Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-21 / 241. (1868.) szám
10 >í$e^-MA<sra5ZSl^ 1928 október 21, vasárnap. A soványodás művészete írta : Péter fi Jenő Megfagyva bár, de tor ve nem tértem haza Marienbadból és emberbaráti kötelességemnek tartom, hogy kövéredő embertársaimat a soványodás művészetébe beavassam. Nem a magam párhetes tapasztalatait akarom (közölni, hanem hivatkozom egyik ismert, kitűnő marienbadi orvosnak, Tuszkai Ödön doktornak most megjelent „Die Kunst schtank zu werden, und so zu bleiben" eimü könyvére. Évtizedes tapasztalatait gyűjtötte egybe könnyed formában a tudós orvos ebben a pompás könyvecskében. A beteg egyéniségéhez mért orvosi rendelés valóságos művészetet és nagy tapasztalatot igényel, de a rendelet betartásához értelem, energia és nem kis mértékben önuralom kell. Ödön dr. a mély lél-ekzést sokszor sikerrel alkalmazta, de az úgynevezett soványitó- masszázs eredményes voltát kétségbevonja- Azt mondja, hogy a masszőr ennél a munkánál soványabb lesz, de a masszírozott egyén sohasem. Mindkétnembeli elhízott emberek idegességét annak kell tulajdonítani, hogy elhízásuk előtt még idegesebbek voltait és itt az orvos lassú, igen óvatos soványitó kúrát rendel, mert a radikálisabb eszközök megbosz- szuíhatják magukat. Az újabb soványitó módszerek és hirdetett „csodaszerek'* alkalmazásánál a legnagyobb óvatosságot és bizalmatlanságot kell tanúsítani. Nagyon divatosak most a paraffin- kezelések. Ezek határozottan sokat használnak, — de leginkább a vállalkozónak. A megbízható, lelkiismeretes orvos egyénileg kezeli a beteget, de általános a panasz, hogy a betegek, rőstellkedésből, ritkán mondják a valóságot. A falánkok igen mértékletes evőiknek mondják magukat és annyiban igazuk is van, hogy sokat kell enniö'k, míg jóllaknak és csaknem mindig éhesen kelnek fel az asztaltól. A marienbadi soványitó kúrát, könnyebb esetekben, a következőkben vázolhatom: Reggel korán 1—2 pohár Kreutzbrunn- viz, lassan és sétálás közben fogyasztva. Ivás után hidegvizkezélés, pontosan orvosi előírás szerint. Nagyobb séta után reggelire citromos teát kétszersült'tel, lágy tojást, esetleg gyümölcsöt kell fogyasztani. Dél felé: egy pohár citromos Waldquelle- viz. Ebédre 200—250 gr. főtt hús, vagy fehérhús sok főzelékkel, saláta, gyümölcs. Délután: tej Simon-kenyérxel. Este: tea citrommal és mesterséges édesítővé;!, ismét sok főzelék, gyümölcs és esetleg negyedliter bor ásványvízzel. Ebéd és vacsora után nem szabad lefeküdni, aludni, hanem legalább egy óra hosszat sétálni keli. Az alvást lehetőleg 6—7 órára kellene redukálni. Ilyen életmód mellett sikerül 3—4 hét alatt, szépen lassan, 5—10 kilő suiyapadást elérni. Az egészség rővására sohasem szabad erőltetni a lesoványodást. Ez lenne a le fogyás művészete, de a művészet másik, nehezebb része a karcsúságot állandóan megőrizni. Meg kell szívlelnünk Tuszkai doktornak, a negyedszázados tapasztalattal bíró orvosnak a szavait: „Elhizni annyi, mint betegnek lenni. Az elhizás leküzdése tehát etikai és hazafias kötelesség." Péterfi Jenő. A nők nyíltan bevallják, hogy tetszeni akarnak, mig a férfiak mindenféle frázis mögé bújnak, de lényegében, bár burkoltan, ugyanezt akarják. A normális testsúlyt nem nehéz megállapítaná. A nettosutynaJk annyi kilónak kell lenni, ahány centiméter a test magassága egy méteren felül. Hogyha például valaki 168 centiméter magas, akkor testének súlya (ruha nélkül) 68 kilő legyen. Ezt az arányszámot azonban sok minden befolyásolja. Azokat, akik 5—10 százalékon felül vannak az átlagon, korpulenseknek nevezzük. A hölgyek már a legcsekélyebb gömbö- lyödésnél kétségbe vannak esve, pedig úgy olvasom, hogy már Parisban sem divatos többé az ideális karcsuságu női típus. A nagyétküek és lusták elhájasodnak és 9% efajta kövérséget is a túlságos táplálko- záeról, vagy lustálkodásról szokták elnevezni. A táplálkozásnak mindenesetre befolyása van az elhízásra, de az újabb kutatások azt bizonyítják, hocrv ezért az úgynevezett eudok- rinmirigyeket lehet felelőssé tenni. Ismerek egy veszedelmesen jő étvágyú úriembert, aki a szó igaz értelmében két rostélyost eszik meg egymásután egy ülttőhelyé- ben, de olyan sovány, hogy szinte zörögnek a csontjai. Viszont nem sokat evő emberek alig tudják vonszolni a hájtömegjüket. Mióta Kretschner „Körperbau und Cha- raMer" eimü kutatásai megjelentek, az orvosok hozzászoktak ahhoz, hogy az ember teste és lelke között összefüggést keressenek. Uj probléma keletkezett, az úgynevezett „Leib- s©ele“. A testes emberek általában kedélyesek, rózsásnak látják a világot, nem válogatósak; kerülik az izgalmakat, tisztelik a törvényt, jó polgárok, adófizetők és jámbor családapák, legtöbbször papucshősök. A nagy forradalmárok, világfelforgatók, Savanarolák sovány, szikár emberek voltak. Shakespeare szerint Julras Caesar sem szenvedhette a sovány CassiuSt A női ideál sokáig az úgynevezett Ru- bens-tipus volt és a keleti népek ma is a kövér nőért .rajongana.k, de az elpubult háremélet nem is kedvezhet a soványságnak. Éghajlat szerint az északi népek sokkal mozgékonyabbak, dolgosabbak, kitartóbbak, mint a déliek. Északon több a sovány ember. A vérsejtvizsgálat rendkívül érdekes bepillantásokat enged. Az egész emberiséget négy vércsoportba oszthatjuk. A vérindex szerint az árják, germánok, -angolok első -helyen állanak, mig hogyha északról kelet, vagy dél felé haladunk, a vérindex is összezsugorodik. Tuszkai doktor vizsgálatai ebben az irányban is felette érdekesek és egyéniek. Beszélünk szerzett -és öröklött elhízásról, de ennek a folyamatnak a megismerése, sajnos, csonka marad az úgynevezett harmonok ismerete nélkül. A cikk rövid terjedelme nem engedi meg, hogy ezt a nagyon fontos élettani részt, tüzetesen ismertessem. A táplálkozásnak természetesen nagy szerepe van a hízásnál és a lefagyásnál. Az ember tápláléka fehérnyóből, szénhydrátból és zsiradékból áll. Megállapították, hogy egy gram fehérnye 4.1 kalóriát tartalmaz. 1 gr. szénhydrát ugyanannyit és 1 gr. zsír többet, mint ennek kétszeresét: 9.3 -kalóriát. Tudjuk kíséri etekből, hogy egy jól fejlett, közepesen erős, 170 cm. magas, 72 kg. súlyú, 25 esztendős fiatal ember, teljes nyugalomban, naponta körülbelül 1800 kalóriát igényel. Rendes munkában 20—30 százalékkal többet, és erőltetett munkában 50—80 százalékkal több -kalóriát fogyaszt. Hiába, a gépet fűteni kell és ezért esz a kalóriamennyisóg okvetlenül szükséges. A közismert vitamin óiknak rendkívül fontos szerepük van az emberek táplálkozásában és az anyagcserében. A folyadékot korlátozni kell és az orvosok átlagOisan napi 1—1.5 -liter folyadékot, leginkább vizét, vagy könnyű aika- Jikus vizet engedélyeznék. A sörivók rosszul járnak. Hogyha 3—4 hétig, a kúra tartania alatt, nem is fogyasztják olyan nagy mértékben a kedvelt árpai-evet, később ismét vissza^ esnek. Előírás szerint megfelelő testi -munkát kelt végezni. Ez futás, járás, hegymászás, vívás, tomázás és tánc alakjában történik. Lah- mannál, Drezda mellett, fát is kell apriba- niók, vagy más ilyen fárasztóbb testi munkát végezniük. Az elhizás súlyosabb eseteinél, Tusafcaí Emlékek és emlékezések a diadalmas nagysaliói honvédcsaía színhelyén Aha! hajdan „református heraldika“ szerint akarták megreformálni a magyar elmert — Bethlen Gábor buzogánya — Miért haragudott meg Ferenc József a borsiakra? Léva, október közepén. (A P. M. II. munkatársától.) Alighogy kisuhan az autónk Léva déli kijáratán, hamarosan megcsillan előttünk a gyöngyöt verő Garam. Az őszi homályba burkolt „Tótkapu“-tól látni egészen a csillogó csikót, mely végigszeli a rónát s -tutajokat ringat a hátán. A mali csillogó aranypora Hej, Garam, Garam, de megváltoztál te is, mondogatnák a szegény emberek, hogyha tudnák ezek, hogy hajdanában csillogó arany- porral lepted meg az embereket. Az újbányái ércereket körül simogatták a hegyi vizek és ezzel becsalogatták az apró aranyszemcséket a Garamba, ahonnan a szegény emberek kimosták. A Garam ma -már csak 'homokkal ajándékozza meg az embereket, de az is áldássá változott, mert éppen mostanában merültek ki a lévai homokbányák. És fönt, Újbányánál már hiába furnak-faragnak a hegyekben, eltűntek az aranyerek a hegyekből is, igy a Garamiban se lesz már többé aranyhomok. A rakoncátlan Garam Vén kujon azért ez a Garam. Hajdan aranyat adott az embereknek, ma pedig vi-ssza- lopkodja -tőlük apródonként, amit gyűjtöttek. Folyton rági-csálja a jobb partot, mintha csak megharagudott volna Lévára, hogy úgy húzódik tőle odébb és odébb. Amint mondják, valaha a lévai vár -alatt volt a medre, ma -pedig hat kilométerre szaladt el innen. A nemes vármegye már 1872-ben megkereste az országgyűlést, hogy a rakoncátlan folyót zabolázza meg. Nagy huzavona után az országgyűlés tízezer forintot meg is szavazott a Garam szabályozására. De hát nagy munka ez, a szabályozás még manapság sem történt meg teljesen s a víz -évről-évre károkat okoz a termőföldekben. A vidék a romantikát, sem nélkülözi. Az évszázados garami kompok itt még mindig fénykorukat élik. Micsoda anakronizmus? A száguldó autó megáll a Garam partján és áttülköl a révészért, -aki azután átvontatja a kompot. Kolera-őrök a gáton Hogy milyen fontos stratégiai vonal a Garam, azt nem csupán a Ralistól Helembáig húzódó avar sánc ok bízón yitga-tják több mint ezer év óta, de egyizben még a kolerát is itt akarták megállítani. 1831-ben a Garam partján álltak föl a „kolera-őrök**, de a ragályt még az erős katonai. kordon sem tudta föltartóztatni és igy Lévát nemcsak a török, tatár, meg a labanc dúlta föl, hanem a kolera is, mely hat hét alatt négyszáz embert fektetett a sirba. Jókora ütközet lehetett! Nagykálnán óriási fenyőszálffákat vontatnak lovak a Garam partjáról az országúton keresztül, a puszta földön. Autónk alig tud -keresztülvergődni. Ha Léva nem lenne olyan közel, ez a község óriási fellendülést mutatna. így is szépen fejlődik. Negyedóra alatt Rajkán -robogunk keresztül. Büszke magyar nép lakja. Ugyanis rótt van a világ közepe a barsi közhiedelem szerint. Hát erre olyan rátaltiak a bajbaiak. Most kulturházat -terveznek s amíg óz meg lesz, egy magtárt neveztek ki annak s Szabó S. Zsiig- mon-d, a kálvinista kölltőpap itt rendezi a futttedhqeáői e^fakladáBokaL (A Szfavtenszibói Magyar Kültur-Egylet helyi csoportját pedig már szervezik rótt. Bajkától, a „világ közepétől" egy jókora u-grásnyira feli-szák Nagysa-llé. Híres község, vagy amint ők mondják: város! Bizony még az ország történelm-ébe is aranybetükkel -irta be a nevét. 1849 április 19-én fényes diadiait arattak itt a honvédek. A község főterén díszes parkban hatalmas szép obeliszk hirdeti a ragyogó magyar fegyvertényt, melyet az államfordulatig minden évben lelkesen ünnepelt meg Barsmegye közönsége. (Az emléknek most párját tervezik. A világháború hőseinek is állítanak emlék szobrot.) A nagysaliói csata idején Gongéi hadi-szállása Léván volt. A fővezér a lévai vár ormáról figyelte a véres ütközetet, amelyben az osztrákok kétezer embert veszítették halottakban és sebesültekben, a .magyarok vesztesége pedig 6—700 főre rúgott. Egyrészük a lévai temetőben alussza örök álmát. A. terepismeret eket Guyon Ri- chard, a barsmegyei földbirtokos s barsi lovas nemzetőrség tagja, ekkor már mint tábornok adta -meg. Gránitba vésett emlék A nagysaliói ütközet évfordulóját legelső ízben már 1861-ben, tehát 12 év m-ulva a csata után ünnepelte Barsmegye közönsége. Az ünneplő sok adatomban ott volt a 23 csata hőse: Bátori-Sohülc Bódog, a szabadságharc vitéz tábornoka is, aki Gara-mkövesden élt pap bátyjánál. A megyeházán még ebben az évben elhe- leyezték a hallói ütközet képét, amiért Ferenc József nagyon megharagudott Barira e gyére. De a barsi magyar társadalom lelkesedése a császár haragjával szemben annál emelkedett ebb volt s -még abban az évben megindította a mozgalmat az emlékoszlop felállítására és í876-ban Nagysalló piacán már felállították a kilenc és fél méter magas gránit obeliszfcet s a lelkek ébredésének volt a jele, hogy az emlékbizottság elnöke Migassy Vilmos gróf főiispán volt. Migassy személyesen hívta meg a fényes leleplezési ünnepélyre Szende Béta honvédelmi minisztert. A miniszter Mígassyvail való beszélgetőse közben rátért a nagy-sal-lói forró napra, mélyen ő is résztvett. A nagysaliói forró nap — Abban a támadásban vettem részt — magyarázta a miniszter, — amelyet az erdő ellen intéztünk, melyben az osztrákok erősen tartották maguka-t. — Ismerem, a hölvényi erdő az, — félélte Migassy, — -melyet a vadászok védtek. — Mi az, hát ite is olt voltál? — kérdezte Szende meglepetve. — Igen, benn az erdőben, — mondotta Migassy mosolyogva. Tehát az egykori o-sztrák katona intézte a nagysaliói honvéd emlék felállítását! Benn ülünk a nagysaliói tiszteletes asz- STony matyó-stilü szobájában. A hamutartó alatt a honvéd-emlék képe, melynek eredetije betoandatoál ax tábláikon a szobába. A csúcsán csillog a hatalmas bronzkoíszoru az őszi napsütésben. Az ellenoldalas ablakon a református templomot látjuk. A falában még ott vannak a nagy nap látható emlékei. Kimegyünk és megnézzük. A nyugati oldal falában egy vonalban, bizonyára egyazon ágyú lőtte négy darab, talán ötfontos golyóbis, a falba fúródva. Bethlen Gábor buzogánya De másról is nevezetes Nagysalló e temploma. Kemény emberek ezek a sáliéi kálvinisták. Nem hiába, hogy itt a szomszédban, a Nagysallóhoz ragasztott Kissallóban alakult meg a reformáció korában az egyik legelső eklézsia, de Bethlen Gábor fejedelem, — aki errefelé táborozott — buzogányának megadták a ti$&rtAi t ességet. Egyházi használatra (a templom falába volt illesztve emberemlékezet óta.) saját külön magyar címert terveztek, melyben, ugylátszik, hogy a „reformátu-s heraldika** érvényesült. Az apostoli kettőisii ereszt helyén egy buzogány ékeskedett. Ebből a címerből két darab volt s az államfordulat után a padlásra került, ott áll ma is. Juhász Pál tisztelete® uram barátom megígérte kérésemre, hogy az egyik példányt a lévai múzeumnak fogják ajándékozni. Ez a történelmi emlékű régi magyar heraldikai kuriózum bizonyára megérdemli, hogy múzeumban helyezzük el az utókor számára, mert ehhez hasonló, magyar címer aligha van még valahol. Vidám évődés közepette folyik az ebéd a tisztelete® ur vendéglátó asztalánál. Politikusok, kultur-egyleti ügyben utazó „külturvigéc’* s újságíró a vendég. Váratlanul lepték meg a parókiát, a házi-asszony mentegetőzik az ebéd miatt, pedig ni-nos oka rá. A fejlődés országúján Az utcákon a villamosvezetékeket húzzák. Most -már Nngysallóbam is eloltják örökre a petróleumlámpákat. Emelkedik, fejlődik a „város", mely egyizben B ars-megye legnagyobb helye volt. Amidőn Csák Máté pusztítása és a törökdulás után 1696-ban összeírták a jobbágytelkekei Borsiban, akkor Na-gysallóban 68 és fél telket találtak, ennél többet az egész megye egyik községében sem. 1607-ben egy barsi közigazgatási specialitás: a szabad hajdúk rahlócsapatainak megfékezésére alakult „parasztvármegye** egyik kerületének székhelye volt, ahonnan a rablók üldözését irányította a kerületi kapitány. A régi emlékek újabban mintha föllobbantak volna ebben a teljesen alföldi képet mutató községben s valami kedv kerekedett a fejlődésre. Az uj járások kikerekitése alkalmával megmozdult Sa.lló is, hogy megkapja az uj, szdnmagyar határszéli járás székhelyét, de már későn volt. A fürgébb és ügyesebb Zseliz ekkor már megkaparintotta a maga részére. Ám Nagysalló népe azért nem sopánkodik, hane-m szorgalmasan dolgozik. Mosd s-okat beszélnek arról, hogy jó lenne kulturházat emelni. A mostani szüret is széles mosolyt raj- zott az emberek arcára. Azt mondják, hogy rég volt ilyen jó szőlőtermés. És már arról tárgyalnak n gazdák, hogy kellene bőrszövetj kőzetet, létesíteni. A magyar épitöm unkának itt nagyon szép talaja van! Koperaiczky Kornél.
