Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-15 / 286. (1913.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. E^fyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II.. Panská uíice . .i . 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó* Főszerkesztő: pOlillKQl nCtpllCLpjQ Felelős szerkesztői hivatal: Prága II., Panská uM2/III. — Te* DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCJi GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha 1 román választások után Amikor e sorokat írjuk, pontos és végérvényes adatok még nem állnak rendelkezésünkre a romániai választásokról. Mindenesetre tény, hogy Maniu Gyula, aki a liberálisok tíz éves fölényes balkániamusa után uj | szellemet és a paraszti demokrácia szabadabb légkörét vitte be a román politikai életbe, biztos győzelmei aratott a keddi választásokon. Erről a választásról egyenesen fantasztikusan szépenbangző hírek érkeztek Romániából. Mig eddig minden román választást a legféktelenebb balkáni terror jellemezte, addig most nyugodt és rendezett tömegek járultak az urnához. Ha a csendőrszuronynak mégis dolga alvadt, akkor — a Bukarestből érkezett kissé furcsán ható hírek szerint — az ellenzéki pártok jelöltjeit kellett megvédeniük a Maniu-bü lakosság düihe előtt. A világsajtót betek óta az uj román kormányról rokonszenves hangú cikkek járják be. Mig eddig a lapok, még a Romániával szoros szövetségben élő Franciaország lapjai is, szkepszissel s a. legjobb esetben bölcs hallgatással szemlélget- ■ ték a romániai közállapotokat, addig Maniu kormányrajutása óta a lapok hangja annyira megváltozott, hogy ez a váratlan és az események által még nem igazolt hirtelen változás szinte tulfeltiinő. j Számos német lap például, amelynek tulaj-1 dónképpen semmi közelebbi köze nem volna a romániai eseményekhez, eleve és az eredmények bevárása nélkül oly ünneplő hangon ir Maniu Gyula Romániájáról, mintha két hét alatt a világtörténelem egyik legnagyobb átalakulási tette történt volna meg s a legsötétebb uralom máról-holnapra a legideálisabb rezsimmé alakult volna. Nem kételkedünk ab. bán, hogy a népből jövő Maniu Gyula szabadabb és emberségesebb szellemet hozott Romániába, minit az a szellem volt, amelyet Európa legkorruptabb politikai pártja, a romániai liberális párt képviselt. Mr magyarok bizonyos elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy annak a Maniu Gyulának és egész politikai vezérkarának, aki most Romániában a világsajtó elismerése mellett az eddiginél jobbat ígérő szellemet látszik behozni a balkáni királyságba, teljes politikai iskolázottsága magyar volt, s akárhogy vesszük a dolgot, mégis csak az erdélyi iskolák és a budapesti parlament adták meg politikai felfogásának legjellemzőbb vonásait. i Mindazonáltal az ünneplést kora-inaik tartjuk. Bármennyire jószándéku ember a román miniszterelnök, néhány heti kormány- kodás és a leikesed'éő mámorában lefolytatott választás után mégsem szabad oly fél- lengzo mondatokban dicsőíteni tetteit, mint azt elöltünk megmagyarázhatatlan okokból az európai sajtó jórésze teszi. Akaratlanul arra kell gondolnunk, hogy Maniu propa- ga nd asz°n vezető kiválóan működik, mert csak a tudatos propaganda alkalmáazásábóil érthető meg az európai lapoknak, legfőképpen a német lapoknak, feltűnően jóakaratai állásfoglalása, melyben a román parasztpárt uralom r;:-kerülése — ismételjük, az eredmények és a kihatások megvárása nélkül — i az utóbbi éveli egyik legnagyobb politikai tetteként, Románia európai rangúvá való emelkedő-eként van beállítva. Lehetséges, hogy a német lapok á llásfogíl a 1 ásóban némi szerepe van az erdélyi szászok befolyásának, akik. mint ismeretes, Maniuval közös listán vettek részt a választásokon. A mi álláspontunk a várakozás. Maniu uj eeprő, amely jód seper, de addig, amiig vég-, Lassan és feltűnés nélkül halMfik a luganói konferencia A „délamerlkal kudarc" — Nincs szenzáció — Komoly aiittaMf&iakt i Lugánó, december 14. A lugánói tárgyalások az utóbbi napokban kétségtelenül ellaposodtak. Amikor a három nagy európai külügyminiszter Lugánóba utazott, az európai sajtó körülbelül ugyanolyan szenzációként kezelte az eljövendő konferenciát, mint amilyen a looamoi volt. Időközben Chamberlain külügyi államtitkár egyik sajtónyilatkozatában igazi értékére szállította le a konferencia jelentőséget és kijelentette, hogy a miniszterek magáhtalálkozásainál alig fog más történni, mint az adott helyzet megbeszélése, a nézetek kicserélése és a legtíJ'.t*, amire a konferencia eljuthat, legfeljebb az, hogy a három miniszter újra ünnepélyes hitvallást tesz Locarnó mellett. Legújabban ennek a hitvallásnak megtörténte is kétségessé vált, amennyiben Stresemann kijelentette, hogy meddő és pátosszal telt nyilatkozatokat minden pozitív és reális eredmény nélkül nem hajlandó többé ; tenni. | A népszövetségi tanács ülésszaka teljesen ‘ jelentéktelen. Az elmúlt évek legfontosabb népszövetségi problémája, az optánsper, lekerült a napit tAdről, a másik kényes ügy,, «, len-, gyel-litván ellentét szintén csak másodlagosan szerepel rajta. A tanács njai ülésén a litván-lengyel tmnzlto- ' forgalom kérdéséről vitatkoztak s kiadták a kérdést a népszövetség közlekedésügyi bizottságának, — valóban senki sem mondhatná, hogy az ilyesfajta tárgysorozatok a kontinentális politika szempontjából fontosak volnának. Közben a délamerikai konfliktus is keresztülhúzta a népszövetség számításait. A béke, vagy a megbékülés mellett akkor, amikor Délameri- kában rég nem látott lendülettel éledt föl a harci vágy, neon igen lehet beszélni, annál kevésbé, mert ennek az amerikai harci vágynak lelohr.sztására a népszövetség ismét alkalmatlannak bizonyult. Akár mi fog Délamerikában történni és akár hogy fog történni, a népszövetségnek a legcsekélyebb szerepe sem lesz benne, holott a két konfliktusba keveredett állam eddig a népszövetség leghübb tagjai közé tartozott. Most azonban az eddig mindig korlátlan optimizmussal eltelt Bolivia, amint egyszer a saját ügyéről volt szó, nem átalta kijelenteni, hogy a népszövetséget nem ismerheti el kompeérvényesen ki nőm tisztította a bemocskolt szobát, nem merünk oly határtalan bizalmat |éis oly feltétlen gratulációit előlegezni, mint az ismeretden befolyások alatt működő európai lapok. A magyar kisebbség pesszimizmussal tekint a „nagy demokrácia" beharangozása elé. Várjuk Maniu tetteit, elsősorban azokat, amelyek az erdélyi magyar kisebbségre vonatkoznak. Az a körülmény, hogy a nemzeti patrasztpárt a választásokon oly döntő győzelmet aratott, nem sokat jelent. H iszen Román iában m inden kormánypárt minden körülmények között feDtétlie® győzelmet arat a választásokon, s a 'liberálisok, vagy Avaretscuók, ha a választások alatt ők vannak a kormányon, épp olyan kilencvenszázalékos győzelmet szoktak elkönyvelni, mint most Maniuék. í ’ j Mindenesetre messzemenő demokratikus lépés volt, hogy az erdélyi magyar párt önállóan és gátlás nélkül indulhatott a választásokba. Elégtételül szolgál a magyar párt választási eredménye is. Amikor az erdélyi magyarság először indult szabadom a küzdte- lernibe, máris mint Románia legnagyobb él- ilenzéki pártja reveiül adott, s a keddi választások után sokkal erősebb llett, mint az a A liberális párt, amely eddig a ^többeég", a tensnek saját szent ügyének és nemzeti sérelmeinek elintézésére. Bolivia válasza egjike volt a legnagyobb arculcsapásoknak, amelyek eddig a népszövetséget érték. Müller kancellár beszédének hatása A kedvező atmoszféra megteremtését egy | Németországból jött váratlan hir legalább is jelentősen késleltette. Müller-Franken a német birodalom szociáldemokrata kancellárja beszédet mondott, amelyben egyrészt feltűnő nyomatékkai állást foglal az azonnali rajnai kiürítés mellett, másrészt azonban félre nem ismerhető világossággal lekötötte magát a csatlakozás eszméje mellett. Müller Frankén beszéde Franciaországban nagy felháborodást keltett. A ma reggeli francia lapok váratia-i nul megszűntek optimizmust hirdetni és kijelentették, hogy ezek után Lugánóban aligha j történhet megegyezés. Sauerwein a Matinben i a kancellárt túlzott doktrinersóggel vádolja. MSÜK' úgy beszélt, mintha «• ^ Jdr giokrata I pártgyülésen szónokolna és elfelejti állásának óriási felelősségét. Periinax az Echo de Parisban diplomáciai ügyetlenséget vet Müller Frankén szemére. Nevetségesnek tartja,1 hogy Némeiország ugyanakkor követeli a csatlakozást, amikor diplomáciai utón a rajnai kiürítést akarja elérni. Periinax szerint erre az arcátlanságra az egyetlen helyes felelet az volna, ha Briand azonnal megszakítaná a tárgyalásokat. De a francia külügyminiszter erre immár képtelen. Annyira a locarnoi politika rabszolgájává szegődött, hogy a francia nemzet érdeke és a józanság sem téríthetik el útjáról. A Petit Párisién értesülése szerint Stresemann, Briand és Chamberlain tegnapi eszmecseréjén elsősorban Müller Frankén kancellár beszédével foglalkoztak. Chamberlain és Briand bizonyos nyilatkozatok megtételére szólították föl Síresemannt, aki nem igen mutatkozott hajlandónak e nyilatkozatokat megtenni. A tegnapi hármas megbeszélésen a rajnai kiürítés kérdése egyáltalán nem került dűlőre. Az Echo de Paris tudni véli, hogy ebben a problémában is bizonyos visszaélés mutatkozik. A rajnai kiürítés és a jóvátétel rendezése aligha intézhetők el párhuzamos tárgyalásokon, mint Stresemann kívánta. Briand állítólag kijelentette, hogy a legjobb lenne a kiürítés ügyét függőben hagyni. Először állapodjanak meg a szakértők és azután jöhet a másik probléma. Változatlan a helyzet a délamer fronton Assnncíon, december 14. Bolívia és Paraguay határineidensércl a paraguayi kormány hivatalos jelentést adott ki amelyben többek közölt a következő olvasható: A december 5-díM összeütközésnél a boiliviai csapatok ösz- szeseu huszonnÓTV embert vesztettek. A paraguayiak ezenkívül huszonegy bolíviait, köztük két tisztet, elfogtak. A paraguayiakat semmiféle veszteség nem érte. Washington, december 14. A pánamerikai döntőbírósági konferencia tegnap újból kétórás ülést tartott, amelyen ismét a délamerikai konfliktussal foglalkozott. Kel„nép“ és a fölényes erő jogán tíz évig bruta- lizálta az országot. Azt sem felelj tjük el, hogy az ofptánstárgyalások megkezdését Maniu Gyula haladom ra-ker ü lése lényegesem megkannyi'teéte. Szó sincs róla, amit Mamiu eddig végzett, kezdetnek elég. De senki sem veheti zokon tőlünk, ha egy-két nemes gesztus ellenére nem azonosíthatjuk magunkat az eleve Elismerést nyújtó európai véleményekkel és mindenekelőtt meg akarjuk várni, mi lesz a romániai uj szellem következménye. A szolvenszkói magyarság száz százalékosan együtt érez a romániai magyarsággal. Szívből örülünk annak, hogy ottani sorstársaink végre európaibb atmoszférába kerültek. De a demokrácia enyhe fuvalma még nem elég ahhoz, hogy a fölállított és mélyen az anyaföldbe vert szégyenfákat elíujja. Az alapvető attitűd egy kisebbséggel szemben csupán a jóakarat lehet s nem a doktrinér fogalom. Ha valakit szeretek, ha valakinek jót akarok, akár demokratikus elveket hangoz- ttok, akár nem, igyekezni fogok az illető sorsán javítani. És megfordítva. Az atya és a fiú viszonyában sem érvényesüli a föltétlen demokrácia és mégis, a legerősebb lendítő és íejüeeotő erő az atya és a fiú viszonyában van. logg mára teljes ülést hivott össze. Ma délelőtt tizenegy órakor (amerikai időszámítás) a kongresszus igyekezni fog azokat a módokat megtalálni, amelyek Bolivia és Paraguay között a fegyveres konfliktust kiküszöbölhetik. La Paz, december 14. Az uj koalíciós kabinet ma letette az esküt. Mint m ár jel én t ettük, a külügyminiszteri tárcát Manueil Elk> kanta mező Jósé Antezana behtevmmiszter lett. Az elnök Ricardo Vargáéit bízta meg a hadügyminisztérium vezetésével. A demokrácia elvének hangoztatása szemfényvesztés is lehet, már pedig minden a reális tényéktől függ. Éppen ezért Maniu Gyula uralmának esetleges áldásairól csak hosszabb idő után beszélhetünk. Addig figyelni akarunk és megvárjuk, hogy a bukaresti parlament magyar képviselői milyennek fogiák találni a romániai uj rendet és mennyiben elégednek meg sorsukkal. A mi Ítéletünk kizárólag az ő Ítéletüktől függ, mert ők az erdélyi magyarság egyedüli hivatott szószólói. LAUFER S., Brátislava Ondrejská 11., Tel. 28-22.
