Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-23 / 268. (1895.) szám
4 TOVttWVv'WítoR-HIRIiAE' 192$ narwnber 28, péntek. Őrtüzek a magyar éjszakában Határszéli riport — Rohogás az őszben a „huntyi“ lankákon — Ipolyság, a mélabusváros — Mit csinálnak a " palócok ? A nagy játékos halála Newyorki távirat röviden jelentette Roihstein Arnoldnak, Newyork és talán az egész világ legnagyobb játékosának halálát. Rothstein merénylet áldozatául esett, amelyet alighanem azoknak a játékosoknak egyike köveiéit el ellene, akik 380.000 dollárt nyertek tőle, de ő ennek az összegnek a kifizetését megtagadta, azzal a megokolással, hogy partnerei hamisan játszottak. . Roihstein Arnold életéröl most érdekes részleteket közöl egy angol lap. Amerika sok különös típusával ismertet meg a statisztika, de talán egyik se jellemző annyira az újvilágra, mint a „newyorki szerencsevadász", Rothstein Arnold, akivel Newyork, Amerika, de talán az egész világ legnagyobb játékosa halt meg. Vele szemben elszintelenednek ennek a típusnak a legismertebb képviselői és még az a legendás angol is, aki valamikor Robbantotta“ a montecarlói jálékbankol és aztán sohase tért oda többé vissza, csak szegényes dilettáns volt Rothsteinhez képest. A nagy játékos a címtárban mint egyszerű telekspekuláns szerepelt. Mint telekügynök kezdte meg valóban egyedülálló pályáját, de már évek óta a kártyatermekbe, a tőzsdékre, a. versenyterekre és a boxarénákba telte át működése súlypontját. Ezekben a helyeken nyert és veszteti milliókat. Egyetlen futásban, egyetlen téttel négymillió dollárt nyert egyszer. Akár vesztett, akár nyert azonban, soha egy arcizma se rándult meg, soha se remegett a keze, amellyel a veszteségeit kifizető csekket aláírta. Ez a,z ember nem ismerte a játéklázat. Hiszen a játék, a fogadás neki üzlet volt, olyan, mint minden más üzlet, amelynél gondosan ki lehet és kell számítani a nyereségi vagy veszteségi esélyeket és amelynél a fej munkáját se idegességnek, se szentimentalitásnak nem volt szabad zavarnia. Éppen ezért se nem ivott, se nem dohányzóit és ennek következtében, veszteségei dacára is, nagyjában hű maradt hozzá a szerencse. Ha egyszer nem volt kedve a tőzsdén játszani és nem volt se lóverseny, se boxkiizdelem és nem voltak választások, akkor lefogadta valamelyik szembejövő nő korát, vagy azt, hogy egy autónak páros vagy páratlan a száma, vagy lefogadta azt, hogy sikere lesz-e, vagy kud,arca egy revünek? Nem volt semmi sem oly bizonytalan, amire ne fogadott volna, nem volt fogadás, amibe bele ne ment volna és amelyet, ha elveszített, ki ne fizetett volna, mert Rothstein Arnold adott valamit a becsületes névre. Egész életében csak egyszer vonakodott egy játékadósságot kifizetni és végül ezért is az életével fizetett. Októberi este volt, amikor Rothstein öt ismert játékossal pókerezni ült le. A szerencse kezdettől ellene volt és miközben az este reggelre fordult, majd megint estére hajlott a nap, roharmosan lüntek-fogytak Rothstein ezerdolláros jegyei. Fáradhatatlanul küzdött a balszerencse ellen, de ez csak üldözte tovább, mig aztán rájött, hogy öt társa „korrigálja a szerencsét“ és azon fáradozik, hogy kifossza. Elmúlt a második nap is és Rothstein sok százezer dollárt vesztett. Ekkor aztán felállt, háttal fordult az ajtónak és nyugodtan kiáltotta a füstös terembe: — Ügyesen játsziok ugyan, de nem becsületesen. Gyorsan érkezett a válasz: — Fizetni fogsz, öreg boy, vagy pedig . . . Rothstein azonban nem fizetett. A pénz nem is bántotta annyira, de azért meybicsakolta WMgát, noha tudta, hogy társai majd revolverrel jönnek a nyereségüket behajtani. Megerősítette a testőrségét és egyebekben nyugodtan ment az üzletei után, mig aztán a mull héten egy varietében elérte a kijáró golyó. Haslövés volt és az orvosok eleinte azi hitték, hogy megmentik az életét. Talán sikerült is volna ez nekik, ha Rothstein nyomban, ahogy a klinikára bevitték, nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy mindenekelőtt végrendelkezik. Végrendeletében körülbelül nyolcmillió dollárnyi vagyonát feleségére és szüleire hagyta. Két napig éli még Rothstein és majdnem az utolsó pillanatig eszméletnél volt. Amikor azonban a detektívek azt kérdezték tőle, hogy ki a gyilkosa, fáradtan legyintett a kezével: — Minek ez, hiszen úgysincs semmi célja többéi így hall meg, negyvenhutéves korában, olyun bátran és érzelgősség nélkül, ahogy élt. Halála előtt röviddel állítólag közölte legjobb barátjával a merénylő nevét. Díszes temetése közben is kutatott a rendőrség a merénylő után, de minden eredmény nélkül. Az ezüst koporsót minden incidens nélkül helyezték le a sírba. Mire azonban a provizórikus temetkezési hely fölé végleges mauzóleum domborul, amelyet az özvegy megrendelt, talán már meg lesz bosszulva Rothstein halála. Ipolyság, november 22. (A P. M. H. munkatársától.) Vájjon Léva szélién mit őriz a Nép. Szent János: a várost-e, vagy a megyét? Itt áll a szent ember- emlékezet óta, karján a kisded Jézussal és szelíden tekint le az utasokra. A szent szobor közelében van a régi megyehatár. Itt ér össze Bars Honttal. Mellette egy majorság: Szent János-puszta. Gyerekkoromban még „Nixprót" volt a neve. öreg negyvennyolcasak beszéitéfk esténkint, miikor a kis vaskályhában pattogott a száraz szőlő- venyige, hogy a „forradalom" alatt vasasáéul eleik táboroztak itt és egy napon nem kaptak kenyerei, akkor kiabálták izgatottan, hogy: ,,nix bród!“ Ez ragadt rá aztán név gyanám a majorra, amint a nép a német szót palócosra puhította. Északnyugatról a selmeci hegyekre sürü köd terpeszkedik. Az őszi szed bús őszi nosztalgiát ringat a hálón, amely a szegény utasembert is rabul ejti. Keresem szememmel a Szitnyát, a selmeci hegyek öregapját, de a köd függönye jól rá van borítva, nem látni a peremét*' sem a híres-nevezetes hegynek. A flórája csoda a botanika tudósai előtt; a vadrózsa fajai itt az Alpakával és Tirollal vetekednek és a környékién a botanika háromszáz vad rózsa változatot fedezett föd, csodás színekben és alakokban. (Képzelhető, hogy a nép miilyen kitűnő pálinkát főz a vadrózsa ilyen haitadnias változatainak pirosló bagóiból ... A formák és a színek csodás aromába olvadnak föl.) Őszi alkonyaiban robog az autónk hosszú emelkedéseken. V alantikor ezek is nagy óbba csikóik voltak. Fölül kopnak, alul töltődnek. Vagy talán az emelkedő korral járó optikai csalódás az egész? Ismét egy hosszú part. Ez az Őrhegy, a lévai határ legmagasabb pontja. „ChaM“ Pál lévai várkapitány haj dán való időkben itt osztotta szét az első szőlőket a várbeli jó vitézeknek jutalom gyanánt, gondolván, ne legyenek bökni tordkkenegető bijján. Gyakran várraditanaík ezidőtájt Léva várának lakói forró napokra, mifcoris hamar száradtak a vitézi torkok. Föltűnik már a 'legelső hanti község a megye szegélyén: Varsány, melynek Ár pád-kora beli templomában ma a bálvinizmus ősi zsoltárai élesztik a szivekben lobogó magyar őrtüzet. De ezt az antikulánis, régi magyar bástyát is erősen morzsolják már a fokozatos kitartással szétömlő szlávizmus néperei, amit most az uj államban a mesterséges telepit és még erősít is. A bars—hanti összekötő föld- pászlán Hunit—Pázmán népe a szlovák nyelv- terjeszkedés következtében meggyöngült s annyira elveszítette nemzeti ellent áll óképességét, hogy történelmi magyar neveiket viselő családok is már szlovák énekkel dicsérik az Istent templomukban. A göröngyös utón hirtelen megzavar egy gumidefekt! Egy félórás ácsorgós. A hold sunyin nevet ránk az égről. Persze Szántó körül vagyunk, ezt az utat a nyáron éppen eleget szidták a soffőrök. Frekventált fürdő, ásványvize vetekedik a borszékivel. De az u.t nem autó alá váló. Deménden igazi falusi idill fogad. Fiatal Legények csoportja átölelik ez ve, dalszóval vonul vizitelni a felvégről az alvégre. Bizton leányok várják már őket. Itt most föl érünk a Garam és Ipoly között lévő földhát csúcsára, az itteni vízválasztóra s már az Ipoly völgyébe ereszkedünk alá. Gyeinknél meg is csillan a gyűrűző Ipoly s a közelben már ragyognak Ipolyság fénylő •lángszemei: a villanykörték. A hol fiz év óta nincs fejlődés Tíz év óta nem láttam a várost, de nem változott semmit. Egy uj épületeit uem látni sehol sem, ami friss szint és vidámságot intene. A város nem változott, de a lakosságának lelke: az igen. Az tele van szomorúsággal A kentek alatt csobog az Ipoly s ez sok mindenit megmagyaráz. A határ egy jó kőha- jPásra van és ez megpecsételte Ipolyság sorsát. Elvágták éltető erejét, gazdaságai életének fölvevő piacát és azután még elvitték minden hivatalát is. Az uj éra alatt Korpona •lett a kedvenc. A régi vármegye székhelyén nem hagylak mást, csupán a járási 'kirendeltséget. Durcsáréky szenátor éppen a múlt napokban beszélt róla, hogy mit tettek ezzel a hajdan virágzó várossal? Megkérdezem az embereiket, mit szólnák a szlovák szenátor beszédéhez. Azt válaszolják, hogy semm.it. Elkésett vele, miért nem szólt hamarább. Miért beszél érmen most a választások küszöbén? Lám. most még a vágóhidra cipelt Ipolyságira is gondolnak! Ez az egész, amit Durcsánsky Hlínka-párti szenátor beszédére mondani tudnak. Megállók a vármegyeház előtt. Mikor utolFizessen elő a nr Képes üé:-re jára itt álltam, akikor még dusasinórzatu hajduk sétáltak a kapu alatt és Várnagy uram lajtékszipkából eregette a füstöt. Ma egypár baka eicázik a tájékán. A kapu alatt befalazva az ősi Hont megye cimere, melyet még a régi, leégett megyeházáról, Kemencén, vettek te és ide építették be a XVIII. század végén, amidőn a megye székhelyét Ipolyságra helyez téli át s a székhazat Ferenc József látogatása miatt siettek tető alá hozni. A címer megvan, mint a régi dicsőség jelképe, de hol van az ősi vármegye és mi lett a vármegye székhelyéből, a kedves és forgalmas Ipolyságból? Egy jubileum Ipolyságnak most ünnepe van. Az Iparos^ •kör, mely a régi Kaszinó mellett a társadalmi étet kapcsa a városban, ma ünnepli 25 éves jubileumát. Délelőtt díszközgyűlés volt a kör székhazában, melyet két év előtt építettek bizakodó reménységgel eltelve. Itt Susiczky Dániel dr. ügyvéd és Himmler Sándor dr. ügyvéd mondottak beszédeket a város egész magyar társadalma jelenlétében és Darida Manci Farkas István prológját szavalta. A közönség a Rákóczi-in dúló hangjai mellett oszlott széjjel. Ipolyságnak Rákóczihoz bizonyois jussa is van, mert II. Rákóczi Ferencnek az erdélyi urak Ipolyságra hozták hírül, hölgy fejedelemmé választották. Este a megyeháza nagytermében gyülekezett Össze Ipolyság magyar társadalma. A teremben, ahol hajdan csörgő fringiás megyebeliek járlak- keltek, ez alkalomul a l műkedvelők készültek lázasan szinielőadásna, hogy az Iparoskor jubileuma méltó befejezést nyerjen. Kersék János: Sz.irmaiók című népszinmüA két ur, kik azon vitakoznak, hogy melyikük találta meg hamarább az ötletet, abban a pillanatban, mikor a vitát nyilvános útra terelték, talán nem is fontolta mag kellően, milyen súlyos ez a lépés s milyen bonyodalmakat vonhat maga után. Az ötlet, ahogy értesültünk s amennyire a maga eredeti erejében és ősi zamatával vissza lehet adni, annyi, hogy valaki talál egy csecsemőt s ez a csecsemő a j becsületes megtaláló gondolatait a házas együttélés felé irányítja. — Ez lenne az ötlet; részletek és kivitel már magánügy. Ez a különös, eredeti s a maga friss erejében és ősi zamatá- ban csakugyan meglepő idea van olyan súlyos, hogy egyidejűleg ne születhessen meg két magyar iró fejében; de mondjuk bizonyos sorrendben, mondjuk az egyiknek páros, a másiknak oáratlan napon talán külön-külön mégis eszébe juthat ez a dolog a csecsemővel s a házassággal, s hogy az egészből színdarabot lehet faragni. Pandor megírta, hogy már Maupassant- nak is eszébe-jutott —de biztos az, hogy a mü nem foglal el előkelő helyet Maupassant oeuvre- jében s valószinü az is, hogy Maupassant ha élne, nem indítana plágiumpert azok ellen, akiknek még eszébe jutott, — egyrészt, mert nagyon sok urnák jutott már Európában eszébe olyasféle, ami MaupaSsantnak is észébe jutott, másrészt, mert ez a dolog a talált csecsemővel általában igazán az uccán hever, ahogy talált csecsemők, sajnos, legtöbbször az uccán hevernek. Az irodalom egyébként sötét üzlet s tele van ilyen kölcsönösségekkel: egy angol ur, Shaw, egy ízben sikerrel kölcsönzött valamit egy német úrtól, Schillertől, bizonyos orleansi Johannával kapcsolatban, úgyszintén egy másik angol úrtól, Shakespearetól, akinek eszébe jutott valami Julius Caesarral. Biztos, hogy a megcsinálás is fontos. —<• a mód és eljárás, hogy mit csinál az ember az uccán talált csecsemőből? Van, aki felneveli, van, aki színdarabot csinál belőle. Az utóbbi esetben bizonyos nyugtalansággal jegyzem fel a következőket: 1. Már régen eszembe jutott, hogy kellene valamit írni arról, darabot, vagy regényt, még nem tudom, hogyha egy férfi és egy nő találkoznak, akkor adott esetben bizonyos vonzalom fejlődik ki közöttük, dadogni és nyögdó- cselni kezdenek, szemeiket forgatják, sápadtak s meglepő örömük telik abban, ha egymást megérinthetik, — erről az állapotról lehetne egyszer Írni valamit, darabot, esetleg regényt. Még nem tudom biztosan, mindenesetre feljegyzem. 2, Lehetne Írni arról, milyen különös, hegy az egyik embernek sok pénze van, a másiknak meg nincs egy vasa sem. Mondjuk, akinek sok pénze van, az férfi — tegyük fel — akinek nincs egy vasa sem, az nő. Ezek a ketten most találkoznak, mondjuk úgy, hogy —- Istenem, hisz ez mindegy — például a férfi, akiiek sok pénze van, lehetne bankár s a szegény nő ajánlkozni megy hozzá, esetleg — mit lehet egy bankárnál csinálni? — mint gépirónő, pár exemple. vét játszotttáík, melynek zenéjét a körmöd Ország Rezső szerezte. A szenvedő Ipolyságnak nagy eseménye volt ez és a közönség alig fórt be a terembe. De, jaj, hO'Vy‘ fest a hajdan díszes terem. Mocskos falak, máló festék és omló vakolat. Az áiitamjubiíe'umról visszamaradt színes rekvizitumok között békén hagyott pókok százai dús igyekezetének beszédes nyomai, mindenfelé. Az ipolysági Matica kezében van a terem, úgy hallom, s a magyar műkedvelők használati dijait fizetnek érte. Lebilincselő, kedves és szép előadást rendeztek az ipolysági magyar műkedvelők. A színes palóc népviselet pompásan hatott a színpadon s az ipcdymentá palőcos akcentus valami különösen zamatos újszerűséggel hatott az én végági: barsi palóeságomnak. A főszerepekben Baráti Margit, Pivarcs Manci, Hlinyiczky István, Belügyi Páll jeleskedtek jóizü alakításokkal. A többi szerepekben Kapuszta Paula, László Margit, Darida Ernő, Ladik János, Gágyor Imre, Schreiber Ferenc, Belágyi István és Szaíay Sándor, mint kiváló műkedvelők mutatkoztak be. Egy fiatal lévai asszony: plorékné Trotzsr Manci egy szép drámai szerepet kreált. Valóban ő kreálta, mert a darab legelső műkedvelői előadásán, Léván, a szerző előtt ő játszotta első ízben. Ipolyság az előadással a rokonérzésü Lévát és annak költő- fiát: Kersék Jánost kívánta darabja előadásával megtisztelni. De megtisztelte önmagáit is és magyar érzelmeit. Amidőn előadás után eltávoztunk a-vármegyeházáról, a sötét utcán hallom, hogy valaki azt mondja: a tűznék nem szabad kialudni... Igazat adtam neki magamban. A tűznek nem szabad kialudni és a sötét magyár éjszakában föl kell gyújtani a kis máglyákat: a kultúra világitó, lobogó őrtüzeit... Koperniczky Kornél. Itt aztán nagyon finoman lehetne kidolgozni, ahogy a bankár megpillantja ezt a gópirónőt s egyszerre kifejlődik közöttük a fentebb leírt vonzalom, valami befejezést persze kellene találni. Azt hiszem, ez nagyon jó. Esetleg be le- hot úgy fejezni, hogy a bankár feleségül veszi a gépirónőt, aki olyan szegény, mint a templom csecsemője. 3. A francia forradalommal kopcsolatban már régen izgat valami, amiről még senkinek nem beszéltem, — az egyik figurára gondolok, Dantonra. Dantonnal határozottan lehetne valamit csinálni, például szembeállítani Robespierrel s általában, ahogy a forradalom felfalja a gyermekeit. Azt hiszem, ez frappáns és uj dolog lenne. (Felírni, noteszba: Danton!) 4. Felírni, noteszba: Napóleon!! 5. Lehetne írni valami rövidebb dolgot, esetleg verset arról, hogy az ember igy ősszel bizonyos napokon valahogy egészen másképpen látja az ótetet, Isten tudja, semmihez sicc en kedve, inkább csak nézi a fákat, meg a férőkét s egyszerre eszébe jut ez a dolog: az Elmúlás — ezt nagyon finoman ki lehet dolgozni, Csak félek, hogy valaki már megcsinálta, utána kell nézni, mintha már olvastam volna valahol. (Notesz: utánanézni felhők, elmúlás.) Ezt a néhány ötletet mindenesetre leszögezem a nyilvánosság előtt mint olyan témákat, melyekké] foglalkozom, már munkában vannak vagy a közeljövőben nekiülök — óvatosságból és rendszereiéiből, hogy mindez az enyém, bejelentem jogigényeimet. Hogy később félreértés ne legyen s ne jöhessen egy ur és ne mondhassa, hegyhez neki jutott eszébe. Ez a pár ötlet, ez nekem jutott eszembe. Hogy félre ne értsenek: ón a csecsemő "tletet kitűnőnek tartom, őszintén és komolyan. Éppen úgy, mint a fenti ötleteket. Én minden ötletet kitűnőnek tartok, mert az írás nem testgyaknlat, hogy ki tud nehezebbet emelni, hanem merőben más valami s el tudom képzelni, hogy egy csecsemőből, ha egy iró foglalkozik vele. épkézláb embert lehessen nevelni. Minden jó és mtedeu megy, ugye? s az ötletnél végtelenül fonttal b az ember, aki az ötletet felszedi, hazaviszi, gondterhes arccal nekiül s egy élet vamv e^y félóra munkájával valami olyat fara*1, belőle, amit előtte*s utána senki, soha, semmi módon ugyanúgy nem tudna me^c teáink S ha a munka közben még jóhiszemű is, akkor talán nagy Író. Kafeareft — ISesf»vr®Rí LUCERNA Igazgató • Rolf Wagner Szenzációs mtfsor! ttcléptldlj tié Kezdete 9 órakot 2 xenekur AZ ÖTLETEK Irta: Murai Sándor
