Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-18 / 288. (1915.) szám
3 19?S december 18, kedd. i «n iiimmri"1*'”"*—.ma—™«—WMtx A kisebbségi kérdés a nemzetkfizi politika előterében Stresemassn és Zaleski konfliktusának jelentés következményei lesznek | A láváiéin és a kiürítés kérdésének elintézése ifin a kisebbségi kérdés végleges rendezésére kerül a m — Briand a kisebbségek „szenf jogairól — A francia sajtó nagy része Siresemann pártján Lugánó, december 17. Előrelátható volt, ho'ry Stiresemann és Zalleski szombati incidense, amely a népszövetségi tanács utolsó ülésén játszódott le, nagy visszhangot fog kelteni az illetékes politikai körökben és a vi- lágsaj tóban. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy az európai kisebbségek ite^e ezen az incidensen került eddig a legélesebb és a leghatározottabb formában a népszövetségi tanács elé s habár Stresemann és Zaleski között csupán a felsősziléziai németek ügyesbajos dolgai szerepeltek, mégis a konfliktusnak az európai kisebbségek szempontjából általános jelentősége is van, ami Briand válaszbeszédéből ugyancsak kitűnik. Vasárnapi számunkban részletesen beszámoltunk a vita lefolyásáról: Zaleski váratlanul és indokolalilanul megtámadta a lengyelországi német kisebbséget, amire Stresemann szokatlan temperamentummal és vehemenciával feleit.^Briand, a népszövetségi tanács elnöke, Stresemann nyilatkozata után jelentős záróbeszédet mondott, melyben háromszor is elismerte a isebhségek szent jogait s azt, hogy a békeszerződések értelmében a kisebbségeknek föltétlenül joguk van sérelmeikkel a népszövetségi tanács elé járulni. Stresemann beszédéből rnóg azt emeljük ki, hogy a német külügyminiszter véleménye szerint itt van a legfőbb ideje a kisebbségek ü/'ve elvi rendezésének végleges elintézésére. sa? Miért támadta meg az egyik német birodalmi képviselőt, akit Stresemannak föltétlenül meg kellett védenie, ha nem akarja, hogy otthon fütykösökkel fogadják? Egyáltalán miért adott alkalmat Stresemannak arra, hogy a kisebbségek védőjének csapjon föl és igy biztosítsa magának az európai közvélemény nagy részének jóindulatát? A baloldali sajtó még határozottabban ir, igy például a szocialista Popuiaire: — Milyen jogon kívánta Zaleski, hogy a német kisebbségek lemondjanak jogaikról? Különben is jogtalanság egy ellenzéknek a magatartását azonnal hazaárulásnak nevezni, csak azért, mert az az ellenzék nincs megelégedve a kormánytöbbség erőszakos politikájával és nemzetközi szerző-j désekben biztosított jogaival él. Zaleski valószínűleg csak azért provokálta Síre se- j mamit, mert sértve érezte magát, mivel! nem vonták be a rajnai tárgyalásokba. A j lengyel „szövetséges" (a Popuiaire igen! jellemzően idézőjelbe teszi ezt szót: „szövetséges^) szombati magatartásával uj tor- j laszt akart emelni a közel jövőben megin- \ dúló tárgyalások elé, hogy igy késleltesse | a háború következményeinek végre megindult likvidálás! munkáját. A kisebbségi kérdés marson A francia jobboldali siajló természetesen ismét Németország rosszaikiarajfát látja Sfcrese- manu temperamentumos nyilatkozatában, ámbár a jobboldallá lapok sem mernek ellentmondani a német beszéd lényegének s a kisebbségek védekezési jogát elismerik. Ezek a lapok veszedelmes előjelnek tekintik, hogy Németország egyre narvobb tekintélyre tesz szert a népszövetségben és csaknem brutalá- záljia annak intézményeit. Aggódva kérdezi a Gaulois: mi lesz a rajnai kiürítés után, ha a német birodalom százszázeíékosan a kisebbségek védőjévé szegődik? Peruinak az Echo de Parisban azt állítja, hogy Stresemann dühkitörése egyszerű színház/ volt. A német külügyminiszter ismerte Zaleski beszédének tartalmát, de temperamentumos beszédét mégis elmondotta, hogy igy előkészítse diadalmas berlini visszatérése útját. A legsajnálatraméltóbb — mondja Per- tinax —, hogy Stresemann szinészkedésévet nemcsak a karzatot, hanem a népszövetségi tanácsot is menijocztette. Briand záróbeszédében háromszor említette meg a kisebbségek szent jogait, ámbár Briand és Chamberlain ismerték és eleve helyeselitek Zaleski beszédét. Ha anv- nyira ellene lettek volna, mint mutatták, előre figyelni sztetniök kellett volna Zaleskit, hogy e beszédet ne mondja el ily élesen. Ez azonban nem történt meg, ami annak a jele, hogy Stresemann ott a helyszínén változtatta meg a szövetséges állam fér fiuk álláspontját. Bármily kommentárt fiiz a francia sajtó a szombati incidenshez, annyit el kell ismernie, hegy a kisebbségi kérdés váratlanul az európai politika előterébe került és Stresemann temneramentumos kirobbanása után aligha lesz mód rá, hogy az európai politikusok a kisebbségi kérdést elintézetlenül újra levegyék az internacionális politika napirendjéről. Amint a rajnai kiürítés és a jóvátétel ügye elintéződik, a népszövetség kénytelen lesz bonckés alá yenni a háboruuíáni Európa harmadik legfontosabb ügyét, a kisebbségi kérdést. S addig nem lesz nyugalom a kontinensen, amíg ezt az ügyet kölcsönös engedékenységgel épp oly mértékben meg nem oldják, mint ahogy megoldják tízéves harc és ide odahullám- zás után a jóvátételt, amelynek jelenlegi koncepciója egyáltalán nem hasonlít a ver- saillesi szerződésben megtervezett koncepcióhoz. A népszövettiség tízéves történelmében nincs példa rá, hogy az európai rendelt légii inkább veszélyeztető problémák egyike ily i eplezetffen és elementáris erővel törjön ki a mesterségesen letompitott népszövetségi dip- lomáciaá atmoszférában. Minden kisebbség csak örülhet, hogy a sokáig visszafojtott ellentétek végre kirobbantak és a népszövetség saját házában tapasztalta a kisebbségi probléma rendkívüli horderejűt. A világsajtó nagy részének véleménye szerint a szombati lugánói események után a kisebbségi ügyet egész terjedelmében föl fog kelleni göngyölíteni, mert a jóvátétel és a rajnai kiürítés elintézése után valóban Európa legnagyobb és legveszélyesebb problémája a rendezetlen és mindenütt életbevágó bajokat okozó kisebbségi kérdés lesz. Ha a békeszerződések többi vitás pontját sikerülni fog sorozatos komierondákkal a lo- rM-nói szokom- jegyében eltüntetni a ko-nti- zmnsrőtl, más nem marad, mim* a negyven- milliós európai- kisebbség ügye, amelynek megoldásától Európa sorsa függ. 1 határozatlan francia sajtó Egyelőre csak a francia sajtó foglalkozik kimerítően a szombati incidenssel. A lapok i vasárnap óriási szenzációként kezelték aj konfliktust. A legnagyobb részletességgel mondják el a vita lefolyását. Jellemző, hogy még a legjobboldalibb lapok sc-rn foglalnak állást Zaleski nyilatkozatának érdemleges tartalma mellett s amennyiben Stresemannt támadják, inkább csak a leül- j sőségekbe kapaszkodnak s nern a német külügyminiszter nyilatkozatának lényegé- j be. Szemére vetik gorombaságát, müiölhá- borodásáí, szinészkedéséí, hirtelen haragját,. amely egyáltalán nem volt indokolt, mert Schubert német alállamtitkár előre pontosan ismerte már Zaleski nyilatkozatát, de egv lap sem meri állítani, hogy Stre- semann jogtalanul védte a kisebbségeket. A lapok leírják, mint lett Stresemann egyre izgatotíabb és dühösebb Zaleski nyugodt hangon előadott beszéde alatt, miként tekintett egyre növekvő nyugtalansággal Briand német kollégájára, miként forgott székén bizonytalanul az angol külügyi államtitkár, hogy akarta Stresemann elhagyni a tanácstermet és miként húzta őt vissza ruhájánál fogva Briand és végre miként csapott az öklével az asztalra a német külügyminiszter, miközben állítólag a következőket mondotta: — Ez elviselhetetlen, ezt nem tűrhetem! A legtöbb párisi lapból a sorok között föltétlenül kiolvasható, hogy Párisban is meg vannak arról győződve, hogy Zaleski mindenáron provokálni akar. A félhivatalos Petit Párisién például rendkívül jellemzően a következőket írja: — Tényleg szükség volt arra, hogy Za-. leski ismét fölszámítsa Németország minden régi sebét? Szükség volt arra, hogy hiú. diadalittas hangon beszéljen Felsősziléziáról és a hazaárulás vádját hangoztamA magyar my$ztarsW nyilatkozata a Haas Freie Pressében Ingánál tárgyalásairól, a kedvezzen alakuló magyar-aémet viszonyról, az oniánskérdésröl, a magyarországi kisebbségi iskoiaügyr&l és a kiráiykérdésrfii Becs, dieoeimfber 17. A Neue Fréi© Presse Luganúba kiküldött munkatársa beszélgetést folytatott Bethlen István gróf miniszterelnökkel. A magyar miniszterelnök az újságírónak arra a kérdésére, hogy minő konkrét célja van svájci utazásának, amely a nemzetközi sajtóban annyira .különböző kombinációkra adott alkalmat, a következő feleletet adta: — Eredetileg Genfibe utaztam a népszövetség pénzügyi bizottságának tanácskozására. A vezető pénzügyi szakemberekkel való tárgyalásban meg akartam ismerni azt a felfogást, hogy elvileg milyen kilátásai lennének egy Magyarország számára folyósítandó uj nép szövetségi kölcsönnek. A nép-szövetségi kölcsönből rendelkezésünkre álló eszközöket már felhasználtuk és beruházási munkálataink folytatására hamarosan újabb tökékre vaiix szükségünk. Konkrét tervek ebben a vonatkozásban még nincsenek, annál is inkább, mert legkevésbé sem áll fenn annak a szükségessége, hogy a népszövetséghez járuljunk az uj kölcsön közvetítése érdekében. Az a benyomásom azonban, hogy a reipará- ciós probléma tisztázása, amely most a nemzetközi tárgyalások homlokterében áll, valószín üteg merevséget idéz elő a pénzpiacon. Éppen ezért utaztam ebben az időben Svájcba, hogy ezeket a problémákat Európa legkiválóbb pénzügyi szakértőivel megtanácskozzám. Magyarország viszonya Németországgal — No«s, ha már egyszer Gemíben voltam — folytatta a miniszterelnök — magától értetődő, hogy Európa vezető államférfiaméi, akik most Iruganóban összegyülekeztek, látogatást tettein. Tárgyaltam Briand-nal, Chamberlainnal 'és Strasémámnál. Különösen a német birodalom külügyminiszterével folytatott megbeszélésem tűnik fel előttem rendkívül értékesnek, mert megadta a kívánt alkalmat, hogy azokat az őszinte és barátságos érzelmeket, melyeket mi magyarok Németországgal szemben érzünk, ismételten kifejezésre juttassuk, amivel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy tudatában vagyok annak, miszerint Németország is velünk, magyarokkal szemben szimpátiát érez. üurgenland és az Ausztriával való viszony — Természetesen senki sem gondol közülünk arra, hogy a győztes államok koalíciójával szembe a legyőzött államok koalíciójái helyezzük. Mindennek ellenére Németországgal olyan sokfajta érdekek kapcsolnak minkéit össze, hogy véleményem szerint sok és nagyon jelentős téren jó darabon együtt kell mennünk. Gondoljunk csak a reparációs problémára, a leszerelési kérdésre és a kisebbségek ügyére. Mindezeken a területeken a német és a magyar népnek azonos érdekei vannak. Meg vagyok győződve, hogy ennek a szoros kapcsolatnak a felismerés© olyan erős lesz, hogy hozzásegít bennünket azoknak a még talán fennálló nehézségeknek leküzdésére, amelyek a kereskedelmi szerződések után fönn állanak. Magyarország kész arra, hogy a német importnak bizt'ositsa az elgondolható legnagyobb könnyebbségeket és a maga részéről is — ismerve a német gazdasági életnek, különösen a német mezőgazdaságnak a helyzetét — számit arra, hogy Németország régi szövetségesével szemben a mezőgazda- sági termékek bevitelének kérd'ésében legalább is olyan előzékeny lesz, mint például Dániával szemben. Nem kételkedem benne, hogy a magyar-német kereskedelmi szerződés közmegegyezéssel létrejön. — Magyarország szomszédjával, Ausztriával szemben is az őszinte barátság szellemétől áthatott legjobb érzésekkel van eltelve. Jól tudom, hogy az elmúlt évben annak a beszédemnek nyomában, amelyet Sopronban tartottam, sajtópolémiára került a sor az osztrák és a magyar lapok között. A Sohubert-ünnepség- gel kapcsolatban Burgenlandban is tüntetések folytak le, amelyek bizonyos magyar tényezőkben idegenkedő hangulatot váltottak ki, mert az elhangzott nyilatkozatokban állítólagos magyar reannekxiós tervekről beszéltek ós olyan veszedelem ellen szólították fegyverbe a védekezést, amelyek a valóságban egyáltalában nincsenek meg. Magától értetődő dolog volt, hogy a soproni népszavazás évfordulójának alkalmából Sopronban való tartózkodásomat nem mulaszthattam el anélkül, hogy ezekben a dolgokban állást foglaljak. Álláspontunk mindenki előtt, ismeretes: Meg vagyunk győződve arról, hogy Burgenlandmak a békeszerződésben elhatározott, elcsatolását a győztes hatalmak azzal a tudatos szándékkal hozták létre, hogy Ausztria és Magyarország közé éket verjenek. Mi azonban nem gondolunk arra, hogy a burgenlandi problémát újból gyakorlatilag felvessük, nem gondolunk még a mi annyiszor félreértett ‘ általános revíziós politikánkkal" kapcsolatban sem. Revíziós politika — Ennél a pontnál, amelyben bizonyára szükséges a kérdések újabb tisztázása, a következőket jegyezhetem meg: A mi aktuális, felelős politikánk keretében nincs revíziós propaganda. Megtartjuk a szerződéseket, amelyeket ránk kényszeriíettek, _ ami természetesen egyetlen államférfit és egyetlen népképviselőt sem akadályozhat meg abban a megállapításban, hogy ezeket a szerződéseket ránk kényszeriteíték ós e^ek tartósan nemcsak a mi szempontunkból, hanem Európa szempontjából is elviselhetetlenek. Reméljük, hogy megérik még az a nap, amelyen az értelem és az igazságosság győzedelmeskedni fog, — de óvakodunk mindenféle álláspont elfoglalásától mindenfajta olyan kérdésben, amely a nyugalmat és a békét veszélyeztetné. — Ebben az összefüggésben örvendetesen kell megállapítanunk, hogy kiantantbeli szomszédainkkal való kapcsolatainkban az utóbbi időben bizonyos megnyugvás következett be, ámbár az alapvető problémák természetesen ugyanazok maradtak. Az optánslcérdés — Bizalommal tekintek az optánskérdésben küszöbönálló közvetlen tárgyalás elé, amely kérdés a népszövetséget oly hosszú ideje foglalkoztatja. Az uj román kormánytól olyan lojális és megnyugtató nyilatkozatokat kaptunk, hogy a konfliktus tisztázására vonatkozó reményünk többé nem tűnik fel utópisztikusnak. A kisebbségek védelme _ Változatlanul fenmarad természetesen morális követelményünk a kisebbségek védelmére. Mi magunk elhatározóitok vagyunk arra, hogy jó példával járjunk elöl. Éppen azon munkálkodunk, hogy német kisebbségünk tevékeny közreműködésével és a kisebbségi vezetőszervezetekkel való teljes egyetértésben teljesen megoldjuk a német kisebbség iskolaügyét, hogy többé egyáltalán ne legyen ok a panaszra. Legforróbb kívánságunk, hogy a kisebbségi iskolaügynek art a szabályozását, amelyet Magyarország éppen most hajt végre, a többi érdekelt állam is végrehajtsa. A nyelletllen: Óvakodunk Hifiiéi álláspont elfoglalásától minden olyan kérdésben, amely a nyugalmit és a békét veszélyeztetné
