Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-22 / 267. (1894.) szám
1U88 november 22, eeülörfötk. RicEiter szenátor a költségvetési vitában föltárta a magyarság kulturális sérelmeit A szenátus ma éjjel megszavazza a költségvetést - Richter szenátor viharokat keltett beszédében a köztársasági elnök jubiláris üzenetével is foglalkozott Prága, november 21. A szenátus ma befejezte a költségvetési vitáit s a 'késő esti órákban szavazásra ikerül a sor. A decemberi választásig még le akarják tárgyalni a kereskedelmi adóik refundálására vonatkozó törvényjavaslatot ós az építkezési törvény módosiilá- sát. A szenátus a két javaslatot valószinüileg holnap 'tárgyalja le. '' A mai ülést Hruban elnök délelőtt tiz órakor nyitotta meg s bejelentette, hogy Fijala kommunista szenátornak a pozsonyi rendőrség brutalitása elleni panaszát vizsgálat tárgyává tették. Az ügyet továbbra is figyelemmel kiséri s biztosítja a szenátust, hogy mindig gondoskodni fog a szenátorok mentelmi jogának védelméről. Ezután a szenátus folytatta a költségvetési vitát. Az első szónok Petrik cseh szociáldemokrata volt, aki a földreform végrehajtását kifogásolta. U'tána Richter Jánosnak, a magyar nemzeti párt szenátorának, állandó figyelemmel és közbeszőlásokkal kísért beszéde következett. ilcliar szenátor beszéde Egy csöpp a tengerben, egy pillanat az ember életében, ez: tíz év egy nemzet, egy állam életéiben. Oda van a röpke óra minden gyönyöre, elnémult a jubileumi üdvrivalgás, kialudt az öröm tűz fénye, befejeződtek a pompás jubileumi ünnepségek. A második decennium küszöbe át van lépve és miután a demokratikus köztársaságban mindennek szabad volt és kellett ünnepelnie, csak a nemzetgyűlés volt kizárva propter certum quoniam ebből az örömmámorból — a külföld nem csekély megrökönyödésére —, sajnálkozással kell megragadnom az első .kínálkozó alkálimat arra, hogy föltegyem ezeket a fontos kérdéseket: a csehszlovák köztársaság tényleg már egy szilárd és tartós alapokra helyezett államalakulat? Boldogak és megelégedettek az állampolgárai? Nagyon, de nagyon szeretnék benézni valamennyi csehszlovákiai nagyiparosnak és. kereskedőnek a szivébe, szeretném látni gondoktól barázdált homlokukat otthoni magányukban olyankor, amikor a második decennium végére gondolnak. A szenátus és a parlament kívülről fényárban nszott, belül azonban síri csönd és sötétség uralkodott. Miért? Talán mi magyarok zavartuk volna meg az ünnepek békéjét és örömmámorát? Nem, a magyar sohasem volt ünneprontó. Mindenesetre ünnepélyesen tiltakoztunk volna s a mindenkori (kormányok által tiz éven át a nemzetünkre mért csapásokra és sebek-, re mutatva, férfiasán kijelentettük volna, hogy az önök jubileumi ünnepnapja nekünk gyásznap; eltávoztunk volna, az önök ünnepét azonban nem zavartuk volna meg. A valódi ok könnyen megtalálható s ez az, hogy ez az állam forradalmi tény által keletkezett és hogy a forradalmon épült föl, mint ezt a köztársasági elnök ur üzenetében is hangsúlyozza. Az a forradalmi akfns, amely a csehszlovák köztársaság alapját megvetette, forradalmi szellemet hagyott hátra maga után az önök számára, még pedig olyan forradalmi széliemét, amely most maga az állam ellen fordul s annak belső rendjét állandóan veszélyezteti. Ezt a forradalmi széliemet az állam álapifcói nyomással sem voltak képesek leküzdeni, mert éppen ők maguk voltak a forradalom szerzői s ez a széliem, sajnos, még tovább fog élni s a büvésztanonc nem tudja a megfékezésükhöz szükséges varázsszót. Az e3n9k üzenete De térjünk vissza az elnök ur szózatához. A legnagyobb készséggel és lojálisán elismerem, hogy ez az üzenet nemcsak az államférfiul bölcsesség bélyegét viseli, hanem ránk szlovenszkói magyarokra a reménység némi sugarát vetíti. Azonban mit használnak egy sokat tapasztalt és őszhaju bölcs férfiúnak szarni és intései, ha az államhatalom birtokosai másképpen cselekszenek. Mit válaszol hát a köztársaság bölcs gondolkodója, hogy hát boldogok-e és megelége- déttek-e az állam alapítói? A válasz így hangzik: „Nem tagadom, hogy egyes körökben bizonyos elégedetlenség fészkelődéit be ...“ A szónok e szavainál a szociáldemokraták padjairól néhány közbeszólás hangzik ed. A zajra a folyosóról számos szenátor bejön a terembe. Richter (a szlovák közbeszólásra szlovák nyelven válaszol): — Durcsánsíky szenátor fölhozta itt Ipolyság szomorú helyzetét s akkor egy szlovák agrárius szenátor, Rohacsek ty, közbekiáltott, hogy azért vették el Ipolyságtól a 'hivatalokat, mert ott magyarok laknak. Hát az adót behajtják a magyaroktól, amint ezt Dur- osánsky kolléga is megjegyezte, s a magyar ifjak a hadseregben szolgálhatnák. Aki a port esi építési katasztrófa mentési munkáLatait látta, az láthatta azt is, hogy milyen hailált- megveitően dolgoztak a magyar katonák szerien csétOenüljárt cseh embertársaik megmentésén. S Rohacsek uir ezen m^yárok jtöiitoevidékeken fekvő s a földhivatal által a magyar tulajdonostól kisajátított föld csaknem kivétel nélkül cseheknek és szlovákoknak adatott, vagyis a köztársaság alkotmánytörvényévcl ellenkező elnemzetlenités történt. Modracsek szociáldemokrata kőzbefciáit: I>e hiszen a zsentrik földét osztották föl. Richter: És ezek nem magyarok? A magyar zsentritől elvett földből azonban nem kaptak a magyar földigénylők. Ko válik szlovák néppárti közbeszól: Azoknak is adtok. Richter: Hánynák? Álmagyarok kaptak. Ko válik: Magyarországon beszélhetnek szlovákul? Richter: Menjen le Békéscsabára s ott a templomokban meghallhatja a szlovák éneket. Ko válik: De a parlamentiben beszélhetnek szlovákul? Richter: Nem! De én azt nem is helyeseltem s 1913-ban, mint magyar képviselő, állást is foglaltam ez ellen. Nekem -tehát ne tegyen szemrehányást. Sokat ígértek. semmit sem tartottak be A köztársaság tiszteletreméltó feje ünnepi nyilatkozatának más helyén ezt hirdeti: {„Köztársaságunk 'világkoáflagiráoiótból és forradalomból keletkezett; a forradalom utáni feladat volt az államot építeni átgondolt szorgos munkával, mindennapos és hétköznapi munkával, apró és kis részletekbe menő munkával. Ez a természetes lefolyása mindég nagy politikai eseménynek, minden forradalomnak. Az ember neon maradhat állandóan felhevültvo és M- izgulva, a heroikus megfeszül és természebe*- ©en csak rövidebb ideig tarthat; utána a lehiggadíság és lecsemdesedés ideje jön. Azonban ez a lehiggadás és lecsendesedés nem sülyedhet a közömbösségbe és gyengeségbe; az igazi lelkesedés, a nemzet és emberiség, a jog és igazságosság iránti lelkesedés nem szűn ik meg soha, csak más eszr közökhöz nyúl; s a leghatékonyabb eszköz a céltudatos munka. “ Ennél a céltudatos munkánál ott van az egész pártom. Nem azért, hogy maradék- birtokot, miniszteri bársonyszéket kapjon, hanem azért, hogy népünk kulturális és anyagi értékeit megőrizzük e megtartsuk. Feltételeket állítottunk fel, amelyek — és ezt hangsúlyozom — a csehszlovák köztársaság alk otmán ytörvény é vei összhangban voltak. A kormány hónapokon át árgyalt velünk, sokat ígértek, de semmit sem tartottak be. Csak egy politikai asztaltársaság tételezhette volna fél rólunk magyarokról, hogy mi egy úgynevezett aktív negatív izmus vagy negatív aktív izmus-féle politikai nonseus- hez segédkezet nyújtunk Most azonban az Elnök ur nyilatkozatá- nak egy örvendetes részéhez jutok s teljes loj-aíilással és őszinteséggel jelenítem ki azt, hogy md, szlovenszkói magyarok, hálára vagyunk kötelezve vele szemben é® nincsen még egy oly forró kívánságunk, mely jobban hevítené szivünket, mint az, bárha a köztársasági elnök ur eme bölcs szavai mindén jóakaratu és valóban a jó és a legjobb után vágyakozó szívben visszhangra találnának. Az elnök ur azt mondja: „Nem válthatjuk azt, hogy a békeszerződések intézkedéseit mindenütt s mindenki kifogások és tiltakozások nélkül fogadja. Magam is habozás nélkül megengedem, hogy a békeszerződések egyes pontjai megvilágításra szorulnak, ennek azonban lojálisán, nyíltan és becsületesen kell történnie." Egyáltalán nem lep meg engem -az, hogy az elnök ur, aki jól ismeri a polgártársait s ezek vezető köreit s az emberek gyengéire ie tekintettel leéli lennie, nagyon tapintatos és a gyermekiét nem nevezi a valódi és természetes nevén, hanem becéző nevet használ, ‘hogy a könnyen felizgatható kedélyeket fö- lőslégesem 'lángra ne loíbbantsa. Revízió — vagy megvilágítás — elvégre a néven nem fordul meg sóik, a fődolog az marad, hogy hivatalosan is a tetthez nyúlnak, mindenesetre az elnök uir szép intenciói szerint: „lojálisam, nyíltam ós becsületesen, mert a valótlanságokkal vagy éppen hazugságokkal — hozzáfűzhetném: a struccpolitikával — való harc nem fog orvoslást hozni." Vonakodás nélkül aláírom mindazt, amit az elmük ur a dilettánsokról s a politikai műkedvelőkről mond, azonban — a köztársaság fejének járó mély tiszteletem fentar- tásával — azt a kérdést szeretném neki feltenni: hát nem uralkodott a világon már a háború előtt, (főleg azonban a békeszerződéseik megkötésénél o#y leírhatatlan dilettantizmus, hogy a kétezer- éves klasszikus közmondás: parva sapienta regiifcur mundus — ismét beigazo- láist nyert? Ismét több közbeszólás hangzik el. A közbeszólókhoz csatlakozik Habnman és Srobár, a két volt miniszter is és ezt kiáltják Rich- ier felé: — Magyarországod volfeSL és vannak di- iettánsipolitíkusok. Ajpponjí gróf ja ilyen! KrojheT agrárius: Szlovákok nemi lehettek Magyarországon tisztviselők. Richter: Hát Osemoch ml volt? Krojhcr: Magyarén volt. RichteT: Még a halálos ágyán is azt mondta, hogy szlovák. Stodola főelőadó: A börtönben volt a helyük. , -S Richter: Kérdezzék meg Hlinikát, ki sjmh badiioitta őt ki. Ém szlovák kerületnek voltam a képviselője s a szlovákok érdekeit épp úgy képviseltem, mint a magyarokét és németekét. Ellenben ma sok szlovák képviselő még a saját nemzete érdekeit sémi képviseli. (Folytatja beszédét.) A versa illési és trianoni békeszerződések megkötése szolgáltatta emuek a legnyomósabb és edd ig még felül nem múlt dilettantizmusnak a példáját, ahol egész nemzetek jólétéről és balsorsáról oly államférfiak Ítélkeztek s uj államok határait olyanok vonták meg, akik a földrajzi alapismeretekkel nem voltak tisztában s nem tudták azt, hogy hol fekszik Teschen, Temesvár Mosni: . amikor egy Clemenceau a magyar béke delegáció színe előtt Apponyi grófhoz azt a naiv kérdést intézte, hogy hát mutassa meg neki a térképem azokat a helyeiket, ahol az anyaországtól le- szalkitott hárommilliiónyi magyar él? A világháborút áflliltó'liaig a nemzetiségi elveikért viselték s aainiak a befejezésében ezen elv győzélimét ünnepelték, ennek kedvéért lett szétrombolva az osztrák—magyar monarchia s lettek megalkotva a nemzeti államok. Ezzel, szemben azonban már a földrajz is tiltakozik, amely nem ismer éles; nemzetiségi határokat, amit egyébként az osztrák—magyar monarchia állíámférfiai mindig hangoztattak és amit most> a csehszlovák köztársaság állami ér fiai — minden etosztrákiaísáitlanitás ellenére is — ellenérv és ellennyomás gyanánt használnak föl abból a célból, hogy a nemzeti állam rögeszméjét él palástolják, amely a maiga magyar, német, rutén és lengyel kisebbségeivel egy újabb, azonban kisebb, második, elrontott kiadású osztrák—magyar monarchiát képvisel. Rotfaermere és Status Viator, a két „dilettáns" És ha a tiszteletreméltó államfő a dilettantizmusnak azt a kiáltó példáját említi, mély éppen ezidén agáJtált tárgyilagosság nélkül a békeszerződések elllen — utalás a Rorther- mere-ákoióra —, úgy én, ismét hangsúlyozva az államfővel szemben tanúsít ott tiszteletemet, az önök barátjára és pártfogójára mutatnék rá, aki Scotus Viator álnév alatt ismeretes s megmutatom itt a t. szenátusnak ezen tudósnak ,.Raciial Problems in Hungary" cimü 1908-ban kiadott müvét, illetve, ho'gy szemlélhetőbbé tegyem a dolgot, az ahhoz csatolt néprajzi térképet, hogy a leghatásosabb bizonyitélkút szolgáltassam annak, hogy a dilettáns Scotus Viatornak az akciója csaknem teljesen, lényegileg azonban föltétlenül megegyezik a dilettáns Rotlier- mere akciójával. Ujabfc szAcsafa A szónok itt fölmutatta a Scotus Viator idézett müvéhez csatolt itérfképet, amelyen a szlovák—magyar nyelvhatár megegyezik az u. n. rofhermerei határral. sőt attól helyenkimt éltér a magyarok javára. A térkép fölmutatását nagy zaj fogadja. Kovalik: Újból háborút akar? Richter: De kérem, tanár ur, hogy mondhat ilyen butaságot? Klofács alléinök, akii közben átvette az elnökiéit: Ezért a kifejezésért rendreutasitom a szónokot. Richter: Kérem az ő rendreutasítását is! Kovalik folytonos közbeszólásaiban mindig a szlovákok elnyomását hozza föl. Richter: Hagyja már föd ezt a folytonos verkilizésit. Elismerem, hogy történitek hibák, de az miég nem jelenti azt, hogy maguk még jó vall nagyobb hibákat ne kövessenek el. Richter gyors riposztjai végre elnémították a közbeszólókat, a szónok zavartalanul folytatja: — Hagyjuk azonban a dilettánsokat. Igaz meggyőződésem az, hogyha a köztársaság feje, Masaryk T. G. ur, K romár szolgálaton - kívüli miniszterelnök urratl együtt ma ismét leülne Lloyd George, Chamberlain, Erimül, Stresemann, Mussolini, Bethlen gróf és Apponyi gróf uraikkal a békeszerződ és eket tárgyalandó a zöMasztalhoz, úgy igazán népeket boldogító békét kötnének s a békés konszolidációt nemcsak Közép-, hanem az egész Európa számára biztosítanák, az emberiség javára és boldogulására. Akkor, de csak akkor fog kifejlődni a pacifizmusnak nevezett zsenge virág nemesek erénnyé, hanem éle't- szüfeégletté s alkflasr varban nem lesznek a inMSiónyí «mberv)tnre0 siegváltottt békeszer3 tételét támoigartija. Ez a jogegyenlőség. — Az elnök említést tesz az „újgazdagokról", majd megkülönböztetetten szól a szent elégedetlenségről s azt mondja: „az újra megalakult állam uj, nehéz föladatokat hozott és a félie- lősséggel teljes helyekre állított emberek nyugtalanok, mert önmaguk lelki ismeret ótól kérdik, hogy a reájuk sulyosodó föladatokra elégségeseik-e. Értem ezt az idegességet s a helyes eszközök megválasztására vonatkozó kétségeiket és a jó s legjobb utáni vágyakozást. Az uj gazdagok Igen, éppen abban van a legeslegszentebb elégedetlenség okának a gyújtópontja, hogy tiz éven át éppen a helytelen • eszközök választattak és hogy a jó és legjobb utáni vágyakozás, sajnos, teljesen rosszul lett értelmezve és csak az úgynevezett „újgazdagok" között vofllt meg, akik meg nem engedett eszközök igénybevételével máról-holnapra szegény senkikből gazdag emberekké váltak. És ha az elnök ur azt állít ja, hogy a szakértőktől hallóbba, hogy ma ezeknek az „újgazdagoknak" a javarésze elvesztette már a pénzét, úgy erre azt kell, hogy megjegyezzem, hogy ezek a szakértők nem adtak megfelelő információit, mert főleg Szlovenszkón nemcsak, hogy ezek az „újgazdagok" megtartották pénzüket s gazdagságukat s azt ma is folytonosan növelik, hanem még most is úgy teremnek napról- napra az újgazdagok, mint eső után a gomba. Mindenesetre gondoskodunk róla, hogy ai elnök ur elé okmányolt és részletes jegyzékek jussanak. Szlovenszkón a szlovák politikusok és vezérek között egyáltalán csak két kategóriát ismerek: — tíszJteMrem éltó kivételek csali megerősítik a szabályt — az egyikbe tartoznak azok, íkik már gazdagok, a másikba, kik mindenáron gazdagok alkarnak lenni: vysta- vi'ly síné si repubiliku pro nás a pro nasie dietky. Srobár fcözbekiállt: A magyarok hogy‘ bántak a szlovákokkal ? Richter: Ha történteik is kulturális hibák, de minden szlováknak meg volt legalább a > bétevő falatja. Srobár: S itt nincs meg a magyaroknak? Richter: Nincs! Menjen csak le, miniszter ur, Korompa vidékére, ott láthat nyomort. Tönkretették a szlovenszkói ipart, egyesek viszont meggazdagodtak Reánk, szlovenszkói magyarokra nézve a legszomorubb és legrettenetesebb tény az, hogy mindez a mi számlánkra történik, merít a tiszta magyar A békeszerződések „megvilágítása**
