Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-27 / 246. (1873.) szám
1928 ofctdfeer 27, szambáit. ■uflBasHGamnffiHiimHniasii jjf-p '■•' ^^j|j j| sm' g || ^ Ffissy, JabSonicskv és HoJofs képvisslfik kifejtették s szlovén* szMi fcisefe&séfi ilIásppPífss az lllaiíuMieeimnai kapcsosaiban Prága., október 26. A képviselőhöz egyheti vita után ina este megszavazza a. költségvetést. A mai ülésen már Englis pénzügyminiszter is megjelent, aki az egész hót folyamán betegeskedett és igy a költségvetési vitától idáig távol volt. Nagyon nyomott hangulat előzi meg a költségvetés megszavazását. A szlovák néppárt ugyanis azzal a követeléssel lépett fed, hogy még a mai nap folyamán nevezzék ki Drobnyt véglegesen országos elnökké, azonkívül a német keresztényszocialisták táborában is nagy a vihar. Óriási felháborodást keltett ugyanis az iskclaügyi minisztérium jubileumi brossuirája, amely az elemi és középiskolák viszonyait olyan módon ismerteti, hogy a közölt adatok német kisebbségi szempontból egyáltalán nem felelnek meg a való tényeknek. Délelőtt a költségvetés utolsó részét, a pénzügyit vették tárgyalás alá. Felszólalt Glásel német agrárius, Remes cseh iparospárti, Leidl német szoc iá Idomokra képviselő, majd Füssy Kálmán magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő beszélt, akinek felszólalását alább közöljük: füss^: mi magyarok szivünket sohasem fogjuk kicserélni! A csehszlovák köztársaság kormánya most, amikor a köztársaság tiz éves fennállását ünnepli, azt szeretné, hogy a szloven- szkói és ruszinszkói magyarság tüntető lelkesed óssel vegyen részt az ünnepségekben. Ez a kívánság teljesen jogtalan, igazság- 'tálán és emibertelen. Ha az október 28-iki dátumnak a szlo- venszkói magyarság életében való jelentőségét nézzük, úgy azt találjuk, hogy ez a nap figyelmeztet arra az évfordulóra, amikor a magyarság nemzeti katasztrófája bekövetkezett. Kívánhatja-e tehát joggal bárki is, hogy a magyarság ezt a napot örömmel ünnepelje? Akarataink ellenére szakították széjjel a magyarságot és igy emberileg lehet-e feltételezni, hogy a magyar kész örülni ennek a sorsdöntő nemzeti szerencsétlenségnek? Nem-e inkább jogosult az a feltevés, hogy október 28-án az jut eszébe minden magyarnak, hogy mit is vesztett ezen a napon és hull, hull szemeiből a nemzeti fájdalom könnye. Haszen meg énekelte már rég a magyar költő, hogy „szivet cseréljen az, aki hazát cserél". Mi magyarok pedig szivünket soha se fogjuk és soha se akarjuk és nem i* tudjuk kicserélni. A mi szivünkbe a születésünkkor adta maga az Isten a n-emzetszer ©tetet és ezt az isteni adományt csak a halál rabolhatja el tőlünk! Ez az egyetlen ut és eszköz, mellyel el lelhet örökre némitani a mi nemzeti fájdalmunkat, de ha száz és száz halált bocsátanak is ránk, akkor is csak az lesz az eredmény, hogy kevesebb lesz a szenvedő magyar, de egyetlen egy igaz magyar se fog akatdni, ki a nemzeti gyásznapot örömmel ünnepelje. „Az ünneplés nem állam- polgári kötelesség** A csehszlovák köztársaság alkotmányába iktatta a lelkiismereti és véleménynyilvár oltási szabadságot. Hát ennek a szabadságnak nem-e nyílt megtagadását jelenti az a lelki kényszer, amely azt kívánja tőlünk, hogy mi október 28-án örüljünk? Hát van-e szabadság ott, ahol annak, aki nem enged a lelki kényszernek, bűnhődnie kell? Bünihod'- nie kell az igazságért, amelyet kinyüvánitani törvényes módon és törvényes határokon bei lül sem engednek s nem is akarnak. Hát | van-© nemzeti szabadság ott, ahol [ még a nemzeti fájdalmat is erővel el akarják venni tőlünk, j hogy annak helyébe hazug örömet tegyenek? A kormány álláspontja lehet az, amit az összes közigazgatási szervek titkos rendeletben utasításként kaptak, hogy -mindenkit arra kell kötelezni, ösztönözni, hogy állam- polgári kötelességből örüljön igaz szívvel október 28-lkának és vegyen csehszlovák zászlót és azt tegye ki házára és világítsa ki házának összes ablakait és ha van benne szónoki képesség, úgy kiáltsa világgá az előre elkészített ünnepségek keretein beliül, hogy milyen nagy az ő szivének az öröme afelett, hogy uij hazát kapott és ennek az nj hazának igazán boldog polgára. A titkos rendelet kiadását irányító koponya persze arra is ad írásban vagy még titkosabban szóval utasítást, hogy aki nem akar az „ösztönzésnek" lelkesen eleget tenni, azzal szemben holmi jogkövetkezményeket ,is szabad, sőt kell is emlegetni 6 pást festa alkalmazni azt. Ez ®z álláspont lehet a kormány álláspontja, azonban nem lehet a jog. törvény és igazság álláspontjai Elsősorban is a* ünneplés nem állampolgári kötelesség! Sem az alkotmány, sem más törvény nem sorolja fel azt a polgári kötelességek között. Ellenben az alkotmány 121. szakasza szerint itt a lelkiüsmeretszabadság biztosítva van. A jognak nincs sehol olyan szabálya, melynek alapján elő lehetne írni azt a kötelességet, hogy amikor valaki sírni akar és minden oka is megvan arra, hogy könnyeit hullassa, akkor őrüljön és látszatörömének tüntető módon adjon kifejezést. Az igazság pedig az, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok •tényleg nem őrülnek, mert nincs miért örü-1- niök! A valódi érzést elnyomni akaró erőszak pedig embertelenség. És ez semmiképp se illik bele egy oly állam életébe, amely államnak a fejét mint a legnagyobb humanistát tisztelik. Tény az -és azt senki meg nem cáfolhatja, hogy az 1918 október 28-ika a magyarság életében egy nagyon szomorú gyásznap. A szloverszkői magyarságnak tehát ezt a napol nem lehet örömön népként üdvözölni. Most azonban nemcsak a kezdő napot, de az 1918 október 28-ikától eltelt tiz esztendő záró napját, vagyis magát a tiz esztendő végleges örömét is óhajtják a magyarokkal, ünnepeltetni. Van-e oka örülni a szlovensz- köi és ruszinszkói magyarságnak azért, meri a tiz esztendő úgy telt el, ahogy eltelt? Trianon és a magyarság Meghozta-© ez a tiz esztendő ennek a tiz esztendőnek tartama alatt avagy annak végnapjára a magyarság nemzeti fájdalmának elmúlását ? Megnyilt-e erre a terminusra a magyarság nemzeti önrendelkezési joga? De érvényesülhetett-e a magyarságnak, mint a csehszlovák köztársaság egyik nemzeti kisebbségének a saint-germaini szerződésben és a csehszlovák alkotmányban biztosított joga? Mindezekre a kérdésekre igazságosan csak nemmel lehet felelni. És ezen nemleges feleletnek a csehszlovák köztársaság köziratait lehet bizonyitékul felsorolni. A Rothenmere-akcióval kapcsolatban, amely egy külföldi akció és amellyel semmiféle összefüggésban nem volt a szlovenszr kői és ruszinszkói magyarság, kényszer iveket köröztettek hatósági asszisztenciával arról, hogy Szűovenszkó népe — köztük a magyar nép ás — nem akaT ha téríti igazítást és fenn alkarja tartaná a mai köztársasági határokat. Ezen ivek aláírását megfelelő presz- szióval kísérelték meg keresztülvinni. Ezen eljárással szemben azokat, akik figyelmeztették a magyarságot, hogy ezeket az iveket nem tartoznak aláírná és erre a jogtalan kívánság teljesítésére törvényes alapon nem ké nyszeriiheíök, bűnvádi eljárás alá vették, sőt az államügyészség által teljesített vád- képviselet mellett el is ítéltettek. Tehát nemcsak hogy azt bizonyították, hogy a nemzeti fájdalom elmúlását nem akarja a kostán* sas ág hivatalos akarata békés utón elérni, de a nemzeti önrendelkezési jogról való lemondást büntetések alkalmazásával akarja' elérni, kikényszeriteni.De a saint-germainí nemzetközi szerzői dós szövegével és létrejöttének ténykörüb 'vényeivel lehet bizonyítani azt is, hogy da-t cáva annak, hogy a magyarokat ebbe az ál-i lamba bekényszeritették és dacára annak* hogy a magyarság 1919-iki hivatalos népszámlálás adatai szerint Szlovenszkó népességének az egynegyedrészét tette, még csak Szlovákország népének sem tekintette a csehszlovák hivatalos kormányzat. Ez a szerződés •bevezető részében ugyanis azt mondja: „Tekintettel arra, hogy mind Csehországé nak, Morvaországnak és Szilézia egy részének népei, mind pedig Szlovákország népe önként elhatározták az egyesülést s állandó unióba is egyesültek avégből, hogy Csehszlovák- köztársaság elnevezés alatt egy szuverén és független államot, alkossanak." Mi magyarok soha önként el nem határoztuk azt, amit az idézett, a csehszlovák törvénybe is beiktatott szerződés mond. Minket arra, hogy ily határozatot hozzunk, senki soha fel nem szólított. Mi magyarok meghatalmazottakat, akik a magyarság nevében ily elhatározás kinyilvánítására jogosultak, soha ki nem küldtünk és meghatalmazást arra, hogy ily akaratkijelentést a magyarság nevében tegyenek, soha senkinek se adtunk. De nem is tett egyetlen magyar se, sem a maga nevében, sem a nevünkben, illetve a magyar nép nevében soha ilyen, kijelentést. Ellenben Szent-Ivány József a nemzetgyűlés képviselőházának 1920 november 24- iki ülésén az egész szlovenszkó! és ruszinszkói magyar nép nevében még a trianoni békeszerződés budapesti ratifikálása ellen is tiltakozott. Mindezekből a tényekből megcáfolhatat- lanul következik, . hogy a magyarságot nem tekintette a csehszlovák köztársaság akarata, hivatalos kormánya és képviselete Szlo-. vákország népének, avagy megtévesztette n szerződést megkötő összes nagy és kis hatalmakat a tekintetben, hogy a magyarság Szlovákország népei közé lett számítva és annak legitim belépése s akaratelhatározása a esetn szlovák köztársaság kormányának- tényleg rendelkezésére állott a saint-germainí szerződés megkötésekor. Mindkét feltevés égőtilalomfa a magyarság részére a jubileumon való részvétel tekintetében. Mert ha egymillió magyar lélek még csak népnek sem számit, avagy az akaratát egy- szereün fumigálja az államhatalom s a saját akaratát teszi, elburkoltan bár, a magyar nép akaratának, akkor miért vetnek arra súlyt, hogy a magyar nép jubilál-e. A 10 év történetébe tartozik az a kálvária is, amelyet az állampolgárság és illetőség útvesztőjében szenvedett a magyarság. A kiutasítások, a kihurcolások, a hontalan magyarok kategóriájának a megteremtése, az a zaklatás, amit 30—35 éve Szlovenszkóban lakó magyarok elszenvedtek azért, mert az illetőségi és állampolgársági kérdést alaposan kihasználta a közigazgatási vexáciő, a 152/925. sz. törvény rendelkezéseinek be nem tartása, az óriási állampolgársági illetékek kirovása, az hogy a végrehajtó hatalom a nemzetgyűlés mindkét háza által 1925-ben egyhangúlag hozott határozatot egyszerűen fumigálta s az állampolgársági kérdést, szabályozó uj törvényt még most se terjesztette be s hagyta jóvá, hogy e téren az embertelenség tovább grasszáljon, mind hozzá tartozik a 1Ó év történetéhez. De ugyanezen idő szomorúsága közé tartozik s írhatják a magyarok az elbocsátott tisztviselők és nyugdíjasok szenvedéseit. Hogy mennyi könny hullott ezen szenvedések közben, azt le se lehet írni, ellenben, hogy a kormányhatalom nem sietétt letörölni a könnyeket, az bizonyos. Szinte kéjelgett bennük, hiszen magyar köny- nyékről volt szó! A 10 év alatt a kulturáltan- ság homályát igyekeztek a magyarságra borítani a nemzeti állam fantazmagóriájának a hősei! Visszaszlovákositásról kiabáltak és iskolákat. csuklak be. Nekik túl sók volt a világosság Szlovenszkóban és Ruszínszkőban. A magyarok többségéi képező mezőgazdák részére még ma sincsenek mezőgazdasági szakiskolák. Miíiek a tudás a magyar földművesnek? Ai a fő, hogy adósodjék el s mikor koldus lesz, mmm « \ » * ■ & ® ' ar^m . díjasok kahrariaja
