Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)

1928-10-18 / 238. (1865.) szám

, .■ ■.'. ^.vMf^isaa^imsMmwmamamm&kmimxmt

A mester

(Az első elvesztett sakkparti után.)

Mit szólnak ehhez az urak, hát nem kitűnő? Miből lesz a cserebogár, hahahat Megnyerte a pártit, kitűnő! Igazán kolosszális! Idejön egy ismeretlen úriember és sakkozni akar velem. Nem bánom. Tiz pártit. Nem bánom. És az első pártit megnyeri. Megnyerte, esküszöm, hogy megnyerte, óriási. Na öregem, maga is eldicsekedhetik azzal, hogy nyert tőlem egy pártit. Ezt holnap el kell, hogy meséljem a hivatalban. Fognak azok nevetni. Nem is fogják elhinni. Már pedig úgy van, akármilyen hihetetlenül hangzik: Izé ur... pardon, szabad a becses nevét, fiatal barátom... Gergely, köszönöm szépen, szóval Gergely ur nyert tőlem egy pártit. Na jól van Gergely ur, gyerünk.

(A második vesztett párti után.)

, Jó, megnyerte, nem fontos, nem figyeltem a játékra, sokkal fontosabb dolgok jártak a fejemben, szavamra mondom, az a húzás a futárral óriási dolog volt, ez előfordult abban a pártiban is, amit 1914-ben Maróczyml játszottam, már tudniillik nem játszottuk végig, mert ő feladta és most kiváncsi voltam ennek a problémának a megoldására és tisztelt uraim, szenzációs „eredményre jutottam, mert ez, uraim, nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy spanyrt megnyitás után ez a húzás a futárral a lehetetlenségek közé tartozik. Ezt különben már régen sejtettem és Laskerrel is sokat vitatkoztam róla, de ő makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ez a húzás a futárral, a5—bG, ez jó dolog. Na hát most itt van, ugye hogy nekem van igazéin. Mért sakkozni, azt elvégre tudok. Gyerünk, fiatalember.

(A harmadik pártit is elveszti.)

Ez a királynő-gambit, ez csinos volt, ami igaz, az igaz. Maga valaha nagyon jól fog játszani, csak le kell szoknia bizonyos modorosságokat, például a kíméletlen és durva minö- séghaj.hászást, ez nem nagyon elegáns játék, kedves barátom, külföldön egy rendes játékos nem is ülne le magával játszani. Leütni, azt minden gyerek tudja. De a királyné-gombi!, az határozottan jó volt. Eddig lazsirozlam, meri őszintén szólva azt hittem, hogy magának — ne vegye rossz néven — sejtelme sincs a játékról, de meg kell adni, határozottan tud valamit. Igazán sértő volna magára nézve, ha tovább is lazsiroznék. No gyerünk.

(Elveszti a negyediket is.)

Az ördög vigye el, ez igazán bosszantó, egy ilyen durva elnézés. Az ilyen pártit, kedves barátom, mifelénk vissza szokás adni, mert azt a vak is látja, hogy az a párti az enyém volt. Ha el nem nézem azt a parasztot, akkor öt lépésben olyan mattot adok magának, hogy lepedőben viszik haza. Az ördög vigye el ezt a világítást, a fény éppen úgy esett a sakktáblára, hogy nem láttam a parasztot. Egyáltalában rémes a világítás itten, már hetek óta mondom, hogy nem lehet járni ebbe a piszok kávéházba. Na gyerünk.

(Az ötödiket is.)

Jó, jó, megnyerte, mit kell annyit beszélni? Na hát. De most aztán szedje össze magát, fiatalember, ajánlom, hogy csinálja meg a végrendeletét. Mindenesetre figyeljen ide, ha látni akar valamit. Most elkezdek játszani. Tudja maga, mi az, ha én kijelentem, hogy elkezdek játszani, Na majd mindjárt meg fogja tudni. Gyerünk.

(A hatodikat is elveszti.)

Már engedje meg, de ilyen valami undok mázlit még nem láttam. Igazán nem vagyok az a partner, aki a másiktól sajnálja a nyerést, de e mellett, a példátlan disznó mellett nem lehet szó nélkül elmenni. És ha még egy jó játékosnak van szerencséje. Isten neki. De egy olyan játékosnál, akii — már engedjen meg — velem nem is lehet egy napon említeni . . . Láttok már ilyet az urak? A hatodik pártit nyeri ellenem! ELLENEM! Szavamra! Ez őszintén szólva egyenesen komikus. Igazán röhögnék rajta, ha ez a példátlan szerencséje neki nem, lenne idegessé. Méllózlassék elkezdeni.

(A hetediket is elveszti.)

Becsületszavamra kijelentem, hogy ilyen peckel még soka életemben nem láttam. Figyelik az urak ezt a pechet? Ez már kezd mulatságos lenni. A hetedik pártit is elvesztenem,, hát nem óriási? Már játszom, egynéhány éve sakkot, de ezt a pechet soha még se rí,álam, se m,ásnál nem láttam. Mintha el volnék átkozva. Példátlan. Én nem vagyok spiritiszta, de ilyenkor igazán titokzatos összefüggésekre kell hogy gondoljon az ember, nem igaz? Az urak maguk, megmondhatják, hogy láttak már valaha ilyet? Különös. M a gfog hatatlan. Hm, hm. Na gyerünk, leérem, nem, ülhetek itt holnap reggelig.

(A nyolcadikat is.)

Ja uraim,f ha belebeszélnek, cikkor én

' nem tudok játszani. Elvégre nem vagyok puccer, én óriási kombinációkkal dolgozom, ez elvégre nem kereszlszórejtvény, ez óriási agymunka, különösen ha valakinek olyan rémesen fáj a feje, mint nekem ma este, az aztán igazán nem megy, hogy minden pillanatban felkel valaki, leül valaki, szivarra gyújt valaki, feketét rendel valaki, székeket húzogatnak és megjegyzéseket suttognak egymásnak... nem, uraim, mindennek van határa, én végre nem is loptam az idegeimet, talán szíveskednének nyugodtan követni a játék menetét, mert különben kénytelen volnék felszólítani a Mbic urakat, hogy egy másik asztalt kegyeskedjenek jelenlétükkel megtisztelni. Na hát.. Igazán különös. Tessék kezdeni.

(Elveszti a kilencediket.)

Nem, drága uram, velem ne legyen olyan fölényes, maga nekem húzásokat ne adjon vissza, ahhoz maga egy kicsit fiatal. Végre is nem ma kezdtem el sakkozni tanulni. Ha vesztettem, hát vesztettem, maga nekem ne adjon vissza húzásokat. Korábban keljen fel, ha, í rnnmTn—í-----1—i—i~httt- nirTiimmiiiiiriniiiiii miiii»iiw

sa

kkban velem fölényeskedni akar. Jól játszik, rendben van. Láttunk már ilyet, nem olyan örült nagy dolog az. Édes Istenem, jól játszik, na és? Ha nekem rossz napom van, az még nem ad magának jogot ahhoz, hogy velem szemben kegyeket gyakoroljon. Ne tessék engem biztosra venni, azt én nem szeretem. Még csak az kéne. Érdekes. Tessék huzni. Érdekes. Nekem piaga ne ajándékozzon, ahoz maga még zöld egy kicsit. Érdekes. Tessék huzni. Húzott már? Na és? Olyon sürgős? Nekem nem sürgős, mit szól hozzá? Érdekes.

(Végül elveszti a tizediket is.)

Hallja, mit ül le maga olyan ártatlan képpel játszani, mintha a játékszabályokat sem ismerné, mi? Mit játssza itt a szerény kezdőt, mi? Ez rosszindulatú félrevezetés, vegye tudomásul. Azt hiszi, hogy úriemberhez méltó dolog? Mindig mondtam, hogy nem szabad akárkivel leülni sakkozni. Játssza itt a kezdőt. Finom kis úriember. Főur, fizetni, és kérek egy aszpirint. Harsányt Zsolt.

M. vitág legnagyobb vízmüve

Eddigelé a legnagyobb vizmü az Egyesült Államokban levő Alabama telep, amely j 135.000 lóerőt szolgáltat. A bajorországi Wal- l chensee 48.000, a tiroli Achensee, ha majd j teljesen kiépül, 122.000 lóerej íj lesz (most még csak 54.000 lóerős).

Ezeket az óriási vizmütelepeket messze felülmúlja a most megkezdett svájci oberhasli vizmü, mely 300.000 lóerejünek készül. A hatalmas technikai alkotás az Aare forrásvidékén épül és ezzel az összes svájci vasutakat elektrifikálni fogják.

Az Aare forrásvidékén a vizet 1912 méter magasságban fogják fel a mai Grimsehl-me- nedékház közelében. Ez a szálló teljesen víz alá kerül; de máris megkezdték az uj építését, nehogy a turisták akár csak rövid ideig is nélkülözzék, ezt az alpesi védelmet. Sőt még a hágón átvezető ut helyett is újat kellett építeni, ami nem kis költséggel jár ezen a vidéken.

A Grimsehl menedékháznál a felső és alsó Aargleccser vizét egy 340.000 köbméter betonból épülő 110 méter magas duzzasztó gát fogja fel egy 100. millió köbméter űrtartalom tóban. Elképzelni is bajos ezt a vízmennyiséget. Ha pld. a pesti Andrássy-ut és a Városligetig meghosszabbított Dohány-utca közötti téren egy 100 méter mélységű tó volna, akkor körülbelül ekkora volna az űrtartalma.

A vizet a mai Grimsehl szállótól 5 kilométeres utón (amely nagyrészt sziklába vágott csatorna) az 1850 méter magasságban fekvő Gelmerseebe vezetik. De ez a természetes tó nem tudná befogadni a kellő mennyiségű vizet, azért 90.00 köbméter betonnal olyan völgyzárat építenek, ami a tavat 30 méterrel magasítja, úgyhogy ezáltal a tó ürtalma 13 millió köbméter lesz. A felső grimsehli és ez a lejeibb fekvő gelmerseei tó tehát 113 millió kóöméter vizet- fog elraktározni.

A víz esése összesen 1200 méter lesz és pedig 3 szakaszra osztva. Az első szakasz 540 m. esésű Grimsehl menedékháztól Handeck- kig már épül. Itt lesz az első vizmü, amelynek

liisiiis í¥iniézkedésék s nagMüccssi bankrablók pozsonyi fegírsialásánál

Pozsony, október 17. (Pozsonyi szerkesztőségünk teleíonjelentése.) A nagyibicsei banditák október 26-án kezdődő fő tárgyalásával kapcsolatban Slavicsek Károly rendőrigazgató ima megjelent a törvényszék Kecske- utcai épületében, ahol Boricky dr. vezető ügyésszel és a törvényszék elnökével tárgyalt •

azokról az óvintézkedésekről, amelyeket a rendőrség a fotárgyaláson foganatosítani fog.

Á rendőrigazgató megtekintette a törvényszék épületét, a fogházat és különösen a kijáratokat és ablakokat vette tüzetes vizsgálat alá.

A rendőrség ugyanis bizalmas utóm ór- tcsiiilést szerzett arról, hogy Bognár- Ilafnemek Pozsonyban bűntársai vannak, akik minden lehetőt el fognak követni a veszélyes bandita kiszabadítására. Arra is számítanak, hogy a bűntársak esetleg rövidzárlatot fognak okozni a törvényszéken, hogy a sötétség leple alatt kiszaibadilbassák társultat.' A törvényszék és a rendőrség erre is Felkészült. A törvényszéket az október U8-iki jubiláns kivilágítás alkalmából hatszáz darab gyertyával látták el

évv: miiént 240 millió köbméter vize lesz. A felső telepről Hadecfcig szintén sziklákban, csövekben vezetik a vizet, hogy a szildaomlások- tól és a lavináktól, melyek e tájon gyakoriak, védve legyen. Handeckben 4 turbinát hajt a

30.000 ióerejü vízesés, mely ott közvetlenül elektromos árammá alakittatik át A han- deckl telep ez végén már készen is lesz. Innen azután 420 méterrel, éri1' a -;z majdnem. függőlegesen lefelé Bgdenbe, ahol 88.000 lóerőt ad, azután pedig szintén függélyesen Innen- kirchenbe, ahol 52.000 lóerős telep lesz.

TJgy tervezik, hogy 5 év alatt elkészül az egész hatalmas technikai mii. Nem kevesebb, mint 2000 munkás dolgozik rajta; de a szabadban csak 4 hónapig tudnak dolgozni; az év többi részében pedig a sziklák belsejében dolgoznak.

A praktikus svájciak nagy súlyt fektetnek arra is, hogy a természeti szépségek megmaradjanak és a turisták kényelme se szénStutonyafüréSii

szép meleg gyóg-yvizfürdö a magas

Fátrá tővebea. Téli szezon.

vedjen. A Baedeck eröen bizonnyal ezentúl is három csillag figyelmezteti a Rhone gleccser felé törekvő turistát, hogy Handecknél a déli órákban el ne mulassza a Handeckesés kápráztató szivárványát megtekinteni. Dacára a hatalmas technikai alkotásnak, az ápolt utak és ösvények és minden egyes kilátópont bizonnyal továbbra is megmarad.

Ha ezek az erőmüvek készen lesznek, óriási gazdasági értékhez jut a kis Svájc. Ha csak azt számítjuk, hogy 240.000 lóerő 360 napig állandóan működik, akkor, tekintetbe véve, hogy egy lóerő 0.68 kilogram szén energiájának felel meg, 2 és háromnegyed millió tonna szenet takarít meg, a szénbehozatal tehát igen jelentékenyen csökkenni, fog. Boldog ország, ahol a természet ilyen óriási energiát termel és ahol a technikai tudás és a köz- gazdasági érzék ezt a természetadta energiát fel is használja!

és ha rövidzárlat állna elő a tárgyalás folyamán, akkor ebből a hatszáz gyertyából fogják a törvényszéki termet és a folyosókat kivilágítani. A főtárgyalásra mindössze negyven darab jegyet bocsátanak a közönség rendelkezés éré.

Végre

Hitelező (vénkisasszony adósához): Kisasszony, kijelentem, hogy nem tágítok addig ön mellől, míg az adósságát meg nem fizette.

Vénkisasszonn (boldogan): Ah, végre egy élettársi (Fliegende Bláttér.)

A szoknyadivat

Hölgy: Adjon nekem egy pár harisnya- kötőt.

Segéd: Igenis. Olyan rózsaszínűt, amilyet rrwsf tetszik hordani?

(London, Opinion.)

Szerénység

A híres színész a társaságban beszélget egy hölggyel. Mintán már egy óm hosszait- csat: önmagáról beszél, ezt mondja:

— Iligyje el, asszonyom, hogy nem szerelők magamról beszélni- Beszéljünk inkább magáról. Mondja, mii fari az én legjobb szerepemnek?,

1928 október 18, csütörtök.

Múlt és Jeten

MiS mond a régi brokát, mit mond az u\ kasha?

Paris, október.

Barangolok a Clüny-muzeumban, Paris e legmeghatóbb múzeumában.

Itt őrzik a régi csipkéket, selymeket, itt alusszák örök álmukat a legszebb brokátok, itt piheni ki a földi strapát sok-sok elmúlt század cipője, cipellője.

A vitrinek mélyéről antik gyűrűk vetnek ránk kék szafirtekintetet, pirosán ég Medici Mária rubintja s Josephine császárné fésűjének kámeáin meredten néznek az idők végtelenjébe klasszikus profilok.

Ez a muzeum a nők múzeuma. A nőké és a női hiúságé. És — ó, mily fájdalmas — a múlandó szépségé.

Mily gyönyörűnek érezhette magát Napóleon kreol neje ebben a fehér ruhában, melyet ma már legfeljebb a kegyelet tart csinosnak! Objektív szemmel nézve: abszurd. S micsoda összeget fizetett a császár nővére, a szép Hortense, eme fehér keztyüért, amelyre a Tuilleriák pici látképét festette egy francia művész. Ez a keztyü a maga idejében sem uralkodott néhány hónapnál tovább — s ma inkább komikus, mint szép.

Csipkés harisnya: hőn óhajtott darab a maga idejében, rettentő fűző, régi divathölgy elengedhetetelen toalettkelléke.

De hát mit tagadjam, a női hiúság e nagy vásárában kevés az abszolút szépség, kevés az olyan divatcikk, amely legyőz időt, ízlést, cinizmust és ma is épp olyan szép, mint akkor volt, amikor gazdája, a divathölgy, élthalt érte.

Hogy nézünk majd ki mi, ha egyszer múzeumba kerül cipőnk, ruhánk, ajkunk pírja — a rúzs, aipunk fehérsége — a púder?

Félek — igen groteszkül!

Hogy néz ki majd az a sok érdekes anyag, melyet az előbb láttam Rodiemál, a sport-kollekció, melyet tegnap bámultam meg Patounál s az arany szandál . . .

De ne gondolkodjunk ezen! Ne gondoljunk arra. hogy ránk a feledés, ruhánkra a muzeum vár. Hisz mi életmüvészek vagyunk — ugy-e, asszonyom — s mint ilyenek szakítsuk le a jelen virágait, — még ha egy divatos tollvi- rág ötven frankba kerül is itt Párisban.

Ezt az összeget azonban megéri, mert életemben nem láttam még olyan világcsodákat, amilyeneket itt müveinek mostanában.

Mintha Valuti forró napja fakasztotta volna virággá e lángvörös csodákat, olyanok e fekete faágra varázsolt hegyeslevelü növényimitációk, amelyek a modern kerámia chef d‘oeuvrejeiből, remek vázákból nyúlnak ki.

Gaugin palettájának színeire emlékeztet némely toll-liliom és láttam egy drapp tüli stilrukát Drecollnál, melynek rőtszinü levélcsokra az ősz egész szinpompáját' magába foglalta.

Minden nagy szabó modelljén virág, virág, virág.

Kicsi vörös celofán-rózsa barnaprémes vörös .sportköpenyen, óriási kék tüllvirág búza- kék csipkeruhán, fiatalos kötött quatre-pié- ceken nevetőszinü kötött virág.

A kötött anyagokat azonban mindjobban háttérbe szorítja a gyapjukrepp, a Modiana. Rodier legújabb találmánya, amely simább, de keményebb a trikóanyago-knál s e kitűnő tulajdonságánál fogva jobban tartja a ráncokat, mint a trikó.

Már pedig manapság minden ráncos, mint tudjuk. S csak egy tekintetet kell vetnünk a drapp és barna mintájú „fiic“-bői, a zöld „burah“-ból készülő sportszoknyára, hogy megtudjuk Poiret gyermeke-e vagy Moly- neux-é. Előbbinek minden szoknyája elől ráncos ugyanis, utóbbi pedig oldalt gazdagítja szoknyánkat bárom mély ránccal, lépcsőzetesen varrva le őket.

Ami pedig csak angol szövetből készült: a quatre piéce, kötött, szvetter, szövetszoknya, ujjatlan rövid kabát és hosszú, az nagy számban jelent meg nehéz selymekből is mostanában. Elegáns őszi viselete, különösen, ha nehéz fénytelen ripsz az anyaga és valami szép róka a dísze.

De láttam ugyanilyen fekete kemplékat is, melyeknek válláról két róka nyúlt le: egyik fekete, másik szürke. Madeleine„

Helyreigazítás *

Hölgy: Ki volt a- az ostobák;nézésű ember?

IJr: Az a bátyám. volt.

Hölgy: ó, bocsánat, ászra kellőit rolna vennem a hasonlat osságot.

^£t‘S»ing Shetc, LondonJ