Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-03 / 251. (1878.) szám

4 <pnx<BU-,MAfikARHnaiAg 1928 november 8, wombat „A Gráf Zeppelin * nem fizető utasa Clarence Terhune tizenkilenc éves mindösz- sze, golf gyerek, a nép fia. Tegnap még isme­retlen, ma a neve glorioldval övezett, mint Lindbergé. Holnap dúsgazdag ember lesz, holnap, amikor a Zeppelin a visszautat is dia­dalmasan megtette és egy kissé elül a zaj Eckener ár. és a többi nagy név körül, Cla- rence Terhune neve túl fogja szárnyalni a töb­bi nevet, ő, a kis ismeretlen, a kis kalandos golf gyerek egy csapásra meghódítja a világot magának. Riporterek hada ostromolja meg, fényképezőmasinák és mozisok koncentrált támadást intéznek ellene, százezernyi vász­non, százezernyi újságban ott lesz a feje an­nak a kis rakoncátlannak, akinek sikerült úgy utaznia az elsők közt a Zeppelinen, hogy amikor ok százezer koronát fizettek ezért az uiért, 6 nem fizeid utas, leleményesebb, kalan­dosabb, érdekesebb mindnyájuknál: nagy jövőjű kis kalandor. Csinos fiú. A komoly németek megharagudtak rá és a léghajó ét­termében rögtönzött bíróság elé állították, de amint szőkén, kedves ártatlansággal meg­jelent, felhagytak az Ítélkezéssel, nevettek, csodálták a szemtelen fiatalság elragadó bá­jai, gazdag utasok máris nagyszerű ajánlato­kat tettek neki, Eckener dr. igen kedves táv­iratban számolt be az uj ,Jíid“, az uj kölyök viselt dolgairól — szóval a fümkarriér bizto­sítva van, de ezen kivid is sok minden. Hogy j Clarence Terhune azonnal meg fogja írni me­moárján, egészen biztosra vehető és hagy a tizenkilenc éves fiú memoárjai a világ min­den nagy lapjában meg fognrflc jelenni, még biztosabb. Sőt: nagy szerepet játszanak majd abban a hatalmas miiben, amelyben Eckener dr. be fog számolni a Gráf Zeppelin első tengerentúli útjáról. Mindezt Clarence Terhune nem tudta, nem gondolta meg, nem törődött semmivel. Kalandvágy, üzlet. Volt 6 már Álaskábafi; de visszajött, mert újabb és kalandosabb kalandra vágyott. Mikor meghal­lotta, hogy a Zeppelin indul vissza, hajat vá­gatott, felvette a szebbik ruhát, azt mondta, hogy nemsokára visszajön és becsempészte magát a Zeppelin burkába., ügy indult 6ce- ántulra, mint más a szomszédba. Ugyanakkor, amikor már ennyire részletesen ismerik az esetet, mikor már Clarence a legújabb nagy­ság, Neicyorkból azt jelentik, hogy a Zeppelin felszállása előtt egy vöröshaju fiatal leány tűni ed aki mint laptudósitó tartózkodott a lég­hajó közelében. Nem lehetetlen, mondja a je­lentés, hogy e lány ugyancsak becsempészte magát a.léghajóra, lehet, hogy 6 Clarence, a fiatal golffiu. Mindegy: ma este vagy legké­sőbb holnap reggel minden ki fog tudódni. A szemtelen és elragadó fiatalság (akár fiú, akár lány), amely legyőzte az összes akadályt egyetlen egy nekirugaszkodással, az a fiatal­ság, amelynek legünnepélyesebb fogadtatá­sára Németországban már nagyban készülőd­nek, az a fiú vagy vöröshaju lány, most, ami­kor ezek a sorok íródnak, olt áll a világhírű Zeppelin gondolájában az ablak mögött és néz le, maga alá, le a háborgó tengerre, le a földrészekre, az ir partvidékre ... a föld­re, ahol lő00 millió ember él és küzd és a győztes fiatalság lassan kezdi megérteni, hogy milyen nagyon, milyent hatalmasan győ­zött a maga fiatalságával egyetlen szemtelen gesztusával: egy ugrással túltette magái a há­borgó tengeren, a földrészeken, az 1500 mil­lió ember nyüzsgésén, mindenen, amiért 1500 millió ember hiába küzd, a maga számára reklamálta az egész n&met tudományos és technikai felkészültséget —, a veréb fogadott a sassal, hegy magasabbra repül nála. A ver­seny megkezdődött és a veréb a nagy sas szár­nya alá bújva vitette magát az égbe s pihenten szárnyalta túl a madarak királyát, amikor ez nem tudott tovább. Így tett ez az amerikai fiatalság is: túlszárnyalt mindent, megbirkó­zott minden akadállyal, térrel, idővel, pénz­zel. Győztes fiatalság, a győzelem egy uj fajtá­ját találva ki a maga, számára, valóban a kor, valóban ennek a szilaj, csodás, reg&ayes tech­nikai kor győzelmét. Ezt a fiatalságot illik Ün­nepélyesen fogadni, mert előre viszi a világot vagy tiz lépéssel: Európát összehozza Ameri­kával. np. A gazdasági tanáéi a Támkedvemttényeg gépbehozatalról. A gazdasági tanács legutóbbi ülésé® a vámkedvezményes gépbehozatalról szóló törvénnyel foglalkoztak, amely, mint is­meretes, június 30-án hatályát vesztette 8 a szenátusban, ahová a kormány benyújtotta, máig sem tárgyalják le. A tanács elhatározta, hogy ajánlaná fogja, hogy az ügyet oldják meg a vámtörvény 103. paragraifusa növel 11 zálásá- nak formájában, amely törvény felhatalmaz­za a vámigazgatást, hogy vámkedvezményt nyújtson vagy engedje el a vámot bizonyos feltételek melleit, vagy pedig rendezzék a kérdést egy speciális törvénnyel, amely uem szól időre. Calles elnököt gyilkossággal vádolják az Egyesült Államokban Az Obregon-pör titokzatos fordulatai — Ki volt a felbujtója ? — A mexikói vattásüldözés — Newyork, november 2. ;Az Obregon ellen elkövetett merénylet nyomában támadt bünjpör mindig titokzato­sabbá s bonyolultabbá válik. Emlékezetes, hogy a merénylet elkövetése után Galles el­nök az áilibólagos merénylőt maga akarta a börtönben kihallgatni e huszonnégy óra alatt a „saját hatáskörében" kivégezhetni. Az obregonisták azonban tiltakoztak az ilyen ön­hatalmú eljárás ellen s követelték, hogy a 'merénylőt rendes törvényszéki eljárás utján vonják felelősségre. Azóta hónapok teltek el — Obregont julius 27-én. ölték meg — s a „nagy pör“ körül még mindig bajok vannak. Az öbrego- nisták, vagyis a kisgazdapárt vezetői, annyi­ra meg voltak győződve, hogy a gyilkosságért a „Crom“, a szocialista-koanmunista párt a felelős, hogy követelték a szocialista minisz­terek azonnali eltávolítását a kormány éléről. Csakugyan A. Morones, a Orom feje, munka­ügyi miniszter, nemcsak lemondott állásáról, hanem el is tiint a fővárosból s vele együtt eltűnt Gasca is, aki az állami fegyvergyár igazgatója volt és Moneda, mindketten szin­tén vezető Crom-tagok. A közvélemény nyo­mása alatt Calles hirtelen elbocsátotta eddigi jobbkezét, Roberto Cruz „tábornokot", a mexikói titkos rendőrség fejét s helyébe egy agrárpártit, Zer'uohe tábornokot, nevezett ki. ZeTtuolie először maga is úgy nyilatkozott, hogy a merénylet tervezőit a szocialista párt vezetői közt kell keresni, néhány nap múlva azonban kiderült, hogy Zerbuohe kinevezésé­vel Calles voltakép szerencsés sakkhuzást csinált: az Obr egon - p áriának hitt Z ertuőhe min­denre kész, engedelmes szolgája lett Callesnek « mindent elkövetett, begy a m erényiét gyanúját a katolikusokra terelje. Valakinek a be súgására elfogatta a guade- lupei örökitná d á s-apácák főnöknőjét, Madre Conoepciónt, akiire mindenáron rá akarják bizonyítani Callesék, hogy ő bérelte fel a gyilkost, egy exaltált, beezámithatafen fiatal­ember, Jósé León de Tónál személyében. Madre Conoepción készítette volna a mérget, amellyel Gallest és Obregoot meg kellett volna mérgezni, ő adta volna a pisztolyt is Torainak s ezen az alapon halálra ssserefcaék ítéltetni Azóta azonban a pór többszörösen el­akadt. Eulogio Gonzalez, Helena Manzano és Jorge Gállardo-Pavon, akik először mint tanuk Madre Conoepción ellen vallottak, utóbb beismerték, hogy fca/nuságtétdükre a rendőrség a tortúra alkalmazásával kény- szöntette okot s hogy Madre Conoepción teljesen ártatlan. Az állítólagos gyilkos, Jósé de Torai, kijelen­tette, hogy egyesegyediül 5 maga felelős a lettéért s Madre Conoepciónfól erre a tettre sem biztatást, sem fegyvert, sem mérget nem kapott. Erre kimondták, hogy Torai el­meállapotát meg kell vizsgálná. Most a texasi El Continental mexikói forrásból jelenti, hogy a két elmeorvos, aki Torai elmeállapotának megvizsgálásával volt miegbizva, egyértelműiig visszaadta a tör­vényszéknek a megbízatását, mert hogy „a bőr töuigazgaióság 'túlságosan akadályozza őket feladatuk teljesítésében". Érthetői Mi­után a Madre (kmcepción ellen emelt vád megdőlt, akin keresztül Obregon meggyilko­lását valami szerves és hivatalos katolikus akcióként lehetett volna feltüntetni, vesze­delmes lett volna a kormányra nézve, ha kiderülne, hogy Torai csakugyan gyenge­elméjű. Mert akikor fel kellene menteni s esetleg fel kellene vetni ismét a kérdést, ki volt hát az igazi felbujtó? Zertuiohe. tábornok, amikor még olbre- gonista volt, egyezer azt a kijelentéit tette, hogy a vizsgálatnak minduntalan „nagyon magas helyréi vetnek gáncsot" Most meg az elmeszakértők tapasztalják ugyanezt a rendőrség vezetői részéről. őrzik a kaput A mexikói rendőrhatóság rosszhiszemű­ségét bizonyítja a* * tény, hogy őrséget állí­tottak ugyan minden mexfikó-tfőváxosi vasút­állomásra, hogy megakadályozzák a köz­vélemény által leginkább gyanúsított Luis Morones szökését, ha netán még a főváros­ban tartózkodnék; Luis Morones pedig idő­közben nyugodtan megjelenhetett a Crómmak egyik, a fővárosban tartott nyilvános bankett­jén s ott nyíltan ünnepeltethette magát, anélkül, hogy a rendőrhatóság letartóztatta volna. Elhelyett tovább őrzik a főváros ka­puit, hogy Morones el ne távozfbassék. -hit tie eszébe eltávozni, mikor ennyire biztosnak érzi magát a fővárosban te, A szocialista-kommunista felelősség bizonyítékai Bármennyire törekszik a Cailes-kormány fentartani azt a vádat, hogy Obregont a kato­likusok gyilkoltatták meg, a tények mind az ellenkezőt bizonyítják. Nevezetesen: 1. Az Obregon-pár ti képviselők augusz­tus 17-én kijelentették, hogy Morones párt- híved már nyolc-tíz hónap óta folyton ezzel fenyegetőztek: „Hiába választjátok elnökké öbregonli, mert mielőtt hivatalát átvenné, mi el fogjuk tenni lábaiéi". 2. Obregon megválasztása után a szo­cialistapárt tiltakozó tüntető felvonulást ren­dezett Mexikó utcáin s akkor cédulákat osz­tottak ezzel a felírással: „Halál Ölbregorra!" 3. Az obregouisták. tanúsága szerint Obregon meggyilkoltatása után a Cróm min­denfelé lakomákkal és orgiákkal ünnepelte a merénylet sikerét. Ezek az ünneplések csak az obregonisták erélyes tiltakozásaira némultak el. 4. Az obregonisták részletezett s pontos adatokat szolgáltattak be Callesnek a szocia­listák összeesküvéséről Obregon meggyilko­lására. 5. Az uj rendőrfőnök mindjárt az első napokban siránkozó hangú jelentést adott ki, a melyben azon panaszkodik, hogy magas állásban levő Cróm-tagok állandóan el­gáncsolják a rendőrség vizsgáló munkáját. 6. A szocialista párt vezető tagjai, Luis Morones, Celeati.no Gasca (aki Torainak a gyilkos revolvert küldte) és Bduardo Moneda, a merényletet követő napon lemondtak állásukról s megszöktek. 7. A rendőrfőnök az első napokban maga is kijelentette, hogy a vizsgálat szálai nem a katolikusokhoz, hanem a szocialistákhoz vezetnek. 8. Az ő rendeletére őrséget helyeztek el minden útra, amely a fővárosból kivezet, an­nak megakadályozására, hogy Morones és bűntársai elhagyhassák a várost 9. Manuel Trejo, aki Torainak a fegyvert a kezébe adta e alkit a főügyész ép amiatt a „bűntény kulcsának" nevezett, szintién Cróm- tag, az állami fegvergyár alkalmazottja volt s szintén szökésiben van. 10. Közvetetlenül a merénylet ntáu a Cróm manífesztumot adott ki Perez Meliuá- nak, a szocialista párt főtitkárának aláírásá­val, amelyben ezek a szavak fordulnak elő: „Végre megszab ad u ltunk attól az embertől, aki állandóan az utunkban állt". Calles környezetében • • • Ezek után nem csoda, ha mindenki tisztán látja, hol kellene keresni a merény­let igazi felbujtóit Egy Európában élő volt mexikói diplomata a „Libre Belgique"-ban 'ki is jelenti, hogy meggyőződése szerint a merénylet kitervezöi Calles közvetlen környezetében keresendők. Mi több. a Mexikóban. megjelenő obregon ista napilapban, az El Uni ver sáliban, Sonora állam kormányzója, Topete tábornok nyilatkozatot tett közzé, amelyben azt mondja, hogy meg­győződése szerint a gyilkosság okai nem vallásiak, hanem politikaiak voltak s a „bűntényért az a párt felelős, amelyet a közvélemény azonnal a merénylet elkövetése után mint felelőst jelölt meg s amely egye­dül volt a meggyilkolt Obregonnak ellensége. Obregont az a négy—öt Crómvezér ölette meg, aki szökésben van, s akinek, miután jól megszedték magukat arannyal, nincs többé szükségük a forradalomra". A Cailes-kormány bűnpártolása nyilván­való. A pártjából kikerült főügyésznek esze ágába sem jut a bűntény igazi nyomain ha­ladni, ehelyett egy — apácát akar a bűntény­be belekeverni, aki ellen gyanúnak még az árnyéka sem merült fel 6 aM ellen való tanulásra tortúrával kellett a hamis tanukat kényszeríteni. Madre Conoepción lakásán házkutatást íb tartottak s mint flagráns bűn­jelet lefoglaltak egy — ostyaoütőt. Aki ostyát tudott sütni a miséhez, az bizonnyal értett a bombákésziléshez és méregkeveréshez is: ez a Callesék Igazságszolgáltatásának logikája. A sajtónak nem szabad nyíltan és őszin­tén írni a perről, Calles még a kormányhoz közelálló „El Exoelsior" c. napilapnak is három mám ka társát utasította ki a műit év folyamán a köztársaság területéről, amiért meg merték irni az igazat. A külföldre menő leveleket s táviratokat szigorúan cenzúrázzák. Idtegen újságírókat, amennyiben nem a kor­mány szája Ize szerint tudósítják lapjaikat, Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén az alkotmány 33-ik cikkelyére hivatkozva^ egyszerűen* kitoloncolják az országiból. A kül­földi sajtót teljesen a Calles,-féle sajtóiroda megfésült jelentései informálják. Pories Gil folytatja a munkát Mégis újabban CaLlesnek, úgy látszik, sikerült leszerelni az obregonista ellenzéket. Zertuche rendőrfőnök már az első hetekben abbahagyta a küzdelmet a mindenható Cróm és Calles ellen. Most meg már az Obregon- pártot is leszerelték. Hogy miivel? Pénzzel-e, vupv fenyegetéssel? Nem tudhatni. Tény, hogy a kongresszus ideiglenes elnökké nagy többséggel Portos Gilt, a Cróm helyettes fő­titkárát, Luis Morones utódját választotta, aki azonnal ki is jelentette, hogy a' valláspolitika terén Calles módszereit akarja követni. A katolikusüldözés azóta is folytatódik. Egy menekült mexikói pap hírét vette, hogy édesatyja haldoklik s nem tudott ellenállni a vágynak, hogy még egyszer láthassa. Álru­hában visszautazott tehát Mexikóba. Azonban alig lépett paTtra a veraoruzi kikötőiben, fel­ismerték s azon az egyszerű címen, hogy pap, min­den kihallgatás és Ítélet nélkül agyon­lőtték két civil testvérével ©gyedemben, akik reá vártak. Hogy Mexikó mai urai a gyilkolás terén nem épen kezdők, mutatja az az érdekes nyi­latkozat, amelyet egy rnaga&rangu egyesült- allamokbeLi bíró ember, John A. Walls, lare- dói kerületi főügyész tett közzé az amerikai lapokban. A Chicago Daily Tribüné augusz­tus 31-iki számában a következő tudósítás jelent meg, amelyre azóta sem jelent meg cáfolat: „A nemrég meggyilkolt választott elnök, Obregon s a mai elnök, Calles ellen vád emeltetett, hogy7 bűnrészesei voltak ama gyil­kosságnak, amelynek két mexikói tiszt lett az áldozata s amely bajodéban 1922-ben tör­tént, ObregoD ellen az eljárás a halálával természetesen megszűnt, Calles és társai el­len azonban ma is folyamaiban van s csak az alkalomra várnak, hogy a webb-i főtörvény­szék elé állítsák őket." Így nyilatkozott a lare- ddd főügyész, Mr. John A. Walls, midőn a washingtoni kormány kérdőre vonta, miért nem engedte be hivatalos helyiségeibe a je­lenlegi mexikói kormány képviselőit s miért vonakodott velük szemben barátságos visel­kedési tanús! la ni. Az „incidensu Az incidens, amely eme a panaszra alkalmat adott, az volt, hogy Manóba Macias mexikói konzuli attasé, egy menekült mexi­kóit nagyszámú hallgatósághoz beszélni hal­lotta a mexikói állapotokról e ekkor így nyilatkozott: „ez az ember nem fog soká be­szélni". Walls ezért maga elé idézte, mire Maciais azzal vágta ki magát, hogy félreértet­ték. A mexikói kormány megtudván az ese­tet, konzulának visszahívásával fenyegefed­zőit, ha elégtételt nem kap; ez a visszahívás pedig kereskedelmi szempontból nem lett volna kellemes az Egyesült Államoknak. Erre Mr. Walls kijelentette: .„Kezeim közt vannak a bizonyítékok, hogy Alvaro Obregon és Pluíarco Éliás Calles bűnrészesek voltak Lucio Blanoo tábor­nok és Aurelio Martiné* ezredes meg­gyilkolásában, amely 1922 junius 7-én történt ebben a városban. Bizonyt tékáim vannak, hogy Obregon és Calles akkor más mexikói tisztekkel egyet­értve elraboltatták s megölették a nevezett tiszteket. Ugyanakkor holtan találtuk Raimon Garda ezredest i-a, aki a titkos mexikói ka­tonai szervezet feje volt s akinek zsebében megtaláltuk azoknak a láncoknak a kulcsát, amelyekkel Blauco és Martinez holttestei egy­máshoz voltaik láncolva. Ezek után a gyilkosságok után, mondja Walls, Obregon és Calles mindig aggo­dalmasan vigyáztak arra, hogy valahány­szor az Egyesült Államokba utaztak, Texas határait mindig gondosan elkerüljék" Azóta, hogy Watténak ez a kijelentése nyilvánosságra került, egyszer már merény­letet 'kíséreltek meg ellene, nyilván Calles bérencei. A merénylet, Szerencsére, nem sikerült WaBsszal szembon a Watt Street szolgálatában álló e azért MexikÓbnrát washingtoni külügyi kormány is tehetetlen, mert az Egyesült Államok alkotmánya sze­rint a kormány az egyes államok bíráskodá­sába nem avalkozhatik bele 6 Walls nyilván­valóan törvényes alapon áll. Semnui sem jellemzőbb a mai mexikói urakra: ártatlan apácákban szimatolnak gyilkosokat, holott az országukkal határos állaimban őket magukat I Ölik szőrös gyilkos- 6ágban való foüürót>ae*ség ciánéul körözöl

Next

/
Thumbnails
Contents