Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-26 / 245. (1872.) szám

2 T>PA<xAI AAacÓ*AR- Hl RLiAI» népek önként, saját akaratukból alapi- tották.“ Ha így volna, akkor nem kellene félni az ünneprontástól. Visszapillantás a magyar kisebbségi politika tiz évére A magyarság pártjai, a magyar és német kisebbség ellenzéki képviselői, rámutattak részletesen a tiz óv történetére. Semmi szük­sége annak, hogy újból belebocsátkozzam azoknak a kormányzati hibáknak az ismerte­tésébe és tárgyalásába, amelyek ez alatt a tiz év alatt a nemzeti kisebbségi kérdés és különösen a magyar kérdés megoldását előbb­revinni akadályozták. Elég, ba megállapítom azt, hogy igen sok esetben fordítottja történt an­nak, ami a politikai konszolidáció érde­kében kívánatos lett volna és a továbbiakban számba akarom venni a tiz évnek azt a politikai munkáját., amelyet mi a szlovenszkói magyarság érdekében vé­geztünk. A köztársaság megalakulása utáni idő­ben, mihelyt először nyílott alkalmunk vala­melyes megnyilatkozásra, tiltakoztunk ellene, hogy a mi akaratunk ellenére, megkérdezé­sünk nélkül bekebeleztettünk az. uj államba. Politikánk alapját az állam tagadása képez­te. Eszközeink: a nagyon erősen korlátok kö­zé szorított demonstráció voltak. A trianoni béke budapesti ratifikálása alkalmával ezen a helyen mondott be­szédemben tiltakoztam a budapesti nem­zetgyűlés rólunk és nélkülünk Taló ha­tározata ellen, miután azonban a reánk kényszeritett békeszerződés jogerőre emelkedésének egyik fontos szükséglete valóra vált, bejelentettem, hogy politikai életünk első fázisát befejezettnek kell te- J kintenünk cs uj utakat keli vágnunk ab­ból a célból, hogy a magyarság súlyá­nak, szellemi és gazdasági erejének meg­felelő eredményeket érjünk el az elnem- zetietlenitő törekvésnek akadályozására. Ez volt tehát az az időpont, amikor a ma­gyarság politikája hivatalosan is az ál­lam alapjára helyezkedett. Hogy ez megtörténhetett, ez kizárólag a ma­gyarság politikai és jogi érzékének volt tu­lajdonítható és anuak a törvény- és jogtisz­teletnek, amelyik a magyar embereknek a jellemvonása. . Politikai tevékenységünknek ez az idő­szaka sokkal nehezebb volt. Nehezebb volt elsősorban azért, mert igazságérzetiink és ér­zelmeink tiltakoztak még a látszata ellen is annak, hogy mi a kényszerítő körülmények hatása alatt lemondjunk nemzeti ideáljaink megvalósításáról és kétségtelen, hogy ez a munka a távolállók szemében a megalkuvás bizonyos látszatát kelthette. A magyar nemzeti párt reálpolitikájának gyökerei Az 1925. évi választások és az utána kö­vetkező idők politikánk életében szinte forradalmi eseményeket hoztak. Azok, akik a magyarság bizalmából vi­seltük és viseljük a felelősséget a magyarság egyeteme és a történelem előtt, cselekedetein­kért. nem egyszer tapasztalhattuk, a magyar intelligencia, a magyar mezőgazdák, iparo­sok, munkások életmezoinek sivárságát és gyakran, hallottuk kétségbeesett keserű han­gulatából keletkező követeléseiket a megfog- ható Ős valóságos eredményekért, a kenyérért és szellemi kincsekért, A magyar kultúra és magyar gazdaság életé elemi erővel kiáltott fel és követelte *r életlehetőség feltételéinek a megszerzé­sét. miket a hatalom fekozatoea® tervsze­rűén és rendszeresen vont el tőle. Ekkor láttam szükségét annak, hogy a ve­zetésem alatt álló pártot, amelyik neve után kizárólag a gazda ée földművelő népre látszott támaszkodni, kiemeljem az egyoldalúság lát­szatából és javaslatot tettem a magyar nem­zeti párt megalakítására. Mind többen és töb­ben állottáik sorompóba és rövid nagyjelentő­ségű mondatokba foglaltuk össze a párt köz­vetlen céljait, amelyek között efeö helyett a magyarság nemzeti és poli­tikai egysége és a nemzet kultur- és gaz­dasági élete gyakorlati feltételeinek meg­szerzése szerepelt. Ezt az irányt neveztem reálpotíti kának és ezzel 'mernem a választási küzdelembe tisz­ta és becsületes szándékkal, nem riadva meg még a legnagyobb áldozatoktól sem azért, hogy magyar népünk általános nyomorát eny­hítsük, hogy a magyar házak kemencéinek tü­zet megrakjuk és annak — a nemzetiközi jog legújabb szerveiben meggyökeresedett felfo­gásnak, hogy csak a lojális nemzeti ke sebbeé­gek számíthatnak a nemzetközi szerződések­ben foglalt jogaik teljesítésére, eleget te- gyünk. Tiszta és becsületes szándék vezérelt. Ilyen szándékkal vállaltuk a nagy elhatá­rozást: politikai életünkbe sok kánstmk- tvr gondolatot is belevinni, ha népünk érdekéi ért követelik. Tisztában voltunk azzal, hogy a magyarság pártjai sem együtt, külön-külön még kevésbé, nem képesek arra a taktikai energiára, ame­lyik ehhez a munkához szükséges és ezért kereteinkét szövetségesekkel bővítettük ki. A választás eredménye igazolta abbeli meglátásunkat, hogy az éhező és nyomorgó magyarság komoly cselekedeteket és eredményeket vár. Hi­szen a választásokból háromszoros erővel kerültünk ki, A szocialista kísérletezések visszaszorítása Egv másik nagyjelentőségű szempont is nakónyszeritett erre a taktikára. A közbársa­MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ") REGÉNY. írta; EMIL DRQQNBERG (50) A vagont a tetejéről lelógó, rosszul égő petróleumlámpa világította meg. A közepén asztal, állott. A szétszórt kártyák elárulták., hogy mivel szórakoztak a benn ülők, amikor a váratlan jelzés megállította a vonatot. A kocsi végében a szénnel bőségesen táplált kályha kellemes meleget árasztott. Több fek­vőhely és evő- ée főzőedényekkel megrakott, rozzant állvány egészítette ki a berendezést. Minnehaha székre ült, a vonatvezető és alantasai követték példáját. — Nos, kislány — szólt most a von átve­zető tréfás hangon. —, te nagyon benne le­hetsz a rocanvillei elülj ár ó kegyei ben, hogy megállittatta kedvedért a vonatot? — Oh, dehogy — felelte Minnehaha. — Se£?i;-.éget kél! hoznom Esterházából egy gyilkosSág megakadályozására. — Akadozva mondta ezt, miközben reszketett, mintha a hideg rázná, bár csak úgy tüzelt ereiben a vér. — Már eürgönyöztünk ifi, de uem kap­uink Összeköttetést Végre eszébe jutott a.z elöljárónak, hogy ez a tehervonat megy ke­resztül az állomáson ée azt mondta, hogy m*''g fogja állítani. — Mit beszélsz te gyilkosságról? Minnehaha erre röviden elmondotta, hogy miről van fizó. — Halljátok, fiuk — tszólt most a vonat- vezető társaihoz —, én csak azt mondom, hogy olyan egyszerű embereknek, amilyenek mi, vasutasok vagyunk, ez nem fér a fejünk* be. Azt meg tudom érteni, hogy egyik a mi­ni kát halamra lövi, ha pillan a íny ilag nem tud másképpen magán segíteni, de hogy az egyik, ember órákon át hidegvérrel tüzeljen a nlá­tókra és ez a lövöldözés nem józanitja ki, ez ■■raMBiraa——SBBa«uHiawMLAma——————— csak egy indiántól telik ki. — Retten vannak — szólt közbe kissé idegesen Minnehaha — és egyikük fehér. — Helyes — felelte a von átvezető — és éppen ezért azt hiszem, hogy közben mind a kettéu mást gondoltak és hazamentek. De ezt még meg kell tudni. Ügy gondolom, hogy Eeterbázában a békebiróhoz kell fordulnod. — Ez az én nézetein is. Mindjárt ott leszünk? — Sietünk. A vonal szabad és látod, hogy a két fekete ugyancsak belütött a mozdonyba. Fogadok, hogy úgy szaladunk ötven kocsink­kal, mint az expressz. Csakugyan gyorsan robogott a vonat úgy, hogy Minnehahát ide-oda dobálta ülőhelyén és a száguldozás zajában nem lehetett tovább beszélni. Egy állomás __ két állomás — repült tova s a zöld jelzőlámpából csak egy eltévedt sugár világított be a vagon befagyott ablakán. Azulán hosszúra nyújtott fütyülés ... —■ Esterbáza 1 — kiáltotta a vonatvezető. Egyidejűleg működésbe lépett a légfék s a vonat menete lassúbb lett. Néhány pilla­nat múlva befutott az állomásra, amely ué- mán állott a sötétségben. Az állomás-elöljáró bizonyára aludt. Nem igeu törődött a teher­vonatiak Ha rakományt hoz, majd leteszi a sínek mellé éfi a szállítólevelet az egyéb szol­gálati írásokkal együtt másnap megtalálja a levélszekrényben. Abból azonban nem kér, hogy éjjeli nyugalmában zavarják emiatt. Minnehaha és a vonatvezető leugrottak a vagonból, még mielőtt a vonat teljesen meg­állóit. A vonatvezető végigszaladt a kocsik mellett a mozdonyhoz, néhány szót váltott a •rhozd onyvezetőv©!. a zu la n Mi n n eh ah áh oz fordult. — Gyere, kislány. Meglátjuk, hogy meg-1 találjuk-e a békebirót. Kisiettek az állomásról és megindultak a faluba vezető utón. A szálloda volt a köz­IP88 efcftfber 98, péntdL ság hetedik esztendejében a csehszlovák nem­zeti törekvések mellett^ állandóan ki Toltunk téve a gazdasági és pénzügyi kormányzás terén a szocialista pxperi- mentálás rombolásának. A ketté együtt valóságos és nagy nemzett veszedelmet jelentett elsősorban mireánfc* magyarokra. A közvetlen célok közé tartozott tehát a nagy csehszlovák nemzeti koalíció arak mának a megdöntése. A centralizmus leálcázott nagy kibuwáia Ebben a tervszerű munkában a magyar­ság súlya és politikai jelentősége az ál­lamhatalom szemében számottevően megnövekedett és - szóbakerüfttek konkretizálva a magyarság nagy sérelmei Változatlan energiával és ko­molysággá! követeltük ezeknek a sérelmek­nek az orvoslását, nemcsak a nép gyűléseken, hanem a tárgyalótermekben is. És bizonysá­got kellett szerezni arról, hogy az a meghonosodott felfogás, amelyik csak lojális kisebbségek részére biztosit jogokat, egyszerű kibúvó azok részére, akik a revánseszmének, tehát előítéle­tek szolgálatában állva, beszélnek a mo­dern demokráciáról. Meg kell! állapítanom, hogy az államhatalom képviselői nem akarták, vagy nem tudták ki­szabadítani kezeiket abból a béklyóból, ame­lyet a nemzett állam és a reváns gondolata reájukvert és ezzel, azt hiszem, megerősítet­tük küzdelmünket, mert bizonyságát adtuk, hogy képesek vagyunk érzelmeinken felül­emelkedve is szolgálni népünk érdekeit, ki­kapcsolva a rombolás minden eszközét. Kár, hogy' nem értékelték, kár, hogy néni látták meg azt a magasabb állam érdeket, amelyik megkövetelte volna a magyarság legégetőbb kérdésednek teljés és tökétetes szanálását akkor, amikor mi minden utat kimerítettünk, amit a magyar lelkiismeret megenged. igy nagy cseh államférfi a magyarokkal való együttélésről Vagy talán igaza van annak a nagy cseh áfll&mte'ifinnak, aki a legutóbbi időben egy folyosói beszélgetésben tette azt a kijelen­tést. hogy a németekké! a csehek mindig együtt fognak éfenl, tehát velük muszáj válta­ni it kéadeni, de a magyarokkal isten tudja, meddig t&ri az együttes. Ezzel a fédtfogássaíl, ezzel az indokolással és ezzel a perapekttvávál talán érthető a kor­mány magatartása. A becsületes és komoly munka jegyében Itt állunk a tizedik; évforduló küszöbén, szeretném tudni és szeretném világosan (háitni Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén a következő esztendőket. Szeretném ée küs- denj fogok érte, amíg szeUtenri ée testi erőim engedik, hogy a magyarság minden óhaja va­lóra váljék és rábírjam az iLLetekes körökét igazságaink és jogaink elismerésére. Ez a küzdelem mindig a becsületes é» komoly munka jegyében fog állani. Ap- pellálok elsősorban a magyar nemzet minden rétegére, hogy ezt a küzdelmest, amelyik minden dog- maszerü programtól mentes, támogassa és a nemzett öntudatbam repő kimerdthetetSeu erőforrást ikiapadni ne engedje, bármi szen­vedéseket kell is edwÉBeftm. A kormánynak nincsen jogcíme ahhoz hogy a jubilenmi ünnepségeken való résztvétclt kívánja a magyarságtól és mert a jefenilegi kormányzata rendszerben nem bízom, a köíteógvetést nem fogadom d. A további vita Szent-Irány beszéde után Grobács-Orkvv szlovák néppárti képviselő szólalt ieL Kije- lenti, hogy pártba mem mindenben hélyekf a. pénzügyminiszter politikáját. KöveteM, hogy SzloveoiSikó részére külön mutassák Jd a költségvetésben, mennyi ennek az or­szágrésznek a bevétele ée kiadása. A mezőgazdaság hathatósabb támogatását kk vámja. Állást, foglal *z elemi kár biztosításá­ra vonatkozó törvényjavaslat ellen, mert ez tisztán oeak az agrárpárt érdekét szolgálja. Ellensége minden centralizmusnak még az ■erdőgazdaságban is és éppen ezért önálló állami erdővezérigazgatóságot követel Szlo- vénszkó részére. Matzner német nemzeti párti és Sch&r- nagel német keresztény-szocialista párti kép­viselők szólaltak fel ezután. Lapunk zárta­kor az ülés tart­Holnap este szavazásra kerül a sor és ítrután a képviselőházi tekintettel arra, hogy október Sl-én a szlovák képviselők Szlovén- szkón akarnak lenni, november 5-én vagy 6-án tartja legközelebbi ülését. Mién miniszterelnök influenzában megbetegedett Budapest, október 25. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonj elentése.) Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök influenzában megbe­tegedett. Pár napig ágyban marad, azonban aggodalomra nincs ok. ség egyetlen háza, amelyből még lámpafény csillogott feléjük. — Itt legalább még fönt van valaki és megkérdezhetjük, hol lakik a békebiró — jegyezte meg a vonatvezefcő és Minnehahával belépett a ©Öntésbe, ahol két vagy három farmer azzal a végtelenül nyugodt és ön­elégült hallgatással szívta pipáját, amelyre csak egy kanadai képes. Odahaza is pipázhat­tak és hallgathattak volna, de a korcsmában ez sokkal érdekesebb lehetett, mert igy leg­alább társaságban voltak egészen a záróráig. S á bárt 'éppen most csukhatták be. Mert a bárgazda fehér kabátjában és kötényében, amelyen most befejezett üzleti tevékenysé­gének nyomai látszottak, a söntés pultja mel­lett állott és a szállóid a tulajdonosával beszél­getett. — Halló — szólott a tulajdonos és cso­dálkozva nézett a jövevényekre —, mi hozott téged ide? Nem ie tudtam, hogy a vonatod itt megáll. — A békebirót kenesfiük, Diók — telelte a vonatvezető. — Kicsoda itt. a békebiró? A vonatvezető váratlan megjelenése az indián leánnyal, élénk érdeklődést, keltett, amely csak növekedett, amikor a vasutas a békebiró után kérdezősködött, — Mit. akarsz a békebiróval, Franki? — kérdezte a vendéglős, aki n vonat vezetővel (ez már az üzletéhez tartozott) jó viszonyban tehetett. — S hol tettél azért erre a leányra? — Komoly dolgunk van — mondotta a vasutas, hogy minden lehető gyanúsítást visszautasítson. — A. leány azt meséli, hogy két ember: egy falábú, akinek Crayg a neve és egy indián, akit a leány Esős Arcnak hiv, itt valahol, a Qu"Ápolté Kiver mellett megtá­mad olt egy Winnipeg! embert. Az .behúzódott egy barlangba, vagy valami fedezék mögé ős most lövök'őznek reá. Minnehaha, aki hallgatva állott mellette, észrevette, hogy a vendéglősnek mennyire elváltozott a színe erre a hírre. — Segítséget kell vinnünk, hogy meg­akadályozzuk a gyilkosságot — folytatta a von átvezető. — Bár lehet, hogy nem is ilyen veszedelmes a dolog. Rocanvilleban senkit sem találtunk s ezért idehoztam a leányt. — óh, ne igen higyj az ilyen indián leánynak — szólott most a vendéglős. — Én ismerem mind a két embert. Egészen rendes fiuk, akiknek eszükbe se jut, hogy meggyil­koljanak valakit. De ilyen ostobaság! A te helyedben egyáltalában nem is foglalkoznám a dologgal, mert még nevetségessé teszed magadat. Honnan tudod, te leány — fordult most Minnehahálioz —, hogy azok kelten emberre lőttek és nem medvére? Láttad talán ? Minnehaha úgy érezte, hogy a hozzáinté­zeti: egyenes kérdésre válaszolnia kell. — Most nincsen idő arra., hogy el mesél­jem ezt magának — mondotta, közel állva a síráshoz, látva, hogy mentési kísérlete uj akadályba ütközött. — S ennek nincsen is semmi célja, miután maga jogot, fonnál ah­hoz, hogy engem hazugnak minősítsen, noha azt se tudja, hogy tulajdonképpen miről van sző. A tisztán csengő angol beszéd, amelyen Minnehaha válaszolt, láthatólag még jobban meglepte a vendéglőst, mint durva sértésé­nek visszautasítása. — Hol történt a lövöldözés? — kérdezte étkor, miközben arcának a színe mind szite kéhbre változott. A kérdést olyan mohósággal és olyan sürgetőleg tette fel. hogy ezzel felélesztette Minnehaha gyanúját. Most egyszerre emlé­kezni kezdett valamire, amiről már egészen megteledekzett. Eszébe jutott, hogy én épuen ■ebben a szállodában kaptam rajta Esős Arcot, amin; \vhk,kyict eladta. Ezzel azután meg­találta a nyitját annak, hogy miért viselkedik ilyen különösen ez. az ómban.

Next

/
Thumbnails
Contents