Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-23 / 268. (1895.) szám
1928 nwrMttfyer 33, péntdSL NYOMOZÁS SEXESBEN AZ ELNYOMOTT SZLOVÁKOK UTÁN L „Nyelvemben szlovák, szivemben magyar" Egy kisebbség, amelyet meghódított a föld és az ország — Az uj szlovák típus — Békéscsaba szlovákiai gazdagok és megelégedettek - „Hazudik, aki elnyomatásról beszél" Békéscsaba, nov. közepe. Évtizedes kisebbségi harcunk sorsa — a prevraitnak máig' is alig változott psziekózi- Eábam — minidig az elhárítás, sőt az ellenséges visszautasítás volt. Igazságunk tiszta fegyvereivel szemben pedig a legsűrűbben gyutacséit patron, a centralista sajtó tiz esztendeje meg-megdördüto öregágyuja: a Magyarországon élő szlovákok elnyomatása. Idejénivalónak éreztük, hogy végre a saját szemünkkel tekintsük meg ezt az elnyomatást s egyben a való helyzet föltárásával ■szívességet tegyünk a hézagosam vagy éppen tendenciózusan informált csehszlovák sajtónak, ha ugyan egyáltalán akar tisztán látná. A különbségek Bár nem tudjuk, hogy milyen alapon állítanak föl a mi helyzetünk és a magyarországi szlovákság élete között jumktiimot, amikor a kisebbségi jogoknak és a velük szemben való kötelességeknek megvan a Magna Chartája ama megváltoztatíhataüan- orak hirdetett trianoni és st.-genmaini szerződésekben. Meg aztán a két nép helyzete sem analóg. Mert amíg a csehszlovákiai magyarságra megkérdezése nélkül, diktátummal rendelték el az uj határokat és az uj impériumot, addig a Magyarországon élő szlovákok saját akaratukból és jókedvükből telepedtek meg a békési félévén yen. A magyarokra rákén yszeritették a kisebbségi sorsot, a szlovákok ónként vállalták a* elszigetelődést. A kérdést mégiscsak ez a tény determinálja. 'Aminthogy vizsgálatánál az a körülmény sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szlovákság egy, bár testvéri, de fejlettebb kultúrában helyezkedett el népszigetként, messze maga mögött hagyva régi otthonát és lemondva a nyelvtestvérekkel való közvetlen kapcsolatairól, miután az őshazától kilométerek százai választják el. A különbség itt is kézenfekvő. De van más különbség is. A békési szlovákságra soha nem álmodott gazdasági gyarapodást, vagyoni föllendülést, életstandard-emelkedést hozott az uj föld, az uj otthon. Nincstelen hegylakókból alföldi nábobok születtek s ha nábob nem is lehetett valamennyi, de tehetős gazdaember mindjéből vált. A különbség itt a legk iáit óbb. Mamiikéra szlovákiai Kéi-száztizenegy esztendővel ezelőtt, amikor a nagy dulások után a harmadik Csaba épült — a história följegyzése szerint — három felvidéki szlovák ember: Duna Mitnáról, Szekerka Hradiistyéről és Valent Csaliról máT ott volt az uj építők között. Az uj telepesek nagyolbbanányu inváziója azonban csak hat esztendő múlva kezdődött, amikor a császár Harruckern János György os. k. hadi élelmezési biztosnak egy kis országnyi területet adományozott az Alfölden. A céltudatos, nagykoncepcióiu földeisuT a ritka népességű Békést sietett betelepíteni e a magyarok és románok mellett különösen a szorgalmas, derék szlovák népet fogadta szivesen. (Politikai okosságra mutat, hogy egy-egy helyre csupán egy vallásunkat és egynemzotiségtieket telepitett.) Az otthont cserélt szlovákoknak Har- ruekem birodalmában jól ment dolguk. Biztosították számukra a szabad vallásgyakor- latot. Megvolt a szabad levegőjiNí, csorbitat- lan az embert méltóságuk, de megvolt az anyagi jólétük is. A kövér békési föld dúsan fizetett s urak a boldogulás és vagyonszerzés uj lehetőségeit is megadta kedvelt szlovákjainak, amikor korcsmákat, malmokat és egyéb kedvezményeket játszott a kezükre. Nem csoda, hogy még ma is szeretettel emlegetik „Herók“-oi Merők fiai — kétszáz esztendő múltán Szlovákok ma is. Mikor rám köszöntének: Dobry den vinsujem, vagy amikor elköszönnek: Dobrieho zdravia, tisztán érzeim a gömöri szlovák nyelv ízes zaimatát, ahogy utoljára falunkban a Szuhavölgyön halottam. Otthonaikban a mi luteránus szlovákjaink derűs nyugalma, az öregek puritán egyszerűségében megejtő méltósága, amelyre szinte meleg gloriolát von a család meg- illetődött vonzalma a páter faimilias iránt Egyszerű szivek s dobogásaikban mégis nagy benső finomságok muzsikája. Tisztán megmaradt bennük ez az északi örökség, a fajta értékei: az otthon, a család várának minden ek- fölöítraló megbecsülése, az ember szeretet, a józan életszemlélet, a munka, az örök szorgoskodás, az élet céljait fölösmerő jövőbenézés és a vallás tradícióinak őrzője, lelki életük lényegének szimbóluma: a Tranosoius. Nyelvük ma is elevenen él az otthonukban. Nem vette él senki. Ellenkező lég: ők szívták föl a soraikban élő maréknyi magyarságot. Szlovákok és mégis mások Az otthonról hozott méretek fciiszélesülték az alföldi síkon. Bő leszabott családi házak, sok napfényt befogadó ablak szemek, széles tornác a tágas, ragyogó udvaron, bőven szelt fehérkenyér, gazdagzsiru szalonnák és a mesebeli kerítésre kívánkozó kolbászok az éléskamrában, a jólét csiklandozó lehelete mindenütt, egészen a tiszta szobáig, ahol már urias a bútor s az egyvégbe állított két nyoiszolyán há- Tomsoirban állanak egymást ölött a habfehér párnák, belső cihájuk selymével kifelé mosolyogva, csaknem a mennyezetig. A baibos- kemence helyén széles testű csabai kályha, minden síkján kézzel festett színes tájkép, a sifonérofcban rengeteg házlszőttes magyar és szlovák motívumok testvéri ölelkezésében. Ez már nem a mi fogalmaink szerint való „szlovák gazda házatája“. Ez már uj típus ■és ebiben nem részes sem a politika, sem semmiiféle kultusizm itnisziter i rendelet. Ezt elvégezte a békési fűid és az alföldi aag: a természet törvénye És áthasonult az emberfajta is. A szemekben szélesebb horizont, a síkság távlata. Keményebb, biztosabb a lépésük, mert ötven- száziholdnyi földet éreznek alatta, ami az övék. f Több a rnagabizásuk és a nyugalmukban már a magyar ember nyugalmának ize is. A csabai főtéren hintó jön velem szemben. Fekete posztóruhában parasztgazda ül benne. Szlovák parasztgazda a saját hintójábán. Már az arcukban és a formájukban is megmutatkozik az Alföld átalakító ereje; tisztára csak ez, mert hiszen egymás közül házasodnák. Az idő malmai már kétszáz esztendő óta őrölnek. Széles, nyugalmas a magyar szavaik, tempóban és gondolat járásban az alföldi magyarétól mit seim különbözik. „Szlovák magvarok" Kicsit meghökkent, amikor azt mondja nekem a kisgazdák elnöke, Drienyovszky Mihály uram, akinek ősei kétszáz esztendővel ezelőtt Drienyaváról szánni aztak le Békésbe: — Nem vagyunk mi kérem' szlovákok, mi szlovák magyarok vagyunk. Pedig ha ők mondják, igy kell lennie. Még szabatosabban fejezte ezt ki a szlovák Asztalos András Tótkomlóson: — Nyelveimben szlovák, szivemben magyar... Igyekszem a dolog mélyére nézni iés csakhamar természet'esnek találom ezt a kon- fessziót Hála ez és ragaszkodás és hozzáölelkezés a magyar földhöz, amely nekik annyi jót adott. És természetes konzekvenciája a félig ma- gyarráválásnak, mert hiszen a magyarság hatalmas 'gyűrűjében meg kellett tanulótok magyarul, hogy boldogulhassanak. S hogy ezt milyen szivesen tették s mennyire vérükké vált a magyar műveltség, bizonyság rá, hogy a maiguk szükelbb köziületeiben sem használnak mást tárgyalási nyelvül, mint a magyart. Családi életükben, az egyházban és társadalmi érintkezéseikben hívek az anya- nyelvükhöz, de mihelyt a fórumra, lépnek, minden kényszerítés nélkül magyar szóra nyílik az ajkuk. Hogy ebben tényleg nincs semmi okftroj, a Misgazdaiejgiyeisülettdl példázhatom, eh oh •bár a tagok kilencvenkilenc százalékig szlovákok, tisztán saját akaratukból minden gyűlést magyarul tartanaik, de még kraszr A maupr intelügen- ;ia nélkülözhetetlen barátja a Képes Hét szánsaíbb példa az Ádhim András esete, aki — mint ismeretes — békési paraszbmozgal- mávai igyekezett fölszitani a nemzetiségi kérdést is, szlovákul azonban soha senki sem hallotta szónokolni. Fejlődésképes, műveltségre törekvő fajta s számukra ez a kétnyelvűség — a mindennapi boldogulás követelményeitől eltekintve — Jnilturfoikot i§ jelent. Ragaszkodnak is hozzá s ebben nevelik jövő generációjukat is, anélkül, hogy föladnák ősi nyelvüket és ősi erényeiket. A mi Békésben a kisebbségi élet terén történik, ki fogjuk mutatni: az ő akaratukkal és az ő senkitől sem befolyásolt kívánságaik szerint történik. Megértéséhez nem kell más, mint öemerai azt a bensőséges testvéri viszonyt, amely Békésiben a magyart és a szlovákot a megbecsülés és szerettet íratlan törvényével összefűzi. Békéscsaba első polgáránál Főispánt, alispánt, szolgaöírót messze elkerültem Békésiben. Nem a hivatalokon keresztül, hanem a nép soraiban és intézimé- nyeibem kívántam megismerni a helyzetet. De Békéscsaba első polgárát, Berthóty István polgármestert el nem kerülhettem. A ■széleshomlokzaiu, impozáns városházán, m aiin árkék ruhás ha jdúk között csakhamar feljutok Békéscsaba első polgárának hivatalába. ■Beszélgetésünk során elmondja, hogy náluk a nemzetiségi kérdés nem probléma, mert itt mindent harmonikusan elrendezett maga a természet s a magyarság és a szlovákság' együttélése valóban testvéri. A szlovákság helyzetét két jellemző adattal világítja meg a polgármester: Békéscsabán a legutóbbi népszámlálás 46.600 lelket mutatott ki, akik közül 60% szlováknak vallotta magát. Ezzel szemben a város 57.000 kát. holdat tevő területe — leszámítva a 300—700 holdnyi öt középbirtokot — mondhatni kizárólag szlovák kézen van. A magyarság inkább az intelligencia, az iparos- és kéreskedőosztály soraiból kerül ki. így fest tehát a gazdasági elnyomatás képe. A szlovákok közéleti érvényesülését azzal illusztrálta a polgármester, hogy elősorolta azokat a szlovák fiukat, akik ma a városháza jelentős pozícióiban ülnek: Medovarszky Mátyás helyettes polgármester, Ádhim műszaki tanácsos, Bankó főmérnök, mellette egy másik Áchim mint mérnök, Kvasz számvevő, Zahorán gazdasági tanácsos, Fran- ciscy aljegyző, Linder fogalmazó, Koritár iktató és még többem mások. Két szlovák gazda Csak két rövid nyilatkozat. Mindakettő szlovák gazda szájából. Hü tükre a szlovák nép érzéseinek és gondolkozásának. Drienyovszky János, a Békéscsabai Kisgazdák Egyesületének elnöke, a már idézett „szlovák magyar", hatalmas, marcona ember, az elnyomatás szóra ingerülten legyint a kezével: — Hazudik, aki elnyomatásról beszél. Nem voltunk mi soha elnyomottak. Még több a jogunk, mint amennyire igényt tartunk. Mindössze annyi az igaz, hogy ma nehezebb viszonyok között élünk, szlovák kok éppen úgy, mint a magyar testvérek. Sinyleniink kell a vesztett háborút, de közös erővel majd ezt is kiheverjük. Zsíros András, tekintélyes békéscsabai gazdaember, jóléttől ragyogó otthonában szlovák a család nyelve. Zsíros András típusa az elszlovákosodott magyarnak, teljesen a Drienyovszkyakiéhoz hasonló karakterrel, ak. vasámaponkint a Tranosciaisból énekel a csabai nagytemplomban és senki sem akarja vieszamagyairositami. Elmondja, hogy Csabán agyrém nemzetiségi sérelmekről beszélni. Bátran és önérzetesen vallhatja magát szlováknak, emiatt semmiiféle bán- tódás vagy zaklatás nem éri. Elnyomatás sem gazdasági, sem más. téren nincsen. A kisebbségi törvény módot ad rá, hogy iskoláikat szabadon választhassák meg. Ragaszkodnak anyanyelvükhöz, de ugyanúgy ragaszkodnak magyar műveltségükhöz is. Elmondja azután, hogy az Orosháza felé 25 kilométerre kiterjedő csabai határban szlovák gazdák az urak, az ő tanyáikkal van tele a beláthatatlan síifceág. A nábob Kociszky Mihály vezet köztük az 1280 holdjával, de bőven akad százholdas gazda is, mig a szlovák nincstelen csaknem ismeretlen Békésben. Miközben hazafelé révedezek s a úri szegény szlovák és magyar falvaínk küzfcodő népére gondolok, Zsirosué asszonyom magafőzte szálvorturmot és hőfehérbél'ü kenyeret tesz az asztalra. Az ablaknál a nevetősszemü, bájos Áchim Jucika, Zsirosék nevelt leánya, gyöngysze- naü gobelin-kézimainkát öltoget. Rózsás arcocskájával és ápolt fehér kezével olyan finom, mint egy született urikisasszony. Dzurémyí LászSé. Ausztria elnökit keres Bécs, nov. 22. Az elnökválasztás körül megindult küzdelem egyre tart. Az uj jelölések előterében Miklas, a nemzeti tanács elnöke áll. Bizonyos körök azonban még mindig azon fáradoznak, hogy Hai- nisch, jelenlegi elnök megválasztására megfelelő alapot találjanak. Erre a legalkalmasabb volna, ha december 5-én provizórikus elnököt választanának, aki néhány hét múlva leköszönne az elnöki méltóságról s akkor már semmi sem állna útjában Hainisoh megválasztásának. A Land- bund élnökj el öl tjének Beck Vladimír volt miniszterelnököt állította. i t>ra:gai-Mag5arM1riíAI> 3
