Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-26 / 245. (1872.) szám
1888 afetóbear 86, pémtefc. 7 6YÉMÁNT úKaVIÜ írja: NEUBAUEft PÁL „Fiatalság, tánc és,..* Egy berlini éjjeli mulatóban ezt hirdette dkölnyi betű: „A jövő zenéjeBementem, nagyon érdekel a jövő zenéje. — Valcert táncoltak. Megértem: ez sem nagy alrakció, mert Teddy Sinclair és a valcer az az eUentét, amely az idegeket kellemesen bizseregteti. \ Nem is fontos ennek a közelebbi megállapítása, de elsősorban fontos Heinrich Mami j ítélete: ,flem fontos, mit táncolnak; az a fon-! tos, hogy táncolnak!‘ Heinrich Mami közel j tiz esztendeje foglalkozik a fiatalsággal és evvel kapcsolatban a tánccal. Nemrég aktivitás- j ba ment át ezen a téren is és Rudolf Nelson-; nal, az ismert berlini slágerszerzővel szövet- j kezeit és megírta számára a „Bibi, az 1928-as : fiatalságé cimü énekes komédia szővegköny-1 vét, amely Nelson zenéjével most kerül elő-' adásra Berlinben. Heinrich Mann, a hármas- J könyvek szerzője, a legillusztrisabb német j irók egyike leszáll az Olympusról és ir egy \ szövegkönyvet, amely főleg slágerek, sanszó-\ nők és táncok mégkomponálására alkalmas sorokból áll. Soha sem tette eddig ezt, de most, hogy megtette, meg van róla győződve, hogy e pillanatban fontosabb a sanszán, a sláger, a jazz és a tánc, mint, a legmagasabb irodalom. Ez a kis, mondjuk, pálfordulás szen- zációsabb, tanulságosabb és éi'dekesebb, mint minden egyéb, ami jelenleg a német irodalmi berkekben lezajlik. Heinrich Mann, aki a vilhelm-kor olyan hátborzongató képét adta, mint ahogy ez csak Zolának vagy Balzacnak sikerült, valami nagyon komolyra gondol, amikor a slágergyártók konkurrensének beáll. Ezt már az uj darab címe is mutatja: 1928- us fiatalság. A fiatalságról van szó, a mai fiatalságról, amelynek ügye oly nagyon a szivén fekszik, amióta a fiatalságot a vilhelmi önkény egy rosszul rendezett vérfürdőbe fojtotta. ..Szükségünk van kabaréra, jazzra, táncra, fiatalságra . . . sok, sok fiatalságra: fűként fiatalságra!“ Ezt mondta a múltkor az ötven éves költő. És fogta magát, félretett minden nagyképűséget, kirúgott minden irodaim> babért a dolgozószobából és irt egy komédiái lánccal, slágerekkel, jazzel és fiatalsággal a fiatalságnak. Egy nemzedéket akar színpadra vinni és ezt csak egy zenés komédia keretében tudta megvalósítani, — úgy érezte, minden egyéb hazugság lett volna, mert a mai fiatalság önmagát adja, ha táncol, sportol, de csak akkor. Hazudik, ha azt teszi, ami Claus Mann, Thomas fia tesz. És Heinrich, a nagybácsi nem a,kar hazudni. Nem pózol, mint az irodalmárkodó, megváltó- gesztusu 20 éves Claus. Nem ir expresszionista drámát, hanem slágerzene alá való szöveget. . Ö maga volt az, aki Nelsonnak ezt az ajánlatot tetle. Nelson nagyon meglepődött: ő és Heinrich Mann, az élő legnagyobb írók egyike! Ez a vicc azonban igen komoly volt. Az iró nekilátott a munkának és bár sohasem irt eddig slágereket és jazzzene-szöveget, hamarosan elkészült vele. Egy cikkében, amelyben ismét a fiatalsággal foglalkozik, büszkén mondja, hogy közte és Nelson közt az egyiUt- müköő.és tökéletes. A mát a tánc fejezi ki a legtökéletesebben, Írja Heinrich Mann. Az ö fiatalságában milyen rosszul mozgott a polgár a táncteremben, rhig most mindenki úgy | táncol, mint az akrobata. Lehel, hogy a mai fiatalság életritmusa könnyelműen színkopás, mint a jazz, de élénkebb, hajlékonyabb, mint az eddigi. Milyen kedves, milyen nagyszerű gesztus ettől a babérövezte nagy írótól: kavicsból gyémántot csinál egy szempillantás alatt. Felhúzza az ólmos redőnyöket, beengedi a napsugarat a szobába, lesöpri a tegnap asztaláról a sárgult papírlapokat és meginvitálja magához a fiatalságot — táncra. Mert: „Szükségünk van kabaréra, jazzra, táncra, fiatalságra .. . sok, sok fiatalságra, főként fiatalságra1“ Nem világot megváltó eszmékre, hanem emberekre, akik jókedvnek, dalosak, táncosak, fiatalok. Ilusz vaskos könyvben a múltat, irta meg; ebben az egy gesztusban a jövőt. A jobb jövő nemtője tartja konferánszát ebben a kabaréban az ötvenéves Heinrich Mann jóvoltából. Kézigránátokkal támadtak a kötni banditára az ostromló rendőrök Formális ütközet folyt te Oertel vezérigazgató villájában Nyolc sebet kapott Heidger, mig végül megadta magát — Szabadlábra helyezték az Angol Elemi Biztositó Intézet ungvári igazgatóját. Ungvári-ó'l jelentik: Közöltük, hogy az Ankét' Biztosító- Társaság feljelentésére a rendőrség őrizetbe vette Ériedri-ch Zsigmondit, az Angol Elemi Biztosító Intézet ungvári igazgatóját. A rendőrség kétnapi nyomozás és kihallgatás után meggyőződött róla, hogy a feljelentés tévedésen alapszák, mire az igazgatót nyomban elbocsátották az őrizetből. Köln, október 2ő. Négy nap óta valóságos ostromállapotban élt Köln városa. Attól a pillanattól kezdve, hogy a vakmerő postarablóknak, a Heidger-fivéreknek üldözése megkezdődött, a Schupo, a katonaság s a bűnügyi rendőrség teljes létszáma állandó készenlétben volt, hogy a 400 ostromló gyűrűjéből kiszabadult idősebbik Heidgert ártalmatlanná tegye. Tegnapelőtt! számunkban részletesen beszámoltunk arról az egészen amerikai izü banditaüldözéséről, amely Köln város utcáin ment végbe. Vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor nyomult be a rendőrség a Riechler-Strasse egyik vendéglőjébe, ahol a két Heidger-testvér és bűntársuk, Lindemann lakott. A rendőrség elkövette azt a hibát, hogy kis számban vonult fel a jól feltegye vérzett banditák ellen, a második végzetes hiba pedig az volt, hogy Vollmer bűnügyi rendőrtiszt- viselő túlbecsülte óriási erejét s a letartóztatottakat nem kötöztette meg mindkét kezükön. Ez a túlságos önbizalom a szerencsétlen tisztviselőnek életébe került, az egyik Ileidgernek sikerült revolverét kézbe kaparitauia s egyetlen lövéssel leteritette Vollmert. A keletkezett zűrzavarban a Heidger-fivérek kereket oldottak s erre megkezdődött az az izgalmas üldözés, amelynek folyamán az ifjabbik Heidger több golyótól találva szörnyethalt, mig az idősebbiknek a Riehler-Strasse és a Nie- derlandcr Ufer közti háztömb-háromszögben szinte nyomtalanul sikerült eltűnnie. Ezt a háztömböt a rendőrség, amely a katonasággal együtt teljes hadi készültségben vonult ki, többször átkutatta, de eredménytelenül. Mintha csali a föld nyelte volna el Heidger Jánost! Az egész háromszöget gondosan elzárták és sűrű kordonnal vették körül. Közben a legvadabb hírek keringtek Kölnben. így szerdán futótűzként terjedt el az a mendemonda, hogy Heidger a bonni országúton több autót előreszegzett revolverrel megállásra kény- szeritett, azután egy teherautón Salzba. menekült, Salzbau a Rajna mentén fölfelé kifosztott két asszonyt s a város centrumában több betörési követett el. Szerdán reggel viszont egy vadőr azt a jelentést tette, hogy egy férfi a Iliiden melletti Benrath szélén, a düsseldorfi utón revolverrel megállította s elvette tőle yajaskenyerét. A megadott személyleirás tényleg ráillett Heidger Jánosra s ezérí a düsseldorfi és benrathi katonaság és csendőrség Hilden irányában átkutatta a cserjést, de eredmény nélkül. Szerdán este már az a hit alakult ki a kölni nyomozás vezetőiben, hogy Heidger kisiklott az üldözők gyűrűjéből és árkon-bokron tulvan. Annál nagyobb szenzáció erejével hatott csütörtökön a kora reggeli órákban az a rémes kiáltás, amely az Oppenheim-strassin futott végig. Egy háziszolga kinézésű ember rontott ki az egyik villából s teljes tüdővel ordította: — Itt van Heidger! Itt rejtőzködik az Oer- tel-villában! Fogjátok el! Azonnal bozzárohantak a rendőrök s kikérdezték a magából kikelt embert, aki lázas izgalommal mondta el szörnyű élményét.; Az illető a Colonia biztosítótársaság vezérigazgatójának, Oertelnek házi alkalmazottja. ■ Reggel első útja a villa pincéjébe vezetett. Alig, hogy belépett, az első helyiségbe, a pince belsejéből lövés dördült s a golyó füle mellett sivitott el. Ő ész nélkül, hangos segélykiáltásokkal rohant fel a lépcsőkön. <Amig a háziszolga ezeket elmondotta, benn az Oertel-villában izgalmas jelenetek játszódtak le. A vezérigazgató soffőrje meghallván a szolga segélykiáltásait, bátran a pince felé rohant, ekkor azonban egy férfi nagy ugrásokkal vágtatott felfelé a lépcsőn a vezérigazgató lakása felé. Heidger János volt, a rettegett haramia. Oertel vezérigazgató lakásának külső ajtaja történetesen nyitva volt, Heidger habozás nélkül beugrott a hallba. Oertel meghallotta a zajt és azonnal tisztában volt a helyzettel, hiszen a rendőrség hétfőt) este is átkutatta villáját s azóta a villa lakói számoltak azzal a lehetőséggel, hogy Heidger talán éppen ebben a villában rejtőzködik. A vezérigazgatónak első gondolata két gyermekének, nyo'c és hat éves fiainak megoltalmazása volt. azonnal a hálószobába rohant, kulcsra zárta azt az ajtót, amely a hálószobából az ebédlőbe vezet. Heidger ekkor már az ebédlőben volt s a kiéhezett bandita habzsolva esett neki a. dús reggeli maradványainak. Oertel leakasztotta a hálószobában is felszerelt telefon kagylóját, a rendőrséget akarta értesíteni, de kapcsolatot már nem kaphatott. Heidger a menekülés hevében még arra is gondolt, hogy a telefon vezetékét elvágja. Rövidesen összeverődőit a villa előd a rendőri készültség, kivonult a tűzöl lóság s egv katoFizessen elő a Képes Kát-re nai osztag is. A soffőr a tűzoltók segítségével létrát támasztott a hálószoba ablakához s ilyen módon a vezérigazgatót családjával együtt kiszabadították veszedelmes helyzetéből. Acélsisakos, acclpáncélos rendőrtisztviselők rohantak most fel a lépcsőn. Heidger bezárta maga mögött a lakás ajtaját, * kézi gránátot dobtak az ajtóra, amely darabokra szakadva omlott össze. Az elől haladó rendőrtisztviselő most lehasalva csúszott be a hallba, innen az ebédlőbe, ahol a bandita mindenre elszántan várta támadóit. A rendőr egy pillanatra felemelte a fejét, ekkor lövés dördült el. Heidger kitünően célzott, a golyó éppen azt a rést találta, amelyet az acélsisak szabadonhagyott s a rendőrtiszt súlyosan találva, hörögve nyúlt el. A nyomában következő rendőr kézi gránátot vetett be a* ebédlőbe. Pokoli dörrenés, füstfelhő. Heidger azonban rendületlenül folytatta a tüzelést. Csak amikor már a harmadik gránát robbant fel, némult el a fegyver a leszerelt bandita kezében. A benyomuló rendőrtisztviselők látták, hogy Heidger ott ül a sarokban egy széken, testéből vérpatakok folynak, de még mindig tölteni akar. Hirtelen Brockway teherautók, autóbuszok i legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat MOTOR IMPORT, Bratialava, Royko-u. 2/a. azonban meggondolta magát, felemelte karjait » igy kiáltott: — Most már elegem van. Most már megadom magam! Nyomban hozzá siettek. Nyolc sebből vérzett, őt sérülése a lábain volt, kettő a mellét, egy pedig a vállát érte. Az erősen vérző banditát bekötözték, mentőautóra tették, amely őrült gyorsasággal vágtatott vele a szent Vince-kőrházba, Tiz óra volt, mire a kórházba került. Azonnal az operációs terembe vitték 8 a műtő-asztalra fektették. A golyókat, szilánkokat eltávolították: testéből. Az operáció sikerült, Heidger állapota nem életveszélyes s öntudatát nem veszítette ei Az orvosokhoz ez volt az első szava: — Még velem egyáltalán nem végeztek! Azt a kórházi szobát, amelyben a sebesült bandita fekszik, erős rendőri készültség őrzi. Európa legjobb fényképészeinek egyikét, a híres D'Óra-Banda oéegt kapcsolta be működésébe a Képes Hét s a szlovenszkói magyar szépirodalmi folyóirat 4.-ik száma közli már a világhírű magazinok művész-fényképészének egyik, csaknem egész oldalas alkotását: írás Arlan bécsi moziszinésznő légies, finom arcképét, Ez a bájos fiatal arc, ahogy magához szorítja a humoros, fekete teddy- bar-t, oly remekművű kép, hogy hasonlókat csak a drága és ritka angol, német magazinokban láttunk eddig. Újabb lépés a fokozatos tökéletesbülés felé a D‘Ora-Renda cég huzamos bekapcsolása s a Képes Hét valóban büszke lehet, hogy létezésének rövid ideje alatt ily-, égynés ívben halad előre az egyre szebb képéslapidéál felé. A többi kép szintén elsőrendű alkotás és reprodukció. Kiemeljük a címlap Szüret- képét, amely a magyar fototechnika remekei között foglal helyett, a „Három testőr'4 merész, lendületes fényképét Douglas Fairbauksszal, Emil Jannings-f, hollywoodi villája előtt, k fürdőtrikós Patrícia Ajoher egész hasábos gio- ciózus képét a modern francia művészet Y*, legjellegzetesebb alkotásának pompás reprodukcióját, a legnyalkább magyar diszruíbatervezetet, több szlovenszkói szépség arcképét s ezen kívül több mint húsz aktuális felvételt a nagyvilágból és Szlovenszkóról; az amerikai elnökjelöltet, akit éppen Berger, szlovenszkói rajzoló rajzol a fényképen, Serédi hercegprímást az euoharistikus kör menetben, Go j dics üpspököt, Masaryk elnök ungvári szobrát, Antos orgouamüvészt, a közelmpltbau leleplezett Stefanik emlékművet, a füleki bősök szobrát, Zeppelin grófot, Horant, az elsiilyedt Ondinet, Gorkij, Sudermann képeit — satöbbi. A szövegrész a két regényen — Suványi és Waliace — Csathó Kálmánnak, a legnépszerűbb magyar irók egyikének reprezentáns novelláját hozza, Jákob Wassemiaun egy U-*ac nem eredeti Írását, Szlovenszkói pedig Sebess Ernő novellája képviseli. Erdélyi József, a leg- legjobb élő magyar lírikusok egyike kedves verssel tarkítja a szöveget, mig a divat, a rejtvény és a rovat rész egyre lendületesebben bővül és egyre többet nyújt. A Képes Hét, melynek ára csupán 3 korona, ezzel a számmal valóban végleg meghódíthatja a szlovenszkói magyar közönséget. A magyar nemzeti párt nagygyűlése Somorlán — Rkiiter János szenátor a magyarság sérelmeiről — Somorja, október 25. (Saját tudósítónktól.) A magyar nemzeti párt vasárnap Somorján nagygyűlést tartott, amelyen megjelent Richter János szenátor is, akit a nagy számban egybegyiilt közönség tüntető lelkesedéssel fogadott. A város nagyterén tartott gyűlést, melyen több ezerre rugó választó jelent meg, Vöröss Vince, a felsőcsallóközi ármentesitő társulat igazgató-főmérnöke, a pártszervezet kiváló elnöke nyitotta mag, aki a közelgő választások fontosságára mutatott reá, majd meleg szavakkal üdvözölte Richter János szenátort, akit felkért beszéde megtartására. Richter János szenátor beszédében megkapó szavakkal mutatott rá a szomorú magyar sorsra, amelynek egyik kiáltó példáját szolgáltatja Harsá- nyi Mihály losonci volt magyar csendőrőrmester tragikus esete, aki óhenhalt, mert az állam nem adott neki nyugdijat. Felemlíti Kiss Ferencnek, a magyar katonának önfeláldozó nemes tettét, mint a magyar hűségnek példáját. De a hős magyar katona szülei nem érdemelték meg ettől az államtól, hogy állampolgárságot nyerjenek. Mélyen megindul tan szemlélte a szónok a prágai poricsi ház összeomlásánál végzett mentési munkálatoknál is, hogy a magyar katonák milyen odaadőan és áldozatkészen mentették ki cseh testvéreiket a romokból, noha harmincán megsebesültek emberbaráti munkájuk közben. Valóban, a magyar fajnak nagy erényeiről, kulturált lelkületűről és civilizált voltáról számtalan példa tesz napról-napra fényes tanúbizonyságot! És , mégis akad a Krisztus igéjének hirdetői között, olyan, akt a gyűlöletet szítja a magyarok inint a szeretet és megértés helyett a aki a magyar sző jogos használata miatt féktelen dühhel lázi tj a szlovák testvéreit, a vágujhelyi szlovákokat az ottani magyarok ellen. Méltó-e ez az eljárás Krisztus szolgájához? Bizony nem méltó! Folyton azzal vádolnak bennünket, hogy irredenták vagyunk, pedig ebben az államban senki sem teljesíti állampolgári kötelességét jobban a magyarnál. De az természetes, hogy az alkotmányban biztosított morzsányi jogainkat nem hagyjuk, azokért utolsó leheletünkig küzdünk. Majd rátérve a politikai helyzet ismertetésére a költségvetést kritizálta. A feszült figyelemmel hallgatott beszéd közben a közönség köréből fölvetették a közös lista kérdését. Richter szenátor köszönettel fogadta a kérdés fölvetését, mert ebből azt állapítja meg, hogy a magyar nép széles rétegeiben erős a vágy és akarat a magyarságnak minden vonni** való együttműködésére. A szenátor megvilágította a közös Keta meghiúsulásának történetét és sajnálattal mutatott arra, hogy bár a magyar nemzeti pár* törvényhozói minden* elkövettek a közös lista érdekében, a* még sem jöhetett létre. Hangoztatta a szenátor, hogy ennek dacára ő továbbra is ax együttműködés mellett lég dolgozni, mert meggyőződése, hogy csakis a testvéri együttműködés biztosíthatja a* itteni magyarság számára a jövőt! A megragadó hatású beszéd befejezésekor a több ezer főnyi közönség lelkes szeretettel hosszasan ünnepelte a kitűnő szónokot. Végül Méhes Rudolf osztálytitkár beszélt különböző gazdasági ügyekről, mely után a nagygyűlés nagy lelkesedés mellett rendben oszlott széL
