Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-09 / 230. (1857.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 1.50, A SzlovenSzkÓi és mSzillSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Praga IL, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: rtnlitikni nnnilnnin 12, n* eme,et Telefon : 3031. Kiadóévente 450, félévre 226, neqyedévre 114 Főszerkesztő: pOlUlKOt napilapja hivatal: Prága II, Panska ul 12/IH. — Tehavonta 38 Ké. Effves számává 1-90 Ki DZURANY1 LÁSZLÓ FOR6ACH 6EZ4 Iefon:303l1—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Mai számunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 1.50, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke Berces tétele Benes külügyminiszter a múlt hét folyamán a költségvetési és külügyi bizottságban három Ízben is felszólalt, expozét tartott, illetőleg válaszolt az expozéjához fűzött kritikákra. Az általános európai problémákat felsorolva a kisebbségi kérdésről is nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy minden magára vál- j lalt nemzetközi, kötelezettséget betart, azon- ! bán az ő véleménye szerint a kisebbségi proib- ! lémát csak itt minálunk, Középeucópában j tartják, illetőleg fújják fel világproblémává, valójában nem az, másodsorban pedig ezt a j kérdést ő tisztán belpolitikái ügynek tartja, j amely nem tartozik a nemzetközi fórumok j ítélete alá. Ha Benes felfogásával vitába akarunk 1 szállani, nem kell, hogy mindazokat az argu- j mentumokat újból felsorakoztassuk, amelyek- j kel éveken át mutattunk rá a kisebbségi ügy j nagy fontosságára. Benes véleményével ] szemben ugyanis a külföldi és belföldi tekiii* ] télyek egész sorát lehet felvonultatni. Hogy j a kisebbségi kérdés ma már mennyire világ- i problémává fejlődött, mi sem bizonyítja job- i bán, minthogy a népszövetség szeptemberi ülésszakában a leszerelés mellett igenis a kisebbségi kérdés állott a fejtegetések homlokterében. A nagyhatalmak képviselőd közül Briand és Müller kancellár foglalkozott vele, résztvettek azonban a vitában pro és kontra az összes érdekelt, sőt a semleges államok képviselői is és az a tény, hogy a népszövetségi kisebbségi bizottság megszervezésének inditványát éppen a semleges Hollandia delegátusa tette, amely közvetlenül 'nincs érdekelve a kisebbségi kérdésben, bizonyltja, hogy ez a probléma sarokköve Európa konszolidációjának és szerves összefüggésben áll a leszerelés kérdésével is, amely morális leszerelés nélkül nem valósítható meg. A tézis második része, hogy a kisebbségi kérdés nem nemzetközi probléma, hanem belpolitikai ügy, szintén ellenkezik a külföldi politikusok és szakértők legnagyobb részének véleményével, különben nem is került volna sor a népszövetségi kisebbségi bizottság létesítésének indítványára. A kisebbségek jogainak nemzetközi védelme és hatékony biztosítása éppenugy kifejeződésre jutott Wil- son programjában, mint ahogy lefektették azt a kisebbségvédelmi szerződésekben, melyek révén a kisebbségek a népszövetség védelme alá kerültek. Egyedül Olaszországra nem róttak nemzetközileg kötelező kisebbségvé- ! delmi szerződést, a többi nemzetiségileg he- j terogén összetételű államra ez a kötelezettség j igen is fennáll. Ha tehát Benes komolyan ér- j telmezi azokat a szavait, hogy minden maga- J ravállalt nemzetközi kötelezettségének meg j akar felelni, teljesíteni kell azokat a kötele- ! zettségeket is, amelyek a kisebbségvédelem- j bői a népszövetség előtt, tehát a nemzetközi 1 fórumon hárulnak Csehszlovákiára. Benes tétele azt jelentené, hogy a kisebbségi ügy tisztán belpolitikai probléma, s akkor a kisebbség teljesen ki van szolgáltatva a kormányzatnak. Tíz éves parlamenti és kormányzati gyakorlat mutatta meg, hogy a Versailles! béke kisebbségei nem tudják elérni azokat a jogaikat, amelyek az állam minden szabad polgárát egyformán illetnék meg. Nem tudják elérni még akkor sem, ha résztvesznek a parlamenti többségnek és a kormánynak munkájában. A német keresz- tényszoeialistáknak vasárnapi iglaui gyűlésén nagyon komoly és nagyon igaz panaszok hangzottak cl ebben az irányban. Ha pedig igy járnak el a három és fél millió lelket reprezentáló németséggel szemben, amit várhatnak akkor a magyarok, akiket a belpolimmm hadsereg némán nézett fvkasszemet Bécsújhely utcáin Jk általános aggodalommal várt bécsújhelyi nap a legteljesebb nyugalomban telt el Tizenötezer fajvédő, ötvenezer szocialista — ili harcias beszédeb sem hangzottak el Grazban és Leobenben is teljes a nyugalom — I francia sajti Selpei poziciéiáaak megerősítését sürgeti Becs, október 8. Mielőtt a tegnapi bécsújhelyi eseményekről szóló tudósításunkat megkezdenek, eleve kijelenthetjük, hogy a nagy aggodalommal várt tegnapi nap a legteljesebb nyugalomban és a legkisebb rendzavarás nélkül múlt cl. Erre a napra nemcsak Ausztria népe, hanem Európa egész közvéleménye aggodalommal várt, mert attól tartott, hogy a bécsújhelyi polgárháború egész Ausztriát felforgatja és Ausztria forradalma oly jelentőségű európai esemény, amely mindenfelé súlyos komplikációkat idézett volna elő. Szerencsére bebizonyosodott, hogy Ausztria mind a három hadseregében: a hivatalos szövetségi hadseregben, a szocialista védelmi szövetségben, mely teljesen katonai módon van szervezve és a Heimwehrek rohamosztagaiban, amelyeket régi császári tisztek képeznek ki és vezetnek, teljes diszciplína uralkodik. A katonaságnak és a csendőrségnek nem akadt dolga; sem a szocialista, sem a polgári formációkat nem kellett erőszakkal feloszlatni. A hegyes drótsövényekkel és gépfegyverekkel szegélyezett utcákon minden a legnagyobb rendben folyt le. Az ellenséges tömegek egymás tőszomszédságában vonultak föl, még sem zavarták meg egymást. A háború alatt kétségbevonták az osztrákok szervezőerejét, de most mintha ez a vád érvényét vesztette volna, mert a hatóságok, a Heimwehrek és a szociáldemokraták egyaránt pompásan működő szervezettségről tettek tanúságot. A felvonulók tudták, hogy a környék sztratégiai magaslatairól ágyucsövek merednek a városra s abban a pillanatban, amint az ellenséges csapatok megtámadják egymást, a hadvezetőség kiadja a parancsot a város lö- vetésére. A katonaságot vezető tábornok eltökélt szándéka az volt, hogy a legcsekélyebb vérengzésre granátesőt zudit a városra. Az osztrák hadseregnek csaknem egyharmada összegyűlt, hogy az államhatalom tekintélyét kellőképpen megvédje. Sei- pel kancellár tekintélye és ereje valóhan nagyobbnak bizonyult, mint a pártok önkénykedése. Viszont a fekete és a vörös gárdák parancsnokai bebizonyították, hogy embereiket kezükben tartják és semmi olyan nem történik, amit nem akartak. Igv hát a nap mindenki szempontjából a legtökéletesebb megelégedéssel zárulhatott. A délelőtti Heimwehr-felvonulás A városi és környékét már a hajnali órákban föl vérié a bevonuló csapatok és testületek harca zaja. Azok a bécsújhelyi polgárok, ákiik otthon mar-adtaik, egész nap nem mozdultak ki lakásukból. De még ha akartak voilora is, nem mehettek ki az utcákra, meri az idegenből jött csapatok mindent eltorta- szoltak. A főutcákon és azokban az előkelő utcáikban, ahol a polgári elem lakik, sok fekete—vörös—arany zászló lengett, amelyek ellen a munkássága ak sem volt kifogása. Néhol piros—fehér—piros lobogót is lengetett a szél, de ezeknek a száma már elenyészett a vörös .lobogók beláthatatlan tengerében. A Heimwehrek föivonulása nem jelentett meglepetést azok előtt, akik a vezetők többhónapos munkáját és toborzását ismerték. Ezer és ezer pirospozsgás stájer- és ti- roli fin vonult föl egészségesen, barátságosan, jókedvűen és minden harciasság nélkül. Zöld vadászkalapjuk mellé kakastollat tűztek s pompás uj ruháikban igen kedvező benyomást keltettek. A húszezer összegyűlt paraszt és kisgazda között bizonyára tizen- kileneezer köztársasági érzelmesek számíthatott, aki nem sok kivetnivalót talált Ausztria pillanatnyi rendjén. A Heimwehrek főparancsnoksága reggel kilenc órakor elfoglalta az akadémia épülete előtt kijelölt helyét és megkezdte az ünnepi szemlét. A nagynémet nemzeti tanácsosok -és szövetségi tanácsosok mellett ott állt Steidle dr., a fajvédők elnöke, aki előtt a volt tisztek és neveltjeik oly ünnepélyesen vonultak el s ugyanolyan diszlépésekben, mint hajdan a főhercegek előtt. A föl von ülők állandó „Heil! Heii!“-kiáltásai nem nagy visszhangra találtak a túlnyomóan szociáldemokrata érzelmű lakosságban. Nézők pedig már azért sem akadhattak, mert a járdák drótsövénnyel, gépfegyverekkel és készenlétben álló katonákkal voltak eltorlaszolva. A Heimwehr-szövetségek embereit nem bántotta a sok vörös lobogó. Fegyvert senki sem viselt, ha csak: a hegyes vassal ellátott alpesi begy más zóbo tokát nem tekintjük fegyvereknek. A menet a régi akadémia gyönyörű parkján át, Mária Terézia és Ferenc József szobrai mellett a nagy Torony-térre vonult, ahol hatalmas oszlopban fölsorakozott. A Torony-tér igen hatásos, de egyúttal igen különös képet nyújtott. A középen magas oltárt emeltek, amelyet osztrák és tartományi zászlók díszítettek, de köröskörűi, amíg a szem ellátott, minden házon vörös zászlódisz lengett. A tábori misét tehát lebegő vörös színek között celebrálták. A beszédek A beszédek legnagyobb része szelíd és óvatos volt. Elsőnek Meixner, Bécsújhely nagynémet alpolgármestere szólalt föl, aki kifejtette, hogy a Heimwehrek nem ellenségei a munkásságnak és nem barbárok, mint az ellenséges sajtó állítja. Meixner szerint október 7-ike után Ausztria összes pártja békés együttműködésének útjában nincs akadály. kérdést állandóan szőnyegen tartsuk, annál is inkább, mert ebben a pörben olyas valaki tanúskodik mellettünk, aki ennek a?; államnak első polgára s Uj Európa ciniü könyvében hirdeti annak a fontosságát, hogy a kisebbségi nemzetek' híd legyenek a szomszédos többségi nemzetek között. Hid és pillér, nem pedig mocsárba tiport palló. Az alpolgármester után Steidle dr. emelkedett szólásra. Több százezer honvéd vigyáz ma Ausztria sorsára, — mondotta — s a kis országot még abban az esetben is megvédi, ha kivülről nem kap segítséget. A marxista vezérek igen nagy hibákat követtek el a közelmúltban, főleg a pénzügyi gazdálkodás terén s a Heimwehrek addig nem szüntetik meg sikeresen megkezdett munkájukat, amíg a marxisták az utolsó fillér adósságot le nem töretették. Steidle ezután a felkínált lefegyverzés és kibékülés ellen foglalt állást, mert véleménye szerint mindaddig nem lehet békességről szó, amig a szófiáid emokraták vörös terrorja tart. A beszédek elhangzása után a líeímweh- rek a teherpályaudvarra vonultak, ahonnét különvonatok szállították őket szülővárosaikba. Délután hat órakor egyetlen idegen ember sem volt Bécsújhely területén. A délután folyamán megeredt az eső s a szakadó eső az esetleg délutánra tervezett kilengések lehetőségét eleve kizárta. £ szociáldemokrata ellentüntetés A köztársasági véderőszövetség felvonulása a város másik oldalán a Torony-tér ellenpólusának környékén folyt le. Déli tizenkét órakor a Heimwrehr elvonult, a támadástól nem kellett többé tartani. Az utcákról eltakarították a drótsövényeket és a spanyol lovasokat s a szociáldemokraták kényelmesen fölvonulhattak a Főtérre, ahol a városban vörösre díszített erkélyéről Seitz, Becs polgármestere, Ren- ner dr. volt szövetségi kancellár és a külföldi szakszervezetek képviselői megtarthatták beszédeiket. A teret csakhamar ellepték a felvonulók s egyedül Bécsújhely városából több mint tizenötezer munkás verődött össze a népgyülés- re. Elsőnek Hellner, Alsóausztria szociáldemokrata tartományfőnökhelyettese beszélt. Beszédét hangerősitők vitték szét a nép közé. Kifejette, hogy a Heimwehrek felvonulása a tervezett fascista forradalomnak csak első lépését jelenti, s ha a munkások nem fordultak volna erélyesen a jobboldali fölforgató elemek ellen, a bécsújhelyi fölvonulást bizonyára Bocs bevétele követte volna. Ennek a.tervnek természetesen befellegzett. A beszédek elhangzása után a szociáldemokrata szervezetek a legnagyobb rendben elvonultak a Főtérről. Kürtjelek, zenekarok és zsebkendőlobogta tás jelezték a katonailag szervezett osztrák köztársasági védőszövetség tagjainak ünnepi föl vonulását. Elől száz kerékpáros haladt, majd a szociáldemokrata roham csapatok tagjai, leik ez alkalommal viseltek először aeélsisaikot. A Schuízbündlerek uniformisa nerc. oly ragyogóan uj, mint a Heimwehreké, de a felvonulók szelleme épp oly friss és kir írás- ialan, mint az ellenfélé volt. Régi katonatisztek helyett a nyolcas sorok oldalán haladó előmunkások vezették e katonai jellegit i ! tika még mindig szinte quantité negligeable- ! nék tekint. A magyarság érzi és tudja, hogy sorsának ’jobbrafordulását elsősorban attól remélheti, ha az Európa sorsát intéző tényezőket hovatovább meg lehet győzni a kisebbségi jogok nemzetközi biztosi fásának fontosságá- ; rőt. Ezért szükséges az, hogy a kisebbségi
