Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-16 / 262. (1889.) szám

HM awmliM 16, pénédk. Léva, november 15. (Saját tudósaitónktól.) Szerdán délelőtt kezdődött Léván a dunán- inneni református egyházkerület közgyűlése. Kedden a különböző bizottságok üléseztek, délután pedig az egyházi képviselők tesitüle- tóleg födlkeretsték a ilévaá református temető­ben nyugvó Korsók János költőnek, a ref. irodalmi társaság első elnökének és a hamsa ref. egyházmegye néhai fogondnokának sír­ját. Este az előkészítő bizottság ülésezett. Az egyházkerület közgyűlésének plénumát áhibalos imával vezette be Balogh Elemér püspök, aki áldást ként a tanácskozásokra. Ezután Szilassy Béda dr. egyMzkerületá fő- gondnok, a gyűlés világi elnöke, mondotta el megnyitó beszédét — Egyetemes egyházunk zsinata — mon­dotta (többek között — az év első havában tartott ülésszakán elvégezte azt a munkát, amiént egybehivatott: elfogadta azon tör­vénytervezetet, amelyet a kormányakarat élébeszabott. A törvényalkotásnak eme módja nem egyeztethető össze a szabad mérlegelés alapján álló kálvini protestantizmus el­veivel. Zsinatunk lefolyása szomorú tanú jelét adja erkölcsi értékeink nagymértékű megfogvat- kozásámiak. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a kormánytényezők nem sietnek a lelké­szek állampolgárságának kedvező elintézé­sével, sem a fölterjesztett törvények jóvá­hagyásával, sem az egyházi segélyek meg­felelő mértékű folyósításával honorálni a zsinat munkáját Marad minden a régiben, csak éppen erköl­csi integritásunk csorbult. Sokait emlegetett jelszó, hogy népünkben a kálvinista öntuda­tot két! felébreszteni, mert ©nélkül etvé&z egyházunk és tönkremgy nemzetünk. Sokban igazat keffl adni a fölfogásnak, azonban én azt hiszem, nekünk ennél magasabb célt kell kitűzni, magasabb jelszót kell zászlónkra ír­nunk: Üdvözítőnk áldozatos feibaráti szere- tetét. Nem csak .felekezeti öntudat, hanem összefoglaló, nemzetet összetartó igaz keresz­tyéni szeretet az, ami megtarthat bennünket. Legyünk jó kálvinisták abban, hogy igaz puritán jellemű és krisztusi s&retettel tel­jes szívű magyarokat adjunk nemzetünk­nek. Bármerre tekintünk, mindenütt nemzeti s egyben egyházi értékeink pusztulását látjuk. Magyar népünk ki van szolgáltatva a nemzet­közi és egyházeUeoes irányzatok mételyező hatás ánaík. Ezen közös ellenségek ellen össie kell fogni a magyarság valamennyi keresztyén egyházának. Keressük a megértést, egymás megbecsülé­sét, lássuk meg mindenütt azt, ami jó és ne­mes. Legyünk egymás segítségére a közös veszedelem elleni (küzdelemben. Ne azt ke­ressük, ami szétválaszt, hanem ami egyesit: a szereltetet, ami nem szem édyválogató, „min­deneket eltűr és mindenekeit edfedez”. Egyházunk, csak úgy, mint nemzetünk ez államkénetek között, kizárólag saját erejére van utalva. Ne ringassuk magunkat illúziók­ban, ingyen semmit sem adnak a mai vi­lágban. Ami támogatást a kormánytól várhatunk, azért vagy az egyháznak, vagy a nemzet­nek, valószínűleg mindkettőnek igen drá­gán kell megfizetni Azt ugyan meg 'lehet érteni, hegy akadnak egyesek, akik pillanatnyi reménylett előnyö­kért, a nyomorúsággal és nélkülözésekkel 'küzdve és elfáradva, hajlandók nagy nemzeti értékeinkért ős (kockára vetni, — aa ilyenekért sajnáilaiLuník kíséri, de egyeteme* egyházunk­nak ezen ultra tévedni végzete* lépés lenne, mert egyházunk erkölcsi és lelki értékek letéte­ményese, ezek megtartásával él, ezek el­vesztésével bukik. Az ősi gyöktértől való efezafeittatásumk tize­dik esztendejében, úgy hiszem, revideálni keK programunkat. Visszanézve a múltba, ebből merítsünk erőt a jövő munkállására. a magyar feálvinizmusnaik történetünkben az a hivatása volt, hagy puritán, elszánt, tisztaszi- vü és melegen érző, áldozni tudó embereket termelt ki a nemzet ügyének előbb vitelé re. Ma is ez a hivatása egyházunknak, csalk az időik változásának megfelelő más eszközök­kel és módokkal kell a munkát fölvenni. Né­pünk egészért kéffl a demokraták ob fejlődés szellemének megfelelőleg ezen tündöklő tu­lajdonságok birtokába juttatni. Ezért széleskörű nemzetnevelő munkát kell meg­indítani. Nem alkarom a nagytisziteletü egyházkerület türelmét túlságosan igénybevenni s ezért nem bocsátkozom e kérdés mélyebb taglalá­sába, lesz máskor erre alkalom. Csak azt kí­vánom megemlíteni, hogy a munkának népünk minden rétegére ki kell terjednie. Úgy a falusi 'ifjúságra, mint gondját kell vi­selnünk a tanuló ifjúságnak mind a közép-, mind a felső iskoláikon. A mai oktatás hiányait egyházunknak kell pótolni. Nevelnünk keíll ifjúságiinkat, mert a nevelés az, ami a mai tanrendszer mellett teljesen el van hanyagolva. Nevelni eredményesen pedig csak lélekkel lehet. Azok a lelkes kez­deményezések, amelyek eddig e téren, egy­házunk (kebelén bélül megindultak, már most is mutatják, hogy a helyes irányt választot­ták. Adná Isten, hogy minél több ilyen mun­ka induljon meg mindenfelé s akikor egyhá­zunk ismét azon tündöklő megbecsülést fogja kiváltani, amely belső értékeinek megfelel. A lelkes helyesléssel fogadott beszéd után Szilassy Béla dr. az egyházkerület közgyűlé­sét inegnyitottnak jelentette ki. Ezután Patay Károly esperes a bansi egy­házmegye nevében üdvözölte a közgyűlést, beszédében hangsúlyozta, hogy Garamvölgyé- nek kálvinistái forró szeretettel tekintenek az egyházkerület működésére. A Szilovenszkói Magyar Evangélikus Szö­vetség, a barsi ág. ev. egyházmegye és a lé­vai ág. ev. egyház képviseletében Bándy Endre, Karaíiáth Mérius dr. és Lic. Fizély Ödön tagokból álló küldöttség jelent meg, mélynek nevében Bándy Endre főesperes, a Szlovenezkói Magyar Evangélikus Szövetség egyházi elnöke, üdvözölte a gyűlésit. — Érezzük — mondotta többek között —, hogy céljaink közösek, ezért kell, hogy a szeretet összekapcsoljon bennünket. Az evangélikusok üdvözlésére Balogh püs­pök, Patay esperes üdvözlő szavaira pedig Szilassy főgondnok válaszolt meleg szavakkal. Püspöki jelentés A hivatalos formalitások után a püspök terjesztette be jélemtését, mely fölödéit© az egyházkerületnek egyházi téren és a kulitur- élet terén tett építkezéseit és az időközben beállott személyi változásait. A jelentés so­rán rámutatott arra, hogy a református egy­ház törvényednek jóváhagyása még ma sincs meg. Közbenjárására a minisztériumban ki­jelentették, 'hogy ha a törvények fordítása elkészül és az il­lető referens azokat beterjeszti, a szentesí­tés rövidesen meg fog történni. A református lelkészek honossági ügyében tett eljárása során szintén ígéretet tettek a minisztériumban az elintézésre. Továbbá be­számol a püspök arról, hogy a csehszlovákiai protestáns egyházak pozsonyi gyűlésén ki­fejtette és történeti adatokkal igazolta azt, hogy a magyarok hajdan méltányosak voltak a csehekkel szemben, elvárjuk azt most, mi­dőn a csehek jutottak uralomra, hogy ők is méltányosak lesznek velünk szemben. Ez a^örténelmí munka jelenleg fordítás atett van b legközelebb angol nyelven is meg fog jelenni. A protestánsok budapesti gyűlésén a püspök angol delegátusokkal folytatott megbeszélése során kérte, hogy mivel a legyőzött németek a szegény magyar teológusok részére stipen­diumokat adnak, igy a hatalmas és gazdag angolok ezt még inkább megtehetnék. Az angolok ezt megígérték és a püspök bejeflem- tt, hogy ebben az ügyben legközelebb kiuta­zik AngK&ha. Balogh püspök ezután napjaink szociális proMémájáról 'tartott élőadást, a gvülés álta­lános helyeslése (között mutatott rá a sze- gényügy fölkarolásának óriási borderedére. Megállapította, hogy a belmíssziói munkára szükség van, amit nagy megfontolással -keli végezni, hogy a kívánt eredményt érjük 'el, merít egyeseknél rajongásra, másoknál meg eltávolodásra vezethet. A kultúra nem csak áldásokat termett, hanem nehéz problémákat is. Az indusztr ralizmus az emberek munká­ját mindjobban kiküszöböli, mi legyen azok­kal az emberekkel, aikik a modern idők eme nehéz körülményei között nyögnek. Az egy­házaknak is föl kell venni a javító munkát e téren. .. A szegény emberek mellé kell állni. Az éhségben és ruhátlanul tengődő milliókat nem hagyhatjuk megértő szó aélk.iil. Amely egyház e téren a legtöbbet fogja tenni, az fog legközelebb állni az emberiség szi­véhez. A gyűlés fölhívja a lelkészi kart, hogy a bél- missziói munkájuk sorába a szegény ügy pro­blémáját is állítsák be. A püspöknek mély- liatásu előadásáért köszönetét mondott a gyűlés. Elhatározta a gyűlés, hogy a Pozsonyban fölállított fiuintemátus kifejlesztésére akciót indít. Sörös Béla losonci lelkész, a losonci ref. teológia igazgatója, ezen intézet életéiről és sorsáról tartott nagyobb előadást. A .gyűlés kimondotta, hogy a teológia anyagi és szelle­mi vezetéséit az egyetemes konventre bízza. Az egyházkeirüllelti gyűlés ezután számos egyházi -belső adminisztrációs ügyet intézett el. Este vallásos ünnepélyt rendezett a pro­testáns leányegylet, csütörtökön pedig lelké­szi nosztrifikációs vizsgák voltak. 1 járási lista költségeire ezer koroasánál i üst sehol sem követelhetnek A magyar nemzeti párt elnöksége a já­rási jelöltlisták benyújtásával kapcsolatban közli: A jelöltlisták benyújtásánál egyes járási főnökök igen nagy Estaköltséget kö­veteltek a lista benyújtójától. A magyar nemzeti párt pozsonyi titkársága ma el­járt «s országos hivatalban, amely hivatal illetékes referense távirati utasítást adott az ö-sszes járási főnököknek, hegy a lista­it öteégieicre maximálisan ezer koronát kö­vetelhetnek előlegként és amennyiben már többet vettek volna fel, ugv az ezer koronán felüli összeget haladéktalanul té­rítsék vissza. Erre a körülményre az ille­tékes párttitkárságok figyelmét felhívjuk. V W pbAga II., ® Vodilková u dűlt SNIagvsMrti mrf lwr«iHleióiMl^\ 1 I csehszlovák félhivatalos fegyverkezést lát a magyar Levente- egyesületek testedzésében I Pragaf Presse résnlátíísa szerint Magyarországon nyoltszéz- ezer frontharcost neveinek a cseh Sokéihoz hasonló magyar testedző egyesületek Prága, november 15. A. félhivatalos Prager Presse Farkas magyarországi szociáldemok­rata képviselő interpellációja kapcsán ma vezércikkben foglalkozik a magyar testneve­lő egyesületekkel, melyekben — a cseh fel­fogáshoz híven — Magyarország titkos hadse­regét látja. Az interpelláció a Prager Presse szerint csak néhány halvány nüanszára mu- j tartott rá a nagy magyar „fegyverkezés” ter­vének. Még a radikális elemek is annyira ha­zafiasak — írja a prágai félhivatalos — hogy erről az impozáns és az egész országot átölelő készülődésről önkéntesen hallgatnak, vagy pedig tudatosan hamis megvilágításban is­mertetik őket. A „f ölfegyver zeit nép“ jelszava sehol sem leit oly nagy lekdületiel eleven valóságá és sehol sem válik oly simán a lakosság husává-vér&vé-, mint Magyarországon. Igazában véve igazi fegyver ékről nem lehet szó, azonban annál nagyobb céltudatossággal és gondossággal hozzák létre azokat az előfel­tételeket, amely mellett a siker kilátásával fegyvereket lehet majd nyomni a nép kezébe. — Magyarország valóban fegyverkezik — folytatja a félhivatalos — természetesen a le­hetőségek határain belül. Magától értetődően ez a fegyverkezés egyelőre inkább az erkölcsi és lelki előkésztésből áll, semmint a népnek egy elkövetkezendő konfliktusra való techni­kai és szellemi kiképzéséről. A materiális fegyverkezésnek elsősorban az ország pénz­ügyi helyzete, másodsorban a békeszerződé­sek államaik útjában. Ha nincs is kizárva, hogy egyes beavatottak talán titokban markukat dörzsölik egy-egy jólsákerült fegyvercsem­pészésnél, mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Magyarország pillanatnyilag nem bízhatja rá magát fegyvereire s hogy ez csak rövidéietü puocs formájú vállalkozás len­ne végzetes következményekkel. De a fegy­verekben való hiány nem döntő jelentőségű. A veszély abban rejlik, hogy Magyarországom begyakorolt, fanatikus, ki­tünően fegyelmezett és gyűlölettől telített harcosok nagy hadserege érik, akiknek kezéből csak a fegyver hiányzik s akik mögött hasonlóan fanatikus himterland van ugyanakkor, amikor a szomszéd államok, melyek csak a béke céljait tartják szem előtt, a szuverenitásuk alá tartozó területek bizton­ságának gondját kizárólag a sorkatonaságaikra bízzák. Hogy a dolgok ezen állása teljes fi­gyelmet érdemel, kitetszik abból a körülmény­ből, hogy a különböző szervezetek, melyek kül­sőre semmiféle katonai jelleggel nem tárnak eddigelé mintegy 800 ezer főnyi, jól kiké zett ügyes,frontharcost tettek képessé hadi szolgálatra, u ’’ s főleg olyan szellemmel töltötték meg őket, melytől mi sem esik távolabb, mint az a gon­dolat, hogy Magyarország inkább békemun­kával és Középeurópa más népeivel való együttműködéssel növelje tekintélyét és tö­rekedjék általános jólétének emelésére. A re- váns, vagyis egy középeurópai komflagráció gondolatát már nem lehet jóbbam elterjeszte­ni, mert az már az egész országot, a fővárost és az utolsó falucskát is beleértve, a legtel­jesebb mértékig megszállva tartja. Ez a kö­vetkezménye a jól átgondolt és precizen kö­vetett terveknek, melyeik az ország önvédel­mének és támadóerejének legteljesebb kiépí­tését célozzák, minden békeszerződés dacára. A Levente-egyesület keretén belül az ifjuság- nak a harmincadik évig való testi nevelésé csak játék a szavakkal, melyen az emberek mosolyognak. Úgy felfegyverkeznek, ahogy le­het és a legjobb utón vannak, hogy még job­bam fegyverkezzenek, ha lehet. A nemzetvé­delmi miniszter által idézett magyar hang a gondviselés elnézéséről, melynek egyedül vol­na köszönhető a csehszlovák köztársaság tíz­éves fönnállása, bár katonai gőgből eredt, de jól elárulta az irányt. Kétségtelen, hogy Ma­gyarország nem a Középeurópa pacifikálása felé vezető útra tért és a veszélyt, ha nem is akut, neon szabad figyelmen kívül hagyni. így ir a Prager Presse, A legtávolabb áll tő­lünk, hogy a magyarországi testedzőegyesüle­tek érdekében prőkátorosikodjunik, de azt le­hetetlen meg nem állapítanunk, hogy a Prager Presse mesékbe illő rémeket lát, amikor a Sokol-egyesül etek magyar másában, olyan íui- litáris szervezetet vél fölfedezni, amely fe­nyegethetné a talpig felfegyverzett Középeu­rópa fegyveres békéjét. Ez a rémlátás hypok- rizis is, mert hisz a cseh „Sokol“ nagyszerű szervezete ugyan­azt a nemzetnevelő föladatot végű Csehszlo­vákiában, mint a Levente-szövetség Ma­gyarországon. A Prager Presse lelki fegyverkezésről ir. Ez is teljesem hibás fölfogás, mert nem most kezdődik Középeurépában a lelki fegyverke­zés, hanem épp fordítva, Középeurópában még mindig nem kezdődött meg a lelki lesze­relés. Közben Magyarország katonailag telje­sen leszeaelt, a kis antant viszont még egyál­talán nem. És vájjon a kisantant tetl-e leg­alább egy lépést, egyetlen kezdeményező lé­pést a lelki leszerelés felé?,? „A nemzetközi és egyházeilenes irányzatok ellen össze kell fognia a magyarság valamasnyi keresztyény egyházának" A iMninneni reformálás egyházkerület lávái közgyűlése — Szisisy fSgrtdnok a református szellemű nemzetnevelésnek, Balogh püspök a fcefe&isszfo szociális munkájának nagy problémáit fejtegette 5

Next

/
Thumbnails
Contents