Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)

1928-09-06 / 203. (1830.) szám

_iC/> v

Mai ,lámunk 12 Ol«9»l

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓi és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága O, Panská ulice

negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: nnlítil’ni nnnilnnin 12,n.emeletTe]efon: 30311 —- Kiadóévente 450, félévre 226, neayedévre 114 Főszerkesztő; POIUIKOI napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II„ Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Ke. Egryes s?!ám ára 1 *20 Ke DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

A Sz. IC II L elé

irta : SZEKLAY FERENC

A népkultura a nép életből magából kisugárzó folyamat eredménye, a nép veleszületett, lelki értékeinek ösztönös megnyilatkozása, — de csak addig, amíg a nép bensőséges lelki életét valami meg nem zavarja.

Népkulturát csak az a nép tud felmutatni, melynek évszázados történelme, helyesebben egységes, nemzeti fejlődéstörténete van, melynek történelmi életében a faji jelleg és jellem differenciálódni tudott. Egy szintetikus nép, mint például az amerikai csak különböző fajú és jellemű egyedekből összetevődött országlakosság, melynek kultumiegnyilvánulása sohasem lehet kollektív jellegű.

A népkultura gátló, zavaró körülményei sokfélék lehetnek. Az egyik leghatalmasabb ezek közt a civilizáció. Ez az első pillanatra paradox állításnak látszik, pedig igy van. A gyáripar megöli a házi ipart, mely a nép ösztönös szépkeresése és stilizáló hajlama következtében ipso facto népművészet s mint ilyen knltureredm-ény. A gramofon-rádió irtja a népköltészetet. Általában, a civilizáció mindent készen ád a népnek, amit azelőtt maga a nép teremtett magának. Ez a teremtés már önmagában is kultur érték, mert a nép lelkivilága fejlik ki általa. A népkultura belülről kivirágzott, szerves lelki élet, a civilizáció kívülről ránkkent külső máz, mely belső kulturáltság nélkül teljesen értéktelen.

A másik gátló körülmény maga a megsulyos- boiott élet. A kulturfejlődéshez valami élet-ener- gia-fölösleg szükséges, szeretet a jólétet adó élet iránt, ráérő idő. A megsokasodott élet gond, a fizikai létfen tartásának szűkössége, gyilkosa a kul- turéletnek.

A harmadik a nemzeti lét fenyegetett volta. Ha egy nép alól sikerül elvonni a létalapot, a nemzeti léttel együtt megszűnik a kulturalap is, — de ennek reciprok formája is igaz, ha egy népben megszűnik a kulturalap, a nép megszűnt nemzet lenni.

Azt hiszem, nem kell sok szót vesztegetnem annak bizonyítására, hogy a mi helyzetünkben mind a három legfőbb zavaró körülmény koncentrikusan támadja, veszélyezteti nemzeti kultúránkat. Azt sem kell bizonyítgatnom, hogy éppen ezért a népmüvelődés előmozdítása a három oldalról jövő veszedelem ellen a legelemibb kötelességünk, ha nem akarjuk, hogy nemzeti kultúránk teljes elpusztulása után maga a nemzeti létünk is elvesszen.

Anra számítani a mai körülmények közt, hogy a kollektív népiélek önmaga gondoskodik kultur- fejlődéséről, a legfelületesebb könnyelműség lenne. Ez a természetes fejlődés, ma, amikor éppen a civilizáció uj követelményekkel lép fel, az élet intenzitása mellé extenzitást is kíván, nem lehet elegendő. Nem, még nagy, uralkodó népeknél sem, hogy úgy .mondjam népterület-kontinensek kellős közepén sem, annál kevésbé határszélen, idegen néptenger partján, még hozzá kisebbségi sorsban. A föld csak ott szilárd, megmozdíthatatlan, ahol semmi elementáris erő nem fenyegni, de a folyó partot meg kell kötni, mert a lassú viz is elmossa, országok derekán talán nem kell várakat építeni, de a végeket bizony megerősíti a stratégia.

Uralkodó népeknél is legalább annyival szükséges a kultúra előmozdítása, hogy az azelőtt ösztönös kulturmegnyilvánulásokat öntudatossá kell fejleszteni, minálqnk azonban oly föltétien szükségesség., melynél fontosabb és előbb re való munkát elképzelni sem tudok. És éppen ezen a téren, — valljuk meg őszintén, — kevés történt kisebbségi sorsra itéltségünk első tiz évében. Az eredmény az, hogy a mai népéletnek, ha meg is van a külső, nemzeti színe, igen kevés kultur tartalma van.

A népművelés elhanyagolt voltának sok oka van. Első maga a megnehezült élet. Igazán helyén való, alapvető kérdés, lehet-e kultúráiéiról csak gondolkodni is ott, ahol magának a puszta létnek, fizikai életnek biztosítása is alig-alig lehetséges. Mindenek előtt tehát a gazdasági szempont merül föl, de — ,nemcsak kenyéren él az ember", — a gazdasági megerősödést célzó munkával párhuzamosan kell ‘haladnia a kulturális munkának, mert csak ez adhat lelki tartalmat az elérhető jólétnek is. Egy nép kollektív egyéniségének kifejlődéséhez akaratközösség., egyöntetű céltudatosság szük- eéges, fölismerése a nemzet hivatásának az emMegkezdődött a népszövetség teljes ülésének

általános vitája

Kína képviselője indította mm a vitát — Fontos tárgyalások Genfben

a kiürítés kérdésében

Géni, szeptember 5. A népszövetség tegnapi kényes napján szerencsésen túljutott. Tegnap olyasvalami történt, ami idáig a nép- szövetség történetében egyedülálló jelenség volt,

az elnök a legnagyobb erőmegfeszités ellenére sem tudott fölszólalókat találni a főtitkári jelentés fölött meginduló vitához, a teljes ülésnek el kellett maradnia és a napot diplomáciai tanácskozásokkal töltötték ki.

Kedden délután négy órakor a népszövetségi tanácstagok összegyűltek, azután néhányperc- nyi kínos várakozás után kiürítették a termet, mert senki sem akarta elsőnek megkezdeni a kritikát a tanács működéséről szóló jelentés fölött.

Mára a helyzet szerencsésen megváltozott és a vitát exótikus diplomata, Wang King Ky, a kínai delegáció vezetője, Kínának brüsszeli követe nyitotta meg, utána pedig BeeLaerts és Unden volt svéd külügyminiszter következett. A terem csak igen lassan telt meg, de azután egy szék sem maradt üresén. Érdeklődők is szép számban gyűltek össze.

A teljes ülés kétségtelenül legérdekesebb vendége Bernhard Shaw, a világhírű angol iró volt, aki díszhelyen foglalt helyet és elsőizben volt alkalma végigszemlélni és végighallgatni egy nép- szövetségi tárgyalást, amelyen a világ sorsát intézik.

Rossz nyelvek azt beszélik, hogy Bernhard Shaw felesége kíséretében mint „passzív megfigyelő" jött Genfbe és az a célja, hogy a népszövetségről szatírát Írjon. Talán ettől rettentek meg a népszövetség diplomatái és ezért kezdtek hozzá sebtiben az általános vitához, amely most már az egész hetet ki fogja tölteni.

A cifranevü Wang King Ky kínai fődelegátus beszédének első részében a népszövetség munkálatainak értékét méltatta, amellyel hozzájárult Kínának a népszövetséggel és az idegen hatalmakkal való együttműködéséhez. A kínai delegátus emlékeztetett Procope tanácselnök megnyitó beszédére, amelyben Kínáról is megemlékezett és biztosította a népszövetséget, hogy ezek a szavak hazájában a legjobb benyomást idézték elő, megfékezték a kritikát és Kína intellektuális osztályait szorosabban fűzik a népszövetséghez. A kínai kormánynak nincsen élénkebb kívánsága, mint hogy a népszövetség céltudatos béke- munkájában minél közvetlenebb részt vehessen. Zárószavaiban azonban rámutatott arra, hogy előbb

Kínának bizonyos hatalmakkal való gazdasági kapcsolataiban változásnak kell bekövetkeznie.

Azokat a nehézségeket azonban, amelyek itt még fenforognak, jóakarattal könnyen ki lehet küszöbölni. A különböző nemzetek Kínában tevékenységük kifejtésére óriási területeket találnak. A népszövetség teljes ülésének élénk helyeslése közben ezekkel a szavakkal fejezte be a kínai delegátus beszédét:

— Kitartok azon meggyőződésemen, hogy a népszövetség utján meg lehet találni a távoli kelet és a nyugat között a megértésre vezető hidat.

A népssSvstsés wadlai

Páris, szeptember 5. Amint a Petit Párisién genfi különtudósitója jelenti, Spanyolországnak a népszövetségbe való aktív visszatérését még mindig nem rendezték el.

Az a rendkívüli élénk vita, amely tegnap délben folyt le a népszövetségi gyűlés irodájában, nem vezetett eredményre. Briand külügyminiszter a vita folyamán a legenergiku- sabban interveniált Spanyolország érdekében és annyit el is ért, hogy Spanyolország ta- nácstagságct kap. Ezzel szemben azlt már nem sikerült keresrtülvinnie, hogy Spanyolországnak olyan félig állandó tanács- tagságot biztosítanák, aminő a Lengyelországé.

Briandnak ezen követelése ellen különösen a skandináv államok részéről nyilatkozott meg élénk oppozició, amelynek szóvivője a teljes ülés jelenlegi elnöke, a dán Zable volt. Zahle figyelmeztetett arra, hogy Lengyelország félig állandó tanácstagságának elismerése kivétel volt, aminek csak azért adtak helyet, mert ugyanakkor történt meg Németországnak a népszövetségbe való belépése, azonban már akkor elhatározták, hogy ezt a kivételt nem fogják általánosítani.

A csatlakozás kérdése körül

Paris, szeptember 5. Az Echo de Parisban Pertinax újból Poinceré és Stresemann párisi tárgyalásáról irt és azt állítja, hogy a francia miniszterelnök kategorikusan kijelentette a német külügyminiszternek, miszerint

Franciaország minden olyan ajánlatnak ellene szegül, amely Ausztriának Németországhoz való csatlakozását indítványozná.

London, szeptember 5. Pertinax a Daily Telegraphnak küldött cikkében azt Írja, hogy Seipel dr. osztrák kancellár Briand-nal és Scialojával folytatott tárgyalásában igyekezett szétoszlatni azokat az aggodalmakat, amelyek Franciaországban és Olaszországban keletkeztek az osztrák kormánynak a csatlakozás kérdésében elfoglalt magatartása miatt. Seipel dr. ezenkívül kijelentette Scialojának, hogy nincsen szándékában beavatkoznia az olasz kormány déltiroli rendszerébe.

A rajnai terület kiürítése

Páris, szeptember 5. Az Excelsior genfi jelentése szerint Briand külügyminiszternek Müller kancellárral folytatott tárgyalása után újabb tanácskozás lesz azon hatalmak delegátusai, amelyek a rajnai terület megszállásában résztvesznek és a német delegátusok között a kiürítés problémájáról. Lehetséges, hogy mindazokat a hatalmakat, amelyek a nagykövetek konferenciáján képviselettel bírnak, felszólítják a tanácskozáson való részt- vételre.

Németország Érdekei Oroszországban

London, szeptember 5. A Daily Tele- graiph mai száméban genfi tudósítás alapján részletesen beszámol arról, hogy Stresemann Poincaréval folytatott párisi tárgyalása alkalmával felhozta az Oroszországnak nyuj- dó hitelek ügyét, mint a hatalmak kollektív lépését.

A lap szerint a német kormánynak Oroszországgal szemben való magatartása arra vezethető vissza, hogy a német üzleti körök Oroszországban még mindig a német gazdasági élet eljövendő nagy piacát látják, amelyet nem szabad átengedni másoknak és amelyért érdemes nagyobb áldozatokat is hozni. Politikailag Németországot nagyon nyugtalanítja az angol-francia kompromisz- szum francia interpretációja és Angliának meg Franciaországnak együttes fellépése a Balkánon és a Baltikumban. Ezért a Wilhelmstrasse ugy gondolja,

hogy nem lenne helyes, ha Németország keleti kapcsolatát teljesen kizárnák. A német üzleti körök továbbá attól is félnek, hogy most, miután Oroszország hajlandónak nyilatkozott a Kellogg-paktum aláírására, Amerika a szovjetnek na- gyobbszerü hitelajánlatokat fog tenni. Németország azonban nem akarja, hogy Amerika kiszorítsa az orosz piacról, de kétségei vannak aziránt, hogy egymagában megfelelő hiteleket tudna a szovjetnek nyújtani és hogy a szovjet fizetési kötelezettségeinek pontosan megfelelne-e és éppen ezért akarja több ország kapitalistáinak és kormányainak kollektív akcióját.

Berlinben jelenleg az amerikai olaj-, vasütés egyéb koneernek képviselői meg a szov- jetdeilegátusok között fontos tárgyalások vannak folyamatban.

ság a mi viszonyaink közt a mi népművelésünk eddigi legnagyobb akadályozójától, a kormánytól függ s igy teljes munkaerejére számítanunk nem lehet.

Mindenesetre igen fontos fordulópont kulturális életünkben a Szlovenszkői Magyar Kultur- egyesület alapszabályainak jóváhagyása. Evvel megszűnt a hátráltató okok legnagyobbika, törvényes alapot kaptunk a népművelés alá. oly szervezetet van jogunk létrehozni, melynek, — minden mellékes szemponttól függetlenül — egyedül és kizárólag csak a népművelés a célja és hivatása. Maga a jóváhagyás lénye azonban még nem minden. Sem a kormányhatóság részéről nem bizonyítja a passepartout-t, a szabad működés lehetőségét, sem a mi részünkről nem jelent befejezettséget. Egyelőre csak halvány életlehetőség, mely csak akkor válik éltető valósággá, ha az igy kapott keretet élettel töltjük ki. Nehéz munka vár ránk. Annál nehezebb, mert tiz évig szünetelvén a kulturmunka folytonossága, úgyszólván mindent újra kell kezdeni. Elaludt erőket fölriogatni, közönybe fulladt lelkeket érdeklődésre, lelkesedésre serkenteni, megfáradt izmokba uj erőt varázsolni. És ebben a nehéz munkában senkire sem számíthatunk, csak önmagunkra. Ezért választotta jelmondatául a Sz. M. K. E. az ősi, dacos. elszánt közmondást:

„Segits magadon, áz Isten is megsegít".

Ma általában — különösen a mi szemponInukból, — nem az ország vezetősége a történelem hordozója. Sem a „felső tízezer". A nép maga csinálja a történelmét, mely legelsősorban kultúrtörténetem. Minden tőle függ, az ő erőkifejtésétől é«

beriség közös feladatai körében s ez csak rendszeres és egyöntetű népműveléssel érhető el.

A másik ok az, hogy eddig nem állott rendelkezésünkre oly szerv, melynek alapján, törvényes alapon el lehetett volna kezdeni a népművelés nehéz munkáját. Kétségtelen, hogy szórványosan történt valami ezen a téren, azonban ez a munka csak vagy egyes telkes személyiségek függvénye, vagy a politikai pártok működési körének .kitágítása volt, mint ilyen éppen azt nélkülözte, ami a népművelésben az egyik legfontosabb kellék, az általánosságot és egyöntetűséget, valamint az öneóluságot is.

A harmadik ok az, hogy a hivatásos népművelőink alig állhatnak a rendelkezésünkre. Minden falu egy-egy kulítursejt keltene, hogy legyen, melynek központja, magja a tanító. Am a tanító-