Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-16 / 262. (1889.) szám
6 1928 november 16, pétttek. Pelsőc jajkiáltása kilencvenöt magyar gazda kis földjének kisajátítása miatt Három nap alatt végezték el a kisajátítást — Az érdekeltek meg sem értették a szlovák szövegű végzéseket — A magyar nemzeti nárt akciöia a oelsötiek sebeinek orvoslása érdekében Bethlen miniszterelnök a házszabályrevizió szükségességéről SBudapest, november 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselő- ház 33-<as bizottsága tegnap a házszabályfevá- záós javaslat fölött megkezdett vitát befejezte. OPeyar Károly szociáldemokrata képviselő felszólalásában fölöslegesnek és alkotmánysértőnek tartja a javaslatot. Bródy Ernő demokrata képviselő szerint a mostani rend megfelelő, legfeljebb az appropriációs szakasz szorulna módosításra. Györki Imre dr. szociáldemokrata képviselő azt ajánlja, hogy balasszák el a h ázszabáiyreviziős javaslat tárgyalását az általános titkos választójog életbeléptetésének idejéig. Bethlen István gróf miniszterelnök hosszabb beszédben reflektált az elhangzott felszólalásokra. Visszapillantást vetett a múltra és kifejtette, miért vált szükségessé a házszabályrevizió. Almi Györki képviselőnek azt az álláspontját illeti, hogy az előterjesztett javaslattal tulajdonképpen diktatúrát készítenek elő, ismételten hangsúlyozva szögezi le a miniszterelnök, hogy a házszabályt evizióval a királykérdési elintézni amugysem lehet. A javaslat a parlamenti technikai munkájának sima lebonyolítása érdekében vált szükségessé és meg is lesz az a haszna, hogy elősegíti a parlamenti munka eredményességét, [A javaslat értelmében az általános vitában minden képviselő alaposan kiveheti részét. Kiemeli még Bethlen miniszterelnök a javaslat 49. paragrafusának jelentőségét, iEz a paragrafus fontos és kibővített munkakört juttat a bizottságoknak, amelyek a szükséges részletmunkák elvégzésével sokban megkönnyítik a parlament feladatát. Végtelenül fontos a eenzuraszakasz bevezetése, mert az általános titkos választások bevezetése után a parlamentbe kerülhetnek a szociáldemokrácia köntösében bolsevista agitátorok is, akik itt áll amfelforgató eszméjüket nyugodtan fejtegethetnék, amit a sajtó jogszerűit és büntetlenül közölne és terjesztene akaratlanul is. A bizottság ezután a házszabályrevizió tervezetét általánosságban elfogadta. Süliül konfliktus Seipel és íz osztrák szociáldemokraták között Bécs, november 15. Seipel dr. kormánya és a szociáldemokrata ellenzék között súlyos konfliktus támadt. Az Arbeiterzeitung mai vezércikkében bejelenti, hogy az ellenségeskedés a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták közt újból megindult. A konfliktusra a lakásvédelmi törvény adott okot. A ke- xesztényszocialista párt elhatározta, hogy véget vet a bécsi lehetetlen állapotoknak — amelyek mellett egyes bérlők jóformán fillérekért laknak szép és kényelmes lakásokban .— s megengedi a lakbérek emelését. A szociáldemokraták viszont mindenáron a lakásvédelmi törvény megtartása mellett foglalnak állást. Befelezték a lapén koronázási szertartásukat London, november 15. Japánban tegnap kezdődtek meg a koronázással kapcsolatos nagy „Hálandó ünnepségek". Délután öt órakor az ország minden templomában ieten- fi-szteletet tartottak. Az istentiszteletek csak a kora hajnali órákban értek 'véget. Kiotóban küllőn kis házikókat építettek, amelyekben a császár imáiban az istenekkel érintkezik és részi tvesz „a mennyei ebédeken". A koronázás utáni ceremónia főrésze az, amikor a császár leveti törtiénelmd Öltönyét és fölöllti az úgynevezett „isteni tollruhát". Ez a tisztulási szertartás, mely egy napig tant s másnap a tollmh a után a legfinomabb nyers- selyemből készült császári ruhát öltik az utalkodéra s egyúttal átadják neki a császári hatalom jelvényét, a jogart és az úgynevezett sbatout. A csáíszánné ugyanilyen tisztulási ezertartást végez, amely után átnyújt ják neki a híres császári legyezőt. Em lengyel! gráf és a spanyol kirátyieány házassága ' Madrid, november 15. A lengyel Zamoiski gróf tegnap a spanyol fővárosba érkezett, ahol Alfonz királytól megkérte Izabella Alfonza infánsnőnek, Carlos infáns, a király elhunyt bátyja leányának a kezét. A király beleegyezel I s a menyegzőt a közel jövőben tartják meg a madridi királyi palota kápolnájában. A tanuk a király és a királyné lesznek. A Zamoiski-csalód már eddig is távoli rokonságban állott a spanyol királyi családdal. Pelsőc, november 15. Egy adat a sok közül. Egy jajkiáltás a sok közül, legalább ez az egy kajon szélesebb visszhangot, mert ott, ahonnan kiáltották, már igen nagy az elkeseredés. Egy magyar község jajkiáltása hangzott el, Polsőcnek nagy égő sebe van, amely gyors orvoslást káván. A gyöngeekn éjüek pelsooi intézete, amelynek épületei kilencezer ölnyi területen fekszenek, az épületek mögött fekvő hétezer négyszögölnyi területet is meg akart magának szerezni. Az uj törvények értelmében az intézetnek jogában áll a kisajátitás. De mig azelőtt egy-egy kisajátítási eljárás évekig húzódott, az érdekelteket többször kihallgatták, számtalanszor tárgyaltak velük uj és uj részleteikről, úgyhogy a végleges eljárás három évig is eltartott, most az intézet mögötti hétezer öl kisajátítását példátlanul állá gyorsasággal, három nap alatt végezték él. A kisajátító végzést július 25-ről keltezte a járási hivatal, legjobb esetben tehát julius 26-án kézbesítették ki és julius 27-én be is fejezték a kisajátítást. A végzés államnyelven szólt, éhből az érdekeltek egy árva szót sem értettek, másrészt a kikézbesítés a legnagyobb dolog idején, aratáskor történt, amikor a legtöbb gazda éjféltájban tért csak haza. Alig egy páran szerezték róla tudomást, ha az asszony éppen szóvátette, hogy valami irás fekszik az ablakon. Nem értették az Írást, arra sem volt idejük, hogy valakivel lefordít - tássák. így a 95 érdekelt gazda közül legfeljebb ha tizenkettő tudta meg másnapra, hogy miről van szó. A 95 érdekelt gazda csuAz Etna mellett, november 14. (Alkalmi tudósítónktól.) Nyolc hónap óta tartozom a* Etná- nak ezzel a vizittel. Messze is van kicsit, társaság sincs rá, azután meg, gondoltam, mi érdekes is van ezen a halott vulkánon és kiégett oldalain, melyeket néha fehér hó takar. Nem mentem. Hát eljött az Etna és látogatását a múlt szombaton jelentette be irtózatos fényjelével. A hatszáz éve nyugvó főkráterből nem is lángnyelvek, hanem lángbástyák és Iángtornyok törtek elő. Égbe szökellő tüzvár épült a ciklopszok kéményén. öt uj kapun át lövelt ég felé az irtózatos tüz- folyó, mely egy hete folyik, egyre folyik a tüz- forrásból, zuhatagokat képez, szigetek alkot és hömpölyög, egyre nagyobb hullámokban minden folyó végcélja, a tenger felé. Mintha uj Istenítélet szakadt volna erre a földre, ahol nincsenek Sodornák és nincsenek Gomorrák, ahol csak álmos unalmas falvak vannak. Még tegnap Annimziatában voltam. Ée ma már nem megy többé senki Anntmziatába. 'A tüzsárkány folytatta útját, Mascali is a láva martaléka lett. És a lávafolyam elönti áradatával a töltést és a tengerben lemossa magáról a vért. A láva egyre jön. Itt Cataniában ma még minden csendes. Félúton van a lávafolyam. Egy kilométernyire Mascali állomásától, a kertek alatt. De mi már ezren és ezren vonatra ültünk. Mint óriási nagy ellenláva összezsúfolva, egymásba nyomva, utazunk a tüzes óriáskígyókhoz, megtekinteni a divina tragédiát. Megyünk át édesillatu citromkerteken, melyekre senki sem vigyáz. Elhúzunk narancsfák mellett, melyeknek érá gyümölcse a pusztulásé. Merre, hol érjük a lávafolyamot, magunk sem tudjuk. Megyünk az előttünk járók nyomán. Az utak mindenütt zárva. De mindig akad egy ösvény, ahol egy szomorú paraszt jön szembe, aki udvariasan útbaigazítja a kiváncsiakat. Udvariasan, mintha nem is az ő kárukon akarnánk szórakozni. Fasista katonák jönnek. A rendet akarják fentartani. Terelnek bennünket, mint juhászkutyák a megriadt állatokat. A kiürített házak küszöbén szomorú paraszt- családok ülnek. Várnak, keseregnek ingatlanaik pusztulásán, mint megannyi Jeremiás. Sirva mutatják a tiizkigyó útját. — Arra van a feje, a kigyófej. Valami ősi folyamvölgy kelepcéjébe bujt, mely formát ad neki és nem engedi szétterülni. Itt a fejénél vagy harminc méter maga*. pa kisgazda. Érdekelt területük 35—45 négyszögöles, legfeljebb szémarakodóra jó, vagy egy-egy kis házhelyre. Nagyot nézhettek a pel- sőcáek, mikor kimenve láncos mérnököket találtak a rakodónál s itt értesültek róla, hogy a földeket kisajátítják. Mire észfbekaptak és panaszra mentek, már ki is volt mondva fejük felett az ítélet. Ott a tárgyalás során magyarázták csak meg nekik, hogy mi van az államnyelvéi Írásban és mi történt kis földjükkel. Panaszt tettek, felebbezéssel éltek, de már úgy tudják, hogy félebbezésüket elutasították. A panaszos jegyzőkönyvbe beírták, hogy a felek nem értették az államnyelvü iratot, de azt már nem vették fel, hogy azt is kérdezte a falu népe: miért csak egy nappal a tárgyalás előtt kézbesítették ki az írást? Hogy még lefordításra való idejük sem volt, arra sem volt alkalmuk, hogy jogorvoslást keressenek. Ezek a darab földek mind ősi birtok, ősi szükség, ehhez egy-egy család élete fűződik, családoké, akik hetediziglen itt éltek és ezután is itt akarnak élni. A magyar nemzeti párt rozsnyói választási gyűlésén Pápezsik Andor, a pelsőci magyarok vezére tette szóvá a szörnyű sérelmet. Kemény magyar arca belesápadt a felindulásba és harsogó hangja becsuk lőtt a méltatlankodás feltörő könnyeibe. A magyar nemzeti párt törvényhozói természetesen nyomban magukévá tették a pelsőciek igazságos ügyét, aminek orvoslása a konszolidáció érdekében is áll. Ott állunk a lávafolyamnál. Nézzük' közelről, mint a rossz gyerekek, hogy jön felénk, mint a halál, lassan. De maradunk, mert hisszük, hogy el tudunk futni előle. Itt állok száz méterrel a láva előtt. Abban a völgyben nincs többé ember. És nincs többé völgy. Hegy lett belőle. Lassan, csúszva, görögve, siklik előre a láva. A felszíne fekete. De néha előregördül egy- egy izzó göröngy. Fénylő, fekete esik szakad utána. És lassan, de állandóan, folyvást görögnek a tüzszikla fullajtárjai, hogy valami távoli erőtől nyomva, méltóságosan nyomuljon utánuk a derékhad. Valami egészen furcsa hasonlat jut »z eszembe. Mint egy izzó kokszhegy a kikötőben. Mint a Csóri-szemóthegység alulról meggyujtva* Görgő zajjal közelit, mintha csörgőkígyó volna. Katonák jönnek. Nem szabad megközelíteni sem itt, sem ott, Mindenütt elállják az utat. Úgy teszünk, mintha elvonulnánk, de megkérünk egy gazdát, hogy a kertjén át engedjen bennünket a lávához. — Tessék. És ott állunk a láva oldalán. Egyre nagyobb a meleg. Egyre nagyobb a hő. Meg kell állni, tovább közelíteni nem lehett. De látjuk, már materekkel kinőtt a szakadékból és terjeszkedik felénk. Tonnás kázuhatag gurul róla a lábam felé. Most már nem tréfa. Acélsisakos katona rohan felém, messziről kiáltja: — Hátra! Hátra! Leszállók a lépcsőkön egy mély útra, majd újra fel egy másik kertbe. És amikor fölérek, látom, a mély utat már elöntötte a láva. Uj medret talált. Felmászom a domboldalon, hogy necsak egy darabot lássak, hogy az egész lávafolyam képét megkaphassam. Megdöbbentő kép. Kilométerekkel tulment már a láva a síneken. Az állomásról már mindent elhordták. A felszedett sínek végén katona áll. Azután néhány vasutas, kezében kis mo- tyójával. Vonuhmk tovább. Uj falu. Annunziata. Üres. Ezt is feladták. Csak a parasztok nem tágítanak. Ezek a népviseletnélküli szicíliai parasztok, mint a mi munkásaink, ócska ruhában ülnek a küszöbön. Állandóan mordak, megvadultak, törvénye nkivillieknek érzik magukat. Most, hogy előttük a vész, szánalmasan udvariasak. De nem panaszkodnak. Egy hegycsúcsot látok, tetején magányos tölggyel. Terraszról-terrnszra mászva, felkuszok. Kilóméterhosszan lábunk előtt kígyózik a láva- folyam. Két ága van egymás mögött. Alkonyodik. Egyre fényesebb a tűzijáték. Ott a másik csúcs mögött kráterek vetítik az égre reflektoraik fénykévéjét. Vörös az ég, vörös a táj, mint egy háborús film, mint egy késő esti naplemente, vagy mint az alvilág. A krátereket nem lehet megközeliteni. Az országúton megyek visszafelé. Telerakott teherautók, parasztszekerek, öszvérek, katonák, üres házak, véres ég. Háborús kép. Kiürítés, menekülés, tűz. Várakozó rengetegek az állomásokon. Emberek utaznak a csomagkocsiban. A halak között, ökörcombokon. Furcsa érzés, mint amikor valaki a színház után hazaindul. Mikor a melegből a hidegbe, a fényből a sötétbe lép. Végre otthon. Mély álom. S amig alszom, a lávafolyam egymásután nyelte cl Mascali házfalait és kikezdte Annunziatát. Riposto, Giarre veszélyben. Már az utolsó vonatok közlekednek. Holnap hajójáratokat kapunk. Hiába a körmenet, az ima, a szenteltvíz. Hiába a védszent, akit a láva elé az útra állítottak. Az alvilág kígyója méltóságosan folyik, hömpölyög a tenger felé. Felettem sötét, vészes felhőket hajt Palermo felé a szél. Eljött az Etna. S. L, — ■■■! ■miiamw p n eoiw--------. He tim Jenő, Falu Tamás, Pierre Vatdagne írták a Képes Hét legújabb számának novelláit, csupa bájos és jelentős írást, amelyek méltán igényt tarthatnak az általános érdeklődésre. HELTAI JENŐ „Lulu néni“-je egyike a kitűnő író újabb alkotásai legjobbikának, amelynek letompitott finom akkordjai bizonyára sokáig ott fognak rezegni az olvasó belsejében. FALU TAMÁS ismert művészetével ragadja meg „Ne szólj hozzám" című novellájában egy diákköri ellentét problémáját, amely végigkísért az életen, a nagyszerű PIERRE VALDAGNE, a fiatal francia humorista-gárda legtehetségesebb tagja „Villámoskaland" cimü humoreszkjében kedves és csattanás párisi esetet beszél el. MÉCS LÁSZLÓ verse méltóképpen egészíti ki ezt a sort, amelyben SURÁNYI MIKLÓS és EDGÁR VÁLLAGÉ érdekfeszátő regényíolytatásai díszként szerepelnek. A bevezető cikk ez alkólommal a világháború befejezésének tizedik évfordulójával foglalkozik. A rovatrész különösen gazdag. Nagy nyereség a Képes Hét számára, hogy a szerkesztőség KARINTHY FRIGYEST állandó rovatirónak nyerte meg. A kitűnő író már meg is kezdte működését egy pompás, rövid humor eszkfcel, sőt ebben a számban még egy cikket irt: Tóth Árpád emlékéről. Az elhunyt magyar költőről különben VOZÁRI DEZSŐ ir mélyszántásu tanulmányt az irodalmi rovatban. A divaton, kozmetikán, keresztszórejtvé- nyen kívül az érdekes szerkesztői üzenetek egészítik ki a lap gazdag tartalmát. A képanyag épp oly bő és épp oly válogatott, mint az eddigi számokban volt. Különös előnye ennek a számnak, hogy a világanyagon kívül súlyt helyez a sdovenszkói képekre is és nem kevesebb, mint tizennégy eredeti azlovenszkői felvétel díszíti a lapot. A moziképek és a szép asszonyok művészi felvételei bármely világvárosi magazinban megállbatnák helyüket (Floridai képek, Mary Nolan, Jose- pthiue Duóim egészoldalas képei, Ruth TayloT, Dorothy Ariner, Luise Brooks, stb.) A művészetet Gwerk Ödönnek, Szlovenszkő nagy festőjének kitűnő önarcképe képviseli. A nagy magyar Alföldről készült nagy művészi felvétel is igényt tart a széleskörű érdeklődésre, mig a husz-huszonöt aktuális fej és fotográfia (a Nobeldij nyertesei, a kormánykrizisek, a japán császári koronázás, amerikai elnökké- pek, szlovenszkói aktualitások, Josephine Baker legújabb képe, stb.) méltóképpen egészíti ki a lap gazdag rendjét. öt év alatt hajtják végre az útépítési programot? Kormánykörökben a legutóbbi időben olyan tendencia mutatkozik, hogy az útépítési alapból végrehajtandó programját revideálják és megrövidítsék. Főképpen arról van szó, hogy az utszabályozást nem tiz év, hanem öt év alatt hajtsák végre. Mivel elsősorban anyagi természetű nehézségek gátolják az útépítési tervnek rövidebb időn belül való végrehajtását, oly értelemben akarják az eddigi törvényt novellizáíni, hogy a központi szociális biztositótól kölcsönveendő egy milliárdnyi összeget nem évi százmilliókban, hanem kettőszázmilliókban vegyék feL DIVINA COMMEDIA Látogatás az Etna megállíthatatlan, egyre hömpölygő tiíz- folyamánál — A veszélyeztelelt parasztok védszentjüh szobrát állították a láva elé
