Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)

1928-11-16 / 262. (1889.) szám

6 1928 november 16, pétttek. Pelsőc jajkiáltása kilencvenöt magyar gazda kis földjének kisajátítása miatt Három nap alatt végezték el a kisajátítást — Az érdekeltek meg sem értették a szlovák szövegű végzéseket — A magyar nemzeti nárt akciöia a oelsötiek sebeinek orvoslása érdekében Bethlen miniszterelnök a házszabályrevizió szükségességéről SBudapest, november 15. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A képviselő- ház 33-<as bizottsága tegnap a házszabályfevá- záós javaslat fölött megkezdett vitát befejezte. OPeyar Károly szociáldemokrata képviselő fel­szólalásában fölöslegesnek és alkotmánysértő­nek tartja a javaslatot. Bródy Ernő demokrata képviselő szerint a mostani rend megfelelő, legfeljebb az appropriációs szakasz szorulna módosításra. Györki Imre dr. szociáldemok­rata képviselő azt ajánlja, hogy balasszák el a h ázszabáiyreviziős javaslat tárgyalását az ál­talános titkos választójog életbeléptetésének idejéig. Bethlen István gróf miniszterelnök hosszabb beszédben reflektált az elhangzott felszólalá­sokra. Visszapillantást vetett a múltra és ki­fejtette, miért vált szükségessé a házszabály­revizió. Almi Györki képviselőnek azt az állás­pontját illeti, hogy az előterjesztett javaslattal tulajdonképpen diktatúrát készítenek elő, ismételten hangsúlyozva szögezi le a mi­niszterelnök, hogy a házszabályt evizióval a királykérdési elintézni amugysem lehet. A javaslat a parlamenti technikai munká­jának sima lebonyolítása érdekében vált szükségessé és meg is lesz az a haszna, hogy elősegíti a parlamenti munka eredményes­ségét, [A javaslat értelmében az általános vitában minden képviselő alaposan kiveheti részét. Kiemeli még Bethlen miniszterelnök a javas­lat 49. paragrafusának jelentőségét, iEz a paragrafus fontos és kibővített munka­kört juttat a bizottságoknak, amelyek a szükséges részletmunkák elvégzésével sok­ban megkönnyítik a parlament feladatát. Végtelenül fontos a eenzuraszakasz bevezeté­se, mert az általános titkos választások beve­zetése után a parlamentbe kerülhetnek a szo­ciáldemokrácia köntösében bolsevista agitáto­rok is, akik itt áll amfelforgató eszméjüket nyugodtan fejtegethetnék, amit a sajtó jog­szerűit és büntetlenül közölne és terjesztene akaratlanul is. A bizottság ezután a házszabályrevizió ter­vezetét általánosságban elfogadta. Süliül konfliktus Seipel és íz osztrák szociáldemokraták között Bécs, november 15. Seipel dr. kormánya és a szociáldemokrata ellenzék között súlyos konfliktus támadt. Az Arbeiterzeitung mai vezércikkében bejelenti, hogy az ellenséges­kedés a keresztényszocialisták és a szociálde­mokraták közt újból megindult. A konfliktus­ra a lakásvédelmi törvény adott okot. A ke- xesztényszocialista párt elhatározta, hogy vé­get vet a bécsi lehetetlen állapotoknak — amelyek mellett egyes bérlők jóformán fillé­rekért laknak szép és kényelmes lakásokban .— s megengedi a lakbérek emelését. A szo­ciáldemokraták viszont mindenáron a lakás­védelmi törvény megtartása mellett foglalnak állást. Befelezték a lapén koronázási szertartásukat London, november 15. Japánban tegnap kezdődtek meg a koronázással kapcsolatos nagy „Hálandó ünnepségek". Délután öt óra­kor az ország minden templomában ieten- fi-szteletet tartottak. Az istentiszteletek csak a kora hajnali órákban értek 'véget. Kiotó­ban küllőn kis házikókat építettek, amelyek­ben a császár imáiban az istenekkel érint­kezik és részi tvesz „a mennyei ebédeken". A koronázás utáni ceremónia főrésze az, ami­kor a császár leveti törtiénelmd Öltönyét és fölöllti az úgynevezett „isteni tollruhát". Ez a tisztulási szertartás, mely egy napig tant s másnap a tollmh a után a legfinomabb nyers- selyemből készült császári ruhát öltik az utalkodéra s egyúttal átadják neki a csá­szári hatalom jelvényét, a jogart és az úgy­nevezett sbatout. A csáíszánné ugyanilyen tisztulási ezertartást végez, amely után át­nyújt ják neki a híres császári legyezőt. Em lengyel! gráf és a spanyol kirátyieány házassága ' Madrid, november 15. A lengyel Zamoiski gróf tegnap a spanyol fővárosba érkezett, ahol Alfonz királytól megkérte Izabella Alfonza infánsnőnek, Carlos infáns, a király elhunyt bátyja leányának a kezét. A király beleegye­zel I s a menyegzőt a közel jövőben tartják meg a madridi királyi palota kápolnájában. A tanuk a király és a királyné lesznek. A Zamoiski-csalód már eddig is távoli rokon­ságban állott a spanyol királyi családdal. Pelsőc, november 15. Egy adat a sok közül. Egy jajkiáltás a sok közül, legalább ez az egy kajon szélesebb visszhangot, mert ott, ahon­nan kiáltották, már igen nagy az elkeseredés. Egy magyar község jajkiáltása hangzott el, Polsőcnek nagy égő sebe van, amely gyors orvoslást káván. A gyöngeekn éjüek pelsooi intézete, amely­nek épületei kilencezer ölnyi területen feksze­nek, az épületek mögött fekvő hétezer négy­szögölnyi területet is meg akart magának sze­rezni. Az uj törvények értelmében az intézet­nek jogában áll a kisajátitás. De mig azelőtt egy-egy kisajátítási eljárás évekig húzódott, az érdekelteket többször kihallgatták, számtalan­szor tárgyaltak velük uj és uj részleteikről, úgyhogy a végleges eljárás három évig is eltartott, most az intézet mögötti hétezer öl kisajátítását példátlanul állá gyorsasággal, három nap alatt végezték él. A kisajátító végzést jú­lius 25-ről keltezte a járási hivatal, legjobb esetben tehát julius 26-án kézbesítették ki és julius 27-én be is fejezték a kisajátítást. A végzés államnyelven szólt, éhből az ér­dekeltek egy árva szót sem értettek, más­részt a kikézbesítés a legnagyobb dolog ide­jén, aratáskor történt, amikor a legtöbb gazda éjféltájban tért csak haza. Alig egy páran szerezték róla tudomást, ha az asszony éppen szóvátette, hogy valami irás fekszik az ablakon. Nem értették az Írást, arra sem volt idejük, hogy valakivel lefordít - tássák. így a 95 érdekelt gazda közül leg­feljebb ha tizenkettő tudta meg másnapra, hogy miről van szó. A 95 érdekelt gazda csu­Az Etna mellett, november 14. (Alkalmi tudó­sítónktól.) Nyolc hónap óta tartozom a* Etná- nak ezzel a vizittel. Messze is van kicsit, társa­ság sincs rá, azután meg, gondoltam, mi érde­kes is van ezen a halott vulkánon és kiégett oldalain, melyeket néha fehér hó takar. Nem mentem. Hát eljött az Etna és látoga­tását a múlt szombaton jelentette be irtózatos fényjelével. A hatszáz éve nyugvó főkráterből nem is lángnyelvek, hanem lángbástyák és Iángtor­nyok törtek elő. Égbe szökellő tüzvár épült a ciklopszok kéményén. öt uj kapun át lövelt ég felé az irtózatos tüz- folyó, mely egy hete folyik, egyre folyik a tüz- forrásból, zuhatagokat képez, szigetek alkot és hömpölyög, egyre nagyobb hullámokban minden folyó végcélja, a tenger felé. Mintha uj Istenítélet szakadt volna erre a földre, ahol nincsenek Sodornák és nincsenek Gomorrák, ahol csak álmos unalmas falvak van­nak. Még tegnap Annimziatában voltam. Ée ma már nem megy többé senki Anntmziatába. 'A tüzsárkány folytatta útját, Mascali is a láva martaléka lett. És a lávafolyam elönti áradatá­val a töltést és a tengerben lemossa magáról a vért. A láva egyre jön. Itt Cataniában ma még minden csendes. Fél­úton van a lávafolyam. Egy kilométernyire Mascali állomásától, a kertek alatt. De mi már ezren és ezren vonatra ültünk. Mint óriási nagy ellenláva összezsúfolva, egy­másba nyomva, utazunk a tüzes óriáskígyókhoz, megtekinteni a divina tragédiát. Megyünk át édesillatu citromkerteken, me­lyekre senki sem vigyáz. Elhúzunk narancsfák mellett, melyeknek érá gyümölcse a pusztulásé. Merre, hol érjük a lávafolyamot, magunk sem tudjuk. Megyünk az előttünk járók nyomán. Az utak mindenütt zárva. De mindig akad egy ösvény, ahol egy szomorú paraszt jön szem­be, aki udvariasan útbaigazítja a kiváncsiakat. Udvariasan, mintha nem is az ő kárukon akar­nánk szórakozni. Fasista katonák jönnek. A rendet akarják fentartani. Terelnek bennünket, mint juhászku­tyák a megriadt állatokat. A kiürített házak küszöbén szomorú paraszt- családok ülnek. Várnak, keseregnek ingatlanaik pusztulásán, mint megannyi Jeremiás. Sirva mu­tatják a tiizkigyó útját. — Arra van a feje, a kigyófej. Valami ősi folyamvölgy kelepcéjébe bujt, mely formát ad neki és nem engedi szétterülni. Itt a fejénél vagy harminc méter maga*. pa kisgazda. Érdekelt területük 35—45 négy­szögöles, legfeljebb szémarakodóra jó, vagy egy-egy kis házhelyre. Nagyot nézhettek a pel- sőcáek, mikor kimenve láncos mérnököket ta­láltak a rakodónál s itt értesültek róla, hogy a földeket kisajátítják. Mire észfbekaptak és panaszra mentek, már ki is volt mondva fe­jük felett az ítélet. Ott a tárgyalás során magyarázták csak meg nekik, hogy mi van az államnyelvéi Írás­ban és mi történt kis földjükkel. Panaszt tettek, felebbezéssel éltek, de már úgy tud­ják, hogy félebbezésüket elutasították. A panaszos jegyzőkönyvbe beírták, hogy a fe­lek nem értették az államnyelvü iratot, de azt már nem vették fel, hogy azt is kérdezte a falu népe: miért csak egy nappal a tárgya­lás előtt kézbesítették ki az írást? Hogy még lefordításra való idejük sem volt, arra sem volt alkalmuk, hogy jogorvoslást keressenek. Ezek a darab földek mind ősi birtok, ősi szük­ség, ehhez egy-egy család élete fűződik, csalá­doké, akik hetediziglen itt éltek és ezután is itt akarnak élni. A magyar nemzeti párt rozsnyói választási gyűlésén Pápezsik Andor, a pelsőci magyarok vezére tette szóvá a szörnyű sérelmet. Kemény magyar arca belesápadt a felindulásba és har­sogó hangja becsuk lőtt a méltatlankodás fel­törő könnyeibe. A magyar nemzeti párt törvényhozói ter­mészetesen nyomban magukévá tették a pelsőciek igazságos ügyét, aminek orvoslása a konszolidáció érdekében is áll. Ott állunk a lávafolyamnál. Nézzük' közelről, mint a rossz gyerekek, hogy jön felénk, mint a halál, lassan. De maradunk, mert hisszük, hogy el tudunk futni előle. Itt állok száz méterrel a láva előtt. Abban a völgyben nincs többé ember. És nincs többé völgy. Hegy lett belőle. Lassan, csúszva, görögve, siklik előre a lá­va. A felszíne fekete. De néha előregördül egy- egy izzó göröngy. Fénylő, fekete esik szakad utána. És lassan, de állandóan, folyvást gö­rögnek a tüzszikla fullajtárjai, hogy valami távoli erőtől nyomva, méltóságosan nyomul­jon utánuk a derékhad. Valami egészen furcsa hasonlat jut »z eszembe. Mint egy izzó kokszhegy a kikötőben. Mint a Csóri-szemóthegység alulról meggyujtva* Görgő zajjal közelit, mintha csörgőkígyó volna. Katonák jönnek. Nem szabad megközelíteni sem itt, sem ott, Mindenütt elállják az utat. Úgy teszünk, mintha elvonulnánk, de megkérünk egy gazdát, hogy a kertjén át engedjen bennünket a lávához. — Tessék. És ott állunk a láva oldalán. Egyre nagyobb a meleg. Egyre nagyobb a hő. Meg kell állni, tovább közelíteni nem lehett. De látjuk, már ma­terekkel kinőtt a szakadékból és terjeszkedik fe­lénk. Tonnás kázuhatag gurul róla a lábam felé. Most már nem tréfa. Acélsisakos katona ro­han felém, messziről kiáltja: — Hátra! Hátra! Leszállók a lépcsőkön egy mély útra, majd újra fel egy másik kertbe. És amikor fölérek, lá­tom, a mély utat már elöntötte a láva. Uj med­ret talált. Felmászom a domboldalon, hogy necsak egy darabot lássak, hogy az egész lávafolyam képét megkaphassam. Megdöbbentő kép. Kilométerekkel tulment már a láva a síneken. Az állomásról már min­dent elhordták. A felszedett sínek végén katona áll. Azután néhány vasutas, kezében kis mo- tyójával. Vonuhmk tovább. Uj falu. Annunziata. Üres. Ezt is feladták. Csak a parasztok nem tágítanak. Ezek a népviseletnélküli szicíliai parasztok, mint a mi munkásaink, ócska ruhában ülnek a küszö­bön. Állandóan mordak, megvadultak, törvé­nye nkivillieknek érzik magukat. Most, hogy előttük a vész, szánalmasan udvariasak. De nem panaszkodnak. Egy hegycsúcsot látok, tetején magányos tölggyel. Terraszról-terrnszra mászva, felkuszok. Kilóméterhosszan lábunk előtt kígyózik a láva- folyam. Két ága van egymás mögött. Alkonyodik. Egyre fényesebb a tűzijáték. Ott a másik csúcs mögött kráterek vetítik az égre reflektoraik fénykévéjét. Vörös az ég, vörös a táj, mint egy háborús film, mint egy késő esti naplemente, vagy mint az alvilág. A krátereket nem lehet megközeliteni. Az országúton megyek visszafelé. Telerakott teherautók, parasztszekerek, öszvé­rek, katonák, üres házak, véres ég. Háborús kép. Kiürítés, menekülés, tűz. Várakozó ren­getegek az állomásokon. Emberek utaznak a csomagkocsiban. A halak között, ökörcombo­kon. Furcsa érzés, mint amikor valaki a színház után hazaindul. Mikor a melegből a hidegbe, a fény­ből a sötétbe lép. Végre otthon. Mély álom. S amig alszom, a lá­vafolyam egymásután nyelte cl Mascali házfa­lait és kikezdte Annunziatát. Riposto, Giarre ve­szélyben. Már az utolsó vonatok közlekednek. Holnap hajójáratokat kapunk. Hiába a körme­net, az ima, a szenteltvíz. Hiába a védszent, akit a láva elé az útra állítottak. Az alvilág kígyója méltóságosan folyik, hömpölyög a tenger felé. Felettem sötét, vészes felhőket hajt Palermo fe­lé a szél. Eljött az Etna. S. L, — ■■■! ■miiamw p n eoiw--------. He tim Jenő, Falu Tamás, Pierre Vatdagne írták a Képes Hét legújabb számának novel­láit, csupa bájos és jelentős írást, amelyek méltán igényt tarthatnak az általános érdek­lődésre. HELTAI JENŐ „Lulu néni“-je egyike a kitűnő író újabb alko­tásai legjobbikának, amelynek letompitott fi­nom akkordjai bizonyára sokáig ott fognak re­zegni az olvasó belsejében. FALU TAMÁS ismert művészetével ragadja meg „Ne szólj hozzám" című novellájában egy diákköri el­lentét problémáját, amely végigkísért az éle­ten, a nagyszerű PIERRE VALDAGNE, a fiatal francia humorista-gárda legtehetsége­sebb tagja „Villámoskaland" cimü humoreszk­jében kedves és csattanás párisi esetet beszél el. MÉCS LÁSZLÓ verse méltóképpen egészíti ki ezt a sort, amelyben SURÁNYI MIKLÓS és EDGÁR VÁLLAGÉ érdekfeszátő regényíolytatásai díszként szere­pelnek. A bevezető cikk ez alkólommal a világhá­ború befejezésének tizedik évfordulójával fog­lalkozik. A rovatrész különösen gazdag. Nagy nyereség a Képes Hét számára, hogy a szer­kesztőség KARINTHY FRIGYEST állandó rovatirónak nyerte meg. A kitűnő író már meg is kezdte működését egy pompás, rö­vid humor eszkfcel, sőt ebben a számban még egy cikket irt: Tóth Árpád emlékéről. Az el­hunyt magyar költőről különben VOZÁRI DEZSŐ ir mélyszántásu tanulmányt az irodalmi rovat­ban. A divaton, kozmetikán, keresztszórejtvé- nyen kívül az érdekes szerkesztői üzenetek egészítik ki a lap gazdag tartalmát. A képanyag épp oly bő és épp oly váloga­tott, mint az eddigi számokban volt. Különös előnye ennek a számnak, hogy a világanyagon kívül súlyt helyez a sdovenszkói képek­re is és nem kevesebb, mint tizennégy eredeti azlo­venszkői felvétel díszíti a lapot. A moziképek és a szép asszonyok művészi felvételei bár­mely világvárosi magazinban megállbatnák helyüket (Floridai képek, Mary Nolan, Jose- pthiue Duóim egészoldalas képei, Ruth TayloT, Dorothy Ariner, Luise Brooks, stb.) A művé­szetet Gwerk Ödönnek, Szlovenszkő nagy fes­tőjének kitűnő önarcképe képviseli. A nagy magyar Alföldről készült nagy művészi felvé­tel is igényt tart a széleskörű érdeklődésre, mig a husz-huszonöt aktuális fej és fotográfia (a Nobeldij nyertesei, a kormánykrizisek, a japán császári koronázás, amerikai elnökké- pek, szlovenszkói aktualitások, Josephine Baker legújabb képe, stb.) méltóképpen egé­szíti ki a lap gazdag rendjét. öt év alatt hajtják végre az útépítési pro­gramot? Kormánykörökben a legutóbbi idő­ben olyan tendencia mutatkozik, hogy az útépítési alapból végrehajtandó programját revideálják és megrövidítsék. Főképpen arról van szó, hogy az utszabályozást nem tiz év, hanem öt év alatt hajtsák végre. Mivel első­sorban anyagi természetű nehézségek gátol­ják az útépítési tervnek rövidebb időn belül való végrehajtását, oly értelemben akarják az eddigi törvényt novellizáíni, hogy a köz­ponti szociális biztositótól kölcsönveendő egy milliárdnyi összeget nem évi százmilliókban, hanem kettőszázmilliókban vegyék feL DIVINA COMMEDIA Látogatás az Etna megállíthatatlan, egyre hömpölygő tiíz- folyamánál — A veszélyeztelelt parasztok védszentjüh szobrát állították a láva elé

Next

/
Thumbnails
Contents