Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-17 / 237. (1864.) szám
6 sósa 1928 október 17, worftk VÁNDORT ASM. A Névtele a tragédia Az eset a napilap h!im>vatálban dlyesiéle szürke öo rokkád nyerne eMntésóst: „X. Anna huszeszteadfős munkáenő tegnap este marólúgot ivott a lailcá'sán. A jajveszékelésére figyelmessé lett szomszédok a mentőket hívták, akik az öngyilkost a kórházba szállították, ahol még az éjszaka folyamán, anélkül, hogy egy pillanatra ás visszanyerte volna eszmióletét, belehalt égési sebeibe." £ ;-i; • A lelkiismeretesebb riporter a szomszédok vallomásaiból, meg a vizsgálat jegyzőkönyveiből azt is megállapítaná, hogy X. Anna két hónap óta egy többgyerekes családapával, egy negyven év körüli munkással élt együtt. Az utolsó napokban ez a furcsa páT sokat civakodott, a szomszédiak gyakran hallották a lány sírását, mig végül a férfi elunta a háborúskodást és otthagyta kedvesét Mondom, az eset nem olyan szenzációs, fiogy több sort lehessen rá vesztegetni. Az élet ma olyan döbbentő tragédiákkal van teli, a katasztrófák ma olyan gigantikussá nőnek, hogy festésüknél elszürkülnék a dantei színek, az ideges olvasó a tévelygéseknek oly szörnyű sorozatán futhat keresztül, hogy figyelmét nem lehet felkelteni ilyen szürke eset, ilyen cselédromantikáju divatjamúlt halál iránt! Pedig ez a legemberibb tragédia és olyan örök, mint talán az ember maga. Egy kis cseléd meghallgat egy férfit. Kern valami imponáló lailakot, nem nagyurat, kabátos embert, nem is a kenyéradó gazdáját, nem holmi jőlnevelt urifiut, aki lébredő szerelemvágyának mohóságát hozza el hozr zá, hanem egy sokból kiábrándult, megszűr- kült fejű munkásembert, ki otthont, családot és gyereket hagy el, amikor a vére követelte. A két ember összeáll. A férfi: egy uj életet kövelelő benső muszájból, abból az eleddig kielégítetlenül maradt vágyból, bogy az élet egyszer talán mégis megfizet ezért a sok megcsalatásért és megaláztatásért. És az ösztönember ős jogával, az élete deléhez közeledő ember mindent sodró. é,s taposó indulatával, melynek mélyén a takart halál- j sejtelem küszöbén ott lappang a monogám természetű férfi érzése, hogy egy asszonyt megismerni nem elég, hogy egy asszony csak egy életet jelent, pedig a lélekben uj és idegen életek várnak ébresztésre, csak jönnie kell az uj érzés életrehivójának: az uj szerelemnek, az uj asszonynak! Nem lehet erre azt mondani, hogy ez puszta testi kivánkozás, melynek nevelés, vallás gátat kell lio£y állítson. A testi okok nemcsak hogy a lelkiekbe kapcsolódnak, de azokból nőnek ki. A negyvenéves ember oly vihara ez, mely minden eddigit, ami az életben volt, féktelen erővel félrelök az útból. És itt nincsen régi jogokról, kövtélességekröl szó. Jön a pillanat, amikor minden eddigi érvényét veszti. Ez már a tapasztalt ember vihara, mely életbe, vérbe vág és áldozatra vár. Van úgy, hogy asszonyt pusztít, van úgy, hogy az embert égeti fel. Katasztrófa nélkül ez a vihar nem vonul el. A másik fél, a leány, aki ebben a legemberibb játékban feláldozott fiatalságával vesztes maradt, ugyan mennyit és mit tudhatott az életből? Odaadta magát annak, aki először kért© jobban, szebb 'és melegebb szóval és paramcsolóbb.an, mint a többiek, az eddigiek, akik közeledtek és szeretett azzal a boldog ámulással, azzal az igazi szerelemmel, amely csak a kevesek drága ajándéka, akikről az életnek minden durva értelmetlensége leszakad, ha a tűz felgyújtja őket. Ez a szerelem menekülés a rideg valóság elől és amikor a férfi tovább ment, — nem kérdi senki, hogy merre: uj nő után vagy megriadva az újtól a régi asszonyhoz, a családhoz vissza, a felébredő lelkiismerot szavára folytatni a hosszú évek lassú robotját, a kis cselédélet visszacsöppenit a valóságba, lezuhant az égből a földre és mert nem bírta az eszméiéit, a halálba menekült. A férfinak, aki otthagyta, talán, égő rémület szalad a torkára és éjszakánként szörnyű verejtékez tető nyomásra riad fel, hogy valamit jóvátehetetlenül elhibázott, valami történt, amiért ő felel és bűnhődni fog. Aztán jön egy éj, melyen elhagyja a félelem, mely az erőszakos megoldás, a tragédia nyo-j mán jár. Felejteni fog. fia talán fiatalember volna, évek múltán egyszer férfi'elégtétellel j megmosolyogná, hogy valaki egyszer olyan nagyon ez/Tstto, hogy a halálba ment, amikor otthagyta. így meg csak előbb jönnek majd a láncok, előbb kezd bizonytalankodni és reszketDrake kapitány egy csónakkal három év alatt bejárta a világtengereket A modern bolygó hollandi „zarándokolja a végtelenbe.. Amszderdam, október. Az amszterdami Centraal-Station mögött, a „Hét Y“ kikötőben egyszerű, alaktalan fadarabokból összetákolt kis bajócska horgonyoz. Az egész nem nagyobb, mint egy villamoskocsinak a fele. Dralce kapitány ezzel a csónakkal járja a világot már több, mint három éve és sokezer mérföld távolságot tett már meg. Kiváncsiak nagy íőmege vár türelmesen a csónak előtt, hogy bemehessen, mert Drake amerikai hajóskapitány a bátorságán kívül még egy jókora adag üzleti érzékkel van megáldva . . . Igazi „tengerimedve" benyomását teszi s amikor arra kérjük, hogy meséljen utiél- ményeiről, kalandjairól, csak akkor elevenedik igazán meg Verne kajósmatrőza, mint egy eleven figurája az elmúlt századok tengeri romantikájának . . . — Egyedül, minden kiséret nélkül indultam el Seattleből ezelőtt három és fél éve, körülcirkáltam a nagy Csendes-óceán vizeit, mert még akkor, amikor aktív matróz voltam különböző hajókon, annyira megszerettem a végtelen vizeket, hogy elhatároztam, hogy egész életem végéig magányosan fogom a tengereket járni. Azóta, hogy elindultam, ezer mérföldet tettem meg. Elindulásomkor más csónakba ültem, dé rövidesen igen kellemetlen tengeri kalandban volt részem. Tengeri rablók mindenemtől megfosztottak és a csónakomat is elvették. Újat vettem. Azzal sem volt sok szerencsém. Egyszer, amikor San Diegoban vesztegelt a csónak, hatalmas tengeri vihar tört ki, amely úgy odacsapta a jármüvet a parthoz, hogy porrá zúzódott. Bíztam a tengerészbabonában, hogy „próbáld meg harmadszor is", s ha nem sikerült volna ez sem, habozás nélkül hazatértem volna. De ez a csónak, amelyet magam csináltam, teljesen egyedül, különböző fahulladékokból, kitart mellettem. A „Zarándok" (Pelgrim) nevet adtam hajómnak, hiszen zarándokút ez a végtelenséghez 0 i í ' — Ezideig százfizenhat kikötőt kerestem fel. Megismertem majdnem valamennyi észak- és dólamerikai kikötőt, végigcirkáltam a mexikói öblöt, az Antillák tengerét; a Csendes óceánban az apróbb szigeteknél kikötöttem és volt alkalmam gyönyörködni, bogy mennyi csodát alkotott ezeken a félig ismeretlen szigeteken a természet. Az Atlanti óceánt nyolc hét alatt hajóztam át. Az alatt a 3 és fél év alatt, hogy a tengert rovom csónakommal, körülbelül nyolcvanezer mérföldet tettem meg. Gyakran forogtam életveszedelemben, de soha meg nem ijedtem. Mi, tengerészek, azok alatt a hosszú évek alatt, míg a hajókon különböző szolgálatokat teszünk, megszokjuk, hogy bátran szembenézünk a halállal. Olybá tekintjük, mint egy kis csatát a korcsmában, hiszen mindennap les ránk a halál, úgyhogy el vagyunk mindig szánva a halálos küzdelemre. — Most a francia és spanyol kikötők felé veszem utamat, majd a Földközi tengeren, a Vörös tengeren keresztül Kelet-Indiát látogatom meg. A kínai tenger, a japán partok is programon vannak és onnan újból a Csenaes óceán végtelen vizei következnek. Mert imádom az óceánt. P. R. GULLIVER IMÁJA Irta: GYŐJIY Azt álmodtam, bogy Gullivertől, aki gyerekkori jópajiásoui, palacküzenetet kaptam. Fölbontottam. A tengervíz valahogy át- sziváreghatott a dugón, az Írásjeleket néhol alig lehetett kibetüzni s igy az üzenet eleje és vége olvashatatlanná mosódott. Az üzenet rekonstruálható mondatai igy szóltak: „. . . igy kerültem a . . ,-i szélesség 4S° 35‘ és a . . .-11 hosszúság 20° 5' alá, egy eddig ismeretlen világrészbe, ahol legelső kellemetlen tapasztalatom az volt, hogy be kellett látnom, miszerint a tudományok mai állása mellett csalódás azt hinni, hogy azt a földet, amelyet már fehér ember lába érintett, egyszersmind ismerjük is. Ez a föld a térképeken mint nem ismeretlen van föltüntetve s most mégis nem tudok, mihez kezdeni. Az itteni emberek alig térnek el külsejükben az európai emberektől, a nyelvük is hasonló az Európában használt nyelvekhez, csak épp nehezen értjük meg egymást. Már arra is gondoltam, hogy a fenti katasztrófa alatt az én idegeim és értelmem csorbult meg, de ennek ellent mond az a határtalan és logikus vágy, ami az innen való szabadulás után eltölt. Aztán azt tapasztaltam, bogy az itt élő teremtmények közt se mind érti meg egymást, hát mégsem én vagyok itt egyedül, akinek nem hajlanak a szavára. Egy az itteni országutaktól messzeeső vidéken rejtőztem el, de az éhség arra kényszerűéit, hogy fölfedjem rejtekhelyemet. Néhány jószívű lakos bekötötte sebeimet, melyeket a katasztrófa alkalmával szereztem s inni és enni adott. De egyszerre csak ezektől is el akarták venni az ételt és házaikat olyanok, akiket én ruházatuk után nem tudok jól megkülönböztetni a többiektől, de akiket ezek könnyen és messziről fölismernek. Valami lehet a hangjukban, ami megkülönböztetheti őket, de azok sem egészen egyformák, néha két csoportba oszolva jönnek jótevőimre s összemarakodnak a zsákmányon, amit valami ismeretlen és az európai jogban nem lévő jusson visznek el tőlünk, adónak, vagy ilyesfélének mondják, de az én fogalmaim szerint a nálunk szokásos adók egyikével sem téveszthető össze. Teljesen összezavarodtam és nem tudom magam kiismerni ebben a palánkokkal köri a keze, előbb jön a m©uhóz vagy <a koldus tarisznya és előbb a haláltélelem. Sovány büntetés egy fialail emberéletért. Egri Viktor. rüizárt szigeten és kaotikus 'életében, amelyről azt hallottam, hogy régen egy nagy szigethez tartozott, csak egy nagy földrengés tépte több darabra s akkor jelentkeztek először köztük ezek az idegenek is. Azzal vigasztaltak, hogy a régi lakosok jobb része olyan csecsebecsékkel rendelkezik, amelyért tutajokon átviszik a szomszéd szigetekre s azok egészségesebben térnek vissza, majd énnekem is hoznak ilyet, mondják, hogy ott nem olyan kénes és fojtó a levegő. Ezek könnyebben birják aztán az életet, sőt sokan vannak köztük olyanok is, akik még messzebbre is utazhatnak s minden baj nélkül visszatérnek, ezek pláne elbirják azt a rettenetes betegséget, ami itt pusztít s amit legjobban az európai ember lelki bajaihoz hasonlíthatók, de ez itten azzal különbözik, hogy szörnyen ragályos. Magam is főleg azért kényszerülök gyors menekülés után nézni, mert ez a nyavalya engem sem került el. Megkaptam a súlyos betegséget és nem ismerem a gyógyítását. A testemen nem látszik semmi, nem jelezte a jöttét, lázmentes vagyok, azonban napról- napra kevesebb az erőm, gyöngül a hitem, elhagy a memóriám, s hiába eszem és iszom, alig bírom a kezem és a lábam megmozdítani, gyakran torkomija full a szó, mintha nem bírna előjönni a hang. A betegség második korszaka még veszedelmesebb, sajnos, ezt is magamon' tapasztalhattam. Az ember borzasztó vágyat érez szúró és vágó szerszámok iránt: azt érzi, hogy a torka és a melle előtt van a szörnyeteg amelyet egy mély és biztos döféssel, vagy egy erős metszéssel megölhetne, de akik megpróbálták, mind maguk is elvéreztek. A vágy azonban egyi'e női, olyan, mint az öngyilkossági mánia. Csak el, el innen, akárhává, csak innen el, mert itt ez a rettentő betegség, az a zavar, ez a bizonytalanság, ez a kevés és nehéz levegő megölik azt, aki valaha jobb világrészben is élt. Annyi itt már a koldus, béna és beteg, hogy mozdulni sem lehet tőlük, csak azok a szerencsések s egészségesek, akik gyakrabban szállhatnak útra és el-elmennek innen, erősödni és jó levegőt szívni. Otthonom pontos elmét megadtam, küldjétek el oda üzenetemet és szabadítsatok meg, akármi áron is, hogy csak még egyszer láthassam az európai partokat, szívhassam az ózondus levegőt és meggyógyíthassam a lelkem ettől a gyilkos nyavalyától! 0 Európa, csak még egyszer megcsókolhassam a földet ée szabadon járhassak széles nagj utaidon! Mindennapi imámban háromszor mondom el a Miaityánk azon részét, mely úgy szél, „és ne vigy minket a kísérletbe, de szabadíts meg a gonosztól", de már anyára levert a lábamról a baj, hogy az ima és a könyörgés szavai is olyan csendesen jönnek ki a torkomon, hogy szinte én se hallom , . A kézirat szövegét nem tudtam tovább kiolvasni, az egyre kuszább kézvonások teljesen elmosódtak. * Sokat gondolkoztam ezen az álmon. . A fatális sors kegyetlensége, hogy gyerekkori jóbarátomon ne segíthessek: nem lehet kibetüzni melyük szélesség és melyik hosszúság alatt senyved a rettenetes lelkibajban. Szigetekről beszél a szerencsétlen, a megadott szélesség és hosszúság alatt tényleg három helyen is tengert találtam a térképen: de az egyik a Golfáramlat kettéválása helyén, a másik kettő a déli féltekén, a keleti trifft jeges áramában van. Sziget azonban sehol. Tüzbecsaptam az egész térképet A tűz föllángolt, kicsapott a kályhából s fölorditottam, mert a kicsapódó tűz megégette a kezemet Erre fölébredtem, * Most még szomorúbb vagyok, mint az álom tehetetlenségében. Eltűnt a palacküzenet, de a szivem rettenetesen fáj és a Miatyánk mondatait mintha és mondtam volna ismételve, este, mikor lefeküdtem. Bennem pusztít Gulliver üzenetének ragálya. De magamon még kevésbbé tudok segíteni. A széles vágy pedig láthatatlanul rombol. Afecló a férjes állami hivatataoknők ellen Prága, október 16. A Lidové Noviny értesülése szerint kormánykörökben újból azzal a tervvel foglalkoznak, hogy az állami tisztviselőnőknél ismét bevezessék a „cölibátust", vagyis hogy mindazon tisztviselőnők, akik férjhez mennek, nem. maradhatnak az állam szolgálatában. A lap rámutat arra, hogy ez a terv főleg a tanítónőket érinti majd érzékenyen, jóllehet tanítónőkben nagy a hiány. A brünni lap hevesen ellenzi a tervet. A keresztényszccialisía párt rozsnyói körzetének választási fölkészülése — Tudósítónk jelentése — Rozsnyó, október 16. Az országos keresztényszocialista párt rozsnyói körzetének múlt vasárnap délelőtt lezajlott választmányi ülése a jelenvoltak nagy számábaa s a kiterjedt és messzi környék képviseletében is megmutatta azt a nagy összefogó erőt, melyet a párt képvisel. A választmányi meghívóra seregestől jöttek be a falvak és nagyközségek képviselői, leik között ott láttuk Nagyrőcze. Csetnek, Jolsva, Berzéte, K. H. Váralja, K. H. Hosszúrét, Jólész, Hárskút, Dernő, Barka, Lucska, Kiskovácsvágás, Csúcsom stb. kiküldötteit, a rozsnyói párttagokról és pártvezetőségről nem szólva. Az ülést Csutor István elnök nyitotta meg. Majd Fejes János titkár ismertette a politikai helyzetet s a pártnak ehhez mérten legközelebbi teendőit. Jelentése során beszámolt a rozsnyói körzetről, a községi szervezetekről és szakszervezetekről, melyek tagszámban és öntudatos szellemben egyre erősödnek. A jelentést a választmány, örömmel vette tudomásul s áttért a jelölések meg- ejtésére. A tartományi választásokra a rozsnyói járásból Tichy Kálmánt, a nagyrőczei járásból Wieszt Károly dr.-t jelölték egyhangúlag, választási bizottsági tagokul Rozsnyóról: Járossy Endrét, helyetteséül: Majkulh Albertét, Rőcéről: Gedeon Lászlót, helyetteséül: Simkovits Jenőt. Tornaijáról: Kemény Dezsőt, helyett sóid: Deák Antalt. A járási választásoknál annak tekintetbevételével, hogy a rozsnyói járás 5*2 községet számlál 40.000 körüli lélekszámúnál, tizennyolc jelöltet állít a rozsnyói járás, tizenkettőt a rőcei. Tornaija a rimaszombati körzethez kapcsolódik. A rozsnyói járás jelöltjei többek között: Privitzky Gyula dr., Csutor István (Rozsnyó), Barczi András (Hárskút), Fafrák András, Rákai Ferenc (Rozsnyó), ifj. Orbán János (K. H. Váralja). A rőcei járásban listavezető lesz: Wieszt Károly d.r. (Nagyröce), továbbiak: Heinzelmnnn Béta dr. (Gioe-Lice), idb. Mikulás János, Glősz Gyula, Buzi Balázs (Jolsva), Broczko Márton (Nagyröce) stb. Jelentős határozata volt még a választmánynak, bogy a törvényhozók bevonásával a választások előtt uépgxüléseket fog tartani Rozsnyón, Csot- neken. Nagyrőcén. Hárskulon és Lueskán. Ssessseai előfizetni a Képes Hétre
