Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-22 / 267. (1894.) szám
Mai számunk 12 oldal /jT | VIL évf. 267. (1894) szám « ClflförtÖk ’ 1928 november 22 Előfizetési Ar: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egye* szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főssterkesxtö: politikai napilapja FdetSs s3tetfeate: DZURSNYI LÁSZLÓ FOR6ÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága (L, Panská ulice 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/III, — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Az erkölcsi tőke Irta: PÉTER MIHÁLY A világon kétféle tőiké vaun, az együk anyagi, a másik erkölcsi. Ilyen tőke nemcsak az egyeseknek, de nemzeteiknek, egyházaiknak. j nagy intéz ményéknek is birtokában lehet s' van ás. Az első 'is fontos, mert az anyagi jó- j lót is szám étté vő mindenkinél, de kimondha- tablamul sokkal becsesebbek ezeknél a morális, az erkölcsi tőkék. Sok századok gyermeked gyűjtők össze ezeket és az utódoknak az a föladatuk, hogy ezeket el ne pazarolják, lehetőleg növeljék, mint a jó gazda kezében sem fogynak el az ősök véres verejtékkel, szorgalommal összehalmozódott anyagi javad, hanem azokat megtartani, sóit növelni igyekszik. A keresztény vallás erkölcsi javai évezredeken át halmozódtak össze, mint relativ ki- lejezői Krisztus tanításainak. Kezdte gyűjteni az első századok kereszténysége. Ezek voltak a tiszta, szeplőtlen hit, a tündöklő erényesség, a bámulatot kelftő szeretet, a csodálatraméltó türelem, a keresathordozás; folytatták a gyűjtést a későbbi karok, amelyek egymás után sűrű sorait mutatták föl a krisztusi lelkületű embereknek, az apostoloktól kiindulva, keresztül a Chrisostomusokon, A ugustiu usokon és a népek millióin át, akik nem szájjal, de szivükkel vallották: Nekem életem sem drága Krisztusért, az ő igazságaiért, csakhogy futásomat elvégezhessem. De ilyen erkölcsi tőkének boldog birtokosai a nemzetek is, közöttük a magyar nemzet, tálán az első vonalban. Ezt a tőkét összehail- mozták az idők hosszú folyamán fölmutatott bátorsággal, katonai erényekkel, hősi önföl- áldozásokfcail a hazáért, az eszményi dolgokért Ezt a tőkét gyarapították az államférfiak providenciális gondolataikkal és cselekedeteikkel. Tökegyüjtők voltaik költőink, tudósaink, művészeink, nagy gondolkozóink, akiknek Írásai, ecsetvonásai, nagy gondolatai egy nagy garmada nemzetünk kincs esházábam. Ha minden anyagi javaink elvesznének is, csak ezek az erkölcsi javak maradjanak meg, ezekből, ezek erejével a nemzet életét újból rekonstruálni lehetne. Ha már az előbb a kereszténység nagy morális kincsedről beszéltem, szabad legyen — anélkül, hogy a többi keresztény felekezetek nagy erkölcsi értékét csak egy hajszálnyira is kisebbiteni akarnám — megmondanom, hogy az egyházak közt a református egyház is egy nagy, rendkivüli erkölcsi tőke boldog birtokosának mondhatja magát Nem akarom én most kiemelni azokat a korszakokat szülő erkölcsi indítékokat, amelyek a reformációval a nemzetek tudományos és nemzeti életére döntő befolyással voltak, csak néhány tényt emelek ki eme morális tényezők közül. Az egyik volt az a heroikus cselekedet, amelyet a 17. század vége felé a protestáns közéletből a református egyház papjai mutatták föl az úgynevezett gályarabság nagy cselekedetével, a másik a 19. század közepén történt nemes edllentállá- suk a pátens elleni küzdelmükkel. Ez erkölcsi tőkék, amelyeket ezen magatartásukkal halmoztak össze, oly értékesek voltaik, annyira fényt vetettek a későbbi korok református papjaira, oly becsülést szereztek a református egyháznak felekezeti különbség nélkül, hogy ebből a tőkéből, még ha nem is gyajrapdltotfták volna, sokáig élni lehetett volna. A református egyház lelkészei lehettek szegények, az élet sok ostroma sokaikat szögletesekké tehetett, az élet bajaival való birkózásuk miatt nem kevesen le is maradhatták a tudományok-kiverte utakról, de ezt mind elfeledtette az az érintetlenség, az a puritanizmus, az a fogyat ékrélküli erkölcsi tisztaság, amely az ősök lelkének nagy fényével őket is beragyogta s igy szokták mondani róluk: ők a gályarabok utódai, a puritán ősök utódai. Vannak azonban, sajnos, szomorú időír, mikor az erkölcsi tőkék nemhogy érintetlenül maradnának az utódok kezében, nemhogy gyarapodnának, hanem veszésnek indulnak, ilyen dekadenciát, ilyen tékozló fiaik módjára élést föl tudnak mutatni nemcsak egyeRajnai kiürítés, jóvátétel, lefegyverzés Közvetlenül a berlini konferencia előtt tf feszültség támadt Németország s Franciaország között Stresemasffl beszédének ojabb következményei — Franciaország Németországot inkább megalázza, de a Rajnavkléket nem üríti ki — A „limes" a párisi felfogás mellest — A tideréiyes Stresemann — A jóvátétel három főelve — A vitás 129 milliárd frank — Lefegyverzés: utópia — Berlin, november 21. Stresemann német birodalmi külügyminiszter beszéde, amelynek közvetlen hatásáról tegnapi számunkban megemlékeztünk, máig az európai külpolitika uj irányelviévé és mozgatójává vált, amire mindaz fölépült, amit a nagyhatalmak a közel jövőben a kontinensen ed akarnak intézni. Említettük, hogy a beszédnek három problémakomplexuma van. Az első a rajnai kiürítés, a második a jóvátétel, a harmadik a lefegyverzés. Ez az a három kérdés, amely körül az európai politika kering s amelyektől a Locarnóra alapozott bábom utáni európai rend függ. A haragos Franciaország Stresemann a leghatározottabban a rajnai kiürítéstől nyilatkozott. Érdekes jelenség, hogy amig Németországban félig-meddig jobboldali kormány uralkodott és a német nemzetiek diktálták a tempót. Stresemann csak lassan és óvatosan emlékezett meg nagyritkán a kiürítés szükségességéről és egyáltalán nem siettette a dolgot, amely pedig elsősorban a nemzeti elemek követelése. Most, hogy a kormány centrumát a pacifikus és toleráns szociáldemokraták alkotják, Stresemann föltűnő eréllyel és határozottsággal, csaknem bismarcki tónusban követelte az azonnali kiürítést, amelyet Németország méltósága és becsületessége nem tűrhet el többé. Mondanivalóját oly diplomatikus és sima modorban adta ölő, hogy a francia sajtó az első pillanatban észre sem vette a veszedelmes határozottságot és nyomatéket, amellyel Stresemann kívánságait alátámasztotta. Csak a ma reggeli párisi lapok vették észre Strese- marnn elszánt hangnemének veszedelmeit és valószínűleg felső Utasításra rohamot fújnak a német álláspont ellen. A jobboldali sajtó nyíltan kijelenti, hogy Belgium és Franciaország még akkor sem egyeznek bele a Rajnavidék időelőtti és sek, de nemzetek, országok, egyházak is. A keresztény egyház eme nagy kincseinek pusztulását mutatta a világháború, hiszen az, hogy nemzetek lőttek nemzetekre, a kereszténység legfőbb javainak megfogyatkozását jelenítette. Nem a magyar nemzet ezer éven át összehalmozoltt erkölcsi kincseinek elherdálására irányuló törekvés volt-e az, mikor a haza szent szeretete a háború után a magyar nemzet nagy tömegeinél homályba látszott borulni és a nemzeti gondolatot a nemzetköziség váltotta föl? Nem a hosszú századok folyamán összeálitoitt, magasra becsült ideálok romlásának volt-e a mutatója az irodalom dekadenciája, amely a szennyet és a piszkot akarta oltárra emelni a régi eszményi tisztaságok helyéibe. Neim a romlásnak és a züllésnek volt-e a jele régi költőink, tudósaink, államférfiaink nagy alakjainak lábbal itiprása? Nem az erkölcsi süllyedés legmagasabb fokára mutatott-e, hogy ezt a mélységbe- rohanást, ezt a tékozolva élést akkor nemhogy szegyeit ék volna, de dicsekedtek vele. TizenöMiizenhaitéves diákooska voltam, midőn Shalkespeairet először Olvastam és tapasztalatlan gyermek módjára, amikor tainá- i ralim mindenkor az erkölcsi 'tisztaságot liirföltéteínélküli kiürítésébe, ha Anglia, a nagy szövetséges, a német állásponthoz csatlakozik. Franciaországban nem riadnak vissza Németország uj megaláztatásától sem, ha a németek garancia nélkül követelni fogják a rajnai kiürítést. Történjék, aminek történnie kell. A francia csapatok nem hagyják el a Rajnát, a győzelem és a biztonság zálogát, amely nélkül Franciaország visszasülyed abba a bizonytalanságba, amelyben a háború előtt élt. A lapok rámutatnak Németország páratlan föllendülésére és erejére és egyenesen kihívásnak 'tartják, hogy a birodalom, tiz évvel csúfos vefresége után újra oly ön telten és erőtől duzzadóan nyilatkozik — parancsot és követel —, mint Bismarck, Agadir, vagy Vilmos császár korában. „így ez nem mehet tovább — Írja a Figaro —; „mit fog a viliág Franciaország önérzetéről gondolni, ha mindenben meghódol Stresemann előtt.f‘ Még a baloldali sajtó is ráhúzza a vizeslepedőt a német külügyminiszterre és azzal vádolja, hogy fölöslegesen fölizgatta a német közvéleményt. Ennél nacionalistább és sovinisztább beszédet a német nemzeti párt külügyminisztere sem mondhatott volna, — írja a lap. — Egy olyan néppel, amelynek belbeszélik, hogy az ellenség legprimitívebb jogait lábbal tiporja, nem lehet, többé tárgyalni és minden tervezett konferencia meddő lenne. Franciaország és Belgium a Ruhrvidéket ellenszolgálat nélkül soha ki nem adja kezéből. Anglia visszavonul A legtöbb londoni lap ugyancsak hosszú cikkekben foglalkozik Stresemann beszédével és megállapítható, hogy a hangulat tegnapról mára Londonban is eltolódott. A Times például nyíltan bevallja, hogy Anglia Franciaország tudta és beleegyezése nélkül soha nem fog hozzájárulni a Rajnavidék időelőtti kiürítéséhez, bármily rokonszenvesen fogadta is Stresemann hétfői nyilatkozatát. A német nyilvánossság bizonyára félreértette Lloyd George legutóbbi beszédét, amelyben a volt miniszterelnök az angoi közvéleményre hivatkozva, immoralitásnak bélyegzi a Rajna-vidék további megszállását. Lloyd George kitöréseit nem szabad túl komolyan venni s jó volna, ha ezt Németországban is tudnák. A Daily Telegraph körülbelül ugyanilyen hangnemben ir, ha talán kissé mérsékeltebben is. A Daily News főleg Stresemann beszédének azzal a részével foglalkozik, amelyben a német külügyminiszter az angolfrancia flottakompromisszum hibáiról szól. A munkáspárti orgánum szerint Németországnak igaza van, ha a flotta-egyezményben veszedelmét lát és erélyesen tiltakozik ellene. Hogy mennyire tökéletes volt Stresemann beszéde, azt az az egyhangú elismerés is mutatja, amelyben Németországban része volt. A beszéd legtöbb passzusa kielégítette a jobboldalt is és a Stresemann-nyilatkozat utáni külpolitikai vita minden ellenkezés és vád nélkül folyt le. A parlament végül 219 szavazattal 98-aI szemben elvetette a nemzeti szocialisták bizalmatlansági indítványát, miután Münzenberg kommunista és Breil- scheid szocialista képviselő többé-kevésbé jelentékenyebb beszédeket mondottak. A Jóvátétel! kérdés története A második probléma, amellyel Stresemann foglalkozott, a jóvátételi kérdés volt. A külügyminiszter itt is a lehető legnyíltabb határozottsággal képviselte a német álláspontot és feltűnő keménységgel mondott ellent a francia és az angol nézeteknek. Tudvalevő dolog, hogy a második Dawes- konferencia, amely jelentőségében felül fogja múlni az 1924 nyarán lezajlott londoni jóvátételi konferenciát, küszöbön áll. 1924Jiajj azoknak a nemzeteknek, jaj azoknak az egyházaiknak, jaj mindannak az intézménynek, amelyek ezredek, századok alattit jónak, élotföütartónaik bizonyult nagy kincseit félredobják, kiket neim a Lélek tüze, nem az ideálok mellege hevít, mert csak az erkölcsi tőkék megőrzése, sőt gyarapitása szerez nemzeteknek, egyházaiknak jövőt, életet. dét'ték nekünk, sehogysem tudtam megérteni, hogy lehettek Angliában olyan korok, amelyikeit a nagy iné olyan mesteri kézzel festett meg; miképp lehetett olyan idő, mikor a gonosz fölemelt fővel járt és az erény lehajtotta fejét, félrevonult és szinte bocsánatot látszott kérni, hogy ól, hogy jót tehet. Sajnos, ezt a világháborúit követő és a későbbi időkben, deresedő fejjel meg kellett érnem és meg kellett értenem. Szomorúan konstatáltuk, hogy a református egyház papjai közül huszonötén beléptek a Hodzsa-párfcba, a református egyház autonómiáját megcsuMó s a magyarság megsemmi- sitésére törő pártba. Még talán megbocsátható volna, ha ezek gyermekeik megmentésére hagyták volna cserben vergődő nemzetüket, de köztük a fele őslakos, állampolgársággal bír, némelyik jó parróohiában ül. Vájjon mit szótanaik az ilyeneknek a hívek, azok a hü magyarok és református hívek, akik lelki vezetőjük ilyen megtévetyedését látják, akik egyszerű emberek létére is, akármilyen szegénysiéigük nyomása dacára is kitartanak. Nem azt mondják-e a bibiiá vall: A gyertyát azért 'gyújtják meg, hogy fénytjiéfc mindazoknak, akik a házban vágynak?! LAUFER $., Braiislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.
