Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-24 / 243. (1870.) szám

6 1928 október 24, egerda. ^^cmMag^srhttoijS*' bán törvén yeilenesen és jogtelaaral az itt szü­letettek és töibb mint egy fél évszázad óta itt- lakök ne legyenek továbbra is illetőség nél­küliek és hontelasnok, a jubileumi esztendő­ben a belső konszolidáció teljesebbé tétele, a békeszerződések és a törvények éírvényesité-1 se, az igazságtalanság jóvátétele és több tizr- ezer ember megnyugtatósa érdekében a kö­vetkezőkre bátorkodunk kérni az Elnök Urat, a Kormányélnők Urat s a Miniszter Urakat: Az orvoslás módjai 1. Méltó ztassank oda hatni, hogy a cseh­szlovák legfelsőbb közigazgatási bíróság mi­előbb plenáris ülésén helyezze hatályon kirüf az illetőségi ügyekben hozott jogi tévedésen alapuló 8404—1922. és 16455—923. számn ha­tározatait és rendelje el a helyes joggyakorlat követését. A csehszlovák legfelsőbb közigazgatási bíróság e két határozatát vigye ted jes ülés elé és ezek revíziójaként teljes ülési határozattal mondja ki, hogy e döntvényeiébe jogi tévedés csúszván be, azokat hatályon kívül helyezi és állapítsa meg, hogy a Magyarországtól a cseh­szlovák köztársasághoz csatolt területeken az 1920 január elseje előtt szerzett illetőségekre nézve az 1886. XXII. te. meghatározásai az irányadók, amelyek az akkori törvény, rende­let, joggyakorlat szerint értelmezendők és kü­lönösen az 1886. XXIL te. 10. paragrafusa, úgy hogy e hallgatólagosan szerzett illetőség fennállásának megállapításához csak a 4 évi folytonos lakás ezen idő alatt a község terhié­hez való járulás csak általában — akár pót- adóban, akár közmunkában, akár közmnnka- váltságban — egyszer történt lerovásában igazolandó, mig az 1886. XXII. te. 138. para­grafusában felsoroltak a terhekhez jáirulás alól felmentetteknek tekintendők és végiül, hogy az 1886. XXII. te. 10. paragrafusa alap­ján 1910 január elseje előtt szerzett hallgató­lagos illetőséghez kifejezett felvételre nem volt szükség. A legfelsőbb közigazgatási báróságnak az ez ügyben! teljes ülés oszehivásána különös alkalmat ad az a kérvény, melyet 1927 szep­tember 8-án adott be Gergely Albert dir. ügy­véd, munkácsi lakos, a két döntvény korrigá­lását kérve. Amennyiben az Elnök ur, a Kormányel­nök ur és Miniszter urak e kérelmiünket ma­gukévá teszik és a legfelsőbb közigazgatási bíróság e kérést ily módon letárgyalja, egy té­vedés lesz kiküszöbölve és ezzel Szlovenszkó és Ruszinszkó lakóit a lélki megnyugvásba segítik, hogy testi és szellemi erejűiket, min­den képességüket az állam javára igaz aka­rattal érvényesítsék. A korrekcióra szükség van. Az a jogi tévedés, amelyet a legfelsőbb közigazgatási bíróság két döntvénye tartal­maz, a köztársaság minden törvénytisztelő polgárában sajnálatos érzést ébresztett, mert a legfelső közigazgatási bíróság számtalan jogi magaslaton álló kitűnő határozata, mely­lyel nagyon sok alantasabb fokú téves felfo­gást 'terelt vissza a jogi élet tisztult medrébe, azt a megnyugtató meggyőződést gyökeresi- tette meg a köztársaság polgáraiban, hogy a csehszlovák állam olyan legfelső jogi testület­tel rendelkezik, amelyre teljes jogi biztonság­gal, büszkeséggel tekinthet mindenki. Oly téves jogi kisiklások, melyek a két említett döntvényben is vannak, minden jog­államban előfordulhatnak, de minden jogál­lam bíróságai — tévedésüket észrevéve, arra figyelmeztetve — kell, hogy azt megjavítani igyekezzenek. A legfelső közigazgatási bíró­ság két jelzett döntvényének jogi tévedése onnan származik, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiától a Csehszlovák Köztársasághoz csatölt terület jogalkotó és jogszolgáltató 1910. január elseje előtti hatalmai felett a disztiug- válást elnézte és a Magyarországtól idecsalólt területekre az állampolgárságra és illetőségre nézve az osztrák jogot alkalmazta, noha az osztrák, — a multiban örökös tartományoknak nevezett — részekre külön az osztrák tör­vényhozó testületek és a magyar impériuma alatt állott összes területeken a magyar or­szággyűlés külön törvényei bírtak csak jogha­tállyal. A két országban külön osztrák és kü­lön magyar törvények voltak az illetőségre nézve. A legfelső közigazgatási bíróság hatá­rozatai abban lelik jogi tévedésüket, hogy az osztrák jogot alkalmazták a volt magyar "jog­területekre. 2. Mély tisztelettel kérjük továbbá, hogy az Elnök ur böles felhívására az öeszkormány éljen törvénykezdeményezés jogával és a 920. évi 236. számú törvényt annak novellizálásá- val módosítsák akként mielőbb, hogy ez a saint-germaini szerződés első fejezete harma­dik cikkének megfelelően elismerje csehszlo­vák állampolgárságukat ipso facto és minden alakszerűség nélkül azon volt osztrák-magyar állampolgároknak, kik a saint-germaini szer­ződés jogerősségekor azon a területen birtok lakóhellyel vagy illetőséggel, amely terület a saint-germaini szerződés alapján Csehszlová­kia alkatrészéül ismertetett el. Bízva 'bízunk abban, hogy fenti két kéré­sünk meghallgatásra, teljesítésre talál, annál is inkább, mert csak törvényességet, igazsá­got kérünk az igazság egész világ által ismert és becsült hirdetőjétől, a törvények és törvé­nyesség felelős őrzőitől. Vilmos excsászár édesanyja levelezésének tükrében Sir Ponsonby szenzációs levélgyujteménye — „A Ham túl zöld és éretlen“ — A veszedelem előjelei dpjukd részére. Senkinek sem juthatott eszébe 1910 január elseje előtt úgy illetőséget kérni, ahogy azt az akkor érvényben volt törvény nem követelte. - " A csehszlovák legfelsőbb közigazgatási bíróság e. döntvénye és iaz annak következté­ben elrendelt, sdövenszkóa és rnszinszkói köz- igazgatási állagig és illetőségi ügy­kezelés tízezrekét.' sőt' tehet mondani több mint százezer embert tett Szfevenszkóibaaj és Rnsranszkőban illetőség nélkülivé, honta­lanná. !:-:v Az állampolgársági és illetőségi kérdés szlovenszkói .és .... ruszinszkói közigazgatási ügykezelése1 még ^abszurdabb lett akkor, ami­kor a legfelsőbb közigazgatási báróság dönt­vénye által érvénytelennek minősített 1886. XXII. törvénycikk pótlásaként az állampol­gársági és illetőségi kérdés és ügykezelés jogalapjául az. 1871. XVIII. törvénycikket ha­tározták meg. Az 1871. XVIII. törvénycikk­nek az állampolgársági és illetőségi ügykeze­lés alapjául való tétele az abszurdumnál is abszurdumabb, mert az 1886. XXII. te. 166. paragrafusa e törvényt hatályon kívül helyez­te. De abszurdum az illetőségi kérdés elbírá­lásának alapjául ma, a múltban már hatályon kívül helyezett 187L XVIII. törvénycikket megtenni azért is, ment ennek alapján csak annak ismertetik el ma itt illetősége, ki bizonyítani tudja, hogy ő vagy apja, vagy nagyapja, vagy dédapja 1871. junius Í0-én mint adót- fizetö nagykorú már itt élt a mai Szloven- szkó vagy Ruszinszkó valamelyik közsé­gében 8 azóta as 1919 óta Csehszlovákiá­hoz tartozó területeken állandóan lakik. Ennek igazolása rendkívül bonyolult, költséges, sok esetben egyenesen lehetetlen, mert hiszen az itteni illetőségüket az 1871. XVIII. te. alapján ma bizonyítani akaróknak a születési és házassági anyakönyvek felkuta­tásában az 1800-as évek elejére kell vissza- menniök, hogy a maguk, vagy szüleik, vagy őseik 1871-bená nagykorúságát s ittlakását bi­zonyítsák, hivatalosan igazolják. Hol vannak már az 1800-as évek születési és házasságkö- tésd anyakönyvei? Hol lehet ma olyan élő ta­nukat találni, akik az elveszett anyakönyvek helyett igazolják az 1830-as, 40-es évek szüle­téseit és házasságkötéseit? Az állampolgárság és illetőség megszer­zése vagy bizonyítása az ittszületés s a félév­századnál is hosszabb idő ótai itflakás alapján is lehetetlen sok tízezer szlovenszkói és ru- szinszkói lakos részére. ' : Aki tóá az 1871. XVIII. te. 7 paragrafusa alap] án akarja illetőségét bizonyítani, annak fyagy már 1871-ben 24 évesnek, nagykorúnak kellett lennie és igy ma legalább 80 éves, vagy pedig szüleitől való leszármazása által kell bizonyítani szülei itteni akkori illetősé­gét, szüleinek pedig jóval 1871 előtt kellett születniük és házasodniuk s igy legalább 80— 100 évi megszakáttafen. ittlakást követelnek. Hogy maga a bélügyimüriisztér ium is érez­te a 16455—923. számú döntvény és az abból előállott helyzet lehetetlenségét, azt bizonyít­ja az, hogy a belügyminisztérium a Podkax- patska Rus kormányzóságának megküldött körrendeletében utasította az alsóbbfofcn köz- ágazgatósági hatóságokat, hogy e döntést ne vegyék figyelembe, hanem az 1886. XXII. te. 10. paragrafusát értelmezzék úgy, mint azt maga a paragrafus értelmezi. Sajnos azonban 1927 augusztusában e rendelkezést megvál­toztatták s azóta lett teljes a bábeli zavar a szlovenszkói és ruszánszkói állampolgársági és illetőségi kérdés ügykezelésében. A lex-Dérer nem orvosol Megjegyezzük.még azt is, hogy a lex-Dé- rearél — a 152-926-00 számú törvénnyel — megpróbálták ugyan a segítést az illetőségi kérdésben, de iJ"-- ­ez egyrészt ellenkezik a saint-germaini szerződéssel s igy érvénytelen, másrészt különben sem segít a helyzeten, legfel­jebb csak csak azon kevés személyen, kik 1910 január elseje előtt egyszer sem já­rultak a község terheihez és igy illetősé­get nem szereztek. Ám a gyakorlatban ezek előtt is olyan feltételek állanak, amelyeknek szinte lehetetlen megfelelni, amellett pedig nagyon sok ily kérvényt el­utasítanak, rengeteg okirat beszerzését követelik, ami----ha egyáltalában lehet­séges — igen sok pénzbe s utánajárásba kerül,; ezenfelül pedig a* állampolgára ág elismeréséért hatalmas dijat kívánnak, Áz eddig elmondottak alapján világos, hogy ma az állampolgársági és illetőségi ügy­kezelésre ki adott mind en íren delei és hatósági intézkedés ellenkezik a saint-germaini és a trianoni szerződéseknek az állampolgárságra vonatkozó megállapításai vall és az 1920. évi 236. számú csehszlovák ailkotmánytürvénnyel. Hogy tehát ez a törvényellenes, békeszerződés ellenes, sérelmes és igazságtalan helyzet meg­szűnjék, hogy Szlovenszkőban és 'Ruszinszkó­A Képes Hét előfizetési dija Praha 11., Panská 12. g*. UL jAflticlgUárare küldondű London, október 23. Több angol lap ma reggel kivonatokat közöl azokból a levelek­ből, amelyeket annak idején Frigyes Vil­mos német császár felesége, majd özvegye irt Sir Frederic Ponsonbynak és melyekben a nyolcvanas-kilencvenes évek Németorszá­gának közállapotaival és személyiségeivel foglalkozik. A császár özvegye német ké­mektől való félelmében röviddel halála előtt egész levelezéeét átadta Ponsonbynak, aki az iratokat Angliában őrizte meg. IL Vilmos­ról többek között a következőket inja édes­anyja: — Vilmosnak meg kell tanulnia, hogy más emberek érzelmeit, jogait és nézeted! becsülni kell és nem legázoiná. A fiam ma még olyan, mint az a gyéreik, afci kirántja a légy egyik lábát s azt hiszi, hogy a légy épp oly egykedvűen tűri a procedúráit, mint ő. Amikor Viltmoe császár meglátogatta édesanyját San Roméban. atyja halálos ágya mellett, „a lehető legszemtelenebbftt bánt" édesanyjával s Henrik herceget annyira fót­ira itatta, hogy a máskülönbé®, jó fi® szintén szemtelenkedtoi kezdett a családiban. Frigyes Vilmos császár (halála wtíun «* özvegy császárné hossro levelei int édesanyjának, «® angol királynőnek, melyben aggodalommal közli, hegy fér­jének szelíd és békés politikája aligha valósulhat meg Németországban, mert a fin neon oly okos és nem oly jóakaratot, mint apja volt. Az özvegy császárné a legmélyebb rozigná- oió hangján beszél s kijelenti, hogy vrásza- vonul az udvartól. Akik Frigyes császárt szerették, nem feledkeznek meg róla, a töb­biekhez pedig semmi belső kötetek sem fűzi. Bismarck és II. Vilmos mindejit elkö­vetnek, hogy 32 elhunyt császár emlékét be­— Mihez, kezdjek és mit érezzék, ha lá­tom, hogy fiam mily gúnyosan beszél atyjá­ról és anyjának hírnevéről. Túl lusta, túl közömbös s azt hiszem, az ötödik parancso­latot akarja megszegni. Bismarck légkörében nevelkedett s igy elmosódtak benne az igaz­ságosság és az igazságtalanság, a jog és a jogtalanság, a (lovagiasság és a lovagi atlan- ság fogalmai. Bismarck bukása után az özvegy csá­szárné még nyugtalanabbá vált s már a ki­lencvenes évek elején megjósolta « világ­háborút. — Vilmos tanácstalan. Korába* tépés* tnl told, ngy hogy napról-napra vestedel- meeobb hibákat követ eL Mennyire szeret­ném, ha a német kormány föladná eddigi ptdittkáját, amelyet esők tümjátékok és e®em- sáeiés afférok tarkítanak minden belső tar­talom nélkül., A népet hinvá és beképzeltté nevelik « a aryvwrenras gyakran a lornpon- tot éri ed. Vilmos császár tudta, hogy édesanyja nem éppen faizoJgő hangon ír róla leveled­be®. Mindent elkövetett, hogy e leveleket megszerezze. így például anyja halála után az özvegy palotáját aüapoeam átjuttatta, ter- iméözeteee® oredménytelemittl. Eulembnrg giróf révén később Ponsoobyhoz fordult az­zal a burkolt kéréssel, hogy a báró engedje átvizsgálni mndsori levéltárát, mert hátha ott vámnak ^e fontos és értékes" levelek. Pomsonby banksafe^ábau őriztette a levele­ket s Vilmosnak csak annyit ígért, hogy a vizsgálatot a levéltárban megtartja. Termé­szetesen levelekről ott szó sem volt. Siessen előfizetni a ■ttmiASM Kölcsönt ház- telek- és földtulajdonosoknak 8 százalék kamat mellett folyósít Ungár S. bankháza Bratislava, Ventur-utca 20. A csehszlovák osztálysorsjáték el árusítóhely e. Ui földrengés Görögországba* Athén, október 23. Koriutus városában és a vidéken tegnap éjjel a lakosság erős föld­lökéseket észlelt. A környékező falvakban a. kár jelentékeny. A lakosság között pánik ütött ki s a legtöbb ember szabad ég alatt töl­tötte az éjszakát. A földlökések ma nem is­métlődtek meg. A bő tiszt öngyilkos lett az anyacárné temetésén Varsó, október 23. Az elhunyt anyacámé lelki üdvéért mondott istentiszteleten Gibo- kov volt orosz gárdaezredes hirtelen fölugrott helyéről, sírva végigszaladt a templomon, föl­rohant a negyedik emeletre, onnan levetette magát. Koponyatörést szenvedett és azonnal meghalt. Óriási szélvihar Londonban London, október 23. Tegnap este kilenc óra körül a londoni Cityn heves vihar vonult végig, amely fél perc alatt óriási kárt okozott az épületekben. Többszáz ablak betört. Köz­tük óriási kirakatablakok is. A szél a kémé­nyeket letörte a háztetőről s a tetők egy ré­szét elsodorta. Az ösze-vissza röpködő tégla­darabok sok járókelőt megsebesítettek, má­sokat pedig a szél földrevetett. Az egyik is­mert kávéházban a szél kiszakította az ajtót s oly erővel csapta a folyosón álló pincérek­hez, hogy két pincér súlyosan megsebesült. Egy omnibusz felborult. Az anyagi kár több­ezer fontra rúg. A két kassai autókatasztrófa sebesültleinek legtöbbje tűi van a veszélyen Két áldozat állapota még válságos Kassa, október 23. (Kassai szerkesztősé­günk telefon jelentése.) A tegnapi borzalmas autókalasztróffl áldozatait a .kórházban ápol­ják. A könnyebb sebesülték állapota határo­zottan javult. Lakatos Mária, Bődi Mária, Bános Mária és Kappnemé, noha mindany- nyian fájdalmas sérülésekéit, kulcscsomttörést, zuzódősoíkat szenvedtek, már túl vannak minden veszélyen. Vigljus János hatvanesztendős kassai la­cikonyhatulajdonos állapota aránylag a legsúlyosabb. A Kassán jóltismert Vigűjus tegnap óta csak pillanatokra nyerte vissza eszméletét. A vá­sáros a nagyidai vásárra sietett ,hogy egy kis üzletet csináljon. Vetulá Lajos kéményseprő- mester Kassa régi, közbecsült polgára, akinek balesete nagy részvétet keltett. . Vetula súlyos koponyaalapi törést szen­vedett, állapota azonban kielégítő. Az orvosok bíznak erős természetében és remény van rá, hogy felgyógyul. Vetula nagyidai kin,lévőségéit akarta inkasszálni és ezért utózott Nagyidéra. Bergmanné, aki idő­sebb asszony, koponyaalap! törést és egyéb zuzódásokat szenvedett és állapota súlyos. Alig néhány száz lépésnyi távolságban történt az országúton a Lánczy Károly föld­birtokos és feleségének, Lelkes Cica volt szí­nésznőnek súlyos kimenetelű autóbalesete. Lánczy Károlyt ma megröntgenezték és a vizsgálat koponyaalapi törést és hátsó borda­törést állapított meg. A sebesült állapota súlyos és minden at­tól függ, hogy komplikációk nem lcp- nek-c fel. Lánczy Károlyt a felboruló autó behorpad<5 első része a volánhoz szeri tette, ahonnan csak nagy erő feszi tés’sel sikerült az erősen vérző fiatóA földbirtokost, kiszabadítani. Fele­sége ballábán szenvedett zuzódásokat. Sebe­sülése könnyebb természetű. — A volt molnárinas milliós végrendelete. Londonból Írják: Most bontották fel a nemrég elhunyt Sir Henry Whitehead angol nagyiparos végrendeletét Bra(Mordban. Smiles beiktathatta volna példának a maguk szorgalmából magas tár­sadalmi polcra és gazdaságra vergődött, emberek' közéWhiteheadet is, aki szegény fiúból .lett nagy­iparossá és közgazdasági érdemeiért angol ne­messé. Tízesztendős korában, amikor meghalt az apja, beállt molnárinasnak, hogy hetenként né­hány sillínget kereshessen özvegy anyja segíté­sére. Inaskodása idején az esti iskolában is ta­nulgatott és minden szabad idejét hasznos köny­vek olvasgatásával töltötte. Később a textilüzlet­re tért át és ebben olyan szerencsésen dolgozott, hogy vállalkozásaival nagy vagyonra tehetett szeri. Idővel egyike, lett Anglia leggazdagabb texHInagyiparosainak. Most olyan nagy vagyont hagyot thátra, hogy csak jótékony célokra kilenc- ásásra** foot sterÜDg jatett brfök ** -*1

Next

/
Thumbnails
Contents