Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-09 / 206. (1833.) szám
6 <PI^<M-MAG^^-CTRIiAg íres HRPLÓm Irla: KRRIHTHY FRI6YE5 — Búcsú a pogány nyártól Vége a szezonnak, ennek a szép, pogány nyárnak — a strandok jóizü embergyümölcse naspolyabarnára éretten mászik ki a vízből, lerázva magáról a gyönyörű cseppeket és bizakodva néz körül a hüvösödő világban: merre fordítsa, hová használja a felgyűlt nap energiát? S az elcsendesedő vizeken lassan libabőrzik a békanyál. Tengerpartok, tavak, gombamódra szaporodó nyilvános fürdők nyüzsgő világa: barátságosan búcsúzom tőletek. Kedves gyerekek voltatok mind az idén, nők, férfiak, apró kölykök, egyforma trikóban, egyformán pacs- kolva és lubickolva. Kortól, valLástól, nemtől függetlenül, — kedvesek voltatok, mert gyerekek voltatok. Mintha az idén bontakozott volna ki először az a sokat emlegetett jó hatás, amit nők és férfiak korlátlan, fesztelen és meztelen társaséletétől vártak a századvég „Körperkultur" snobjai, akik váltig Ígérgették, bizonygatták, meg nem félemlitve a szkeptikus mosolytól, hogy ez a nyíltság és természetesség az erkölcsöket nemcsak, hogy meg nem lazitja, de inkább tisztábbá és erősebbé edzi. Valami van a dologban. Eltekintve az agyonkoptatott igazságtól, a teljes meztelenségről, mely sokkal erkölcsösebb, mint a félmeztelenség, valahogy úgy vettem észre az idén nyáron, hogy a nemi erkölcsök hőmérője, a tónus, az a mód, ahogy nők és férfiak egymással, egymásról beszélnek, ha el is veszítette romantikus lendületét és dagályát, legalább megszabadult attól az alattomos, fojtott és tisztátlan fülledtségtől is, mely ott lappangott és büzlött a nemi romantika hátterében, elbújva, alattomosan és gyáván a „felmagasztalt női ideál" szoknyája mögé. A „pikantériák" és „kétértelműségek" hánytató humora, hálistennek, lomtárba került — a ravaszul és kétértelműen hunyorgató filiszteu- sok egyszerű orra alá dörgölték a „pikantéria" egész egyértelmű tárgyát, — nesze, fogd meg, nézd meg, ne célozgass, sületlen vicceiddel, — itt van, amire folyton célzói, mond már ki, nevezd meg, aztán prőbálj végre valami másra is gondolni. Próbálj valami másra gondolni, egyebet is észrevenni, — egy pontra szegzett alattomos tekintetedet emeld fel végre, — nézd már, szerencsétlen, hát ilyen a lábam és a combom és a tomporom, lakj vele jól, de aztán eszmélj fel végre: idenézz, orrom is van és fülem is van és arcom is van, — nézz a szemembe! arra való a szemed! A középkor piedesztélra állította % nőt. Gyanús helyzet, a férfi szempontjából, tekintettel a női öltözék különleges jellemére, ha felteszem, hogy a férfi áhitatos szemmel tekint fel e piedesztálra. Valahogy szemérmesebbé válik az egész dolog azzal, hogy a nő leszállt róla. Két szép emberpéldányt láttam, minap, a strand korlátja fölé hajolva, szorosan, egymás mellett — egy csaknem meztelen, fejlett, izmos férfit s egy csaknem meztelen, karcsú, szép nőt — csillogó szemmel, élénken, nagyokat nevetve beszéltek valamit, ó nem, nem arról, amire te gondolsz, hunyor- gatő filiszter, — véletlenül kihallgattam: nem titkos találkát beszéltek meg. A strand hedonistáján mulattak. A strand hedonistáján, aki ott üldögél, az árnyékban, mélabusan lógatva lábát a lépcső fokárőL Most tőle is búcsúzom, szeretettel és elnézéssel, már nem haragszom rá: nem fogom látni egy évig, elnyeli a kávéház, ahová nem szoktam járni. Csak nyáron bukkan elém. Vézna, csenevész testén fantasztikusan lötyög, térden alul, a kölcsönkért trikó. Szemüvege ferdén áll vértelein orrán, rövidlátóan pislog ki a szemüveg fölött. Ha beszélni kezd, egész teste ringatózik, mintegy furcsa vitus- táncban: illeg a füle, billeg a feje, torkából vékony, szinte hangtalan nevetés nyihog, kopasz nyaka oldalra fittyen, sárga foga zörög, vállát felhúzza. Az egész olyan kedvesen, szinte vonzóan szánalmas, az ember megsimogatná, mint egy intelligens, rosszulíejlett kisfiút, aki nem tehet róla: attól még nagyon jő tanuló lehet, szellemi pályán sokra viheti, majd orvost nevelünk belőle, vagy tanárt, vagy könyvtáros lesz az Akadémián. De eszedbe ne jusson ilyesmi! Hová gondolsz, hogy tanár, meg könyv, meg intelligencia, meg szellemi élet, egyáltalán! Ha tudni akarod: ő a pogány, minden érzelmi eaifrangot kikaoagó, kegyetlen, fölényes Életimádat, a wildei értelemben vett hedonizmus apostola itt a strandon — ő Hellász képviselője, a szókimondó Pán, a félistenit neki! Ha leülsz mellé é« szerényen társalogni kezdesz, mondjuk, valami irodalmi, vagy politikai eseményről: unatkozva, szórakozottan pislog. Aztán gúnyosan cirkalmozott, kivárbatatlan hosszú mondatokban, nyihogva, hebegve és rángatódzva értésedre adja, hogy milyen nevetséges vagy ezekkel a dolgokkal. — Az élet nem irodalom és politika és nem a haza sorsa és a kultúra jövője és egyéb Ilyen nylm-nyám szamárság. Az élet: szerelem őc pompa, ragyogó biin és hatalom és nők, nők, remek nők, nagyszerű nők, színésznők, drága bestiák, akik mindig fölülmarad- nak, — ez az igazság! Kérem, azt mondja, ma már az nincsen, már a drámaírók is belátták, hogy szerelem meg hűség, meg becsület, meg ilyen problémák, az ma már nem téma, — a nők fel vannak szabadulva, nem hisznek már az Ilyen ócskaságokban! Feltűnően sok baja van a nők felszabadi- tásával. A legnagyobb feminista. Folyton azon rágódik, hogy a nők, hálistennek, ma már szabadon gondolkodnak a szerelemről. És ilyenek a nők és olyanok. A nők. Ragyogó előadásokat hebeg a nőkről, akik végre hatalmuk tudatára jutottak. A nők igy, a nők úgy. Nézze, uram, az ott, az államtitkár szeretője, micsoda remek alakja van. Az tudja, mit csinál. Csiklandós célzást tesz, feléd hunyorít, mintha azzal is gyanúsítana, hogy irigyled az államtitkárt. Egészséges férfi létedre szemérmes vagy és nem bírod ki ezeket a célzásokat — inkább zavarba jössz és elódalogsz. És azon tűnődsz magadban — ugyan mit akar a nőktől? Miért akarja a nőket még jobban felszabadítani? ő talán olyan nagyon fel van már szabadítva, férfilétére? Gépiesen visszafordulsz, már nem találod a helyén. Egy derék polgárasszony mellett ül a strandszéken, annak magvaráz. Remek alakja van magának, gyönyörű alakja van, mondja neki (mintha nem tudná őnél- küle is). Csak az a kár, hogy olyan ostoba polgári fogalmai vannak — ilyen remek alakkal magának karriert kellene csinálni, nem igy élni, ahogy maga él — magának ragyognia kellene, ilyen alakkal, nagyvilági nő lehetne, kurtizán lehetne, ilyen alakkal. Ma már az nincsen férjhez menni, meg ilyenek. Már a franciák is belátták. Ilyen alakkal. A nő teste az övé. A nő szabadon rendelkezik, ilyen álakkal. Ma már a nők szabadon gondolkodnak a szerelemről. És igy folytatja szabad előadását nyihog„Terrazio* Márványmozaiklap-mükö és Cementánígyár SCHMIDL és NAGY Inienac Fiók és eladási iroda: Bratislava, Stefanik u. 1/11. Gyárt: Márványmozaik és cementlapokat, Mükolépcsoket, M&rványxuxalékot minden színben és nagyságban, Müvakolatot „Kristalit* néven. Készíti Terrazzo és XylcdHh padlókat. 37 va és hebegve — a női szerelem felszabadításának eszméje elragadja: lelki szemei előtt megjelenik a Felszabadult Nő vészesen kifordult szemekkel, csúfos mosollyal, meztelenül rugdalódzva gyémántos gyeplővel felkantáro- zott seprünyélen a csillagok felé, alulról reflektorral megvilágítva. S a derék polgárasszony nagyokat röhög — aztán kacéran felugrik, na megyek öltözni, kedves Izé, maga egy életmüvész! Annyit mindenesetre elért a strand hedonistája, hogy otthon goromba lesz a gyermekekkel — én itt tönkreteszem magam veletek, ahelyett, hogy a magam életét élném. Aztán egy kicsit gondolkodik és rájön, hogy nem is olyan nagyon tette tönkre. A gyerekeket nevelőnő neveli, nekem semmi dolgom — ha richtig elmentem volna kokottnak, ahogy az a Izé ajánlotta, a strandon sokkal több bajom lenne. Jobb igy — a férjem derék ember — és Ödönt is elveszteném ... A strand hedonistája közben, magáramaradva, ott kukaol az elnéptelenedett lépcsőkön és tűnődik. Hellász forró napja leáldozóban, — cihelődjünk, vár a kávéház. A nők ostobák, még mindig nincsenek felszabadulva eléggé, — tele vannak konzervativizmus-: eai, ócska babonákkal, elfogulteággai: Íme, egész nyáron prédikálom nekik a szabadságot és egy ee borult a keblemre. Még mindig félnek. S mig dideregve és rángatózva a kabin felé tart, valami tompa sejtelem, émelyítő bánat fogja el, — tompa sejtelme valaminek, hogy talán mégis tévedett, — hogy talán élőin ről kellene kezdeni az egészet, — talán egészen elölről, — talán a m a g a számára kellene kiharcolnia előbb, kellett volna kikényszeríteni, kezdetben, más, erősebb testet anyától, más, erősebb lelket apától, — a nők majd csak rájönnek maguktól is. Lucifer és társai nélkül, mihez kezdjenek testükkel és lelkűkkel e pazar hellén nyári sngárözönben, ez édes, enyhe őszi borúban. BIEDERMEIER Irta: HELTM JENŐ Két régi arckép & falon Fáiké arany-keretben: Édesapám, édesanyám, Két ember, akit szerettem. Apám a ripszdiványon ül, Lábát keresztbe rakja, Fiatal vállán megfeszül UJ régimódi frakkja. Ujján nehéz pocsétgyiirii, Kezében borostyán-szipka, De gond. borong a homlokán, És sok bág éjszaka Karosszékében ül anyáim, Ott nyugszik karja a karfán, Szeme sötét és szomorú, Az arca, az arca halvány. Fehér kezében végzetes Kis patyolat-zsebkendő ... Mindig köhéc8elt, istenem, Oly gyönge volt, oly esendő. Ruháján csipke, brüsszeli, É« széles fodor az aljon, Nyakában bárs ony szalagon Ovális erany-me fialjon. És belevésve két betű, Két betű és as érssám, Két régi arckép a falon Oly szomorúan néz rém. így ült apám, igy fiit anyám Ezernyolcszázhetvenötben, Akkor négy éves voltam én, Elszálltak a* évek fölöttem! Anyám régóta kint pihen A régi temetőben, As újban nyugszik a* apám, Nem tudják mi lett belőlem. Két messzi, messzi temető És közte vásár és város, Egymástól messze két régi sir És mégis oly közel egymáshoz. Két régi élet, régi arc, Fakó aranykeretben, Két ember, aki szeretett, Két ember, akit szerettem. Üveg alatt sárgult papir, Elnézem megbiivölten, Két régi arckép a falon, Nem sok, amit örököltem. Nem sok, de me^ .^n, ép ma is Csipkéje * ruhának, A gyűrik a szipka és a gond A medaljen és a bánat. * nr, 'W-oet/íst./Táras Első szlovák ékszer-, arany- ^ ezilstgyár Tulajdonosok l PROSTIIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban Cseréli® ki régi ékszereit modern ékszerekre — Bécsben bemutatták m ■] táncokat. Récéből jelentik: A támomeeterek nesnietköcd kongresszusán, amely moet Bécsben tartja üléseit, kiválogatták a téli szentem az uj divattáncokat. A' legnagyobb tetszéssel a Londonból származó Yalec Bloee találkozott és a Trist is nagy népszerűségre fog szer tenni. A tangót a nemzetközi koogreeeza- »on egészen más formában és ütemben matatták be, a mozdulatok hercn ónikueok, a fordulatok Jd- körökítettek, a tempó sokkal lassúbb, mént eddig volt, percenként 20—26 taktus as egész. Valószínűleg kedvelt tánc lesz a Habancras és két nemzett táncot is olyképpen modernizáltak, hogy már az ided bálokon minden valószínűség szerint általánosan fogják táncolni. Ez a két nemzeti tánc a spanyol Taragana és a lengyel Polonia. Fizessen elő a Képes Bflii-re Hogy kell feleséget és autót sseresni? Batávlábóü Írják: Egy elkeseredett német fiatalember mindenáron meg akart nősülni. Elkeseredését ez a körülmény mér egymagában megmagyarázza. Miután pedig a batáviaí klubokban és társaságokban néhány hónapon át hiába keresett életpámak megfelelő német nőt, az egyik berlini lapban tett közzé hirdetést: „Batáviai német fiatalember nősülni óhajtana...“ A hatás meglepő volt. A postahajök nyolc héten keresztül má- zsaszámra hozták a leveleket és újabb nyolc hétre ellátták kellemes esti olvasmánnyal A leveleket három nagy csoportba osztotta, az első csoportot félretette, a másodikra ráírta: „tartalék", a harmadikra ezt a rövid szót: „tauglich". Az *bbe a csoportba sorozott hölgyekkel levelezni kezdett és végül hosszas válogatás után mér csak két esélyes pályázó maradt, egy szűzies Hatol leány és egy vállalkozákedvü ifjú awcony. Minthogy szék között nem tudott dönteni, egy hollandi formtot dobott fel a levegőbe: fej, vagy Írás? Az tfju leány győzött, mire a fiatalember nyolcszáz hollandi forintot deponált az egyik hajóé társaságnál útiköltségre, további háromszázat elküldött a leánynak apró kiadásokra és várta menyasszonyát. A leány meg is érkezett, de nem volt hajlandó part- raezállmi, mondván, hogy a város levegője rosszat tesz neki. A gyanakvó fiatalember másnap reggel négy órakor meglátogatta menyasszonyát kabinjában, ahol egy csinos hajóstiszt társaságiban találta meg. Azzal vigasztalta magát, hogy utóvégre nincsenek állandóan a hajók a kikötőben, a dolog majd csak elmúlik. A hajó el is távozott, a leány azonban kijelentette, hogy nem megy feleségül vőlegényéhez, mert időle őzben megismerkedett egy gazdag ültetvényes fiával, aki megkérte a kezét. Az esküvőt hat hét múlva megtartották, a fiatal térj pedig vállalkozott, hogy feleségének szállítási költségeit megtéríti az első vállalkozónál?:. Minthogy készpénzzel nem rendelkezett, vadonatúj autóját adta át fájdakxmdlj fejében, n szerencsés ifjú német pedig a legközelebbi hajóval ldhozntta a vállalkozó szellemű ifjú asszonyt, akit azután feleségük is vett így szeres as ember csekély fáradsággal feleséget és autót BaMvMbaa.
