Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-27 / 246. (1873.) szám

I Mai ssAmesmh 12 oldal Vll-évf-246,(1873)szám ‘ S*®"*toat ! 1928 október 27 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice éve9ntee 450e féié^S ^edéfj Íl4 FSsxertesziS:politikai napilapja U, PaílskáJWlL - t£ havonta 38KÍ. Egyes szám ára 1-20 K? DZUtiWl LÁSZLÓ lefon:30311.-Sürgdn»tím: Hírlap, Praha lublláris ajándékok (—) .Jubileum van, hullanak a jubileumi ajándékok, milliók, tizmilliók, százmilliók. Az állami hivatalnokok harmincöt milliót kapnak, a vasutasok ugyanannyit, a népneve­lésügyi minisztérium közel kétszázezer ko­rona értékű irodalmi és művészeti dijat ad ki, a szociális biztositási központ harmincöt milliót ajándékoz jubiláris alapítású kórhá­zakra s egészségügyi intézményekre. Hulla­nak a milliók, de vájjon honnan és kitől hul­lanak? Állami és közpénzekből, minden egyes adózó polgár pénzéből. Tehát egyformán a cseh, szlovák, magyar, zsidó, rusziuajku pol­gárok adójából és illetékeiből. A magyarság a lakosság 6 százaléka, vagyis legalább hat százalékban ő viseli a közterheket, tehát az ünnepi ajándékokként szereplő milliók ösz- szeadásában legalább is a hat százalék ere­jéig van érdekelve- És az elosztásban? A hi­vatalnoki karban úgyszólván nincs magyar, a vasutasok közt alig van, a kulturális dijakból 95 százalékot csehek és szlovákok kaptáik, a) németek öt százalékot, a magyarok nullát. A szociális biztositási központ harmincöt millió­jának a fölosztásáról egyelőre nem tudunk közelebbit. De ne zavarjuk össze az előbbi ajándé­kokat a legutóbbival. Az előbbiek kimondot­tan nemzeti színezetű ajándékok, mig az utóbbi a szociális gondoskodás síkjában ma­iad. Az előző ajándékcsoportba#,, a magyarság hat százalék erejéig vett részt az adózásban, ellenben csak sokkal kisebb vagy nulla szá­zalékszámmal szerepel a megajándékozottak között Ez igy van tiz év óta. A magyarság adózik, de az adók fölhasználásánál megrövi­dül, vagy egyáltalában nem kap semmit. Hodzsa „apánk", a „magyar" köztársasági köztársasági földmivespárt szülőatyja, minisz­tériumában a szépirodalmi és állami dijak osztogatásánál minden „apasága" ellenére teljesen megfeledkezett állítólagos fiairól, a magyarokról. Csehszlovákoknak 95, németek­nek 5, magyaroknak 0! Ez aztán a salamoni, pardon, hodzsai osztás! Akik ünnepelnek, azok kaptak ünnepi ajándékot s akik tiz éve nem kapnak sem ün­nepi, sem köznapi ajándékot, azoktól ennek dacára is követelik az ünneplést. Mi azonban tiz év óta nem ajándékot kérünk, hanem csak jogokat s egyenlő elbánást követelünk. Egyen­lő jogokat kultúránknak és gazdaságunknak, az egyenlő teherviselés ellenében. Azután itt van a szociális jubilálás. A szo­ciális biztositási központ harmincöt milliócs- kát ad ki a mellényzsebéből. Elképzelhető, hogy mennyi megtakarított heverő pénze le­het, ha a mellényzsebéből harmincötmilliót csak úgy kidobhat. Persze, nemes, humánus célra adják ezt, gyógyintézetekre. De ha gyógyintézetekről kell gondoskodni, akkor mire való a közegészségügyi és a népjóléti tárca? A szociális biztositási központ ezt a harmincöt milliót drága, véres verejtékkel szerzett fillérekből kapta a szociális gondos­kodásra legjobban rászorult szegény munká­soktól és azok munkaadóitól. Arra a célra, hogy rokkantság és egyéb csapás esetén se­gítsen rajtuk. Most humánus célra bár, de mégsem arra a célra fordítanak a pénzből harimincötmálliót, mint amilyen célzattal azt egybegyüjtötték. Ez az ajándék bizonyltja leg­jobban, hogy a szociális biztositási intézmény­ben fölösleges százmilliók hevernek. Ezek a nagy tartalékok elegendők volnának a mos­tanihoz képest kétszer akkora segélyek fede­zésére, vagy félannyi járulék inellett elegen­dők volnának a mostani magasságú szociális segélyezésre. Ha azokat akarnák megajándé­kozni a jubileum alkalmából, akik e pénzt összeadták, akkor ezt a szociális biztositási il­letékek leszállításával érhették volna el leg­jobban. Vagy pedig a rokkantsági igényjogo­sultságot kiterjeszthették volna azokra a sze­rencsétlen 60 éven felüliekre is, akiket an­nakidején a törvény takarékoskodási céllal kizárt a szociális biztosításból. De a százmilliók, a munkások és .munka­adók százmilliói csak gyűlnek, halmozódnak nyakra-főre. A százmilliókat nem lehet he­Romániában a Simplon-expressz beleszaladt a smgyszeben-bukaresti gyorsba Recca állomásost hibás váltóállítás következtében borzalmas karambol történt — Harminc halott, ötven súlyos sebesült Bukarest, október 26. A csütörtökről péntekre virradó éjjelen fél három óra táj­ban Romániában olyan borzalmas vasúti sze­rencsétlenség következett be, amely a román vasúinknak annyira gazdag kaitasztrófakróni- kajában is párját ritkítja. A nemzetközi Sámplon-express, amely Bukarestből csütörtökön éjjel indult el me­netrend szerint, hibás váltóállítás következ­tében nekiszaladt a Nagy szókénből este el­indult nagyszeben-buk ar esti gyorsvonatnak, amelynek reggel hét órakor kellett volna jósán-' fővárosiba A Simplon-express pályája az ókirály - ság területén kelet-nyugati irányú s Pitédéin, | Sí at inán, Crajován, Tura-Sevearinen, Orsován át visz Temesvárra. Ebbe a vasútvonalba Siatina közelében, Balsa állomásnál torkollik bele az Olt-völgyi vasút, amely Nagyszeben- | bői kiindulva a vöröstoronyi szoroson át lép j az ókirályság területére s a Kárpátok déli | lejtői közül kikerülve, a Havasalföldöm foly- j tatja útját. A borzalmas karambol nem rnesz- | szire azon ponttól játszódott le, ahol a Sim- j plon-8xpress s az Olt-völgyi vasút pályája kereszteződik. A Platinától nyolc kilométer­nyire fekvő Recca állomáson van a két vo­natnak találkozója, a Simplon-express a má­sodik sínpáron, a nagyszebeni gyors az elsőn robog végig. Eddig még ki nem derített okokból pénteken hajnalban a váltó tévesen volt beállítva, a Simplon-express az első vá­gányra került s a két teljes sebességgel ro­bogó, utasokkal megtelt gyorsvonat egyene­sen egy má snak rohant. Borzai mais volt a karambol hatása. A lokomotív ok a szó szoros értelmében egy­másba fúródtak s a következő pillanatban a sínekre roskadt vagonok romjaiból lángok csaptak a magasba. Kétségbeesett jajveszé- | kelés, segítségért való kiáltozás töltötte be az éjszakát, a reccai állomás személyzete fej­vesztetten szaladgált a romok között, azt sem tudták, mihez kezdjenek, kin segítse­nek először. Osak a virradat beálltakor lehetett né­mileg áttekinteni a katasztrófa szörnyű rész­leteit. Nagy nehezen kiszabadították a ron­csok közül a halottakat s a sebesülteket. A halál itt valóságos hekatombpt rakott, több ver te tűi, muszáj kölcsönbe adni őket. Hát köl­csön is adják elsősorban az államnak. E sok százmilliós belső kölcsönből, mint hitelforrás­ból, építkezik évek óta Prága és a hatalomhoz közeleső építkezési szövetkezetek sokadalma. A szociális biztositó . gigantikusán szaporodó tartaléktőkéje pompásan helyettesíti egy bel­földi kényszerkölcsön, a termelés tényezőire, a munkásokra és a munkaadókra kivetett kénvsze rkölosön szerepéI. Hiszen, ha a munkásságra fordítanák ezt a szörnyű vagyont! De mennél több milliója lesz a szociális biztosilónak, annyival szegé­nyebbek a magas illetéket fizető munkások - V mint harmincán meghaltak, 3 sebesültek száma pedig meghaladja, a félsz ázat. A nagyszebeni gyorsnak egyik kocsija csupa katonával volt megszállva s úgy lát­szik, hogy valamennyi katona elpusztult. A szétrombolt hálókocsi utasainak listáját sike­rült megállapítani. A hálókocsiban m olasz Rocca mérnök utazott feleségével és leányá­val, azután egy Zaehanianov, Hirschlesr, Ari- goni, Tatarianu és Laeoste nevű utas. Ezek­nek sorsáról még bizonyosat nem tudni, csak annyi a tény, hogy Recca és családja a halot­tak között van. A Rocca,-családra valami falum neheze­dik. A tragikus véget ért mérnök édesaiyja Rocca olasz tábornok, egy hónappal ezelőtt a Bukarest és Cucfcea de Arges közti utón ha Iáios autószerencsétlenség áldozata lett. A szsebeni gyorsvonat halottal között van egy Ehrlich Annáid nevű csikógói keres­kedő is. Bukarestből és Oajovából azonnal se­gélyvonatok szaladtak ki a szerencsétlenség színhelyére. Huszonöt súlyosan sebesültet 3 slatinai kórházba szállítottak. Lord Cushendwi védi az angol-francia flottaszerzidést „Előnyös szerződés" — A tengeralattjárók építésének korlátozása — Lloyd George tévedése London, október 26. Lord Cushendun, az angol külügyi államtitkár helyettese, tegnap Blackpoolban beszédet mondott, melyben védte az angol-francia flottaszerződést az an­gol és a külföldi sajtóban elhangzott vádak­kal szemben. Angliát tévesen vádolták azzal, hogy a titkos diplomácia hive és a Foreign Office soha sem hozza nyilvánosságra mun­kájának lefolyását és eredményét. A sok ne­héz tárgyalás kezdetén természetesen nem le­het mindent azonnal nagydobra ütni, mert a nyilvánosság feltétlenül ártana a tárrrvalások sikeres előhaladásának, de amint a kormány abban a helyzetben van, hogy publikálhat va­lamit, nyomban megteszi. Az angol kormány a francia-angol flottaszerzödésrpl nem titkolt el semmit. Éppen azok, akik állandóan a nemzetek közötti szerződések szükségességét han­goztatják, a pacifikus szempontból kifo­gástalan angol-francia flottaszerződés megkötése alkalmából a leggörcsösebben gyanusitgatták a londoni külügyi hiva­talt. Soha a béke meg nem valósulhat, ha örökre akadnak emberek, akik abból, indulnak ki, hogy az egyik nemzet föltétlenül ellensége a másik nemzetnek s akármit tesz, mindennek alapját ez az ellenséges szándék alkotja. és annyival drágább a termelés és drágább az élei. A szociális alapra szükséges tőke gyűj­tése a munkásság szociális érdeke, de a fölös­legesen nagy tőkék (halmozása egy holt Mam- mon-intézmény hasába: igazán a legantiszo- ciálisabb dolog. Jubileum van. Jubiláris ajándékok hulla­nak. De még ezekben az ünnepi percekben, még az ünnepli ajándékokban, még a jubiláris demonstráció kedvéért sem tudják elkerülni a magyarsággal szembeni imé lián yf a lanságot és enyhíteni a legnagyobb szociális igazságtalan­ságot. Anglia célja, hogy a világ összes államai v ] békében éljen. Franciaország és Anglia között nem keletkezett uj antant, csak éppen a. régi erősbödött meg. Lloyd George téved, ha azt hiszi, hogy Anglia Németország rovására elő­nyös szerződéseket köt Franciaországgal. Az angol-francia flottaszerződés föltétle­nül a tengeri fegyverkezés korlátozását akarta elérni. Az angol kormány a ten­geralattjárók teljes lefegyverzését kíván­ta, de Franciaország ebbe a túl humánus kívánságba nem egyezhetett be. Ennek következtében a szerződés csupán a ten­geralattjárók építésének korlátozásáról és tonnaszámuk limitálásáról szól, ami a pillanatnyi körülmények között föltétle­nül jelentős eredmény. Ezenkívül Anglia szilárd elhatározása, hogy szárazföldi hadseregének tartalékait is kor- látozni fogja, de ebben a kérdésben előbb még meg kell egyeznie a népszövetség le­fegyverzési bizottságával, amelyben a szá­razföldi hadsereg létszáma csökkentésének kérdésében még mindig kisebbségben van. Súlyos diákzavargások Venezuelában Bogotá, október 26. A bogotai egyeltem hallgatói föUáaadtaik Gomez Venezuela köz- társasági elnöke ellen, megszállták az egye­tem épületét és revolverekkel felfegyver­kezve megtámadták az ellenük küldött rend- őrosztagot. A kormány jelentékeny szánni katonaságot rendelt ki a lázongó diákság megfékezésére. Komoly utcai harcra került sor, mely alkalommal a katonaság húsz diá­kot agyonlőtt. A diákzav argás ok mindinkább nagyobb méreteket öltenek s már a vidékre is átibarapózbaík. A legutolsó jelentések sze­rint Caracasban a rend helyreállt.

Next

/
Thumbnails
Contents