Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-23 / 293. (1920.) szám
1928 december 23, vasárnap. Az egész elzászi népet felelőssé akarják l@B2!i — Elzász, az m Írország — Drákői rendszabályok az auioflósnista pást elless — fi merénylet szálai Németországba vezetlek? — izgalom a sajtóban és a kamarában — fiz elzásziak elégedetlensége elérte a fcnpontot Jön S Jön S | 1 a világ ' -M’AQ legnagyobb S attrakciója! í! a világ legnagyobb attrakciója! Paris, december 22. Georges Benőit, aki tegnap merényletet követett el Fachot eoí- mari főállamügyész ellen és este önként jelentkezett a rendőrségen, az éjszaka folyamán terjedelmes vallomást tett. Benőit Ha- genauban mészárosinas volt. Kijelentette, hogy soha politikával nem foglalkozott, csak amikor a colmari híres autonomista pörben betegen feküdt a vársban és nap-nap után olvasta az újságokat, a perről leadott újság- jelentések hatása alatt meggyőződéséé auto- nomistává vált. Fachot úgy tűnt föl előtte, mini Elzász megrontója és szenvedéseinek okozója. Fachot volt az, aki ártatlan embereket börtönbe juttatott. Lehetséges, hogy a főállam ügy ész csak hivatalnoki kötelességét teljesítette, de ö — a merénylő — kötelességének tartotta, hogy megbosszulja Elzászt. Hónapok óta foglalkozott a gyilkosság gondolatával. Minden ereiével le akarta győzni politikai indulatát és egyszer egy madagass- kári állásra pályázott, hogy csak elkerüljön a gyűlölt Fachot közeléből. Majd hetekig kereste Fachot címét, mig végre néhány nap előtt megtudta. A merénylő végül kijelentette, hogy egyetlen politikai párthoz sem tartozik, mindazonáltal meggyőzödéses autonomista. Óriási felháborodás Franciaországban Benőit véres tette érthetően óriási izgalmat keltett Parisban és Elzászban. A kamara folyosóin a képviselők tegnap kizárólag a merénylettel foglalkoztak. Általános vélemény szerint Benoit-t az elzászi Haegy-sajtó uszításai befolyásolták. A francia lapok máris kijelentik, hogy a morális felelősség kizárólag az elzászi német au tón órai stukát terheli. Weissmann, Feltz és Grünbach elzászi képviselők kijelentették, hogy Franciaország nem tűrheti el, hogy bizonyos személyek dühös propagandájukkal Elzászból egy második Írországot teremtsenek. Grünbach kijelentette, hogy néhány nap előtt Miihlhauseuben ellene is merényletet követtek el s egy dühös autonomista meg akarta fojtani. Mallarme, a kamara elzászi bizottságának elnöke nyomatékosan követelte, hogy Foinearé rendkívüli rendszabályait, amelyeket az autonomista mozgalom ellen életbe akart léptetni, teljes szigorúsággal keresztül vigyék. A francia kormán}' kénytelen példát statuálni, hogy elejét vegye a további rémi elteknek. A legtöbb reggeli lap bosszút, bünhődést követel. A lapok természetesen nem gondolják meg, hogy a megtorló intézkedésekkel az elzászi veszedelmet nem kerülik ki. A legdühösebben Helsey uszít az elzásziak ellen a Journalban. Mint ismeretes, Helsey azzal tetszeleg magának, hogy ö volt az, aki az elzászi autonomista mozgalmat Párisban leleplezte és elsőnek támadta. Helsey ismét Németországot tartja felelősnek, ámbár állításait semmivel sem igazolhatja. Rettenetes vádakat kovácsol és véleménye szerint Be- noit-t is Berlinből pénzelték. Benőit tette rendkívül hasonlít szerinte Erzberger és Rathenau meggyilkolásához és a gyilkosokat ugyanott kell keresni, ahol a baloldali német politikusok gyilkosait. Fachot-t a német jobboldali politikusok tették el láb alól. Az elzásziakat nem terheli felelősség, mert az összeesküvők székhelye szerencsére a határon kivitt van. A nacionalista Avenir kijelenti, hogy „az autonomista csürhe“ és Franciaország között immár Fachot kiöntött vére kisért. Nincs többé kibékülés, nincs többé megértés. Hogyan történt a merénylet? Paris, decemeber 22. Tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk arról, hogy Fachot francia föállamíigyészt, aki ez év tavaszán nagy szerepet játszott a colmari autonomista pörben, ismeretlen tettesek tegnap reggel súlyosan megsebesítették. Amig a rendőrség lázasan kutatott a merénylők után, a merénylő, egy Georges Benőit nevű huszonnyolc-éves elszászi származású egyén, dé'után önként jelentkezett a rendőrségen. Benőit az elszászi Wallburgba.n mészáros s egy év óta házas. Négy hét előtt Párisba jött. kizárólag azért, hogy Fachot-t meggyilkolja. Az első kihallgatáson Benőit elismerte, hogy meggyozödéses autonomista és merényletével EI- szász-Lótharingiát akarta megmenteni. A Havas-ügynökség a merénylettel kapcsolatban közli, hogy néhány hónappal ezelőtt a strass- burgi Volkstimme szerkesztőségében egy ismeretlen egyén jelentkezett, aki a colmari főállam- iigyész címe iránt érdeklődött. Mivel a szerkesztőségben nem ismerték a címet, az érdeklődőt elutasították. Tegnap este Haus, autonomista főtanácsos, a col mari per egyik vádlottja, levelet kapott G. B. jelzéssel és a következő tartalommal: — Tisztelettel közlöm, hogy a közeljövőben ismét megkísérlik önt bizonyos összeesküvésbe bevonni. Már most kijelentem, hogy ez az összeesküvés én vagyok egyedül és senki mást nem terhel felelősség. Bocsássa meg tettemet. Azért követem el, mert hazámon segíteni akarok. Gondoskodjék feleségemről és gyermekemről. Életem hátralevő részét bizonyára börtönben fogom tölteni. A. levél hátlapján a következő áll: j — Éljen Rosse, éljen Ricklin, éljen Elszász Lot- harsngia, éljen a nép! Haus főtanácsos a levelet azonnal átadta a rendőrségnek. Fachot-t néhány héttel ezelőtt Colmarból a párisi semmitőszék elnökének nevezték ki. Fachot Auteuilben lakást akart bérelni és uj lakásán tartózkodott, hogy a bebútorozást megbeszélje, amikor a merénylet történt. Reggel nyolc óra után ismeretlen egyén csengetett és Fachot iránt érdeklődött. A szolga kijelentette, hogy a lakást még nem rendezték be és jöjjön tiz óra után. Tízkor az ismeretlen visszatért és hosszabb beszélgetést kezdett a főállamügyész feleségével. Néhány pillanat múlva Fachot belépett a szobába. Az idegen, aki mindvégig megőrizte hidegvérét, a lehető legudvariasabban kérdezte: — Fachot főállamügyész úrhoz vau szerencsém? Az igenlő válasz után a merénylő meghajolt Fachot előtt, majd nyugodtan zsebébe nyúlt, mintha valami iratot keresne, revolvert rántott és egyetlen szót sem szólva, három lövést adott le közvetlen közelről Fachotra. A főállamügyész összerogyott. A gyilkos zsebre- vágta fegyverét, köszönt, becsapta maga mögött az ajtót és nyugodtan lement a lépcsőn. A kapu alatt találkozott a házban lakó egyik orvos feleségével. aki megkérdezte tőle. hallotta-e a lövéseket. ■— Igen. Azt hiszem a második vagy a barma dik emeleten történt a szerencsétlenség. Benőit ismét köszönt és elhagyta a házat. A házinesterné és az a hölgy, aki a gyilkossal be szélt, becsöngettek Fachot lakásába. A folyoeón ott feküdt Fachot, aki a szobából, ahol a merénylet történt kivánszorgott az ajtóhoz. Szörnyű fájdalmaiban csak ennyit mondhatott: — Tudom, elszászi volt, Colmarból. A házbeliek a sebesültet a legnagyobb sietséggel egy közeli klinikára vitték, ahol nyomban megoperálták. Az orvosok megállapították, hogy a golyók Fachot beleit hét helyen átfúrták és a főállamügyész súlyos belső vérzéseket szenvedett. Állapota rendkívül súlyos. A gyilkos, aki az általános izgalomban páratlan hidegvére segítségével észrevétlenül távozhatott, jól volt öltözve. Mindenki, aki beszélt vele, megállapíthatta, hogy elszászi tájszóiásban beszélt. A rendőrség Fachot előszobájában levelet talált, amelyet valószinüleg a gyilkos vesztett el. A levélben csa a következő állott: — Kérem, jöjjön holnap délután a Moderne- szállóba. Egy barátnője. A rendőrség véleménye szerint, a gyilkos, amennyiben merénylete nem sikerül,’'* áldozatát csapdába akarta csalni. Fachot az utóbbi időben számtalan fenyegető levelet kapott. Az elzászi aütonómista mozgalom története és oerspektifái Az olvasóinknak bizonyára emlékezetében van még az 1928 áprilisában és májusában Colmaiban lefolyt nagy elszászi autonomista por, amely nemcsak Franciaországban és Németországban, hanem világszerte óriási szenzációt keltett. Az elszászi nép, amely 1918-ban a negyven- nyolcéves porosz uralomból felszabadulva, kitörő lelkesedéssel fogadta a francia csapatokat, néhány évvel a háború után megunta uj helyzetét, mert belátta, hogy a franciák ép oly keményen bánnak vele, mint a poroszok. Egyre erősebben terjedt a nép között az a vélemény, hogy az elszászi nép a nagy germán törzsnek ép oly független része, mint a németalföldi, a svájci, vagy a flammand és sem- a poroszok, sem a franciák alatt nem találhatja meg igazi helyét. A poroszok poroszokká, a franciák franciákká akarják őket változtatni, holott az elzászi nép elsősorban elzászi szeretne maradni saját dialektusával és saját évszázados szokásaival. A Rajna és a Vogézek közötti szép és gazdag haza, amelyben rendkívül szorgalmas, okos és mélyen vallásos nép lakik, nem illik be sem a poroszok erőszakos világhatalmi politikája, sem a franciák könnyelmű, laikus és gőgös rendszerébe. A külföldi példán felbuzdulva, a németekben és a franciakban egyaránt csalódott elzászi polgárok között lassan megéredt az autonómia gondolata, amely egyelőre francia keretek között, de a feltétlen önkormányzattal Írországhoz hasonló függetlenségi provinciát akart teremteni Elzász-Lotharingiából. Tagadhatatlan, hogy az autonómisták végső célja az, hogy Hollandiához, Belgiumhoz, Svájchoz és Ausztriához hasonlóan két és fél millió lakosú kis, de önálló ütközőállamként kerüljenek Németország és Franciaország közé. Ez a koncepció az az elzászi autonómisták szerint nem csak az elzászi népnek hozná meg annyi nyugtalanság és elnyomás után a hőn áhított teljes függetlenséget, boldogságot és munkákészséget, hanem az évszázados ellentétben élő franciák és németek közé is egy olyan nemzetközileg garantált semleges plE lért vetne, amely mindörökre kiküszöbölhetné a világból a katasztrófális német-francia verseaj gést. Miként Svájc kialakulása véget vetett aj érszá-* zados német-olass versenyzésnek, miként Flandria és Belgium önállósítása megszüntette az évszázados angol-francia háborúkat, úgy jelentené a független Elzász a német-francia tói* zsalkodások végét. A franciák, akik Elzászban egyik leghübb éa Legodaadóbb tartományukat látták, természetesen hallani sem akartak az autonómista törekvésekről, amelyben nem az elzászi nép vágyait, hanem a német propaganda aknamunkáját látták. A* elzászi autonómista mozgalom előharcosa Haegy abbé, a colmari Volksstimme szerkesztője, aki évek óta harcol az autonómiáért, önmaga semmi-* féle közéleti funkciót nem vállal s mégcsak a kép-i viselőválasztásokon sem kandidáltatta magát. Haegy legnagyobb ellensége Helsey, a Journal munkatársa, aki egy elzászi körútja alkalmával felfedezte az autonómista mozgalmat, amelyről az elzásziak iránt közelebbről nem igen érdeklődő párisi nép mindaddig nem tudót Helsey hatalmas cikksorozatot irt as elzászi „német propagandáról1 és számos könyvet jelentetett meg az ottani veszedelmekről. Haegy válaszolt és beperelte a Journal munkatársát. Ez volt az első elzászi por, amelyben Haegy ..Éljen Franciaország!** és hasonló felkiáltásokkal annyira a maga pártjára vonta a bírákat és a közn véleményt, hogy felmentették. Időközben azonban az elzászi rendőrség egy állítólagos strassburgi összeesküvés nyomára jutott, amelyről megállapították, hojrv államelle-* nes. Az autonóm ista összeesküvésben több, mint negyven egyént letartóztattak, közöttük Rossét óo Ricklint is, akiket a közben megejtett francia kamarai választásokon az elzászi nép lenyűgöző többséggel képviselőinek választott. Colmarban áprilisban és májusban folyt le á második nagy aütonómista por, amelyben Fachot képviselte a vádat és állandóan a legh©-< vesebben támadta az aütonómista mozgalmat. Fachot igyekezetét siker koronázta és az autonómisták elítélték, g a képviselőket megfősz totíák mandátumuktól. Aki a nép lélektanát ismeri, eleve tudhatta, hogy a Journal kampánya s a franciák meg nem értő szigora nem fog csillapítóan hatni, sőt ellenkezőleg, a feszültséget a végletekig csigázza. így isi történt. Az aütonómista pör befejezése óta Elzász nyagtalanabb, mint volt és a franciamé^ met összekoccanások egyre sűrűbbé válnak. Az elzászi nép elkeseredésének egyik szimbolikus tette Benőit merénylete is, amely — természetesen indokolatlanul és alap nélkül — ezzel a vér-* ontással akarta fölhívni a világ figyelmét Elzász helyzetére. Ha Benőit tette után a franciák még erőszakosabb és kegyetlenebb törvényekhez nyúlnak és az elzásziakat végleg elnyomják, akkor Európában mindenki megjósolhatja, hogy az elzászi autonómista mozgalom inkább nőni fóg és végül is katasztrofális kirobbanásig vezet. Az Ere Nouvelüe szintén azt követeli, hogy a kormány energikus rendszabályokat léptessen életbe az autonómista papok ellen. Más lapok nem sokat varnak a tervezeti drákói rendszabályoktól. A Matin szerint az elzászi nép aligha azonosítja magát azzal a mozgalommal, amelynek hívei gyilkosságokig ragadtatják magukat. Éppen ezért egy gyilkos hunért nem szabad az egész népet sújtani. Ugyanezt fejezi ki az Oeuvre is. Egyedül a Volonté és a Victoire az a két lap, amely belátja, hogy a francia közigazgatás is nagy hibákat követet el Elzászban és a franciák nemtörődömségének és hozzá nem értésének volt következménye, hogy a kedélyek Elzászban annyira fölizgnltak és akadnak fanatikusok, akik a gyilkosságtól sem riadnak vissza. A tegnapi merénylet nem lehet a hossza jele, hanem ellenkezőleg, intő jel arra. hogy enyhíteni kell az eddigi szigort. Gustav Hervé a Victoireben egyenesen nevetségesnek mondja, hogy a merényletért az egész aütonómista pártot felelősségre vonják és szerinte ugyanilyen joggal az Elzászban súlyos hibákat elkövető Franciaországot is felelőssé lehetne tenni isi ¥@§i imlsli király? London, december 22. indiai jelentések szerint a habul i angol követség teljesen el van zárva a várostól, de egyelőre semmiféle veszély sem fenyegeti. Azt az erődöt, amelyben a követség épülete fekszik, a forradalmárok bevették. Indiai repülők ugyan állandó összeköttetést tartanak fönn a kabuli angol követ-* seggel, de a követ fölszántotta a repülőket* hogy ne kössenek ki a követség közelében, vagy annak területén. Amanullah király hollétéiről semmiféle pozitív jelentés nem érkezett Indiába. Jólinformált körök értesülése szerint a király szivihezszóló maniifesztummal fordult az afgán néphez, amelynek következménye az volt, hogy a nép nagy része a ki-* rályhoz pártolt. Kabul vidékén a forradalmárok nem haladnak előre, miimden késedelem pedig csak kárukra van. fmmwmm ül párisi politikai gyilkosság súlyos következményei A Pattot efiásil áHasÉgyétz ellen elkövetett marén#Isi óriási ágaimat Misit Franaamsségkai! 3 J ISI ISI 1211*1 BJ ISI 1*1 L»] t»l ISI 1*1 121 ISi l*J t»i 14112112! 1*1 121 IS 1*1 1*1 t£l i*l 1*1 !*i L»j 121 ISI ISI l±i ISI 1*11*1 1*1 B ! niQTOI . I í M \/ Mmá biztosan meggyógyítja | ] g ü mételykóros szarvasmarháit és juhait. g 3 £ 3 S 3 Óvakodjék Kapható @ U hamisításoktól! minden gyógyszertárban! | I Világhírű „SCMiiOlii** féle sifonok, vásznak, ágynemű damasztok, divatselymek és szövetek, asztal" H? JJ&A f§|j^t mm mamamMmmmmmuammammamsaamammmaMmmamwa m —»———i BsraaBBMBMnfflawBMBaMBaBBrawrBiEa'gmasMtBmaKsgasaaro R® MM ySajé' tjjfó $$ föl JBfip. ájP neműk, frottiráruk, mosóáruk, rövidáruk, kész női fehérnemű, kész függönyök, selyem brokátok, bútor- ™ t&re*mW3*m IHB vE szövetek, — Előnyös árak! Pap’anok és paplan-anyagok. Régi paplanok átdolgozása. — KOSICB-KASSA, ! Minták vidékre bérmentve. > Minták vidékre bérmentve. ^ ^ 0^0
