Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-24 / 243. (1870.) szám

Politikai porok törlésére is ki fog terjedni az amnesztia

Prága, október 23. Az igazságügy minié* térin m által líi dolgozott ainueszliaremdeietet a nwni*zie»rtajaács jóváhagyta s mái a köztársasági elnök is aláírta. A PTTA illetékes helyen úgy értesül, hogy az amnesztia az eddigi bÍrekkel dücntétben a bírói eljárás alatt leró politikai bűncselekményekre is ki Jog terjedni, beleértve a köztársaság védelmérő! szóló renditörvény elleni vétségeket is. Az abolició, vagyis ar október 28-ig elkövetett bűncselekmények elleni bírói eljárások megszüntetése valószínűleg nem fog vonatkozni a közönséges bűncselekményekre. Az amnesztiában a négy hónaptól két évig terjedő büntetéssel sújtottak fognak részesülni. Az eseteket külön-külön bírálják el s a* elbírálásnál tekintetbe jön a büntetésnek föltétele* vagy föltétel nélküli kimérése. A föltételesen elítéltek nagyobb mértékű amnesztiát kapnak. Az igazságügyminisztériam már ki is adta utasításait a bíróságoknak, hogy az amnesztiarendeletet, melyet közvetlenül október 28-ika előestéjén adnak ki, azonnal végrehajthassák. A katonai amnesztia hasonló lesz a polgári amnesztiarendelet tartalmához, azzal a különbséggel, hogy a katonaságnál a rendtörvéuy elleni vétségek nem esnek sem amnesztia, sem pedig pertörlés alá.

t&gy&zéB Ieáéétete azonban ács, hogy az adós fizesse vissza .régi adósságát Mi kis nemzet vagyunk, atig két n»Káó, a muttbau el volánunk nyomva, a prevraí előtt egyatiten rslo- vák etetni iskolánk ób óvódánk sem voF nem beszélve * crimöáw u mróL Kifelejtjük azonban ezeket a bajokat, kijeflentjük, hogy % magyaroknak ma meg van a lehetőségük arra, hogy gyermekeik az anyanyelvűken tarralhassamk nemcsak az eítemi iskolában, hanem a ganiná- jáumban A kassai gimnázium magyar

osztályaiban a régi magyar tanárok* taníta- najk. De a lojalitásban tovább már nem mehetünk- A prevrwt előtt lsét képviselője volt a ezlovákságrwk, a prevmt után azonban a magyar kisebbség ngy a pamlamentben, mint a parlamenten itívül épp úgy éntenyesitheii tógáit, mint a szlovákok, vagy mint. a c-sehek. Azt is mondhatnék, hogy ugyanannyi jogot adunk a magyaroknak, amennyit ők adnak Magyarországon a ratevákofeBoJk, de ezt nem tesszük.

A prevrat előtt mi hűek voltunk Magyar- országhoz. azt kívánjuk most a magyaroktól, hogy hűek legyenek a mi államunkhoz.

Ha az áterteatálódás ma,gyár részről megtörténik, úgy semmi sem áll útjában a megegyezésnek, de ez csak akkor történik meg, ha a i magyar pártok az éltem alapjára, helyez- j bednek. »

Ezután Ruwdnszkóv®l foglalkozik és tel-; |es. ©Lferditéseed azt áffitja, hogy

kát folytasson. Nem áll tehát az, amit Hocbssa mondott, hogy pártpolitika érvényesül a szlo- vetnaakói közigazgatásban.

Ha Hodzsáék és a **seh néppárt állandóan akadályozzák ». néppárt államalkotó munkáját, úgy a párt kénytelen lesz revízió alá venni eddigi politikáját, mert ő is mondhatja, hegy a néppárt nem a koalíció kedvéért, hanem államérdekből lépett be a kormányba.

Támadja a cseh néppárt Mics ura-szárnyát, amely szerinte nem más, mint folytatása a B rabot, Koza Matejov és a szerb Dimitrievics akciójának. ,

A kiitársaság! glssak neve a vitában

Bólén kommunista képviselő bejelenti, hogy pártja a köztársasági elnök költségvetési téléle ellen fog szavazni, mert az egész rendszerért, amely ebben az országban uralkodik, Masaryk elnök is felelős.

Myslivetz cseh néppárti képviselő visszautasítja Bólén támadását a köztársasági elnök ellen. A szónok szerint a közigazoatáisi reform első nagy eredménye az volt, hogy M- ■eliégiiteiite a szlovákokat és ezzel megkezdődött az Igazi konszolidáció az országban. Meg van győződve arról, hogy nem valósulhat meg az az egyenesen hóborttal! határos remény, amelyet Németország, de legfőképpen Magyarország propagandája hirdet, hogy todni- iillliitk rövidesen revízió alá kerül mindaz, amit a világháború megteremtett, mert rövid időn belül Európa részére nagyobb veszedelmet jelentene a revizió, mint ! ahogy ezt sokan gondolják.

Kohberg német nemzeti párti képviselő I élés támadást intéz főleg Luschka német fee- j resstényszociáLista sziléziai képviselő ellen, | aki Sziliem autonómiáját teljesen tönkretette i és a centralizációt nyeregbe ültetve, magát a I lakosságot is tönkretette. Ezért őt és a német ! •kere.sztényszocial.i'sta pántot teszi felelőssé.

öérer a magyar kiráfykérdésrőS

Rnszinszkó tulajdonképpen kapuja a nagy szláv területnek és azért csatlakozott Ide, hogy Oroszország és Csehszlovákia között összekötő hid legyen.

A ruszinszíkói törvényhozók azonban mindenféle pártokban vannak elhelyezkedve, nem egységesek és ma az a helyzet, hogy Rustnim- szkót a magyarok, csehek és zsidók képviselik, az iskolákban pedig több a magyar, zsidó, cseh gyermek, mint a ruszin és

és maholnap előáll az a helyzet, hogy Ruszinszkóban lesznek magyarok, zsidók, csehek, de ruszinok egyáltalán nem fognak létezni.

Felszólítja tehát a ruszinszkói képviselőket, hogy ne csináljanak pártpolitikát, se magyarón., se csehofil, se bolsevista politikáit, hanem ruszinszkói politikát ,

Ezután Hodzsa kassai beszédével foglalkozott és rámutatott arra, hogy az 1925. övi választások után s szlovák néppárt adatolásai bizonyította az agrárterrart Sziovensakőrt, megmtefpeőMMa ebben az iúrvben Gserny b©lügymií lisztért, aki a mai napig sem adott választ arra nézve, hegy s. vizsgálat ebben az ügyben hogyan végződött. A szlovák néppárt kormánybeAépésekor hangoztatta, hogy szflo- venszfkóá érdekű poKMkét akar csinálni, és amikor az uj országos elnök Rózsahegyen járt, Hlínka maga volt asz. aki íeászóiRiotta D robnyt, hogy pártok feletti, igazságos políitik magyar intelligencia nélkülözhetetlen barátja a

Képes Rét

Feierfeü német keresztén y&zooialista és Gáti kommunista képviselő beszéde után Dé- rer Iván szlovák szociáldemokrata képviselő szólalt fej, aki dicshimnuszt zengett Benes külpolitálkájáról. A Magyarországhoz való viszonyról Mjelentetté, hogy egyedül Magyar- ország irta alá a Kellog-paktumot feltételekkel és pedig azzal a föltevéssel, hogy a Magyarország ellen elkövetett hibákat és igazságtalanságokat jóvá fogják tenni. Ez jellemző a mai magyar reszimre. Maga Aprponyí sem ismeri el a detronizácdós törvényt, Bethlen pedig kijlentette Sopronban, hogy nem mondott le végien Burgenlandról, vagyis nem áll a velencei szerződés alpaján. A mai Magyarország külpolitikája teljesen azonos azzal, amely előidézte a világháborút. Visszakövetelj Burgenlandi, Szlovenszkö nagy részét, Erdély nagy

részét Milyen jogon követelik ezt? ök ezzel tulajdonképpen újabb Déltirolt akarnak K5- zépeurópában. mert hiszen ezeket az idegen nemzetiségeket újból csak elnyomnák. Arra számitanaik, hogyha majd aktuálissá válik az Anschluss kérdése, akkor aktuális lesz Bur- genland visszaszerzése fe. A királykérdéssel kapcsolatban Dérer utal arra hogy a magyar szociáldemokraták népszavazással kívánják az államforma kérdését rendezni. Csehszlovákia örömmel üdvözölné a köztársasági államforma bevezetését, mert ez végét jelentené a régi arisztokrata agresszív rendszernek és egy magyar köztársaság barátságos viszonyban élhetne Csehszlovákiával. Jellemző, hogy Magyarország teljesen Mussolini befolyása alatt áll. De Mussolini amellett, hogy oda ígérte Bn/rgen>landot, lemondatta őket a Hab&burg1928 október 24. szerda.

dinasztiáról, mert hiszen, neki nem érdeke az, hogy a derék Magyarország Habsburg uralom alatt legyen, mivel ez veszedelmessé válhatnék Olaszországra nézve is. A szabad király- választás, amely mellett most Bethlen pálcái tört, a szomszédokra nézve is igen fontos jelenség, mert az uj választás alapján trónra került király már nem a régi Magyarországra tenne esküt, hanem a mai Magyarországra, azaz nem esküdhetne fel arra, hogy vissza- szerzi az úgynevezett „elszakított területeket/* Dérer ezután élesen támadja Hodz&át, aki hívatlanul avatkozik az állam külpolitikájába

s magához kérette MacDonaldot, azonkívül a jugoszláv és román lázongó ellenzéki pártok vezéreit Jugoszláviából és Romániából. Furcsának és megengedhetetlennek találja, hogy egy aktív miniszter az ellenzék iniemacio- náléját hívja egybe a csehszlovák köztársasággal barátságos, szerződéses viszonyban élő államokból.

— Megszűnik a Tri bírna? A DND kő- nyömábqe értésülésé'' szerint' a Trtibima című cseh napilapot a megszűnés veszedelme fenyegeti. A lap, bár közgazdasági értesültsé- ge mindenkor a legfrissebb és leggazdagabb volt, nem tudott nagyobb olvasóközönséget hódítani.

— A Prager Presse elveti a gót betűk használatát. A DND értesülése szerint a kormány németnyelvű félhivatalosa, a Pra- ger Presse, a közel jövőben teljes terjedelmében latin hetükkel fog megjelenni.

Mf NNEHAHA

(„KACAGÓ VÍZ”)

amim. Irta; EMIL droonberg

(48)

Régebbi aggálya, hogy nem szabad lie- vonni a rendőrséget az ügybe, most már nem nyugtalanította. Hogyha eblxu a közre nézve hátrány származik, azt Esős Arcnak köszönheti a törzs. Itt most közönségéé gyilkosság készül, amelyet meg kell akadályozni, ha ugyan már nem késő. Ebben a helyzetben nem tehetett egyebét, mint hogy értesítette a rendőrséget

Rocanville volt a. legközelebbi helység. Ott alig tehetett ugyan, összeszedni egy rendőr-szakaszt, de a vasúti állomás vezetője sürgőnyözlaet az Összes szomszédos állomásoknak.

Tépelődéeéből a aérna fiú rázta föl, aki most előbukkant a sötétségből és maga után vezette lassóján a uyeregnélküli lovat, amelyet valamelyik lőállásbán kerített Alig ért oda, Minnehaha már ás a lő hátán ült. Az állásban töltött na.'pok tétlensége után az állat most ugyancsak nekivadult és, ahogy hátán érezte a könnyű terhet, magasan felágaskodott s úgy vágott neki a sötétségnek, mint a kilőtt nyrlvessző. Minnehaha hagyta, hogy száguldjon, ahogyan oeak akar. A ló ismerte a Roeanviliébe veaetö ösvényt, mert amint rátért, nyomon követte, minden irányi tás nélkül. A lány nem is tudta, hogy ő vezeti-e a lovat, vagy az viszi magától. Ez azonban mindegy volt, amíg a helyes irányban nyargalt És ha a ló jól kivágta a lábait és a tétlenségben összegyűjtött erejével paré- dózi akart — ám legyen neki igaza — a leány nem akadályozta meg ebt>en. Fel-te himbál ózott vele a Jó, olyan könnyedséggel, •tiiol 3 arnnUfabd*. Ée Minnehaha érezte *

szabad mozgásnak 'élettől szikrázó kedvét, amely áthatotta alatta ezt az acélos testet, amint rugalmas ugrásokkal száguldott vele és vitte, vitte előre, célja felé.

Csak úgy nyelte a ló a 'távolságot és a fák meg a bokrok, mint kísérteties árnyak zúgtak el mellette.

XIII.

Hogy meddig tarthatott ez a rohanás, azt nem tudta, de nemsokára, talán félóra múlva már zöld lámpa csillant meg a távolból. Ez csakis Rocanville állomás lámpája lehetett. Minnehaha a kővetkező percben keresztül ugratott a vasúti töltésen és a lovat a sínek másik oldalán fekvő állomásház felé kormányozta. Az állat engedelmesen követte az irányítást. Az emberi lakások közelsége bátortalanná tette, nem úgy, mint a prairi, ahol szabad volt és csupán a saját akaratára hallgatott. Nem a ezokásosy indián-ponny volt, hanem broncho — igazi vádló —, szép, büszke, rettenthetetlen a küzdelemben, gyors, mint a prairi© szele, ragyogó szemei fölött merész homlokával, finoman ívelt nyakán vörösen lobogó sörényével, karcsú bokáit verő hosszai farokkal. Oh, igen, a kis néma tudta, milyen lóra van szükség és jól választott! A broncho szive, amely ragyogó testében dobogott, nem volt vad akkor, ha nem kellett harcolni, vagy olyan valakit vitt a hátán, akinek ezt vével együtt dobogott az Övé is, mint most, ezzel a vörösbarna, szép leányéval

Minnehahának minden nehézség nélkül sikerült 'hangos kiáltással megállítania az állatot. Leugrott a hátáról és hozzákötötte a lovat egy oszlophoz. Azután, két vagy három léjicsőn {elrohanva, olt állott a kis állomás- épület várószobájának ajtaja előtt.

Az ajtó be volt csukva. Kőrösköriül minden mély sötétségbe burkolózott, csupán a zöM jelzőlámpa terjesztett roéuni ki# világonságot, amely a ház tetejéről küldötte messze fényét. Az állomás-elöljáró hivatalában is sötét volt. A befagyott ablakok mögött, magányosan kopogott a fiürgöny-késcülék és közvetítette a híradást, amely a végtelen prairie távolából jött és amelyet a hivatalnok bizonyára neon fog tudomásul venni holnap reggel, előtt. Ettől félt Minnehaha. A kis állomásokon ismeretlen volt az éjjeli szolgálat, ■mert éjszaka legfeljebb egy-két teheivonai ment végig a vonalon.

Zörgetni kezdte ar, ajtót és hangosan kiáltozott.

Minden csendes maradt. A hivatalnok talán nem akarta meghosszabbítani hivatalos óráját egy elkésett látogató kedvéért, vagy talán nem is volt idehaza. Ez az utóbbi gondolat valósággal megbénította a leány szivét, mert az ilyen eshetőség minden lehetőségétől megfosztotta annak, hogy segítséget szerezzen számomra. A községben esetleg találhatott két-három embert, aki ké*z lett volna hozzá csslakozni. — De vájjon volt-e fegyverük? És ugyan mit ért volna két-Mrom ember olyan semmi tő] vissza nem riadó gonosztevők ellen, mint Esős Arc és a yankee?

Hevesebben dörömbölt aa ajtón, miközben kétségbeesése, hogy ilyen váratlan okok miatt nem mentheti meg az életemet, höny- nyeket sajtolt a szemébe.

— Mi baj van? — szólalt meg végre valahol egy mérges hang. Minnehaha megkönnyebbülten lélegzett fel, de őrömében képtelen volt azonnal válaszolni.

— Kérem, nyigsa ki az ajtót — kiáltotta azután. — Egy emberéletről van szó.

— Jól van, jól!

Az elöljáró megismerte a női hangot és a szavak, amelyeket hallott, bizonyára elűzték azt a gondolatát, hogy valami részeg farmer akarta megzavarni az éjszakai nyugodalmát.;

Jókora idő teli el mágia, min© tekásaoló- >

’ dott. Minnehaha legalább így érezte lázas nyugtalanságában. Végre csikorgóit a kulcs, kinyílott az ajtó és Minnehaha belépett a teljesen sötét helyiségbe.

— Várj egy pillanatig — mondotta as elöljáró —, lámpát gyújtok.

Meggyujtotta az ablakban álló petróleum- lámpát, azután megfordult és késői látogatójának szemeibe nézett.

— Oh, mondotta meglepetten, amidőn látta, hogy egy indián-leány áll előtte. Csak amidőn meglepetéséből felocsúdott, kérdezte: — Nos, kisleány, mi történt?

Minnehaha száguldó sietséggel beszélte el, hogy milyen veszedelemben forgok. Az elöljáró még fiatal ember volt. Felelősség- teljes állásában azonban nyugodt, hivatalos, de minden fontoskodástól ment biztonsággal járt eh ahogyan ez csak érettebb korban szokás. Nyugodtan meghallgatta a leányt.

— Jöjj be « hivatalba — mondotta azután, kézbe véve a lámpát, amellyel előre világított Minnehahának. — Az indiánt, akit említettél, nem ismerem Lehetséges, hogy már láttam, de a neve után nem tudok ráismerni. A yankeet azonban atmál jobban ismerem. Craygnek hívják és ahol megfordul, ott könnyen történhetik valami ordöngős dolog..., De mit tegyünk, leányom?,.... üli le!... Azt hiszem, legjobb lesz, ha Esterhá?á- ba és Graysonba telegrafálok. hogy szedjék össze & rendőrséget.

— Amíg ideérkeznek és amíg elmennek arra a helyre, talán már késő tesz! — aggódott Minnehaha, akinek félelme és nyugtalansága minden perccel nőtt.

— Ez lehetséges — felelte az elöljáró —, de ennél többet nem tehetőink. Mert itt nem állíthatunk össze egy rendőrszaknszt. Ha összeköttetést kapunk Esterházával és Oray- ■sonnal, ez 3 kis késedelem még nem is lesz olyan nagy baj... De mos! légy csendben.

^ (Folytatjuk.)