Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-23 / 268. (1895.) szám

Anal vádolják a Le Temps-t, hogy a szovjet 520.0(1® frankkal megvesztegette — saJtóMrány Franciaországban — teiháit He'brard szériái a lapoík Le Temps el­leni aikció jómik semmi jogosulibsága nincs. Paris, november 22. Az „Aux Écoutes“ oimü hetilap november 13-iki számában rövid cikket közölt, ami egy héten hetiül — eltekiimtve a kormányválság körüli eseményektől — a párisi politikai és újságírói viliág érdeklődésének középpontjá­ba került. A kis cikk röviden csak annyit mondott, hogy a Le Temps, a harmadik köz­társaság legnagyobb és legkomolyabb orgá­numa, azért olyan elnéző Herrlot közoktatás- ügyi miniszterrel szemben, mert Herriotnak közvetlen tudomása van arról, hogy a Le Temps 1922-ben Kraszin későb­bi párisi orosz nagykövet közvetítésével szerződést kötött a szovjetkormánnyal s e szerződés értelmében arra kötelezte ma­gát a lap, hogy nyele hőnapon keresztül kam­pányt fog folytatná a francia—szovjet keres­kedelmi kapcsolatok helyreállítása és nép­szerűsítése érdekében. Az „Aux Écentes'1 szerint a Le Temps ezért a szolgálatiért 520.000 frankot, kapott volna. A kis cikk meglehetős föltüuést keltett a sajtéban s azt több napilap is átvette és is­mertette azt lapszemléjében többek közt az Action Franchise is. 520.900 frank a sz0¥i6!baráfsásért ? Az ügynek: akkor nem lett folytatása, el­lenben nyolc nappal a kis cikk megjelenése u-tán Adrién He'brard, a Le Temps igazgatója levelet intézett: több lap között az Action Erancaiise..szerkesztőségéhez is, melyben sor­rá megcáfolta az „Aux Écoutes11 állításait, hangoztatva, hogy a Le Temps éppen ellen­kezőleg, az orosz .nagykövetség föl állítása és a szovjet de juxe váló elismerése ellen har­colt A Le Temps igazgatójának ere a leveliére azonban az A obion Francaise most már szük­ségesnek találta az egész ügy részletes is­mertetését s a lap főszerkesztőjének tóiéból hosszú cikksorozat jelent meg, amely a köz­társaság félhivatalosa igazgatójának cáfolatá­val szemben a következőket állítja: Az 1922-ben tartott genovai konferencia után különböző francia és orosz kereskedel­mi érdekeltségek lépéseket tettek a francia —orosz kereskedelmi kapcsolatok fölujitása érdekében, abból indulva ki, hogy ez különö­sen a petróleum- és naftaüzlet terén mindkét fél részére csak; előnyöket jelenthet. Ennek elérésiére azonban szükséges volt a francia közvélemény megnyerése s igy gondoltak az érdekeltek a nagy tekintéllyel bíró Le Tempsre, amelynek kedvező véleményadása j csak elősegíthette a különböző kereskedelmi' érdekek terveinek megválósitáisát. Hosszas tárgyalások után 1922 júliusában j azután létrejött egy szerződés egyrészt Kua- szin nagykövet, mint az orosz kormány meg­bízottja, másrészt pedig Tavemier, a Le | Temps egyik adminisztrátorje között, amely-( nek értelmében a lap 520.000 frankot kap különböző részle­tekben egy nyolc hónapig taxin kampány tartama alatt, amelynek célja cikkek és tudósítások utján kedvező irányban befolyásolni a francia köz­véleményt a szovjettel való kereskedelmi kapcsolatok fölvétele irányában. A cikkeik ez­után meg is. jelentek — folytatja a lap —, megtörtént a szovjet elismerése elősz öt ke­reskedelmi, azután politikai téren, s osodák- esodája, a Henriohkormány 1924-ben éppen azt a Jean Herbettet nevezte ki moszkvai nagykövetté, aki cikkeiben az orosz problé­mával foglalkozott fi válasz A cikkek megjelenése után 1923. és 1924. év«k folyamán föltűnt ugyanis Parisban e-gy Markot un nevű orosz, az ukrán nemzeti bi­zottság elnöke Franciaországban’ aki fölke­resett egyes politikusokat és újságírókat, el- panaszaíva, hogy a Le Temps neki szolgála­taiért mintegy 60 ezer frankkal tartozik s ö nem tud pénzéhez jutni. Állitásánaik igazo­lásául fölmutatta a Kraszin—Le Temps szer­ződés egy eredeti példányát Kraszin bitéles aláírásával s a szerződés eigy fogalmazványát Tavemier aláírásával. Átlátása szerint a szer­ződést ő közvetítette, azonban ígért jutaléká­hoz nem tudott hozzájutni. Markotun . eljárá­sai nagy föltű n est keltettek akkoriban (1924 december első napjaiban) s mivel éppen eb­ben az időpontban nevezték ki Herbettet moszkvai nagykövetté, nem akarták az ügyel föl fujrxi s az ukrán nemzeti bizottság elnökét 1924 december 6-án a Quai dlOrsnyre ren­delték s ott Herriot akkori kabinetfőnöke, Tsraél, a kompromittáló iratokat 50 ezer frank kész pénz ellenében megvette Markotun tói. 'Azonban m imátok fényképéi még az orem. nál maradtak, aki annyival is inkább hara­gudott a Le Tempsre, amelynek a genovai konferenciáról annakidején tudósításokat is küldött, szóval a lappal jő viszonyban volt, mert a Le Temps ki akarta már közben egy- izben utasdittaitni francia területről a néki kellem etllenked ő i degen t. Marlkotua tehát a fotográfiák birtokában újból föllépett a lappal szemben s ezúttal meghallgatásra talált, kapott 70 ezer frankot, ezzel szemben kiszolgáltatta a fotográfiákat s levélben kijelentette, hogy a kompromittáló iratok — hamisítványok voltak. Eddig szólít az Action Francaise cikke, amely mindenütt óriási föl tűnést keltett s mindenki izgatottan várta: mit válaszol mind­erre Hebrard, a Le Temps igazgatója. A válasz nem is* késett sokáig. Már. más­nap reggel kijelentette Hebrard, hogy Markotun igen­is kapott pénzt „pár la suit“, „bizonyos előzmények következtében14, ellenben elis­merte levélben, hogy ő csupán hamisitvá- nyokkal házalt, Ncwyork, november 22. Az ötlet és a hoz- záfüződő történet tipikusan, tőr őt rnet szetten amerikai. Az újvilág fiainak reklám hajhás zó, fiatalos cilánu, némileg profán és az ízlés európai törvényeivel, nem sóikat törődő szel­leme minden téren áttöri a kon venciók kor­látáit s állandóan uj utakat és módokat ke­res az érvényesüliéiare. Máshol aligha akad­hattak volna rá arra az ideára, amely <;gy brooklyni banktisztviselő, Mr. Gfeylen- hover agyában született meg. Ezt a teljes fegyverzettel kipattanó tervet azonban mellő zb ©teftlenül megelőzte egy má­sik megvalósításra váró gondolat: a meghá­zasodás. A banktisztviselő elhatározta, hogy megnősül, de egyben az is megfordult fejé­ben, hogy házassága aktusának egyéni veretet ad. A szólás-mondás szerint a házasságok az ég­ben köttetnek, vagy legalább a 'templomban, esetleg az anyakönywezető előttit A három fessem előfizetni a Képes Hétre A nagy ütőkártya — és az elmaradt válasz Hebrard esz ujahb válaszára az Action Franciásé 'elővette nagy ütőkártyáját s közli Goston le Pirovost de Launay képviselő és városi tanácsos nyilatkozatát, amelyben de Launay elmondja, hogy bár nem tartozik sem az Action Francaise hívei, sem a Le Temps ellenfelei közé, mégis tartozik az igazságnak azzál, hogy kijelentse, hogy Markotun annak­idején ő hozzá fordult védelemért, amikor a Le Temps ki akarta utaisátitalni s az ő irodá­jában és az ő jelenlétében tárgyalt később a fotográfiákról Markotun és a Le Temps kép­viselője, aki ekkor egyáltalában nem vonta kétségbe a fotográfiákon ábrázolt okmányok hiteles­ségét. Az Action Francaise tehát föntartja ámítá­sait, de fontait ja az Aux Écouteis is, amely­nek politikai iránya egyáltalában nem azo­nos az Action Francaise-ai. Az Aux Écoutes főszerkesztője tovább is megy s mai számá­ban fői szólítja a Le Temps igazgatóját: állít­sa ©slküdtbíróság elé, hogy olt bizonyítsa ál­lításainak igazságát. Erkölcsi célt kíván ez­zel szolgálni, mondja cikkében, mert a fran­cia sajtó niagy része korrupt s ő ezen a szé­gyenen akar tisztitó akciójával segíteni. A Le Temps eddig még nem válaszolt sem az Action Francaise újabb cikkére, sem pe­dig az Aux Écoutes főszerkesztőjének fölszó- iltifására — s a beavatottak szerint nem is fog válaszolni ... lehetőség közül Mr. Geylenhover a negyedi­ket választotta. Szerződést kötött Brooklyn egyik nagy mozgószinházának igazgatóságával s busás tantiem fejében kötelezte magát, hogy es­küvője ceremóniáját a mozgószinház szín­padán tartja meg. * Az alkuit megkötötték és az előre bejelentett j programpont zsúfolt házat vonzott. A szinpa-1 di esküvőnek hallatlan sikere volt. Amint a függöny széthúzódott, ott állt a színpadon az egész lakodalmi tár­saság, élén a jegyespárral, a tanukkal és a j békebiróval. A fiatal párt, az egész jelenetet a közönség ! harsogó gamdiu.mima:l és frenetikus tapsvihar-j iral üdvözölte, majd a ceremónia lezajlása után számtalanszor lámpák elé szólították a jelenet szereplőit. A közönség az esketési ceremóniát többszö­rösen meg akarta isjnóteltetni, de a szerep­lők, szerződésükre hivatkozva, a nagyérdemű közönség elnézését kérték és levonultak a ,színpadról. Egyet azonban meg kellett Ígérni a boldog ifjú férjnek: hogy •amennyiben há­zassága nem lesz szerencsés, a. válást ás a mozgószinház dobogóján rondo-ábeti inog. ERDÖHÁZY HUGÓ! VÉTÓ ÉS PARANCS*) I. Óriás fenyvesek ózonos ősi illatat ítuifföm a szonactlxa, hogy fenség, hűvösség és keménység sugározzon telkedbe, megtiltom a tavasznak, hogy néked szülessen, mert nagy idők nagy fogadásai állnak előtted. Álom aranyos kis szobád ablakából minden virágot, zöld levelet elrabolok kegyetlenül. hogy kegyetlen lehess a szivedhez, aki engem vár, a múltadhoz, aki én voltam. az emlékekhez, amelyeket tőlem el nem vehetsz és amelyeket én adtam neked alázatos esöndességgel___ _ Ne m szabad éneket hallanod, mert az szeretni tanít, nem szabad nevetned, mert az boldogságot jelent és nem szabad álmodoznod, mert akkor — ó én tudom — az én könnyező nyugalmamat is felkuszálod... Végtelen idők, terek, életek, világok mágneses kupoláját borítom lelkedre (áldva téged) hogy mozdulatlan ércszobor: szent életedből kitörölhesd a* ón nevem és elfeledj... II. Fáradt vagyok, ha éjjelbe szakadtam és örömtelen, mert kesernyés már a bor. Hiába villongnak régi tüzek, hiába vár a kis szobák csókja, haza kell mennem, mert haza küldesz engem. Ugye parancsolod. Az elválásod, a csöudcsséged, szomorúságod, könnyed, hűtlenséged ... Parancs és küld. „Haza legény! S álmodj álmatlanul!T Fáradt leszek az éjszakában. örökre. Fáradt lesz az egyedüllétem, fáradt fájdalommal örökre bennem él parancsod: Csak a tiéd, soha tiéd és mindig — a Messzeséged ... * A szerző napokban megjelenő verskötetéből (Komárom). Esküvőa mozgós — Egy broakiym banktisztviselő tipikusan amerikai ötlete — 1928 november 23, pémfefc. Kémiai laboratóriumban fogjók előállítani az embert! London, november 22. Az angol vegyé­szeti társaság rendes évi lakomáján, amelyet Birminghamhan. tartottak, a társaság Rhodes nevű főtitkára kijelentette, hogy a kémia mai haladásánál el lehetünk készülve arra, h-ogy az emberi szervezetei mesterséges utón, la­boratóriumban lehet majd előállítani. Ehhez azonban szükséges, hogy az anyag ös­szetételét pontosan ismerjük, hogy képesek legyünk azt mesterségesen előállítani. Miután ismerjük a protoplazma összetételét, a jövő vegvészete el fogja lesni a teremtés titkát. Rhodes azt hiszi, hogy a müemberekkel ala­csonyabb rendű munkát lehet majd végeztetni, a természetes ember pedig kizárólag tudomá­nyos és művészeti tevékenységnek szentelheti magát. Az angol vasutak lsei közlekedésre rendezkednek be London, november 22. A négy legjelentő­sebb angol vasúti csoport tárgyalásokat foly­tat az angol légügyi minisztériummal abban az irányban, hogy a vasúttársaságok légi köz­lekedésre is berendezkedjenek. Az elvi kérdésekben már létre is jött a megegyezés s a minisztérium előreláthatólag rövid időn belül törvényjavaslatot nyújt be a parlamentben, amely a társaságok engedély- okmányát megfelelő módon kiterjeszti. Arra számítanak, hogy a vasúttársaságok a légi közlekedést még ez évben megindíthatják. Minden egyes vasúttársaságnak ködön repülő­tere, lesz. Hír szerint ezeket a londoni nagy pályaudvar tetején rendezik be. A társaságnak saját repülőgépeik lesznek, amelyeket jogukban áll tulajdon üzemükben előállítani, bár a társaságok repülőgépgyár­tással egyelőre még nem szándékoznak fog­lalkozni. A nagy e Amíg még nem volt bubifej, a nő az estélyi ru­hával valóságos uj ént öltött magára. Mindenki, még a legfiatalabb és a legidősebb korosztály is, érezte, hogy ez a reprezentatív ruha nyugodt, könnyed és kicsit méltóságteljes viselkedést köve­tel. Később azonban a bubifej idején, a nappalian öltözött hölgy az estélyi ruhába öltözöttől csak a magán hordott anyag drágább volta által külön­bözött, na meg a szabás apró részleteiben, amit alig lehet észrevenni. A ruha ingszerü szabású nem adott módot arra, hogy valaki ünnepélyesen nyu­godt és vidáman ünnepélyes legyen benne, sőt ezt a gondolatot, ha megszületett, már csecsemőkorá­ban eltemette a jól öltöző asszony lelkében. Ez a divat csak az idei szezónban változott meg. Minden egyes estélyi ruha szabásbeli különleges­ségeket mutat, sőt specializálódik díszítésben, anyagösszeállitásban is, ami által kifejezetten egyéni izt kap. A nő kénytelen a ruhát önmagához alkalmazni, ha nem akar ő a ruhához alkalmaz­kodni, kénytelen magatartásával a ruha által meg­szabott. keretekben megmaradni, azokat viselke­désével aláhúzni, hogy eleganciája tökéletes le­gyen. A vonalak arra számítanak, hogy nyugodt ál­lapotban előkelőnek, önuralommal • végrehajtott mozdulatok közben tetszésnek és vonzónak hassa­nak. Az estélyi ruhába öltözött nő ismét — hölgy, a sző legjobb értelmében, mert egészében elegáns, reprezerffhtiv, kellően uralkodik magán és mozdu­latain. Mindez az uj nagyestélyi ruha hatása. A nagy estélyi ruha! Nemcsak azért hívják így, mert a divatkreálók arra törekedtek, hogy rész­letek eredetiségével és drága voltával, az anyag luxiorózus megválasztásával, csillogó dísszé te­gyék. Olyan modelleket is látni, amelyek szinte megdöbbentő részletekkel több csodálkozást, mint csodálatot keltenek, az Ízléses asszony azonban jól tudja, hogy van az egyszerűségnek olyan formája, amely nagyon raffináltan hat. A színes sifónse- lyemből készült estélyi ruha a fények játékával véteti észre magát, tehát annál jobb, minél egy­szerűbb a vonala. Csak egyetlenegy egyéniséget jelző momentumnak kell rajta lenni és a siker teljes. A ruhaderék teljesen dísztelen és kedves­ségét, vonzóerejét csak a keskeny, hegyes kivágás adja meg. A szoknya köröskörül egyforma hosszú, díszítése minimális. Tény azonban, hogy a vonalvezetésben csak rit­kán ilyen egyszerűek a divatkreálók. A csillogó, fekete krepszatén valósággal csábit arra. hogy hatásokat érjenek el vele. A divat irányzata e pillanatban az, hogy a női figurát a hát hosszú vo­nalaival nyújtsa és hátul eléggé mély, hegyes ki­vágást alkalmazzon. Ehhez a szoknyának is alkal­mazkodni kell, amely igy harangalaku lesz, ter­mészetesen szimetrikus megoldásban, hogy a mozgás irányát követhesse. Szinte természetes, hogy a gyöngydiszitések nagyszerű fényhatásait sem mellőzi az uj divat. Hosszan futó széles se­lyemszalagot hímeznek (ele e gyöngyökkel, s azt hatalmas kapocs fogja össze a ruhával. Maga a ruha anyaga krepzsorzselt, kivágása mély, az előbb említett gyöngyökkel hímzett szalag azonban rész­ben eltakarja. A hímzés csillogó gyöngyeivel olyan hatást tesz. mintha a hölgy mellényt hordana, amelynek baloldali fele hiányzik. Ennek következ­tében a szoknya kőröskörül dús ráncokban omlik !o. Természetes, hogy a tarka divat hívőinek az idén is rendelkezésére állanak a szinesnyomásu kiríni krepruhák. Ez az anyag legjobban a prin- cessz-derékkal és a vállról könnyedén lelógó sállal egy bekül v« érvényesül. 6

Next

/
Thumbnails
Contents