Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-27 / 246. (1873.) szám

2 n» A Magyar Szénié kisebbségi száma Prága, október 26. Magyarországaiak leg­előkelőbb politikai, és társadalomtudományi folyóirata, a Szekfü Gyula egyetemi tanár szerkesztésében megjelenő Magyar Szemle októberi száma hatalmas, hét nyomtatott Ív­nél terjedelmesebb füzetben foglalkozik az utódállamok fennállásának tízéves fordulója alkalmából a j® agyar kisebbségek problémái­val. A kisebbségi kérdésnek legkiválóbb szak­emberei vonulnak fel ebben a kiadványban alapos, mély tanulmányokon kiépített mun­káikkal, hogy7 a magyar olvasóközönséggel megismertessék a tíz óv előtt a magyar nem­zet törzséről elválasztott, három utódállamba került magyarság problémáit. A füzet termé­szetesen már terjedelménél fogva sem ölelheti fel mindazokat a kérdéseket, amelyek a ki­sebbségi életben elhatározó jelentőségűek, mindazonáltal éles, hü képet nyújt a magyar kisebbségek életéről, szenvedéseiről s az el­múlt tiz esztendő tanulságainak alapján olyan szempontokat sorakoztat fel egymás mellé, amelyek a jműiben értékesithetők és haszno­síthatók lesznek. Tizennégy tanulmány foglalkozik a ma­gyar kisebbség problémáival a Magyar Szem­lének ebben az alkalmi kiadványában. Az el­ső két tanulmány a csehszlovákiai magyarság életviszonyait ismerteti. Flachbarth Ernő dr. ; markáns vonásokban foglalja össze a cseh- 1 szlovákiai magyarság politikai történetét és rámutat a magyar kisebbség jogaiért folyta­tott. harcának minden fontosabb fázisára. Fej­tegetéseiből azt a megszívlelendő tanulságot vonja le, hogy a magyar ellenállás akkor volt a legnagyobb és u jogainkért folytatott küz­delem akkor mulatta a legnagyobb lendüle­tet, amikor egységesek voltunk, míg azok­ban az években, amikor pártellentétek és eze- j mélyi súrlódások zavarták az egységét, öauvé- I delini harcunk veszített az erejéből és alkotó j munkánk sem tudott igazi eredményeket fel- j mutatni. S&eier Lajos, a sdovenszkói, nemzeti- | ségi kérdés fejlődésének legkitűnőbb isme­rője és történetírója klasszikus tömörséggel foglalja egybe a magyarság iogviszcoya.it és kulturális életét Csehsalovákiába®. A magyar­éig jogi sérelmeinek tárgyilagos ismertetése után a népszámlálás, közigazgatás, iskolaügy, egyházi viszonyok, sajtó, egyesületek, színé­szet, könyvtárak, irodalom kérdéseit világít­ja meg a legjellemzőbb szempontok kiemelé­séve! és megállapításait hiteles adatokkal tá­masztja alá. Jones6 Benedek a román uralomnak be­rendezkedéséről, Grandpierrc Emil az erdélyi egyházak helyzetéről, Barabás Endre az isko­lai és közművelődési állapotokról Erdélyben, Tíohiday György az erdélyi agrárreformról,- mibml wímoá, -■ rajt»jiWMinMT—aBfatt.a»r.^Bwti»r ■■■!»■—bwtihwww A tanítók állampolgársága, a tanítóképzés reformja s a magyar nevelés kérdései szerepelte a szlmrensxkói magyar tanítóegyesület lévai nagygyűlésének programién Lóra, október 26. (Saját todósitónktóL) A sellovenszkói általános magyar tani tóegye­sület most tartotta országos közgyűlését a lé­vai váirosíháza nagytermében Kovács Alajos országos elnök vezetése mellett. Kovács Ala­jos elnök a zsúfolásig megtelt nagyteremben nyitotta meg a közgyűlést. Üdvözölte a ható­ságok megjelent képviselőit, majd megemlé­kezett a köztársaság fönnállásának tízéves jubileumáról. A gyűlés üdvözlő táviratokat küldött a köz társasági elnöknek, az iskola­ügyi miniszternek és a tanügyi hatóságok­nak. Az üdvözlésre BaJlogh Gyula országos főtanteliigyelő válaszolt elsőnek s kijelentet­te, hogy a kormány támogatni fogja a taní­tók •törekvéseit. Majd Missák István római katolikus plébános egyházközsége nevében, An.drássy Nándor fogalmazó Léva városa ne­vében üdvözölték a nagygyűlést, üdvözlő beszédeket mondottak még Vadé Albert gimnáziumi igazgató, Bányai Ferenc a lévai tanítók részéről, Hruosár Lajos a szlovák ta­nítók egyesületiének nevében, végül Jezsó érsek-újvári tanfelügyelő. Ezután Vásárhelyi Károly főtitkár ter­jesztette be tartalmas jelentéséi az egyesü­let működéséről. Jelentésében kitért az egyesület tevékeny életének minden neve­zetesebb fázisára. Legvégül jelentette, hogy a tanítók háza részjegyeinek jegyzéseit még mindig nem zárhatták le. de bízik Lenne, hogy a jövő nagygyűléskor már a magyar taní­tok hám állni fog Gyárfás Elemér Erdély pénzgyeiről, ipara j ről, kereskedelméről, Jakabffy Elemér pedig az erdélyi magyarság nemzetközi, vonatkozá­sairól értekezik. Berkes József a jugoszláviai magyarság bet Jetéről ir, míg Traeger Ernő Burgenhmd lakosságának viszonyait világítja meg. Késmárk# Gergely, a Kolozsvárott élő magyar publicista Trianoni kisebbségek cimü kitűnő tanulmányában összehasonlítja az tptódállamokbeli r magyar kisebbségek jogi helyzetét Farkas Gyula a magyar ifjúsági moz­galmakat ismerteti és nagy figyelmet szentel a Csehszlovákiáiban egyre erőteljesebben meg­nyilvánuló magyar ifjúsági mozgalomnak is. a magyar tanítók árvái részére. Nemesik Béla i.melyi tanító arra muAa­toitrt rá, hogy ma, a köztársaság tízéves ferm- állásának idejében is, sok tanítónak még mindig nincs rendesre az állampolgársága. .Indítványozza, hogy az. egyesület tegyen nyomatékos lépéseket annak érdekében, hogy az érdekelt tanítóknak mielőbb ismer­jék el csehszlovák állampolgárságát. A nagy­gyűlés az d.ndiftványit egyhangúan elfogadta. TJhereczky Géza a tanítóság fizetésre®- dezéséről tartott figyelemreméltó előadást s rámutató 11 a magyar tanítóságot ezen a té­ren ért sérelmeikre. Basrai Tóth Pál, a Ma­gyar Tanító főszerkesztője, az iskolaiügyi mb insr.lériunmak a tan itőképzés reformjára ve -aatkozó törvényjavaslatát isimer tette és jar- vasHatot terjesztett be a törvénytervezet ki­ég észitésére vonatkozólag. E kérdés felett élénk vita indult, amelynek eredményeikép­pen a nagygyűlés elfogadta Nagy Sándor fetsőszecsei ■ tanító indítványát, amely a mostani uégv évfolyamos tanítóképzés­nek kétéves aikadémiai továbbképzéssel való l'tegészitését javasolja. A következő előadó D.inyés Károly udvardii iga.. ttőtuoitó volt, aki rendkívül tanulságos előadást tartott «j nőnevelésről. A nagygyű­lés az előadást lelkes tapsokkal honorálta s egyhangúan elfogadta az élöadónák aura vo­natkozó imditwányát., hogy memoraridfrm o* terjesrt fel m egyesület a Külön értéke a kiadványnak Gratz Gusz­táv volt magyar IdMügymíniszternek gyönyö­rű tanulmánya, -amely Magyarország és a nemzeti kisebbségek dánén jelent meg és amely a történettudós objektlvijásával ismer­teti Magyarország nemzetiségi politikáján ák kialakulását és dönti halomra azt a sok vádat, amelyet a magyarok erőszakos elnyomó ural­máról röpítették világgá. A Magyar Szemle nagyjelentőségű ki­sebbségi kiadványa ige® fontos publicisztikai eseménye az egész magyarság, különösen azonban a magyar kisebbségek életének. tanügyi kormányhoz két magyar leámyg&m- nájiura foláltóíáaa érdekében. Az egyesület egyúttal memorandummal Sep­rési meg az egyházak vezető tényezőit, hogy úgy ezt a kívánságot, máöt a női gazdasági iskolák Málnására irányuló törekvését m támogassák. A nagygyűlés tan i tónőkből és óvónőkből bizottságot alakított azzal a meg­bízatással, hogy a szíovenszkói nőegyesűle- tékkel ősaE-eköt tetősbe lépjen faluéi leány- körök szervezése érdekébe® A nagygyűlés elhatározta az egyesület alapszabályainak módosítását s érmék készitéeére szövegező bizottságot küLdőtt kf< Majd Dinyés Károly és Hedferaann István a tani tói dalárda jeligéjének pályázatára be­érkezett művekről terjesztették elő jelenté- Süket. Az első dijat Nemesik BéJa imelyi tar nitó nyerte el, akit a gyűlés melegen népéit. A beérkeaétlt hHÖftváinyok tárgyalása so­rán kimondotta a közgyűlés, hogy a magyar tanítóegyesület a Erűimbe® megalakult köz- társasági tani tők egyesületébe nem lép be, mert ennek programjában —■ amely többek között az egyház és állam szétválasztás ár a to vonatkozik — politikát Iát. Ab egyesület megkeresést fog má&rni a pozsonyi tanügyi referátashoT a, nyelvtörvénr rendelkezés sesnek szigorít betartása s többek között * magyar iskolákkal rwlé magyar levelesé* érdekében. A Lieeebny Fond elten is panaszok hangzot­tak el e az a kívánság is kifejezést nyert, hogy ennek as intézménynek vezetősége Sa respektálja a magyar nyeltv jogait Felolvasták a Szí öve® szikói Magyar KuL turegyesűtet komáromi központjának Mkes- hangu felhívását s & közgyűlés a knítnregyesület ügyének tá­mogatását ajánlotta a tanítóság figyelmébe, A nagygyűlésről hazaszéledő magyar tanitőik magukkal vitték a kulburegyesülét, taggyűjtő iveit s előnelá-tbatólag segíteni fogják ar, egyesület szemező mtsakájál A nagygyűlés a magyar főiskolás ifjúság- gaf szemben nomos áTdozaitkészségeről tett tenwságoi. amidőn a prágai anagyair cEátnmenza javára tavalyi hozzájárd!árát 1200 koronáról a folyó évre 2100 koronára emelte fel. A felbontott szavazatok össBeszámláfiásá- nak eredményeként a közgyűlés a kovettkeaő károm évre iámét Kovács Alajost választotta mag m egyesü­let elnökéül, akit a tanítóság ebből az alkalomból mele­gen ünnepelt. Kovács Ma jós elnöki zárósza­vaiban megköszönte az egyesület bizalmát n köszönetét mondott Léva városának és a lé­vai magyar tanítóknak a vendégszerető, ma­gyaros fogadtatásért. MINNEHAHA („SACftC-Ó VÍZ**) mmm. i rta: mii mmmm& (51) — Közvetlenül a folyó mellett, kör ül­lőiül öt mérföldnyire nyugat felé a mi la­tiunktól, ott történt a lövöldözés, — felelte Minnehaba, mivel nem tartoita tanácsosnak, hogy megmondja a. valóságot. — Jól van -- szólott most bele a be­szélgetésbe a vonatvezető, akinek viselkedé­sén meglátszott, hogy a vendéglős megjegy­zései befolyásolták —, el fogjuk mondani a dolgot a békebirónak, ő majd azt. teszi, amit akar. Ki itt a békebiró? — Mr. R őssel, a vas kereskedő — mondta a vendéglős. — De mórt nincs itthon. Eluta­zott a farmjára. De már hazaérkezett — szólott közbe az ottülök egyike. — Tévedsz — mondotta a vendéglős he­vesen. — Te a szürke fogatát láttad? Nemde? — Igen, s azt hiszem, jól ismerem Kös­se It is. — Más valaki volt. Ruaselt nem találod ottbori, Frank. — Akkor az én dolgom be is fejeződött -- jelentette ki a vonat vezető. — Nem 'murád­ba tok örökké itta vonatommal. Szeretném lát­ni, mit szólana ehhez a vasúttársaság? Jó éjszakát, fiuk! ... És te, leányom, mit akarsz csinálni? El akarsz-e velünk jönni Grayson- ba, hogy ott próbálj szerencsét, í vagy pedig itt kívánsz maradni? Minnehaba egy7 pillanatig vizsgálódva tekintett a jelenlevőkre, akiknek az arca el- ámlita. hogy nem sok jót várhat tőlük. Min-j den reménye fürtbe ment. hogy itt s/'gil -égre i találhat. — Tovább megyek Graysonba -- inon-1 ' detta és r?zó nélkül eJhagyta a szállodát. A vendéglős bizonyára valami megjiegy- j zést tett rá, mert az ottmaradottak hangos { nevetése kísérte a leányt. Alig két perc múlva ismét a vagonban voltak mindnyája® 6 a vonat vezető lámpájá­nak .jelzésére a vonat áronnál megindult. Csak röviden közölte alantasaival a vo­nat vezető, hegy a békebiró nem volt otthon. S ha tartózkodott is alttól, hogy a leány jelen­létében a vendéglős megjegyzéseiről beszól- j jen, megváltozott viselkedése mégis azt mu- j tatta, hogy ezek. a megjegyzések hatással i voltak reá. Nem beszélgetett tovább a leány- i nyal, hanem folytatta társaival a megszakított j kártya játékod. Minnehalxának nem volt kellemetlen, hogy ilye® módon nyugtalan gondolataival foglalkozatott. A sarokba húzta székét, erőt­lenül 'lerogyott, egészen összetörve a félelem­től, hogy minden pillanat, amelyet itt haszon- talanul fel kell áldoznia, az én életembe kerülhet. Azután elkezdett imádkozni, forrón és olyan bensőségesen, ahogyan azelőtt még so­hasem imádkozott. Az ima csodálatosan meg­nyugtatta. Vájjon a Szent Szűz nem járult-e mindig Isten trónja elé az ő kérésével? Ék nem eszközölt-e ki számára minden alkalom­mal mcghallgatástt? ... Nemcsak pyugaiknat adott nekj az imádság, hanem olyan bizodal­mát is, mint amikor a hóvihar meglepte;, vagy amikor á varázsló ki akarta belőle, űzni a keresztény Istent és ő maga rogyott össze a vétke miatt. A bizodalmát, hogy én még életben vagyok és hogy Graysonban meg fogja találni a segítséget, amiben a sze­rencsétlen véletlenek láncolata eddig meg­akadályozta. Fél óra múlva a mozdony füttye rázta fel magábamertiléá'éből. A vonat G r-ayson felié közeledett. Az utat Erter'lwV/ától szokat­lanul rövid idő alatt tette meg. A mozdony­vezető bizonyára örült, hogy gépével a leg­magasabb teájesitményí produkálta, amihez megvolt a joga is, inért a szabad vonaton, ha személyvonat nem közlekedett ebbe® az irányban, semmiféle előírás nem kötötte a gyorsaságot illetőleg. —- No, leányom itt vagyunk —• kiáltotta a von átvezető, amint foláütott és a kártyákat az asztalra dobta. — ügy látom, itt magad­nak kell magadon segítened. Nekünk tovább kell mennünk. Graysonban állomása van a lovas rend ő őségnek, ők majd tudják, hogy mi a teendőjük. Kinyitotta az ajtót és kivezette Minneha- háft a kocsi perronjára. A vonat lassan gördült tova és mielőtt még egésze® megáll ott, Min- nehaha leugrott a földre. A vonaltvezetö jel­zett és a vonat, iéimét gyorsabb tempót Téve, tova robogott. A hold kőiben Megúszott, az égre éa meg^7ilágit-otta az éjszakát. Minnehaba alig érezte a hideget, bár a 1 étegaete kristály- porrá fagyMt s mint fehér felhő ereszkedett le a főidre. Elhagyta az állomást és ott állott a falu egyik utcájába®, viagy húsz házat lá­tott, de egyilíben sem vélt világosság. — Mit csináljon? Kihez forduljon most?... Körülnézett. A házaktól kiesé távolabb templomoeska állott, amelynek tornya, a ke­reszttel, élesen rajzolódott ki a téli éjszaká­ba. Boldog érzés hatotta ét Minnehahát. Nem csalódott a Szent Szűz közbenjárásába vetett bizodalmában. Imája meghallgatásra talált. Hiszen Grayson missziós állomás volt! Hogyan feledkezhetett meg erről? Ott, az a ház. a templom .mellett, a misszió otthona, amelvien a rend tagjai tartózkodnak, hogy ha nincsenek a közeli vagy lárolabbi hely­ségekben missziós szolgálaíhan. Tft biztos a segítség. Itt nem fogják hazugnak nevezni, azért, mert vörösberü. Amilyen gyorsan csak* tellett tőle. odasietett a missziós éj>ülethez, amely alig yóilt nagyobb a falu többi házainál Blfulladva érkezett a házhoz és zörgetui kezdett a kapun. Jó ide ig tar tott, mig kitt ártó kopogásának eredménye lett. Kinyitott a belső ajtó és az előcsarnokban égő lámpa világában a külső ajtó üvegablakain át egy nőt pillantott meg, aki most a külső ajtót .is kinyitotta. — Mit akarsz? — kérdezte a nő megle­petve, midőn a holdvilágos éjszakában meg­pillantotta az indián leányt. — Az atyáik közül itthon van valaki? — kérdezte Minnehaha. — Lépj be, — bólintott a nő. Becsukta az ajtót a leány mögött, akit csodálkozó pillantással még egyszer megvizs­gált. Piillantájsábain volt valami abból a sava­nyúságból is, amelyet gyakran találhatunk olyan embereknél, akiknek élete teóriákból áll. Ee etek a teóriák nem enyhítették sze­mében azt a kellemetlenséget, hogy a késői látogatás megzavarta álmában. Ehhez meleg emberi érzésre van szükség, amely azonban a teóriák és pedáns élettormuslák között ki szokott, hűlni. Hogy az atyák egyikét éjszaka haldokló­hoz hívják, gyakran megszokott történni és nem volt szokatlan a tizenöt-húsz mérföldé® utazás sem a téli hidegbe®, valamelyik kör­nyékbeli farmiba. De, hogy egy indián leány jelent meg itt az éj közepén, az éppen olyan különösnek látszott eHötte, mint az. hogy * leány folyékonyan beszél angolul. — Ugy-e, te Lehledbe® tanultál? —- igyekezett most az asszony kietégitem a ki- váncpiiságátt. — Igen, de mondja meg, kérem, hegy itthon van-e valaki az atyák közűi? — Kelten vannak itlihon: Páter Gábriel és Páter TTesz — volt az erős német akcen­tussal adott válasz. Hívja ide az egyikei, amilyen gyorsan csak teliét! — sürgette Mirunéhahab I

Next

/
Thumbnails
Contents