Prágai Magyar Hirlap, 1928. november (7. évfolyam, 250-274 / 1877-1901. szám)
1928-11-13 / 259. (1886.) szám
4 ^RKgM-AVACfeAR-HTRIiflP 192$ november 18, kedd. gadó lendülettel mutatott rá a magyarság kötelességére a választások alkalmából. A nagyhatású beszéd után Kuruez Ferenc kisgazda zárta be a Ielikeshangu nép- gyűlést. Szüllő Géza lldvardon tJdvard, november 12. Az országos keresztényszocialista párt november 8-án Udvard községben tartott népgyülést. A hatalmas méretű nópház zsúfolásig megtelt hallgatósággal. Szüllő Géza dr. országos pártelnököt Nagy Mátyás helyi elnök üdvözölte, majd két kislány felköszöntő beszéd kíséretében csokrokat nyújtott neki át. Az országos elnök felszólalását lelkes helyeslés kisérte. Többek között a földreformot kritizálta magyar nemzeti szempontból. Mély hatású beszéde után C-sa- póss Géza plébános mondott magyar nemzet- szeretettől áthatott lelkesítő beszédet. Hünka meg van elégedve a közigazgatási reformmal A szlovák néppárt nevében Hünka András adott ki választási felhívást, mely tele van frázisokkal. Hlinka a magyar oligarchia meséjével kezdi és a prágai centralizmust ostorozva folytatja. Visszapillant az első évekre, amikor Srobár diktatúrája ellen harcolt, míg 1925-ben a szlovák néppárt győzelmével végződött a harc. A közigazgatási reformmal teljesül a néppárt első programpontja, azaz Szloven- szkőnak saját ,,nemzetgyűlése" (1) lesz. örül, hogy a klikkrendszerü zsuparendszer megszűnt és véget vetettek a zsupánok önkényuralmának, akik a szlovák katolikusságot provokálták. Rossznéven veszi azt, hogy az ellenpártok közül négynek a listavezetője katolikus pap. Hlinka hangoztatja, hogy ő autonómista és az ő harca nélkül a szlovák nemzet nem tartana ott, ahol ma van és őnélküle szlovákok és katolikusok még ma sem kerülhettek volna magasabb hivatalnoki állásokba. Hlinka választási felhívása szegénységi bizonyítvány a szlovák néppárt politikájáról. Hiába hivatkozik arra, hogy pártja az egyetlen (?) szlovák autonómista párt és hiába mondja, hogy a szlovák nemzet megkapta az első autonómiáját, minden szlovenszkói őslakos látja, hogy a közigazagtási reform csak megerősítette az centralizmust. A szlovenszkói országos képviselőtestület még csak halvány árnyéka sem annak az autonóm szlovenszkói nemzetgyűlésnek, amelyért Hlinka ellenzéki korában harcolt. Nagyon helyesen jegyzi meg Hlinka felhívásában, hegy az iskolákról és az igazságszolgáltatásról nem is akar beszélni. Szlovenszkó iskolaautonőmiájáről valóban még szó sincsen, sőt még csak iskolatanácsot sem kapott Szlovenszkó, az igazságszolgáltatás terén pedig egy jottányival sem javult a helyzet. Ma már mindenki látja, hogy Hlinka és pártja cserben hagyta Szlovenszkó autonómiáját, cserben hagyta a pittsburgi szerződést, de cserben hagyta emlékezetes két év előtti nagy- szombati deklarációját is. Elülni a „magyar köztársasági fö!dmivespárt“ A szlovenszkói jelölésekkel kapcsolatosan mé r ki kell emelnünk a csehszlovák agrárpártot, amelynek listavezetője Okányik Lajos dr., Pozsony főpolgármestere. Az agrárpárt Szloven- szkón a legutolsó nemzetgyűlési vála-ztások alkalmával csúfos vereséget szenvedett és éppen ezért kettőzött agitációval dolgozik a magyar vidéken, mert a szlovák vidékről kiszorulva egyedüli reménysége abban rejlik, hogy sikerül a magyar kisgazdákat félrevezetni és ezzel három évvel ezelőtti vereségét némileg jóvátenni. Nagy súlyt helyez tehát a ma,gyár voksokru, de ugyanakkor képviselethez nem akarja juttatni a magyarságot. Erre vall a jelölőlista, amelynek csak a nyolcadik helyén szerepel Hodzsa magyar kolomposa Csömör István s azonkívül még csalogatóul 22-ik helyre jelölték Dobos Sándor református lelkészt és a 3ó-lk helyen kullog Gyürky István ipolyszakállosi kisgazda. Ebből a jelölésből is látható, milyen csúf játékot akar űzni az agrárpárt a magyarokkal és éppen- ezért meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar kisgazda társadalom nem engedi magát félre vezetetni Hodzsa agitátoraitól. Hogy az agrárpárt maga sem nagyon bízik a magyar szavzók támogatásában, legjobban bizonyítja az, hogy nagy garral hirdetett álmagyar osztályát: a különálló pártnak kikiáltott „köztársasági magyar foldmives parasztpártot14 nem engedte önállóan föllépni, mert tudta, hogy nem érné el a minimális szavazatkvótát, s ezért a magyarfaló csehszlovák centralista agrárpárt szőröstül-bőröstül bekebelezte a köztársasági magyar földmives pártot, hogy a magyar szavazatok a csehszlovák párt táborát növeljék. Az agrárpárt ruszinszkói listavezetője Bacsin- szky dr. A magvar szocialistákat is elnyelte a csehszlovák szociáldemokrata párt Nem különb a cseh szociáldemokrata párt eljárása sem, amely magába olvasztotta^ a szlo- venszkói magyar szociáldemokrata pártot. A magyar szociáldemokrata párt már évek óta egyKépszalon Duboviczky, Nyitra. általán nem létezik, vezérei eltűntek a politikai porondról. A cseh szociáldemokrata párt különben, amely folyton azzal hivalkodik, hogy tisztán munkás érdekeket képvisel, csak 11-ik helyén jelölt munkást, ellenben az első helyen Kormán szerkesztő, második helyen Nespor tanár, harmadik helyen Drahovszky iglói fogyasztási szövetkezeti vezető, negyedik helyen egy iparos szerepel, mutatóul ötödik helyen Horváth Fülöp kassai nyomdász s azután'következnek titkárok, ügyvédek, hivatalnokok, tanítók, betegsegélyzőpénztári igazgatók, szóval a munkásságot képviselő cseh szociáldemokrata párt munkásoknak nem ad mandátumot. Látjuk, hogy Dérer vezetésével Szlovenszkón a szociáldemokraták nem is a munkásságra akarnak támaszkodni, hanem az intellektuellekre. — Épen ezért vannak nagy hódítási kilátásai úgy az országos keresztényszocialhta párt munkás- szervezeteinek, mint pedig a magyar nemzeti munkáspártnak, mert minden magyar érzelmű magyar munkás hátatfordit a munkásokat hát- raszoritó Déreróknek, hasonlóképp a Moszkva füttyszavára hallgató s teljes züllésben levő kommunista pártnak is. Hercz Ignác válasza A Reggelnek Mint ismeretes, a kormány pozsonyi magyarnyelvű lapja, az A Reggel, minősíthetetlen kirohanást intézett Hercz Ignác dr., a magyar nemzeti párt egyik kassai vezető tagja ellen abból az alkalomból, hogy Hercz dr. Sziilassy Béla dr., a párt ügyvezető elnöke után a 33-ik helyen vállalt jelöltséget a párt országos listáján. A kormánylap ebből azt a következtetést vonta le, hogy a szlovenszkói magyar liberalizmus, melyet a Hercz dr. egykori vezetése alatt állt jogpárt képviselt, a masyar nemzeti párt keretein belül harmincharmadik helyre szorult. Hercz dr. a Kassai Napló hasábjain erélyesen visszautasitóttá a kormánylap rosszindu- latu és méregkeverő cikkét s válaszában többek közt a következőket mondja: Először: sosem voltam a jogpárt vezére, másodszor: a magyar nemzeti párt országos Listáján kifejezett kérelmemre jelöltek a lista végén. Ezidőszerint nem kevesebb, mint kilenc tiszteletbeli pozíciót töltök be, amelyek mindegyike meglehetős elfoglaltsággal jár. Arra kértem a magyar nemzeti párt vezetőségét, hogy tekintsenek el jelölésemtől, vagy ha már mindenáron szükségük van a nevemre, tegyenek a harminchatodik helyre. így is akaratom éllenére kerültem három hellyel előbbre, ami egyáltalán nem sérti ambíciómat, mert óhajom esetén egész biztosan a legelső helyek bármelyikén is jelöltek volna. Sajnos: országos képviselőtestületi tagságot a főn többiek "miatt nincs módomban vállalni. Ami a magyarságomat illeti, önként léptem be a magyar nemzeti pártba s annak hü katonája maradok továbbra is, mivel ennek a pártnak a programjában látom lefektetve az összes ideálokat, melyekért életem során küzdöttem. A gömöri végekről Lucska: A kősziklává épüli egyház — Gyönyörű hegyvidék Kuiya-siaiéta — A sziklába :robbantott templom — OUárkép-fes- tés falusi asszisztenciával Népművészet ~~ A falu gondja~baja Lucska, november elején. (A P. M. H. munkatársától.) Az ősz rettenetes nagy iszákjából mind kirázta már a hullott, rozsdás leveleket, a hegyekre ráhuhogta a ködöt, as utakon végigloccsantotta a nyúlós sarat: most látni a érezni csak igazán, micsoda nehéz elte- metkezés szakad ilyenkor a hegyek közé ékelt falvakra. Lefojtott, alig pihegő élet Még ha olyan jó eszméletlen mormota-álom volna, de nem hagyja a gond, valami rettentő nagy pók lehet az, millió lába, millió karma, mindenhová elér, minden rejtett zugba bekúszik, nincs előle menekülés sehoL A Barkáról Lucska felé rohanó autónk az egyetlen hang a völgyön. Az erdőszélen meg fekete alakok hosszú láncban, nagy, cuppogó, sa- ralkerülő lépésekkel igyekeznek haza, Barkáiéi, Lucskára, ezek a lucskai kálvinisták, akik a bárkái templomba járnak vasárnaponként, de már áll büszkén, szépen az ő külön Isten-házuk is a lucskai szirlen, most avatják a reformáció emlékünnepén. Gyönyörű napja volt a völgy Kálvin- hivőinek, messzi környékről sereglettek össze papok, világiak, hívek. Már látjuk is a masszív kőtemplomot, egy karcsú előhegyen, rajta túl a falu bujkál, lombvesztő fái között a másik torony, a katolikus templomé. Egy kanyarodónál aztán eltűnik minden, megállás, leszállás, innen már nem autónak való az ut, csak az apostolok lovainak. Alig hiszem, hogy az egész Lusskán két ház egy szintén volna. A következő mindég magasabban az előzőnél, igazi zergefészek. Közepén patak csobog le a hegyekből, a medrében minden 20— 30 lépésnyire nagy fatörzsek vannak keresztülfektetve, a fatörzs közepe kissé bemetszve, azon vidám apró vízesésekben csordogál a viz, igy vetnek féket a különben veszedelmes futásnak. Nem sok az egész, de nagy esők után megbomlik s hirtelen annyi vizet hoz le, kibontaná néhány házsor falát. A házkörüli apró kertekben girbegurba almafák, meg szilva leginkább. Még rajtuk szólóznak az utolsó, a legjobb szemek, szinte feketék már, olyan érettek. Fekete sár a mély kertközökön, vagy bokaficam itó kövek, nem nagyon lehet itt andalogui. Aztán a kutyák! Ilyen láncolást a kutyák részéről még nem értem sehol. Elkezdte az első a falu legalján. Harsogva üdvözölt minket, aztán átadott a szomszéd kutyájának. Az átvette a hangot, akkor az első elhallgatott s hazament. így adtak szájről-szájra. Nagyon lelkiismeretesen csinálták, az előző el nem hallgatott s le nem szakadt az oldalunkról, míg a következő át nem vette a szolgálatot. Ugatási staféta volt! Mindjárt az első csorgőnál ismerős koszönt ránk. Ez a falu iá jól ismeri a keresztónyszocialis- ta párt embereit, lelkes hívóink, öntudatos párttagok. Kérdezzük, hogy vannak, jellemfő a felelet rá: — Hát mint a medve, uram, fa közt, kő közt. Ez bizony igazi medvének való tájék. A falu fel a hegynek, a hegy neki a nagyobb hegynek, szikla szikla hátán, mögötte újra még nagyobb hegyek, meredek oldalak, szirtek, kopár legelők vad versengése, fis odalent már nem dohognak a kohók, ércüket nem ontják a bányák, a falu az erdőre, a legelőre, marhára, kis gyümö'csre, fuvarra van hagyva, éljen belőle, ahogy tud. fis él, izmos, kemény akarattal, kihasítja a kenyérnek valót, kirobbantja a kemény sziklát is óe reá építi Istennek házát, hogy beteljék az Evangélium, Mert arról nevezetes az uj lucskai katolikus templom, hogy alapozása nincs, merő tiszta kirobbantott sziklára épült, a falu legmagasabb pontján. Az előteréről olyan a kilátás, hogy az maga egy imádság, ha az ember körülnéz a gyönyörű völgyön s a háttér hegyein, szikláin. Legelőbb is oda igyekeztünk, mert ez a falu nevezetessége, öröme, büszkesége: az uj templom. Homlokán egyszerű, fekete betűkkel hordja a bodog felírást: „Emeltetett Isten dicsőítőére a lucskai hívektől 1926". A tornya olyan bátor lendülettel szökken az égre, mint egy mégha ligái ásában biztos fohászkodás. Mise után van éppen, csak a férfinépek vannak még fenn, az asszonyHny’é 3 már Imzasietett a konyhára, az ebéd mién. Kurátor uram, régi ismerős, nyitja a vasalt kaput és megnyílik előttünk az egyszerű, derűs áhítatot lehelő k •Pemplom. Meleg sárga tónusa még a vigasztalan szürke őszi fényt is átderiti. Csöppnyi kórus, harmóniummal, lent két sor világos pad, egyik végében oldaloltár, másikon a szószék, a szószék tetőzetén fekete vaskereszt, leliajlit olt ágakkal s az ágak sző’őfürtös bőségszarut tartanak, a keresztre írva fehérrel: „Jézus segítsi‘‘ A lucskai báoyászok keresztje volt, ide vaió vasmunka. Hogy cseng ez a két szó, a kenyerükért, családjukén minden nap hideg kősirba száPő bányászok nagy felfohászkodása! Beljebb az apds a főoltárral. Mögé rejtve a régi templom régi oltárképe, rettentő módon Öreg, fekete, XVIII. század elejéről való, glédában álló ciprusok, tenyérnyi töTgy- falevelek rajta s archaikusán elrajzolt figurák, tfeltünően sápadt, vértelen színekkel. Érdekes, ahogy a falu kegyelete a templom múltját ide helyezte meleg érzéssel és szinte ösztönös mtiér- zékkel a jelen mögé, örök megőrzésre. A mostani oltárképet én festettem a híveknek s most, hogy viszontláttam őket, eszembe jut a sok kedves epizód, munka közbül. Mert úgy jártak nézegetni a készülő képeket a messzi faluból, ahogy a szerető szüle az eladó jányának kelengyéjét minden darabnál külön gonddal meg- gusztálja. Hol öreg nenőkék, hol vén, csavaros nagybajuszu magyarok, hol szép szál legények, meg szégyenlős jányok kopogtak be a műterembe s már a festőállvány elé is lábujjhegyen járult némelyik, előre tisztelvén a képben a leendő oltárképet. És a sok gond, a sok kívánság, — nem volt könnyű mindnek eleget tenni! Evangélista szent János mellől nem hiányozhatott semmi attribútuma, a sasmadár, méregpohár kígyóval, evangéliom, toll, irattekercs, akkurátussan ott kellett lenni mindnek. t)e még az olajbafőzés jelenetének, meg pálmafának is. Aztán az olajbafőzés- hez kellett olyan alak is egy-kettő, „aki éppen piszkáli a tüzet nagy vellával". A másik oltárkép Madonnájánál koronát, fátyolt, nagy hajat kék kendővel, díszes glóriát, mindent végigpróbáltunk, míg a hivek lelke elnyugodott és megállapodott a választásban. Akkor az ortcáját találták szomorúnak, hát kicsit megvidárnitottam s az is jó lett. Mikor minden készen volt, szép drága rámát hozattunk Rájcheubergbül s micsoda örömmel vitték ki a képeket, itt rakodtunk fel a szekérre, az udvaron. Az uj templom mellől a hegyok feló nézve egy még magasabb sziklás tetőn látszik a falu híres régi temploma, huszita emlék, egészen feketék már a falai, zömök, suta tornya üresen ásít, tetőzete beázik, szomorú pusztulásra van szánva. A Műemlékek Országos Bizottsága foglalkozott vele, de már elfeledte, Sajnos, uem volt időnk belülről megnézni, do mondják, hogy már csak üres falai vannak s egy kivehetetlenscgig elfe- ketült oltárképe. Komoran ül a sziklán, fölötte az ősz, benne mély hallgatás, nehéz, sötét századok titkai, öreg keselyű, nem barátkozik már senkivel. Ahogy az emböröktői bucsuzkodnáuk, feltűnik az egyik jó magyar, szűk nadrágban, csizma mellé indigó-kötényt hord vasárnapi dísznek s a kötény színesen hímezve, alsó szegélyén a neve is kivarrva. Kézbe tartotta szépen, mig lerajzoltam s elmondta, hogy valaha igy hordta ezt mindenki, de ma már nem keli a régi módi, inkább a városi pantalló. Hát Kuchta János, az Isten éltesse és kigeylmed csak mindég ezt a szép hímmel varrott indigó kötényt kösse fel azért is, ha mások el is feledik már a régi magyar módit. Ezek a fa közt, kő közt élő „medvék" egyébként oly szépen díszítették régi hazaikat, hogy belőlem teljesen kihalt az amúgy sémi agilis politikus és előtérbe lépett a szenvedélyes néprajzvadász. Egy pár gyönyörű, virágdiszes régi homlokzatot lőttem le, a párttisztek azalatt elmentek politizálni. A Tisza-ház 1892-ből való homlokzata a legszebb. Már hogy melyik Tiszáé, arra nem emlékszem, merthogy az egész falu Kuchta, meg Tisza. Még kereszlnévre is sok egyforma, aztán melléknevekkel különböztetik meg őket. Van Tisza János Bogoly, meg Tisza János Joskó, meg Irnri, meg Andriska. Egyik házon tipikus iskolapéldáját leltem annak, hugy a falusi építőmestereket hogy forgatja ki eredeti mivoltából a modern építkezés, meg az imitt-amott felvett nem népies benyomások. Egyugyanazon .blakkeretezésen a koronázó vonal tiszta modern architektúra elem, alatta a Mária Teréziás barokk disz, két oldalt lefüggő mezőben, aztán eredeti népies elemek. Az egész pedig szürke és fehérrel festve, rusztikákkal megbontva, beszurkált malterral cifiázva. Elszomorító habarék. El lehet itt tévedni, annyi az ucca. De sár, kő az mindegyikben. Sok ismerőssel találkoztunk. A falu sora-baja csak ugyanaz, mint máshol is a völgyön. Iskolával elég jól állnak, kálvinista is van, katolikus is. A két uj templomot tisztán maguk erejéből emelték. Talán unalmas annuviszor olvasni, de itt minden falunak a maga iegbajo- sab ügye a megvont passzusjog, a távol lakó jegyzőhöz bejárás minden fia jószág miatt. Szanvi gazda panaszolja, volt pártelnökünk, hogy milyen bajos, milyen érthetetlen és igazságtalan ez a rendelkezés. Ö is volt bíró, tudja az ilyen dolgok csinja-binját, tudja, hogy a falu soha vissza nem élt a tőle most elvett joggal. A Hodzsa-agitátorok itt is dolgoznának, ha volna talajuk. De legalább próbálkoznak. Olyan fogásokkal élnek, hogy például hazaszabaditják a katonafiui a szülei meTé. 1 de olyat, aki a törvényes előírások szerint úgyis hazajött volna, mint családfenntartó s aztán az esetet triumfálva hirdetik, mint Hodzsa apánk hatalmának jótéteményét. Idős Vanyo Jánost látogatjuk még meg. jelenlegi pártelnökünket, de „nem tanájjuk" otthon, csak Vanyo nénéket, meg a jányát, a konyhában szorgoskodnak igen, Vanyo néni szép fehér tésztát sikál, a jánya valami mást babrál, a tűzhelyen sokatigérő fazekak barátságosan rotyognak-pö- fögnek s ojján jő szagok szálldosnak elénk, hogy akárki fia nyelvet csettintbe* rá. A konyha boltive alatt gyönyörű régi tányérok. Megtudakolom Vanyo nénitől, nem adna é el belőlük a múzeumnak? Szégyenlős nevetéssel hajol mélyebbre a tésztasikálással s úgy feleli: •— Ejnyeno, ne tessen mán íjjeneket mon- danyi! j Azt hiszi, tréfálok, vagy csúfolom az öreg cserepeket, merliogy mitérő volna az, hogymég muzeomba? Igaz, hogy a nagyannyátul való, dohát csak cserép, neki kedves. Pedig ugyancsak komolyan mondtam és most is a szemem előtt, van a büszke „hegyes madór", ahogy a jó százéves tányér közepén tollázkodik. Várjék csak, Vanyó néni, kimék én még azér, muszáj lesz ideadnil Hogy nagyon delet harangoztak már nálunk I is, lesiettünk az utszéli keresztnél hagyott autóhoz, ahol kopaszodó hársfák nyújtottak védelmet a szomorúan szitáló cső ellen. Az .autó étkezőkocsivá alakult, de egy nagy hibája volt: a burla- pon csak benzin és olaj szerepelt. Kénytelenek, voltunk a szomszéd faluba gurulni. ügy futott a gép, mintha ő volna szomjas. Tichy Kálmán. Hoover Délamerikéba utazik Newyork, november IV Gyorsabban, mint a közvélemény várta, Hoover megkezdd: százszázalékos jelszavának, az Amerika az amerikaiaké, megvalósításéit: hivatalbalépése olőtt nagy délamerikai utat tesz, amelyen megszilárdítja az Unió és a délamerikai államok barátságát. A Fehér Házból tegnap hivatalosan tudatták a sajtóval, hogy Hoover a jövő hét végén San Franciscóban a Maryiaud nevű páncélos hadihajó fődé1 Izet ere száll és meglátogatja a fontosabb középa meri kai államok fővárosait, illetve kikötőit. Az utazást hat hétre, vagy két hónapra tervezik. Hoover hivatalosan meglátogatja a délamerikai kur- mányelnököket is és egyúttal az amerikai ipar és mezőgazdaság nevében igyekezni fog kedvező kereskedelmi szerződéseket kötni a meglátogatott államokkal. A washingtoni al- lamdepartement máris érintkezésbe lépett a . dél amerikai államokkal, hogy az utazási ; legkisebb részletekig pontosan kidolgozza. I Hoover január közepe, vágj* vége felé tói I vissza Newyorkba.
