Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-22 / 267. (1894.) szám
2 1928 november 22, grillfaitik. ben Herriot és az angol munkáskormány közreműködésével ideiglenes megállapodás jött létre a szövetséges hatalmak és Németország között, amely egyezmény ideig- áráig alkalmas volt a jóvátétel kérdésének rendezésére. Az első Dawes-konferencia rendelkezései máig elavultak s ideje volpa, hogy a rendkívül kínos kérdést a hatalmak végérvényesen eldöntsék. Németország maga követelte a hatalmaktól néhány hónap előtti jegyzékében az uj konferencia összehívását s az előmunkálatok annyira jutottak már, hogy a második nagy jóvátétel! konferencia a közel jövőben tényleg megvalósul és Berlinben megkezdi munkáját. A konferencián pártatlan szakértőknek kell résztvenniök, akik a német közgazdasági élet alapos megvizsgálása után megteszik a kormányoknak javaslataikat a jóvátételi fizetségek végérvényes és szabályos összege és folyósítása tekintetében. A jóvátétel nagyságára vonatkozóan három álláspont áll egymással szemben. Anglia a régi Balfour-jegyzékhez alkalmazkodik, amely a jóvátétel összegét a szövetségközi adósságok nagyságában állapítja meg, azaz Németországtól nem kér mást, mint régi ellenségei belföldi és külföldi adósságainak megfizetését. A francia álláspont többet követel s az adósságok megfizetésén kívül Északfranciaország újjáépítésének terheit is Németországra rója. A legújabb statisztika gzerint Franciaország körülbelül 100—120 milliárd frankot költött Északfranciaország vadonatúj berendezésére s Párisban ezt az összeget szintén a jóvátételhez szeretnék csatolni A párisi kamara éppen tegnap juttatta tető alá az elpusztított területek költségvetését. Forgeoit köz- munkaügyi miniszter kijelentette, hogy ez az utolsó eset. hogy a francia költségvetésben külön rubrika szerepel az elpusztított területekről. Az újjáépítést 1929 ben befejezik. Az állam magánszemélyek kártérítésére 75 miiliárdot fizetett ki és 25 mflliár- dot költött az utak, vasutak s az egyéb állami berendezések újjáépítésére. A száz- milliárdos összeghez tiz év alatt húsz milliárd kamatot kell számítani, úgyhogy a jóvátételhez csatolandó újjáépítési összeg körülbelül 120 miiliárdot tesz ki. Alapvető ellentét r A harmadik álláspont a német kormányé, amely szemben áll mind a francia, mind az angol állásponttal. Németország szerint a szövetségesek nem követelhetnek nagyobb jóvátételt, mint ameny- nyit a német közgazdaság effektive elbír. üo-ry mennyit bir el, ezt a pártatlan szakemberekből álló második nagy jóvátételi konferencia hivatott eldönteni. Egyszóval a repmációt nem szabad sem a szövetségesek adósságai, sem az újjáépítés költségei fix összegéhez kötni, mert a német kormány nem fogadhat el olyan valamit, ami esetleg tönkretenné és nyomorba taszítaná Az „A Nap“ Ricliter szénát®r pozsonyi beszédének a valósággal ellenkező értelmet adott Rkhter János nyilatkozik a Prágai Magyar Hírlapnak Prága, november 21. Munkatársunk ma felkereste a Prágában tartózkodó Richter János magyar nemzeti párti szenátort és kérdést intézett hozzá, helyesen adta-e vissza a pozsonyi A Nap cimü napilap legutóbbi pozsonyi beszédének értelmét. A szenátor munkatársunknak a kérdésre a következőket válaszolta: — Csak ma értesültem arról, hogy az „A Nap“ tudósítója a magyar nemzeti párt pozsonyi gviilcsén mondott beszédemről nem helyes információkát adott közre. Beszedemnek egyes kifejezéseit és részleteit kiszakítva, azokat önkényesen a saját és nem az én intencióim szerint fűzte egybe s igy beszédemnek egészen ellentétes értelmet adott. Én a múltban is, a jövőben is a két párt együttműködésének szükségét hirdettem és hirdetem és magában Pozsonyban is azt fejtegettem, hogy az igazság feltárásával a két párt közötti differenciák kiküszöbölésére kell törekednünk 8 ennek utjából minden akadályt el kell hárítanunk. — A legrosszabb szolgálatot teszi a magyar ügynek, aki a félreértések tudatos elvetésével és szitásával éket igyekszik verni magyar és magyar közé. Magyarország kész tárgyalni az állampolgársági kérdés szabályozása érdekében Prága, november 21. A Prager Tagblatt budapesti tudósítója jelenti a következőket: Az a hir, hogy Magyarország Csehszlovákia ajánlatát a honíalansági kérdés megtárgyalására elutasítóan fogadta volna, nyilvánvaló félreértésen alapult. Utalnak arra, hogy a magyar kormány volt az. amelyik az állampolgársági kérdés szabályozásának gondolatát fölvetette és kifejezte a megfelelő társulásokra való hajlandóságát. Ez a kérdés nem azonos a hontalanok problémájával, mely ügyben Magyrországot soha nem keresték meg, azonban a két kérdéskomplexum messzeható érintkezési pontokban találkozik. Ha tehát Csehszlovákia ily irányú eszmecserét kivánna folytatni a magyar kormány, eddigi készségéhez híven, kész lenne a tárgyalásokra. lakosságát. Németország jóakarattal áldoz munkát és pénzt tartozásainak k’egyenlitésé.e, de a végromlásba senki sem taszíthatja. Mindezekből kitűnik, hogy a jóvátétel kérdésében még óriási ellentétek vannak. e~y.é zt az angol-francia, másrészt a német álláspont között. Európa megindult békemunkáját bizonyára újabb katasztrófa érné, ha a közeljövőben Berlinben meginduló jóvátételi tárgyalások eredmény nélkül végződnének, viszont a béke munkája mérfcldes lépésekkel haladna előre, ha a szakértők Berlinben megegyeznének. A rajnai kiürítés kérdése föltétlenül összefüggésben áll a jóvátétel kérdésével, mert Francia- ország a kiürítésért nyújtandó garanciák a’att nem utolsó sorban reparációs követeléseinek elCsehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Kát megjelenik minden hét csütörtökjén fogadását érti. Ha Németország megfizetné a 120 milliárdos ujáépitést, szó nélkül kiürítené a Rajna-vidéket. A csfikevény-kérdés A vázolt két probléma oly nagy és oly jelentős, hogy a harmadik: a lefegyverzés *prob é- mája, teljesen visszaszorul ezek előtt, s csak abban az esetben kerülhetne előtérbe, ha a másik két kérdés szerencsésen megoldódik. A lefegyverzés a két előbbi probléma megöl dásától függ. Addig amíg a jóvátétel és a kiürítés kérdé ei nincsenek tisztázva, a lefegyverzés pusztán frázis és patetikus beszédtéma marad, esetleg reali- zálhatatlan vágy, amelyről illik ugyan beszé’ni, de a róla nyilatkozó államférfin eleve ti. ztában van a kérdés utópisztikus voltával. Stresemann is csak ideálként említette meg s ugyani'rv tárgyalnak róla az angol és francia számottevő lapok s csak egyedül a népszövetség lefegyverzési Bizottsága az, amely komolyan veszi, mert belőle éL Apponyi erélyes állásfoglalása . a királykérdésben Budapest, november 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Gellért-szállóban a legitimisták tegnap Ottó, volt trónörökös születésnapja alkalmából díszvacsorát tartottak. —-■ Apponyi Albert gróf mondotta az ünnepi beszédet, amelyben többek között a következőket jelentette ki: „Mi a pragrnatica santio alapján állunk. Nálunk királykérdés nem létezik. Minden kísérlet a trónnak más valakivel való betöltésére forradalmi jelenség. Ellenfeleink lehetetlennek tartják, hogy Habsburg-ivadék valóban nemzeti király lehessen, pedig ez a nemzet nemzeti királyt akar és azt akarunk mi is. De a hivatkozás a Habsburg-család múltjára történelmi anakronizmus. — Semmilyen elfogulatlan kritika nem tagadhatja le a magyar történelemnek a Habsburr-dinirztiá- val kacsolatos sötét lapjait, de figyelni kell a történelem fejlődésére is. IV. Károly már azonosította magát a mavyar nemzet' eszmével. Ottóban pedig ez a gondolat már atyai örökség." Rothermere lord érdekes nyilatkozata a világpolitika aktuális kérdéseiről London, november 21. Rothermere lord a magyar sajtó londoni képviselői előtt nyilaikozc tt a világpolitika aktuális kérdé eiröl. Nézete sze.int teljesen uj világpolitikai helyzet kezd kialak'. Ini. amelyhez a magyar politikának alkalmazkodnia kell. A konzervatív kormányzatot mindenütt a szocialisták váltják fel Az angol választásokból akár Lloyd George, akár Macdonald és pedig akár együttesen, akár külün-külön, kerül ki győztesen, az angol irányzat a magyar törekvéseket mindenkor támogatni fogja. A magyar törekvések fontos támasztékot nyernek az uj amerikai kormányban is, amelynek legjelentősebb tagja Borab szenátor, akinek érdeme Hoover győzelme és akine - megfelelő egyéni súlya lesz a Hco\ er-rez im alatt A horvát krízis rést üt a kisantanton. Jugoszlávia ma inkább ballaszt szövetségesei számára, A román belpolitikának nagy haszrá a lesz az uj kormány, illetve annak népszerű politikai irányzata. Mániának, akit általában igen értékes embernek mondanak, hamarosan rá kell jönnie, hogy Románia gazdasági reorganizálása céljából feltétlenül szükséges a Magyarországgal való kapcsolatok fölvétele. Ha a miniszterelnök valóban nagyvonnln, előrelátó államférfiu, bizonyára fel fogja ismerd a helyzetet, valamint a kötelezettségeket, amiket nemzetének érdeke az ő helyzetéből kifolyólag reá hárit. xx Nincs a magyar ifjnsági irodalomban m^g egy olyan könyv, amely kiállítás, tartalom és ár tekintetében fel tudná venni a versenyt a Tapsi- füles -ikával. imi & kr'k? €ü ní fi Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: JÁR NO JÓZSEF (16) A zárkában még takarított a házimuntkás, mikor belépett. — Beszélőn tetszett lenui? — érdeklődött a legény. — Igen. Az édesanyám volt itt. A legény arca elborult: — Nekem már nincs édesanyám . . , Szentessiben újra felbuzogtak a jósághullámok: a társadalom salakja, a megvetett gonosztevő, a rovottmultu zsebtolvaj . . . Érző, szenvedő ember ez is, pedig meggondolás nélkül, skrupulusok nélkül lépi át a mesgyét, mely a becsületes emberek útját jelzi . . . De mennyire tiszta emberré vedlik az az ember is, ha. a fájdalom egy kissé megkaparja a szivét. — Senki se szokta meglátogatni magát? — akart simogatni szavakkal Szentessi. — Dehogynem: néha bejön a lyány . . . A haverem is be szokott jönni, ő hozza a cigarettákat . . 0 — Mi az hogy — haver? — Hát ... izé ... a barátom . . . Láttam -<z v"at a misén, — terelte másra a beszédet 1 /'munkás, — az ur katolikus? — Igen. Maga is? — Nem. Én evangélikus vagyok, de el szoktam menni minden templomba, a zsidóba is... Nem mindha nagyon istenes lennék, de ott legalább lyányokat lát az ember . . . Szentessi elmosolyodott. — Rabházi mise! — jutott eszébe, — milyen szent elgondolás lehetett: behozni az Istent a börtönbe s — mi lett belőle! . . . Vájjon, ki tehet róla, h^gy igy van? ... A pap, aki nem tudja megfogni az emberek lelkét?... A bűnözők, akikből kihalt az áhitat? . * . A társadalom? ... A börtön? ... A fegy- őrök? ... Az Isten, aki megteremtette és ilyennek teremtette az embert? . . . Vagy talán igy van jói: a templom vigasztalást akar adni, hát mindegy, hogy milyen formában adja? A házimunkás megint diskurálni kezdett: — Megint hoztam cigit, de tessék vigyázni: délután nagyon komisz smaszer lesz itt fent. — Vigyázok majd . . . — Ha baj lesz, tessék azt mondani, hogy a cigi itt volt a szalmazsákban s nem az uró... Talán elhiszik, mert azelőtt nagyon kivert ur lakott itt . . . — Pálosi és monori Monory Gyula? — Igen. Honnan tetszik ismerni? — Nem ismerem. Fel van Írva a neve a szekrénykébe, — mutatta Szentessi. — Ja . . . — Miért volt ez itt? — Csalásért . . . öreg link! Nagyon kivert manusz! — állapította meg tiszteletteljes hangon a házimunkás. — Miért, mit csinált? — Hujuj! Mindent: olyan köteg volt a vádirata, hogy alig győzték cipelni . . . Nagyon elegáns ur volt: mindig üveg volt az egyik szemén, még itt is . . . Úgy dtitötte be a pasikat, ahogy akarta . . . Sok dohánya volt... A hekusok alig merték lefogni és mikor ide behozták, az őrmester „vigyázz“-t vezényelt az őrségnek, — azt hitte, hogy egy ügyész ur jön fogházvizitre. — Most mi vaji vele? — Vácott van. öt évet kapott, de nem fogja leülni . . . — Miért? — Meg szokott lógni ... A Csillagból is meglógott egyszer, pedig onnan nehéz . . . Azt mondják, nagy ur volt valamikor: katonatiszt . , . Először azért csukták le, mert el- kártyázta az ezred pénzét. Azóta link ... De ma ic ur; mikor átvitték Vácra, vasban kellett vinni . . . Megvert egy fogházőrt, mert az goromba volt hozzá . . . Azt mondta, hogy meg is öli, — hát megvasalták . . . Szentessi elgondolkozott: — Huszárvirtus — a börtönben . . . Furcsa, nagyon furcsa ... Ez az ember már elvesztett mindent: egyenruhát, becsületei, szabadságot, — de az úri gőgöt, a kaszinómo- rált, nem tudta elveszteni . , s Délután könyveket kapott. Mohó nekisaala- dással vetette magát a betűiknek. Estére már két könyvet olvasott végig. Az olvasás befejezése után leheveredett az ágyra: fáradt volt s már előre örült, mikor eszébe jutott: az éjszakát át fogja tudni aludni ... Úgy érezte, hog ymegatlálta az utat: dolgozni kell, állandóan foglalkozni kell valamivel s igy aztán valahogyan mégis eltelik a nap, — talán nem lesz majd álmatlan az éjszaka sem . . . Most csak egyetlen célt érzett maga előtt: el kell tölteni az ridőt, — akárhogyan, — csak szabadulni lehessen az unalomtól . . « Visszagondolt a napra, mely mögötte volt: rabházi mise, beszélő . . . — Be fogok hozatni egy bibliát, — határozta el, — a biblia vigasztalni fog . . . Biblikus gondolatokat igyekezett előbányászni az emlékezetéből. Halványan emlékezett ezekre az iskolából s most ügy érezte, hogy ezekben van letéve a nagy, szent nyugalom. — Krisztus . , . Szemei előtt megjelent a feszület, mely a fogháztemplora falán szomorkodott — Vájjon mit szólt volna ö, ha látta volna a délelőtti gyülekezetei? . . . ügy érezte, hogy az Istenember nagy vigasztaló szemekkel simogatott volna végig az embereken, akik nem hozzá jöttek, de örülni tudnak, miskor hetenként egyszer, a templomban* afcíizoíP^i láU^Anak a -zömeik előtt . , , — Talán csakugyan vigasztalni és örvendeztetni a legnagyobb jó . . . S ő ezért jött le a földre . . . Az édesanyja jutott az eszébe. — Vájjon, mit csinál mostan szegényke?... révedezett. Most a beszélöszoba képe jelent meg a szemei előtt: hatalmas, nagy terem, melynek mindegyik zugában hármas csoportok álltak, — a fogoly, a látogató s az őr . . . —- Két világ találkozik itt . . . Két külön világ . . . Ilyenkor az embereket, akik már- már belenyugodtak a négy fehér falba, a vasajtóba, a börtönbe, megcsapja a gondolat, hogy másképpen is lehet élni, — hogy élni is lehet . . . Riadtan figyelt fel gondolataiból: zavaros hangokat hallott. Mintha jajgatna valaki . . . Aztán szaladgálás zaja szűrődött át a vasajtón. Kulcscsörömpölés, lárma . . . Izgatottan könyökölt fel az ágyon: — Mi történt? . . . Nem tudott feletet adni magának. Percekig figyelt, de sehogysem tudott kiokcscdni a zűrzavaros hangokból. — Szökési kísérlet? . . . Minden érzékét megfeszített munkára kényszeritette, de nem tudott magyarázatot találni az éjszakai nyugtalanságra. Még akkor is izgatottan vert a szive, mikor már elült a zaj s a fogházra újra ráborult a csend. Most már groteszknek, kémikusnak érezte izgatottságát — A börtönnek is vannak izgalmai, szenzációi, — állapította meg, — itt érdekes, izgalmas esemény minden, arai mozgás, aminek életszaga van . . . A hideg okoskodás semennyire se csillapította érdeklődését. Végre elhatározta: — Holnap majd megkérdezem a házi mókást, hogy mi és miért, volt ez a lárma . . , Ö biztosan fogja tudni ... (Folytatjuk.)
