Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-09 / 230. (1857.) szám

1 magyar intelligen­cia nélkülözhetetlen barátja a Képes léi formációkat akik mögött belá'tha tatban tö­megben jöttek a munkások, az ifjúmunká­sok és a munkás nő!« A felvonuló szociálde­mokraták számát ötvenezerig becsülik. Teljes kommunista kudarc Október 7-én a legnagyobb kudarcot kétségtelenül a kommunisták szenvedték. Erőszakoskodásaikat a rendőrség csirájában elfojtotta. Míg a hatóságok a szociáldemokraták­kal és a fajvédőkkel keztyiis kézzel igyekeztek bánni, a kommnni siókkal szemben a íegkérlelhetetlenebb szigort alkalmazták. Vezetőiket a legtöbb helyen még szombaton letartóztatták és fogdába vetették. Néhány ügyes detektív két órával a kommunisták pénteki titkos ülése után már megszerezte az ülés öztenografált titkos jegyzőkönyvét és a birtokába került adatok nyomán letar­tóztatta a kiszemelt vezetőket. A főtéren le­zajlott szociáldemokrata tüntetés ideje alatt a kommunisták is beszédet akartak tartani. A csendőrök villámgyorsan bekerítették a kommunisták kis tömegét s hatvanat nyomban a rendőrségre kisértek. Köz­tük volt a prágai Stern Viktor kommu­nista vezér és a húszéves Slansky, a brünni Romost szerkesztője. A szombat­ról vasárnapra virradó éjjel az egyik kommunista osztag Pottendorfban gyü­lekezett és a hajnali vonattal Bécsúj­helyre akart utazni. A vonatba meg­lepetésszerűen egy csendőr osztag is be­szállt s n(közben az egész társaságot le­tartóztatta. Búi •genlandból és Alsóausztria több közsé­géből kommunista osztagok voltak útban Bécsújhely felé, de a csendőrség mindenütt kellő időben értesült: szándékukról és még útközben megállította Őket. A város határát egyetlen idegen kommunista sem lépte át. <5rác és Lenben Grác, október 8. A HeimweTirek gráci föl vonulásán több kisebb összeütközés tör­tént a kommunisták, a rendőrség és a faj­védők között. Az ifjúmunkások egyik szer­vezete a pályaudvar közelében megtámadta az elvonuló Heimwehreket. A rendőrség kellő időben közbelépett és gummibotokkal szétkergette a támadókat. Kummer Dávidot, a gráci kommunisták közismert vezérét, le­tartóz ta'tták. Leoben, október 7. Á leoheoi köztársa­sági védőszövetség fölvonulása incidens nél­kül folyt le. A tizenötezer szociáldemokrata Schutzbündlert többezer munkás és mun­kásnő kisérte a vörös zászlókkal diszitett ut­cákon. A kommunisták itt is megkísérelték, hogy zavart okozzanak, de a Schutzbündle- rek egyszerűen elkergették őket. Mibe került a bécsújhelyi „puccs"! Becs, október 8. $eipcl dr. szövetségi kancellár ma délelőtt i? áatta a négy parla­menti párt vezetőjével, hogy Renner dr. szociáldemokrata képviselő kérésének ele­get téve, csütörtökre, október ll-ére össze­hívja a parlamenti pártok vezetőit, hogy a belső béke biztosítására életbelépteteoadő intézkedéseket megbeszélje velük. A parla­menti pártok tudomásul vették Seipel in­tézkedését é« a kitűzött napon délelőtt tizenegy érakor megjelennek a parlament­ben, hogy a tárgyalásokat megkezdjék. A Hervey-ügynökség értesülése szerint vasárnap a bécsi rendőrség teljes létszámán kiviil 6400 katona teljesített szolgálatot a fő­városban. Szombat este 1350 rohamkatona volt szolgálatban. A külön szolgálatok vasár­nap 217.000 sdlling rendkívüli kiadást okoz­tak, mig a rendőrség megerősített szolgálata 328.000 sillingbe került. A csendőrség kü­lönleges intézkedései 89.000 sLllinget emész­tettek föl, úgy hogy október 7-ike csaknem 700.000 sillingbe került. Ebbe még nincse­nek beleszámítva a vidéki költségek és a bécsújhelyi kiadások, úgy hogy hozzávetőle­ges becslés szerint a pártok csökönyössége rengeteg magánköltségen kívül az államnak is mintegy két millió sillingjébe került. Béctujhelyen teljes a nyugalom Becs, október 8. Ofenbeck polgármester még tegnap este felfüggesztette az alfcohol- tiilallmat, mert a városban minden megnyugo­dott. Este a legtöbb lokál megtett s a lakos­ság a késő éjjeli órákig a legteljesebb nyuga­lomban tárgyaltja a nap eseményeit. Ma dél­előtt tizenegy óra felé Bécsújhely visszanyer­te megszokott képéit s a gyáraikban a munkás­ság újra munkába állt. A tegnapi nap izgal­maira egyedül a még mindig föiriobogózött utcák emlékeztetnek. Bécsújhely párisi mérleg® Paris, október 8. A francia főváros va­sárnapi lápjai csaknem kivétel nélkül állást foglalnak a bécsújhelyi fölvonuláshoz. Mint minden alkalommal, most is elsősorban a csatlakozás miatt aggódnak, mert vélemé­nyűik szerint az osztrák helyzet kiéleződése a legbiztosabb előkészítője az Anschlussnak. Az Ausztriában lejátszódott események Jules Sauerwein szerint csak közvetve ér­deklik a világ közvéleményét. Ha a Heim- wehrek döntő győzelmet aratnak, az An- schluss gondolata nem gyöngülne, de az osztrák kormány határozottan kedvezőbb helyzetbe kerülne és több hidegvérrel és szabadsággal gátolhatná meg a csatlakozás propagandáját, A Temps aggódva figyeli az osztrák kormány gyengeségét. A francia félhivatalos lap véleménye szerint, ha az osztrák kormány erősebb lett volna, föltét- letnül mindkét tüntetést betiltotta volna. Mindazonáltal Seipel kancellár már 1927 július 15-én bebizonyította, hogy a helyzet ura és gátat vet a forradalom terjedése elé. A mai nap eredménye föltétlenül megerő­síti ezt a benyomást. Sokan azt állítják, hogy Ausztria jelenlegi formájában sem gazdaságilag, sem politikailag nem élhet meg. Ez az álláspont hamis és a pangerma- nisták céljait szolgálja. Akik Ausztria sorsa fölött őrködnek, nem engedhetik meg, hogy független létét valami, vagy valaki, akár külső ellenség, akár polgárháború veszé­lyeztesse. A Journal is sajnálattal állapítja meg, hogy az osztrák kormány gyönge, az Avenir viszont attól fél, hogy a két mara­kodó között a harmadik, azaz a kommunista párt győz. León Blum a Populaireben a Heim­\vehrek esetleges győzelmének következmé­ny elvéi foglalkozik. A Keimwehrek bécsi győzelmét Mutter kancellár berlini kabinetje nem élné tűi, ment a fosé ista Ausztria szö­vetkezne Mussolini Olaszországával és Horthy Magyarországával. Blum szerint Seipel kor­mánya titokban a Heimwehrekkel paktál és a nyugati hatalmak kötelessége volna, hogy magatartásának veszedelmes következmé­nyeire figyelmeztessék. A Petit Párisién véleménye szerint Ausz­tria belső krízise tegnap elérte tetőpont­ját s mivel az ország a krízist jól állotta ki, ma már nem kell aggódni Ausztria sorsa fölött. Az Echo de Paris és vele a jobboldali sajtó azon botráukozik meg, hogy miképp szolgál­tathatta ki a kormány az utcát az egyenruhás és fegyveres párttömegeknek. Pertinax sze­rint, ha a tegnapi napon ugyan több tinta folyt, mint vér, mégsem nevezhető i'terdék­telennek a bécsújhelyi eset, mert bármikor megismétlődhetik. Állandó művásár Duboviczky képszalon, Nyitra. 4928 Ramsay MacDonald, az angol munkáspárt vezére legközelebb Prá­gába érkezik Októberben nem lesz kormányváltozis Prága, október 8. A Národni Pofitütea ér­tesülése szerint a legújabb döntés alapján októberben nem terűi sor a kormány rekon­strukciójára. Minthogy Svebla miniszterelnök egészségi állapota javulóban van, elesnék * kormányelnökség más politikussal valló be­töltésére vonatkozó kombinációk is. A politi­kai pántok alkalmazkodnak a cseh közvéle­mény azon óhajához, hogy a jubileumi napo­kon Svebla maradjon a kormány élén. Az a mozgalom, hogy a kormányba felvegyék az összes államalkotó cseh és német pártokat, egyelőre nem valósul meg. Ha előre nem lá­tott események nem következnek be. akkor a belpolitika! helyset októberben vál tűz alkun marad. Az agráriusok megkezdték a választási agitációt Prága, október 8. Az agrárius Vénkor el­sőnek közli a cseh politikai lapok közül az országos és kerületi képviselőtestületi válasz­tásokra vonatkozó agitációs felhívást. Ebben többek között ezeket írja: A választásoknál nemcsak az autonóm testületek összeállításá­ról, ▼ agy a jövő autonóm politikáról lesz szó. A választások jelentősége elsősorban politikai lesz és itt fog eldőlni az is, vájjon a eseh ag­rárpárt megmarad-e a legnagyobb és a leg« erősebb politikai pártnak. A pártvezetőség e célból a választási alapra gyűjtést rendez és felszólítja a párttagokat, hogy ez alaphoz já­ruljanak hozzá. MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ”) REGÉNY. Irta: EMII. DR00NBERG (35) — Neked semmit sem kelő. csinálnod — szólott. — Vezetem a lovadat, meri. ismerem az utat. Nekivágtunk az avarnak, a fák ágai és a bokrok az arcunkba csapódtak, úgy hogy mind a tetten a ló nyakára feküdtünk. • — Hová vezetsz, Minnehaha? kérdez­tem, mert most ismét nagyobb megerőltetés nélkül lehetett beszélni. — A legközelebbi ut, természetesen, a Rocanville felé vezető ösvény lenne — felel­te —, de azon és a folyó vonalán fognak ben­nünket legelőször keresni. Remélem még nem vették észre, hogy elhagytad a tanyát és ezze' jók -ra egérutat kapunk. — Hogyan találhatnának ránk az éj fo­lyamán? — kérdeztem. — Nyomunkat a bok­rok között nem láthatják és mielőtt még reg­gel lesz, a hóvihar eltünteti. — De vannak kutyáik — volt a válasz. —■ Azok nem sokat segíthetnek — igye­keztem megnyugtatni a Lányt. A falu és a bozót között, ahol lovainkra szállottunk, ugyancsak összetoavacta a hóta- j karót a szél, amely minden nyomot és szagot elfojt. Ttt pedig, ahol már nyugodtabb a vi­dék, legfeljebb a lovaik nyomát szimatolhat­ják. ez azonban nem gyanús a kutyáknak. A cserjéidből ismét, felhangzott a hosszú fájdalmas farkasüvöltós. Felkapaszkodott a hegyoldalakon, végigszáíllott a fák koronái fölött és az egész völgyet betöltötte borzal­mas visszhangjával. S a hangra, melyet meg­hallott a másik csorda vezé.hímje, megjött a válasz -• ős jött az üvöltés a többi farkas torkából is, amelyeket az éhség végigkorbá- csolt az erdőn. Mind közelebbről és közelebbről hallat­szott az üvöltés, mig azután egyszerire meg­roppant előttünk az avar és a hótakaró fakó fényében hajlékony, a bordádig lesoványo­dott, fekete alakok tűntek élő a bokrok kö­zül. A lovak megálltak és .kitágult orreim- pákfcal, habzó szájjal felágaskodtak. Majd le­estem a lovamról, amelyen nem vott semmi más, mint a kötöíék s ehhez kötve az a kötél, amellyel Minmehaha maga után vezette az állatot. A leány most szorosan mellém lovagolt és kezét védelmet keresve a karomra tette. — Van fegyvered? — kérdezte és hang­jából ki érzett az ijedelem. — Légy nyugodt, itt van a revolverem — feleltem. Magam se voltam azonban nyugodt. Amiig lovaink hátán ülünk, elég biztonság­ban vagyunk; az állatok azonban már jelét adták nagy nyugta 1 anságuknak és nyereg nélkül csak kevéssé uralkodhattunk rajtuk. Minden pillanatban számíthattunk arra, hogy ijedtekben nagyot ugranak és ledobnak, ben­nünket magukról. S ami erre a sötét éjsza­kában következnék, az odasorakozna azok­hoz a tragédiákhoz, amelyek minden télen lejátszódnak a néma kanadai erdőkben. A kanadai farkasból ugyanis még hiányzik a j jótékony félelem az emberektől, amelyet a messziről gyilkoló fegyverek máshol már beléneveftek az amerika i farka sokba. — Akkor előre! — kiáltotta Minnehaha, mialatt mokassziuos lábát lovának vékonyá­ba vágta s egy fáról leszakított ággal reává­gott. Egyidejűleg hangos kiáltással hajszolta az én lovamat is. — Azon kell igyekeznünk, hogy szabad vidékre érjünk, ahol a farka sok, már nem tudnak reánk törni. Ebben az évben különö­sen veszedelmesek, mert nem volt négy hó és a nagy vadtak el tudtak menekülni előlük. A lovak azonban nem igen akartak elő­re menni. 1 — Megállni! — kiáltottam most. és egy­idejűleg meg akartaim állttani a lovaimat, ami azonban nem sikerült, mert a valamivel előttem lovagoló Minnehaha maga után húzta a kötéllel. — Nem tűröm, hogy egy lépéssel is tovább lovagolj! — szóltam szigorúan MinnehaháTa. — Vissza kell térned, még pedig mindjárt. Most még veszély nélkül megteheted. Előttünk azonban csak úgy nyüzsögnek a farkasok, ügy látszik, az egész vidék faükái itt adtak találkozót egymásnak. — Es te? Mi lesz veled? — aggódott a leány. — Ne törődj velem, az én gondom lesz, hogy miképpen végzek velük. A legrosszabb esetiben majd találok egy fát, amelyen nap- fölkeltéig biztonságban lehetek. A bestiák csupán éjszaka veszedelmesek. Sohasem bo­csát anám meg magamnak, hogyha miattam veszedelembe kerülnél. — Honnan tudod, hogy a veszély nem éppen akkora mögöttünk, mint előttünk? — tiltakozott Minnehaha. — Körülbelül három mérföldet lovagoltunk. A farkasok minden­re! ől cirkálunk és ahelyett, hogy megmene­külnék a veszedelemből, talán éppen igy ju­tok bele. Semmiesetre sem megyek viasza, a.mig téged biztonságban nem tudlak Még kétmérföldnyi utunk van egy kopár dombig, amely nem nyújt fedezéket a farkasoknak. Ott azután visszaüzheted őket revolvereddel. Van elég töltényed? — Van elég, de nehéz a töltés. — Akkor előre! — parancsolta Minne­haha. — Biztonságunk a gyorsaságunktól függ. Szót sem tovább! — Nem volt kedvem szerint való dolog, de azért meghajtottam a lovamat. Tagadha­tatlan, hogy visszafelé sem volt veszedelem nélkül az ut Miauéba hóra nézve. Azonban odaadhattam volna neki a revolveremet, hogyha a farkasok rátámaduak, lőjje le a ve­zetéklovat és hagyja hátra nekik zsákmá­nyul így bizonyára időt nyer, hogy elérje a falut. Megtörténhetett volna azonban, hogy minden könnyedsége és hajlékonysága mel­lett is leesik a lováról, ha az állat váratlanul megugrik. Lehetetlen volt azonban mindezt közölni vele a bizonytalanul mozgó 1 orcákon és a sű­rűn ismétlődő szélír akarni ok között, amelyek valósággal elsodorták az ember szájáról a szót és szétszórták a hóförgetegbe. S talán csakugyan nem volt nagyobb a veszedelem előttünk, mint mögöttünk, azzal a különbség­gel, hogy előre menve, mindjobban belero­hantunk a vadonba, mig a másik esetben há­rom mérföldnyi ut után Minnehaha bizton­ságba juthatott volna, • Hallgatva nyargaltunk tova. A lovak fü­lüket hegyezne száguldottak, repülő sörény­nyel, ijedten fújva és minden alkalommal rémülten felágaskodva, hogyha a bokrok ikö- zül reájuk világítottak a sárgán izzó szemek és feltűntek hegyes fülükkel és kiálló bordá­jukkal a hosszúra nyalt sötét alakok. Sze­münk teljesen megszokta a sötétséget, A fe­hér hótakaró visszfénye éppen elegendő volt ahhoz, hogy észrevegyük ezeket a veszedel­mes éjjeli árnyékokat. Mind közelebb és közelebb jöttek, leg­alább egy tucat keringett körülöttünk. A ló­ink reszkettek, ijedeztek, ágaskodtak ... — Megálljunk, Minnehaha! — kiáltot­tam, midőn egy különösen merész farkas lo­vam hátára ugrott. A ló hatalmas rúgásától azonban üvöltve zuhant vissza a bokorba. Lecsúsztam lovamról, amit azonban Minne­haha észre se vett, mert tovább vágtától! a két lóval. Gyors egymásutánban három lö­vés hangzott most eb Az üvöltő hangok kö­zül bárom elhallgatott és három lesi feküdt közel egymáshoz a havon. Jól céloztam, de erre szükség is volt. Bár non volt nehéz a célzás, meri ui a ' jü'i k hozzám.

Next

/
Thumbnails
Contents