Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-26 / 245. (1872.) szám
Mi RAmmfe: 12 oldal VII. évf. 245. (1872) szám » Péntek ■ 1928 október 26 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága 0, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: nnlifikni nnnilanra* ,, , :TLT" .“ííx „ „°n!,1° , 1 ~ Kia°°évente 450 félévre 296 neavedévre 114 FösxertesxtS: pOUUKai napilapja szertaxtö. hivatal: Prága IL, Panská ul 12/10. — Te. havonta 38Kc. Egyes szám ára 1-20 Ké MURÁNYI LÁSZLÓ FOR6ACH 6EZA lefon: 30311—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Juriga és Takács (ÍL) Prága, október 25. Néhány nappal ezelőtt a Slovák leközölte a magyar országgyűlés képvisel/ciházában 1918 október 19-én Molyt ülés naplójának azt a részletét, amely Juriga Nándor történelmi jelentőségű beszédét és az annak kapcsán előterjesztetett deklarációt foglalja magában. Mert valóban történelmi jelentőségű volt az a beszéd, amelyben Juriga bejelentette, hogy IV. Károly királynak Ausztria népeihez intézett kiáltványa értelmében a szlovák nemzeti tanács a szlovák nép részére is az önrendelkezési jogot követeli. Áz 1918 május 1-én kelt 1 iptószentm iklósi deklaráció, amelynek szellemi atyja Srobár Lőrinc, inszoenálója pedig a szociáldemokraták helyi pártszervezete volt, nagyobb hatást nem kelthetett, mert akkora mülárr- mában olvasták föl és fogadták el, hogy — amint Srobár később maga is megírta — még az ülésen jelenlévő főszolgabíró sem értette meg,, hogy miről is van voltaképpen szó. Most azonban a magyar parlament palotájában, tehát a legnagyobb nyilvánosság előtt fölálltait egy képviselő, akit egy szlovák kenulet küldött az országgyűlésbe és olyan követeléseket támasztott, amilyeneket előtte sem ebben a gyönyörű osucsives teremben, sem pedig a régi Sámdor-uteai házban soha senki nem akart és nem is mert volna emelni. Mindenkit készületlenül talált ez a felszólalás. Tisza István krajcáros komédiának nevezte Juriga kijelentéseit és vele együtt sok más képviselő, munkapártiak és függetlenségiek egyaránt, nevetve hallgatták a szlovák nemzetiségi követnek e történelmi órában is gyakran humoros kiszólásokkal fűszerezett szavait. Tíz évvel e jelenet után is hideg borsódzik végig a hátunkon, amikor Juriga beszédének utolsó mondataihoz érünk. Szokott anekdotázó modorában beszéli arról a szlovák paraszt asszonyról, aki nem tudta magát megértetni a magyar állatorvossal, és amikor képviselőitársai, valószínűleg előadási modora miatt, nevetni kezdtek, azzal vágott vissza: „Várjanak csak' •néhány hétig, megfagy még a mosoly az arcukon!" Néhány hét múlva csakugyan megfagyott a mosoly nemcsak‘Juriga akkori képviselőtársainak, de minden magyar ember arcán és az igazi jókedv azóta sem tért vi-sz- sza közibénk. Szent-hiány: Mi minden utat kimerítettünk, amit a magyar lelkiismeret megenged Szent-lvámr képviselő nagy beszéde a költségvetési vitában - „A kormánynak nincs légeimé abhoz, begy a jubileumi ünnepségeken való részvételt kívánja a magyarságtőr Prága, október 25. A képviselőház mai : ülését Maiypetr elnök délelőitt háromnegyed . 9 órakor nyitotta meg. A ház folytatta a kött- j ségvetés kulturális és szociális csoportjának i vitáját, majd Kreáák kommunista képviselő ! felszólalása után áttért a gazdasági csoport, i tárgyalására. A vita első szónoka Geyer né- | met nemzeti szocialista, aki tagadja azt, | hogy a költségvetés konszolidálva lenne, i Igen élesen támadta a pénzügymi nisztériu- 'mot amiatt! .hogy a magyar vállalatokat teljesen háttérbe szorítják és különösen a bor- * zalimas adók kivetésével akarják ezeket , tönkretenni. Böhm német agrárius (képviselő a javaslat mellett foglal állást. Brodecky a saitei vasúti katasztrófát említi meg és visz- szantasitja. azt a vádat, mintha a szocialisták politikája okozta volna ezt a katasztrófák Jezek nemzeti demokrata képviselő a porá- osi építési katasztrófáról 'beszél és sajnálattal állapítja meg, hogy a sajtó úgy állítja be a dolgot a külföld előtt, mintha itt a legrettenetesebb közbiztonsági állapotok uralkodnának. Ezután Kinpalné német szociáldemokrata képviselő és Hrdina agrárius képviselő (beszélteik, majd Szent-Irány József, a magyar nemzeti párt vezére szólalt fel, akinek beszédét alább hozzuk. Szent-Ivány beszéde A köztársaság megalakításának tizedik évfordulójához közeledünk és bármerre járunk az országban, mindenütt felfedezzük az előkészületeket azokra az ünnepségekre, amelyeket hatóságok, az államhatalom különféle szervei, a cseh és szlovák társadalmi alakulatok rendezni készülnek. A legutóbbi időkig az a hir tartotta magát, hogy ebben az ünneplésben a nemzetgyűlés mindkét háza fog előljárni és egy ünnepi ülés keretében fog az évfordulóról megemlékezni, Újabban hírek láttak napvilágot a sajtóban arról, hogy mivel az ünnepi hangulat zavartalansága nem biztosítható, illetékes körök a nemzetgyűlés ünnepének megrendezésétől eltekintenek. Az ünneprontástól való félelemmel kellett tehát megindokolni a nemzetgyűlés részvételének az elmaradását. Ez aa indokolás élénk és jellegzetes rajza az ország politikai és nemzetiségi viszonyainak, amelyekre mi olyan sokszor rámutattunk. Ha már meg kellett alakítani Csehszlovákiát, akkor a nemzeti állam jellegét erőszakolni rá az államiban lakó népekre: egyike a legutóbbi idők legnagyobb politikai tévedésének. Ismerjük a történelmet, tudjuk, hogy ideák és eszmék sokszor, ha még olyan tiszta elgondolásból és szándékból keletkeztek is, az emberiségnek, a nemzeteknek, egyéneknek sok szenvedést okoztak és elégedetlenséget szültek olyannyira, hogy hosszaibb- rővidebb idő alatt le kellett mondani az ily eszméknek a gyakorlatba való átültetéséről. Ha a köztársaság nemzeti állam jellegének rugóit vizsgáljuk, reá fogunk jönni, hogy azok a legnagyobb nemzeti öntésből fakadtak. Nemzeti önzésből, mert a cseh nemzetet he- lyezíék fölé másoknak és a cseh nemzet hegemóniájának biztosítása érdekében kellett ezt a jeleget adni az államnak. Esen kívül volt még egy hatalmas rugó és ez a reráms gondolata. Csodálatos, hogy a modern demokráciának a mai korában előfordulhatott ilyesmi. Csodálatos, hogy a* állam alapítói, akik között a politikának tudós professzora, a humanista Masaryk is számottevő szerepet játszott, bele tudtak nyugodni ebbe az évszázadokkal ezelőtt talán elismert megoldásba és hozzá tudják adni az ennek a jellegnek megfelelő kormányzáshoz egész szellemi energiájukat s nem képesek felemelkedni arra a magaslatra, amelyet tőlük a világ demokráciája elvár és amelyikkel talán inkább tudnának olyan hangulatot teremteni az ország különféle nemzetei között, amelyik lehetővé tenné az egyén, a társadalom nyugodt, produktív munkáját. Tudni kellene, hogy a népek konglomerátumának kormányzásához különös tapintat és érzék szükséges és hogy mindazok a kormányintézkedések, amelyek a nemzeti kisebbségek kultúrája, gazdasága és nemzeti élete megcsorbítására irányulnak, mindmegannyi baktérium, amelyeknek hatása végeredményében az egész államszervezet megbetegedésére vezet és valóságos tenyészete az elégedetlenség, az iredentizmus, a kalandorkodás, hiszékenység bacillusainak. De az ünneprontástól való félelem mást is matat. Egyenesen rácáfol az alkot- mánylevél beeikkelyezö mondataira, amelyek szerint „az államot a benne lakó Juriga Nándor a szlovák nemzeti tanács: nevében olvasta föl deklarációját és azt mon- j dotta, hogy ebben a tanácsban a szlovák nép ' minden pártja képviselve van. A deklaráció, előterjesztése kétségtelenül nagyfokú egyéni bátorságra vallott. Más kérdés persze, hogy joga volí-e Jurigának a nemzeti tanács és az egész szlovák nemzet nevében beszélni,! mert a nemzeti tanács akkor még nem is lé- j te7ett és a szlovák népet nemcsak ő, de má- • sok is képviselték a magyar törvényhozás-1 bán. Ezek között Takács József, a szépé©- j szombati kerület képviselője is, aki — mi- j ként a képviselőházi naplóból kitűnik — • ugyancsak"szlovák mivoltára hivatkozva két-' ?; égbe vonta Juriga legitimációját és kijelen- \ tette, hogy ö semmit sem tud a szlovák nem-! zeti i - - -gról, tehát véleménye szerint Jnri-j ga csak a saját nevében beszélhet. A lég- j utóbbi években divatba jött, hogy csak azt - tekintik százszázalékos — „forradalom- ’ előtti" — szlováknak, aki már akkor is részt-1 vett a nemzetiségi küzdelemben, a szlovák szülőktől származó, de más pártban, akár a 1 kormánypártban, akár a függetlenségi vagy 9 néppártban elhelyezkedett egyéneket el-1 ■ liinMnWIIIIIIIIII'llMMBMnWMgWBBaMBMBMMM——I leniben, legalább a múltra nézve, ki szeretnék közösíteni a szlovák nemzet közösségéből. Pedig ha Kocsis András uramat magyarnak fogadják el (mi is annak tekintjük, bár nem ismerjük el, hogy jelentősebb számú magyart képviselne a prágai nemzetgyűlésben), úgy azokat, akiknek nézetét akkor Takács József fejezte lei, ugyancsak teljes értékű szlovákoknak kell elismerni. Meg kell már egyszer barátkozni azzal a gondolattal, hogy tiz évvel ezelőtt a turőcszentmárioni irányzaton kívül más áramlatoknak is volt talajuk a szlovák nép köréiben. Takács József a forradalom után visszavonult falusi magányába és csak később vállalt ismét szerepet a közéletiben, amidőn 1928-ban a szlovák néppárt programjával a liptószentmi ki ósi nagyinegye képviselőtestületének tagjává választották. Juriga és Takács ugyanannak a pártnak a zászlaja alatt vonult föl a politika porondján! Nem tudjuk, hogy Takács Józsiéi! miként vélekedik ma a politika dolgairól és nem is érezzük magunkat följogosítottaknak., hogy kutassunk utána. A legutóbb lezajlott események után azonban mindenki előtt világos, hogy az az eNen- /tét, amelyet tiz évvel, ezelőtt az egyik oldalon Juriga Nándor, a másik oldalon pedig Takács József képviselt, ma is elevenen érvényesül a szlovák politikában, különösen a H'linka-párt berkeiben. Vannak ma is emberek, akik gyűlölnek és szidnak mindent, ami magyar. Szlovenszlkón mostanában mindenfelé terjesztik a Juriga aláírásával ellátott levelezőlapokat, amelyeken a néppártnak ez az egyik főkorifeusa olyan hangon ócsárolja a magyarságot, melyet a szlovák nép ellen még a legrosszabb Ízlésű magyar kortes sem mert volna használni. Ugyanakkor Juriga és Tóműnek hetilapja a legélesebben támadja a néppárti úgynevezett magyarón szárnyát. Ez az elnevezés persze nagyon sok túlzást rejt magában, mert azok a néppárti honatyák, akiket némelyek a magyarónok közé szoktak sorolni, eléggé bebizonyítofctálk már jónéhányszor, hogy ha magyarellenes politikát kell csinálni, nem maradnak mögötte Ju- rigáéknak. Bizonyos azonban az, hogy vauinak a pártnak tagjai, persze nem annyira a vezérek, mint inkább a közkatonák sorában. akik nem tudják .megtagadni múltjukat és nem azonosítják magukat a párt soviniszta túlzóival. E csoport létezésére vezethető vissza a néppárt taktikájában óiy gyakran észlelhető ingadozás ás. He egy párt, amely maga sem tudja, hogy mely égitáj felé vitorlázzék és állandóan Scilia és Gharybdis szírijei között hányódik, nem kerülheti el azt, hogy önmagában meg ne basonoljon. Ideig-óráig tálán megjátszhatna kétszínű sráerepét, de a játék nem tarthat örökké és a két irányzatnak előbib-utóbb össze kell tűznie egymással. Meglehet, hogy már a küszöbön álló országos és járási választások kirobbantják az ellentétet és a párt ama csoportja, amely elitéi i a legújabb, esebbarát és magyarellenes kurzust, végleg hátait fordít Hlinlkán-ak 3 olyan pártra adja a szavazatát, amely Szio- venszkő autonómiáját nem a magyarság ellenében, de azzal együttesen akarja kiküz- deni. Sok jel arra váll, hogy a. szlovák néppárt belső harcai élőbb-utóbb ide fognak vezetni.
