Prágai Magyar Hirlap, 1928. szeptember (7. évfolyam, 199-223 / 1826-1850. szám)
1928-09-06 / 203. (1830.) szám
2 1928 szeptember 6, eattttoitBk. Nem a magyar, hanem a román kormány halogatta az optánsper ügyében a közvetlen tárgyalásokat áldozatkészségétől Eltenazeinvas szavaik azek, jól tudom, hiszen maga az élet is csak: erőfeszítést és áldozatkészséget követel, még pedig Tigy szólván az életöröm minden ellenszolgáltatása nélkül, de a sivár fizikai élet és a kultunélet közt éppen az a különbség, 1 'gy a kutturétetre fordított munka önmagában hordja a jutalmat. A kulturált lélek nemcsak könnyebben viseli az élet terhét, de emelkedeltebb nézőpontból figyelve az életet, átcsoportosítja a lelkében annak értékfogalmait is. A Sz. M. K. E. működése elé szeretnék egy pár szempontot megvilágítani. Minden bizonnyal tudják, érzik őket igen jól azok, akik magúkra vállalták a kultúráié tünk megszervezésének nehéz munkáját, nem is azoknak szól az írásom elsősorban, de azoknak, akik' részt kiérnek majd a kezdeményezők és vezetődi munkájából. * Az étet és világháború által lezárt, hogy úgy mondjam 1 i be r á M.s -in di vidua lteztí k us eszmeirányzat a nép társadalmakat porszemekre aprózta. A .nemzet" fogalmában csoportosult, emberközösaé- gek széttagolódtak, mert ideál volt a szabad, független, korlátlan egyéniségek szabadversenye az életpályán. Szép eszme ez, de, mint minden eszme, úgy ez is elérhetetlen ideál az eszme megvalósítójának, az embernek tökéletlensége miatt. A korlátlan egyéniség csak úgy állhat meg a helyén, ha ody testi és tetei erőkkel rendelkezik, a melynek ezt az egyedülállást biztosítani tudják. És itt van az indiváduaiisztikus gondolatnak az eredendő bűne: ilyen ember a mai, társadalomba való beépítettségben el nem képzelhető. Még a legkifejezetteb, legerősebb egyéniségnek te szüksége van az embertársaira s ebből következőleg szüksége van oly jellemvonásokra is, melyek másokkal közösek, melyek így embertípusokat •teremtenek a világtársadalomban. Ezen embertípusok életének eredője egy kollektív leíkimükö- dés és eredménye a kollektív nemzeti jellem és nemzeti kultúra. Ennek az eredendő bűnnek, mely az erősebb korlátlan jogát biztosította a gyengébb fölött, okozta azt a nagy átalakulást a legújabb kor eszmevilágában, mely a liberális individualizmus helyébe a liberális szocializmust állította. Ez, mint akcióra a reakció, tagadásba vette az elődje alapelveit, mindenek előle az individuum korlátlanságát. A történelem folyamán kialakult kollektív egységet, — mely annyira természetes és lényegből folyó volt, hogy az individualizmus még virágkorában sem tudta kereteit föloszlatni, a nemzeti típust is tagadásba vette s egy mesterségesen fejlesztett egységgel, a közös anyagi érdekből levont osztálytipussal helyettesítette be. Ez az uj tipusegység sem tudta azonban kiölni a régit, a nemzeti egységet, legföljebb megzavarta annak harmóniáját avval, hogy keresztezte. A szociális gondolatban tagadhatatlanul sok az érték, azonban alaphibája az. hogy az egyéniség teljes tagadásával szinte uniformizálni akarja ez embereket holott a nemzeti kollektív egységnek az a jellegzője, hogy az az egyéni különbözőségek egyen ért ékeinek eredője. A nemzeti lélekben éppen ez a sokszínűség s ezen színek harmóniája a szép és értékes. A népművelés feladata ennek az egyéniségekből összetevődő kollektív népieteknek a megőrzése és fejlesztése. A közös történelmi múlt és a közös étetsors a jelenben eo ipso kötelezővé teszik az akaratközösséget, mert amint Jesser dr. szenátor a szudétanémet Schutzverein és a Sz. M. K. E. pendect-ja, a Voflksbildungsgcseltechart nemrég megtartott közös ülésén, Zwittauiban igen találóan megállapította: „Ein Volk othne Ziel, ohne d«s Re- wuastseán einer gemeinsamen Aufgabe dér Menachiheát, wird niemals Witíeneeiinheit auf- bringen, dei für seine Erhaltumg nötig ist." Nemzeti öntudatra és nemzeti akarafközös- sógre van szüksége mindenek előtt minden népnek, még uralkodó helyzetben, kompakt tömegben ólőnek is, fokozottabb mértékben a kisebbségi sorsban, zéttagolva tengődének. Euélkül a szilovenszkói magyarság magyarul beszélő, de lelki tartalom, hivatás-ismeret nélkül vegetáló ország,Lakosság lehet csali, melynek ki van tűzve pontosan az útja: a szomszéd és fölötte uralkodó néphez való asszimiláció, előbb jellemben és gondolkodásmódban, azután nyelvben te. Ez a gondolatmenet önként rávezet a közel jövőben megindítandó rendszeres népművelés célkitűzésére, feladatainak fölismerésére. A kisebbségi sorsban élő magyarságól sem vesztek •még ki teljesen azok az erők, melyek az egységes magyar nemzetet ezer éves történelme alatt fen- tartották. Ezek jobbára természeti erők: földrajziak, élettani ak, gazdaságiak. társadalmiak stb. melyekhez szellemiek s a történelem folyamán egyre gazdagodva és az idő által is meg- sokasátva történelmiek te csatlakoztak. A rendszeres népművelésnek legelső feladata, — amint azt éppen a zwittaui német nap igen helyesen megállapította, — ezeknek a természeti és szellemi erőiknek a feltárása és tudományos feldolgozása. Ebből következik a munka második fázisa: Ezen erők fölhasználása önmaguknak és vele együtt a nép szellemi erejének fejlesztésére és öntudatossá tételére. Erre a két fázisú munkaütemre föltétlenül szükség van, mert egészséges nemzeti kultúrát csak a nemzetben élő erőkből lehet kifejleszteni s a munkának hozzá kell kapcsolódnia a történelem folyamán kialakult nemzeti hagyományokhoz, hiszen folytonosság nélkül nincsen élet. Az étet gyökerei a történelemből szívják az erőt a jelenhez. Természetes azonban, hogy ehhez a múlthoz kapcsolódó népművelésnek számolnia kell a mai élet követelményeivel te. Nagyon elhibázott dolog lenne, ha a múltat igyekeznénk felújítani s mintegy megrögziteni. Szintén a zwittaui német napon mondta ki valaki a helyes jelszót: „Leben im Lében", élni az életben. A történelem legnagyobb tanulsága: nem az akkori tettek-tes események utánzása és rekonstruálása, akár illenek a mai életbe, akár nem, de az akkori idők és tettek összefüggésének a megértése, a minden időkbe való szerves beilleszkedés. A helyes kultúráiét: a történelmi közösség utján kialakult nemzeti étet alkalmazása a jelenre. Csak igy készíthetjük elő a jövőt. Ezek lelhetnek nagy vonásokban a Sz. M. K. E. működésének irányitó gondolatai. Nem bocsátkozom részletekbe, nem az én dolgom ma és itt Nagy és nehéz munka áll előttünk, de győznünk kell a műnkét és legyőznünk a fáradságait. A munka nem egyeseké, de az egész magyar társadalomé, minden egyedé. — tudósé és kézművesé, intellektüellé és földmivesé. szóval minden társadalmi rétegé egyaránt. Ha mindenki összefog: a népművelésre hivatottak a munkában s akikért a munka elindul: maga a nép az akaratban, akkor könnyű lesz a sor és játék a fáradság. Budapest, szeptember 5. (Budapesti szerkesztőségünk teleron jelentóé e.) A román kormány félhivatalos lapja, az Independente Romains, azzal vádolja meg a magyar kormányt, hogy az Titulescu junius 8-iki javaslatára hat hétig halogatta a válaszadást. Ezzel a hírrel kapcsolatban budapesti szerkesztőségünk illetékes helyen a következő információt kapta: A népszövetségi tanács junius 8-iki ülésén Titulescu az optánsügyrö! egy deklarációt olvasott fel, amelyben bejelentette, hogy a közvetlen tárgyalásokra vonatkozó ajánlatát át fogja nyújtani a magyar kormánynak. Minthogy ez az ajánlat egyre késett, a romániai magyar követ junius 21-én kérdést intézett a román külügyminisztériumhoz, hogy Titulescu genfi deklarációja végleges ajánPrága, szeptember 5. A Rudolfinum ka-l púi ismét megnyílnak s a képviselőház csü-' törtökön újból megkezdi munkáját. A koalíció és a kormány végre akarja hajtatni programját, igy elsősorban a szociális biztosítás reformját és a jövő évi költségvetést. A szociálpolitikai bizottság minden valószínűség szerint e héten befejezi munkáját s a plé- num szeptember 11-én kezdi tárgyalni a biztosítási reformjavaslatot. Érdekes, hogy a költségvetési bizottság elé már nem is kerülhet ez a javaslat, mivel a szociális biztosítási reform bizottsági tárgyalása terminushoz van kötve, amely már le is járt, úgyhogy a ház azonnal hozzáfoghat .tárgyalásához. A szociális biztosítási törvény javaslat letárgyalása után azonnal hozzálát a költségvetési bizottság a jövő évi költségvetés tárgyalásához. Munkáját gyorsított eljárással lesz kénytelen elvégezni, mivel azt akarják elérni, hogy úgy a képviselőház, mint a szenátus a költségveté«t még október 28-ika előtt elfogadhassa. A közigazgatási reform december elsején lép életbe a történelmi országokban s erre való tekintettel az országos C9 kerületi képviselőtestületi latnak tekintendő-e. Titulescu válaszában kijelentébe, hogy a deklaráció nem a végleges ajánlat és a román kormány a közel jövőben javaslatait át fogja nyújtani. Azóta múltak a napok s julius 12-ig a magyar követ ismételt sürgetése dacára sem kaphatta meg a javaslatot tartalmazó jegyzéket. Megígérték ugyan, hogy julius 18-én átadják, de erre nem került sor. A magyar kormány kénytelen volt julius 21-én a közvetlen tárgyalásokra vonatkozó ajánlatát maira benyújtani, mig ellenben a román ajánlat csak két nappal később jutott a magyar kormán- kezeihez. Ezzel tehát bebizonyMst nyert az a tény, hogy nem a magyar kormány késett a válasz- szál, hanem a román kormány teljes hat hétig halasztotta javaslatának átnyujtását. választásokat november végén meg akarják tartani. Egyes politikai körök viszont azt szeretnék, ha a választásokat tavaszra elhalasztanák, azonban a belpolitikai helyzet mai stádiuma arra enged következtetni, hogy a választásokat már tovább halasztani nem lehet. A szenátus az eddigi tervek szerint szeptember 17. és 22-ike között kezdi . meg újból munkáját, hogy ugyancsak •» kiét legfontosabb javaslatot: a szociális IVftítositás módosítását és a kö 1tsőrrvetést megvitassa. Az elmúlt hetekben sok szó esett a jubiláns kormányalakítás tervéről, félhivatalos helyen azonban most megcáfolják ezeket a híreket és azt állítják, hogy kormányrekonstrukcióról csakis az országos képviselőtestületi választások után lehet szó. Az agrárpárt elnöksége ezrei kapcsolatban azt állítja, hogy a párt Svehfa utódját illetőleg egyáltalában semmiféle tárgyalásokat nem folytatott, hanem fentartja régebbi határozatát, amely szerint Svehia maga fog dönteni utóujának személyére nézve, ha ezt egészségi állapota már megengedi. Holnap kezdi meg a képviselőház isii munkáját A nemzetgyűlés mindkét háza október 28-ika előtt intézi el a szociálbiztositás reformját és a jövő évi költségvetést Csak az országos választások után rekonstruálják a kormányt? MINNEHAHA („KÍKSGÓ VÍZ") resény.inas mii moomsm (10) Amikor rávehetteim magamat az íiindiáu- ra, akiről mindjárt tudtam, hogy csakis Esős Arc lehetett, a magáimmal hozott bőröket ledobtam a barlang előtt a hóba. A bőrök, természetesein, köményre fagytak, de ha néhány órán át .a tűzhöz akasztom, isimét elég puhák lösznek, hogy a feszitő rudakra húzzam, aimetyeken kisimulva meg kelt szónad- nriok. Azután még fát vágtam, hogy néhány napra való készletem tegyen. Váratlan vendégem miatt a mintegy négy hétre elégségéé ólolimiiszerkéezlotem jóval hamarabb fog elfogyni, amiért is szükségesnek látszott, hogy a 'következő napon Rocam viliébe vagy Esterkazyba menjek pótlásért. A csapdázásí emiatt ugyanis nem akartam hamarabb befejezni. Emellett Mim- melhaha lába, habár egyre javult, egy ideig még pihenésre szorult. Amikor jó idő miulva visszatértem a barlangba, Minnehaha olyan nyugodt volt, mint egyébkor és éppen az ebéd készítésével foglalatoskodott. Lelkiének vihara, ugy- ,látszik., el/ült, de ő maga azért hallgatag volt és az maradt egész délután. Többször rajtakaptam, amint a fekvőhelyén ült és élgondolkozva meredt maga elé. Kérdéseimre válaszolt ugyan, de mindig csak rövidén és úgy, mint akinek messze járnak a gondolatai. Este, amikor megint a tűz mellett ültünk, szinte feszessé vált ez a hangulat, úgy hogy megkértem: énekeljen valairti.it. Még nem hallottam 'énekelni. Az első pillanatban mintha ijedten né- jett volna reám és vyy látszott, hogy megtagadja kérésemet. Ha csakugyan ez volt a szándéka, dicséretére válik, hogy nagyon hamar legyőzte, mert mindjárt megkérdezte tőlem: — Miit kívánsz hallani? — Népednek akármelyik dalát. — Tudod, hogy nincsenek dalaink, melyeket szavakba tudnánk önteni, mert az indiánnak nincs írása, hogy leiiirhastsa a dalait. — Tudom, de azért vtamnak bizonyos dalok, amelyeket a gyermekek a szülőiktől tanulnak és a szülők az ő szülőiktől hallottak. — Ez igaz — bólintott a leány. — Én hát énekelni fogok neked) valamit, amit a mi törzsünk asszonyai énekelnek, amikor nyári estéken a folyó partján ülnék. Tudod, honnan van a Qu'Aipelle-Rivernek a neve? — A Qiu‘ Apelle-Rűvernek ? Ez annyit jelent, hogy Ki-hiiv-Folyó, Be kell vallanom, még nem gondolkoztam azon, hogy honnan ered a neve. — A nevét a visszhang tói kapta. A visszhangot az ember 'abban az erdőben hallja, amely a mi reservati ónunkban a folyó partijait szegélyezi. Tudnod kell, hogy ennek a folyótnak legszebb szakasza a mii vidékünkön van. Arról énekélek, hogy miképpen született a visszhang. És elkezdett énekelni sajátságos, magas tor okb an gon, amely olyan, volt, m int a fuvoláé. Annak, amit énekelt, nem volt melódiája bizonyos ritmussal, nem váltakoztak benne magas s mély hangok és mégis, mindén egyhangúsága mellett is, rabjául ejtette •a hallgatót. Egy indián leányról énekelt, aki azt hitte, hogy szerelmeséinek hangját haltja •a folyó felől és beszállt a kanoeba. hogy evezzen. Soha többé nem hallottak felőle hírt. A hangját azonban megőrizte a folyó vize s ha valaki hívja, panaszosain válaszol. A szerelmes, aki röviddel azután, hogy a leány csónakba szállt, megjelent a faluban, kereste a mátkáját, de sohasem tudta megtalálni a csónakot. De néha, holdfényes éjszakákon, megjelenik a vizen szép hajósával a csónak, — ám azonnal a ködbe olvad, ha valaki feléje közeledik. Soha dalnak nem volt még reám ilyen mély hatása. A különös, ritka csengésű hang, — amely hol gyöngéden ezüstös volt, mint a Qu‘Apellie-River csacsogó muzsikája, majd tompa és panaszos, mint a visszhang, vagy reménytelenül vágyakozó, miint ahogy a szerelmesek hívják egymást, — lágyan lopta be magát a fülembe, mialatt kint a fagyban recsegtek a fák és itt a barlangban magasan lobogott az illatos és gyantás hasábok vörös lángja. Minnehaha, miután befejezte énekét, még hallgatagabb lett és még jobban elmerült gondolataiba. Majd azt mondta, hogy fáradt és korábban ment aludni, mint máskor. Én is ki nyújtózkodtam fekvőhelyemen, mert korán reggel Roca.nvillebe akartaim indulni. De már éjfél felé járt az idő, amikor végre elaludtam. Már reggel lehetett, amikor különös álom szállt Ttám. Mintha nyári éjszaka lett volna... Nagy folyó partján állottam, melynek tükre csillogott a hold félhomályában. Egyszerre egy nyirfacsőnak jelent meg a hullámokon, csodaszép indián leány állt benne és integetett. Nem gondolkoztam. Valami ismeretlen hatalom arra kényszerűéit, hogy a vízbe ugorjam és a csónak felé usz- szam. Nem került legkisebb fáradságomba sem, a viz szinte magától vitt a csónak felé. .Amidőn elértem és megfogtam a peremét, a fiatal leány lehajolt és csókot nyomott ajkaimra. Ennek a csóknak az ize olyan erős volt. hogy felébredtem tőle. Már késő lehetett, mert Minnehaha a fekvőhelvem mellett, állott. — Ébren vagy? — kérdezte, majd niegf fordult és szítani kezdte a tüzet, — A neg- I geli készen van. Negyedórával később már útban voltaim Rocanville felé, ahonnan vasúton akartaim tovább utazni Esterházára. Bár kilenc óra felé járhatott az idő, az égboltot még mély, átláthatatlan szürkéskék szín takarta. Kelet felé az egész horizont hosszában keskeny, égő, narancsszínű sáv ragyogott, beékelve a láthatár és a szürkéskék felhők közé, amelyek az ég többi részét eltakarták mély színükkel. A hótakaró felett még sötét árnyékok feküdtek. A levegő azonban tiszta volt és némi fáradsággal megtaláltam az utat, hab A" iűt-obt mélyen besüppedtem a hóba. Hócipőimet otthon hagytam, mert bizonyos távolságra már szabadabb lett a mező és a hó ott csak egyes helyeken volt olyan magas, hogy hócipőt kellett volna használnom. Útközben semmi különös sem történt. A levegőn szétszórt, fakó világosság szűrődött át és a hóval födött lombtalan bokrok alakja mindjobban kirajzolódott. Köröskörül mintha minden meghalt volna. Még a sarki bagoly rekedt kiáltása sem törte meg a fagyos pusztaság csendjét. A kevésbé védett magaslatokon, amelyeken gyakran át kellett hágnom, éles szél fújt, amely azonban nem tudta megmozgatni a fáknak és bokroknak szinte kővé fagyott, ágait. Ez a mozdulatlanság csak fokozta az egész tájék halálos merevségét. Egy óráig vándorolhattam, midőn egyszerre panaszos kiáltást hallottam, amely inkább üvöltés volt s mintha nem is? embertől származtak volna az artikulálatlan hangok, amelyekbe néha éles női hang vegyüli. A meglehetősen süni bokroktól, amelyek között álltam, nem láthattam, hogy nti történik itt. Amilyen gyorsan csak tudtam, abba az irányba síety?m. ahonnan a kiáltás felém hangzott.
