Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-26 / 245. (1872.) szám
2 T>PA<xAI AAacÓ*AR- Hl RLiAI» népek önként, saját akaratukból alapi- tották.“ Ha így volna, akkor nem kellene félni az ünneprontástól. Visszapillantás a magyar kisebbségi politika tiz évére A magyarság pártjai, a magyar és német kisebbség ellenzéki képviselői, rámutattak részletesen a tiz óv történetére. Semmi szüksége annak, hogy újból belebocsátkozzam azoknak a kormányzati hibáknak az ismertetésébe és tárgyalásába, amelyek ez alatt a tiz év alatt a nemzeti kisebbségi kérdés és különösen a magyar kérdés megoldását előbbrevinni akadályozták. Elég, ba megállapítom azt, hogy igen sok esetben fordítottja történt annak, ami a politikai konszolidáció érdekében kívánatos lett volna és a továbbiakban számba akarom venni a tiz évnek azt a politikai munkáját., amelyet mi a szlovenszkói magyarság érdekében végeztünk. A köztársaság megalakulása utáni időben, mihelyt először nyílott alkalmunk valamelyes megnyilatkozásra, tiltakoztunk ellene, hogy a mi akaratunk ellenére, megkérdezésünk nélkül bekebeleztettünk az. uj államba. Politikánk alapját az állam tagadása képezte. Eszközeink: a nagyon erősen korlátok közé szorított demonstráció voltak. A trianoni béke budapesti ratifikálása alkalmával ezen a helyen mondott beszédemben tiltakoztam a budapesti nemzetgyűlés rólunk és nélkülünk Taló határozata ellen, miután azonban a reánk kényszeritett békeszerződés jogerőre emelkedésének egyik fontos szükséglete valóra vált, bejelentettem, hogy politikai életünk első fázisát befejezettnek kell te- J kintenünk cs uj utakat keli vágnunk abból a célból, hogy a magyarság súlyának, szellemi és gazdasági erejének megfelelő eredményeket érjünk el az elnem- zetietlenitő törekvésnek akadályozására. Ez volt tehát az az időpont, amikor a magyarság politikája hivatalosan is az állam alapjára helyezkedett. Hogy ez megtörténhetett, ez kizárólag a magyarság politikai és jogi érzékének volt tulajdonítható és anuak a törvény- és jogtiszteletnek, amelyik a magyar embereknek a jellemvonása. . Politikai tevékenységünknek ez az időszaka sokkal nehezebb volt. Nehezebb volt elsősorban azért, mert igazságérzetiink és érzelmeink tiltakoztak még a látszata ellen is annak, hogy mi a kényszerítő körülmények hatása alatt lemondjunk nemzeti ideáljaink megvalósításáról és kétségtelen, hogy ez a munka a távolállók szemében a megalkuvás bizonyos látszatát kelthette. A magyar nemzeti párt reálpolitikájának gyökerei Az 1925. évi választások és az utána következő idők politikánk életében szinte forradalmi eseményeket hoztak. Azok, akik a magyarság bizalmából viseltük és viseljük a felelősséget a magyarság egyeteme és a történelem előtt, cselekedeteinkért. nem egyszer tapasztalhattuk, a magyar intelligencia, a magyar mezőgazdák, iparosok, munkások életmezoinek sivárságát és gyakran, hallottuk kétségbeesett keserű hangulatából keletkező követeléseiket a megfog- ható Ős valóságos eredményekért, a kenyérért és szellemi kincsekért, A magyar kultúra és magyar gazdaság életé elemi erővel kiáltott fel és követelte *r életlehetőség feltételéinek a megszerzését. miket a hatalom fekozatoea® tervszerűén és rendszeresen vont el tőle. Ekkor láttam szükségét annak, hogy a vezetésem alatt álló pártot, amelyik neve után kizárólag a gazda ée földművelő népre látszott támaszkodni, kiemeljem az egyoldalúság látszatából és javaslatot tettem a magyar nemzeti párt megalakítására. Mind többen és többen állottáik sorompóba és rövid nagyjelentőségű mondatokba foglaltuk össze a párt közvetlen céljait, amelyek között efeö helyett a magyarság nemzeti és politikai egysége és a nemzet kultur- és gazdasági élete gyakorlati feltételeinek megszerzése szerepelt. Ezt az irányt neveztem reálpotíti kának és ezzel 'mernem a választási küzdelembe tiszta és becsületes szándékkal, nem riadva meg még a legnagyobb áldozatoktól sem azért, hogy magyar népünk általános nyomorát enyhítsük, hogy a magyar házak kemencéinek tüzet megrakjuk és annak — a nemzetiközi jog legújabb szerveiben meggyökeresedett felfogásnak, hogy csak a lojális nemzeti ke sebbeégek számíthatnak a nemzetközi szerződésekben foglalt jogaik teljesítésére, eleget te- gyünk. Tiszta és becsületes szándék vezérelt. Ilyen szándékkal vállaltuk a nagy elhatározást: politikai életünkbe sok kánstmk- tvr gondolatot is belevinni, ha népünk érdekéi ért követelik. Tisztában voltunk azzal, hogy a magyarság pártjai sem együtt, külön-külön még kevésbé, nem képesek arra a taktikai energiára, amelyik ehhez a munkához szükséges és ezért kereteinkét szövetségesekkel bővítettük ki. A választás eredménye igazolta abbeli meglátásunkat, hogy az éhező és nyomorgó magyarság komoly cselekedeteket és eredményeket vár. Hiszen a választásokból háromszoros erővel kerültünk ki, A szocialista kísérletezések visszaszorítása Egv másik nagyjelentőségű szempont is nakónyszeritett erre a taktikára. A közbársaMINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ") REGÉNY. írta; EMIL DRQQNBERG (50) A vagont a tetejéről lelógó, rosszul égő petróleumlámpa világította meg. A közepén asztal, állott. A szétszórt kártyák elárulták., hogy mivel szórakoztak a benn ülők, amikor a váratlan jelzés megállította a vonatot. A kocsi végében a szénnel bőségesen táplált kályha kellemes meleget árasztott. Több fekvőhely és evő- ée főzőedényekkel megrakott, rozzant állvány egészítette ki a berendezést. Minnehaha székre ült, a vonatvezető és alantasai követték példáját. — Nos, kislány — szólt most a von átvezető tréfás hangon. —, te nagyon benne lehetsz a rocanvillei elülj ár ó kegyei ben, hogy megállittatta kedvedért a vonatot? — Oh, dehogy — felelte Minnehaha. — Se£?i;-.éget kél! hoznom Esterházából egy gyilkosSág megakadályozására. — Akadozva mondta ezt, miközben reszketett, mintha a hideg rázná, bár csak úgy tüzelt ereiben a vér. — Már eürgönyöztünk ifi, de uem kapuink Összeköttetést Végre eszébe jutott a.z elöljárónak, hogy ez a tehervonat megy keresztül az állomáson ée azt mondta, hogy m*''g fogja állítani. — Mit beszélsz te gyilkosságról? Minnehaha erre röviden elmondotta, hogy miről van fizó. — Halljátok, fiuk — tszólt most a vonat- vezető társaihoz —, én csak azt mondom, hogy olyan egyszerű embereknek, amilyenek mi, vasutasok vagyunk, ez nem fér a fejünk* be. Azt meg tudom érteni, hogy egyik a mini kát halamra lövi, ha pillan a íny ilag nem tud másképpen magán segíteni, de hogy az egyik, ember órákon át hidegvérrel tüzeljen a nlátókra és ez a lövöldözés nem józanitja ki, ez ■■raMBiraa——SBBa«uHiawMLAma——————— csak egy indiántól telik ki. — Retten vannak — szólt közbe kissé idegesen Minnehaha — és egyikük fehér. — Helyes — felelte a von átvezető — és éppen ezért azt hiszem, hogy közben mind a kettéu mást gondoltak és hazamentek. De ezt még meg kell tudni. Ügy gondolom, hogy Eeterbázában a békebiróhoz kell fordulnod. — Ez az én nézetein is. Mindjárt ott leszünk? — Sietünk. A vonal szabad és látod, hogy a két fekete ugyancsak belütött a mozdonyba. Fogadok, hogy úgy szaladunk ötven kocsinkkal, mint az expressz. Csakugyan gyorsan robogott a vonat úgy, hogy Minnehahát ide-oda dobálta ülőhelyén és a száguldozás zajában nem lehetett tovább beszélni. Egy állomás __ két állomás — repült tova s a zöld jelzőlámpából csak egy eltévedt sugár világított be a vagon befagyott ablakán. Azulán hosszúra nyújtott fütyülés ... —■ Esterbáza 1 — kiáltotta a vonatvezető. Egyidejűleg működésbe lépett a légfék s a vonat menete lassúbb lett. Néhány pillanat múlva befutott az állomásra, amely ué- mán állott a sötétségben. Az állomás-elöljáró bizonyára aludt. Nem igeu törődött a tehervonatiak Ha rakományt hoz, majd leteszi a sínek mellé éfi a szállítólevelet az egyéb szolgálati írásokkal együtt másnap megtalálja a levélszekrényben. Abból azonban nem kér, hogy éjjeli nyugalmában zavarják emiatt. Minnehaha és a vonatvezető leugrottak a vagonból, még mielőtt a vonat teljesen megállóit. A vonatvezető végigszaladt a kocsik mellett a mozdonyhoz, néhány szót váltott a •rhozd onyvezetőv©!. a zu la n Mi n n eh ah áh oz fordult. — Gyere, kislány. Meglátjuk, hogy meg-1 találjuk-e a békebirót. Kisiettek az állomásról és megindultak a faluba vezető utón. A szálloda volt a közIP88 efcftfber 98, péntdL ság hetedik esztendejében a csehszlovák nemzeti törekvések mellett^ állandóan ki Toltunk téve a gazdasági és pénzügyi kormányzás terén a szocialista pxperi- mentálás rombolásának. A ketté együtt valóságos és nagy nemzett veszedelmet jelentett elsősorban mireánfc* magyarokra. A közvetlen célok közé tartozott tehát a nagy csehszlovák nemzeti koalíció arak mának a megdöntése. A centralizmus leálcázott nagy kibuwáia Ebben a tervszerű munkában a magyarság súlya és politikai jelentősége az államhatalom szemében számottevően megnövekedett és - szóbakerüfttek konkretizálva a magyarság nagy sérelmei Változatlan energiával és komolysággá! követeltük ezeknek a sérelmeknek az orvoslását, nemcsak a nép gyűléseken, hanem a tárgyalótermekben is. És bizonyságot kellett szerezni arról, hogy az a meghonosodott felfogás, amelyik csak lojális kisebbségek részére biztosit jogokat, egyszerű kibúvó azok részére, akik a revánseszmének, tehát előítéletek szolgálatában állva, beszélnek a modern demokráciáról. Meg kell! állapítanom, hogy az államhatalom képviselői nem akarták, vagy nem tudták kiszabadítani kezeiket abból a béklyóból, amelyet a nemzett állam és a reváns gondolata reájukvert és ezzel, azt hiszem, megerősítettük küzdelmünket, mert bizonyságát adtuk, hogy képesek vagyunk érzelmeinken felülemelkedve is szolgálni népünk érdekeit, kikapcsolva a rombolás minden eszközét. Kár, hogy' nem értékelték, kár, hogy néni látták meg azt a magasabb állam érdeket, amelyik megkövetelte volna a magyarság legégetőbb kérdésednek teljés és tökétetes szanálását akkor, amikor mi minden utat kimerítettünk, amit a magyar lelkiismeret megenged. igy nagy cseh államférfi a magyarokkal való együttélésről Vagy talán igaza van annak a nagy cseh áfll&mte'ifinnak, aki a legutóbbi időben egy folyosói beszélgetésben tette azt a kijelentést. hogy a németekké! a csehek mindig együtt fognak éfenl, tehát velük muszáj váltani it kéadeni, de a magyarokkal isten tudja, meddig t&ri az együttes. Ezzel a fédtfogássaíl, ezzel az indokolással és ezzel a perapekttvávál talán érthető a kormány magatartása. A becsületes és komoly munka jegyében Itt állunk a tizedik; évforduló küszöbén, szeretném tudni és szeretném világosan (háitni Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén a következő esztendőket. Szeretném ée küs- denj fogok érte, amíg szeUtenri ée testi erőim engedik, hogy a magyarság minden óhaja valóra váljék és rábírjam az iLLetekes körökét igazságaink és jogaink elismerésére. Ez a küzdelem mindig a becsületes é» komoly munka jegyében fog állani. Ap- pellálok elsősorban a magyar nemzet minden rétegére, hogy ezt a küzdelmest, amelyik minden dog- maszerü programtól mentes, támogassa és a nemzett öntudatbam repő kimerdthetetSeu erőforrást ikiapadni ne engedje, bármi szenvedéseket kell is edwÉBeftm. A kormánynak nincsen jogcíme ahhoz hogy a jubilenmi ünnepségeken való résztvétclt kívánja a magyarságtól és mert a jefenilegi kormányzata rendszerben nem bízom, a köíteógvetést nem fogadom d. A további vita Szent-Irány beszéde után Grobács-Orkvv szlovák néppárti képviselő szólalt ieL Kije- lenti, hogy pártba mem mindenben hélyekf a. pénzügyminiszter politikáját. KöveteM, hogy SzloveoiSikó részére külön mutassák Jd a költségvetésben, mennyi ennek az országrésznek a bevétele ée kiadása. A mezőgazdaság hathatósabb támogatását kk vámja. Állást, foglal *z elemi kár biztosítására vonatkozó törvényjavaslat ellen, mert ez tisztán oeak az agrárpárt érdekét szolgálja. Ellensége minden centralizmusnak még az ■erdőgazdaságban is és éppen ezért önálló állami erdővezérigazgatóságot követel Szlo- vénszkó részére. Matzner német nemzeti párti és Sch&r- nagel német keresztény-szocialista párti képviselők szólaltak fel ezután. Lapunk zártakor az ülés tartHolnap este szavazásra kerül a sor és ítrután a képviselőházi tekintettel arra, hogy október Sl-én a szlovák képviselők Szlovén- szkón akarnak lenni, november 5-én vagy 6-án tartja legközelebbi ülését. Mién miniszterelnök influenzában megbetegedett Budapest, október 25. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj elentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök influenzában megbetegedett. Pár napig ágyban marad, azonban aggodalomra nincs ok. ség egyetlen háza, amelyből még lámpafény csillogott feléjük. — Itt legalább még fönt van valaki és megkérdezhetjük, hol lakik a békebiró — jegyezte meg a vonatvezefcő és Minnehahával belépett a ©Öntésbe, ahol két vagy három farmer azzal a végtelenül nyugodt és önelégült hallgatással szívta pipáját, amelyre csak egy kanadai képes. Odahaza is pipázhattak és hallgathattak volna, de a korcsmában ez sokkal érdekesebb lehetett, mert igy legalább társaságban voltak egészen a záróráig. S á bárt 'éppen most csukhatták be. Mert a bárgazda fehér kabátjában és kötényében, amelyen most befejezett üzleti tevékenységének nyomai látszottak, a söntés pultja mellett állott és a szállóid a tulajdonosával beszélgetett. — Halló — szólott a tulajdonos és csodálkozva nézett a jövevényekre —, mi hozott téged ide? Nem ie tudtam, hogy a vonatod itt megáll. — A békebirót kenesfiük, Diók — telelte a vonatvezető. — Kicsoda itt. a békebiró? A vonatvezető váratlan megjelenése az indián leánnyal, élénk érdeklődést, keltett, amely csak növekedett, amikor a vasutas a békebiró után kérdezősködött, — Mit. akarsz a békebiróval, Franki? — kérdezte a vendéglős, aki n vonat vezetővel (ez már az üzletéhez tartozott) jó viszonyban tehetett. — S hol tettél azért erre a leányra? — Komoly dolgunk van — mondotta a vasutas, hogy minden lehető gyanúsítást visszautasítson. — A. leány azt meséli, hogy két ember: egy falábú, akinek Crayg a neve és egy indián, akit a leány Esős Arcnak hiv, itt valahol, a Qu"Ápolté Kiver mellett megtámad olt egy Winnipeg! embert. Az .behúzódott egy barlangba, vagy valami fedezék mögé ős most lövök'őznek reá. Minnehaha, aki hallgatva állott mellette, észrevette, hogy a vendéglősnek mennyire elváltozott a színe erre a hírre. — Segítséget kell vinnünk, hogy megakadályozzuk a gyilkosságot — folytatta a von átvezető. — Bár lehet, hogy nem is ilyen veszedelmes a dolog. Rocanvilleban senkit sem találtunk s ezért idehoztam a leányt. — óh, ne igen higyj az ilyen indián leánynak — szólott most a vendéglős. — Én ismerem mind a két embert. Egészen rendes fiuk, akiknek eszükbe se jut, hogy meggyilkoljanak valakit. De ilyen ostobaság! A te helyedben egyáltalában nem is foglalkoznám a dologgal, mert még nevetségessé teszed magadat. Honnan tudod, te leány — fordult most Minnehahálioz —, hogy azok kelten emberre lőttek és nem medvére? Láttad talán ? Minnehaha úgy érezte, hogy a hozzáintézeti: egyenes kérdésre válaszolnia kell. — Most nincsen idő arra., hogy el meséljem ezt magának — mondotta, közel állva a síráshoz, látva, hogy mentési kísérlete uj akadályba ütközött. — S ennek nincsen is semmi célja, miután maga jogot, fonnál ahhoz, hogy engem hazugnak minősítsen, noha azt se tudja, hogy tulajdonképpen miről van sző. A tisztán csengő angol beszéd, amelyen Minnehaha válaszolt, láthatólag még jobban meglepte a vendéglőst, mint durva sértésének visszautasítása. — Hol történt a lövöldözés? — kérdezte étkor, miközben arcának a színe mind szite kéhbre változott. A kérdést olyan mohósággal és olyan sürgetőleg tette fel. hogy ezzel felélesztette Minnehaha gyanúját. Most egyszerre emlékezni kezdett valamire, amiről már egészen megteledekzett. Eszébe jutott, hogy én épuen ■ebben a szállodában kaptam rajta Esős Arcot, amin; \vhk,kyict eladta. Ezzel azután megtalálta a nyitját annak, hogy miért viselkedik ilyen különösen ez. az ómban.
