Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-16 / 287. (1914.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, Á SzlovenszkQl és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága íl„ Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: . r%nlÍtiLn* rr 7 12, ü. emelet Telefon: 30311 - Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, főszerkesztő: pOUZlKal napilapja Felelős szerkesztői hivatal: Prága fi.. Panská u! 12/IIS. — Te­havonta 38 Kő. E^yes szám ára 1*20 Ke DXURAMYÍ LÁSZLÓ FORGÁCIf GÉZA lefon:30311.—Sürgönyöm: Hírlap, Praha Stresemann és Zaluski súlyos konHikitesa a népszövetségi tanács utotsé iiésin ■ • ' f . ' I feisfisiiléiiai iskolaügy — A szokatlanul éles német külüsimiinlszter-- Mesegyesis a kulisszák mSgütt? — Lugáno, december 15. A népszövetségi ta- nácsütésszak utolsó napján olyan nagy hord­erejű és váratlan incidens történt, amely szinte lerombolja az ülések eddigi kedvező hatását és eredményét. Az újságírók és a de­legátusok úgy vélték, hogy a lugánói nyilvá­nos tanácsülés-szák a legnagyobb egyetértés­ben s az összes tárgysorozaton szereplő prob­lémáit nyugodt megoldásával, vagy kényel­mes elnapolásával fog végződni, Utolsó nap a íelsösziléziai német kisebbség iskoíaügyi sérelmei szerepeltek a tárgysorozaton, amely kérdésről, mint ismeretes a felsősziléziai né­met szövetség terjedelmes memorandumban tájékoztatta a népszövetségi tanácsot. Az ilyesfajta kérdéseket eddig a legnagyobb nyugal-amhan szokták a népszövetségi ta­nácsban ad acta tenni. Ez a Iktatómmal is úgy látszott, hogy a dolog körül semmiféle kom­plikáció nem támad, amikor Zaleszki lengyel külügyminiszter váratlanul éles beszéde sú­lyos incidenst, vagy méginkáhb nagy hord­erejű konfliktust idézett elő. A lengyel külügyminiszter ingerült hangon nehezményezte, hogy a népszövetség napi­rendjét a ff Isősziléziai petíciók és panaszok töltik meg oly mértékben, hogy e jelenték­telen ügyek miatt mással jóformán foglal­kozni sem lehet A lengyel külügyminiszter beszédének éle a fetsősziléziai német nemzeti szövetség ellen irányult, amelyet csaknem hazaárulással vádolt meg. — A német nemzeti szövetség az egyetlen, — úgymond — amely a lengyel kormányt Felsőszilézia gazdasági és szociális konszoli­dációjában gátolja és a két nemzet kibékülé­sét lehetetlenné teszi. Zaleszki beszédének hatása lesújtó volt. A nyilatkozat utolsó része alatt Stresemann egyre növekvő izgalommal figyelt s a végén annyira elragadtatta magát, hogy halk köz­bekiáltásokkal reagált Zaleszki beszédére, ami eddig még soha a tanácsülésen elő nem fordult. A lengyel expozé lefordítása után, (mert nem is beszéd, hanem hivatalos expozé volt Zaleszki nyilatkozata) Stresemann feltűnő iz­galommal szót kért és a tanács feszült figyel­me közben reflektált Zaleszki állításaira. — Egyre növekvő csodálkozással figyel­tem a lengyel külügyminiszter beszédét, — úgymond. — Ebből a beszédből semmi más nem árad felém, mint a gyűlölet szelleme, amellyel Lengyelország a íelsösziléziai né­met kisebbséget körülveszi. Zalcski ur itt háborúra szélit föl bennünket olyan embe­rek ellen, akik pusztán jogaikat követelik és kívánják, hogy a népszövetségtől garan­tált védelemben részesítsék őket. Zaieski ur soknak tartja, hogy a tanácsot állandóan a íelsösziléziai iskolaüggyel zaklatják. De nem fontos az ember számára, hogy gyer­mekét milyen nyelven nevelik? Azt felel­jem itt, hogy önök, lengyelek, a felsöszilé- ziai nagy ipari müvet a németek segítsége nélkül valószínűleg képtelenek lettek volna tovább vezetni és tökéletesíteni? Rajzoljam meg ön előtt Németország csodálatos fejlő­dési utjának képét, amelyet ez a megalá­zott nép 1919 óta panasz és gyűlölet nélkül tett meg? A német külügyminisztert beszédének egyes helyein annyira elragadta az izgar lom, hogy Zaleskihez fordulva, szinte bele­kiabált a terembe, ami a legnagyobb ritka­ságok közé tartozik a népszövetség mester­ségesen lehűtött atmoszférájában. A rög­tönzött és impnlziv válasz további részében a német külügyminiszter rendkívüli hévvel tiltakozott a hazaárulás vádja ellen, amely- lyel Zaieski a világ fóruma előtt a felsőszi­léziai német nemzeti szövetséget megvá­dolta. A régi haza szeretete és a hazaárulás gyakran hasonlítanak egymáshoz, — mon­dotta. — A legkevésbé a népszövetség előtt szabad hazaárulásról beszélni. Olyan sze­mélyiségek, akik a népszövetség előtt rend­kívüli tekintélynek örvendenek, az állami érzés és a nemzeti érzés konfliktusaiban a nemzeti érzés mellett döntöttek. A népszövetség tanácsa izgatottan, de utolsó emberig érdekelve hallgatta a német külügyminiszter frappáns és erős nyilatko­zatát, amely ismét megmutatta, hogy az ál­talában hideg és óvatos diplomatikus szó­noknak ismert Stresemann, ha egyszer sor kerül rá, egyike a legnagyszerűbb és leg­frappánsabb rögtönzőknek. ffiasn 1 iépfüiií fiéflisi Irta: DZM&&HTS ŰSZLÖ Prága, december 15. Azt oilmaKOTn, hogy a választások fcakasafci'O fális eredm én yenek hatása alatt megtorpan szlovák néppárt ménlieig'et ailaatr csinálni kor mánypoliitiiikájániaík két esztendejéről. Nem lehet kétséges, hogy ez a mérleg s maga százezer szavazatokban -ki fejezheti passzívumával a csőd rémét fogja a rózsahe­gyi aferopoiisz falára festeni. Nem tudunk ikárörvendeni rajta. Csak fáj­lalná tudjuk. Fájlailni, hogy a szlovák nép ád ven tjében elhomályosult a régi betlehemi csillag, hogy porbahullott egy ideális, nem­zeti program s nyomában nem maradt más, csak a keserű csalódás, a kiábrándulás riadt árvasága és a tanácstalan szegénység. Fájlal­ni, hogy ilyen mélységbe vezetett a Klinika páter ntja. Nagy, messzevdlágáitó ígéret volt pedig. Lo­bogó, bátor lellek. Harcnak, szenvedésnek soha kinemtérő. Egy nemzet vágyai inkarná- ílódbak benne s úgy tetszett, a küldetés gló­riája avatja népének vezérévé. Úgy hívták: pan generál. Nos, generális és azlbnabéga sohasem volt ösztönös politikus, páratlan néptribun, aki mindig eltalálta a varázsszót, amely egy nemzet lelkében vert messaemorajló rezonanciát s aki megérezte, merre kell lépnie, hogy a népszerűség újabb csúcsaira jusson és magávaitraga.dja a töme­geket. De politikai céltudatosság és átfogó kon­cepció sohasem volt benne. Sokkal inkább egyrétü lélek, mintsenihogy primőr politikai céitűzéseit kitóijesiteni és komplikálni tudná. S horizontja sokkal szőkébb, mintsenihogy szélesebb és messzibb távlatokat öleljen föl benne. Az autonómiáért küzdött és — mily para­doxon! — sohasem tudott sztovenszkód poli­tikát csinálná. Hiába volt kezében a kulcs minden szlovenszíkói nemzetek leikéhez, Imába kínálkozott számára egész Szlevenszkó vezére égé, nem (tudta, vagy nem akarta a sztovenszkód őSlakospolitiíka plattformját megteremteni. Ha föl is ötlött benne olykor a gondoláit, Olyan naiv fogalmazást adott neki., hogy a magyarok menjenek be az ő pártjába. Egyszer az egyenjogúságot hangoz­tatta felénk, másszor mag, különösen, ha a szegedi Csillögbörtön járt az eszében, meg- j Be vő jogainkat is sokaiba. Ha Röntgen-fölvételt készítenék a légben- j söbb énjéről, pár év előtt az autonómia ágé- i retföldjét még megtalálták volna benne, de j csák — a szlovákok, helyesebben a szlovák: katolikusok böldogitásána. Már a szlovák j evangélikusokat nem akarta megváltani, lég-1 följebb — egy térítés árán. j I lyen lelki és világnézeti megkötöttségek j és szükrehabárolteágok terhelték Hiiinka nép- j vezéreégét és poűliitikáját. Nagyon nehéz nála az értékhatárt megvon- j ni egy komotly nemzeti vívmány s — teszem | azt — egy uj katolikus legényegylet terve I között. I De e korlátoltságok mefllettt is az a típus, aki csak a barriikádokon, a nemzeti harc ma­gas rafiziitott tüzóben maradhat meg nagynak, mihelyt azonban visszaveszi a va banque-té- tét és kompromisszumokat, félmegoldásokat keres, groteszkké válik, vészit, mert az ügye­sebb játékosOkfkaű szeaniben veszitenie Ikeül. Szánté moliéred kőmiíknmmál hatna ez a vé­teni sors, ha nem járna olyan tragikus tö­meg csalódás a nyomában. A végzetes romlás ott kezdődött, amikor Hilinlka parlamenti tábora a kétszeresére nőfitt Az ellenzékiség szűkös kenyere nem hofetá sok etaJJumváróaiak és kuchinfatarafaM­szolónaík. A hatailomszerzés közeli itenetosé- gei elJkáprázltaittték a távoli autonómia jóhi­szemű, de rövidlátó bajvívóit is. Azt háittek, a tetőnél is él tehet kezdeni a házépítést és 'egy taktikai sza il1 tömör tálé val beugrottak a frissütetiü (koalíció kormányába. A vívmány — ó, vajúdó hegyek! — az a bizonyos „olyan-amilyen “ (berertautonóinia volt: Sloveuská Kirajiina — kdön preaádenMei. És Htlinka, aki sajttójában nemrég még a dualizmust próféciáiba, örönriJÜaeft gyújtott: a oenitnailizmus ágyékában fogatút 'bartomáaiy- rendezetmok. Ami ezután történi, végeevégig merő tör­vényszerűség. Klinikát és pártját pnesztizsé- ben és poflitiíkaá erejében egyre gyöngátette a célját sokkal inkább tudó koalíció — Hódosá­val m élén, áld tisztában volt vele, hogy csak az ő javára hajthatja a vázét az a centralista mállóm, amelynek kövei között BÜnfcáék őr­lődnek. Klinikának nem voflt módjában — ez veit legnagyobb tévedése — diktátumokkal élnie. Sőt be kelMeibt émie (kis 'liátszateredméinyek- ilced. Heibekig-h ón a pókig hangzott a jelszó, hogy „prezidenit‘tot ők adnak Sloveuská Rra­még nem tudták, ki lesz az e&hávatotit És jött a programot jelenítő ember, az autonómia előhírnöke helyett egy ismeretlen hivatalnok, aki azonban — katolikus. Azután megindult az offenzívvá, az uj , keresztes had járat “ — a luteránus szlovák kerületi főnökök etttem. Nem Hünkáékon múlt, hogy irmagjuk ma­radit De a tömegek, amelyek változatlanfui az aubonórniában iMitjék a megaflkuvásnéUküli nemzetó program (kifejeződését, nem méltó- nyóttófk ezeket az eredményeket s csalódottan fordultaik el a násztóteL, amelyen a koalíció séncaiifban tőukrehaáváoyult az autonómia jel­szava. Nos — (hiszen jól (budijuk — az autonó­mia a mindennapi kenyér politikája. A generális katonái közöl százezren dezer­táltak. És ki tarthat össze egy fölbamló had ­sereget? Ma 9:8 a Efiaba javára. De hodmaip Hodzsa már kiegyenlíthet, holnapután pedig megsze­rezheti a vezető gödit ős jön nyüfit sisakkal a centralizmus. Mielőtt egyre swéfeeebbne tárulnak előtte Szlovenszkó kapui, Klóinka kétes zbend ős poli- ibikajláinak mérlege fölött 'töpreng. Qriaijflpip yigGnyti ft iöióépíötöotj íltlÉteRft tyatr#­Fáris, december 15. A párisi sajtó egy­hangú véleménye szerint a luganói konfe­rencia magánbeszélgetésein a három érde­kelt nyugateurópai külügyminiszter el fog­ja határozni, hogy a rajnai kiürítés és a jó­vátételek csökkentése érdekében meginduló tárgyalások egymással párhuzamosan fos­nak lefolyni, még pedig a rajnai tárgyalá­sok Berlinben, a szaké rtő tárgy a fások, pedig Párisban. Ha a francia sajtónak ez a minden­esetre illetékes körökből szerzett értesülése helytálló, akkor a luganói konferencián Stresemann határozott győzelmet aratott. Viszont igaz, hogy a szövetséges hatalmiak nem hajlandók a német külügyminiszter második kérését teljesíteni, amely, mint is­meretes, a rajnavidéki kibékitőbizott&ág működését 1935-te! feltétlenül bevégzett- nek akarja bejelentetni. A szövetségesek ezt a kívánságot nem akceptálják, Stresemann azonban mindeddig mereven kitart állás­pontja mellett. — Ha Stresemannak szerencséje van — írja Períinax az Echo de Parisban, — akkor április 15-ig megtörténik a rajnai kiürítés és a Dawes-tervezeí végérvényes revíziója. A Petit Párisién értesülése szerint Síreso- rnann még sincs megelégedve. Az. amit Né­metország kapott, szerinte alig szembetűnő, mig az, amit még el nem ért, mindenkinek szemébe öílik. Két évvel ezelőtt Németor­szág talán elfogadta volna a rajnai ellenőr­zés meghosszabbítását, ma azonban már meggyőződött kívánságainak jogosságáról. Jóléríesült körök véleménye szerint pilla­natnyilag a luganói miniszterek olyan for­mulát akarnak találni, amely a rajnai ellen­őrzést meghosszabbítja ugyan, de a népszö­vetség hatáskörébe helyezi és igy nem sérti meg Németország önérzetét. Körülbelül olyan szabályozásra gondolnak, mint ami­lyen évek éta létezik az amerikai Unió és Kanada között. Az Excelsior úgy tudja, hogy a luganói hatalmak megállapodtak abban, hogy többe nem mondanak nagy nyilvános beszédeket a jóvátételi kérdésről és a rajnai kiürítésről, mert nem akarják a hamarosan meginduló tárgyalások lefolyá­sát megnehezíteni. bau áilíl minden párttal, tartozzék az ellenzék­hez, vagy kormányhoz, de közben ragaszko­dik az ámyiékhaií'ailomhoz. Szegény néptrtbun, aki ennyire elveszítet­te Ücapcsüflűifcáit a nemzeti lélekkel! Sajnálni tudnék, ha magáinak agy ott népe nem volna méltóbb részvétünkre és együttérzésünkre, j ijimufa m wmtsmammmaátman^xakB. mauu*& " yöbv _ PANHARD& I |MJ^§ LEVASS0R szelepné!Kű!i/ TEHER-AUTOK AUTÓBUSZOK i I HAT*és MYOLCZ HENGERES | LUXUS-AilTOK i LAÜFER S.,Brafisfe«j Ofidrejská 11, Tel. 2§~22. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents