Prágai Magyar Hirlap, 1928. október (7. évfolyam, 225-249 / 1852-1876. szám)
1928-10-12 / 233. (1860.) szám
T‘IWGSI-/V>A<í?Sa-HTP,IiM> 1928 október 12, pénielk. S^j|j F ^ ^ ^ |j a ^ BB*.^-^ ja jffy. ™ ^ .. 9 (|® ^ ^S d^;, {gT ||^* p ®^» jj^ ^ Prága, október 11. A szenátus ma kezdte meg a szociális biztositás reformjavaslatának tárgyalását, de a vita nagyobb részében a szenátorok a prágai építkezési katasztrófával foglalkoztak. Az elnök délelőtt fél 10 órakor nyitotta meg a szenátus ülését. Az első szónok Pianinkova cseh nemzeti szocialista szenátornő volt, aki a szerencsétlenség okát az építkezési mozgalomról szóló törvény rövid terminusában látja. Rohacsek szlovák agrárius szenátor rámutat arra, hogy a szocialisták korTisztelt Szentáus! Mielőtt a szőnyegen f-orgó tárgyhoz hozzászólnék, pártom nevében legmélyebb részvétemet fejezem ki a Prágában folyó hó 9-én történt borzalmas katasztrófa felett. Ebben a szerencsétlenségben egyetlenegy vigasztaló momentum van és ez az, hogy a mentési munkálatokra kirendelt rendőrség, katonaság és tűzoltóság, úgyszintén egyes magánvállalatok alkalmazottai önfeledő feláldozással végezték nehéz feladatukat. Abban a köszönetben és hálában, mely a .felebaráti szeretet ezen némeslelikü embereit megilleti, az országos keresztény szocialista párt is egész szívvel osztozik. Pártom egyúttal csatlakozik ahhoz a kívánsághoz, hogy az áldozatok hátrahugyottjai a legmesszebbmenő segítségben részesüljenek. Többhónapi tárgyalás után került a törvényhozás elé a szociális biztosítást módosító törvényjavaslat. A hosszas tárgyalásokban a szociálpolitikai bizottságnak úgy kormány- párti, mint ellenzéki tagjai fáradhatatlanul resztvettek és sokszor úgy látszott és a tagok is azt közölték, hogy a tárgyaló felek között meg van a teljes megegyezés. Létre is jött a •megegyezés köztük több pontra nézve, főképp a kormánypártok engedékenysége folytán, de a tárgyalások végén mégis összekülönbözött a két fél, eléggé alárendelt kérdések miatt. tescélokra használják fel ezt a katasztrófát. Az agrárpárt nevében sajnálatát fejezte ki az áldozatok felett, továbbá köszönetét mondott a /atonáknak, rendőröknek és mindazoknak, akik a mentési munkálatokban résztvettek. Stastny cseh nemzeti szocialista szenátor ugyancsak az építkezési mozgalomról szóló törvényt ostromolta. Ezután Franciscy Lajos dr., az országos keresztényszocialista párt szenátora szólalt fel, akinek nagyjelentőségű beszédét teljes terjedelmében alább közöljük: minősége kiszámíthatatlan hatásoknak van kitéve, melyek az árak alakulására is befolyást gyakorolnak. Egy gyenge vagy rossz gazdasági év a gazdaközönséget nagy mértékben vagy teljesen megfoszthatja attól az erőtől, mellyel ez az osztály a reá nehezedő közterheket viselte. Nagyon elhibázott dolog ennélfogva a biztosítási terhek megszabásánál ugyanazt a mértéket alkalmazni a mezőgazdaságra, melyet az ipar és kereskedelemnél alapul vettek. sadalmi viszonyok által követelt élet folytatásától, sok száz és ezer embertől pedig elveszi a kenyórszerzés lehetőségét. Két irányban vau tehát javításra szükség a háztartási alkalmazottak biztositásánáL Először ki kell elégíteni azt a jogos igényüket, ■hogy ha kilépnek a szolgálatból, teljes összegben visszakapják befizetett járulékaikat, másodszor lényegesen le keli szállítani járulékaik összegét, hogy bérviszonyaiknak megfelelő összeggel vehessenek részt a biztosításban és a háztartások terhei is lényegesen csökkenjenek. A javaslat célja a kormány és a többség elgondolása szerint: csökkenteni a szociális biztosításból a közgazdaságra háramló terheket és megjavítani a biztosítást a biztosított egyének érdekében. Ez a célkitűzés hiányos, jnert figyelmen kívül ha,óvja a biztositás kérdésének egyik nagyon lényeges pontját, a mezőgazdasági munkásosztály biztosításának elválasztását az ipari munkások biztosításától. A gazdaközönség kezdettől fogva követeli, hogy a mezőgazdasági munkások részére külön biztosítási kategóriák állíttassanak fel és a két csoport, az agrár és az ipari munkások csoportja ne helyeztessék egyforma határozatok alá sem a járulékok, sem a segélyezés tekintetében. A mezőgazdasági népnek mások az életviszonyai. A falvakban lakik, általában egésze ségesebb lakásokban és foglalkozása nem emészti olyan mérvben a testi erőt, nem ássa alá úgy az egészségét, nem teszi ki azt a megbetegedés annyi esélyének, mint azt a gyárak és műhelyek munkásainál tapasztaljuk. Az agrár lakosság biztosításából, annak kedvezőbb egészségi viszonyai folytán a biztosító intézetre kisebb terhek hárulnak és így igazságos és méltányos kivánság az, hogy a biztosítottak ezen kategóriája részére alacsonyabb járulékok állapíttassanak nieg és a segélyezés módja is a lakosság ezen rétegének életviszonyaihoz alkalmaztassák. A mezőgazdaság teherbíró képessége i« lényegesen különbözik más közgazdasági ágak teherbírásától. Amiig az ipar és kereskedelemnél a termelés, egyenlő gazdasági konjunktúrák között, évek során át megtarthatja és a legtöbb esetben meg is tartja forgalmi arányait és az árak konszolidálását lehetővé teszi, így tehát állandó teherbírásra tesz szert, addig a mezőgazdaságnál a termelés évről-évre változó esélyektől függ, a termények mennyisége és Nem mór egyenlő mértékkel a javaslat a gazdáknak és az iparosoknak a biztosított személyek tekintetében sem. A kisiparosoknak azt a kívánságát, hogy a 16 éven aluli egyének, akiket az ipari munkánál az inasokkal szokták azonosítani, a rokkant és aggkori biztosításból hagyassanak ki, a javaslat figyelembe veszi, de már a gazdák hasonló kívánságát a szezonmunkásokra nézve, nem honorálja. Gyermekeknek biztosítása rokkantság és aggkor ellen olyan intézkedése a régi törvénynek, melyet csak azzal a szemponttal lehetett indokolni, hogy ezektől az egyénektől is be lehessen szedni biztosítási járulékokat s ezen a réven is szaporítani a pénztár jövedelmét. Ez azonban nem jogos szempont. Nincs helye a rokkantsági és aggkori biztosításnak ott, ahol rokkantsági esélyekről úgyszólván beszélni sem lehet ■és ahol az aggkori ellátást egy későbben kezdődő biztosítással is meg lehet szerezni. A 16 éven aluli egyének életfoglalkozása általában nem rejt magában rokkantsági veszélyeket és aggkori ellátásukhoz elégséges támaszt nyújthat a 16-ik életévtől kezdődő biztosítás, feltéve, hogy az minden kategória életszükségletének megfelelően van megszervezve. A szezonmunkások A kisiparos munkaadók terhein némileg könnyített a 16 éven aiuMak kihagyása és ép úgy könnyített volna a gazdák terhein a szezonmunkások kizárása a rokkant- és aggkor! biztosításból, amint azt a kormány javaslata eredetileg tervezte. Senki sem kívánja, hogy a szezonmunkások rosszabb helyzetbe jussanak a biztosítás tekintetében, mint az állandó alkalmazottak. De éppen azzal jutnak rosszabb helyzetbe, hogy egy kalap alá vonják őket az állandó alkalmazottakkal, holott nagy különbség van köztük. A szezonmunkás keresete nem egyforma, változik az időszakonként és változik a munka neme szerint is. A biztositő intézetnek egyszerűen lehetetlen munkát adna az, ha teljes igazságossággal akarná a szezon- munkások járulékait kiróvni, ka esetről-esetre szigorúan akarna gondoskodni arról, hogy az a szezonmunkás ne fizessen nagyobb járulékokat, mint amiuőket keresetéhez viszonyítva fizetnie kell. Sehol sem történik annyi igazságtalan kirovás, mint a szezonmunkásoknál, a tévedés egy kategóriánál sem kerülhető el oly nehezen, mint itt s ezekből a téves kivetésekből hátrány származik a biztosított munkásokra, igazságtalan terhek hárulnak a munkaadókra. Ha külön volna választva a mezőgazda- sági munkások biztosítása az ipariaktól, vagy ha meg volna alkotva az önálló keresettel bíró egyének biztosítása, minden nehézség nélkül lehetne létesíteni ezen biztosítási ágakon a pompásan üdítő fogpaszta ||ia| i |Hj| raefpsitsiteti a Mellemet!©^ Kis tubus ára 4’—, nagy tubus 6 korona. belül egy osztályt, mely a szezonmunkások különleges kereseti viszonyainak megfelelően valósítaná meg ezen munkások rokkantsági és aggkori biztosítását. A közönség legszélesebb réteped kívánták a háztartási alkalmazottak biztosításának igazságosabb alapon való rendezését. Abban igazuk van a régi törvény megalkotóinak, b-ogy a kényé: keresők ezen osztályáról is gondoskodni kell és nem szabad őket kitenni annak a nehéz és szomorú lehetőségnek, hogy ha a szolgálatban megrohannak vagy el- agganak, segítség nélkül, minden támasztól megfosztva nyomorogjanak. Minthogy ezeknek az egyéneknek a helyzete megváltozik, ha kilépnek a szolgálatból, helyes az a felfogás, hogy ebben az esetben megszűnnek tagjai lenni a rokkantsági és aggkori biztosító intézménynek. De nagyon igazságtalan az, hogy nem kapják vissza befizetett járulékaikat. Sem az állam, sem a társadalmi intézmények nem kívánhatnak ajándékot szegény emberektől, akik az ő keresetükből élnek. Sem az állam, sem a társadalmi intézmények nem róhatják meg adóval azt, akinek az adóért ellenértéket nem nyújtanak. A biztosítási intézmény a do ut des elvén alapszik. Elv az ennél az intézménynél, hogy egy biztosított sem fizet Mába, mindegyik kap ellenértéket és pedig nagyobbat az általa szolgáltatott értéknél. Miért alkossanak kivételt ezen elv alól éppen csak a háztartási alkalmazottak? Az a 400—600 korona, amit a háztartási alkalmazottak férjhezmenetelük esetén ke- lengyejárulák címén kapnak, a legjobb esetben a felét sem teszi ki annak az összegnek, melyet Ők a biztosító pénztárba befizettek. Ezenkívül magasak is itt a biztosítási járulékok. Egy házi cseléd, aki a legszerényebb fizetés mellett van alkalmazva, betegsegélyezési, rokkantsági és aggkori járulék címén körülbelül havi 30 koronát fizet és ugyanany- nyi esik a munkaadóra. Sok ez a cselédeknek, sok a háziuraknak is. Nálunk a cselédtartás nem fényűzés, mint talán Amerikában, nálunk létíentartáái kényszerűség, még pedig nemcsak a háziurakra, hanem a cselédekre nézve is. Azért nem szabad a háztartásokra olyan terheket hárítani, melyek a cselédtartást megnehezítik, vagy lehetett enné teszik, mert az ilyen túlterhelés antiszociális állapotokat szül, amennyiben megfosztja a háztartásokat a tárA kormány javaslatának legtöbbet vitatott pontját, a paritást, vagyis az eredeti kormányjavaslatnak azt az intézkedését, mely szerint a betegsegélyezés igazgatásában egyenlő számban vesznek részt az alkalmazottak és a munkaadók, az előttünk fekvő javaslat elejtette. Pedig a paritás megvalósítása egyik legfőbb kívánsága volt a munkaadóknak és a többségi pártok közül is némelyik olyan súlyt fektetett erre az intézkedésre, hogy ismételten kijelentették ezek a pártok úgy a sajtójukban, mint gyűléseiken, hogy ezen pont tekintetében : incs helye a kompromisszumnak. És mégis megcsinálták a kompromisszumot. Kilenc helyet kapott az igazgatóválasztmányban a munkásság és hármat a munkaadók. Az osztóigazság ellen vétett a többség akkor, midőn a paritást elejtette. A szociális biztositás két pilléren nyugszik, a munkaadók és a munkások járulékain. Mindekét pillér egyenlő erővel tartja fenn az épületet. A terhek egyformán oszlanak meg köztük. a jogokban is egyformán kel! részesül ni ok. Az a törekvés, hogy a betegsegélyezés igazgatásából a munkaadók kijárassanak, forradalmi törekvés, melynek az érvényesülését egy jogállamnak nem szabad megengednie. Csak terheket követelni a munkaadóktól, de elütni őt. a jogoktól, az osztálygyülölet diktátuma, mely annál veszélyesebb, minél gyakrabban hátrál meg előtte a jogrend feutartá- sára hivatott államhatalom. A szocialista pártok azzal érvelnek a paritás ellen, hogy a szociális biztositás a munkások érdekében létesült és hivatva van kizárólag az ő érdekeiket képviselni és előmozdítani. Amit erre az intézményre a munkaadók fizetnek, az tulajdonképpen a munkások pénze, az egy különleges formája a munkabéreknek, az nem más, mint felemelt munkabér. így, ha kizárólag a munkások pénzéből tartatik fenn a szociális biztositás intézménye, akkor a munkaadók nem követelhetnek jogot az intézmény igazgatásában. Ez teljesen téves felfogás. A szociális biztosítás népjóléti intézmény, melyet az államhatalom vezetése és felügyelete alatt a munkaadók és a munkások együtt létesítettek és együtt tartanak fenn. A munkabérektől különválasztott intézmény ez, egy szociális adónem, mely a munkaadókat és a munkásokat egyaránt terheli. Minden adózásnál pedig mellőzhetetlen jogi elv az, hogy az adózók az adózás mértéke szerint, a szociális biztosításnál tehát egyenlő mértékben részesüljenek a jogokban. A tárgyalás alatt levő javaslat szerint a betegsegéiyző pénztár-szövetségeket az országos pénztárak fogják felváltani. De hogy mikor, az a javaslatban nincs kimondva. A jelenlegi állapot még sok évig tarthat és ezalatt a szocialista pártok tovább gyakorolhatják az uralmat a betegsegéiyző pénztárakban. Az országos keresstényszooiáüsta párt elvi ellensége minden centralizmusnak, mert a legszélesebb körű autonómiának alapján áll és azért a jelenlegi állapot fe Mártása mellett törne lándzsát, ha a jelenlegi betegse- gélyző pénztárak autonóm alapon működnének és ha a politikai és osztályuralmi szempontok kikapcsolása mellett fejtenék ki tevékenységüket.. De a jelenlegi pénztáraknak kinevezett tisztviselőik vannak, akiket úgy ültettek be hivatalukba, hogy a régi, bevált tisztviselőket egyszerűen szélnek eresztették. Az újonnan ki nevezettek politikai exponensek, kilenc-tized részben a szocialista pártok exponensei, akik a segélyek kiosztásánál sok esetben nem tudják magukat emancipálni politikai pártállásuk és osztályuralmi helyzetük befolyása alól. A jelenlegi pénztárak működését tekintve, nyugodtan állíthatjuk, hogy a közönségnek nincs oka sajnálni ezeket a szerveket és nincs oka félni az országos pénztárak felállításától, mert. ezek nem lehetnek rosszabbak a mai betegsegéiyző szerveiknél. ^ Az ellen azonban már most is tiltakozunk, hogy az országos pénztárak tisztviselői karában is úgy mellőzzék a nemzeti kisebbségeket, a magyarokat és a németeket, mint ahogyan kiszorították őket a kerületi pénztárak tisztviselői állásaiból. Tisztelt Szenátus! E javaslat a politikai pártok tusakodásából született. A harc a poli- tikaá pártok között a hatalomért folyt, azért az anyagi erőért és azért a politikai befolyásért, melynek birtokába jutnak a pártok, amikor kezükbe veszik a szociális biztositás intézményének igazgatását. A koalíciós pártok meg akarták szerezni azt az erőt és befolyást, a szocialisták pedig meg akarták azt tartani. A harcból egyik fél sem került ki győztesen, de meggyengülve került ki a szociális biztosítás intézménye, melynek javításra szoruló intézkedéseit nem javították meg, nem tisztázták és egyszerűsítették, hanem összebogozták, mint amikor két egyenlően erős ember egy kötelet húz és egyik sem tudja elrántani a másikat, a kötél azonban lazulni kezd s akkor annyi bogot kötnek, ahány lazulást vesznek észre rajta. Mindaketíő megtartotta állását, de a kötél a sok bog következtében hasznavehetetlen lett. Ez a javaslat senkit sem elégít ki és nem viszi nyugvópontra a szociális biztosítás intézményét. A koalíció törekedni fog visszaállítani azt, amit a szocialista . pártok kedvéért az eredeti javaslatból kihagyná kényszerüli; ■a szocialisták azon lesznek, hogy a javaslatból kiküszöböljék a régi törvénytől eltérő intézkedéseket, 3 közönség pedig tovább is az a pompásan üdítő fogpaszta toicisci s&miétw telidé A háztartási alkalmazottak I paritás II IS éven aluli egyének A gazdaközönség a biztositás különválasztását követeli 1 betesseaéiyzö pénztárak
