Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-18 / 238. (1865.) szám
1928 október 18, csütörtök. 99 „A két pártnak erkölcsi kötelessége, hogy a Jsiilicélu nemzeti miikát egyetértési közösen végezze!4' — Grssscisgsild Sása ungvári feesiiáa — Ungvár, október 17. Beszámoltunk tegnap arról, hogy az országos keresztényszocialista párt ungvári nép- gyűlésén Grossclimid Géza dr. szenátor általános figyelmet keltő, közérdekű beszédet mondott a magyarságot érdeklő megfontosabb politikai kérdésekről. A beszédet most bő kivonatban alább ismertetjük: ü feSsebfeságí kérdés Baasss psS&tskáJ-iföasi Valamennyien élénk figyelemmel kisértük Beues külügyminiszternek úgy a képvi- selönázban, mint a szenátusban e napokban tartott expozéit, amelyekben kitért a minket legközelebbről érdeklő két kérdésre: a) a kisebbségek kérdésére és b) a Magyarországgal való jóviszony akadályaira. A kisebbségek kérdését ő nem akarja a nagyvilág itélő- széke elé vinni, azt mondja, hogy ez tisztán belügyi kérdés. Harc ugyan, de a csatatér nem a nemzetközi fórumok, de az itthoni arénák. A k ül ügyun iniszter ur kiindulási pontja azonban helytelen. Szomorú tény ugyanis, hogy a kisebbségek nem a népek szabad rendelkezése jogán jutottak az u jállamokba, hanem a békediktátumok alapján. A béke- szerződések életrehivói is érezték ennek fonákságát és már akkor kötelességüknek tartották a kisebbségvédelmi intézkedéseknek a szerződésekbe való felvételét. így tehát a nemzetközi jogban megteremtődött egy uj jogi fogalom, egy uj jogi személy: a „kisebbség44 és természetszerűen az ennek biztosítására és megvédésére szükséges ellenőrzés gyakorlására nem lehet az a szerv az illetékes, amelynek a működését ellenőrizni kell. Nem is beszélek most a békeszerződések tartalmi rendelkezésének fogyatékosságairól, hibáiról és igazságtalanságairól; kétségtelen az elmondottakból is, hogy magukból a békeszerződésekből folyik a x unigy m in i sz t éri felfogás tarthatatlansága, kitűnik e felfogás logikai alapjának hiánya. Néhány nap előtt Körmöcbányán kifejtettem, hogy a belpolitikai intézkedéseknek a béke- szerződésbe ütköző iránya onnan ered, hogy a nagyhatalmak egymásközli érdeksurlódá- sai közönyössé teszi őket a mi bajaink iránt és ennek igazolására említettem, hogy a francia külügyminiszter sem átallotta hangoztatni, hogy- inkább legyen igazságtalanság, mint réndetlenség. így -történik azután, hogy a belpolitikai törvényhozás elsorvasztja a kisebbségi jogokat. Erre a bevált belpolitikai útra szeretné átvinni külügyminiszterünk a kisebbségi kérdés külpolitikai vonatkozásait is, csakhogy a kisebbségi probléma klasszikus földje: Ruszinszkó, bizonyitéka annak, hogy a miniszter ur elmélete téves, bogy a kisebbség iránti kötelmeket az ezidő- szerinti kormányzat nem váltotta be — Ru- szinszkónak autonómia jár —, ha a belső törvényhozás mást is határozna, és e kérdés megoldása épp úgy a békekötő hatalmaknak nemcsak erkölcsi, de szerződéses alapőkon nyugvó jogi kötelessége, mint a kisebbségi védelem megvalósítása. Ez utóbbi talán már útban is van. Tekintélyes nemzetközi alakulatok a kisebbségeknek meg akarják szerezni panaszaik közvetlen tárgyalásának lehetőségét; épp azért, mindaddig, símig ez be nem következik, nekünk nem szabad sem fenyegető, sem szikénbangóikra letérni az egyenes útról. Ez az egyenes ut pedig az, hogy nem alkuszunk a békeszerződések biztosította i urális jogokról, de követeljük azok valóraváltását attól, aki erre köteles: a ''sehszlovák államtól és azoktól, akik 2,v*. --ontálták, a nagyhatalmaktól. Erinek bekövetkeztéig is azonban e cél elérésében csak nemzeti Öntudatunk ébrentartása és fajunk fenmaTadásának biztosítása segíthet meg. Ennek a módja viszont az, hogy nem csüggedünk, nem adjuk meg magunkat a mostoha sorsnak, de az önerőnkre támaszkodva dolgozunk. A BtözSs magyar mmfea Ennek a munkának kétségkívül egyik gátja volt, hogy az őslakosság két legnagyobb pártja o célt eltérő utakon vélte elérhetőnek. Most azonban, mikor a magyar nemzeti párttal egyformán ellenzéki alapon állunk, ennek a munkának útjában mi sem áll. A pártok szervezete olyan, hogy az őslakosság különböző rétegeit tudja magába felszívni és ezért mindkét pártra, úgy, ahogy az élet azokat kialakította, szükség van. A két pártnak azonban erkölcsi kötelessége, hogy az említettem munkát egyetértéssel és közösen végezze. Épp ezért nagy horderejűek ezek az ungvári napok, ahol pártvezetőségünk ennek szükségét egyhangú határozattal megállapította és nemcsak az együttes munka mikéntjének megbeszélésére, de a megállapodások véglegesítésére is a maga megbízottait kiküldötte. E közös munkának célja lesz a politikai ős társadalmi életbe frissebb vérkeringést hozni őslakosságunk minél nagyobb rétegeinek a politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életbe való bevonásával. Erre vonatkozó elgondolásaink a pártok retortáin még nem mentek keresztül, azért azok itteni részletesebb ismertetése időelőtti volna, de pártvezetőségi ülésünk helyeslésével találkoztak. A módozatok a másik párttal való tárgyalások során igy esetleg még , változhatnak ugyan- de annyi máris kétségtelen, hogy együttes munka utján az önerőnkre való fcaffla.iám a szkoddá gondolata két irányban rövidesen megvalósul. Miben támaszkodhatunk mi önerőnkre? Bizonyos, hogy a pártok munkaszövetsége sem fog biztosíthatni párthiveink részére maradékbirtokokat, hivatalokat és hasonló anyagi javakat le egészen a trafikengedélye- kig; de bőségesen nyújthat a magyar kulturá- j lis intézmények egybeíogása és egységes irányítása utján mindig visszatérő energiát nemzeti öntudatunk fentartására és a szövetkezeti eszme fejlesztésével és jogi tanácsadással őslakosságunk gazdasági érdekeinek megvédésére. így akarjuk az itt élő magyarság, németség, nem'zeti kultúráját fejleszteni, igy akarjuk az őslakosság minden nemzetiségű és velünk érző iparosát, kereskedőjét, földművelőjét stb. a velők való szoros együttélés, tanácsadás és ha hova-tovább megértjük e kérdés nemzetfentartó hordörejét és ezért az eszközöket is hozzáadjuk — anyagi támogatás utján is — megerősíteni. BlagtisrM süánáen szasgysr pssisísSsönerőnkre támaszkodni azonban nem azt jelenti, hogy tétlenül várjuk a segitőkezet. — Ez azt is jelenti, hogy mindenki iparkodjék a maga lábán megállni, ha nehezebb, ha szerényebb életkörülmények között is. Aki orvos, ügyvéd, kereskedő, iparos, gyáros, földművel, akinek tehát önálló megélhetési alapja van, az szeresse kétszeresen ezt a földet, amely a miénk és a szülőföld szeretetét oltsa gyermekeibe, tartsa Őket itt, bízza reájuk pályája folytatását és igy nemzedékről-nem- zedékre tartsák meg továbbra is azt, ami jogos tulajdonunk, ahová szivünk úgy is min- denhonnan visszavágyik, a mi otthonainkat. Ezt mindenekfölött megbecsülni, szeretni és megtartani, ez az igazi nemzeti politika és egyúttal ez a megélhetés legbiztosabb alapja is. Ez a legméltóbb a magyar lélekhez is, mely nem vágyik a máséra, nem nyújtja a kezét idegen vagyon felé, nem bántja másnak nyelvét és nemzeti mü\ éhségét, csak nem adja a magáét. Besass és A külügyminiszter ur említett expozéiban feleleveníti újra a farkas és a bárány meséjét is, amikor azt mondja, hogy a Magyarországgal való jóviszony megteremtésének akadálya többek között az is, hogy Magyarország még a rádión át is lázitó és gyűlölködő hangokat hallat Csehszlovákia felé. A külügyminiszter ur ugylátszik nem hallgatja a rádiót, ezt csak úgy mondták neki, Ha hallgatná, akkor e kinyilatkoztatására., épp ezen a héten, a rádió utján kaphatta volna meg a legfinomabb és legmeggyőzőbb cáfolatot. örömteljes meglepetéssel láttam ugyanis a bécsi „Rádió \Velt“ cimti újságból, hogy épp ezen a héten, ha jól emlékszem, kedden, Európa túlnyomó részének nagyvárosiban magyar est volt. Magyar ivók. magyar költők, magyar zeneszerzők müvei, Mikszáth, Arany, Bartók stb. remekei gyönyörködtettél-: a müveit világot. A magyar kultúrát hordja tehát szét a rádió és nem a gyűlölködés hangjait.; „Senkitől azonban többet kívánni nem lehet, mint amennyit elbír44 és ahogy Dante mondja, szomorú napokban a legnehezebb emlékezni boldogabb időkre. így ha egy-egy sóhaj, vagy feljajdulás, akár a rádió utján is esetleg szárnyra is kelne a világűrben, ami a magyar őse,vőböl azt kiséri, csak bizonyitéka annak, hogy ez a sóhaj jogos. Bizonyitéka annak, hogy a magyar nemzet hatékony része volt és része ma is a világkultúrának, hogy az olyan nemzetet,- amely az emberiség művelődésének csak hamarjában felsorolt példák képében Munkácsit, Lisztet, Aranyt, Apponyit, Bartókot stb. stb. adta, a szenvedések meggyötörhetik, de ki nem irthatják, mert a világnak — íme napjaink példája szerint is — szüksége van reá. |B ||. §jBaSíffi 'áa ' a* ' ■ á&Fa Iliiül BliiSt i iüSíSSlÖSi üsltüi @11 A szürolyuitföMüi RagygjtfHéí halérozsta - 1 neinzstekszfivet- ■ * .. gége elé tárják séfeSsseifei V ’ Székelyudvarhely, október 17. A magyar párt Székeiyudvarhelyen tartott nagygyűlésén hozott határozati javaslatának nagy fent osságot tulajdonítanak bukaresti körökben is. A határozati javaslat szövege, a következő: A magyar kisebbség tiz év éta a törvénytelenségek, a jogtalanságok felsorolhataí- lan Sok szenvedését viseli. A gyulafehérvári határozatokban és az 1919. évi párisi egyezményben ígért kisebbségi jogokra való hivatkozás, valamint az államhatalom gyakorlásában az egyenlőség és igazságosság alkalmazásának állandó köve- telese hiábavalónak bizonyult, mert a váltakozó kormányok e jogos követelések teljesítéséi nemcsak hogy következetesen megtagadták, hanem sérelmes törvények, rondeletek, sőt törvénytelen intézkedések által a magyar kisebbség kulturális és gazdasági létfeltételeit alapjukban támadták meg. Állampolgársági kötelezettségeink becsületes teljesítése és az ország érdekében való közös munka felajánlása nem segítette elő annak felismerését, hogy a kisebbségi probléma megnyugtató megoldása az ország javára is szolgál. Mindezeknek megállapítása mellett az országos nagygyűlés ünnepélyesen tiltakozik a kisebbségi probléma minden omrányu rendezése éllen, ami a kisebbségeket nem juttatja a jogok és szabadságok azon teljességéhez, amit számukra a nemzetközi szerződések biztosítanak. Az országos nagygyűlés felhatalmazza és utasítja az elnökséget, hogy a magyar kisebbség panaszait haladéktalanul a nemzetek szövetsége elé juttassa. ;/:-Sr3SS3E53rS?3B£2 iüPOTiiS 12ÜSSÜ parti niggyulések NyugatszEnvenszkön Mindenütt a legnagyobb szeretet ás ragaszkodás fogadta a párt első harcosait — A párt törvényhozói ai aktuális kérdésekről Komárom, október 17. A magyar nemzeti párt komáromi kerületi elnöksége közli: A magyar nemzeti párt vasárnap D élszloven szkóban több gyűlést tartott, melyeken a párt törvényhozói és vezető fórfiai részletes tájékoztatást. adtak a politikai és gazdasági helyzetrőL A gyűlések mindenütt igen nagyszámú hallgató részvételével, a leglelkesebb hangulatban folytak le. Az az elismerés és szeretet, mely a párttal szemben megnyilvánul, annak a fáradhatatlan munkának szól, melyet a párt éveken át végez és elismerése annak a sokirányú tevékenységnek, amelyet a párt a magyar falu gazdasági és kulturális emeléso érdekében oly eredményesen folytat. A magyar falvak lakosságának ezen magatartása dicséretére válik, mert bizonyitéka ann ak a tatmlni-vágyásnak, ' hal adni-aka pásnak, mely a magyar jövő legfőbb biztosítéka. A párt törvényhozói és vezető íérfiai az aktuális kérdéseken kívül, a hallgatóság óhajára, felvilágosi táet adták a magyarság együttműködésiére vonatkozólag is, sajnálatuknak adva kifejezést, hogy a keresztény- szocialista párt elzárkózik a választásokon való együtthaladás elől, bár a magyar nemzeti párt ezt illetőleg semminemű feltételt nem szabott, A szónokok azonban kivétel nélkül kifejezést adtak azon elhatározásuknak, hogy a magyarság egységének létesítéséért folyó munkát azért nem fogják abbahagyni, sőt azt fokozott erővel folytatják, mert meggyőződésük szerint egyedül ezen a módon szolgálhatok legjobban a magyarság érdekei. Alistálon délelőtt, Alibár községben délután volt gyűlés, amelynek szónokai Richter János szenátor és Méhes Rudolf titkár voltak. Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő és Hegedűs Balázs titkár Fámádon és Nagyöl- veden tartott lelkes, látogatott gyűléseket. Negyed és Farkasé községekben IIcIóta János dr. nemzetgyűlési képviselő és Mor- vay Jenő- titkár tartóit gyűlést. Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő Van gramofonja? Miért nem használja azt nyelvtanárjának? A LINGUAPHON-módszer megtanítja j Önt gramofon által az idegen nvelvek- s re. írjon azonnal árjegyzékért; ! Tiie Linguaphone Institole, Lőréi j csehszlovákiai vezérképviselete F. PALLA.USCH, Prága I., | Ulice EL Krásmofaorské 3-1:1. 1 J és Kalitza Sándor titkár délelőtt Perbelén a hősök emlékoszlopának leleplezési ünnepélyén vett részt, délután pedig Kürt községben tartottak népgyülést. Rázgha Károly földbirtokos és Prohászka Lajos titkár Nagymagyar és Olgya községekben tartottak népgyülést, Be-nczo Lajos és ifj. Hlaviö&ka János kisgazdák és Schneider Ede titkár Nagy-kórén tartottak sikerült népgyülést. Ezenkívül gyűléseket tartottak még Salko-vs’zky Jenő dr. és Jády Károly titkár, valamint Járass Andor és BeinrcLr Dezső titkár is. A gyűlések mindenütt felemelő, lelkes hangulatban folytak le. MiBkáék ¥éni®i#ii zsolnai Hifiié® Zsolna, október 17. A szlovák néppárt vasárnap többek között Zsolnán is agitációs nép- gyülést rendezett. Jóllehet már napokkal ezelőtt Zsolna vidékén röpcédulákkal szólították fel a népet arra, hogy mennél nagyobb számban vonuljon föl a gyűlésre, aránylag nagyon kevés ember jött be Zsolnára. Hl inka fogadtatása is rendkívül szegényes volt. Hiin- ka beszéde tisztán választási agitáció vo-lt, rég elcsépelt témáról, a régi magyar rezsim bűneiről és a mostani szabad életről szólt. A kommunisták Kollarikova képviselőnő vezetésével többször megzavarták a szónokot. Hlinka visszautasította a Rothermere-akciót 3 kijelentette, hogy a trianoni szerződés megváltoztathatatlan. A többi szónokok közül HanckÖ képviselő nyíltan beismerte a pártnak a tavalyi községi választásokon elszenvedett kudarcát. Kovalik a pártból kilépett tagok ellen beszélt, míg Kubis a kommunistákat és a magyarokat támadta. Földrengés Szófia, október 17. Plovdivban és környékén tegnap délután erős földlökések voltak érezhetők. Az anyagi kár és az áldozniuk száma egyelőre nem ismeretes. A lakosságót páni félelem fogta ed,
