Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-26 / 245. (1872.) szám

6 TOWGM^V\AGfcMt.HlRIiag sna 1928 október 2S6, Zípszer autókirándulás Gömörbe Automobilizmus és idegenforgalom — A morva-sziléziai autóklub tátrai saakosztáilyá- »ak közgyűlése — Rákossy Lajos gyáros az egyesület uj elnöke Késmárk, október 25. Most tartotta inieg a morva-sziléziai auló- Mub tátrai szekciója (ruhr Mihály dr. fő­orvosnak, a K a ripa then vered n elnökének ve­zetésével Tátraszéplakon évi közgyűlését. Guhr dir. elsősorban is üdvözölte a MSAC je­lenlevő főtitkárát, Zischkát és megköszönte neki azt a nagyszabású és értékes támogatást, amelyben az anyaegylet a szekciót minden akcióijában támogatja. Zisohka főtitkár ki­jelentette, hogy a Tátravidék autósai a klub kereteihez tartoznak és ezután is kötelessé­gének tartja, hogy különösen a tátrai hegyi autóverseny rendezésében és propagálásában nagy mértékben részi vegyen. Ezután Jelinek Ridhárd titkár terjesz­tette elő nagyszabású évi jelentését, amely­ben elsősorban az automobilizmus terjesz­kedéséről és mind nagyobb jelentőségéről emlékezett meg érdekes fejtegetések során. Ezután vázolta a szekció feladatait, majd megállapító Ma, hogy az automobilizmus még nagyobb terjedé­sének Szlovenszkón nincsenek meg az előfeltételei, mert például az útviszo­nyok, utaink állapota inkább kerékkötő­je, semmint elősegitői az automobiliz­musnak. Annak ellenére is, hogy az autók megadóza- •tatásáből útépítési alapot teremtettek, utaink még mindig igen rossz állapotban vannak. Tekintettel a jó utaknak az idegenforgalomra való jelentőségére is, a klubnak azt kell kö­vetetnie, hogy az autók számára építsenek utakat, ne pedig olyanokat, amelyeken autók is közlekedhetnek. Jelinek titkár ezután fel­sorolta az autósok többi, kívánságait: a közlekedési rendre vonatkozó rendőri szabályzat megfelelő modernizálását, azoknak a bíráknak a szakszerű kép­zését, akik autóügyekben Ítéleteit mon­dani hivatottak, rendeletet arra, hogy éjszaka a 1 óva sk öcsik is tartoznak lámpáit vinni, a biztosítási dijak leszáltíitását, -stb. A tátrai szekció legkiválóbb feladataként a Magas Tátráért való propagandát jelölte meg. A szekciónak a Tátrát az autósok köz­pontjává kell tennie, amivel egyúttal az idegenforgalom érdekeit és ezzel együtt az állam és a lakosság gazdasági érdekeit * is szolgálja, mert hiszen maga a tátrai hegyű verseny, amely ebben az évben már országos és nem­zetközi lesz, a vendégek ezreit fogja a Tátravidékre csábítani. A titkár végül meg­emlékezett á szekció örvendetes fejlődéséiről és ismertette a további munkaprogrammot. A közgyűlés -köszönetét fejezte ki a tar­talmas -és érdekes jelentésiért, majd tudomá­sul vette Loyseh Miklós épörtlbiztos évi jelen­tését, amelyből kitűnt, hogy a szekció eport- munkája ‘igen eredményes és kiterjedt volt. Ennek a munkának legkimagaslóbb esemé­nye a tátrai hegyiverseny volt, amely — an­nak ellenére, hogy csupán klubtagokra vonat­kozott — rendkívüli sikerrel zárult. Ez a siker annál jelentőségteKjesebb, mert a ver- wenyutvonal a sok egymásután következő kanyarulat miatt nem egyszerű, hanem igen nehéz terep és a versenyzőktől nagyszabású sportbeli telje-sitmé-nyt kivánt meg, jelentő­ségét pedig fokozta még az a körülmény is, hogy ez volt az első ilyen természetű verseny Salovenszkón. A szekció eddigi elnöke,' Nitsch Andor képviselő ezután más irányú elfoglal tsága miatt bejelentette lemondását, amit a köz­gyűlés sajnálattal volt kénytelen tudomásul venni és a képviselőnek a szekció megalakí­tása és fejlesztése körüli érdemeiért jegyző­könyvi köszönetét mondott. Elnökké egyhangúlag Rákossy lat jós rozs- ■ nyói gyársost, a neves automobil istát választotta meg. Ugyancsak egyhangú választás utján a követ­kezőképpen alaki tolta meg a vezetőséget: Alelnökök Eleöd Tibor dr. (Körmöcbánya), Kolos Ödön vezérigazgató (Késmárk), jegyző >Szásj! Rezső (Felka), sportbiztos Loyseh Miklós (Nagyszalók), pénztáros Bemáth Zsig- mond igazgató (Késmárk), bizottsági tagok Nitsch Andor képviselő és Loyseh Mátyás (Hunifalva). Vasárnap a szekció antó- és moto rkerék p á r k i rándulást rendezett Löm őrbe. Az ut Jjőcsén,, Szepesvárálján, a Brariyi szkon és Kassán át vezetett Rozsnyóra, ahol számos gömöri autózó, köztük Szent-Iváuy József .képviselő és Törköly József dr. szenátor váj­ták a szepesség-i vendégeket és kisérték Rákossy Lajos birtokára, ahol Niitsch Andor •képviselő meleg szavakkal üdvözölte a szek­ció uj elnökét. Rákossy Lajos kijelentette, ihogv minden erejével azon lesz, hogy a szek­ció uj elnökét. Rákossy Lajos lei jelentette, társadalmi céljainak elérését szolgálhassa. Ezután (közös ebéd volt a Kékeié Sasban, -amelyen többek közölt Szien-t-lvány József és Nitsch Andor képviselők, Havas dr., Förster dr., Rákoosy Latjoe, ílefty tanár és Gömöni Ruszinszkó autonómiájának kérdésé ismét a népszövetség előtt Kutyák képvisel petíciójában a népszövetség iaterveedóiát kérte Ruszinszkó autonómiájá­nak haladéktalan életbeléptetése érdekében — M tartalmaz a nevezetes petíció? Prága, október 25. A Prágai Magyar Hírlap beszámolt már arról, hogy Kártyák Iván, a ruszin autonóm fö'ldmüves’szüvetség parlamenti képviselője szeptember elején Genfben járt -és petíciót nyújtott be a népszövetségihez Ruszinszkó autonómiája tárgyában. Most módunkban áll e nagyjelentőségű és rendkívül érdekes petí­ció tartalmát olvasóinkkal megismertetni és annak gondolatmenetét az alábbiakban össze­foglalni: A panasz, amelyet Kurtyák Iván egyedül irt alá, a népszövetségi tanács elnökéhez van cimezive és Masaryk köztársasági elnöknek az elmúlt év október 28-án tett kijelentései­ből indul ki, amelyek szerint a jubileumi esz­tendőben felülvizsgálat tárgyává kell tenni az állam egész közigazgatását és megállapítva a hiányokat, üteg kell jelölni a követendő útirányt. Kurtyák ezután bejelenti, hogy ket­tős minőségben: egyfelől mint a ruszin auto­nóm földmüvesszövetség, tehát a ruszin nép egyedüli őslakos pártjának parlamenti kép­viselője, másfelől pedig mint a központi ru­szin nemzeti tanács tagja, a csehszlovák köz­társaság iránt a legteljesebb lojalitással át­hatva nyújtja be panaszát és kéri a népszövetséget, hogy hivatalból járjon közbe annak érdekében, hogy Ru- sziuszkó autonómiája a saint-germaini szerződés és a csehszlovák alkotmány ren­delkezései értelmében haladéktalanul szerveztessék meg. Az autonómia megvalósitásátra szerinte sürgős szükség van, még pedig nemcsak Ruszinszkó belső békéje, anyagi -léte, -konszo­lidációja és megnyugvása érdekében, hanem azért is, hogy a szövetkezett és társult főiha­talmak, a szerződés szignatáriusai -kiegyenlít­sék becsületbeli tartozásukat. Ezután -a petíció idézi és összehasonlítja egyfelől a saint-germaini szerződést, másfelől pedig a csehszlovák alkotmánynak a iruszin- szkói autonómiára vonatkozó rendelkezéseit és megállapítja, hogy a kettő között a követke­ző eltérések vannak: 1. a kormányzó felelős­ségét illetőleg, 2. a köztársasági elnök, vétó­joga tekintetében, 3. Ruszinszkó prágai par­lamenti képviselőit illetőleg, akik a saint- germaini szerződés 13. cikke értelmében nem bírnak szavazati joggal a ruszin ország­gyűlés hatáskörébe utalt törvényhozási teen­dőkre nézve, míg az alkotmámv az autonómia érdekében kimondott e lényeges rendelke­zést hallgatással mellőzi. Mindazonáltal úgy a kisebbségi szerződés, mint a csehszlo­vák alkotmány világosan és határozottan lói­mon dják. hogy Roszinszkónak az állam egy­ségével összeférő legmesszebbmenő autonó­miára van igénye. Nem hajtották végre a szerződés és az alkotmány rendelkezését „A szerződés aláírása és az alkotmány kihirdetése óta — írja azután a panasz, — az évek hosszú sora telt el, a csehszlovák köz­társaság alapításának tizedik évét készül megünnepelni s mindazonáltal eddig még semmi nem történt a rusXín- szkói autonómia érdekében. Egyedülálló példa a szerződések történel­mében, hogy tiz évvel egy szerződés aláírása után, amelyet számos állam garantált, -még mindig késlekednek annak végrehajtásával. A. ruszin nép, amelynek neszéire a szerződés elismerte a szabadság elemi jogait és bizto­sította az autonómiát, hogy — védőgátul szol­gáljon a nála erősebb népekkel szemben — már teljesítette mindazokat a kötelezettsé­geket, amelyeket elvállalt: területével és nemzeti vagyonával belépett a csehszlovák köztársaságba, semmiféle kötelesség teljesí­tésétől nem vonakodik, -amelyet ez államhoz való tartozásának ténye reá ró, megfizeti az adót, újoncokat szolgáltat a hadseregnek, el­viseli a háború utáni korszak gazdasági ba­jait', mindazonáltal nem gyakorolja a szerző­dés és az alkotmány által, biztosított jogokat, s nincs sem országgyűlése, sem autonóm köz- igazgatása, inásszóvaI, a másik szerződő fél, ;i csehszlovák állam ni in tartotta be kötelezettségeit. miniszteri tanácsos mondtak fel köszön tőt. A ■szepességi kirándulók azután késő este a Szurmva-hegységen -és Iglón át tértek vissza egy felejthetetlenül szép ut emlékeivel gaz­dagabban, amely ni pazar természeti szép­ségeken és a történelmi emlékek gazdag so­rozatán ál vezetett. A gömbi-i autósok kéj hét -múlva egy a Tátrába és a Szépességre vezető kiráml-ulássa 1 fogják a szepeeiek látogatását: viszonozni. Sót Ruszin szili ónak a csehszlovák köztár­sasághoz való csatlakozása által -a prágai kor­mánynak csak egy célja volt: a* alkotmány előkészítésének megvalósítása helyett azt mentöl távolabbi időkre elhalasztani és a köz- igazgatási centralizációt bevezetni**. Ez állítások igazolására Kurtyák Iván a következő tényekre hivatkozik: 1. A sainit-germiadni szerződés az autonó­miái a ruszinok által lakott egész területnek garantálta. A csehszlovák békedelegáció VI. számú emlékirata a Kárpátoktól délre lakó ruszinok számát 567.867 lélekben állapi tóttá meg. Ennek dacára a Ruszinszkó és Szloveu- szkó közti ideiglenes határvonalat még a bé­keszerződés megkötése előtt úgy vonták meg, hogy a ruszin népet és területet két részre szakították. Ennek folytán 212.000 ruszint vá­lasztottak el testvéreitől és csatoltak Szloven- szköhoz minden autonómia nélkül és a teljes elnemzetlenités veszélyének téve ki őket. Hiá­ba követelik a ruszin nép képviselői évről- évre a néprajzi határ helyesbítését. Hiába csatlakoztak ehhez a kívánsághoz Zsatkovics és ÍBeszkid kormányzók, valamint a ruszin nemzeti tanács, mert az eredmény a nullával volt egyenlő. A csehszlovák kormányok min­őiig azt mondották, hogy Szlovenszkó és Ru­szinszkó határának megállapítása a szojm 'és a parlament hatáskörébe tartozik, amelyek­nek megállapodása az alkotmány integráns része lesz. Mindazonáltal az országgyűlést so­hasem hívták össze. 212.000 ruszin van kité­ve a teljes elszlovákositás veszélyének. Ezek nemzeti kisebbséget alkotnak Szlovenszkón és sorsuk sokkal kedvezőtlenebb, mint a Ke­lő tsrtovenszkóu lakó 70.000 németnek. A ru­szinok elszlovák ősi fására irányuló törekvést bizonyítja az is, hogy az 1921.-iki népszámlálás, amelyet szlo­vák biztosok segítségével hajtottak végre, csupán félannyi ruszint mutat ki, mint amennyi az 1910. éri magyar népszámlá­lásban szerepelt. A hivatalos nyelv 2. A petíció ezután röviden, de annál ta­lálóbban jellemzi Beádba, Zsatkovics és Eh- renfeld kormányzóságának időszakit. 3. Az 1924. évi választások nem idéztek elő a petíció szerint javulást. „A kormányzati politika, amely -a cseh nemzeti ideált követte, a csehországi pártoknál keresett támogatást és ezek szervezeteiket kiterjesztették Ru- szinszkóra is. Annak a gondolatnak akarták megnyerni a közvéleményt, hogy először gaz­daságilag kell felemelni Ruszin szkot és csak húsz-harminc év uralva kell megvalósítani az autonómiát. Ez a cseh centralista politika, amely ellensége az autonómiának, az auto­nómiáért küzdő pártokat „demagógiával** vá­dolja és az egész közigazgatást és rendőrsé­get az autónómisták letörésére mozgósítja. A főhataíimak által aláirt szerződés ellenére és az alkotmány parancsoló rendelkezésének megsértésével a ruszin nép odajutott, hogy a „legmesszebbmenő** autonómia, amelyet neki megadtak, botrány tárgya a cseh soviniszták szemében**. A ruszinéi lenes hivatalos politika az 1926 —27. években is folytatódott és a következő eredményhez jutott el: a) Az 1927. évi 17. számú rendelet a cseh nyelvet tette meg Ruszinszkó hi­vatalos nyelvévé és a ruszin nyelvnek csak fakultatív használatát engedte meg a hivataloknak a felekkel való érintke­zésben. Éppen úgy, mint Szlovenszkó és Ruszin- szkó határát, a nyelvkérdés szabályozását is ideiglenesnek mondották, amelynek végleges szabályozása az országgyűlés számára van feutánivá, a valóságban a határ s a nyelvkér­désnek megoldása azonban végleges, mivel az országgyűlést nem hívták össze. „Tagadhatatlan —árja a panasz, — hogy Ruszinszkó autonóm területének jellegét első­sorban a ruszin nyelv adja meg. Lehet-e ruszinszkó; autonómiáról beszél­ni. lra az egész közigazgatás és vala­mennyi közintézmény nyelve a. cseh és nem a ruszin? A generális -statútum, amelyet a csehszlo­vák kormány 1919 novemberében, a saiut- geiMinaini szerződés aláírása után bocsátott ki, kimondja, hogy „Ruszínszkóban a ruszin a hi­vatalos nyelv**. A szerződés és az alkotmány kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a törvény­hozó hatalom a nyelv, a közoktatás és a val­lás, valamint a helyi közigazgatás kérdései­ben a ruszin szkói országgyűlés ha Iá rsk őrébe tartozik s ennek következtében az autonó­mia részét alkotja. Nyilvánvaló tehát, hogy a oeeb szlovák kormánynak nem ált jogában ■még ideiglenesen sem — a cseh nyelvet mint Ruszinszkó hivatalos nyelvét bevezetni. A- szóbanforgó rendelet súlyos támadás a ruszin nép nemzeti mél­tósága ellen. A parlamentben képviselt ruszin pártok hiába tiltakoztak ez alkotmányellenes rende­let ellen, a ruszin nemzeti tanács tiltakozó memorandumot intézett a kormányhoz és ez a memorandum is hatás nélkül maradt: a ren­deletét életbelépett ék és eredménye, hogy va­lamennyi közigazgatási szolgálat Ruszin szkő- ban teljesen csehhé vált**. A k&zigaxgaeási reform b) 1926-ban a csehszlovák kormány, fi­gyelmen kívül hagyva a ruszin képviselők egy­hangú tiltakozását, a ruszin szikói megyéket megszüutette és e terület egész közigazgatá­sát egyetlenegy zsupán alá rendelte, anélkül, hogy a népnek meghagyta volna a megyei képviseletet. c) E pont alatt a petíció a közigazgatási reformot ismerteti és megállapítja, hogy mi­vel a saint-germaini szerződés és a csehszlo­vák alkotmány Ruszinszkón-ak autonómiát adott, a helyi közigazgatás vezetésére egyedül az autonóm országgyűlés hivatott. A mai na­pig a csehszlovák kormány óvakodott attól, hogy összehívja Ruszinszkó országgyűlését, ellenkezőleg e területire vonatkozó törvény-e­két is hozott., amelyeket az alkotmány és a szerződés, értelmében a prágai parlamentnek nem volt joga megszavazni. A közigazgatási reform végrehajtása Ru- sziuszkóban a következő helyzetet teremti: Az autonóm vármegyék, amelyek mindegy''- kén-ek megvan a maga története, nem létez­nek többé, Ruszinszkó jelenlegi területe egyetlenegy közigazgatási egységet alkot, bű­nöknek nevezett főnöke -a régi zsupán és az alkormányzó jogaival van felruházva. A kép­viselőtestületnek tisztán véleményező határ­kőre lesz a -közoktatás kérdéseiben. Politikai kérdések nem tartoznak a hatáskörébe. Az elnök és a képviselőtestület határozatai ellen a fellebbezést a prágai kormányhoz kell in­tézni. Ez az uj közigazgatási rendszer éles tiltakozást váltott ki a ruszin nép politikai képviselőinél. Természetes, hogy Ruszinszkó, amelynek a legszélesebbkö- rü autonómiára van joga, nem törődhe­tett bele jogainak elkolwízásába és nem tűrhette, hogy meghatározatlan ideig oly közigazgatási rendszer kormányoz/ ", amelyből még az autonómia árnyékát is száműzték. Kém viselheti el, hogy a 'kormán; - zó jogait részben a tartományelnök, részbe i a belügyminiszter gyakorolja, holott a szerző­dés és az alkotmány minden kétértelműség nélkül azt mondják ki, hogy- a kormányzó Fe­lelősséggel tartozik a ruszinszkói országgyű­lésnek. Megengedhetetlen, hogy a fellebbezé­seket a tartományi hivatalból a miniszteri i - mokhoz terjesszék fel, minthogy a prágai mi­nisztériumoknak nincs hatáskörük arra, hogy Ruszinszkó autonóm ügyeiben határozzanak. Ruszinszkó kormányzójának méltósága illu/ '- riussá válik, a szerződés és az alkotmány á - fal reáruházott hatáskör az országos el-nöh: 7 és a belügyminiszterre fog át szállni. Ruszinszkó kormányzója igv egy tisz­teletbeli állást fog betölteni minden jog és hatalom nélkül, amelyet jelképként, de minden tartalomtól megfosztva, meg fognak tartani, hogy megL - vesszék a külföldi közvéleményt. Nem kétsé­ges, hogy az 1927. évi 125. s-záimu. törvény Rr- szinszkóban ellentétben áll az alkotmánny-1 s a saint-genmaini szerződéssel, hiszen egyet­lenegy állami törvény sem módosíthat egy nemzetközi szerződést. A petíció felhívja a népszövetség figye1- rnét arra, hogy. a saint-germaini szerződés végrehajtásának ellenőrzésére szükség van. amire a szerződés 14. cikkelye fel is jogosít.]'. Szükség esetén fel kell hívnia Csehszlovákiá', hogy aláírását tartsa tiszteletben. Emléke'- teti egyúttal a népszövetséget, hogy a ruszi ; nép csehszlovákiai képviselői már négytízbe, i fordultak a népszövetséghez, még pedig 1922 áprilisában a gémiai konferencia aUratonáv'11, azután 1922 szeptemberében az egyesült rn- szin pártok, majd 1924 október 5-én a ruszin autonóm földműves szövetség és az 1923. év­folyamán az Amerikában lakó ruszinok nc-ir.- z-eli tanácsa fordult a népszövetséghez. Hálá­val emlékszik meg a nolírió arról, hogy a nép­szövetség a csehszlovák kormány figyelmét már fölhívta a ruszinok sérelmeire, sajnálattól állapítja meg azonban, hogy minid a mai na­pig nem orvosolták azokat. (A petíció ismer totósét legközelebb befejezzük).

Next

/
Thumbnails
Contents