Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-24 / 243. (1870.) szám

Mai uámunk is eltfal BBt f VILévf. 243. (1870) szám * Szerda «■ 1928 október 24 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkól €S niSZlTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőségi Prága 1L» ltonská ulice negyedévre76, havonta26Ké;külföldre: nnlililni nnnr/nnin 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiado­évente 430, félévre 226, negyedévre 114, Főszerteszíő: politikai napilapja felelős aetteszfö: hivatal: Prága n„ Panská ul 12/111. — Te­havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ fORGACH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha- mi mi ■■■■—— in h l'li' ui i ) mi 1111 iii ii i 11 ii mi mi mii (mi in in i ii iiiiiiiiiiiiiiiii i i iiiiTrrrimiirinrfiiiriiii~Mi' mim minin ...........mii 11 KeHogg-ffaktumtM a jóvátétel rendeléséig Prága, október 23. Így kívülről szinte nehéz tisztán látni abban az európai-amerikai mozgalmasság­ban, amely a KeMogg-paktuin párisi aláírása óta egyre nagyoibb méreteket ölt és egyre jelentősebb problémák felé nyúl, ihogyr egy­részt megnyugtasson, másrészt nyugtalanít­son Európa fölkavart katlanában. Az első jelentősebb mozgalom szeptem­ber elején, a népszövetség ülésszaka alatt indult meg — és fejeződött be. Kétévi kény­szerű pauza után váratlan intenzitással újra beszélni kezdtek a rajnai kiürítéeröl. A né­met szociáldemokrata kormány a saját paci- flfeus beállítottságán és a francia szocialis­ták támogatásán felbuzdulva bevetette a kérdést a politikai köztudatiba, természete­sen eredmény tetemül. Egy-két miniszter­beszéd, Briand feltűnően negatív válasza, Poincaró dhamberry-i nyilatkozata az álom­képeket durván szétkergette és kisült, hogy a bék©fogadkozásoktól a béketettekig még nagy és különös az ut Előbb még mást kell tenni. Például: meg kell' oldató a fegyverke­zés, illetve a leszerelés problémáját Csúf közmondás a w«i vis pacem para hélium", de ma aranyira való, mint talán még sose. Egy szocialista, Paul Boncour mondotta Géniben, hogy a leszerelés útja a fegyverkezés problémájának megoldásán át vezet — s nem ugyanazt mondja e modern, genfi terminológiába bujtatott aforizma, mint ama régi latin közmondás? S a nagy­hatalmak valóban hozzáláttak, hogy ha nem a leszerelés^ de a fegyverkezés probléoná- fát megoldják. Az őszi külpolitikai szezon szenzációja #.z angol-francia flottaszerődés körül támadt izgalom, kouxmeutárháború és botrányfabri- kálás volt Ez a szerződés az első lépés a fegyverkezés megoldásához. Talán nem is nagyigényü a tartalma, nem jelent sem túl in agy jóságot, sem a megszokottnál nagyobb rosszaságot, de volt néhány olyan velejárója, ami valóban gondolkodóba ejtette az em­bert. Legelőször az, hogy a Kellogg-pakíum és a népszövetség korában a régi stílusú di­plomácia ennyire divatban van még és két nagyhatalom nem átal katonai jellegű hatá­rozatot hozni a „várható háború" jegyében, Ugyanúgy, mint ahogy évszázadokkal ezelőtt a renaissance-világban gyakori volt a felső- olaszországi városok despotái között a kü­lönálló kis erők egyesítése a többi kis ellen­ség könnyű és biztos leverésére. Az angol­francia flottaegyezmény a véd- és dacszövet­ségek tipikus sorába tartozik, tiszta háborús munka, amit különben a közvetlénül érde­kelt felek, Amerika és Olaszország erélyes, szinte drasztikus magatartásukkal kellőkép­pen igazolnak. A szerződésben Anglia ki­mondotta: a tengereken én maradok ur és Franciaország kötelessége a támogatás, Fran­ciaország viszont elérte, hogy a kontinensen ő marad az örökös ur — Anglia támogatása mellett. Ily szabályosain még sehol fel nem osztották jő kontinensünket. Ezek után a washingtoni szerződés Amerika szempontjá­ból elveszíti praktikus értékét, mert hiába épít az Unió ugyanolyan flottát, sőt nagyob­bat, mint Anglia, ez az utóbbi állandóan kedvezőbb helyzetben marad, tekintve, hogy minden körülmények között föltétlenül szá­míthat a lepaktált Franciaország támogatásá­ra. S érthető, ha ezzel az élői ölt étellel An­glia már szívesen ül le a genfi tárgyalóasz­talhoz: jöhet az aránylagos leszerelés, jöhet a rajinai kiürítés, Anglia nem 'fél a kiszalban­A közeli választási kampány a kipviseiőház költségvetési előszele vitájában Ondenso szlovák néppárti képviselő burkolt szavakkal eilenzékbemenissel fenyegetőzik, ha az agrárok gáncsot vetnek a part útjába — fi néppárti szónok frázisai a magyar kisebbség sorsáról — Krusovszky már a szlovák néppártiakat is magyarnak nézi Prága, október 23. A képviselőház ma folytatta a költségvetés részletes politikai vi­táját. Minden szónok a képviselőház szónoki tribünjét arra használta fel, hogy választási agitációs beszédet tartson. Jellemző, hogy még a kormánypárti szónokok sem kim élik egymást. A cseh kormánypárti szónokok ütik a német kormánypártokat, a németek a cse­heket, a szlovák néppárt az agráriusokat és a cseh néppártot és ez igy megy egész nap. Az ülést reggel fél 9 órakor nyitotta meg Malypetr elnök. Az első szónok Kunz német keresztény­szocialista volt, aki örömének adott kifeje­zést afölött, hogy amióta pártja a koalícióban van, a gazdasági helyzet javult Kritizálja az egyes költségvetési tételeket s hangoztatja, hogy a katonai és külügyi szolgálatnak alkal­mazkodnia kell az ország teherbírásához. A kisebbségek ügyét értelmi alapra kell fektet­ni, a hadikárosultak helyzetén javítani kell és a lakó védelmet csak fokozatosan szabad leépítem. Krusovszky a „ludákokrdl” Ezután Benes szócsöve, Hrusovsky cseh nemzeti szocialista képviselő szólalt fel, aki kijelentette, hogy a németek kormányba jutá­sával az állam helyzeja* lényegesen rosszab­bodott. Élesen támadja a szlovák néppártot Majd azt bizonyítgatja, hogy a magyar poli­tika uj teóriákat szerkesztett (?) Szerinte agy a hivatalos budapesti poli­tika, mint a ludákok politikája elsősor­ban Szlovenszkó belső válságára épit. Budapest ma is beavatkozik Szlovenszkó belügyeibe és ennek eredménye az, hogy megbízható járási főnököket elbocsáta­nak állásukból és helyüket notórius ma­gyarónok foglalják el(?!) A Tuba által vezetett állami közigazgatás demorali­zálja az állami hivatalnokokat Szloven- szkón. A ludákok terrorja ellen már az agráriusok is állást foglaltak Pozsonyban és ez állásfog­laláshoz csatlakoztak egyes agrárius képvi­dő fegyverráták kicsiségétől, hisz állandóan másodmagával lesz* így juthat az okos em­ber, a Foreign Office és a Quai d'Orsay nagy szellemeinek vezérletével, a helyes fegyver­kezés révén a hőn óhajtott „leszereléshez". Az angol-francia flottaszerződésnek má­sodik ijesztő velejárója a nyomában támadt botrány volt, melyből mindenekelőtt az tűnt ki, hogy nemcsak a szerződések érdemleges részében uralkodik döntően a régi titkos di­plomácia, hanem a külső rendszerek és módszerek sem mentek a régi stílus utálatos eszközeitől. Okiratlopások, mint a diplomá­ciai jóviszony megbontói, pénzzel vásárolt titkos akták a kancelláriák lázas működésé­nek előterében, kémek, morál insanityk ga­rázdálkodása a nagykövetségek bársonyos szalonjaiban vagy páncélszekrényeiben, csu­pa ősrégi és cseppet sem elavult rekvizitum, melyek létezésében azok után, hogy egy íz­ben világháborúiba kergettek, nem mertünk elsők is. A ludákterror mindenütt érezhető, elsősorban iskolaügyekben. A felekezeti is­kolákban sokkal kevesebb órában tanítják a hittant, mint az állami iskolákban, ezzel szem­ben az állami iskolákban a papok befolyása oly nagy, hogy az állami tanítók inkább fele­kezeti iskolákba való áthelyezésüket kérik. Ilyen a helyzet Szlovenszkón a szabadság ti­zedik évében. Az egészségügy terén is elbo­csátották a megbízható embereket és helyük­be 'magyarok kerültek (?!) Az egészségügy terén, amióta a minisztérium szlovák nép­párti kézben van, korrupciós rendszer ütötte fel a fejét. Kormánypárti szónok, aki diktatúra miatt panaszkodik Spacek cseh nemzeti demokrata képvi­selő igen éles támadást intézett a német kor­mánypártok ellen, főleg pedig Mayr-Harting igazságügyminiszter ellen. Kifogásolja, hogy nincs parlamentáris élet, hanem inkább diktatúra érvényesül, ami a kötött jelölőlista-rendszer következ­ménye. Mint koalíciós képviselő megvallja, hogy a mai koalíciót nem a cseh szív diktálta s amit a kormánytöbbség cselekszik, azért nem is vállalhatja a felelősséget A cseh kor­mánypártok azonban azért választották ezt a koalíciót, nehogy még rosszabb legyen a helyzet, mivel egyes pártok osztályuralomra törekedtek. Mayr-Harting igazságügyminisz­ter az államból ugyanazt a német nemzeti ideált akarja megvalósítani, amit Schollich és Jung német nacionalisták képzelnek el. Ha van valaki, aki a mai koalíció szét­esését elősegíti, úgy ez Mayr-Harting igazságügyminiszter, Ez 'látható abból is, hogy milyen ellenséges hangon Írnak a német lapok és milyen ál­la meileues beszédek látnak napvilágot, anél­kül, hogy ez ellen az igazságügyminisztérium lépéseket tenne. Amióta a németek a kor­mányban vannak, az iparban, kereskedelem­ben nincsenek kellően képviselve a csehek, a német bankok nem vesznek fel cseh alkal­mazottakat. Helyesli Benes külpolitikáját az irányban, hogy a kisanlianttal és Franciaor­szággal kötött katonai szerződésekkel az ál­lam védelmét biztosítja, továbbá barátságos viszonyt akar teremteni Lengyelországgal és természetesen barátságos és korrekt viszony­ban akar’ élni Németországgal és Magyaror­szággal is. Kéri a külügyminisztert, hogy utasítsa vissza a nemzetközi fórumok előtt a ma­gyar és német propagandát, amely az itt élő német és magyar kisebbség elnyoma­tásáról panaszkodik. Állást foglal Szóvjetoroszorszá<r de jure elis­merése ellen. Heeger német szociáldemokrata képvise­lő Mjc&eíriá, hogy a ■washingtoni deklaráció­ból eddig semmit sem valósítottak meg. A szabadság szóban és írásban a mesék világába tartozik, parlamentáris téren pedig a szólásszabadságot teljesen el­nyomják. A sajtószabadság terén a hely­zet ugyanez. A lapolkobzások napiren­den vannak és egyre emelkednek. Autonómiáról szó sincs. Ondenso a magvar kérdésiül Ezután Ondercso szlovák népoárti képvi­selő közel kétórás .beszédében rámutatott ar­ra, hogy 1921-ben az akkori nemzeti koalíció tényleg a szlovák nénnártt ellen dolgozott. A szlovák népűért nem pártérdekből, hanem államérdekből lépett be a kormányba és mi­kor a Rothermere^ákció a nemzetközi fóru­mon naoviilágot látott, a szlovák néppárt vol't az egyetlen, amely nem bujt semmiféle egy­let és liga mögé, hanem egyedül és önként a legenélvesebb harcot vívta a Roth ermere^ak- cióval szemben. A magyar kisebbséggel való megegyezés kérdéséről a következőket mondja: Hajlandók vagyunk ezt a kérdést bárkivel rendezni, de egv kérelmünk van. Hogyha mi a magyar kérdésről beszélünk, a másik oldalon tisztességesen, tárgyilagosan reprodukálják ezt, ne pedig oly hamisan(?), ahogy ezt Fodor Miklós teszi. Mi nem titkol­juk él azt a tényt, hogy itt magyarok vannak és magyarok lesznék. Mi nem akarunk azok lenni, akik a tényeket oíh;.”~~"'’ A men­tőbbé hinni. Most látjuk, hogy itt vannak. A követségeken vigan lopják az aktákat és az ellopott titkokkal ki próbálják emelni a vi­lágot meghitt sarkaibőL A rajnai kiürítés és az általános leszere­lés pacifizmusát a flottaszerződések háborús hulláma követte, de a békére vágyó psziché nem terrorizálható és uj előretörésre készül. Politikailag a helyzet változtathatatlan s a fegyvereket nem lehet redukálni. Felvonul tehát a huszadik század életének legfőbb kritériuma, a nemzetgazdaság s az igyek­szik kivezető utat találni a bajból. Parker Gilbert Churohillal és Poincaréval tárgyalt a reparáciők 1 ecsökkente tt végösszegének megállapításáról. Óriási jelentőségű dolog volna, ha ebben a kérdésben megegyezés történnék, mert megegyezés esetén eltűnik az államok között az a legfőbb ok, amely ed­dig közeledést, kiürítést, lefegyverzést leg­főképpen gátolt: a hitelek és a jövedelmek rendezetlensége és súrlódásaiknak megszün­tetése. Németország és a szövetségesek kö­zött a főellentétet a jóvátétel rendezetlensé­ge alkotta: Franciaország többet várt, mint amennyit Németország fizetett, Anglia elé­gedetlen, Németország fölháborodott, mert túlsókat kérnek tőle. De Franciaország és Amerika, Anglia és Amerika jóviszonyát szintén az felhőzi be, hogy elintézetlen pénz­ügyi természetű problémák vannak köztük. Ha ezeket egyszer megoldják, nincs ok a ha­ragra többé és a pacifizálás megkezdődhet. Sok próbálgatás után a Kellogg-paktűni megteremtői jó helyen fogták meg a dolgot, ha a jóvátétel mindenekelötti megoldásának szükségességét hangoztatják. Ez az a fogan­tyú, amely föltárhatja a kaput és hozzá ve­zetheti a népeket a vágyott békevilághoz, akár a rajnai kiürítéshez, akár a lefegyver­zéshez. N

Next

/
Thumbnails
Contents