Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-29 / 295. (1922.) szám
4 1928 éfeeemfrer 29, romltal T örténelemhamisiiás egy ruszin iijusági színdarabban [kavarodás egy színdarab komi, melyet az ungvári tanítóképző Mária kongregációiénak tagjai adtak elő — Brascsajká Gyula és Mihály valamint Hrabár ff. és Valósin Ágoston, mint „ruszin nemzeti hősöku — A tanítóképző kápolnáin bucsuiinnepélyének kínos fináléja Un gvár, december vége. (Ruszínszkói szerkesztőségünktől.) Kínos botrány tartja izgalomban már hetek óta Ungvár őslakos közönségét, de kellemetlen azoKra a személyekre nézve is, akiket a botrány központjába helyezlek. Az eset előzménye a következő- December 4-én volt a2 ungvári ruszin tanítóképzőben a képző internálasának kápo'.na-bucsu ünnepsége. Az intézetben működő Mária kongregáció vezetősége, hogy ezt az ünnepséget „méltó“ keretek között ülje meg, színdarabot adatott elő ruszin nyelven. A színdarab címe: „Virradatkor", írója bizonyos Martinovics Borisz (bizonyára álnév) és négy felvonásra oszik. Már a szereplő személyek felszőla’ásánál szembeötlő, hogy nevéről valamennyit fel lehet ismerni, úgyhogy minden ungvár’ és ruszinszKói őslakos azonnal tisztában van azzal, hogy ki az a Voronicsné Olga, papözvegy, Orkanyuk városi hivatalnok, ki az a „Pista bácsi", ki az a Bratajkó ügyvéd és Stefankó Guszti tanár. A színdarab története 1919-ben játszódik és a legtapintatlanabb törtépethamísitás. A’tcl eltekintve, hogy az egyes közismert szereplőket éme’ygős dicshimnuszokkal veszi körül és olyan „hősi" cselekedeteket tulajdonit nekik, amiket azok soha el nem követtek, az egész színdarab magyargyiüölettel telített levegőjű s még ahol a bolsevizmust állítja élére, ott is inkább a magyar nemzet ellen uszítja a jobb sorsra érdemes tanítójelölteket, mint sem a bolsevizmus elítélésére serkentené. # Beszéden azonban maga a színdarab: Az első felvonás Voronicsné Olga papözvegy lakásán játszódik le, akinek György fia orosz fogságban van. Ennek menyasszonya egy Orkanyuk nevű városi hivatalnok Márta leánya, akit anyja Gizella, egy Mihályi nevű kommunista budapesti magyar, alezredeshez akar kényszeríteni. Az első felvonás második jelenetében Mária, az öreg szolgáló a következőket zokogja el: Mária: Én magam sem értem, hogy van ez... tegnap még a magyar urak, ma meg a magyar parasztok akarnak rajtunk uralkodni a ruszin pi'dig tűrjön. Ha csak megszólalsz ruszinul, ne várj semmi jót. Hiába innád a Duna vizét, akkor sem érsz el a Dunáig, különben is agyonvernének ott... De hát mit is akarnak? Mi. ruszinok a saját földünkön élünk, mi közük hát nekik hozzánk, úgy sem bíztak eddig bennünk ... A negyedik jelenetben a szerző a közismert „Pista bácsit", mint nagyapát kétszínűnek szerepelteti. A saját unokája állapítja meg róla: Márta:... Mikor velem beszél, teljesen az én plda’amon van, de ha apa, vagy mama rátámadnak. akkor már ingadozik. Velem ő ruszin, de e’őttük — nem mintha restelné. de hogy ne akadékoskodjak, magyarul beszél. Az utóbbi időben azonban nyíltan ruszinnak vallja magák Erre Olga felel: Olga: Nincs mit csodálkozni rajta. A hosszú magyar iárom alatt közülünk sokan elfeledték nemzetiségüket. Egyeseket kényszeritettek erre, mások meg önmaguk tagadtak meg népünket. Sokan vannak olyan ruszinok, akik maguk sem tudják, hová csat'akozzanak most? Azonban nálunk, ott a Verhovinán másképp áll a dolog... Eijön az idő, midőn megszólal a saját vérünk... Ahogy a szmdarabiró tudja, A darab „slágere" a Hí-ik felvonás 5-ik jelenetében kezdődik, amikor megjelenik a színen Bratajkó Gyula ügyvéd és Stefankó Guszti tanár. Mindkettő Voronics Olga házánál, üdvözlik a fogságból hazatérő Györgyöt, akj diadallal mondja el, hogy miként adta meg magát az orosz testvéreknek. Stefankó viccel vele. Stefankó: Olga asszony ugyan azt állítja, hogy lesoványodtál (a fogságban), de én úgy látom, hogy ízlett neked a galuska (orosz nemzeti étel). György: Jobban, mint a paprika (nevetés). Majd tovább: Stefankó: Nagy dolgok történnek. Igaz, a helyzet ma még nehéz. Alig szabadultunk meg a magyar uraktól, mikor az ördög ránkhozta a kommunistákat ... György: Meg kell óvnunk népünket ettől a csapéból, mert különben nehezebb járomba kerülünk... Bratajkó (a kommunistákról): Hallottá'ok, mit csináltak ők e napokban Miskolcon?... Mikor a •magyarok visszafoglalták Miskolcot, ott rekedt két cseh telefonista nő... Olga: Szerencsétlenek. Bratajkó: Megbecs’.elenileüők őket, s meztelenül, kezeiknél fogva az ajtóra feszitették őket... De ez még nem volt elég... kivágták a mellüket... aztán mikor eláfu’lak, petróleumot gyújtottak alájuk, hogy eszméletre térjenek, aztán a város közepén felakasztották őket... Más helyüff: Bratajkó: Az ország váratlanul bomlott szét... A magyarok mellett csak a burgenlandi németek és a ruszinok maradtak. Te tudod, mennyire el volt nyomva a mi népünk és nem volt elkészülve a harcra, azonban a ruszin ver megszólalt. Újjászületett a ruszin, mindenfelé néptanácsok alakultak s mindenütt csali egyet lehetett hallani: Ei Magyarországiét György: További Telibb! Bratajkó: Először ébredt föl a Szepesség. November 8-án Lublón, a régi várban volt az első ruszin népgyülés. Mindenfelől összegyűltek ott a nép ezrei. Megszólalt a harang, mint egykor őseink idejében. Feledhetetlen pillanat Az ősi vár falai között felhangzott a ruszin nép boldogságának és nagy jövőjének „Mnohájá Lyitája". Ez az ének zengett minden szívben. Minden ruszin lé'ek remegett e széni pillanatban... És előlepett Mihalik atya. Le'ett ezer koronát és szólt. „Milliók jöjjenek ebből a szerény adományból, hogy a ruszin nép beevezhessen a szabadság kikötőjébe. Ruszin nép, fölhiv'ak téged a szent szabadságért való harcra, Lublótól Szigetig." György: Nagy Isten, a mi népünk megmozdult! Brafa-’kó: A legszegényebb is odajárult véres fi’lérjével a nemzet oltárához. Minden létekben egy gondolat volt, egy ima: „Mostanáig rab voltam, idegen nép rab'a, ezer évig szenvedtem idegen járomban, de ennek vége! Pusztuljon a rabság, ét jen a szabadság!" György: Tovább, tovább! Bratajkó: Ez az első ruszin manifesztáciő bejárta egész Kárpátalját, visszhangja eljutott Budapestig. Neviczky atya neve, aki lelke volt ennek az ügynek, szájról szájra járt Á ruszin egyetemi haPgatók levelet küldtek neki Pestről, ame'yben azt Írták, hogy „Dicsőség önnek, hogy kilépett a népért és szégyen azokra, akik helytelen utón járnak és becstelenül el akarják adni népünket a magyaroknak!" György: Helyes! Éljen! Adjatok bort! Bratajkó: Hadd mondja tovább Guszti, Stefank©: Ez a mozgalom gyorsan átcsapott Máramarosba. Itt az ügyet maga a közönség vette kezébe. Nankovo, Szeüscse, Kopasnovo, Drahovo, Zolotarevo, Bosornya, íza, Keselyovo és más felvidéki falvak Bogdánig és Jaszináig, Visótól Bukovináig megszervez'ék nemzeti tanácsaikat. És ennek a mozgalomnak élére a mi drága Gyulánkat állította a nép. György (Fölugrik, megöleli Rratajkőt): Te, te a nép vezére és testvéred: Mihály! (Brascsajkó Mihály ungvári ügyvéd, előbbinek testvéröoose. Szerk.) Stefankó: Mindenkit egy gondolat hatott át: elszakadni Magyarországtól. György: He'yes. Éljen! Stefankó: És mennél jobban igyekezett a magyar kormány magához vonni Kárpátalját, annál nagyobb el’enállássa! találkozott György: Ti hősök! Stefankó: Például: a magyarok — sajnos, néhány ruszin segítségével — múlt év december 10-ére nagygyűlést hívtak össze Pestre. György: Azt mondod, hogy néhány ruszin segítségével? Hát akadtak ilyen árulók? Bratajkó: Ojjé, hány van ólján aki Pest felé néz, mint a mohamedán Mekka felé... György: Szégyen, gyalázat azokra, akik elárulják a népet. Stefankó: Erre a gyűlésre csak bizalmi embereket hívtak meg ingyenes külön vonattal. Mindazonáltal felutaztak Pestre „hívatlanok" is, ott volt Gyula, Klocsurák, Dolinay atya és mások... Habár az urak ott a magyarokra nézve kedvező határozatokat hoztak, de a nép hallani sem akart azokról és kikényszeritette, hogy kongresszust hívjanak egybe otthon. „Saját földünkön akarunk gyűlést — mondották — és ott fogunk határozni!" György: Helyes. Stefankó: És Máramarosban, midőn csak felemlítették a Magyarországgal való kapcsolatot, nem akadt egy sem a négy között, aki ezt akarta volna. György: Bámulatos. Stefankó: Ott megesküdött a nép. Kértek, Gyula, mondd el csak az eskü szövegét, hiszen te magad is letetted az esküt. Bratajkó: Esküszöm az egy és mindenható Istenre, hogy a ruszin nép jogait híven fogom védeni, a népért fogok dolgozni s akaratát teljesíteni. György: Nekem szinte hihetetten, hogy a mi elnyomott, elmaradt ruszin népünk erre képes! Brataikó: Ohó! Hátha láttad volna, hogy a felfegyverkezett nép hogy verte ki a magyarokat, hogy verte szét a katonaságukat! Mert lám, a magyarok, felbőszítve a balsikerek miatt még jobban nyomták és üldözték a mi népünket De minden erőfeszítésük hiábavaló volt, legjobban mutatta ezt meg a huszti nagygyűlés. Négy- százhusz delegátus jelent meg ott a Poprádtól a Tiszáig és egyhangúlag Pest ellen nyilatkozott... Mindenkinek a sietne reménnyel tekintett Ukrajnára!... Guszti akkor mint delegátus Béesbe utar zott... Stefankó: De a mi Kárpáton teli testvéreink uj háború súlya alatt nyögtek. Egyik oldalról a lengyelek, a másikról a moszkvai bolsevikok.. - a fiatal ukrán állam nem jöhetett segítségünkre... Tudták ezt a magyarok és örültek, azonban egy másik testvér, a cseh nyújtott segít ékezet a ruszinoknak. György: Szlává! ők maguk i* lezárták az igát!... Bratajkó:... és felszabadulva, lovagiasan megsegítettek minket... j György: örök dicsőségük! Olga: Jutalmazza meg őket a jó Isten! Stefankó: . Mikor ezt megtudták a magyarok, ravaszul magukhoz akarták édesgetni a ruszinokat és kiírták a választásokat a ruszin Szojmba. Ezt az ügyet a kinevezett rnszkakrajnai miniszter, dr. Szabó intézte ... Március negyedikén voltak a választások, de hogyan íolylak le, arról jobb, nem beszélni. Nevetséges is, gyalázatos Is. A maKét amerikai tudós megoldotta az insuiin hormonjainak rejtélyét Korszakalkotó lelíedezés a fiziológiai kémia terén — Az orvos* tudomány útban a cukorbetegség leküzdése felé Newyork, december 28. A fiziológiai kémia terén rendkívül jelentős felfedezést tett a George Hopkins-egyetem két tudós professzora, George Ábel és H. Jensen. A két tudós kutatásainak eredményéről tegnap számolt be George Ábel professzor a tudományos kutatás társaságának ülésén. A beszámoló általános érdeklődést és igen nagy feltűnést keltett a tu dományos körökben, mert nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a két tudósnak sikerült azokat a hormonokat, amelyek az insulin hatását előidézik, megtalálni és izolálni és ezzel döntő lépést tettek a cukorbetegség leküzdésének terén. Ábel professzor előadásában kifejtette, hogy a hormonokat, amelyek a különböző mirigyeknek úgynevezett belső szekréciójában" vannak és elhatározó befolyást gyakorolnak a legfontosabb életfunkciókra, eddig a legnagyobb részben nem ismerték. Csupán három hormont tudtak idáig fölfedezni, még pedig az adrenalint, a thyroxint és a pidiutint és ezek közül a tudós professzornak csupán csak a két utolsót sikerült izolálnia. A professzor azon a véleményen van, hogy az insulin hormogujának felfedezése az első eset, amikor hatalmas hatású specifikus hormonokat izoláltak egy aránylag egyszerű összetételű kristályos proteinből. A fiziológiai kémiának problémái még csaknem teljesen ismeretlen területet alkotnak, a tudományos kutatás csupán a kezdeti munkát végezte el és épen ezért felbecsülhetetlen jelentőségű tudományos felfedezések előtt állunk. A professzor előadásához fűződő vita folyamán az egyes felszólalók megállapították, hogy a professzor és munkatársa a kémiai kutatás történetének egyik legjelentősebb tényét hajtotta végre, amely az első lépést jelenti az insulin szinrétikus előállításához. Most jelent meg a legújabb ERDŐS REGÉNY Erdős Renée: Pándj György Ifjúsága Ara KC 39.— Portó 5—7 K£ Megrendelhető lapunk kőnyvositályában gyarok csak kompromittálták magukat A kormány meg volt győződve, hogy a munkácsi Szojm a kezére fog játszani, de tévedett, mert az első ülésen szót kért Hrabár Konstanlin lelkész (jelenleg bankigazgató Ungváron Szerk.) és kijelentette, hogy ,mi ruszinok örvendünk, hogy nálunk is megvirradt, nem tudjuk azonban, hogy otthon vagvunk-e Munkácson, vagy csak vendégek vagyunk, mert a magyar kormány mai napig meg nem állapította határainkat". Javasolta, hogy a magyar kormány nyolc nap alatt jelölje ki Ruszka Krajna határait s addig a Szojm napolja el magát. György: He’yes! Éljen Hrabár! Stefankó: A szojmi képviselők a javaslatot elfogadták és hazamentek. Más helyütt: Stefankó: A nép mindenütt örömmel üdvözli & cseheket, mint megszabadilóit, különösen azóta, hogy a mi amerikai testvéreink Kárpáta’jának Csehországgal való egyesítése melleit foglal'ak állást... Mennél jobban bántották a mi népünket a magyarok és románok, annál jobban vágyott a nép a csehek után, bennök rátták csak a meg-< vá’tását. Gyögy: Helyes! Semmi közünk a magyarokhoz! Brataiko: Te éppen idejére jöttél haza. Holnapra van egybehiva a nagygyűlés, amely vég’e- geseu dönt Kárpátalja sorsa felett (1919. május 8 án volt. Szerk.) Mária (berohan): Oltsák el a lámpát! A magyarok támadnak. A mi udvarunk tele van cseh katonákkal ... Ezt egy kis háborús jelenet követi. meVbe György is belekeveredik, mint ruszin hős és megsebesül. A többiek félnek. Résztetek az utolsó felvonás utoteó jelenetéből: Pista: Miért szól a zene? Orkanyuk: Nagy ünnep van ma! György: (Sebesülten fekszik, fel akar kelni de Márta visszatartja.) Orkanyuk: Éppen most lett kimondva Podkár- pátia csatlakozása a csehszlovák köztársasághoz ... Pista: Szlává! SzláváJ Gizella: (az egyetlen magyar érzésű szereplő, akit ezért mindenki szid és gúnyol. Szerk.) Meg. rendülten áll. Márta: György, hallod? Orkanyuk: Az ungvári, huszti és eperjesi ruszin nemzeti tanácsok képviselői a csehszlovák ál'ani kormányának képviselőivel megkötötték az egyezményt ... Pista: Szlává! Szlává! Orkanyuk: Az amerikai- ruszinok nevében dr. Zsatkovics csatlakozott... Pista: Szlává! Orkanyuk: A gyűlés elnöke Volosin Ágostom atya volt... György: Az én tanárom... az én drága „aíycs- kám*... Pista: Dicsőség neki! Márta: Szlává! Orkanyuk: Egy szavazat sem volt Magyarország mellett, ... valamennyi szavazat a csehekr® esett.... György: Nagy Isten! Megértetted árváidnak könnyeit és imáját.. Es mi a valóság? Eddig a színdarab. Minden mondata a magyarság elleni gyűlölettől csöpög. És előadtál-; ezt Ungváron egy katolikus Mária-egyesiitetben, ahol a gyűlölet helyett a szeretetet kellene hirdetni. Eltekintve azonban ettől az anomáliától, amely elvégre az egyház vezetőire tartozik, az egész darab tulajdonképpen két-három ember személyes dicsőítésére készüli. Amennyiben nem vagyunk hivatva a ruszinok belső ügyeibe be’eszólni, megkérdeztünk erre vonatkozólag egy ruszin szereplő egyéniséget, asi a színdarabban előforduló történeti oseméme. ben szintén járatos, tőle a következő felvilágosítást nyertük: — A személyekre vonatkozólag köztudomású, hogy Bratyajkó Gyula dr. 1918—19-ben az ukrán kapcsolat mellett agitált. Ennek krimit.á is okai voltak. Hogy milyen ruszin volt. elég utalnom arra, hogy a forradalomig a „Bajor" magyarosított nevet használta és Tisza párti volt. Ez azonban nem zárta ki azt, hogy 1919. április havában elnöke legyen a huszti kommunista direktóriumnak. — Volosin Ágoston kezdeményezte 1918. november 5-én az ungvári „ruszin nemzeti tanácsot" és pedig ugyanabban a tanítóképzőben, ahol ezt a piszkolódó színdarabot előadták s melynek akkor igazgatója volt. Jellemzésül csak annyit, bog\ ez a „rusziu nemzeti hős" maga fogalmazta mt-g az ungvári nemzeti tanács követeléseit, melyek között szerepelt Magyarország területi integritása is. A lublói gyűlés kisszámú résztvevővel jelentéktelen értekezlet volt. (Beszkid Antal jelenlegi kor- raányzó szerepe itt kezdődött.) Az említett rusz- kakrajnai választások elsöpörték a Bi astyajko ukrán mozgalmát. — Azok a kópezdószek, akik ezt a színdarabot játszották és hallották a forradalom idején 6—7 évce gyermekek voltak. A tíz év előtti dolgokat nem ismerik, azért kellett őket ilyen in-zug hülyeséggel megmételyezni, Brascsajkot *t Volosint, tót még Hr&bárt is nemzeti bősöknek, népvezéreknek feltüntetni, hogy igazolhassák egyes urak megbízhatóságát, még hazugságok árán is. — Jó lenne — szerintem — a püspök figyelmét is felhívni arra, hogy a kópezde ifjúsági Máiia Kongregációja ilyen jellemtelen, fajgyűlöletet szító eszközökkel dolgozik. — A miskolci esetről csak annyit, hogy az durva hazugság. Ez soha meg nem történt. — Történelmi hazugság az is. hogy Hrabár Konstantinból ceehpártit osi'.á'tak, mikor ö a „magyar Ru8zkakrajna“ híve volt. Informátorunk megjegyzéseihez nincs mit* hoz- zátennünk.
