Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-22 / 292. (1919.) szám
VIL évf. 292. (1919) szám * Szombat ' 1928 december 22 Ttűdnjumuaui Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁOl GÉZA Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap. Praha Választási tanulságok Irta: BUJAN0VICS GYULA Lezajlottak a tartományi választások minden nagyobb incidens nélkül és most levonhatjuk azokból a tanulságokat úgy a kormányzat, mint az egyes pártok és polgárok okulására. Legelső tanulság az, hogy a hivatalosan po- lik ámen tesnek hirdetett választás teljesen a politika jegyében folyt le és csakis az adta meg jelentőségét, mert mindenki tisztában volt azzal, hogy a praktikus élet szempontjából a tartományi képviselőtestület működésére ezen választások döntő befolyással nem bírnak, hiszen a bizottság hatásköre úgyis nagyon korlátolt, másrészt e bizottságban a kormánytöbbség, a kinevezett tagok folytán, úgyis biztosítva van. A polgárok hangulatának megismerésére bírnak nagy jelentőséggel ezek a választások, foglalnak magukban bírálatot a kormányzat és egyes pártok működésére és engednek következtetéseket a jövőre nézve. Legérdekesebb tanulság az, hogy mindazok a pártok, melyek létüket egyoldalú dogmákra, nemzeti, felekezeti vagy osztáiygyü- loletre bazirozták, érzékeny vereséget szenvedtek. A tömegek kijózanodnak és kezdenek tőlük elfordulni. Áll ez elsősorban a kommunista pártra, melynek soha meg nem valósi bható marxista eszméi dogma . jelleggel bírnak, egosz léte nem a termelésre és szeretet re, de a rombolásra és gyűlöletre van alapítva. Hozzájárul mindehhez, hogy elrettentő példa gyanánt ott lebeg mindenki előtt az orosz munkásparadicsom képe, mert mindent letagadni nem lehet és a szörnyű valóság tudata utat tör magának. Ugyanaz a sors érte a felekezeti alapon álló ultrasoviniszta cseh lidák pártot, mely az uj államalakulat első peroétől a kormányzásban résztvett és a kormányban maradhatás szempontjából támogatta azt, ha nem is vallásellenes, de a vallás iránt közönyös kormányzati irányt, mely az iskolában, tanitóképzőkben, egész berendezésünkben megnyilvánul és melynek természetes következménye a felekezeti és papi befolyás csökkenése. Ennek hatását mind nagyobb mértékben fogja a lidák párt a jövőben is érezni. A választásoknál a legnagyobb veszteség a szlovák néppártot, a Hlinka-pár- tot érte. A „Slovák“ ugyan nagyon meg van elégedve, győzelemről ir, hogy a néppárt Szllo- venszkónak még mindig legerősebb pártja, de hát szorultságában mit is tehetne egyebet. Ez a stilus igazolja, hogy a vezetőséget nem érte meglepetés, ők még sokkal rosszabbra voltak elkészülve és igy a csak százezer szavazatveszteség győzelemszámba 'megy, másrészt nagyon hasonlít az a stilus ama híres Höfer jelentéshez: „Lemberg még a mienk".. Hát Lemberg két nap múlva éléséit és ilyeuféle kilátásoknak néz eléje a Hlinka-párt is. Hlinkáí az események történelmi hivatás elé állították. Az autonómia kivívásáért nyolc évig folytatott küzdelme, melynek főeszköze volt a csehellenes demagógia, Hlinkának Szlovén szkon példátlan népszerűséget biztosított. Az általános gazdasági, vagyoni leromlás, a szlovákság befolyásának háttérbeszorulása és mindezek alapján előállott általános elégedetlenség következtében az egész őslakosság, nemzeti és felekezeti különbség nélkül Hlin- kában látta azt a vezért, aki hivatva van és az egész őslakosság támogatásával képes is lesz az állam keretein belül Szlovenszkó autonómiáját és ezzel az őslakosság jogos igényeit, anyagi exisztenciáját kivívni és biztosítani. E hangulatnak köszönhette az 1925. évi választásoknál HUnka a félmillió szavazatát. Ez a félmillió szavazó, de az őslakosság egyéb rétegei is, kik Hlinkának küzdelmét rokonszenvvel kísérték, sőt azt mint primus infer parest, ezen küzdelmében támogatni hajlandók voltak, mindent el tudtak képzelni, csak azt nem, hogy Hlinka pár hónappal a választások után k ormány támogató lesz, ‘ az autonómia eszméjét, ezt a varázsvessződ, Az angol munkáspárt kíméletlen rohama Chamberlain külügyi államtitkár ellen Ai ellenzék felvilágosítást követel Luganóról — Chamberlain megtagadja - Lárma, a miniszter nem jut szóhoz — Az orosz és az amerikai probléma London, december 21. Az alsóház elnapolásának vitáján Sir Austen Chamberlain külügyi államtitkár a munkáspárti interpellációkkal kapcsolatban kimerítően vázolta az angol külpolitika útjait és különösen a rajnai tárgyalások eddigi eredményét. Chamberlain mindenekelőtt kijelentette, hogy semmi hozzáfűznivalója nincs ahhoz, amit tegnap a lugánói konferencia eredményéről már elmondott. Egyetlen állam sem vett magára újabb kötelezettségeket. Minden megbeszélés csak előkészítő természetű volt, mert a tulajdonképpeni döntés a közeljövőben meginduló jóvátétel i tárgyaláson történik meg. Az angol kormány politikai irányát illetékes tényezők már számtalanszor vázolták az alsóházban. Ez a külpolitika arra irányul, hogy a rajnai kiürítést a lehető legrövidebb időn belül lehetővé tegye. Az cgril, munkáspárti képviselő azt, kérdezte, hogy melyik álláspontot támogatja, a franciát vagy a németet? Chamberlain szerint Anglia álláspontja teljesen független és sem a német, sem a francia magatartás nem befolyásolja. A szeptemberi népszövetségi tanácsülésen a hatalmak föladták eddigi merev jogi álláspontjukat, mert ezzel a csökönyösséggel semmie sebre sem értek volna el eredményt. Ma tehát a kérdés megoldása tisztán taktika és útjában semmiféle írott betű sem áll. Az angol és a francia megszálló csapatok a közelmúltban közös hadgyakorlatot tartottak a Rajna-vidéken. Ennek a hadgyakorlatnak céljait sokhelyütt, Angliában is, Németországban is, félreértették. A rendkívül kis számra redukált angol megszáll ócsapatok ez évben nem tarthatták meg szokásos évi hadgyakorlatukat, mert túl kevesen voltak ehhez. Ezért az angol lovasság érintkezésbe lépett a franciákkal s azt a prepozíciót tette, hogy a két megszálló hadsereg végezze közösen manővereit. A közös hadgyakorlatnak semmiféle politikai vagy katonai jelentőséget sem kell tulajdonítani, mert nem áll ellentétben Lo- carno szellemével. Anglia függetlenül a lócamói vagy a luganói konferenciától, különben is csak addig tartja csapatait a Rajnánál, ameddig ezt szükségesnek gondolja. A hétezer főnyi angol katonaság visszavonása semmiféle praktikus eredményt nem jelentene. Az orosz—angol viszonyról szólva Chamberlain kijelentette, hogy az angol kormány eddig nem keresett közeledést Szovjetoroisz- országhoz. Ugyanakkor Oroszország sem tett olyan propoziciókat, amelyek teamékerif tárgyalásokat eredményezhettek volna. Nagy- britannia egyelőre nem vette észre, hogy Oroszország enyhíti azokat a rendszabályait, amelyek annakidején a diplomáciai, viszony megszakítására vezettek. Chamberlain elismerte, hogy az angol— amerikai viszonyban a legutóbbi időben bizonyos homály támadt és kölcsönös bizalmatlanság kísért. Viszont Chamberlain nem hiszi, hogy ily átmeneti természetű csekély ellentéteikért a két állaim baráti viszonya hosszabb ideig zavart maradhatna. Az angol kormánv pillanatnyilag sokat foglalkozik a tengeri fegyverkezés csökkentésének kérdésévé!!, ámbár még nem döntött arról, vájjon a lefegyverzés csökkentéséinek elhatározásakor az Amerikai Egyesült Államok szakértőinek véleményét is . meghallgatja. Szokatlan lárma az akóházban London, december 21. A rajnavidéfci kérdés vitáján az alsóházban heves és lármás jelenetek játszódtak le, amelyek alatt az ellenzék állandóan tüntetett Chamberlain ellen és többizben annyira vitte, hogy a külügyi államtitkár nem jutott szóhoz. Thurtle, Wedgwood és Kenworthy képviselők Írásbeli interpellációikban azonnali felvilágosítást kértek a lugánói konferenciáról. Chamberlain egy rendkívül gondosan elkészített; okiratot olvasott föl, amelyben kifejtette, hogy a Briand—Stresemann—Chamberiain-féLe kommünikéhez nincs mit hozzáfűznie. Keuworthy megkérdezte, vájjon sikerült-e a megoldáshoz közelebb hozni a rajnai kérdésit? Chamberlain következőképpen válaszolt: — Mindent elmondottam, amit az érdekelt államok nevében elmondhattam és tisztelettel be kell jelentenem, hogy többet nem mondhatok. Az ellenzék padsoraiban erre nagy zaj támadt, a munkáspárti képviselők fölugráltak helyeikről és sértő megjegyzésekkel fordultak a külügyi államtitkár felé. — Tudni akarjuk, mi történt Lugánóban! — kiáltották. Kirkwood ismét közbeszólt: — Mi fontosabb a közvélemény szempontjából? Az, ha a külügyi államtitkár megváltoztatja eddigi politikáját, vagy az, ha a kormány változik! Erre a közbekiáltásra a konzervatívok háborodtak föl és csaknem tettlegességre került sor. A pártszónokok kijelentették, hogy a miniszternek joga van annyit mondani, amennyit jónak Mit és nem többet. Ezt a nyimellyel mindenki szivéhez fért, a távol jövő utópiája gyanánt ugyan fémtant ja, tényleg azonban elejti, illetve a tartományi közigazgatás fügefalevéléivel iparkodik úgy-ahogy eltakarni: hogy a csehek, akik ellen nyolc évig féktelenül izgatott s ellenük hirdette a gyűlöletet, máról-holnapra kedves testvérek lesznek, szóval egész múltjával, melynek népszerűségét köszönhette, szakit és teljesen ellenkező orientációba viszi bele pártját. Hlinkának most már nem marad egyéb, minit az ezeréves járom meséje és miután a csehek kedves testvérek lettek, most már csak a magyarság ellen való gyűlölet hirdetése. Hasznavehetetlen, életlen fegyver mindakettő. A járom sohasem létezett és ha az államalakulat első idejében ennek folytonos hirdetése valahol hitelre is talált volna, összehasonlítások révén dőlt meg ez a mese. Gyűlölet pedig az ittlakó nemzetiségek között sohasem volt, most sincs és ezt felkölteni sehol sem sikerült. Csak százezer szavazatot vesztett a Hlinka-párt. Nézzük, hogy oszlott meg ez a százezer szavazat. 30.000 szlovák, a köztársaság jubiláris, tizedik évében, a cseh lapok beállítása szerint magyarán lett. Egy jelentékeny rész, csalódván politikai vezérében, úgy gondolkodott, hegy ha már be kell adni a derekát és kormánypártinak kell lennie, akkor a legnagyobb és legbefolyásosabb párthoz csatlakozik, melynek révén, ha nem is éri el politikai ideálját, de talán javul az anyagi helyzete. Ez a rész szavazott az agrárpártra. Legjellemzőbb azonban az a tény, hogy a szlovák választók egy jelentékeny hányada elvesztvén politikai ideálját, nem hívén az agrárpártban sem, melyet volt vezére éveken át minden rossz megtestesítőjének festett le, anélkül, hogy ismerné, hiszen egyrésze ezeknek itt semmiféle életjelt nem adott magáról, találomra választott, egy speciálisan cseh pártot és arra adta a szavazatát. így történt, hogy a legkisebb faluban is a legkülönbözőbb, itt ismeretlen cseh pártokra esteli szavazatok. Ez a jelenség talán legmeggyőzőbb bizonyítéka annak a mélyreható elkeseredésnek, mely a Hlinka-párt volt üdveinek egynészében uralkodik. Hlinka sorsa egy politikai tragédia. Iskolapéldája tannak, hogy valaki, akit az események előtérbe tolnak, nagy szerep betöltésére predesztinálnak, nemesebb, nagyobb államférfiul tehetségek hijján szomorú hajótörést szenved. Iskolapéldája annak, hogy tisztán csak kicsinyes demagógia és vak gyűlölet nem pótolja a magasabb politikai koncepciót, tág politikai látkört, higgadt meggondolást és ezek nélkül népek sorsának intézésében jelentős szerepet nem játszhat és maradandó eredményeiket nem biztosíthat. Tragikus sors a Hlinkáé. Egyéni jóhiszeműségében nem kételkedem, de politikai képességeinek hiánya oda juttatta, hogy gyűlöletet hirdetve, most őt veszi körül a gyűlölet, még pedig fegyvertársai, a többi koalíciós pártok részéről és bizalmatlanság saját pártjában, mert még megmaradt híveit is csak úgy reméli megtartani, ha elhiteti velük, micsoda nagy eredmény és boldogság, hogy megszűntek a régi megyei székhelyek, hol minden,1-i elintézhette a saját ügyes-bajos dolgát, ezek most falukká degradiáltattak és mehet mindenki megnézni a szép Brat isi avat; hogy mennyire hálásaik lehetnek a szlovákok, testvéreiknek, a cseheknek, akik kegyesek voltak idejönni és helyettük, miután ők erre képtelenek, a hivatalokat szakszerűen ellátni és hogy mindez csak előkészítése az általa élet- feltételül követelt autonómiának, amely bizonyára be fog következni, ha nem előbb, hát száz év múlva. Tragikus sors, hogy Hlinka, aki bizonyára őszintén szivén viselte népe sorsát, most már csak akadálya népe boldogulásának, mert most már az ő személye és pártja a legfőbb akadály arra nézve, hogy az összes őslakosságból alakult pártok egy célra tömörüljenek, a mindannyiuk, minden irányban való boldogulása egyedüli feltételének az autonómiának kivívására.-_i | LAUFER $., Bratisíava Ondrejská 11., Tel. 29-22.
