufaárus. aki nem fogad ed borravalót. A törpe doktor, iraításkájávai, komoly szemüvegével Az üdvhadsereg misszionáriusa, jámbor nyomtatványokkal nyújtva ki kezét Rorentin kalapja aJófl, amit régi angol regények illusztrációi közt láttád utoljára.

Száz figura, panoptikum csodás, százféle változata a tehetetlennek és élettelennek és korszerű ttennek.

Egy rokon vonás, közöttük.

Valami tnlvilági büszkeség, önérzet, ömKk ed mindegyikein. Ai emberméltóség nyugodt, háiborttatifl® biztonsága. Fölösleges utánozni a többieket — ők tudnak magukról akikor is, ha a körülöttünk forgó, kavargó, naponként változó embertoflyara fölcsülarő csöpp- jeibem, benned és bennem, a külsőség rongyaiba®, nem ismerik rá föd önmaguk tükörképét

Irigylem őket: Ok m Obofeó hftvűfc. 1 *

NRPLOm

írja: KHR1HTHY SRISYE3

— Pesti figurák az uccán —