Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-18 / 288. (1915.) szám

2 1928 december 18, kedd. pülőgcpck több paraguayi várost ée hajót bombáztak. RepQlfigépháboru Ncwyork, december 17- A legújabb jelen­tések szerint a bolíviai csapatok szombat éj­jel csak nehéz és nagy veszteségek árán fog­lalták el Roqueron erődjét. A győzelem után a bolíviaiak folytatják az előnyomulást pa­raguayi területen. Vasárnap elfoglalták Ro- jas Siíver erődjét és pillanatnyilag az Aqui- no-erődöt zárják körül. A paraguayi csapa­tok egyelőre rendkívül gyengék és igy kény­telenek voltak kiüríteni Valois és Revarala erődöket. A paraguayiak fő védelmi vona­lukat Bahiangera körül építik ki, ahová a bolíviaiak négy öt napon belül érkeznek. A döntőütközet ezen a vidéken fog lsját- szódni. Számos boliviai repülőgép tegirp megjeleni Bahianegra fölött és több bombái dobott le, amelyek nagy része szerencsére nem robbant föl. A hangulat mindkét ország­ban elérte a fokpontot Asuncion, Paraguay fővárosa eddig aránylag nyugodtan viselke­dett, de most, az első harctéri jelentések után, szintén erőt vett rajta a háborús pszi­chózis. Ilyen körülmények között minden to­vábbi közvetítő kísérlet meddőnek látszik. Guggiari, Paraguay köztársasági elnöke, teg­nap fogadta a nép különböző osztályainak küldöttségeit és üdvözölte a tüntető tömege­ket, amelyek azonnali mozgósítást követel­tek. A kabineti már elhatározta a mozgósí­tást, de a köztársasági elnök egyelőre nem irta alá az erre vonatkozó rendehtet A saj­tónak kijelentette, hogy véleménye szerint még mindig nem adta föl a reményt ós bízik a konfliktus békés elintézésében. A köztársa­sági elnök azonban aligha fog dacolhatni síz ál­talános néphangulnttal, amely mozgósítást és erélyes védekezést követel. Diadalmaskor is Pasban Közben Bolíviában az első győzelmi hírek hallatára szakadatlan diadalünnspeket tarta­nak. Siles elnök nagy beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy ezek után Bcli- via akár diplomáciailag, akár a fegyverek erejével, de győzni fog. Éjféltájban Paraguay washingtoni követe nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy Bolívia de facto megkezdte az clieaségsskedéjt, és igy Para­guay kénytelen önvédelmi intézkedéseket tenni. A paraguay kormány Washingtonhoz intézett utobó távirata igy szól: — Bolívia megkezdte az ellenségeskedést és megtámadta határmenti gyönge poz'c'.óin- kaí a Piloomayo folyó mentén. Babra Negrot több repülőgép bombázta. Egy kis. brrm nc- fönyi helyőrségi erődöt a bolíviaiak elfoglal­tak. E széleskörű tá í'dás megindulásakor a paraguayi kormány kénytelen sürgősen in­tézkedéseket tenni territóriumának véd.imé- re. Egy limai (Peru) híradás szerint Paraguay a tartalék tiz évfolyamát behívta. A formális hadüzenet már csak órák kérdése. A boliviai kormány Briandnak kezéhez. Lu- gánóba a következő táviratot intó te, amely valóban a csürés-csávarás valóságos kis mes- termüvének tekinthető: — A boliviai kormány december 14-én önhöz intézett kábelogramjában kijelen­Srámek az agrárpárt rendelkezésére bocsátotta kormányvezetői funkcióját? Prága, december 17. A P. M. II. vasárnapi számában a kormány-rekonstrukció kérdé ével foglalkozva rámutatott arra, hogy a kormány­elnök helyettes személyének változására vonat­kozólag csak két lehetőség van: vagy lemond Srámek a miniszterelnökhelyettési funkciójáról, vagy pedig maga a köztársasági elnök nevezi ki az agrárpárti miniszterek közül az uj mi- niszfcerelnökhelyettest. Az agrárpárt most már sommi szin alatt sem hajlandó Svehla elé menni azzal a kéréssel, hogy mondjon le, mivel álla­potában lényeges j.ivulás állt be s azt remélik, hogy rövidesen ő maga fog dönthetni ebben a kérdésben. Az agrárok azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a kormánj7elnökhelyettes most már az ő sorukból kerüljön ki. Az erről eddig foly­tatott tárgyalások állítólagos eredménye az, hogy Srámek jelenlegi funkcióját máris az agrár­párt rendelkezésére bocsátotta. Ha ez igaz, úgy a minisztertanács az agrárpárt három aktiv minisztere közül valamelyiket megválasztja miuiszterelnökelyettesnek. Ebben az esetben a legnagyobb esélye Hodzsának van, mivel Udrzsal arra hivatkozik, ho’ry a nemzet- védelmi tárca rengeteg munkát ad neki és egészségi állapota sem a legkielé-ritőbb, uj-bb munkamegterhelést tehát nem vállalhat magá­ra, viszont Srdinko földmive’ésügyi miniszter aránylag a legfiatalabb politikus, már oly érte­lemben véve, ho?y az agrárpártban vezetősze­repet nem i/ren játszik. A koalíció és a kormány helyzete azonban nem a legrózsásabb, ami főleg abból látható, hogy a minisztertanács már tizennégy nap óta nem ülésezett, jóllehet igen fontos ügyek várnak elintézésre. Az agrárpárt diktátuma mellett nehézségeket okoz a szlovák néppárt bdeő válsága is, ugyanis a választási vereség után a néppártban a két tette, hogy a paraguayi támadás után Bolí­via biztonságának érdekében szükséges­nek tartotta a katonai védelmi rendsza­bályok bevezetését. December 14-én Para­guay a határ közelében már jelentős csa­pattesteket koncentrált. Akkor még re­méltük, hogy sikerülni fog a további ösz- szeütközéseket kikerülni. Sajnos, ezek az összeütközések most mégis megtörténtek. A katonai zóna parancsnokainak jelentése szerint a paraguayi hadsereg osztagai a határ-menti területen újból megtámadták a boliviai erődöket és válaszképpen csa­pataink kénytelenek voltak véres harcok árán elfoglalni Roqueron paraguayi erő­döt. Erre a katonai lépésre azért határoz­tuk el magunkat, mórt Rooueron azon a területen fekszik, amelyre Bolíviának tra­ellentétes irányú csoport egymás ellen küzd. Hlinka állítólag egy Pozsonyban tartott párt­vezetőségi ülésen kijelentette volna: örül an­nak, hogy elvesztette eddigi szavazóinak har­minc százalékát, mert ezzel „megtisztult** a párt a magyarónoktcl, s most még a vezető­ségből is ki kell szorítani a magyarónokat. Gazsik unifikációs miniszter közben a párt rendelkezésére bocsátotta miniszteri tárcáját. Mindezen kényes belső koalíciós kérdések igen jókor jöttek Benesnek és ma a Benes és a ko­alíció közötti konfliktust már csak az agrárpárt és a nemzeti szocialisták közötti etikai, társa­dalmi nézeteltérésnek tekintik. Tekintettel arra, hogy Klofácsók most nem nagyon sietnek a kormányba való belépésükkel, a Benes-affór is aktualitását vesztette. Az agrárpártnak az uj választásokkal való fenyegetöződése továbbra is foglalkoztatja a sajtót. A Lidové Noviny vezércikkében azt Írja, hogy az agráriusok az uj nemzetgyűlési válasz­tások kiírásával négy mandátum nyereségre számítanak s igy ez a párt bármilyen kormány- kombinációban biztosítja magának vezető pozí­cióját. A többi koalíciós pártok ugyan nem jó szemmel nézik az agráriusok manőverét, azon­ban annyi erejük nincsen, hogy ezt a folyama­tot megakadályozhassák és igy kénytelenek ve­zetni hagyni magukat az agráriusok által. Ma­guk az agráriusok sem tudják, hogy mit csinál­janak. Ha a mai állapot egy bizonyos ideig vál­tozatlanul meg is marad, vagy ba ki is nevezik a miniszterelnök uj helyette­sét, ez a kormány már nem lesz más, mint likvidációs kormány. Erre vall az is, hogy caryes agrárpoütikusok, akiket minisztcrelnökhclycttesi funkcióra kije­löltek, hajlandók magukat ilyen ideiglenes jel­legű funkcióban exponálni. A Lidové Noviny figyelmezteti tehát a közvé’eménvt, hegy válrsztások előtti időszakban élünk. A légionárius Národni Osvobozeni az eddigi sajtó-kampányból következteti, hogy a decem­dicionális joga van. A boliviai kormány a népszövetség kívánsága értelmében azon­nal tisztelettel a népszövetség tudomására hozza ezt a tényt. Paraguay támadásaival megszegte a civilizál népek szerződéseit ii igy Bolívia a civilizáció elöharcosa, ami­kor e-zeket m indokolatlan támadásokat megtorolja. A tanácstalan népszövetség Lugano, d-eccmtber 17. Briand, a népszö­vetségi tanács jel-emlegi ölnék1©, tegnap este táviratot kapott a boliviai kormánytól, mely­ben a lapazi leül ügym i niszteir ianvét Para­guayi okolja az esőiménpékért, de kifejezi azt a készségét, hogy minden körülmények között kitart nemzetközi kötelezettségei mellett Briand a vasárnapra virradó éjjeli a béri választásoknak milyen nagy hatásuk van és milyen bizonytalan helyzetet teremte.tek a belpolitikában, s a további helyzet tisztán az agrárpárt magatartásától függ. A Národni Politika a belpolitikai helyzet is­mertetését a következő pontokba foglalja ösz- sze: 1. A koalíció együtt marad. 2. A kormány vezetését egy agrárpárti veszi át. 3. Több törvényjavaslatot elintéznek. 4. A további fejlemény fogja eldönteni azt, hogy a koalí­ciós kormány előáll-e az uj választások meg- ejtésének a javaslatával. A második ponthoz még azt az értesítést is kapta a lap, hogy ha Svehla nem tud még le­mondásáról dönteni, úgy Srámek miniszter le­mond a kormányelnökhelyettesi állásról és a minisztertanács három agrárpárti miniszte.- kö­zül választ egy uj helyettest. A karácsonyi ün­nepek előtt azonban már olyan rövid az idő, hogy a kormányrekonstrukció kérdését való­színűleg már csak januárban fogják elintézni. A Ceské Slovo továbbra is foglalkozik az agrárpárt választási visszaéléseivel. Rámutat arra, hogy Csehországban szövetkeztek az an­tiszemita fasisztákkal, akiknek hivatalos lap­juk, a Risska Stráz nyomdatartozásai törleszté­sére ezy ismeretlen mecenáns hatvanezer koro­nát adott, de ugyanakkor az antifasiszta ru- szinszkói zsidókat is masukhoz csábították, akiknek italmérési és trafikengedelyeket ígér­tek. Az agrárpárt losonci titkára az ott megjelenő Strázs cimü pártlapban nyilvánosan köszöne­tét mondott a járásfőaököknek és jegyzők­nek azért a munkáért, amelyet a választási kampány alatt a párt érdekében kifejtettek. A tisztviselők tehát ezek szerint az agrárpárt választási szekerét tolták előre és pedig az ag­rárpárt olyan megelégedésére, hogy újságban nyilvánosan is köszönetét mond nekik ezért, — amint ezt a C6skó Slovo közli. népszövetségi tanácstól kapott teljhatalmá­nál fogva táv iratot intézett Bolíviához és Pa­raguayihoz. Asuncdónnal mindenekelőtt a bo­liviai távirat tartalmát közölte, majd ismét féVrőíitoítia a konfliktusba keveredett álla­mokat, hogy békiiljenek ki. A boliviai kormány erre újabb távirat­tal felelt, amelyben irónikusan kijelenti, hogy a népszövetség kívánsága szerint ezentúl k tájékoztatni fogja Genfot kato­nai operációinak sikeréről és a para­guayiak támadásainak visszaveréséről. A párisi sajtó közlése szerint Briand teljes energiával lát a délamerikai háború likvidálásához. A népszövetségi tanács Párisban rendkívüli ülést tart. amely ki­zárólag a délamerikai konfliktussal fog foglalkozni. ffli €§» «S» fsí A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JARNQ JÓZSEF (35) Darimovics kényelmetlenül érezte magau ő komoly dolognak vette ezt a bőr tön-igazság • szolgáltatást és most: úgy érezte, hogy a han­gulat — ellene fordult . . . — Én nem akartam megbántani Ménessi urat, — mentegetőzött zavartan. — Maga nem is bánthat meg engem, — tor­kolta le Ménessi, — a vádlott soha sem bánt­hatja meg a bírót . . .Tehát mondja el gyor­san, hogy mit hoz fel a védelmére. — Kérem, ha Alpár urat zavarja a beszé­dem, a jövőben nem fogok szólni hozzá, — jelentette ki szerény önérzettel Darimovics és kérdüleg nézett AJpárra, mintha várná az udvarias tiltakozást: „kérem, dehogy, nem akarom én megszakítani a beszélő viszonyt önnel . . Alpár azonban nem szólalt meg, hanem Ménessi kezdett beszélni, — jogilag összegez­ve a „tárgyalás** anyagát* — A vádlott semmit sem tud felhozni vé­delmére, de megbánta bűnét és javulást igér. Ezt mindenesetre enyhítő körülménynek tu­dom be . . . Felállt és ünnepélyes arccal hirdette ki az ítéletet: — A súlyosan bekasztlizott linkek nevé­ben! Bűnösnek találtam Darimovics Viktort Alpár György ur nyugalma háborgásában és őt ezért, az enyhitő körülmények figyelembe vételével, egy hónapi fogházra Ítélem. — Kérem, — szólalt meg tettetett méltat­lankodással Alpár, aki már régen elfelejtett© haragját, de nagy kedvét találta a Darirno- vlocsai való kötődésben — ez nem is bünte­tés, hiszen a vádlottnak amúgy is fogházban kell lennie « ■ i y — Igen, — magyarázta kedélyeskedve Mé­nessi, — de most már nem pauaszkobhatik Darimovics ur, hogy ártatlanul került börtön­be, hiszen komoly és pártatlan ítélet kötelezi őt az ittmaradásra . . . Valamennyien mosolyogtak: az affér el volt intézve. Szentessi, aki az ágyán fekve hallgatta vé­gig az egész komédiát, elgondolkozott: — Ménessi a zsurok hangját hozta be ma­gával a börtönbe . . . Társasjátékot játszik: bír ósdit . . . Mindg jókedvű, ne/etgél . . . De csakugyan olyan ez az ember, amilyennek mutatja magát? . . . Nincs tragikus arc a bo­hóc álarc mögött? . . . Nem tudta elképzelni, hogy milyen gondo­latai, érzései lehetnek ennek az embernek, aki hivatásos bűnöző ós aki életének jelentős részét tölti börtönben. Sokszor szeretett volna beszélgetni erről a témáról Ménessivel, de sohasem próbálta meg: tudta, hogy ez nehány cinikusan vicces szóval ütné el a kérdéseit. Friedmanní megint beszélőre szólította az őr: az ügyvédje jött be hozzá. Ménessi, mikor Friedmann kiment a zárkából, megszólalt: — Szólni kellene ennek a Friedmannak, hogy vegyen más ügyvédet . . , — Ugyan — vetette ellen Alpár, — úgy látszik, hogy ez lelkiismeretes ember. Törő­dik Friedinannal: gyakran jön be hozzá . . . — Egy ügyvéd se lelkiismeretes, — álla­pította meg erős meggyőződéssel Ménessi, — én tudom: elég dolgom volt már velük ... A Friedmann ügyvédjénél éppen az nem tetszik nekem, hogy túl sokat jár be Friedmaunhoz... Ha egy ügyvéd ilyen sokszor jön be a fogház­ba a védencéhez, akkor az még sokkal rosz- szabb, mint a többi ... Ez csak azt jelenti, hogy sok pénzt akar és ezért mutatja, hogy sokat szaladgál . . . — De ha csakugyan szaladgál? — szolalt meg Darimovics. — Egy fenét. Az ilyen úgy csinálja a mó­kát, hogy ide bejön mutatni magát, de külön­ben nem csinál semmit. Ügyvédnek nincs ke­resnivalója a fogházban: egyszer jöjjön be, kérdezze ki alaposan a védencét, aztán jár­jon el kint a bíróságnál . . . Azzal, ha ide minden nap is bejön, nem intéz el semmit... Én azt mondom, szólni keli Friedmannak, hogy keressen másik ügyvédet . . . Bár, — tette hozzá elgondolkozva, — talán kár szólni, hsizen a többi se ér semmit . . . Hosszas hallgatás következett: mindenki a saját ügyére gondolt, — számitgalták az eshe­tőségeket, a lehetőségeket . . , Most megint szorító béklyónak érezték a börtönt, melyei már lassanként lakássá varázsolt a megszo­kás. Alpár nagyol nyújtózva szólalt meg: — öt hete nem láttam asszonyt . . . — Ez a legrosszabb, — bólintott rá Ménes­si, — a többit még megszokni valahogyan az ember . . . — Ilyenkor látni, hogy mennyire kell az asszony, — kezdett filozofálni Darimovics Is. Ménessi méltatlankodva vágott a szavába: — Mi az, magának is ölelés kellene? — Jó volna, — gyáraoltalankodott bárgyú mosollyal Darimovics. — Hogyisne, — ellenkezett Ménessi, — ma­gát azért hozták be, mert túlsókat csókolódzott odakint! Ilyen megátalkodott gazember, — fordult tréfás méltatlankodással Alpár felé, — még itt bent is kod ve lenne házasságot szédelegnil No, majd adunk mi magának!... Hanem nekünk, Isten úgyse, jó lenne valami helyre kisleány . . . Szentessi émelygő undort érzett: — Csakugyan az lenne a legszörnyübb a büntetésben, hogy a foglyok elöl elzárják a másik nemet, — a szerelem lehetőségét?. . , Ménessi, aki büntetésnek se érzi a brötönt, azért kínlódik, mert innen száműzve vau a csók és az ölelés s * « Itt mindenki asszonyra gondol, ölelésre vágyakozik, ölelésre, — mely nem is szerelem! Hiszen csak Friedmann vá­gyik egy asszony, a felesége után, — a töb­biekben csak a lefojtott sexualitás él, az ála- ti ösztön . . . ölelni akarnak s mindegy ne­kik, hogy kit . . . Asszony legyen! . . . — Szentessi ur! — riasztotta fel egy hang a gondolataiból SzcntessiL A diák állt az ágya mellett. — Mondja, Szentessi ur . . . Ne haragud­jon, hogy zavarom . . . — Dehogy haragszom. Mit parancsol? — ön úgy izolálja magát . . . Egy szót s« szól hozzánk . . . Miért? — Mit beszéljek? — rándult grimaszra Szentessi szája, — én is elpan aszol jani talán, hogy mit hagytam odakünt, vagy hogy miért kerültem ide? . . . A diák nem válaszolt, de leült a szomszé­dos ágyra, ezzel is jelezve, hogy még nem fe­jezte be a beszélgetést. Percekig hallgattak mind a kelten. A szoba másik sarkában Mé­nessi egyik kinti kalandját mesélte el Dari- movicsuak. Látszott rajta, hogy az emlékezés kedvéért beszél s nem érdekli, hogy figyel-e valaki a szavaira. Egy leányról beszélt, aki lá­zasan, mámorosán adta neki magát, aki iga­zán, komolyan szerette őt . . . — Látja, — szólalt meg a diák, gondo­lataiban mindenki odakint él . . . — Igen és odakint mindig a börtönről fog beszélni, — fanyalgott Szentessi, aki most. arra gondolt, hogy milyen véresen komoly mártírrá fogja ünnepeltetni magát elvtársai­val a diák, ha majd kikerült a börtönből . . , — Azt akarja mondani ezzel, hogy az em­berek mindig a múltjukról beszélnek? — Semmit se akarok mondani! _mordult egye t barátságtalanul Szentessi, do alán megbánta a nyers szavakat, hát engesztelő­nek hozzátette: — Ne haragudjon. Alpár ur, de egy kissé ingerült vagyok , ., ­(Folytatjuk.) «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents