Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-30 / 248. (1875.) szám

4 1988 ottóbw 80, k»d<l. törlesztésén kívül nem biztosítja északin&n- ciaojrszági tartományai ok újjáépítési kéltsé­geinek megtérítését. Ez az az álláspont, ame­lyet Briand Géniben a kormány nevében több ízben hangoztatott, s amelyből a jövőben sem engedhetünk. Reméljük, hogy a bejelentett jóvátételi tárgyalások hamarosan megkezdőd­nek s tudjuk, hogy külügyminiszterünk szö­vetségeseinkkel karöltre s a megegyezés aka­ratától átbatya figyelmesen és teljes jóakarat­tal fog,ja vezetni azokat Sohasem volt szük­ségesebb, mint ebben a pillanatban, hogy a kormány nagyszáma és hü többséggel indul­jon a küzdelembe. Herriot és Daladier beszédei a ponsi szoborleleplezésen Páris, október 29. Franciaország egy kis vidéki városkájában, a La Rodielle melletti Ponsbau tegnap avatták föl Oombes volt má­rt i sztereinek ami ékszobrát. A szoborleleplezésnek azért volt különös j jelentősége, mert Pons Franciaország lég- j jobboldalibb színezetű vidékén fekszik, j Combes pedig az az államférfin volt, aki j Franciaországban meghozta, a valláselle­nes laikus törvényeket s így a lehető 3eg- i kevésbé rokonszenves Ponshan. A párisi i lapok napokkal ezelőtt jelentették, hogy a szoborlelepjezósnói valószínűleg inci­densre kerül a sor, mert a lakosság egy része aligha tűri el, hogy a gyűlöli Com­besnek szobrát leleplezzék. Ezenkívül a lapok politikai következmé­nyektől is tartottak. A laikus törvényhozás elleni roham most tombol a legnagyobb erő­vel Franciaországiban s a szobor leleplezés szó­nokai, a radikális Herriot miniszter és Dala- dier, az ellenzéki radikálisok vezére, fölhasz­nálják az alkalmat, hogy állást foglaljanak a kényes ügyben. Herriot közoktatásügyi miniszter tapin­tattal és ügyesen oldotta meg nehéz felada­tát. A reakciós és ultrám ontán köröket nem sértette meg .amennyiben Combest nem mint vaHáseilenes vezért állította be, hanem mint olyan politikusit, aki törvényeivel éppen az általános szabadságot, még a vallásszabadsá­got is csak előmozdítani akarta. Ragyogó iro­dalmi és füozőfiai fejtegetésedben kifejtette, hogy s laikus törvények lényege nem más. mint a teljes vaíIMsd és világnézeti türelmes-! ség rendszerének bitv-alMsa. Beszéde oly j ügyese® volt fölépítve, hogy a párisi katoli- ; kus lapok, amelyek a szoborieiepiezés ünne~[ pélyét napok óta a nemzet egyik degveszedel-1 me&ebb ártója glorlfilkáciőjárnak nevezték,! ném találtaik kivetnivalót Herriot fejtegető-1 eeiben. A közektatásügyi miniszter politikai < kijeűentéseá természetesen színtelenek és je-j lent éktelenek maradtak. Daladier, az ellenzéki radikálisok vezé-1 re, nem oldotta meg kényes feladatát i'^n- olyan ragyogó fölénnyel, mint Herriot. Com- bes-ot nemcsak mint a politikai becsületesség | és az irodalmi ízlés szimbólumát ünnepel te, j hanem mint Franciaország megingathatatlan ] köztársasági akaratának jelképét, a reakció, I a maradásáig és a monarchia halálos allén-; ségé.t. Azok, akik Combes iskolájában nőttek fel \ — mondotta —■, sohasem azonosíthatják l magukat a reakciós és protekciós alapon kiosztott privilégiumokkal. Ezzel a mon- í dattaí a szánok a pénzügyi törvénybe i ,,becsempészett“ 70. és 71. pontot támad­ta meg, amely — mint ismeretes — a szerzetesrendek visszatelepítéséről és az egyházi javak visszaadásáról szél. Daladier beszéde után azonnal látszott, hogy a szab orleí eplezés ünnepe nem múlhat el in­cidens nólküi A camelois-k csinyje és véres köveföesiítiényei Alig hangzottak el a beszédek s alig vo-; miit el a tömeg a szobor talapzatától, amikor egy körülbelül negyven fiatalemberből álló csoport észrevétlenül a szoborhoz settenke­dett s még mielőtt a rendőrök észrovehették volna, egy hatalmas fiatalember kalapácsot rántott s két ügyes ütéssel letörte a szobor orrát és állát. A szobrot nyolc rendőr őrizte. Senkit sem engedtek a mü közelébe, de a negyven fiatalember, a királypárti Camelots dur Roi egyik harcos csoportja, oly ügyesen leplezte a támadást, hogy a rendőrök nem gyanakodhattak. Minden egyes ramclot kezé­ben virágcsokor volt s úgy vonultak föl, mintha a szobrot akarnák feldisziteni. A csokrokban voltak elrejtve a kalapácsok, a revolverek ép a gumibotok. Alighogy vezé­rük beütötte a szobor orrát, a többi harminc­kilenc a rendőrökre vetette magát, hogy igy fedezze a visszavonulást. Kemény kézitusa támadt a király rikkancsai és a rendőrök kö­zött. Az egyik rendőrnek kiütötték több fo­gát, mire a megtámadott a veszély pillanatá­ban revolvert rántott s belelőtt támadóiba. Az egyik golyó a támadó camelot mellébe fú­ródott s oly súlyosan megsebesítette, hogy né­hány perc múlva meghalt. A másik golyó egy j másik királypárti fiatalember balkarjába fú­ródott. ^ | A kellő időben érkező katonaság és í ooendörség csaknem valamennyi camelotfi-ti •KWCSI-MACitoRHIRIiAP elfoghatta, összesen negyvenkét személyt tartóztattak le. Megállapították, hogy a ki rálypárti fiatalemberek támadásukat hossza san és körülményesen előkészítették, ami ab­ból is kitűnik, hogy a legtöbb fiatalember messze vidékekről jött Ponsba. Többen kö­zülük az előző nap estéjén érkeztek Párisból Toursból, Bordcauxból és Pcrigcauxból. A jobboldali sajtó természetesen a felelősséget a kormányra és bérenceire, a rendőrökre hárítja. Az Action Franciásé elismeri ugyan, hogy a szobor elleni támadást előzetesen megszervezték, de kijelenti, hogy & bűnös rendőr nem önvédelemből, hanem gyilkolási vágyból és politikai dühében lőtt a fiatalem­berekre. A Coty-sajtó annyira megy állításai bán, hogy szerinte a király rikkancsait sza­bályszerűen tőrbecsalták s azután kivégez­ték. Az Ecbo de Paris is gyilkossággal vá­dolja a kormányt. Szerinte jóvátehetetler bűn, hogy a rendőrség néhány tüntető fiatal­ember ellen azonnal fegyverét használja és meggondolatlanul gyilkol. A baloldali sajtó is elismeri, hogy a rend­őr elhamarkodva járt el. Ugyanekkor azon­ban megállapítja, hogy a rendőr túlbuzgó­ságán kívül a kormányt és a baloldalt nem terheli felelősség, sőt ellenkezőleg, a jobb­oldal állandó provokációi okozzák az ilyen és a hasonló bajokat. Emlékestéinek La Ro- rhelle püspökének tiltakozására, melyben a püspök Combest Franciaország lelke legár­talmasabb megrouíájáuak tünteti fel és fel­szólítja a jóérzésü közönséget, hogy akadá­lyozza meg a szoborleleplczést. Az Ere Non- vclle a következőképpen ir: A kongregációk és a püspökök meg­kezdték offenziváiukat. A reakciós rohamesa- patok működésbe léptek. Mi is kijelentjük, hogy védekezni fogunk és nem engedjük jo­gainkat. Ezzel szemben az Action Francaise a kö­vetkezőket állapítja meg: — Combes volt, aki sületlen vallásellenes- ségéreí fölidézte a világháborút. Nem tűrhet­jük, begy emlékét gloriükálják és minek \t’ elkövetünk Franciaország belső ellenségeinek kiirtására­A royalisták és a radikálisok harca Franciaországban A ponsi szoborleleplezésuek föltétlenül veszedelmes következményei lesznek Fran­ciaországban. A radikálisok és a jobboldaliak régi ellenségeskedése, amelyet a világháború tizenöt-húsz évre megállított és visszavetett, a megbékült és stabilizált Franciaországban uj erővel kitört. Emlékezetes a háboruelőtti időkből, hogy mily véres és mérges s az egész világ politikájára kiható belső harcok rom­boltak Franciaországban a Dreyfus-pör ide­jén, vagy Combes miniszterelnöksége alatt, amikor a régi inonarchista tradíciók hívei mindent elkövettek, hogy szembeszáLljauak az alig megerősödött köztársaság híveivel. A háború után a royalista mozgalom is­mét megerősödött. Amikor Charles Mour- ras nagyszerű intellektuális előkészítése után a félelmetes szatiráju León Baridét és a kitűnő szervezőerővel rendelkező Charles Pujo vette kezébe az ügyet, né­hány év alatt több ezer mindenre kész fiatalember tömörült a monarchisták lap­ja, az Action Francaise körül és meg­kezdte az aktív harcot. A royalisták ki­adták a. jelszót, hogy a királypárti tömö­rülésekben csak Franciaország legoko­sabb és legegészségesebb elemei kaphat­nak helyet. A Camelots du Roi szervezetével valóban oly hatalmas és erős szervezetet teremtettek, amelynek tettei ma egyre jelentősebbekké válnak a politikai életben. Ahányszor a po­litika horizontján megjelennek, működésű­ket vagy siker, vagy nagy feltűnés követi, lgv volt León Daudet megszöktetésekor, igy volt most is, a ponsi leleplezés alkalmával. Franciaország hangulata izzó, s miüt. ahogy a sajtókommentárjaiból kitűnik, a jobb­oldal és a baloldal ellentéte oly aktuális hév­vel tör egymásra, hogy vannak körök, ame­lyek már belső háborúságtól és a Dreyfus-pör alatt tapasztalt veszedelmes és bénító lázon­gásoktól tartanak. A csehszlovákiai néptzivettégi ligák is megmozdultak a hontalanok érdekében Memorandumot nyújtottak ét Masaryk köztársasági elnöknek A csehszlovákiai népszövetségi liga: a cseh Chelcicky-társaság, továbbá a Dómét- magyar és zsidó népszövetségi ligák október 9.-én közös kérvényt nyújtottak be a köztár­saság elnökénél, amelyben arra kérték az ál­lamfőt, hogy az állami jubileum alkalmával segítse dűlőre vinni az állampolgárság és il­letőség problémáját- A köztársaság elnöké­hez benyújtott folyamodvány, amelyet, a meg­állapodások értelmében csak a jubileum napja után tesznek kör? \ szórni szóra Így hangzik: Elnök Ur! vétele az állam biztonságát veszélyeztetné. Azokat ugyanis, akik az állam biztonságát veszélyeztethetnék, mint idegeneket üz év alatt bizonyosan eltávolították. Akinek mint idegennek mostanáig sza- ibar1 volt itt élűié, már ezáltal bebizonyította, hogy nem hasznavehetetlen tagja az állami közösségnek. Emberiességi okokból, a mi hangunkkal is .megerősítjük az ő kívánságukat. Elnök Ur, kérjük Önt, a köztársaság ün­nepe alkalmával hasson oda értékes ináéia- tiájával, hogy \ Közeledők az a nap. : . yen a eeehszűo- vák köztársaság tízéves fönnállását, és a csehszlovák nemzet önálló állami létének szabadságát fogja ünnepelni. E nagy állami ünnep alkalmával alul­írott csehszlovákiai népszövetségi ligák, kik a köztársaság különböző nemzetiségeit kép­viselik és akiket összeköt az a cél, hogy a nemzetek békés megértését, szolgálják, Elnök Urnák az emberiség és a nemzetnek szen­telt életében gyakran megnyilvánult böl-i esésságéhez és nemes emberiességéhez for­dulnak, hogy segítséget kérjünk öntől azok­nak az embereknek ezrei számára is, akik anélkül, hogy bármiképpen vétkeztek volna, az állampolgárság nélkül szűkölködő egyé­nek szomorú sorsára jutottak, segítséget kérjünk tehát mindazok részére, akik bár — sokan már születésük óta — a jelenleg a csehszlovák köztársasághoz tartozó területen laknak s úgy érzik, hogy saját szülőföldjü­kön vannak, a régi monarchia összeomlása folytán mégis -egyik napról a másikra elvesz­tették állampolgárságukat. Nemcsak azok, akiknek egyetlenegy ál­lamban sincsen állampolgárságuk, hanem azok is, akiket ebben az országban, amely­ben oly régóta élnek, amellyel össze vannak nőve, ahol otthon akarnak lenni, idegenek­nek tekintenek, kiáltanak kétségbeesetten segítség után és kérik, hogy az állami köte­lékbe fölvétessenek és tegyék lehetővé szá­mukra, hogy az önál1 < állam megalakulásá­nak ünnepségeiben részt vehessenek. Elképzelhetetlen, hogy mindezeknek föl­A ICépes Wéí / előfizetési dija Praha II.. Panská 12. az. UI. emelet címre küldendő mlsam ennyi volt osztrák és magyar állam­polgár, aki 1918 október 28-án állandó lak­hellyel bírt azon a területen, amely jelen­leg a csehszlovák köztársasághoz tartozik ég ettől a naptól 1928 október 28-ig folyto­nosan e területen lakik és akit ez idő alatt sem vétség, sem aljas vagy becstelen indo­kokból elkövetett vétség vagy bűntett, sem a rend-törvénybe ütköző vétség miatt nem ítélték el, amennyiben a csehszlovák ál­lampolgárság elnyerésére vonatkozólag ki­bocsátandó rendelet kihirdetésétől számí­tott három hónapon belül ezt kóri, már © kérvény alapján csehszlovák állampolgárrá váljék. Elnök Ur, tiz évvel ezelőtt jött létre ez az állam, tiz évvel ezelőtt némuitak el véres harcok után a fegyverek. A kiengesztelődés és kegyelem akbusa, hogy megkegyelmeztessék az ártatlanoknak, akik feleőbb hatalmak áldozatai lettek; em­beriességi aktus, azokat az egyéneket, akik a ml földünkön elvesztették állampolgársá­gukat és minden reménységüket, uj remény­nyel eltölteni és azt a kapcsot, amely őket a szülőföldhöz és az emberi közösségihez fűzi, újból megerősíteni. A bölcsesség aktusa, a tulajdon főlszabaduláora való emlékezés órá­jában másoknak a szerencséjét is akarni, őket is megajándékozná a békével s őket is föl szabadi tani és ezzel az erősebb kötelék­kel az állami és emberi közösségnek lekötni. Elnök Ur, az ön bölcsessége és embe­riessége nem engedi meg, hogy megfeled­kezzék ezekről, az emberekről. Ez az első alkalom, hogy egy cseh egye­sület, még hozzá a népszövetségi ligák unió­jának egyik alosztálya, szót emel egy olyan sérelem órvoslása érdekében, amely külö­nösen a ézlovonszkód és rusziuszkói magyar­ságot érinti. A Chelcicky-társaságnak a hon- tálán ok ezrei hálával tartoznak, hogy erre a lépésre elatározta imagát. Annál szomo­rúbb azonban az, hogy a Cseh Államtudo­mányi Trásaság (Statovedeoká Spolecnost), amelynek elnöke Brabec szenátor, nem csat­lakozott a. többi liga megmozdulásához, ha­nem az illetékes kormánytényezők vélemé­nyétől tette függővé további lépéseit. Megkezdődtek Budapesten a magyar-német kereskedelmi szerződési tárgyalások Budapest, október 29. Ma reggel nyolc tagú német delegáció érkezett a magyar fő­városba a magyar-német kereskedelmi szer­ződési tárgyalások lefolytatására. Délután a külügyminisztériumbaD megkezdődnek a ta­nácskozások. „Magyaromig nem virulhat irodalom és művészet itéiküiu KOe&sSsberg megnyitábeszéds s magyar irodalmi és művészeti kongresszuson Budapest, október 29. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Vasárnap dél­előtt a Vigadó nagytermében megnyílt a ma­gyar irodalmi és művészeti kongresszus. A kongresszuson, amelyen Ugrou Gábor elnö­költ, Klebelsberg miniszter,is jelen volt, aki felszólalásában hangsúlyozta, hogy a művé­szetekben a nemzeti gondolat fokozottabb ápolására van szükség. A magyar művészet csak akkor kapcso- lódhalik bele a nemzet életébe, ha felfo­gásában, működésében eleget tehet a ma­gyar nemzet nagy sóvárgásának a nemzeti szépség iránt. A művészetnek is meg van a joga saját érde­kei képviselésére. A magyar irodalomnak és művészetnek is meg kell mondania, hogy mi fáj neki, hogy mennyire vérzik, hogy mit je­lent működése a magyar nemzetnek. Ma­gyarország nem virulhat irodalom és művé­szet nélkül. Rákosi Jenő és Sipőc Jenő pol­gármester beszéde után Preszly Elemér, pest vármegye főispánja szólalt fel. aki többek között ezeket mondotta: Büszkék vagyunk művészeink külföldi si­kereire, azonban anyagilag és társadalmi téren nem támogatjuk kelőképpen őket. A kultúrát terjeszteni kell a tömegben. Csak igy érhotjük el a«t, hogy nem lesznek Íróink­nak és művészeinknek anyagi gondjaik. 1 Alapítva. 1833. Telefon 33. M S > < dlMzmű JX A ing, porcellán aagjkamkedés*. § Ab, ' ' ■" ' KOSICE, F 5-uica 19. Nagy riluxUk. Jutányos árak.

Next

/
Thumbnails
Contents