Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-11 / 282. (1909.) szám

2 1028 december 11, kedd. 0>I^^T'/VV!L0V^-H1RLAI> dcnekelött a francia-angol lefegyverzési szerződésekről akarta meginterpellalui Bri- andt es Chamberlaint, feltehető, hogy ez az interpelláció már tegnap megtörtént. Kez­detben Briand cs Streseinann első látoga­tását puszta udvariassági aktusnak tekintet­ték. A látogatások elhúzódása azonban be­bizonyította, hogy a külügyminiszterek nem halogatják a fontos kérdéseket s azonnal in médiás rés kezdik a tárgyalást. Nemet rész­ről kijelentették, hogy Briand és Stresemann találkozója a lehető legszivélyesebb módon folyt le, de szükségessé tette, hogy a két külügyminiszter ma délután folytassa a ta- ! nácskozást. Miről tanácskoztak! 'Jólinfonrálfc körök értesülése szerint Strese- tnann és Briand tegnapi találkozóján a német külügyminiszter részletesen és behatóan megis­mételte mindazt, amit a birodalmi gyűlésen az angol-francia fegyverkezési kompromisszumról mondott s újból kijelentette, hogy az angol- francia flotta egyezményt Németországban a lo- earnoi szerződés aláaknázásának tekintik, úgy­hogy Németország kénytelen kellő következte­tést vonni a pillanatnyi helyzetből. Stresemann arra is figyelmeztette Briandot, hogy a német közvélemény szemében a lefegy-1 vérzés jelenti a népszövetség próbakövét. Lu- gánói francia körökben kijelentették, hogy a pá­risi kormány e téren szívesen tesz engedményt Németországnak, ha a birodalom az általános le­fegyverzési konferencia összehívását mielőbb követelni fogja. Stresemann magától értetődően megmondta Briandnak, hogy Németország türel­metlenül várja a szövetségesek válaszát az ok­tóber 30. német jegyzékre, amely, mini ismere­tes, a Dawes-tervezet revíziójáról és a jóváté­tel] bizottság összehivásáról szól. A francia külügyiéin, megígérte, hogy Franciaország a legrövidebb időn belül válaszolni fog a jegy­zékre, úgyhogy a szakértők már január köze­pe fáján összeülhetnek. Sauerwein optimizmusa Paris, december 10. Stresemann és Briand fu­gán ói találkozása megerősítette a francia sajtó optimizmusát A nagy információs sajtó már ma úgy tesz, mintha az utolsó kis fellegecske is el­tűnt volna a politikai horrizonfcról. Sauerwein például így ir a Matinban: —A háború nagy likvidáciőja folyamaiban van és logikusan és konzekvensen be is fog fejeződni. Ka nőm léteznének azok az impon- derabiliák, amelyeket általában közvélemény­nek, bizalomnak és bizalmatlanságnak nevez-1 nek, akkor Briand és Stresemann tegnap mél- j tán gratulálhattak volna egymásnak. Tegnap a két államférfiu föltétlenül rájött arra, hogy nincs óira a haragra s igy biztosra Lhet ven­ni, hogy a népszövetség keretén kivül lévő kérdésekben is hamarosan megegyezés jön létre. Fizessen elő a “Üli mr Miül Hé!-re A Petit Párisién szerint Briand és Stresemann első hosszú együttléte a két államférfiu föltétlen komolyságáról és a dolgokba való elmélyüléséről tanúskodik. Stresemann panaszkodott, mint ahogy azt mindenki várta és főleg a locarnoi szerződés következményeinek elmaradását, vagy lassúságát hányta francia kollégájának szemére. Utalt a Németországban egyre komplikáltabbá váló hely­zetére is. Briand Stresemann tiltakozásait ismert nyugatvával és kókedvével leszorította igazi mé­retükre. Utalt arra, hogy három év óta tulajdonképpen sem o!yan nem történt, ami Németország köz­véleményének elkeseredését indokolhatná. Sőt ellenkezőleg. A szakértő bizottság összehívásá­nak tárgyalásai a lehető legjobb utón vannak és a befejezés előtt állanak. A rajnai kiürítésről szóló tárgyalások a közeljövőben szintén megkezdődnek és ugyancsak a lehető legbarátságosabb alapon fognak lefolyni. Németország panaszai tehát nem igen érthetők. A Locarnoban született jóakarat és harmónia zavartalanul íolytatódhatik Lugánó- ban is. Briand állítólag már megszerezte Chamberlain támogatását Stresemann rossz kedvének elűzésére, úgyhogy a nagy garral beje'entett német harag és tiltakozás az első napon szétoszlott. A háború lik­vidálásának munkája zavartalanul és praktikusan azonnal megkezdődhetik. A magyar-román optánspör elnapolása Luganó, december 10. A nészövetségi tanács mai ülésén a napirend második pontjakén! szerepelt az optánsügyre vonatkozó bejelentés. Ebből az alka­lomból Gajzágő László magyar meghatalmazott miniszter Magyarország képviseltében szintén he­lyet foglalt a tanácsasztalnál. Briand utalt arra a határozatra, amelyet ebben a kérdésben a tanács a legutóbbi ülésszak alka’mával elfogadott. A ta­nács tudvalevőleg azt ajánlotta akkor, hogy a két fél jogi álláspontjának és jogi helyzetének teljes íentarlásával tegye meg a szükséges intézkedése­ket acélból, hogy meghatalmazottal lehetőleg mi­nél előbb találkozzanak éa kellő felhatalmazás alapján igyekezzenek a kérdés gyakorlati megol­dását biztosítani. Abban a reményben, hogy ezek a tárgyalások sikerre vezetnek, a tanács szeptem­berben úgy halározott, hogy az ügyet úgy, amint van. legközelebbi ülésszakára halasztja. Briand in­dítványozta, hogy ezt a határozatot tartsák fenn ez alkalommal is. Hozzáfűzte, hogy a tanács nevé­ben a legjobb sikert kívánja a tárgyalások számá­ra. Gajzágő magyar meghatalmazott miniszter kö­szönettel fogadta az elnök jókívánságait és Magyar- ország kormánya nevében hozzájárult ahhoz, hogy- a kérdés tárgyalását a mostani ülésszak napirend­jéről levegyék. üaf;ri@!üi!@sÉgti román tiltakozás a fávifételi konferencia tervei ellen Bukarest, december 10. A román kormány ma oly értelmű értesüléseket kapott, hogy a Dawes-berv revíziójára irányuló tárgyalások­hoz a kis államok képviselői nem kapnak meghívást. Az erre vonatkozó határozatot az angol kormány hozta és a francia kormány magáévá tette. Román politikai körök a nagy­hatalmak határozatában kísérletet látnak arra, hogy a német jóváté­tel! kötelezettségeket a kis államok rovásá­ra csökkentsék, illctvo kizárólag a kis álla­moknak jutó kvótát szállítsák le. Az érdekelt kis államok: Belgium, Jugoszlá­via, Lengyelország, Románia és Csehszlová­kia. Az érdekelt államok körében a határozat rendkívüli izgalmat váltott ki és már most élénk eszmecsere indult arról, milyen együttes lépéseket tegyenek érdekeik meg­védésére. Beavatott körök bizonyosra veszik, hogy Románia képviseletében Titulescu volt kül­ügyminiszter Lugánóban demarsot nyújt át a nagyhatalmaknak és ezt a diplomáciai jegyzéket Romániával együtt a többi érdekelt kis állam is alá­jegyzi. A demars azt a célt szolgálja, hogy a kis álla­mok képviselőit is meghívják a szakrtőbizott- ságok üléseire. A jugoszláv ellenzék a kormány lemondásával számol A h orvátok bojkottáiják Zágráb katonafőispánját - Éhség- sztrájkba kezdtek a Zágrábban elfogott egyetemi hallgatók Boígrád, december 10. A minisztertanács elhatározta, ho-gy a parasztdémokrata koalíció vezetőire, akik a külföldön is folytatnak agi- tációt, az államvédelmi törvény hatályát ki­terjesztik. Davidovics, a demokrata párt ve­zére a királynál kihallgatáson jelent meg és hir szerint követelte a kormány lemondását. Ellenzéki körökben hétfő estére várják & kor­mány lemondását. Belgrád, december 10. Pribicsevics pártja, a független demokrata párt nagygyűlést tartott. A képviselők beszédeikben hangsúlyozták, hogy a jelenlegi államforma alapján állanak, de megváltoztatandó a kormányzás jelenlegi módszere. Ezt úgy kell átalakítani, hogy az ál­lam belső szervezete olyan legyen, hogy az állaim minden része megelégedett lehessen. Zágráb, december 10. A zágrábi autonóm kerület választmánya ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy tassQsseeKBsasc KB €& m'S’» Ki A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye irta : JARN0 JÓZSEF (31) — Sokat szenvedsz, György? — Az eszméért szenvedni kell! — felelt színpadias hangon a diák. — Ennivalód van? — Itt is esznek az emberit legyin­tett Alpár, erősen vigyázva, hogy hanghordo­zásán érezhető legyen a testi szenvedések le­győzése. — Nagyon rossz a rabkoszt? — Sok ezren eszik! Szentessi szájában köpésre futott össze a nyál: a diák nem vallotta be, hogy a sokszáz emberek eledeléből sohasem veszi ki az öt megillető részt, hiszen „burzsoá“ szülei na­ponta küldik be az étellel telt lábasokat . . . Másfelé nézett: egy erősen kifestett arcú ■ leány, akinek vörös kezei elárulták, hogy mo- sogatóesetédből lett külvárosi kávéházak Jdsasszooy“-ává, meleg szeretettel udvarolta körül a házimunkást. Melletük egy slrásba- fáradt polgárasszony becézgette az egyik ír­nokot, akit Szentessi a sétákon szokott látni. Egy férfi ölelő szeretettel beszélt barátjá­val, ki az egyik emeleti folyosón tölti be az irnO’ki tisztet. A szoba egyik sarkában Mé- nessi diskurált egy kifogástalan eleganciával öltözött úrral. Szentessi fáradtan nézte a gomolygő em­bertömeget Még egyre jöttek látogatók és a kékruhás fogházőrök sorra vezették be a be­szél őszabába a szürke épület szomorú la­kóit. Féiszemimel látta, mikor az egyik fogoly látogatójától átvett egy doboz cigarettát és ezt siető ügyességgel rejtette el kabátja zse­bében, — egy másik cédulát lopott át ven­dége kezébe: alighanem olyani közlendője volt, mely nehezen állta volna meg a fogház­ügyész cenzúráját. Ekkor megszólalt az ör, aki beszélőre ki­sérte: — Szentessi ur, letelt az ötperc, — Szervusz, Gyuri, — nyújtotta kezét Szen­tessi látogatójának. — Szervusz, Pista. Ne hagyd el magad! — bucsuzkodott Tárnoky. Szentessi megindult az ajtó felé. — Hogy örülhet ez az ember, — jutott eszébe, — hogy ő kimehet! . . . ELmenőben látta, hogy már Friedmannék is bucsuzkodnak, Az asszony szemében könny csillogott. Szentessiben melegség csapott fel: — Meggyanúsítottam szegényt! Pedig sir, hogy itt kell hagynia az urát . . . A zárka felé vezető utón különös gondo­latok zavarták meg: — A kinti emberek minden szavában, min­den mozdulatában bűnt látok . . . Szinte úgy gondolkozom, mintha a kinti gazemberek vi­lágából ide zárnák be a becsületes embereket. A zárkában egyedül ült Darimovics, mi­kor Szentessi visszaérkezett. A többiek lent voltak a beszélőn. — Mi újság? — érdeklődött Darimovics. —- Semmi! — felolt kurtán Szentessi, de aztáD, hogy hangja élességén enyhítsen, még hozzátette: — egy barátom voltitt. Végighevert az ágyon. Ideges volt; a fog­házlevegő, melyet már-már megszokottá tet­tek az itt töltött napok, most megint ól mos súllyal nehezedett a mellére. — Talán rossz is, — gondolta — hogy időn­ként megszagoltatják az emberrel a szabad­ságot . . . hogy másodvasárnaponként been­gednek a látogatókkal egy kis kinti levegőt.... Intenziven érezte, hogy milyen különbségek választják el a beszélő szoba két táborát, — az egyik táborba tartozók kim ehetnek a fog­ház hatalmas vaskapuján . * , — Mi lenne, — jutott eszébe, — ha az em­ber, mikor olyan őrrel megy beszélőre, aki nem ismeri őt, kimenne a vaskapun és az őr­rel hagyná a látogatóját? „ » . Felnevetett a gondolatra: maga elé képzelte Tárnoky arcát, — mekkorát csodálkozna ez az ember, ha bennragadna a látogatóiban . . , Elszégyelte magát a nevetésért: — Olyan vagyok, mint egy egyermek! — majd nekikomorodott: — vagy mint egy bo­lond! Darimovics felcsodálkozott a nevetésre: — Min mulat Szentessi ur? — Eszembe jutott valami . . . Darimovics nem hagyta abba a beszélgetést. — Látja, hozzám már be se jön senki, pe­dig, tudja, rengeteg barátom volt nekem, mi­kor még a minisztériumban dolgoztam! Sere­gestül jöttek hozzám az előkelő urak: „kérlek Darimovics, intézd ezt el . . . . .„kérlek, neked ez csak egy szavadba kerül . . .*% „kér­lek, Viktor, szólj a kegyelmes urnák!" — Én mindent elintéztem . . . Olyat is sokszor, amit nem lett volna szabad ... és most, ami­kor ártatlanul börtönbe kerültem, senki se törődik velem . . . Senki! Pedig meglátja Szentessi ur: én teljes rehabilitálást fogok kapni! . . , Megint ur leszek! Akkor megint lesznek barátaim! . . . Szentessi rá bólintott: — Bizony, ez igy van. Egy pillanatig szinte szolidárisnak érezte magát ezzel a fecsegővei: talán csakugyan ártatlan . . . Friedmami jött vissza a beszélőről. Hangos lelkesedéssel köszöntött be a zárkába: — Itt volt a feleségem! Szentessi ur látta! Hát mit. szól hozzá: van még egy ilyen asz- szony a világon? . . . Azelőtt soha nem volt semmi dolga: korzóra járt, meg a Gerbaud- ba . . . Most egész nap bent ül az üzletben és dolgozik . . . Csodálatos asszony, ugye? . . . —, Igen, — hagyta rá meggyőződésteleai megakadályozzák azt, hogy Maximovics ez­redes, Zágráb uj főispánja résztvegyon a | száber ülésein. A határozat leszegezi, hogy a katonai főispán kinevezése törvénytelen. Az újságkiadók egyesülete szintén elhatá­rozta, hogy Maxim ovicsot bojkottálni fogja. Belgrád, december 10. A zágrábi törvény­szék hármas tanácsa elrendel le, hogy b ocsás­sák szabadon Defcsicset, a Národni Val fele­lős szerkesztőjét, minthogy a sajtótörvény neon ismeri az előzetes letartóztatás intézmé­nyét. Az ügyész a táblához fellebbezett és ezért Defcsicset továbbra is fogva tartják. Zágráb, december 10. A letartóztatott 150 egyetemi hallgató pénteken éhségsztrájkba kezdett. wmmmBmmammmmammmmmammmamamaBmmmBBamim Felhívás J A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának elnökség© figyelmez­teti a tagokat a következőkre: A vasuti-jegy-kedvezmények föltételei ugyanazok most is, mint voltak tavaly. N Egészévi vasúti jegyre igényjogosultak azok az újságírók, akik valamely politikai napilapnál belsömunkatársi minőségben alkalmazva vannak és már legalább két éve a szerkesztőség kötelékébe tartoznak. Féláru jegyre jogosító igazolványt kap­hatnak a politikai hetilapok felelős szer­kesztői. A kérvényeket a szerkesztőségek állít­ják ki és a kiadótulajdonos nyilatkozatot ad arról, hogy az összes vasutügyi kom­münikéket, amelyek a közérdekre fontos­sággal bírnak, ingyen fogja leközölni lap­jában. Minden kérvényező köteles az ál- lamrendörségtöl vagy a járási hivataltól újságírói ténykedésének igazolását mellé­kelni. A í hetilapok felelős szerkesztői azonkívül még lapuknak egy példányát is mellékeljék. Felszólítjuk a szindikátus tagjait, hogy kérvényeiket a mellékelt igazolványokkal együtt a lehető leggyorsabban küldjék be titkárságunknak, hogy az a szlovénekéi kérvenyoket Pozsonyban az országos hiva­tal sajtófőnöke által is láttamoztassa és még ez év végéig a jegyeket megszerez­hesse. A jegyek árai a postaköltséggel együtt, valamint egy fénykép is, a titkár­ság rimére (Koppét Miksa, Praha II, Pan- ská ül. 12, II) küldendők. A vasutügyi minisztérium átirata értel­mében kedvozményoa újságírói vasúti je- , gyeket csakis es év végéig adnak ki s ezt a határidőt semmi körülmények között meg nem hosszabbítják. (Hivatalos. Kérjük lap­társainkat a közlemény szives leközléíére.) ____________________" --------------------. Si essen előfizetni a Képes Hétre hangon Szentessi. — És milyen szép! — lelkesedett tovább Friedmann. — Borzalmas ez: nekem itt keü ülnöm és az a szegény asszony halálra dolgoz­za magát! A diák és Ménessi egyszerre jöttek vissza. A kis zárkairoda csendjét hangos beszélge­tés lármája verte fel. A fogházélet nagy szen­zációja, a vasárnapi beszélő, uj beszédtémá­kat hozott. Szentessi fáradt-unottan hallgatta a zagyva szavakat. Aztán megint beszólt egy fogházőr: — Szentessi István! Beszélő! — Másodszori — csodálkozott fel a diák. —Többen is jöhetnek egyhez, csak ugyan­az az ember nem jöhet be kétszer, — magya­rázta a fogházszabályzatot Ménessi. Szentessi kiment az őrrel, ©menőben még hallotta Friedmann lelkes hangját: — Látta, Ménessi ur, egy ilyen asszony!... Éjszaka sokáig nem tudott elaludni. Az ágy lepedője átforrósodott a fülledt nyári levegő- bem s valósággal égette a testét. A szomszed- dos ágyban nyugodtan horkolt Ménessi. A zárkaszobában mindenki aludt. Szentessi nem tudott aludni. A teste fáradc volt, de a gondolatok valósággal rajzoltak a fejében. Szabadulni szeretett volna tőlük, de ezek nem hagyták elűzni magukat. — Hetek óta élek gonosztevők között . . . Az első napokban azt hittem, hogy egy ide­gen világ fog a szemeim elé tárulni és most azt látom, hogy itt ugyanaz az élet folyik, mint* odakint, — csak más keretek között . . Az itteni emberek olyanok, mint a kintiek: ki­csinyesek, rosszakaratuak, buták: különbség nincs . . . Felkönyökölt az ágyon. A gondolat, mely már az első napokban is felkisértett néha, megint előtolakodott: Csakugyan nincs különbség? . . . Vagy csak én neon látok különbséget? , , ,

Next

/
Thumbnails
Contents