Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-23 / 293. (1920.) szám

jggggg HRPLOm írja: KRRINTHY FRIGYES — Uéleményem — Alapítva 1833. ' Telefon 33. \3 S > > < dSsrmQ A five", porccjMn oagykeieskedéca- « /1 f ■ > * : • ‘ ü i KOSICE, FS-afca 19. Nagy választók. Jsiíáayos árak. r A kitűnő képeslap munkatársa — egyébként lelkes és törekvő fiatalember — fölkeresett ma délelőtt és fölszólított, hogy nyilatkozzam. Kér­désemre, hogy miről nyilatkozzam, vállat vont, csodálkozni látszott. Egy kicsit mintha együgyűnek tartotta vol­na kérdésemet. Elnéző, atyai hangon magya­rázni kezdte: — Úgy értem, kedves mester, hogy tessék elmondani a véleményét, egész őszintén és nyíl­tam — De miről, az Istenért? A fiatalember újból vállat vont, diszkréten, elmosolyodott és szánakozva nézett rám. — Kedves mester tréfál velem. Engem azért küldtek, hogy csináljak a mesterrel egy érde­kes interjút, amiben elmondja a véleményét, miután a közönséget érdekű az iró urak véle­ménye. Nem témát adni jöttem én, kérem, ha­nem hogy tessék nyilatkozni. Dühbe jöttem, elkergettem az ifjn munkatár­sat és elhatároztam, hogy levelet Írok a képes­lap szerkesztőjének, hogy ilyen vicceket velem ae csináljanak — ha azt akarják, hogy a lapot komolyan vegyem, épeszű újságírót küldjenek, aki tudja, mit akar. Aztán gondolkozni kezdtem és rájöttem, hogy az újságírónak igaza voit. Átlapoztam a szó- baniorgó képeslapot. Az éterhullámokról láttam benne egy cikket, azonkívül, hogy Titkos Hona hová megy az idón Szilveszterre. Shaw Bernát nyilatkozik egyik oldalon a nőkérdésről, más helyen meg­tudható, hogy & Föld harmincmillió év múlva ki fog hülni, másrészt a Times aránylag rosszul fizeti a munkatársait. Kiderült, hogy Erdélyi iránt főként a hisztérikák érdeklődnek ugyan, de azért Bolíviában a poloskairtógópekre is fel­szerelik a rádiót, feltéve, hogy még mindig Tunney a legjobb bokszbajnok és retikül he­lyeit ma inkább karkötőórát hordanak Olasz­országba^ ahol Mussolini igen fenyegetően vi­selkedik. Kíilön-külön ezek a dolgok egészen érdeke­sek, mondjuk, nem mindig érdektelenek. S ami a fő, be kell vallanom, hogyha odafi­gyelek arra a dologra, amiről szó van s nem foglal el túlságosan valami aktuális gond vagy indulat — be kell vallanom, hogy mindezekről a dolgokról, külön-külön, megvan a vélemé­nyem. Csak az egészről nem tudom, mirevaló, az egészről nincs véleményem. Úgy vagyok vele, mint a boncoló és leiró tudomány az emberrel: megállapítja minden részéről, hogy milyen fontos szerepet játszik az egész nagy együttesben. Csak azt nem állapítja meg, végül, hogy az egész ember mire való. A religió ugyan erről is tud <egyetmást. — de az is úgy foglalkozik ezzel az egésszel, mint valami szakkérdéssel — nem veszi tudomásul azt, ami van. De hát akkor mi dolgunk érző és gondedko- j dó, mások helyett érző és gondolkodó szeren-! esetleneknek mindezekkel? Igaza van annak az újságírónak. Kell, hogy az iró — a világ tanúja, ahogy minap megha­tároztam — azonkívül, hogy tanúskodik a dol­gokról, mások helyett, még ítéletet is mondjon, mások helyett, arról, aminek tanúja volt. Sokak szerint ez lehetetlen és fölösleges is. A magyar irodalomban különösen — de másutt is — a vélemények mostanában nincse­nek divatban. Zavaró feliratoknak tekintik őket, az élet nagy mozidrámájában. Gúnyosan és bizonyos müvész-gőggel beszélünk arról az íróról, aki sok mindenbe beleszól, sokfelé ér­deklődik, sokféle műfajt müvei, sokféle jelenség iránt érdeklődik. A specialisták világát éljük. A vezető szellemek csináltak valami szak­osztályokra berendezett akadémia-félét, ami­nek megvan a maga kinevezett legnagyobb versköltőie, legjobb drámai szerzője, legelső népies elbeszélője, legkitűnőbb kritikusa, leg- remekebb stilisztája, legmulatságosabb humo­ristája. Mintha a különféle műfajok teremtet­ték volna a megfelelő költőket és Írókat és gondolkodókat — és nem a költő és gondolko­dó teremtette volna magának a műfajokat, tu­lajdon képére, hogy elmondja különféle véle­ményét önmagáról, a világról és Istenről. Ez nem természetes állapok Engem legalább mindig valami nyugtalan­ság, szorongás, szédülésféle rosszérzés fogott elemikor kalandos irói életem folyamán egy versem, egy novellám, egy krokim, egy regé­nyem, egy színdarabom, egy kabar^jelenetem, egy értekezésem, egy kritikám alapon akarták megállapítani irói „egyéniségem**. 7 Időben és térben, ha körülnézek, a szellem-reprezentán­sai nem álltak szolgálatában stilisztikák által meghatározott műfajok múzsáinak. Goethe ter­mészetfilozófiái tanulmányait, Shakespeare szo­nettjeit, Szent Ágoston vallásbölcseletét, Petőfi politikai szereplését, Tolsztoj etikáját, Lionar- do da Vinci repülőgépét nem lehet könnyedén szeszélyes elkalandozásnak tekinteni a „nriflvé- szet“ szent bírod almából, vagy holmi jóindula­tú elnézést követelő kísérletnek. Mindezek mö­gött valami nagyon természeten jogát, sőt, szin­te kötelességét érzem a szellemi életet élő em­ber áilat képviselőjének, hogy amit mint mű­vész meglátott, arról mint gondolkodó, ítéletet is mondjon a jóakarat és belátás nevében. A mi német emlőkön nevelkedett „intxutivi­stáink** bizonyosan fáznak attól az egészséges humanizmustól, amit korunkban leginkább az angol irodalom képvisel. Összeférhetetlennek tartják'ama szent révületet, melynek ihletében a valóság látomása jelenik meg a költő előtt, azzal a munkálkodó fénnyel, amit e révületen túl, e révület után áraszt magából a szellem, Valahogy úgy képzelik, hogy az alkotó tehet­ség és a bíráló értelem, a lángoló lélek és a figyelő ész nem fér el ugyanabban a fejben. Fogalomzavar, hamis elképzelés. Hát persze, hogy nem fér el, ugyanakkor, — de hiszen nem eltérésről van szó. Az értelmet, okosságot, belátást, műveltséget holmi tartalomnak képze­li el a felületes ember, könnyelmű hasonlatok alapján — holott mindez nem tartalom, nem mennyiség, hanem minőség — minőségbeli mű­ködése egy mindig működő valaminek, a lélek­nek, mely mindig teljes egészében csinálja azt, amit csinál — mikor emlékezik, csak emléke­zik, mikor boncol és elemez, csak boncol és elemez, amikor alkot, csak alkot, mikor ítél, csak Ítél. Vélemény? Semmiről sincs véleményem, de mindenről le­het. Amikor nem gondolok valamire, akkor ar­ról a dologról nincs a fejemben semmiféle gon­dolat, kép, emlék, vélemény, ítélet. Nem raktár Mikor az 1848-49-ikí szabadságharcot kő­vető abszolutizmus lassan már tűnőben volt, a K iigMutdy-Társasági több évig félíbeszaiki- tott munkásságét újra megkezdette és az 1863. évi nagygyűlésen Eötvös József! báró elnöki megnyitó beszédében ezt kérdezte: nemzedék, amely Prometheus szikrá­ját elrabolva, tövénél uj láncokat és koroná­kat kovácsol magának óa a múltnak előíté­leteivel hitének nagyrészsét elvesz tette: — meg íogja-e érteni, — fogja-e méltányolni fáradozásainkat, midőn újra megkezdjük azon tevékenységet, mely a nemzet kifejlő­désére egykor elhatározó befolyást gyako­rolt és nekünk fontosnak látszik, de mégis egy oly múlt folytatása, melyet nagy esemé­nyek messze távolba helyeztek?“ Amit a nagy költő és államférfi a költé­szet hivatására, ennek a nemzeti élétben betöltött szeredére vonatkoztatva mondott, — évről-évne vieszh.a ngzik lelkemben, mi- koT, e helyire lépve, üdvözlöm azoknak lel­kes csapatát, kik a társaságom együttélés és együitmiüködiéts érzetétől áthatva, körünk közgyűlésé re még ösezeseregleuiek. — Fel­merül lelkemben a kétely: Vájjon a megváltozott körüliményék, — a sok óvatosságot: és körültekintést igénylő közállapotok, — az ittélő magyarságnak fel­tár t őzt aí haliam elszegényedése mellett, meg­marad-e még sokáig annak, a vágya és eraük- ségérzelte, hogy a társas életnek ezt a mód­ját továbbra is fentantsuk és az általános le­hanyatlás hómezője alól mégiscsak fel-fbl- törő tavaszi virág — az ifjúság éln.itakarása és életöröme — nem-e más formáit keres és kíván ? Az utóbbi kérdésre már nem én vagyok hivatott felelni, -- az előbbi, viffsza-vnssza- térő aggodalmamra azonban, ezidőszerint, még az a tapasztalatom adja meg a megnyug­tató váílatszt hogyha számban nem is erősöd­ve, de meg sem fogyva, újra itt vannak önök, mélyen tiszteit Hölgyeim és Uraim, bizonyságául annak, hogy tudják és érzik, hogy itt nem pusztán arról van szó, hogy a társadalmi együttélés egy, magát — egyesek szerint — többé-kevésbé talán túlélt alaku­latába egy kis oxigént leheljünk, —• hanem éppen ellenkezőleg, e régi intézmény, a mai Szlovenszkő még fennálló legnagyobb magyar társaskörének tradícióiból erőt és lelkesedést merítsünk azon eszmék és tö­rekvések megval ósiifcására, amelyekkel ez a Ca-sino, — visszafekimtivo elődeire te, ame­lyekből kiformálódott — évtizedeken át, a magyar nemzeti és keresztény kultúra terén fellépett. E társam körben, ttMve beléje ollvndt elő­deiben ugyanis, mindenkor a magyar táran- ffágow, irodalmi, művészeti, tudományos és hi télet ápolása, előm ozdítása * kxxr eszméi­és lomtár és rekeszes skatulya az én lelkem, Amit tanultam, tudtam, elgondoltam, véltem eddig, legfeljebb — ha igaz — arra volt való, hogy ruganyossá és alkalmassá tegye — tor­nász az izmait — ezt a lelket, hogy alkalmas pillanatban — hic Rhodus, hic salta — legyen véleményem arról, amivel éppen foglalkozom. Az igazi vélemény lelki működés. Az igazi vélemény előrángatott gondolat és „összeegyez- tése“ tudásnak és logikának, — az igazi véle­mény tény és cselekedet, hús és vér, valóság, történés, — nem halott kisértete betanult gon­dolatoknak. Nem „tartalmas** ember az igazi vélekedő, — élő ember ő, minden pillanatban megújuló tar­talommal. mek megvMóedtásáro. irányuló törekvések voltaik otthonosak, amire bizonyság Ka­zinczy korától és itteni szereplésétől kezdve ezen, az idők folyamán egymásba fonódó •egyesületeknek a nyelvújítás, — az iroda­lom- és szín pártolás, — a messze környék társaságát is összefogó híres régi kassai báli estélyék mellett és azokon felül oly komoly törekvések irányítása ifi, mánrt a katolikus autonómia megvalósítása fiit). A világháború alatt és az azt követő évek­ben ez a pezsgő élet, természetszerűen, alábbhagyott és inkább osak abban nyilvá­nult meg, hogy az itt tartott összejövetelek és előadások tagjaink ismeretkörét kitágí­tották és a szenvedésektől nyomott kedélyü­ket, annyira-menmyire, felfrissítették. Ma azonban, amikor a tulajdonképpeni magyar társas és kultúráiéitól még mindig el vagyunk vágva, a magunkra utaltságból fakad annak szüksége, hogy legalább a szel­lemi élet terén, ezt a kapcsolatot — a tör­vényes keretek lehetőségei között — éppen körünk munkájával, mégiscsak föntarfcsuk és amennyiben ez a kapcsolat is, közismert okukból, hiányos, azt az itt élő magyarság önerejéből és az itten, hál* Istennek, bonta­kozó és erősödő magyar tehetségek segélyé­vel, pótoljuk. így nyernek a még r közel múltban is in­kább csak a szórakoztatás jellegével bíró összejövefeMnk ma isimét súlyúkba®, érté­kükben és jelentőségükben. Vannak, akiket épp ennek felismerése ée megvattáea vissza riaszt, fin az ilyen kicsiny­hitű ok re nem is számítok; — csak elibük tá­rom magának a köztársaság elnökének az't az ugyan a németek félé tett, de természet­szerűleg a® állam más nemzetiségeire te ki­terjedő nyilatkozatát, hogy a fajához és nem­zeti műveltségéhez való ragaszkodás min­den itt élő állampolgárnak tenmé&zefladtta joga. Mi is csak ént gyakoroltok mind e mai napig, azt is csöndes és szerény keretek kö­zött. A kör eddigi működésére nyugodt lel- ki'ismerettel és nyugodt öntudattal tekinthe­tünk tehát vissza, mert tagjainak imeRigem- oiója utján mindig úgy kormányozta önma­gát, hogy nemzeti öntudatunknak és önérze­tünknek épségbentairtása mellett ugyan, de tisztán a társaságos és kulturális éllet ápolá­sára szorítkozva, a legnehezebb órákban is megállnia helyét és arra törekszünk, hogy ugyanígy megállja a jövőben te. Abban a jövőben, amelyben már mjra je­lentősebb szerepe is lehet. Az államfordu- lat első éveiben, ugyanis részint a hatalmon levők tűre/Imetleívséges részint a hirtelen reánk szakadt változás és a jövő teljes bi­zonytalansága a társaiságos életet is, úgy­szólván, a családi otthonok szült és zárt kö­rébe szorította viasza, — ma már azonban a Cselekedet és esemény nemcsak az, ami kí­vül történik, — cselekedet és esemény a gon­dolat is és nagyon tévednek az uj verizmus és naturalizmus és expresszionizmus apostolai, mi­kor a gondolat eseményét, cselekedetét, mint holmi fölösleges reflexiót ki akarják irtani az uj művészet drámájából és regényéből: — a valóságot csonkítják meg vele, aminek szent nevében a mozikép lüktető stílusát követelik az ábrázolásban, éppen ők. Az uj mozgókép, a francia „avant-gardbták“ tapogatózása már sejti jólfelfogott feled.itát, mikor képpé kivetített gondolatokkal és érzé­sekkel és véleményekkel gazdagítja az emberi élet külső történéseit. E pillanatban ez a véleményem. lassan feléledő nyilvános életben, talán még inkább a társadalmiban, mint a politikaiban mind jobban áthatja közönségünk mind szé­lesebb rétegeit annak tudata, hogyha, ma­gyarokként akarunk itt tovább élni, a nem­zetünkhöz tartozóknak teljes egyetértésére van szükségünk. Ennek átérzése keltette fel a szlovénszkőd magyar társadalmi egyesületek közös mun­kájának a nyár folyamán, Rimaszombatban, fejtegetett tervét, — amelynek 'bovábbéíve­lése egy, ezen ott tartott kongresszus álltai reánk is bízott feladat, aminek kellő gon­dossággal, előrelátással és megfontolással eleget tenni; körünk, — városunk és a szlo- venszkói magyar társadalom szem pontjából egyaránt fontos és nagyra becsülendő nem­zeti feladat és megbízatás. Ez a feladat belekapcsolödSk a fcteebbfié* gek kulturális szabadsága nemzetközi utón is már megkezdett realizálásának felemelő müvébe, mélynek kiinduló pontija a legutób­bi genfi kisebbségi kongresszus azon felis­merése. óhaja és ez alapokon hozott határo­zata: hogy az „azonos nemzetiségű csopor­tok kapcsolatai és az anyanéphez való kap­csolatok nélkül a kultúra megfelelő fejlődé­se nem lehetséges**. Ez a felismerés bizonysága azonban egy­úttal annak is, hogy tokáit a nemzeti érzés nem ellentétes az emberiség általános érde­kével, mert hisz az egyes, a kultúra terén előretörő, nemzetek kiválóságai nemcsak az illető nemzet, de az egész világ büszkeségei és jótevői is voltak mindenkoron. Hogy pélIdául, — amint azt egy? előadá­somban máshol már egyszer említettem — „a nehézkedés törvényére az angol Newton .jött rá, — hogy a gőzhajót, a telefont ugyan­csak angolok, Stephenson és Bell találták fel — hogy a gyorstelegráf a magyar Pofiak és Virág felifedezése, hogy a német Hertz Henrik egyetemi tanár jött rá arra, hogy a drótnélküli telegráfia az elektro-magneitikus hullámokon alapszik, illetve, hogy az olasz Marconáé az érdem e gondolat gyakorlati megvalósítása terén stb., stb. — ez mind épp olyan kevéssé akadálya az emberiség egyetemes fejlődésének, — mint ahogy Ho- aner és Ovidius költészete, — Horatius ódái, — Oioetro beszédei, — Shakespeare drámái, — Goethe müved, — Heine diaiak — Beet­hoven szimfóniái, — Madách remeke, — Wagner operái stb. stb., szintén közös kin­csei az emberiségnek. Ámde, ahogy az izzó magyar lelkű Rákosi Jenő — aki fellé nagybetegsége idején ag­gódó éraeretettel fordult most minden ma­gyar — a főúti gondol átmenetbe ille-rthe- tőén mondja: „...amely nép az emberiség művelődé­séiben, a tökéletesedés felé való , küzdelem­ben, ennek négy főcsucsát érinti, amely nép négy héroszt ad egy század szellemi harcá­nak hőskö Reményéhez: Munkácsy Mihályt* aki elbűvöli a szemeket, — Liszt Ferencet, aki ímeglbüvölii a füleket, egy Jókait, aki bübáijjal veszi meg az egész emberi, és egy dalost, akinek halhntnttnniságo! adott a lant. áld mély, minit a görög bölcs, szerény, mint a nagyság és igaz, mint: Arany, - az a nép, ha kicsi* kia rnftgy, az okok közi ragyog, rö­A társadalmi egyesületek nemzeti Grosschmid Géza dr, szenátornak a kassai Keresztény Társa- dalmi Kor közgyűlésén tarlóit elnöki megnyitóbeszédéből 4 1928 december 23, vasárnap.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents