Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-24 / 243. (1870.) szám

1988 uSfóber 24, mertt*.

Az Erdélyi Helikon

Irta: Bánfiy Miklós gróf

Szerdán, október 24-én este félkilenckor tartja me^ Budapest közönsége előtt az Erdélyi Helikon elnevezésű irodalmi csoport felolvasó estélyét a Zeneakadémiában. Ránk, erdélyi írókra, fontos pillanat ez, amidőn Budapest közönsége elé lépünk annyi év kulturális munkája után, amelyet az erdélyi irók és az erdélyi közönség a maguk szerény erejével teljesítettek. Már jó ideje, uj élő és erőteljes tehetségek léptek fel Erdélyben, de hosszas munka kellett ahhoz, hogy a közönség minden rétegéhez eljussunk és sok munka ahhoz is, hogy kellő, teljes és önzetlen kiadói szervezetet biztosítsunk a szépirodalmi müveknek. Természetes ez, hiszen a régi időkben minden Budapestről sugárzott széjjel és minden ott összpontosult, úgyhogy az irodalmi tevékenység külső lehetőségeit alapjaiból kellett felépíteni. Az első kezdések egy-egy irodalmi iránycsoport folyóirata, vagy egy- egy írónak, költőnek saját kiadásában megjelent kisebb müvei voltak. Ezek a vállalkozások nem tudták biztosítani a minden dolgokhoz szükséges anyagi feltételeket, dacára a kulturéhes közönség élénk érdeklődésének, mert kis keretekben tudtak csak egy- egy magyar gócpont körül ismertté válni.

1926-ban végre Kemény János báró, fiatal irő és jőbarátom a marosvécsi várba hívta meg az erdélyi költők és szépprózairók jórészben fiatalabb gárdáját tekintet nélkül arra, milyen művészi stílusok keretébe tartoznak. Itt jött létre az Erdélyi Helikon, amely szabad egyesülés — nem egylet vagy szervezett társaság —, mert tagjait a közös cél, a közös munka, a szépért, a művészetért és kultúráért való összetartozás érzése fűzi csupán össze. Azóta az idén már harmadszor találkoztunk a nyáron a vécsi vár százados tölgyei alatt, magasan a Maros folyó fölött és a Kelemen-havasoknak kősziríjeivel szemben, hogy megbeszéljük a következő év kulturális teendőit Nagyrészt az irásmüvészet kérdéseivel foglalkozunk itt, azonban emellett szépművészeti kérdések is merülnek fel, igy az idén a Bólyay-testvérek nevét megörökítő emlékmű, a Peteley-háznak piakettos megjelölését kezdeményeztük.

Az első találkozás után az Erdélyi Helikon betéti társaság alakjában átvett egy már megindult könyvkiadóvállalatot, az Erdélyi Szépmüves Céhet, amelynek második sorozatával már az Erdélyi Helikon írói léptek a közönség elé. Az Erdélyi Szépmüves Céh kötetei jórészt a közönségből összesereglett pártoló tagoknak jutnak közvetlenül a kezébe, akik névre szóló és számozott bibliofil köteteket kapnak, az idén már bőrkötésben. Nagy bizonyítéka ez az erdélyi közönség magas kultúrájának, hogy ilyen bibliofil kötetek iránt ekkora érdeklődés mutatkozik. Az idén végre folyóiratot is indíthatunk „Erdélyi Helikon” elnevezés alatt, amely jórészt szép- irodalmi, de ebben is általánosan emberi cikkek és történelmi tanulmányok is foglalnak helyet

Az egész vállalkozásunk az irók személyes szövetkezésén alapszik, tehát tisztán szövetkezeti alapon jött létre kiadővállatunk is, minthogy minden Írónak egy vagy több részjegye van benne.

Az előadóesténk alkalmából a Zeneakadémia előcsarnokában könyvgyűjteményt mutatunk be Budapest előkelő közönségének, amelyben nemcsak a mi kiadásaink, de már az előbb megjelent erdélyi íróknak müvei is megtekinthetők. Ez olyan csapatszemléje az eddig megjelent erdélyi kulturmunkának, amelyre, ha meggondoljuk, milyen nehézségekkel, milyen önzetlen törekvéssel, milyen átfogó és egymást megértő szellemmel lehetett csak idáig és ilyen — talán csekély, de meg nem vethető — sikerhez jutnunk, azt hiszem, Erdély irói erre büszkék is lehetnek.

iiglis esik i kBHségreMs megszavazásáig tartja meg tárcáját

Prága,, október 23. A PTTA jelenti, feogy a koalíciós körtükben cáfolják annak hírét, mintha kormányrek»n strukeáó volna küszöbön. Változás egyedül a pénzügyi tárca veretesében lesz, amennyiben BngUs pénzügyminiszter már benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknek. A lemondást a fövő évi költségvetés letárgyaláaa után valószínűleg el is fogják fogadni.

KiÉicské képviselőt november 17-éa fosztják meg mandátomőtői

Prága, október 23. A választási bíróságiét november 17-ére egybehívták. A választási bíróság ez alkalommal] fogja tárgyalni a kommunista párt petícióját, melyben a pánt Ku- bieskó Mihály eperjesi kommunista képviselő mandátumának elvételét kocsi. A petíciót Ji- fc* és Hókén irta ,,

.....'

Mu

nkács város kérelme a köztársság elnökéhez, és igazságos jubileumi rendezése érdekében

V

Munkács, október 23.

Miiét ismeretes, Munkács város képviselőtestülete október 10-iki viharos ülésén kimondatta egyrészt, hogy csatlakozik a jubileummal!, kapcsolatban az állampolgársági és dUetőeégi kérdés rendezgetése érdekében megindított akcióhoz, másrészt, hogy az állampolgárságú és illetőségi kérdés sürgő®, igazságos rendezése érdekében kérelemmel fordul a köztársaság elnökéhez, kormány- el.lükéhez és miniszteréihez. A jogügyi bizottságot húzták meg e kérelem elkészítésével. A jogügyi bizottság ülésére meghívta a javaslattevő R. VozáTy Aladár magyar nemzeti párti ügyvezetőt, képviselőtestületi tagot, hogy javaslatát részletezze s a kérelem részleteit ismertesse. Ennek megtörténte után a jogügyi bizottság megbízta R. Vozárv Aladárt a kérelem telje® szövegének elkészítésével, ki azt elkészítette és előterjesztette a jogügyi bizottságnak. A jogiügyi bizottság minden változtatás nélkül elifogadta a kérelem kidolgozását és egyhangú határozattal a város részéről felüldeni rendelte el azt a köztársaság elnökéhez, kormányelnökéhez és minisztereihez.

A kérelem szövege a következő:

A saint-germainl szerződés s a csehszlovák alkotmSnytőrvéay

Elnök Úri Kormányéin Ők Ur! Miniszter Urak!

A eatnt-germaini békeszerződés, amelyet a csehszlovák köztársaság törvényei közé 508-1921 sz. alatt iktattak, első fejezetének harmadik cikkéiben azt mondja, hogy: az

alább felsorolt szerződések különös határozatainak fenntartásával

Csehszlovákia ipso fartő és minden

alakszerűség nélkül csehszlovák állampolgároknak ismeri el azon osztrák és magyar állampolgárokat, akiknek e szerződés jogerősségekor a helyzethez képest lakóhelyük ragy illetőségük azon a területen van, mely a Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal, vagy a mostani viszonyok rendesé se végett megkötött valamely szerződés alapján Csehszlovákia alkatrészéül elismertetett vagy el fog ismertetni.

Ugyanezen szerződés első fejezetének első cEktke viszont kifejezetten azt (mondja ki, hogy;

Csehszlovákia köteled magáit, hogy m énén fejezet 2—8. cikkeiben foglalt meghatározásokat — igy előbb idézett állampolgárságra vonatkozó részt is — alaptörvényekként ismeri el, hogy sem törvény, sem rendelet és semmiféle hivatali ténykedés esen meghatározó- sokkol ellentmondásban és ellentétben nem lesz ée hogy ezekkel szemben msn törvény,' sem rendelet, hivatali

ténykedés érvénnyel nem fog bánó.

E béke^zerződéfíben foglalt ée a csehszlovák köztársaság] álffcal törvénnyé elfogadott köte- 'te®etóségndk keHeme képeznie jogalapját a szSowenezkói és rnszinszkói illetőségi és ÜJ- lasnpo%áraág|t kérdés ügykezelésének fe. Eszenánt

minden formalitás nélkül csehszlovák állampolgároknak kellene elismerni mindazon srtoveudzkói és ruszinozfcói lakosokat, kik a eaint-germaini szerződés életbeléptetésekor * csehszlovák körtársaaég területén laktak vagy a csehszlovák köztársaság területének valamely községében tártak IBetőséggeL

A valóságban e* eron/han nincs így. Nincs igy elsősorban azért, mert az állampolgár- ságről és íHctőségről alkotott 1920. évi 236. sz. törvény nem a mindenek előtt és elsősorban kötelező saÉnt-genmíáni szerződés idevonatkozó rendelkezését állapította meg a csehszlovák All ampolgárság és fflletőség törvényes alapjául, hanem a már e vonatkozásban pzükebb keretekben mozgó trianoni békeszerződés azon rendelkezését, amely 62. Cilikében azt mondja ki, hogy:

a Magyarországtól elszakított: részek §«r- (^érvényezéa) i csehszlovák állom polgárságának elismerését csak az 1910 január 1-je előtt e területen illetőséget szerzett magyar állampolgárokra vonatkozólag &tljá meg, míg az e területeu 1910 január 1-jo után szerzett, addig magyar állampolgárok illetőségének (s igy csehszlovák állam- polgárságának) elismerését a csehszlovák kormány, illetve belügyminiszter engediél y é h ez kö ti.

Érmek alapján alkották meg a már említett 1920. évi 236. sz. törvényt, mely törvény 1. száka-szának 1. pontja azt mondja: „csehszlovák állampolgárok 1918 akt 28-ától kezdve oly személyek, kik az egykori osztrák-magyar monarchia oly területén, mely jelenleg a csehszlovák köztársasághoz tartozik, az illetőséget legkésőbb 1910 január 1-ével megszerezték és azt azóta megszakítás nélkül bírják.”

E törvény alapján Szlovén szik óban és Ruszinszkőbam mindenkit formalitás-kérvé- nyezés nélkül csehszlovák állampolgárnak kellett volna elismerni, aki az 1910-be.1 és azelőtt érvényben volt, akkori magyar illetőségi és állampolgársági törvény alapján 1910 január 1-ig illetőségét Szlovenszkő és Ruszin szkő területén megszerezte. Mert nagyon fermésetesen az 1910 január 1-ig szerzett vagy szerezhetett illetőségnek egyedüli jog- és törvényes alapja csak az akkor érvényben volt magyar törvény és annak törvényes magyarázata lehetett.

Az 1910-ben és azelőtt érvényes magyar illetőségi és állampolgársági törvény az 1886. XXII. te. volt. E törvény teljes részletességgel határozza meg az illetőségezerzés médiát és 10. szakaszában tartalmazza az illetőségszerzés legliberálisabb é<s leghumánusabb módját,

az automatikus, hallgatólagos Hletőeég- szerzés lehetőségénok biztosítását.

E 10. szakasz a következőket mondja: „Aki

azon községből, melynek kötelékében volt,’ má® községbe költözött át, ezáltal a régi község kötelékéből még nem lép ki; ha azonban az uj községben 4 évig folytonosan lakik, ennek községi terheihez járul és ezen község ellene kifogásait ezen idő alatt nem érvényesíti, esen község kötelékébe tartozónak s az előbbi község kötelékéből kilépettnek tekintetik miég azon esetben is, ha települési szándékát 'be nem jelentette; kávé- vén, ha azon községben, amelyből átköltözött, a községi terhekhez ezen idő alatt: is folytonosan hozzájárult, vagy ha ily hozzájárulás nélkül is ő maga előbbi községi illetőségét ugyanezen község beleegyezése mellett fentartani akarja*'.

I közigazgatási Mtiság behrtelen döntése

Az 1920. évi 236-os szánra törvény afkal- mazáteia aa 1910 január 1-je előtti illetőség inegáMapttásána vcamtfkozóliag ifcehát csak az 1886. XXII. t.-e. alapján lett volna végrehojk- hátó. A legfelső csehszlovák közigazgatási bíróság aaonban két, a 8404—1922. és a 16455— 1923.sz. döntvényében tévesen magyarázta, az 1886. XXII. t.-cikket, Míetve ez abban lefektetett heílgiatőlaigos illetőségszerzés módját, egész más magyarázatot adva annak az 1910 január 1-e előtt: szerezhetett és megszerzett illetőségre vonatkozólag, mint amilyen a itör- vónybőa világosan következik s mint amilyet 1910 január 1-e eitőttne az akkoori törvénymagyarázat megállapíitott.

A csehszlovák Jegfdfeő közígazgaíSfed bíróság 8404—1922. sz. döntvényében art mondotta

ki, hogy az 1910 január 1-e előtt hallgatólagosain szerzett illet őség ma csak akkor fogadható el meglévőnek és válóban megszerzettnek, ha a községi terhekhez való hozzájárulás a törvényben jelzett 4 éven át folytonos volt.

Ez a 4 éves folytonos hozzájárulást követelő, illetve megállapító döntvény csak jogi tévedés, vagy jo'gi tájékozatlanság következménye, mert az 1886. XXII. t.-c. 10. §-a sehol sem beszél folytonos hozzájárulásról s mert a jogmagyar ázat tan és a magyar közigazgatási bíróságnak idevonatkozó, a .múltban hozott döntvényei art bizonyitják, hogy a községi terhekhez valló hozzájárulás folytonosságát, a hallgatólagos iilletöségszerzés módja nem követelte és hogy ugyancsak az 1886. XXII. t.-c. 138. §-ában még külön fel is sorolta, hogy kiknek engedi el a községi terhekhez való hozzájárulásit s igy kik szerezhetnek, (szerezhettek) hallgatólagosan ós automatikusan lázár óliag a 4 évi ott lakás alapján egy községben illetőséget a községben való közérdekű működésűk fejében.

A csehszlovák legfelső közigazgatási bíróság tehát a szlovenszkói és ruszin- szkói illetőségi üggyel kapcsolatban hozott e döntvényében elkövette azt a jogi tévedést, hogy a már megszerzett jogra (1910 január 1-e előttre) 1922-ben visszu- hatólag nj magyarázatot oktrojált rá,

noha a csehszlovák legfelső közigazgatási bíróságnak 1910 január 1-e ©lőttre, az 1910 január 1-e előtt szerzett illetőségekre nem volt joga 1922-ben másként magyarázni az 1886. XXII. t.-cikket, mint ahogy azt magyarázta az akkor itt illetékes joggyakorlat.

A csehszlovák 'legfelső közigazgatási bíróság második, 16455—923. sz. döntvénye ellentétben van az előbb említett első döntvénnyel is. Már art sem ismeri dl, amit az első még elismert. Azt mondja ki ugyanis, hogy nem ismeri dl itt az 1886. XXII. t-c. 10. §-a szerinti hallgatólagos ilitetős égszerzést, annak jogát 1923-ban 1910 előttre sem s igy nem ismeri el 1923-ban 1910 előttre sem az, 1886. XXII. t.-c. érvényességét, mert az ak^ kor megszerzett illetőség ma itt csak akkor vehető tekintetbe, ha az ittetőségszerzés, a községi kötelékbe való felvétel akkor, 1910 előtt hozott közséd határozattal nyer igazolást Ez a döntés nemcsak jogi tévedés, nemcsak jóra nonszensz, hanem emberi abszurdum is, mert abszurdum azt mondani, hegy a múltban, 1910 előtt, itt egy volt magyar állampolgárnak csak úgy lehetett és kellett illetőséget szerezni, ahogy art ma akarják és most magyarázzák a csehszlovák jogi közegek és a csehszlovák íegfdlisö közigazgatási bíróság, nem pedig úgy, ahogy art az akkori törvény és joggyakorlat alapján az ittlakó akkor, 1910 előtt már megszerezte.

A csehszlovák legfelső közigazgatási bíróságnak nem állhatott jogában az 1910-ben fennállott törvények, rendeletek és joggyakorlat uj magyarázatába bocsátkozná, hanem adott esetekben csak azt megállapítani, hogy az akkori törvények, rendeletefc és joggyakorlat követelte fettételek fenforoglak-ie, mert

a múltban szerzett illetőségre ma újabb és más feltételek nem szabhatók, mint amilyenek arra nézve a múltban fennállottak,

Az egykori magyar, ma CsebsrtovákMhoz tartozó területieken az 1910 január 1-e előtt szerezhetett illetőségre az 1886. XXII. t-c. 5— 18. §-ai (szabták meg a módokat MtóbeJdkett és az ezekre vonatkozó magyarázatot az 1910 január 1-e előtti rendeletok és joggyakorlat minden kétségért kizáróan megadták. A múltban szerzett illetőségre csak ezek az irányadók és azoknak újabb magyarázatára szükség nincs, de nem is lehet, mert megvan. — A csehszlovák legfelső közigazgatási bíróság az 1910 január 1-e előtti, jogéletre 1919 után uj, vagy más jogmagyarázatot nem adhat, mert annak törvény- és jogmngyarázalát már ©Wégerte 1910 január 1-e dlőtt az arra altkor egyedül volt legkompetonsebb magyar köz- igazgatfcá bíróság

Szlovenszkő is Ruszinszkó tízezrei

Malisok Istiek

A csehszlovák ifegifdliső közigazgatási bíróság 16455—923. sz. döntvénye ma a múltban, 1910 január 1-e dlőtt szerzett illetőség elismerésének félt ételéül a községi kötelékbe való felvétel akkori kérelmét és akkori •teljesítéséi; szabta feltételül. Ennek következtében

Szlovenszkő és ftuszinszkő lakói túlnyomó többse ö üt ;j . n 15)10 el Ibi lakóhelyükön és születési helyükön illetőségnóTku- liek lettek,

mert, minthogy aura nem volt szükség, 1910 január elseje előtt senki sem kért kimondott fölvételt valamely község kötelékébe és eszébe sem juthatott azt kérni, mert hiszen az akkor érvényben volt törvény a hallgatólagos és automatikus községi kötelékbe való felvételt, illet őségszer zést biztosított mánAz 1886 évi magyar törvény