Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-14 / 235. (1862.) szám
1938 október 14, vasárnap. 15 SnmU:7ÁíxW^¥iibJimA ^BgBwaaB»Maw8W»ia«BaBHB««a«w^a««wa^aK^wire-.i.flEaBiiiigBSWS^.<^^ Déryné ifjasszony a Nemzeti Színházban Herczeg Ferenc vígjátékénak ieíujitása írta: MOLNÁR JENŐ Budapest, október 13. A nagy francia forradalom évében, 1793- ban, karácsony éjszakáján született a magyar sZiiamüvészét el-sö primadonnája, szép- pataki Soliönibach Rozália, a későbbi Déryné. Mintha szimbolikus jelentősége volna a vér és a megváltás e kettős dátumának, amelynek jós'latos jelében ringott a kisded bölcsője egy szerény kis jászberényi házban. Déryné forradalmárja volt a színjátszásnak és alázatos mártírja a hivatásának. A magyar szó, a magyar dal soha senki ajkáról nem rendült fel oly édes-izesen azelőtt, a magyar beszéd az 5 varázsló tehetségének szárnyain emelkedett a porból a magasba, ő nyitotta meg a német kultúrára hajló, magyar szó elől ridegen elzárkózó fülekéit Kassán, Kolozsváron és Pesten, az ő kedvéért bocsátotta meg a tizenkilencedik századeleji közönség a vándoT- szinészek szent ripacskodásait. Drámai színésznő és operaiénekesnő volt egy személyben, akinek ma bizonyára a newyorki Metro- politan-ben tapsolnának a multimilliomosok, mint — teszem — Jeritza Máriának, az egyetlen alaki tóképes én ekeamü vésznőnek. Csakhogy Déryné fiatalsága idején a magyar színész sorsa a vándorlás, jutaima egy-egy disznótoros vacsora, gázsija pedig az a pár forint volt, amit a direktor a legnagyobb pontossággal — nem fizetett ki elsején. Rajongó ifjak és leányok, túlnyomórészt a kurtanemesi famíliákból, csaptak fel teátristának, űzve- hajtva az önnön dicsőség, felnagyított álomképétől, feltüzesed ve és megmámorosodva Shakespeare, Schiller és Moliére fantáziájától, abban a gyönyörűen hazug illúzióban égve, hogy ha jól-rosszul ők jelenítik meg a klasszikus tragédiák és komédiák hőseit, a maguk számára is részt kérhetnek a harnaitatlanság- ból. De mindé neki ölő bt a magyar szellem, a magyar gondolat és érzés napja ragyogott tor- zowoorz fejük felett s ami dicsőség egy évszázad távlatából hull reájuk, nem a színpadi tudásuknál?, a tehetségüknek szól, hanem apostoli áttörésüknek: a magyar nyelv hóditó megszólaltatásánál?. Ezért illeti meg őket mindörökkön a szép epójtheton: Thalia papjai és papnői. Karácsony éjszakáján szállta meg a csöppnyi Rozáliát a magyarság szentlelke és jegyezte el őt a művészet első hirdetőinek hagyományos végzetével: a szenvedéssel. Hófehér vállain a mártinság keresztjét hordozta és lég virágosabb, legforróbb diadalait is gond és tépelőd'és árnyékolta be. Déryné sztár volt ugyan, de minden fényét rásugarazta udvarára, arra a szegény, toprongyos, éhező vándor- truppra, amely abban a pillanatban porladt szét, amikor Dérynét máshová hivtál?. ő volt a Múzsák hajlékára kitűzött lobogó, csak vele lehetett győzni és legyőzni a magyar társadalom jeges közönyét. Mennyi önzetlenség, jóság és hit kellett hozzá, hogy egy gyönge asz- szony, aki fáradhatatlanul játszott drámát, vígjátékot és operát, a kötelességte 1 jesitésen túl ennek a szociális hivatásnak is megfeleljen! A vándorlás megalázó stációi közben a művészet hány hívatlan kullancsát kellett tűrnie ennek az istenadta talentumnak! Hányszor éltek vissza a szívjóságával, hányszor sarcolták meg — a direktorok a munkaerejét, a vonzó fiatalságát, a színpad, körül ólálkodó pénzes ficsurok a szerelmét! Ez a nagyszerű művésznő, ez az áldozatos asszony izgathatta Herczeg Ferenc képzeletét, mikor huszonegy évvel ezelőtt a magyar színészet évszázados krónikájában lapozgatott. Mert magának a vándorszínészeinek sok furcsa, tragikomikus vonása még nem színpadi téma, legföljebb tetszetős miliő. Déryné ifjasszony változatos életéből azt a mozzanatot ragadta ki a költő, amellyel a művésznő szivét s ennek a szívnek két legigazibb gyöngyét: a végtelen jóságot k* a végtelen szerelmet mutathatja meg. A két gyöngyszemet a hivatás imádata tartja tündöklő foglalatban. Herczeg Ferenc sok nagy sikeren volt már túl, amikor a Vígszínház előadta, a „Déryné ifjassszony“-t. Az ,,Ócskay briga-déros” történelmi levegőjében a magyarságot bizonyos igazságokra eszméltette, amely távlatokat nyitott meg, hogy a múltat tisztábban látva, a jövendő kapuja felé biztosabb léptekkel haladjon. A kuruc dráma olyan színpadi hatásokat hozott, amelyek a történelmi színmű elvi ellenségeit is kibékítették, az anachronizmus- ba fullasztott műfajjal, a Katona József epi- gon.jai által siváT szinfalhasogatássá dók laeszi- fikáit nemzeti drámaköltészottel. A „Déryné ifjasszony“-t újabb, felcsigázott regiénység fogadta és a bemutató után a beteljesült ígéreten való örvendezés tapsai hódoltak neki. Herczeg Ferenc történelmi romantikája is győztes maradt a színpad sajátos, veszedelmes, kielemezhetetlen levegőjében. Négy In sztrum pergelt le a Déryné ifj- a«szony feltámadása óla. A mai nemzedék talán csak könyvből ha ismeri a kiváló Írónak eaJt a nagy értékű alkotását. S most, hogy a Nemzeti Színház a Herczeg Ferenc-ciklust uj darabbal gyarapította, az az érzésűnk, mintha valóban újat kaptunk volna. Maga a költő is megérezte, hogy huszonegy év fátyoián Ütött szakadások és csomók támadhattak. A művész lelkiismerelévei revideálta a munkát, az első és második felvonásban csak egy-két hervadt szóvirágot öntözött meg friss rózsavízzel, a harmadik felvonást- pedig alaposan átdolgozta, színesebbé, közvetlenebbé tette. Maga a cselekmény változatlan, a múlt századeleji magyar táblabiróvilág élethti rajza, a vándorszínészekkel, a szerelmes gróffal, a megcsalt grófnővel és a ripacsélet sok kedves figurájával együtt. Azok számára, akik nem látták a régi Herczeg-darabot, hadd mondjuk el a mesét. Thuretzky táblák író ailsőruray kúriájára ritka vendég érkezik, Szepessy Theodor gróf, aki egyszer látta és hallotta Dérynét (A sze- viMlaii borbély Regináját énekelte az isteni Rozália) s azóta nem tud szabadulni a lün- déri emléktől. A művészetekért rajongó mágnás német színtársulatot alkar szervezni, amelynek a németül is tudó Dérynét szeretné primadonnául megnyerni. A gróffal jött Niimling ripacsdirektor is, akiről csakhamar kiderül, hogy pozsonyi magyar. Thuretzky gyámfia, Egressy Galambos Gábor, szintén fanatikusa a színpadnak, de Thuretzky hallani sem akar a teaitristákról. Pedig indiai itt jön az egész trupp: Kilényi, a direktor, Luby, Lubyné, Szentpótery és a keresve-ke- r-eselt Déryné. Rövid jelenet a gróf és a ép- asszony között, egy hosszú csók és már alá van írva a szerződés: Déryné beáll a grófi mecénás színtársulatába. Csal? azzal a kis különbséggel, hogy a grófnak ile kell tennie a németnyelvű színjátszás szándékáról. Nim- ilimg könyörög, hogy ha már direktor nem lehet, legalább, ^ mint „frizőr“ tarthasson együtt a Kassára 'készülő truppal, ara elvnek a soha-n em-fizető Kiilényi helyett Luby lelt a direktora. A második felvonás Déryné kassai lakásán játszódik. Nyílt titok a városban, hogy Szepessy -gróf, akinek fiatal felesége van, Dérynével szerelmi viszonyt folytat. Mindenki úgy -tudja, hogy a gróf ékszerrel, ruhával és pénzzel halmozza el a primadonnát. A valóság pedig az, hogy Dérynét már-már ki akarja tenni a lakása dónője, mert tartozik a nyolc forintnyi havibérrel és szorultságában a gyűrűit csapja zálogba. Lubyné is jön pénzt kérni. A direktor zavarban von, sürgősen ezer forintra lenne szüksége. „Lelkem, hiszen neked tizenötezer forintod van a ládafiában !“ — mondja Dérynének, aki nevetve vallotta meg, hogy egy krajcárja sincsen. A direktorné csalódottan távozik. Most álruhában megjelenik Kilényi, az elcsapoitt direktor és mézes-mázos ígéretekkel Kolozsvárra akarja csalogatni a művésznőt. Déryné sz-abó- d.ik egyszerre csak kopogtatnak, Kiilényi rémültem a konyhába menekül, mert fél a szinészek bosszújától, és belép Szepessy gróf. Rozália -a karjai közé szalad. A gróf csal? ennyit mond: „Néhány perc múlva megkapod a legnagyobb elégtételt.” Ezzel elmegy és most megjelenik Szepessy gróf felesége. Az előkelő hölgy magával hozza a kisfiát, akinek nagy virágcsokor van a kezében. Déryné megbüvölten áll, egy szót sem szól, csak a -grófnő beszél. Elmondja, milyen boldog, hogy Déryné művészetétől szebbnek és jobbnak érzi a leikéit, hogy a férjének mennyibe igaza van, amikor olyan önzetlenül tiszteli -a művésznőt s hogy ő zavartalan boldogságban é:l a gróffal, akinek szerelme kárpótolja őt az apró félreértésekért. Azért jött el h-ozzá ilyen feltűnően, a legdíszesebb fogatán, világos nappal, begy egyszersminden- konra elnémítsa a rágalmat. Most már tudhatja az egész város, hogy a gróf és a mü- vésizmö között nincs semmi. A grófné elmegy, Déryné összeesik. Kilényi fölemeli és azt kérdezi tőle: „Velem jön Kolozsvárra?” Déryné kiegyenesedik és könnyes szemmel mondja: ,,Maigával miegyek.” Az egész trupp v-elemegy. A harmadik felvonás színhelye: egy erdei tisztás a Királyhágón. Muilntságes jelenettel indul a játék. Egy hairamiavezérneil? öltözött ripacsdirektor zsiványoknák maszkírozott színészeivel szét akarja ugratni a Kolozsvárra igyekvő társulatot. Persze leleplezik, miért szegény feje a nagy hianda>ban dázás közben állandóan Shakespeareből idéz. Ekkor már ott van Szepessy gróf is, aki Déryné után jött. De hiába. A szépasszony még mindig szeT-eti, de olt égnek saivében a grófné szavai és hívja, elllenálilhatatlanid hívja a művészet, az uj küzdelem, az uj siker, a vándorélet csillogó i-ngoványa. Hogy Thuretzky táhlabiró uram -közben megszeli dűlt és nem üldözi a trupphoz ismételten megszökött gyámfiát, sőt maga is felcsap mecénásnak: ez szinte előrelátható volt, hiszen a gyámfiu nem más, mint a magyar színészetnek pár év múlva első büszkesége: Egressy Gábor. A színjáték hangulatos csoportképpel végződik: a vándorszínészek fölmennek a Királyhágóra és gyalogosan, elán dúlnak kincses Kolozsvár felé. Dalos ajkkal, derűs lélekkel. A menet élén Déryné ... Herczeg Ferenc történelmi romantikája, amely a magyar színészet kilombosodott fáját csemetekonáiban hozza elénk, a ezin pádból fogékony humust varázsolt, melyben az a szél-himbálta, karcsú, alig rügyező fácska biztosán megáll. Déryné poétikus alakja épp oly melegséget áraszt a nézőtéren, mint az a Kistfialudyasan magyaros levegő, amelyben a hol szomorkás, hol vidám játék lepereg. Az illusztris szerző, akiit „A három testőr” humora, „A doílovai nábob leánya” egészséges szentimentaílizmusa és az „Ocskay brigadé- ros” dübörgő magyarsága után az étherikus iiiraiságra szinte képtelennek tant a néző, a költészet egy-egy csodás műremekével ajándékozza m-eg a közönséget, amikor Déryné ifjasszony az ébredő szerelem himnuszát és a csalódott szerelem borongó románcát zengi. Az „elegáns”, a „szellemes” Herczeg Ferenc itt semmi más, csak költő. A Nemzeti Színház nagy becsvággyal készült a felújításra és teljes sóként biztosát ott a színjátéknak, amely huszonegy év után idő'tátiénak bizonyult. Herczeg Ferenc, maga is a hallhatatlanság oszlopcsarnokában, úgy tekinthet erre a müvére, mint amely lépcsőiül szolgált alkotójának a klasszicizmus magaslatai felé. Bajor Gizi játszotta Dérynét. Legtalálóbban azzal a paradoxonnal lehetne jellemezni, hogy ha Déryné ma élne és ma lenne fiattal, így játszana — Bajor Gizit A bájnak, az igézetességmdk, a költőiségnek égi jele ragyog Bajor Gizi minden hangján, minden mozdulatán. Ez az a színésznő, akivel — mint mondani szokás — tele van a sízinpad, -aki levegőt hoz magával, akinek elihiszünk mindent, sőt ennél 'is többet: azt, ami nincsen is beleírva a szerepébe. Ha a magyar színpadnak a modern asszony és a tragikus hősnő képviseletére a Bajor Gizivel egyenrangú művésznői lennének!... Ha volna egy uj Jászai Marink, egy uj Márkus Emmánk!... Petheö Attila, mint Szepessy gróf, előkelő eszközökkel teljes illúziót keltett. Cs. Aczél Hona a grófnő egy etilen jelenetében rendkívüli hatással szolgálta az író szándékait. Mihályfi Béla táblabirája: sikerüli történelmi arckép és méltó párja volt Ligeti Juliska. Uray Tivadar és Somogyi Erzsi a fiatalság üde színeivel gazdagitották a játék palettáját. A vidámságról Rózsahegyi Kálmán, Csontos Gyula, Pethes Sándor, Sugár Károly és Vaszairy Piroska bőségesen gondolkodnak. A „Déryné ifjasszony” felújítása a Nemzeti Színház műsorának tartós értékgyarapodást j ellent. CJüTTh. .. "TTt (*) A Mi Lapunk októberi száma. Ifjúsági folyóiratunk okt. számában Krammer J. Tolsztojról, az emberi megértés nagy orosz bölcselőjéről ir a fiatalságnak. A sokoldalú oktató tanulmányt Tolsztoj legjobb képei illusztrálják. Tichy Kálmán tollából egy érdekfeszitő gombaszögi népmonda feldolgozását közli A Mi Lapunk. Bebek Margit nászünnepére rátört a török és négyszáz mesebeli daliás magyar levente pusztult el a Szilicei Fensik titokzatos barlangpalotájában. Ez a különös száj- hagyomány a jeles rozsnyői publicista feldolgozásában különösen most vált aktuálissá, amikor regőseink és sarlósaink a sajóvölgyi Gomba- szögön tartották első kongresszusukat. A gombaszögi csapat közi cserkésztáborról a lap bőven beszámol, a regösiskola néprajzi adatgyűjtéseire vet világot Csáder László népművészeti rajzának közlése, mely egy d.us faragásu szilicei palóc fejfát ábrázol. A „Régi könyvekből” rovat ezúttal Pázmány Imádságos Könyvéből hozza a legszebb részletet. Dobossy Imre a Szent György Kör megbízásából tett nyári körútjáról számol be, melyen sorra meglátogatta a hét júliusi magyar cserkésztábort. Értékes beszámolóját számos eredeti fényképfelvétel kiséri, különösen feltűnő a beregszásziak táborképe. Thain Lajos linómetszete az érsekujvári fiuk táborát mutatja be a fátrai fenyvesekben. Jócsik Lajos egy szádvár- borsai tábortüzet ít le, Dobossy László a középiskolai önképzőkörök egységes reformjával foglalkozik. A cserkészet, rovata, a hírek, könyvjutalmas fejtörők, Schöpílin Gyula budapesti diák Balassi- novellája, néhány vers és kisebb cikk, igy az illusztrált „Ipolysági népi alakok”, a számot a fiatalság számára rendkívül sokoldalúvá teszik. A könyves-rovatban feltűnést érdemlő egészséges vita indul, amelyben a fiatalság erélyes hangon utasítja vissza egy folyóirat meggondolatlan „ifjúsági könyvjegyzékét”, melyből nemcsak, hogy a magyar szellemiség olyan alakjai maradtak ki, mint Móricz, Babits, Szabó. Makkai, Gvőry vagy Kodolányi, de G5 könyve közül csak 16 magyar, a többi idegen. Az üzleti szellemű, lelkiismeretlen könyvpropagnnda ellen tiszta nemzeti érzéssel küzd a fiatalság, s ezzel A Mi Lapunk kortörténeti jelentőséget is kap a kisebbségi magyar ifjú generáció életében. A lap megrente'hető Scherer Lajos losonci szerkesztőnél, Madách u. 11. sz. Egy évre 20 korona. Évtizedek tapasztalatai bizonyítják, hogy e €€ „SÜLTAN" forrás vizének kiváló gyógyhatása van vese- és hólyagb&ntalmaknál, valamit csuznái és légzőszervek mindennemű hurutos bántalmaznál. Feloldja és a szervezetből eltávolítja az ártalmas savakat s azoknak a szervezetben való káros lerakódását megakadályozza. — Dús lithium és természetes szénsav- tartalmú, kellemes izü ital úgy tisztán, mint borral keverve. Használata üditöleg hat a szervezetre s fokozottabb testi és szellemi munkára teszi képessé. Megrendelhető „CigeSka“ és „Soltán® forrás központi irodájában BARDEJOV (Bártía) Slovensko. (•) A „Mesék a* írógépről” Belgiumban és Hollandiában. Egy ismert színpadi kiadó megvásárolta a „Mesék az Írógépről” cimü Szomaházy- operettet Hollandia és Belgium számára. Francia és holland nyelvű társulat fogja bejárni a darabbal ezt a két országot. (*) Megkezdték a Lindbergh próbáit. Párisiiéi jelentik: A Ohatelet színházban megkezdték Sa- cha Guitry Lindbergh cimü darabjának a próbáit. A látványos újdonság az első óceánrepülő életét viszi a színpadra. (*) Piscator válaszol ellenfeleinek. Berlinben a közeli napokban meg fog jelenni Piscatornak a sok sikert és balsikert aratott színházi rendezőnek védekező és vitatkozó röpirata, amelyben válaszolni akar ellenfeleinek eddigi heves támadásaira. A röpiratban Piscator ki fogja fejteni dramaturgiai elveit és megmagyarázza törekvéseit. (•) Petrarca emléke. Arezzoből jelentik: Petrarca halálának évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségek keretében az olasz királynak, a diplomáciai testületnek, továbbá számos olasz és külföldi tudósnak és írónak jelenlétében fogják leleplezni a Petrarea-emlékmüvet. o Beethoven és Magyarország. Csütörtök délután tartotta évadnyitó ülését a Magyar Történelmi Társulat. Az ülésen Domanovszky Sándor dr. egyetemi tanár elnökölt. Az ülég egyetlen tárgya: Haraszti Emil felolvasása volt, aki „Beethoven és Magyarország” cimü müvéből olvasott fel. Haraszti művéből azt a fejezetet olvasta fel, amely Kleinheinz Xavér Ferencinek ismeretlen munkáiról szól. Kleinheinz Németországból került a XVIII. század végén Béesben, ahol megismerkedett Beethoven-nel. Beethoven bemutatta a Brunswick-családnak és Kleinheinz a Brunswick grőfkisasszonyokat zongorára tanította. így több magyar főúri családhoz járt és 1809 körül Magyarországon telepedett meg. Előbb Pozsonyba került, majd Pesten a Német Színház karmestere lett. Pesten is halt meg 1832-ben. Hálásan emlékezik meg róla Déryné, aki az ő segítségével aratta diadalát a Német Színházban. Kleinhoinzről a legújabb időkig keveset tudtunk. Haraszti tanulmányában megrajzolta kapcsolatát a magyar főúri családokkal és vázolta pesti működését. Kleinheinz három ismeretlen kéziratos müvét is tanulmányozta, amelyeket Kleinheinz József nádornak ajánlott. (*) Stendhal és Mo9joukin. Közel száz év múlt el a legnagyobb francia regényírók egyikének, Stendhalnak születése óta és a halhatatlan ivó legszebb regénye, a Vörös és fekete, ma is egyike a legolvasottabb könyveknek a világon. Ha mégis mindezideig nem akadt filmrendező vagy filmgyár, amely Stendhalnak ezt a hatalmas regényét filmen varázsolta volna életre, ennek csak egy oka lehetett.. Ez az ok az, hogy a „Vörös és fekete” rohanó izgalmasságu cselekménye olyan feladat elé állította volna úgy a filmrendezőt, mint a színészeket, különösen pedig a regény főhős nek, Julién Söreinek alakítóját, hogy csak egészen különös és kivételes konstellációk tehették lehetővé ennek a Stendhal-filmnek megszületését. Ezek a rendkívüli' konstellációk bekövetkeztek akkor, amikor Iván Mosjoukin Amerikából visz- szatért Európába, mert a „Vörös és fekete” filmmé való változtatásához nemcsak olyan kivételes rendezői zsenialitás volt szükséges, amilyen Mos- joukiné, hanem a világ összes filmsztárjai között sincs egy sem, aki Julién Soréit eljátszhatta volna. így született meg „A titokzatos futár” című film. Már magábanvéve az a körülmény, hogy a világirodalom egyik legnagyobbszerü és legolvasottabb regénye, a „Vörös és fekete” elevenedik meg „A titokzatos futár” filmjében, rendkívüli érdekességet ad ennek az nj filmnek. AZ UNGVÁRI SZÍNHÁZ HETI MŰSORA: Vasárnap: Gyurkovics-fiuk. A SZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNTÁRSULAT MŰSORA KASSÁN: Vasárnap d. u.: Régi nyár. este: Mersz-e Mary? METEOR MOZGÓ, NYITRA Okt. 13—14: Bolondos szerelmeskedés. Szenzációs vígjáték. (Ossi Osvalda, Szőregliv Gyula *5 Alfonz Fryland-.) ,r ■<.» tMcfíí- ■ .jzmmitt ■.xsj/mxz'** .■t.tiguair'-. vjujweí'. v.»,i ^í/.ucna'.jAcMNMfiMnMMattaXfesaacűvrMK&tjrsaBit a."otiC23«nr..'iv t^ A tfánüTisEnn KűI-éshelfli’dimastersk eredeti aiicotásai. fillhmfíMÍíi! Mu2*ra"1 BöjlöiLClIUll Kii-ánságra kiírutsmon bemu'afás bárhol. !JuUUVIl»Z.Rj, iljIUd, A POZSONYI MOZGOK MŰSORA: REDOUTE: A két fóka. ADLON: Looping The Loop, vagy a haláir pa TÁTRA: Nagyvárosi ifjúság. ÉLTTÉ: Az ó-Heidelberg. A NAGYKAPOSI URÁNIA-MOZGÓ MŰSORA: Oki. 20: Kaland az éjjeli expressen. Harry Piel. Okt. 21: A.z ismeretlen katona. Okt. 27: Tárás Bulba. Ukrán történelmi dráma.
