Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-26 / 245. (1872.) szám

19(28 október 28, péntek. ő vaunak. Kérdés, hogy az áűlliamositás révén jobb .közökbe kerülnének-e ? A referens ur neon tájékozódott edégigé eme fürdők állapo­tától, ment különbem azt mondta volna be­számolójában, hogy a minisztérium segítsen e fürdőkön és támogassa Őket. A referens ut továbbá a naigy idegenforgalmi központok­ban játékbarlangok Jéftesitését javasolta, még pedig oly formában, hogy csak az idegenek játszhassanak. Nagyon kételkedik abban, hogy csak a külföldiek fognak ott játszani, merít valószinü/leg a belföldiekből több láto­gató fog kikerülni. Ezzell az újítással ugyan semmiképpen sem fognak segíteni a fürdő­kön, de még az idegenforgalmat sem fogják fejlesz leni. A kisipar támogatása Az ipar támogatására 15.5 millió koro­nát állítottak be. Ebből Szlovenszkó valószi- nüieg keveset fog kapni. A kisipar gépberendezkedése érdekében éppen Szlovenszkón kellene többet tenni és pedig olyanformában, ahogy azt a magyar kormány tette. Annak idején ugyanis a kormány részéről se­gélyképpen a gépeket vagy ingyen, vagy igen kedvező áron bocsátották a kisiparosok ren­delkezésére. A kisipari üzemek modernizálá­sánál a tanácsadásnak épp olyan fontos sze­repe van, mint az anyagi szubvenciónak. A kisiparnak segítségére keM lenni a kalkulá­A kereskedelemügyi miniszter közvetlen feladatának tűzte ki a szolvenszkói ipar fej­lesztését. Nem akarok munkálatainak elébe vágni és be akarom várni, milyen eredmé­nyek kötvetik a miniszter szavait. Mindezideig azonban nem sok örvendetesét láttunk. A hitel kérdését, főleg az olcsó bitelét, amely uitán Szíovenszkónak még megmaradt ipara oly forrón vágyakozik, még nem oldották meg. A katonai szállításoknál Szlovenszkó iparát nem veszik kellő mértékben figyelembe és a nagy tai ‘fareform még mindig késik. A vasutügyi miniszter ugyan bejelentette, hogy sok magánvasi; tat még ebben az évben átvesz­nek, azonban azt is reméljük, hogy ezzel kap­csolatban a tarifák átszámítása is bekövetke­zik. Azonban még egyet nem hallottunk, azt tudniillik, hogy azok az ipari vállalatok, amelyek a központoktól távoleső kelet félre­eső zugaiban feküsznek, a tarifákban és tari­fatételekben olyan kedvezményekben része­sülnének, mint'aminő tarifák például Német­országban vannak érvényben. Kívánatos vol­na, ha Szlovenszkó ipari körei és parlamenti képviselői már egyszer erélyesen képvisel­nék azt az álláspontot, hogy a Szlovenszkóra vonatkozó közszállitáso- kat csupán Szlovenszkó ipari vállalatai kaphatnák meg. Még mindig késik a Margitfalva-Vöröskő közötti vasútvonal kiépítése, amely különö­sen az iparban és bányászati kincsekben gaz­dag Gölnic-völgye szempontjából bánna rend­kívüli jelentőséggel. Az előttünk fekvő költ­ségvetésben erre a .célra csupán 400.000 ko­rona van beállítva. A szlovenszkói gazdasági tanács Szlovenszkó gazdasági életében újabb eredményt jelentene a gazdasági tanács, ame­lyet a közel jövőben akarnak életbeléptetni. Még nem ismerjük a pontos adatokat mi­képpen akarják ezt a gazdasági tanácsot összeállítani és igazgatni, azonpan úgy hall­juk, hogy a tanácsnak mintegy hatvan tagját a kor­mány fogja kinevezni. Ezt semmiképpen neon tartom helyesnek, mert kinevezett testület sohasem végezhet olyan munkát, mint egy olyan szervezet, melynek tagjait az érdekeltek szabadon vá­laszthatják. A kereskedelmi minisztériumnak, ennek ciók felállításában és a berendezkedésben. Ez a járási ipari testületek feladata volna, de ezeknek nincs elég tapasztalatuk. Három-négy ipai'testiilet számára ipari ta­nácsadókat kellene kinevezni, akik elő­adásokat tartanának és egyes ipariizemeket a modernizálásra és a kalkulációkra vonat­kozólag tanácsokkal látnának el. E felügyelők a felsőbb ipariskola elvégzése után oly módon nyernék a kiképzésüket, hogy két félévig olyan tanfolyamot látogatnának, amelyen nemzetgazdaságtant, iparpolitikát és kalkulációs számításokat adnának elő. A fennálló ipari törvényeket szintén kor­rigálni kellene. Rá akarok mutatni arra, hogy milyen kevés befolyásuk van a járási ipartes- bületeknek. Ugyan állandóan kérdéseket intéz­nek hozzájuk, de a véleményükkel senki sem törődik. így történik az, hogy iparengedélyt olyan személyek kapnak, akiknek erre nicsen joguk, anélkül, hogy az ipartestület erre vonatkozó véleményé­vel törődnének. Arra kell törekedni, hogy szakképzett ipari és kereskedelmi középosztályt tartsunk fenn. A szakképzettség hiánya nemcsak azokat ká­rosítja meg, akiknek ilyen képzettségük nincs, hanem az általuk eszközölt rossz kal­kuláció stb. az egész kereskedelmi életet megkárosítja. ’ a legfontosabb tárcának költségvetése általá­ban igen alacsony, tulalacsony ahhoz, hogy a kereskedelem és ipar eredményes támogatá­sát szolgálhassa. Az idegenforgalom céljaim csak kétmil­liót irányoztak elő, ebből a jelentéktelen összegből nem lehet eredményes munkát végezni. Ez az összeg még propagandaoélofcra sem elegendő és egyáltalában nem emelek túlzó követelést, ha ennek a tételnek legalább öt­millió koronára való felemelését kívánóim. Az idegenforgalom fontos tényezője az útvonalak­nak jókarban tartása is és éppen ezért meg kell állapítanom, hogy tűrhetetlen állapot, hogy a Tátra egész területén évek óta a leg­botrányosabb viszonyok uralkodnak ebben a tekintetben. Remélem, hogy a munkaügyi miniszter, aki maga is elismeri az útvonalak jókarbantartá sának fontosságát, az idegenfor­galom fejlesztésének ezt a lényeges föltételét kellő figyelemre fogja méltatni A német iskolaiig; A szlovenszkói németek iskolaügyi köve­telései tekintetében még mindig azon a régi vesszőparipán lovagolnak, hogy mi volt a szlo­venszkói németeknek birtokállománya az is­kolaügy terén a múltban és minő az a jelen viszonyok között? Arról azonban hallgat a miniszter ur, hogy­Szlovenszkó német vidékein a felekezeti elemi iskolák már régebben németek vol­tak és aj összeomlás előtti magyar kor­mány már elrendelte a* állami elemi és középiskolák németté alakítását, agy hogy a hatalom urai már a meglevő ál­lapotot vették ált. Nagyon sok német községet és várost tu­dunk felsorolni, ahol nincs német iskola. Ál­landóan ama utalnak, hogy a szlovenszkói né­meteknek több kulturális intézményük van, mint amennyi megilleti őket. Ez azonban nem igaz, mert Szlovenszkón vannak jelentékeny német nyelvszigeteik, ahol nincsen német pol­gárt iskola. Körmöcbányán, a legjelentékenyebb né­met sziget központjában nincs német kö­zépiskola. A pozsonyi német középiskolai osztályok részéire még mindig nem emeltek küllőn épü­letet és arra hivatkoznak, hogy nincs pénz, elleniben az orosz emigránsok segélyezésére 30 millió koronát tud költeni az állom. Még tragikoanikusabbá válik az iskola- kérdés azáltal, hogy elemi iskoláinkat szlovák és cseh tanfelügyelők látogatják, akik néme­tül egyáltalán nem beszélnek. Az agrárkérdés nemcsak a md szempon­tunkból, hanem egész Európában annyira fon­tos, hogy nemrég a bankárok európai konfe­renciáján ezzel a kérdéssel behatóan foglal­koztak és a mezőgazdasági hitetek kérdésé­ben az angol Agrarcredits Bili álláspontjára helyezkedtek. A birodalmi német kormány éppen most vett fel a költségvetésibe 200 mil­lió márkát a mezőgazdasági hitelügy előmoz­dítására. Hogy mennyire meg van terhelve a csehszlovákiai mezőgazdasági élet, legjobban bizonyítja az az adat. hogy a történelmi orszá­gokban ingatlanok 1915-ben 6 milliárd és 668 millió koronával voltak megterhelve, mig ez a megterhelés 1926-ban 20 milüárdot és 552 milliót tett ki. Szlovenszkóra vonatkozólag nincsenek statisztikai adatai, de ha volnának, a számok megdöbbentő fényt vetnének a szlo­venszkói mezőgazdaság terheire. Ilyen körül­mények között a többtermelésről, amely na­gyobb arányú befektetéseket igényel, szó sem lehet. A töfbbterrnelés másik előmozdítója vol­na a tagosítás s a műtrágya olcsóbbá tétele. Magyarország mezőgazdaságának a műtrágya beszerzése céljából nagyobb külföldi hitelt szerzett és a gazdálkodóknak kedvező felté­telek mellett nyújt hiteit. Hasonló fontosságú a tarifa kérdése is, mert a mostani rendszer középső és keleti Szlovénszkónak, továbbá Ruszinszkónak mezőgazdasági termelését tel­jesen megbénítja. Ezeket a kérdéseket kellene megoldaná a mezőgazdaság terén, ha azt akarjuk elérni, hogy egy hektárom az eddiginek kétszeresét arathassuk. Hogy a mezőgazdaság viszonyai nem úgy alakulnak Szlovenszkón, amint alakulniok kellene, annak résziben oka a földreform is. Ismerek eseteket, amikor a földhivatal le­foglalt, de még fel nem osztott birtokokon ez ősszel a tulajdonosnak megtiltotta a szántást, avagy a bérletet csak évről-évre újítja meg és igy többezernyi hektárt vonnak el a több- termelés elől. Hogy a mezőgazdaság elérhesse céljait, különös figyelmet kell fordítani a mezőgazr dasági szervezetekre és az ifjú gazdák szak- képzettségének fejlesztésére. A szlovenszkói mezőgazdasági szervezeteket feloszlatták és az újonnan megalkotott szervezetek nem fe­lelnek meg a követelményeknek. Rögtön a fordulat után a történelmi országok mintájá­ra országos mezőgazdasági tanács néven egy Prága, október 25. Szent-Ivány József nemzetgyűlési képvi­selő, a magyar nemzeti párt vezére és kép­viselőtársai ma a következő interpellációt nyújtották be a ház elnökségéhez: „Interpelláció a belügyminiszter urho* a jubileummal kapcsolatos közigazgatási visszaélések tár­gyában. Beadják: Szent-Ivány József és társai. A* alkotmánytörvény 121. §-ában fog­lalt lelkiismereti szabadság, a 65—1925. számú törvény, oly törvény hiánya, amely iinneplési kényszert ir elő, s az a tény, hogy a nemzetgyűlés ünneplő ülést nem tart, minden hivatalos nyílt, vagy titkos pressziót visszaélésnek, illetve a hivatalos hatalommal való visszaélésnek kell, hogy minősítsen. A belügyminiszter urnák a kö­telessége a törvénynek, a jognak és igaz­ságnak érvényt szerezni és minden köz- igazgatási visszaéléssel szemben,, amely tudomására jut, védeni az állampolgárok­nak az alkotmánytörvényben biztosított lel­kiismereti szabadságát Ezért alulírottak kérdezik a belügyminiszter urat: Déva, október 25. Egy előkelő francia társaság napok óta vendége volt Ocskay István dédácsi földbirtokosnak, akivel együtt a Retyezáton nagyszabású vadászatot ren­deztek. Pénteken Nalácváron szálltak meg, ahol Na- láczy földbirtokos látta őket vendégül. Más­nap a Retyezátra mentek, ahol a vadászat vál­takozó Szerencsével folyt. Egyik igen szép zsákmányuk egy fekete kecske volt, amely elejtése után egy ma­gas sziklán levő fa ágai között akadt fenn. A társaság mindenáron haza akarta vinni a szép zsákmányt, azonban nagyon nehezen le­szervezetet léteeitettek, amely alomban nej® egyéb, mint az egyik politikai pártnak fel­legvára. A mezőgazdaság képviselőit kin©* vezték ebbe a tanácsba, de a lásebbségek képviselőit egyesesüen mellőzték. Amikor 1923-ban a megyei képviselő testül©* tek összeültek, ezek delegátusokat küldötted ki az országos tanácsba, a vörös-zöld koalíció azonban a megyei képviselő testületekbe is d saját embereit küldötte ki, ■ úgy hogy az or* szágos tanács neon csupán a mezőgazdaság képviseletéből áll, hanem abban olyan táp* sadalimi rétegek képviselői is helyet kaptaiá, amelyek a földműveléssel semmiféle vonat­kozásban nem állanak. Amikor ez év jutnia- sában a megyei képviselőtestületeket meg­szüntették, az agrárius párt és a Hlmka-párti hirtelenéfeen megosztozott az országos taná­cson s a német és magyar kisebbségnek! egyetlen képviselője sem került be oda. Sohasem mondunk le arról a jogunkról, hogy mezőgazdáink az országos tanács­ban, amely igen fontos ügyeket intéz, képviseletet nyerjenek, hogy mezőgaz­dasági egyesületeket alapíthassunk, és nem mondunk le arról a követelésünk­ről som, begy aa országos tanácsiból száműzni fcefl a politikát. Először nemzeti különbségre vaíő tekint©! nélkül fejleszteni kell a mezőgazd aságcrt és csak azután lehet eáőállaná a töhbiermeiés követelésével. Ugyanez a helyzetünk a znezőgaadaságí oktatás terén is. A komáromi magyar föld­művé? iskolán kívül sem a magyar, sem M német gazda társadalomnak nincs mezőgazdá­sági szakiskolája, a téli iskolák is teljesért hiányoznának, ha csak egye? szervezetek sa­ját erejükből nem rendeznének ilyen tan­folyamokat. Mindezek a súlyos panaszok, amelyek­nek sorát a végtelenségig tudnám folytatni, bizonyítják, hogy a szlovenszkói németek jo­gos követeléseit egyáltalán nem veszik figye­lembe és a lefolyt tiz esztendő alatt semmi­féle javulás nem következett be sem gazda­sági, sem kulturális téren, ezért a költségve­tés, ellen kell szavaznom. 1. Van-e tudomása arról, hogy a jubi­leumi ünnepségekkel kapcsolatban a rima- szombati járásban a közigazgatási hatósá­gok, illetve közegek részéről hivatalos pressziót gyakorolnak? ' / 2. Van-e tudomása arról, hogy a rima- szombati járásban a magyar falvakban a jegyzők, a járási főnök parancsára, avagy anélkül, azt követelik ezen községektől, hogy október 28-án nagy máglyákat gyújt­sanak, a költség terhére napidij mellett alkalmazott küldöttség által a „Matica“ szlovák kulturegyesülettől ünnepi szónokot kérjenek, annak a község terhére fuvar­ról gondoskodjanak és az ünnepi szónok meghallgatására összegyűljenek? 3. Van-e tudomása arról, hogy magyar járásokban a községeket a járási főnökök és jegyzők törvénytelenül arra kényszerí­tik, hogy a járási székhelyen tartott jubi­leumi ünnepen képviselők kiküldésével ve­gyenek részt? 4. Hajlandó-e a belügyminiszter ur sür­gős táviratba foglalt rendelettel ezen köz- igazgatási presszió és hivatalos hatalom­mal való visszaélések megszüntetése végett azonnal intézkedni ?“ heteit megközelíteni s igy seaiki se váll atko­zott a lehozatalára. Végre Jean Fogar, a párisi Botschild-bankok egyik igazgatója elhatározta magát, hogy felmászik a kecskéért. Az igazgató ugyanis híres sportember, aiki vadászbravurjairól közismert Fel is mászott a kecske után, levágta a fejéi s a kecske tör­zsét a mélységbe dobta. Ebiben a percben az igazgató is elvesztette egyensúlyát és a kecskével együtt a mélységbe zuhant, ahol holtan terült el. A meg'pendítő szerencsétlenségnek az ál­dozat felesége is tanúja volt, aki férjét a va­dászatra is cikisérte. A szlovenszkói közszállitásokat a szlovenszkói iparnak 1 Szlovenszkó mezőgazdasági követelései Ha a mezőgazdasági fejezetet vizsgáljuk, akkor a referens beszédében egy mondat tű­nik fel nekünk, ahol azt mondja: az iparból nem lehet már kisajtolni semmit, elérte a kul- mímációs pontot, hanem Szlovenszkó mezőgaz­dasága még egy olyan terület, ahol nagyobb eredményeket lehet elérni. A főelőadó ur ezt valószínűleg Stoklása tudós professzor cikke alapján mondja. Ez a cikk különböző lapok­ban látott napvilágot és a cikkíró azt mondja, hogy Szlovenszkón a hektáronkénti hozadékot duplájára lehetne felemelni. A professzor meg is jelölte azokat a vezérelveket, amelyek alapján ezt szerinte el lehelne érni: mély szántás, jó trágyázás, a műtrágya racionális szállítása, talajjavítások stb. Ez azonban a legnagyobb akadályokba ütközik. A szüksé­ges gépek és anyagok beszerzése olyan nagy kiadásokkal van egybekötve, hogy a mezőgaz­dáknak ekkora tőke nem áll rendelkezésükre. Ezért elsősorban a nagy agrárpolitikai kérdése­ket kellene rendezni, mert a kis szubven­ció, amelyek a földművelésügyi miniszté­rium költségvetésében szerepelnek, csak a pirteuiberekcn és ai egyes telepeseken segítenek. A mezőgazdaságban nem volna szabad senkit egyénileg támogatni. Szövetkezeteket és egyesületeket kellene nemzetiségre való tekintet nélkül a többtermelés szolgálatába állítani. A mezőgazdasági hitel szabályozásán kívül, amely kérdéssel a szociális biztosítás vitájában bőven foglalkoztam, elsősorban a mezőgazdasági termékek és különösen az állatok vámjának kérdését keltene rendesed. A párisi Rotsshild-banh a Retyezáton ha szerencsétlenség érte Felesége szemeláttára a mélységbe zuhant és szörnyethalt Az iSíamjubileum is a szlóvéniikót járási közigazgatás — Szent-Ivány József interpellációja —

Next

/
Thumbnails
Contents