Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-30 / 296. (1923.) szám
5 WS8 december 30, raeárMLp. mearasarsaBM A kárpátaljai nfniys egyházkerület beiktatta hivataliba uj figandRokát eredeti EUSVS1G-HARTLEY Pokhy Isiváa székfoglaló beszédében a szeretet krisztusi szenemének érvényesülésit tűzte ki munkáié főcéljául — Kcrláfb Endre a magyar- országi és a kisebbségi magyar egyháztársadaEmak békéjéért Beregszász, december 29. (Saját tudósitóoiíktól.) A kárpátaljai református egy iliá/kerület csütörtökön tartotta meg Beregszászon rendes évi közgyűlését Berták Béla püspök és Polchy Istiván dr. egyiházkerülebi fogoin.din.oik kettős elnöklete alatt. A gyűlést Bérlők Béla püspök áhitaitos szép imádsága vezette be, majd utána bejelentette a szavazabbantó bizottság, bogy a György Endire halálaival megüresedett fő- gondnoki tisztségre beérkezett 73 szavazat közül 72 Polchy István dr. beregi egyházmegyei gondnokra esett. Az uj fogon dinokot bizottság távba meg a közgyűlésre s ünnepélyes eskütétele után őt Bérlők Béla püspök üdvözölte őszinte szeretettel és bizalommal,'kiemelvén eddigi /nagy érdemeit a megválasztottnak s kérve őt arra, hogy e nehéz időkben a már többszörösen kipróbált hűséggel kormányozza az egyházkerületet. Az egyházkerületi tisztviselők, az egyházmegyék s a kárpátaljai egyházkerület 65 ezer hívője nevében Biki Ferenc máramarosugoesai esperes üdvözölte a főgomdmokot s biztosította a református egyház tagjainak osztatlan szeretőiéről és ■támogtásáról. Ezután Polchy István dr. mondotta el gazdag tartalmú főgondnoki programbeszédét. fényjelek, a csóvák, a lángok s megvilágítják a sötét éjszakát. Már ráléptünk arra az útra, amelyen haladásunk a hitibeli emelkedéshez és erősödéshez fcg vezetni. A losonci lelkészképző, a mérhetetlen egyéni bőkezűségből és szerétéiből emelt heréikéi árvaház, valamint egyházkerületünk büszkesége: a végtelen nagyjelentőségű Kálvin-nyomda mind, ujjal mutatnak a helyes munkásságok iránya felé. — A görög bölcs örökigazságu megállapítása szerint tudni azt, hogy semmit sem tudunk, minden bölcsességnek kezdete. Ebből az igazságból kiindulva elismerni és megállapítani azt, hogy gyengék, szinte tehetetlenek vagyunk, — kezdete minden erősségnek. Tudom és érzem, hogy én, aki elődömnek, a magyar református névnek emrópaszerte, még a tengeren túl is hirt és dicsőséget szerző boldog emlékezetű György Endrének örökéibe lépek, végtelenül gyenge, majdnem tehetetlen vagyok. Nincs anyagi és végrehajtó ha tál; másságom és a görög bölcs megállapításé alapján mégis erősnek, gazdagnak érzem magamat! De erősnek, hátaimásnak és gazdagnak érzem magamat azért is, mert cselekedeteimet három fő érzés szokta irányítani: a megértés, a szeretet és a barátság. És én ezt a hatalmamat és gazdagságomat is egyházam- uak ajánlom fel. Magas egyházi hivatalomban — csakúgy, mint eddig viselt egyházi tiszteimben is tettem — a bizalom és megértés alapján fogok tevékenykedni s minden igyekezetemmel azon leszek, hogy most említett három fő érzésem egymással ne kerüljön ellentétbe soha. És ha úgy rendelődne, hogy egyházunk érdekében szigort kell bevinnem a kormányzásba, ezt a szigorúságot (is csak az egyház szeretető fogja irányítani' még akkor is, ha bizonyos fokig a barátsággal kellene az ellentétbe állítanom. — Nagyon, de nagyon sok kérdés volna még, melyeik taglalata és ismertetése beilleszthető székfoglaló szavaim keretébe. Kínosan lehetne többek között panaszkodnom a szentesi fősre immár hatodik éve váró egyházi törvényeink miatt és fájó szavakkal lehetne említenem lelkészeink és belihimtalnokaink kálváriáit az állampolgárság és államsegélyek kérdése körül. — Minthogy azonban ezeknek a kérdéseknek érintése politikai kijelentések nélkül alig képzelhető, politikát pedig széfcfoglalómba keverni nem akarnék, ezekkel a kérdések- kel ezúttal közelebbről foglalkozni nem kívánok. Csupán annak a kijelentésére szorítPaklit István főgendnok programbeszéde — Legelső szavaimat a köszönetnek és a hálának szentelem! — mondotta Polchy dr. főgondnok. — Hálás köszönetemet fejezem ki mindenekelőtt azért a velem szemben talán érdemet lenül megnyilvánult végtelen megtiszteltetésért, mellyel az egyházkerület akarata s az egyházközségek bizalma engem a főgoodnoki magas méltóságba emelt, és hálás iköszön etemet fejezem ki a most elhangzott megértő, meleg, baráti üdvözlő szavakért is, melyek elkapták és megszállták telkemet s a szivembe vésődtek a hála és szeretet soha ki nem kerülhető és soha el nem avuló betűivel. — Az őrzések és a gondoláitok egész áradata lep meg. Az emlékezet szárnyán lelkem a mull mesgyéjén bolyong és hallom azokat a gazdag és jobbadán e is hajtott programokat, melyekkel a csak nemrég múlt években is beiktatott A gondnokok szabták meg egyházi munkásságukat. Programot adok én is és nem rajtam s nem az én akaratomon múlik, hogy az szegényes és egyszerű voltánál fogva elsősorban saját magamat sem elégít ki! 1 — Az az emberiségre szakadt nagy őrület, amit háborúnak is neveznek, valamint az ezt követő szomorú idők lényegesen változott viszonyokat teremtettek az egyházi életben is, programomnak pedig elsősorban a változott viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. Hiába tervezünk, hiába akarunk alkotni nagyot, maradandót, dicsőt, ha a lélek még nem engedett fel teljesen a nagy őrület okozta merevségéből s ha a szív, melynek minden igaz és jó iránt fogékonynak kellene lenni, még nem dobog hallhatóan az utolsó években köréje képződött jégkéreg alatt! — Elsősorban tehát szivünkdelkünk minden érzeLmével, a tett minden erejével és a szó minden varázsával oda keli hatnunk, hogy megmozduljon a szív olyanokban is, akik eddig a hit és igazság koporsói voltak, meg kell akadály óznunk, hogy a szeretet útját a hitetlenség és a bűn torlaszolja el s elő kell segítenünk, hogy az eltorzult és cél vesztett lelkek hordozói a megtérés örömkönnyei között megváltozót bakká, jókká és igazakká igyekezzenek lenni. — Elismerem, hogy súlyos probléma ez, Nehéz a magvetés a kemény, szikes talajban s mégis ebben a magvetésben van letéve egyházunk boldogabb jövőjének ígérete és zálo-. ga. Nehéz magvetés lesz, meri lehetetlen nem éleznünk, hogy mily súlyosan nehezedik fejünkre az idők terhe, hogy mennyire kiválasztottal vagyunk a sorsnak s hogy balszev rencsénk mennyire rajíbunk dühöngi ki romboló erejét. De le kell vouínunk és embertársainkkal le kell vonatnunk szomorú és kegyetlen végzetünk tanúságait s rá kell vezetnünk a kishitű eket és tévelygőket arra, hogy mindez csak próbáratébel s hogy abban Isten rendelésének nagy áldása és egy jobb élet útmutatása van. — Legelőször ehhez a nagy munkához ajánlom fel magamat, törhetetlen kálvinista hitemet, meggyőződésemet, — egész tevékenységemet. Szolgáljon zálogul bár eredményekben szegény, de igyekezetben annál gazdagabb egész egyházi múltam s a jövőbe néző bizakodó reménységem. — Utunk, ha töretlen is, de nem lesz teljesen járatlan már! Egyetemes egyházunk különböző pontjain már fel-felgyultak a 437$ a legideálisabb háromcsöves rádiókészülék, gramofonátvitelre is berendezve. Ara három csövei, összekötöz-mórokkal I és szabadalmi díjjal együtt Kq ©TO’— Kapható minden jobb rádión?,1 ethen j a, VILLAMOSSÁGI 1 JITCWeRS V VÁLLALAT j B.alisBava, (37&sslinqi u. ■© KoSica, Fö u. 88 kozom, hogy egyetemes egyházunk, zsinatunk és konveotüuik itt is elmentek a béke és megértés jegyében az engedékenység legvégső határáig. Oh, vajha a kormányhatalom birtokosai megértenék már végre jószándékunkat s ezeknek a függő ügyeknek helyes és végleges elintézésével egyházi életünket velünk karöltve, nyugodt, szilárd alapokra fektetnék le. — Végül fogadom, hogy minden csekély 'tudásommal, erőmmel és hivatali hatalmammal védelmezője leszek a zsinat-presbiteri alap- elven felépülő alkotmányunknak és mindenkor gondosan fogok őrködni annak épsége és sértetlensége felett. — Hosszú évek óta forgolódom már a közélet terén s ezért közvetlen tapasztalat alapján tudom, hogy valóra váltó törekvéseimnél sok gáncs fog érni, sok akadályt fognak lábaim elé gördíteni. De minbahogy a multiban nem rettentem vissza az akadályoktól, — sőt még ha nagyon fájt is — a sokszor ugyancsak nem várt helyről ért tudatosan akart hántástól és testvéri ütéstől, úgy a jövőben sem fognak ezek visszatartaná akkor, ha tudom, hogy az egyházkerület alkotói, lelkészei, világi elemei és általánosságban egyházkerületünk reformátussá ga mellettem vaunak. Ha pedig látni fogom, hogy törekvésem és munkára nyomán, hacsak egyes helyeken is, lángraLob- bamiak a hit kialudt vagy kialvóban levő mécsesei s a gvülölség helyét a megértés, a széthúzás helyét pedig a szerelmes béke foglalja el, ha látni fogom, hogy bárcsak egyes helyeken is úrrá lesz a lelkeken az éltető és boldogító szeretet s uj erőik, uj érzések és uj remények támadnak fel, busásan jutalmazva lesz minden fáradságom és nem fog fájná többé az ilt GYQRY DEZSŐ VERSEIBŐL-. FEJLŐDÉS TJj gépeket faragtok a levegőbe, uj motorokat építelek autóinkba, uj szérumokat oltotok magatokba, s uj gázokat találtok fegyverekbe. kisebbé teszitek a világot és nagyobbá a-z embert> mindennel törődtök, csak a lélekkel senki, uj érzésű, uj bánatu lelkűnkkel, ami némám dadogva bámr\ és nem érti, hogyminek ez a sok minden érte. ha vele annyit se törődünk, hogy uj szavakat találjunk ki néki, amin uj beszédét megmondhassa nekün’ ÁLLOMÁS Az álmaimból só lesz és kenyér, a vergődésem nem lesz, csak mese— hát érdemes-e? jól prédikáltam s jót álmodtam-e, hogy ilyen könnyen téljesedheiet, s tán másképp kelletett? vagy csak kicsinykét markolt volna meg belőled, jövő, két horgas karom, — nem akarom, nem alcarom se tudni, se belátni, uj mérföldekkel lépnek lábaim: uj álmaim, én több vagifok, mint program és tanok, örökből keltem és örökbe lépek: t élek’ akár a népek. Tündérek Irta: Révész Béla Inas gyerekek, a kalitkában, az aprócska szobában nyugovóra készülődtek, de elébb a segédurak, a főnöki család cipőit fényesítették. A gyerekek ezt a műveletet glancolásnak nevezték; nem könnyű feladat, ha a fénymáz jófajta is volt és a fekete tükör csakhamar csillogott a kis cipőkön. nagy cipőkön, csak a svungot kellett győzni a szakállas kefékkel és igyekeztek is nagyon alvás előtt a teendővel a kis inasok. Apró öklükre rákanyaritották a lábbelit, ötenéhatan ültek, álltak egymással szemben, versenyeztek, neszeitek a kefék, fürgélkedő inasgyerekek magukra maradóban beszélgetlek. Az elmúlt napról, amit legyűrtek, a borravalókról, amiket összeszedlek, a pofonról, amit a segéd ur élesét tintett, inastársak fölsza- baduiásáről, amiért érdemes söpörni, cepelni, gyerekeket dajkálni... A szakállas kefék azért föl-alá szabályosan glan- coltak, a euggos cipőt az egyik gyerek megforgatta az öklén és szinte fölmutatta: — Ez a csámpás Hirsché... Itt ni, a bütykeit is látni... ráköpött, svungolva ráütött, gyulladt a fény, — a gyerek kapta a pofont, a Ilirschtől... Fecsegtek, glancoltak, a nyálas, fekete, nagy skatulyából fölpár ázott a fénymáz édes szaga, a csörgedező terefere el-elapadt, bóbiskás csönd keletkezett, csak a szakállas kefék neszeitek, elcsöndesed- ve hullott a szó, a linóleum-tekercsről, amit cepelni keresztül a városon oly nehéz, a kisasszonyka lábáról, aki lakktopánkát próbált, a főnökkel alkudozott és a kisasszonyka meleg pirinyó lábacskája benne maradt a gyerek tenyerében ... A bocskoros, sáros cipők csak nem fogytak, né- muló sietséggel a kis inasok csak köpködtek, glancoltak, lendültek a kefék, a gyerekek feje velük ingott, de riadva erősködtek, a suviksz émelyes ize megnehezítette a levegőt, álom lengett az éjszakában, dülöngélő cipőkkel, botorkáló kefékkel az inasok éberkedtek, valamelyikük bedobta a csöndbe a szót: — Ki megy le kinyitni a boltot?... Az egyik gyerek nyomban jelentkezett: — Én nem --Tá rsai megélénkültek, kezükön a cipőt meglő- hálták 6s úgy gesztikulálták* — Te már egy hete nem nyitottad ki a boltot... — Te vagy a soros ... — Géza megy le a boltba---Punktum... — Géza a kör éje támadó gyűrűben elkeseredetten védekezett: — Nem adtam oda Jenőnek a radirgumit? Pislának a noteszemet? és azt mondta, lemegy helyettem ... Most meg a penicilusomat kéri... A glancoló iram lassudott, a szikrázó lábbelik sorakoztak a glédában, a gyerekek áradó sóhajt- gatással ásitoztak. Jenő és Géza tusakodtak, a gyöngyházfényes, fúróval is ékes penicilus sorsa bizonytalankodott, Géza küzdött érte: — Nem adom ... Nem adom ... Jenő résen állt: —• Azt hiszed tán, hogy én nem szeretek aludni? ... Sötétbe lemenni, spriccelni, söpörni, mindent fölrámolni... Az ám ... Spekuláns, kis arcát Jenő támadva emelte társára, de a szája megrándult, feltárult és gusztussal ásitgatott .. Géza tehetetlenül a piros füléig el- torzultan ráásitott, a bütykös, ludtalpas cipők fogytak, elfogytak, a gyerekek gúnyát, kapcát elhajítva a vaságyakra dűltek, a lámpát eloltották, nyekeregtek a tábori ágyak, boldog testű emberkék, erre-arra forgatták magukat, olvadó szóval valamicskét még beszélgettek: — Ha fölszabadulok, azt a Hirschet én pofonvágom ... ' Az altató, dajkáló éjszakában a lelkek még egy ideig csatáztak: — A penicilust! ... Tusáző viadalnak megtalált öble volt a gyerekek éjszakája, ahová befutott a nappal, erőseknek való nyűgeivel, szaladgálás szüntelenségeivel, pultok között sokszor siró mosolygással, vászna ir, sulyok cipelésével, gyönge vállon a kemény istránggal, aminek horgán megtetézett kocsi nyikorduít.. Fáradt, kis inasok elébe mentek az éjszakának, ami mögött már fölrémült a hajnali boltnyitás, a roskasztó fölcihelődés, igy hozta a a teli nappal az estét, a glancoló bóbiskolást, üzér harcokat, pár- bajos tereferéket, viadal volt ez ... A bolti raktárban, ahol szortíroztak az udvaron, ahol fát vágtak, a Lakásban, ahol dajkáltak, mosogattak, glancoltak, az alvásról sefteltek a kis inasok. A féltett, vágyakkal elszerzett ingóságok csereberélődtek egymás között. A notesz, a piros nyakkendő, a tokos ceruza gazdát cserélt a törvényszerűséggel, aszerint, mint lepte meg hajló este a gyerekeket a csiklandós borzongás, őszükön a glancolás után következő káprázattal, a fölko- morló boltnyitással... Vad, viszályos, szűkös, néha majdnem síró csaták között ekkor lett a piros nyakkendőből, a noteszekből, a tokknlvalő ceruzából álom-nyoszolya és kíméletlenül, de vi- barző ekzekválással saherolták jószágaikat a gyerekek. A legfalánkabb, a legvállalkozóbb közöttük Jenő volt. Messze még a fölszabadulástól hazuixól hozott intelemmel tudta, hogy ő szegény gyerek. Ravasz, buksi fejében életszemlélet világosodott és elsorolgatta magában Ítéleteit, hogy a Géza apja uriszabó, a Dezsőé Írnok a hitközségnél, az Eleméré kötélverő a Hosszu-uccában, a szeplős Péteré pallér a városházán, csak az ő apja olyan nagyon szegény és amikor őt a városba adták, a batyujába elhelyezték a gondot is, hogy ezentúl tarlsa el önmagát. Jenő érett töprengéssel tudta a feladatot és ez okból kíméletlenül csatázott a javakért. amikre szüksége volt. Megleste a soros inastársát, amikor az nagyon ásitozott s megindult az alkudozás, hogy talán lemenne helyette a boltba, Jenő húzódozott, fel ígéretekkel bizonytalankodott, a vaságyon is erről sugdolództak és a megostromolt álomszomjas gyerek tátogó szájjal, a takarót a fejére huzva megtörött ... Jenőé volt a csikós nadrág. Más esetben kabátot szerzett, az inastársa náthás volt. omló, bágyadozó amúgy is és betegnek menni úgy általában tilos volt, a gyerek teli szájjal tüsszent- getett, a fénymázas cipő még tükrösöbbeb gianeo- lódott, Jenő az értő szimattal résen volt és megkarcolta a nadrágot. Máskor a kalapot, ügyes lesben az ingecskét, szívós gondossággal lassanként kiöltözködött, a testamentum, amit a •leni.*:-? ráhelyeztek, parancsolt... Persze a Jenő-gyerek nappal bódult volt. fáradt hátán mázsával göngyölődött a linóleum- tekercs, a bolti raktárban, ha a segéd nert ügyeit, nekidőlt a falnak és a szemhéjjait szívesen lezárta, ha forgalom volt az üzletben, nekihevüiten. elsőnek szaladt fel a létrára, csakhogy kirázza magából az álmot, a déltáj csöndesebb volt, a gyerekek gyorsan megebédeltek és siettek vissza a boltba, Jenő ilyenkor úgy érezte, hogy a grenadir- mars-tészta viszi alá az egész bensőjét a pult mellett lezökkent a zsámlira. sajgó oldalát neki döntötte a barchenlnek, a posztónak, zsíros száját viharos lélekzéssel nyitogatta, a nehéz szemhéjjait engedelmesen le-lecsukta, a lábait lassú nyújtó-
