Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-09 / 230. (1857.) szám
1 magyar intelligencia nélkülözhetetlen barátja a Képes léi formációkat akik mögött belá'tha tatban tömegben jöttek a munkások, az ifjúmunkások és a munkás nő!« A felvonuló szociáldemokraták számát ötvenezerig becsülik. Teljes kommunista kudarc Október 7-én a legnagyobb kudarcot kétségtelenül a kommunisták szenvedték. Erőszakoskodásaikat a rendőrség csirájában elfojtotta. Míg a hatóságok a szociáldemokratákkal és a fajvédőkkel keztyiis kézzel igyekeztek bánni, a kommnni siókkal szemben a íegkérlelhetetlenebb szigort alkalmazták. Vezetőiket a legtöbb helyen még szombaton letartóztatták és fogdába vetették. Néhány ügyes detektív két órával a kommunisták pénteki titkos ülése után már megszerezte az ülés öztenografált titkos jegyzőkönyvét és a birtokába került adatok nyomán letartóztatta a kiszemelt vezetőket. A főtéren lezajlott szociáldemokrata tüntetés ideje alatt a kommunisták is beszédet akartak tartani. A csendőrök villámgyorsan bekerítették a kommunisták kis tömegét s hatvanat nyomban a rendőrségre kisértek. Köztük volt a prágai Stern Viktor kommunista vezér és a húszéves Slansky, a brünni Romost szerkesztője. A szombatról vasárnapra virradó éjjel az egyik kommunista osztag Pottendorfban gyülekezett és a hajnali vonattal Bécsújhelyre akart utazni. A vonatba meglepetésszerűen egy csendőr osztag is beszállt s n(közben az egész társaságot letartóztatta. Búi •genlandból és Alsóausztria több községéből kommunista osztagok voltak útban Bécsújhely felé, de a csendőrség mindenütt kellő időben értesült: szándékukról és még útközben megállította Őket. A város határát egyetlen idegen kommunista sem lépte át. <5rác és Lenben Grác, október 8. A HeimweTirek gráci föl vonulásán több kisebb összeütközés történt a kommunisták, a rendőrség és a fajvédők között. Az ifjúmunkások egyik szervezete a pályaudvar közelében megtámadta az elvonuló Heimwehreket. A rendőrség kellő időben közbelépett és gummibotokkal szétkergette a támadókat. Kummer Dávidot, a gráci kommunisták közismert vezérét, letartóz ta'tták. Leoben, október 7. Á leoheoi köztársasági védőszövetség fölvonulása incidens nélkül folyt le. A tizenötezer szociáldemokrata Schutzbündlert többezer munkás és munkásnő kisérte a vörös zászlókkal diszitett utcákon. A kommunisták itt is megkísérelték, hogy zavart okozzanak, de a Schutzbündle- rek egyszerűen elkergették őket. Mibe került a bécsújhelyi „puccs"! Becs, október 8. $eipcl dr. szövetségi kancellár ma délelőtt i? áatta a négy parlamenti párt vezetőjével, hogy Renner dr. szociáldemokrata képviselő kérésének eleget téve, csütörtökre, október ll-ére összehívja a parlamenti pártok vezetőit, hogy a belső béke biztosítására életbelépteteoadő intézkedéseket megbeszélje velük. A parlamenti pártok tudomásul vették Seipel intézkedését é« a kitűzött napon délelőtt tizenegy érakor megjelennek a parlamentben, hogy a tárgyalásokat megkezdjék. A Hervey-ügynökség értesülése szerint vasárnap a bécsi rendőrség teljes létszámán kiviil 6400 katona teljesített szolgálatot a fővárosban. Szombat este 1350 rohamkatona volt szolgálatban. A külön szolgálatok vasárnap 217.000 sdlling rendkívüli kiadást okoztak, mig a rendőrség megerősített szolgálata 328.000 sillingbe került. A csendőrség különleges intézkedései 89.000 sLllinget emésztettek föl, úgy hogy október 7-ike csaknem 700.000 sillingbe került. Ebbe még nincsenek beleszámítva a vidéki költségek és a bécsújhelyi kiadások, úgy hogy hozzávetőleges becslés szerint a pártok csökönyössége rengeteg magánköltségen kívül az államnak is mintegy két millió sillingjébe került. Béctujhelyen teljes a nyugalom Becs, október 8. Ofenbeck polgármester még tegnap este felfüggesztette az alfcohol- tiilallmat, mert a városban minden megnyugodott. Este a legtöbb lokál megtett s a lakosság a késő éjjeli órákig a legteljesebb nyugalomban tárgyaltja a nap eseményeit. Ma délelőtt tizenegy óra felé Bécsújhely visszanyerte megszokott képéit s a gyáraikban a munkásság újra munkába állt. A tegnapi nap izgalmaira egyedül a még mindig föiriobogózött utcák emlékeztetnek. Bécsújhely párisi mérleg® Paris, október 8. A francia főváros vasárnapi lápjai csaknem kivétel nélkül állást foglalnak a bécsújhelyi fölvonuláshoz. Mint minden alkalommal, most is elsősorban a csatlakozás miatt aggódnak, mert véleményűik szerint az osztrák helyzet kiéleződése a legbiztosabb előkészítője az Anschlussnak. Az Ausztriában lejátszódott események Jules Sauerwein szerint csak közvetve érdeklik a világ közvéleményét. Ha a Heim- wehrek döntő győzelmet aratnak, az An- schluss gondolata nem gyöngülne, de az osztrák kormány határozottan kedvezőbb helyzetbe kerülne és több hidegvérrel és szabadsággal gátolhatná meg a csatlakozás propagandáját, A Temps aggódva figyeli az osztrák kormány gyengeségét. A francia félhivatalos lap véleménye szerint, ha az osztrák kormány erősebb lett volna, föltét- letnül mindkét tüntetést betiltotta volna. Mindazonáltal Seipel kancellár már 1927 július 15-én bebizonyította, hogy a helyzet ura és gátat vet a forradalom terjedése elé. A mai nap eredménye föltétlenül megerősíti ezt a benyomást. Sokan azt állítják, hogy Ausztria jelenlegi formájában sem gazdaságilag, sem politikailag nem élhet meg. Ez az álláspont hamis és a pangerma- nisták céljait szolgálja. Akik Ausztria sorsa fölött őrködnek, nem engedhetik meg, hogy független létét valami, vagy valaki, akár külső ellenség, akár polgárháború veszélyeztesse. A Journal is sajnálattal állapítja meg, hogy az osztrák kormány gyönge, az Avenir viszont attól fél, hogy a két marakodó között a harmadik, azaz a kommunista párt győz. León Blum a Populaireben a Heim\vehrek esetleges győzelmének következmény elvéi foglalkozik. A Keimwehrek bécsi győzelmét Mutter kancellár berlini kabinetje nem élné tűi, ment a fosé ista Ausztria szövetkezne Mussolini Olaszországával és Horthy Magyarországával. Blum szerint Seipel kormánya titokban a Heimwehrekkel paktál és a nyugati hatalmak kötelessége volna, hogy magatartásának veszedelmes következményeire figyelmeztessék. A Petit Párisién véleménye szerint Ausztria belső krízise tegnap elérte tetőpontját s mivel az ország a krízist jól állotta ki, ma már nem kell aggódni Ausztria sorsa fölött. Az Echo de Paris és vele a jobboldali sajtó azon botráukozik meg, hogy miképp szolgáltathatta ki a kormány az utcát az egyenruhás és fegyveres párttömegeknek. Pertinax szerint, ha a tegnapi napon ugyan több tinta folyt, mint vér, mégsem nevezhető i'terdéktelennek a bécsújhelyi eset, mert bármikor megismétlődhetik. Állandó művásár Duboviczky képszalon, Nyitra. 4928 Ramsay MacDonald, az angol munkáspárt vezére legközelebb Prágába érkezik Októberben nem lesz kormányváltozis Prága, október 8. A Národni Pofitütea értesülése szerint a legújabb döntés alapján októberben nem terűi sor a kormány rekonstrukciójára. Minthogy Svebla miniszterelnök egészségi állapota javulóban van, elesnék * kormányelnökség más politikussal valló betöltésére vonatkozó kombinációk is. A politikai pántok alkalmazkodnak a cseh közvélemény azon óhajához, hogy a jubileumi napokon Svebla maradjon a kormány élén. Az a mozgalom, hogy a kormányba felvegyék az összes államalkotó cseh és német pártokat, egyelőre nem valósul meg. Ha előre nem látott események nem következnek be. akkor a belpolitika! helyset októberben vál tűz alkun marad. Az agráriusok megkezdték a választási agitációt Prága, október 8. Az agrárius Vénkor elsőnek közli a cseh politikai lapok közül az országos és kerületi képviselőtestületi választásokra vonatkozó agitációs felhívást. Ebben többek között ezeket írja: A választásoknál nemcsak az autonóm testületek összeállításáról, ▼ agy a jövő autonóm politikáról lesz szó. A választások jelentősége elsősorban politikai lesz és itt fog eldőlni az is, vájjon a eseh agrárpárt megmarad-e a legnagyobb és a leg« erősebb politikai pártnak. A pártvezetőség e célból a választási alapra gyűjtést rendez és felszólítja a párttagokat, hogy ez alaphoz járuljanak hozzá. MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ”) REGÉNY. Irta: EMII. DR00NBERG (35) — Neked semmit sem kelő. csinálnod — szólott. — Vezetem a lovadat, meri. ismerem az utat. Nekivágtunk az avarnak, a fák ágai és a bokrok az arcunkba csapódtak, úgy hogy mind a tetten a ló nyakára feküdtünk. • — Hová vezetsz, Minnehaha? kérdeztem, mert most ismét nagyobb megerőltetés nélkül lehetett beszélni. — A legközelebbi ut, természetesen, a Rocanville felé vezető ösvény lenne — felelte —, de azon és a folyó vonalán fognak bennünket legelőször keresni. Remélem még nem vették észre, hogy elhagytad a tanyát és ezze' jók -ra egérutat kapunk. — Hogyan találhatnának ránk az éj folyamán? — kérdeztem. — Nyomunkat a bokrok között nem láthatják és mielőtt még reggel lesz, a hóvihar eltünteti. — De vannak kutyáik — volt a válasz. —■ Azok nem sokat segíthetnek — igyekeztem megnyugtatni a Lányt. A falu és a bozót között, ahol lovainkra szállottunk, ugyancsak összetoavacta a hóta- j karót a szél, amely minden nyomot és szagot elfojt. Ttt pedig, ahol már nyugodtabb a vidék, legfeljebb a lovaik nyomát szimatolhatják. ez azonban nem gyanús a kutyáknak. A cserjéidből ismét, felhangzott a hosszú fájdalmas farkasüvöltós. Felkapaszkodott a hegyoldalakon, végigszáíllott a fák koronái fölött és az egész völgyet betöltötte borzalmas visszhangjával. S a hangra, melyet meghallott a másik csorda vezé.hímje, megjött a válasz -• ős jött az üvöltés a többi farkas torkából is, amelyeket az éhség végigkorbá- csolt az erdőn. Mind közelebbről és közelebbről hallatszott az üvöltés, mig azután egyszerire megroppant előttünk az avar és a hótakaró fakó fényében hajlékony, a bordádig lesoványodott, fekete alakok tűntek élő a bokrok közül. A lovak megálltak és .kitágult orreim- pákfcal, habzó szájjal felágaskodtak. Majd leestem a lovamról, amelyen nem vott semmi más, mint a kötöíék s ehhez kötve az a kötél, amellyel Minmehaha maga után vezette az állatot. A leány most szorosan mellém lovagolt és kezét védelmet keresve a karomra tette. — Van fegyvered? — kérdezte és hangjából ki érzett az ijedelem. — Légy nyugodt, itt van a revolverem — feleltem. Magam se voltam azonban nyugodt. Amiig lovaink hátán ülünk, elég biztonságban vagyunk; az állatok azonban már jelét adták nagy nyugta 1 anságuknak és nyereg nélkül csak kevéssé uralkodhattunk rajtuk. Minden pillanatban számíthattunk arra, hogy ijedtekben nagyot ugranak és ledobnak, bennünket magukról. S ami erre a sötét éjszakában következnék, az odasorakozna azokhoz a tragédiákhoz, amelyek minden télen lejátszódnak a néma kanadai erdőkben. A kanadai farkasból ugyanis még hiányzik a j jótékony félelem az emberektől, amelyet a messziről gyilkoló fegyverek máshol már beléneveftek az amerika i farka sokba. — Akkor előre! — kiáltotta Minnehaha, mialatt mokassziuos lábát lovának vékonyába vágta s egy fáról leszakított ággal reávágott. Egyidejűleg hangos kiáltással hajszolta az én lovamat is. — Azon kell igyekeznünk, hogy szabad vidékre érjünk, ahol a farka sok, már nem tudnak reánk törni. Ebben az évben különösen veszedelmesek, mert nem volt négy hó és a nagy vadtak el tudtak menekülni előlük. A lovak azonban nem igen akartak előre menni. 1 — Megállni! — kiáltottam most. és egyidejűleg meg akartaim állttani a lovaimat, ami azonban nem sikerült, mert a valamivel előttem lovagoló Minnehaha maga után húzta a kötéllel. — Nem tűröm, hogy egy lépéssel is tovább lovagolj! — szóltam szigorúan MinnehaháTa. — Vissza kell térned, még pedig mindjárt. Most még veszély nélkül megteheted. Előttünk azonban csak úgy nyüzsögnek a farkasok, ügy látszik, az egész vidék faükái itt adtak találkozót egymásnak. — Es te? Mi lesz veled? — aggódott a leány. — Ne törődj velem, az én gondom lesz, hogy miképpen végzek velük. A legrosszabb esetiben majd találok egy fát, amelyen nap- fölkeltéig biztonságban lehetek. A bestiák csupán éjszaka veszedelmesek. Sohasem bocsát anám meg magamnak, hogyha miattam veszedelembe kerülnél. — Honnan tudod, hogy a veszély nem éppen akkora mögöttünk, mint előttünk? — tiltakozott Minnehaha. — Körülbelül három mérföldet lovagoltunk. A farkasok mindenre! ől cirkálunk és ahelyett, hogy megmenekülnék a veszedelemből, talán éppen igy jutok bele. Semmiesetre sem megyek viasza, a.mig téged biztonságban nem tudlak Még kétmérföldnyi utunk van egy kopár dombig, amely nem nyújt fedezéket a farkasoknak. Ott azután visszaüzheted őket revolvereddel. Van elég töltényed? — Van elég, de nehéz a töltés. — Akkor előre! — parancsolta Minnehaha. — Biztonságunk a gyorsaságunktól függ. Szót sem tovább! — Nem volt kedvem szerint való dolog, de azért meghajtottam a lovamat. Tagadhatatlan, hogy visszafelé sem volt veszedelem nélkül az ut Miauéba hóra nézve. Azonban odaadhattam volna neki a revolveremet, hogyha a farkasok rátámaduak, lőjje le a vezetéklovat és hagyja hátra nekik zsákmányul így bizonyára időt nyer, hogy elérje a falut. Megtörténhetett volna azonban, hogy minden könnyedsége és hajlékonysága mellett is leesik a lováról, ha az állat váratlanul megugrik. Lehetetlen volt azonban mindezt közölni vele a bizonytalanul mozgó 1 orcákon és a sűrűn ismétlődő szélír akarni ok között, amelyek valósággal elsodorták az ember szájáról a szót és szétszórták a hóförgetegbe. S talán csakugyan nem volt nagyobb a veszedelem előttünk, mint mögöttünk, azzal a különbséggel, hogy előre menve, mindjobban belerohantunk a vadonba, mig a másik esetben három mérföldnyi ut után Minnehaha biztonságba juthatott volna, • Hallgatva nyargaltunk tova. A lovak fülüket hegyezne száguldottak, repülő sörénynyel, ijedten fújva és minden alkalommal rémülten felágaskodva, hogyha a bokrok ikö- zül reájuk világítottak a sárgán izzó szemek és feltűntek hegyes fülükkel és kiálló bordájukkal a hosszúra nyalt sötét alakok. Szemünk teljesen megszokta a sötétséget, A fehér hótakaró visszfénye éppen elegendő volt ahhoz, hogy észrevegyük ezeket a veszedelmes éjjeli árnyékokat. Mind közelebb és közelebb jöttek, legalább egy tucat keringett körülöttünk. A lóink reszkettek, ijedeztek, ágaskodtak ... — Megálljunk, Minnehaha! — kiáltottam, midőn egy különösen merész farkas lovam hátára ugrott. A ló hatalmas rúgásától azonban üvöltve zuhant vissza a bokorba. Lecsúsztam lovamról, amit azonban Minnehaha észre se vett, mert tovább vágtától! a két lóval. Gyors egymásutánban három lövés hangzott most eb Az üvöltő hangok közül bárom elhallgatott és három lesi feküdt közel egymáshoz a havon. Jól céloztam, de erre szükség is volt. Bár non volt nehéz a célzás, meri ui a ' jü'i k hozzám.
