Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-25 / 270. (1897.) szám
8 TmAT?.T-A%A(AARHlRItgg 1928 november 28, vasárnap. HRPLÖm Ir|a: KBR1NTHY FR16YGS Héhány apróság, pélöául a uilágegyetem 1928, november. Ezúttal nem is vicc. Egy német csillagász könyvet bocsát közre, amelyben igen kedvesen és egyszerűen közli, hogy számításokat, megfigyeléseket és megfontolásokat végzett, melyeknek alapján van szerencséje bejelenteni, hogy ami a kozmoszt, a világegyetemet, napokat és holdakat, valamint kedvenc Földünket mindeme dolgok között való helyzetét illeti, egy kis tévedésben voltunk eddig” Aristotelesztől, Ptolemaeuson át, Laplace- ig, akinek felfogása ma is uralkodik: a dolog nem egészen úgy áll, ahogy azt az iskolában 'tanuljuk manapság. A könyvet magát nem olvastam, csak a róla szóló ismertetést. Azért Írok róla, sietve, — tartok tőle, hogy semmi mondanivalóm nem volna többé, ha elolvasnám, egy bosszankodó kézlegyintésen kívül, amivel dadaista müveket szoktunk félretenni. így, maga az elmélet ötlete, hallatlanul felizgatott, — nem azért, mert valószínű. Az igazság, annak számára, aki szereti, mindenben megnyilvánul, ami létezik és létrejön: csak nem mindig ott, ahol keresni szokták'. Aki hazudik, vagy téved, annak persze nem a szavában, gondolatában, — de azért ne szaladj el mingvárt, ha rajtakapod. Egy nagy tévedés, más irányban, néha tanulságosabb, mint sok kis igazság, — ismeretlen forrásokhoz vezet, a lélek forrásaihoz, ahonnan — és ez a fontos — nem véletlenül bugyogott elő. Ha valaki azt mondja, hogy kétszerkettő négy. az nem sokkal járul hozzá a matematika fejlődéséhez. De aki azt mondja, hogy kétszerkettő öt, az esetleg uj megismerés világát tárja fel a lélektanban. Most pedig fogózzanak meg, mert elmondom, mit állít a német csillagász. Azt mondja, hogy ami a Földgolyót illeti, az csakugyan egy gömb, hiszen számaink; n szór körüljártuk, minden irányban. Jól ismerjük nagyságát, felületét, elosztását, pontos térképeink vannak róla. Ez mind helyes is. A tévedés abban rejlik, mintha világunk ennek a gömbnek a külső felületén volna. Amit mi Földnek nevezünk, az egy belül üres golyó, olyan, mint egy nagy buborék. A mi világunk pedig, Európa és Amerika és Afrika és a tengerek és mi magunk ennek az üres buboréknak a belső gömbfelületén vagyunk. Hogy kívül mi van, arról sejtelmünk sincs, valami nagy tüzréteg lehet nyilván, mert ha a Földkéregben kifelé ásunk (eddig azt hittük, befelé), rendesen lávához és tűzhöz közeledünk. No és, kapsz a fejedhez, akkor mi van a kék éggel a fejünk fölött és a csillagokkal és a Nappal cs a tejuttal és az egész végtelenséggel, — ez mind káprázat volt? Dehogyis. Mindezek a dolgok valóságok. Csak nem kívül vannak, hanem belül és nem iszonytatóan nagyok, hanem aránylag elég kicsikék. Az üres földbuborék közepetáján, a központ körül, forog egy kékszinü, a földgolyóhoz képest eléggé apró gázgömböcske, — akkora lehet az egész mint, mondjuk, az egyik földrész. Erre a gömböcökére, amit mi mennyboltnak hiszünk, vannak kirakva a csillagok, — apró tüzpontok, villódozó szikrák, — ó.nem „végtelen*4, „a mien- kénél százmilliószor nagyobb*1 világok, — gyer- tyácskák csak, mintahogy gyerekkorunkban tudtuk és hittük, csak lebeszéltek róla bennünket. Bolygótestvéreink, Mars, Neptun, Vénusz és a többi, a központi Földmag és a burok közt keringenek. A Nap pedig, nagyfeszültségű villamos kályha, ott ragad valahol a kék Föld- mag egyik oldalán, hol egyik felére, hol a másikra kerül, aszerint, hogy éccaka van, vagy nappal. Egyszóval, mi akik fejjel befelé lógunk ebben a világban, magunk alatt látjuk az a valamit, amit eddig végtelenségnek hittünk s mi valóságban, mindenestől együtt, sokkal kisebb dolog, mint a Föld, ez a sokat emlegetett „por- szem“ a világmindenség csillagos egén. A Fény természetének rosszul fogalmazott, rosszul értett magyarázata volt az oka eddigi tévedéseinknek. Ezek szerint a „végtelen csillagos ég“, Isten birodalma, nem is más. mint egy kis panoptikum, planetárium, amit szórakozásul mutogatnak nekünk, a mindenségtől elzárt barlanglakoknak, amik vagyunk. Amerika tehát nem alattunk, hanem fölöttünk van, túl a csillagos égen, túl a napon és bolygókon, túl a kék Földmagon. Eddig, a homorú és nem domború gömbfelületen, kerülő utón értünk el oda, — de ha például megoldják a rakétahajó problémáját, semmi sem lesz egyszerűbb, minthogy az egyenes utat válasszuk, az átmérő irányában. Egy amerikai utazás akkor úgy fog történni, hogy egyenesen megindulunk az ég felé, érintjük a Holdat és bolygókat, elmegyünk a Nap mellett és néhány perc múlva kikötünk a túlsó oldalon, Newyorkban, ami igy sokkal közelebb fekszik, minha az AtlarK'.-óceánt szeljük keresztül. így állunk tehát ezzel a kérdésiéi. Mondanom sem kell, hogy az uj Laplace rendszerében - amint az természetes is - - minden willagászati és meteorológiai számítást, bolygók útját, Hold- és Napfogyatkozást, éppen- ugy, sőt egyszerűbben ki lehet számítani előre, igazolni utólag, mintahogy az eddigi, tévesnek és nem tévesnek tartott rendszerekben kiszámították, mintahogy kiszámították pontosan Egyiptom csillagászai, akiknek rendszerében a Föld egy nagy tányér volt a Világelefánt fülcimpáján, vagy Isten kalapja, vagy amit akartok. Hiszen óppes ez a bökkenő. Illetve nem is ez. A bökkenő, sőt megdöbbentő nem ez a csa- cslság, amin el lehet mulatni egy félóráig, ha kedvünk van hozzá, vagy elintézni egy mosoly- lyal — a megdöbbentő az, hogy ez a hóbortos elmélet mennyire elárulja forrását — korunk világának és emberének hánykolódó, vajúdó lelkét, lelkének mélyét, a nyugtalanságokat és szenvedéseket, amik ott puffadoznak, valahol az öntudatlanban, A világmindenségnek, a rajtunk kiviil eső valóságnak, bizonyára hamis, a mostanában ismertnél megbízhatatlanabb és haszontalanabb képét adta ez a német csillagász, ezzel a tükör- világképpel, ezzel a megfordított — gukker-vi- lágképpel, amiben egyszerre minden kicsi lesz, ami eddig nagy volt. De milyen htt képét adta. önkéntelenül, belső világunk, lelki világunk, az emberi lélek mai állapotának — ennek a magárahagyott léleknek, mely mindenáron meg akarja fordítani a gukkert, mert elvesztette hitét, abban a sok- mindenfélo óriási és nagyszerű ée felemelő és magasztos dologban, amit a nagyitó gukker mutatott — elvesztette hitét, mert ez a sok nagyszerű és magasztos dolog csak nem akart segíteni rajta. Fordítsuk csak le a lélek nyelvére ezt a furcsa, uj mértant — vegyük jelképnek, vegyük allegorikusnak tételeit — egyszeribe értelmet kap, ami értelmetlen eredetieskedésnek hatott. 0, igen, halálosan unni kezdi már a szenvedések, értelmetlenségek, igaztalanságok ellen lázadó emberi lélek, emberi vágy a reménytelen ellentmondást, ami reményei, vágyai s ama rettenetes méretek közt tátong, amivel a folytonos „végtelenség“-et és „határtalanságot*1 papoló pi- ctizmus akarja leszerelni ezeket a vágyakat. 0, igen, unjuk már az egyhangú, reménytelen tanítást, hogy kukacok vagyunk és porszemek vagyunk valami „végtelen" bölcsesség árnyékában. Ez a „végtelen*1 bölcsesség olyan végtelenül homályos és szétfolyó, hogy életünkre való hatásában a semmivel lett egyenlővé, érzésünkben — elvesztettük a reményt, hogy valaha hasonlóvá lehessünk hozzá. A féligérett, féligfelfogptt hitünk számára használhatatlan Óriási Világ helyett adjatok nekünk inkább egy egészen Kicsike Világot, amiben otthon vagyunk, ahol urak vagyunk, ahol kiismerjük magunk,it. Legyen ez a világ akkora csak, hogy éppen elférhessünk benue — legyen akkora, mint egy barlang, egy lyuk, mi 'nem akarjuk tudni többé, odakint mi van — mi megvárjuk míg Isten rendbejön önmagával, aztán szólítson minket megint, ha célja van velünk: „Adám, hol vagy?“ Nem akarjuk többet hallani a triváüs viccet: „uram. mi ez a tenger a végtelen tükréhez képest?" Nem is végtelen. Azon a helyen, ahol Dante a poklot sejtette, a Föld legmélyebb belsejében, ott legyen ezentúl a mi mennyországunk. Mi pedig eldugjuk fejünket, mint a strucc, a föld alá, Isten elől, akivel haragban vagyunk. Nem kell az ő „végtelensége", amiben nekünk a kukac szerepét szánta. Majd keresünk magunknak olyan hatalmasságot, aki felismeri bennünk az önmagához hasonlót. II. Hogyan keveredett excentrikus hírbe a daliás alezredes, Erzsébet királyné egykori utimarsallja, akiről mindent inkább el lehetne mondani, csak azt nem, hogy babonás ember volt? (Szirmay grófnő, aki valaha ugyancsak a királyné kíséretében Járta a nagyvilágot, emlékirataiban feljegyzi, hogy Erzsébet királyné maga is hajlamos volt a „babonás dolgok" iránt, az udvar- hölgyei (igy Ferenczy Ida is) pedig valóban hittek jő és gonosz jelekben. Ámde Berzeviczy alezredes a grófnő feljegyzéseiben mindig olyanformán szerepel, mint egy mogorva katonatiszt, aki egykedvűen vont vállat, akármit mutatott a vetőkártya.) Mikor az alezredes különcködő hírbe keveredett: akkor már a tragikus királyné a bécsi kapucinusok sirboltjában feküdt, az egykori utimarsall pedig ugyancsak pihenőre tért ama szepesin egye i falucskába, a határszél felé futamodé Poprád folyó partján. Régi, ódon, kastélyszerü ház volt ez, udvara alkalmatos vadászebek dresszirozására, erdészlegények heverészésére, ócska kocsik, kimustrált kocsikerekek, régi lószerszámok, lópatkók, utazóládák pihenőhelyére, ahol esztendőnkint legfeljebb a boglyába rakott tüzelőin változott, miután a tél hosszú volt é« uj tüzelőről kellett gondoskodni. De a báz kongó, ropogó, széljárta, koporsó- csendü szobáival se nagyon különbözött annak udvarától. A küszöbre könnyebben el lehetett képzelni egy vakarózó medvebocsot, mint egy szoknyás teremtést, akár a ház legszebb szobájába. Szerencsére, ezen a vidéken télen az asszonyok is bocskorban járnak, lépésüket aligha lehet megkülönböztetni a férfilépésektől. És az alezredes különben is nőtlenségi fogadalmat tett a lovagrendben, amelyhez tartozni szerencséje volt. Ugyanezért a cselédasszonyokat is vezetéknevükön ! emlegette házánál, mintha valaki hallgatózott volna a ház körül, hogy alkalomadtán jelentést tegyen a lovagrendnek. Mert az alezredes egy bizonyos Franyót emlegetett csupán, amikor finom, kézzel hímzett ingei kimosásáról volt szó. De Franyóról csak akkor derült ld női mivolta, amikor a Poprádba állott és szoknyáját felhajtotta, hogy azoknak a bizonyos alezredesi ingeknek a* áztatásábox lásson. „Franyó** olyan messzire csengő hangon dadolt a Poprádnak, mint akár a lomnici harang, amikor a folyót kötelességének teljesítésére felszólította. A királyné egykori tisztjének babonás hire voltaképpen Görgei földbirtokos révén terjedt el a Poprád völgyében. Görgei ur ugyanis nem tartozván a lovagrend kötelékébe, még öregemberi éveiben is azzal ijesztgette rokonait, hogy alkalmasint megházaao- dik és szándéka bizonyítására: néha kocsira vagy szánra ült és elhajtott akár Felkáig, de Késmárkra is, ahol fahéjszagu, forraltborizü fogadősnék- nak és más közelben található hölgyeknek hosszú történeteket mesélt Berzeviczy alezredesről, akivel párbaj* volt éa akivel voltaképpen sohasem tudott kibékülni. Görgei ur ama férfiak közé tartozott, akik egy régi udvarlási iskola szabályai szerint úgy mulattatják vele a szépnemet, hogy képzeletbeli barátjukról mondanak el hősi kalandokat, miután a maguk személyét szemér- metességből vagy egyéb úri felfogásból, kevésnek tartják arra nézve, hogy a hölgyi érdeklődést felkeltsék. — Hallották, mélyen tisztelt úrnőim, mi történt megint ismerősömmel, az ördöugős alezredessel? — kiáltott fel Görgei ur, toporci földesur és hírhedt agglegény a késmárki vendégfogadóban. A fogadósnak keiten voltak testvérek, özvegyasszonyok. abbahagyták a káposztatorzsázást, a zsirolvasztást, a libatömést vagy más hasonló teendőt ée a toporci vendég meghallgatására siettek. Az emeletről a mindenttudó szobalányok is kidugták frufrus fejeiket, hogy a parázsarculatu, feketeszakállas, medvekülsejü Görgei ur révén egyet-mást halljanak a királyné tisztjéről, akinek fogadalma van arra nézve, hogy a nőket nem szereti. Lehet, bizonyára könnyen lehetséges, hogy Görgei ur a maga történeteivel is felkeltette volna hallgatói érdeklődését. De az alezredes már kipróbált patrón volt. A vendégfogadók hölgyeit mindig mulattatták a kalandos dolgok, amelyeket elkövetett az alezredes, aki annyi esztendőt töltött a romantikus Erzsébet királyné szolgálatában.) # — Berzeviczy alezredes a Poprád völgyében a kalendáriomot jelenti, azt a kalendáriomot, amelyet minden „udvarképes" úriembernek ismerni kellene Magyarországon, ha valamire vinni akarja az életben, — kezdte Görgei ur, miután a hölgyek hosszadalmas kérlelésére levetette farkasbundáját, leakasztotta nyakából a rókafejet, amely a kéz melegítésére szolgál, sőt engedett valamit téli ruházatából is, amely ruházat körülbelül az egész XIX. század férfidivatját jelentette. Görgei urnák voltak mellényei és kabátjai még a nagyapja hagyatékából is, amely ruhadarabokat mindig elővette, ha rokonai rémületére „leánynézőbe" indult. A mézes-mázos szavajárásu fogadósuék. a cigányos szemvillanásu szobalányok ellenben leakaszthatták volna nyakából azt az ólomgolyót is, amelyet köldökzsinóron Görgei ur mindig szive felett viselt, amely ólomgolyó egykor szerelem miatt a toporci uraság bordái között meglapult. — Az alezredes olyan tudománynak a birtokában van, amelyről talán csak Hohenlohe hercegnek van tudomása, aki azoknak az erdőknek a gazdája, amely erdőségek, innen és tulnan a határon elterülnek. Az alezredes tndja: miképpen kell öltözködni. Mi az udvari divat, mi a kötelesség, mi az úriember szabálya... A késmárki fogadósnék, habár ebben az időben, a század végén már csak a pesti kereskedelmi utazókkal volt többnyire dolguk, áhitatosan figyeltek Görgei ur szavaira. — Az ördögbe ts! Csak az alezredes tndja, hogy mely napokon kell a vállon átvetett, csípőig érő rendjftlszalagokkal, teljes parádéban megjelennie és mely napokon polgári frakkban vagy császár- kabátban annak az emlékezetére, hogy Ferenc József egyetlenegyszer civilruhába öltözött, amikor Erzsébet királyné kibékilésére Nizzába utazott és ott a francia köztársaság elnökével, Faure Folix- szel találkozása volt. Az alezredes tudja csak, hogy milyen öltözet dukál József vagy Ludovika napján, amikor Erzsébet királyné szüleinek emlékére misét mondat a lomnici templomban. ÉS ugyancsak Berzeviczy alezredes a megmondhatója annak, hogy miért nehezebb a felvétel a JobanniU- rendbe egy katolikus embernek és miért köny- nyebb egy protestánsnak. Az alezredes a multheti téli napon sötétzöld császárkabáiban, magas cilinderkalapban, csikós nadrágban, sőt botra támaszkodva jelent meg a toporci kovácsniühelyben, amely a mi vidékijükön az urikaszinót helyettesiti. A kovácsmükelyhez építettünk egy kis szárnyekoí, ahol hébeu-korban terített asztalok vannak és a kovácsmester itt méri a legkeserübb palackos sört, amely az osztrák-magyar monarchiában található. Legfeltűnőbb volt ezen a napon, hogy az alezredes a sötétzöld császárkabáton felfűzte összes rendjeleit, — de a rendjelek nagy szalagja nélkül. Miután Berzeviczy széfalau, mogorva ember: nem kérdezhettem meg tőle öltözködésének okát. Pestre írtam tehát egy megbízható barátomnak, hogy fejtené meg a titkát az alezredes öltöznének, amelyre bizonyosan volt valamely oka. A válaszlevelet ide cimeztctíem a késmárki postára, még pedig „poste restantc"! Mert sajnos, mifelénk a postamesternek nem mindig titoktartók a levelek tartalmát illetőleg ... Miután a furfangos Görgei ur etnigy megmagyarázta a hölgyeknek késmárki látogatásának az okát: még három napig. maradt a ni ind inkább megkedveledő vendégfogadóban és egy este. «>gy mártogatós, lengye les, krakovionkának is nevezett, szilaj tánc alkalmával, amely tánchoz a z«n?t. Holló-lomnicról rendelt nomád cigányok szolgáltatták: ledobta magáról azt a borzbőr mellényt is, amelyet egyetlen 1 Görgei sem vetett le életében. Ingujjban táncolt az idősebb földesuraság. — ha a legendának általában hinni lehet, amikor ilyen merész feltevésre vállalkozik. Másnap derékfájással ébredi Görgei ur, a jószívű fogadósnék mindhiába vették elő tudományukat, amelyeket már elhunyt férjeiken is kipróbáltak, amikor azok a határon túli vásárokról vagy egyéb léii munkáinkból megérkeztek. A fogadó szobalányai, akiknek kenegetö, dörzsölgető. masszírozó kezüket még Pesten is emlegették az öregebb kereskedelmi utazók, akik sohase mentek külföldi fürdőhelyre, amig ezek a késmárki szobalányok éltek: ezek a tudós szobalányok is megakadtak a roppant krakovianka-táncossal. Lovasembert küldtek Gábrielhez, a „világhírű" borovicskaíőzőhöz, hogy küldene abból a pálinkájából, amelyet a saját maga használatára főz; utóvégre a toporci Görgei- ivadékról van sző. Az orvosságok azonban nem használtak... — Azt hiszem az is baj, hogy kéthetes vagyok, — monda egyszer Görgei ur, amikor a tollas ágyban életkorára, a két 7-esre gondolt. ... De mindenné] inkább törődött a poste- restante levéllel, amelynek a késmárki postán kell őt bevárnia, hogy magyarázatul szolgáljon Berzeviczy különös öltözködéséhez. A levelet Zarándy A. Gáspárnak kellett volna küldenie, aki akkoriban, mint heraldikus. történetiró cs tudós a Szemere Miklós szolgálatában állott, akinek kancsalitó, de alapos tekintetére volt bízva, hogy igazságot tegyen Kossuth ős Görgei Artúr között. A vigkedélyil Zarándy A. Gáspár ebben nz időben azonban a budai Vörös Békához címzett vendéglőben ült s igy nem válaszolhatott nyomban Görgei urnák... A késmárki fogadó betege hiába j küldte hölgyismerőseit a postahivatalba. A leve- i let nem adták ki. — Lehet, hogy az itteni postáskisasszonyok is féltékenyek, — mint ez már a postásrték régi szoJ kása. — mond Görgei ur és csüggedten, mind* | inkább bánatba és betegségre süllyedt fejét az j ágy párnáira temette. ... Berzeviczy alezredes, akit a késmárki asz- szonvságok titkon értesítettek: barátjához már csak akkor érhetett, el, amikor az minden földi problémán tu!, imára kulcsolt kézzel feküdt az özvegyasszonyok fogadójában. — Kár érte, — mondta az alezredes egykori ellenfeléről. — Megmondhattam volna neki, hogy bizonyos rendjelekhez tartozó vállszalagokat csak kivételes alkalmakkor viseljük. Igv, udvari bálokon. De azon a napon, amikor Top orron vállszalag nélkül megjelentem: a naptár szerint csak „bál az udvarnál" volt. A nagy szalagok ilyenkor nem viselendők. Vájjon ki tartaná meg a régi etikettet, ha mi egykori úriemberek se? így szólt. Berzeviczy alezredes a hollémber mellett, de nyomban intézkedett, hogy katonai uniformisát a rendjelekkel együtt utána küldjék egykori barátja temetésére. — Titokzatos események a Jupiteren. Az. aoigötl e«iillaigá«®aitii intézőt legutóbbi ii!.: són Rév. Pbiiiliipe, m intézet elnöke, érdek v-rn saáimoilit be azékról a megfigyelésekről, ame- lyelköt a tüdősök a Jupiteren legutóbb \é- jyeflWk. A cai'lilia.sfászok megfigyelték, hogy augaietstjusb'ain fekete folttok támadtak a Iv ’y- gón. A félitek gyors menetben! közeledtek rz iigytneveoetM: „vörös fdlithox", moly a bolygónak egy állítandó jelensége. Miután a vörös foltot elértték, eltűnteik. Azt hiszik, hogy a bolygón nagy Icatezrtrófla játszódott tlo. A Képes előfizetési dija Praha II., Panskt 12. az. III. etnaJet címre küldendő l/űn07Qlnn és belföldi mssterek eredsfi alkotásai. nilhfllfÍP7Ífll ^Ifüro lYujiotulUll Kívánságra körutamon bemutatás bárhol. uUUUf lljllld. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: 3{rúdy Qyula Berzeviczy, a királyné tisztje
